Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-23 / 224. szám

Beszélgetés Csine Mihály iroda lom történésszel EI-e Ady a feltört „magyar ugaron”? Czine Mihály, az ELTE böl­csészettudományi karának ta­nára nemcsak századunk ma­gyar irodalmának tudósaként/ és oktatójaként ismert szerte az országban, hanem a szép literatúra népszerűsítőjeként, •►utazó misszionáriusaként« is. A napokban Kaposvár vendé­ge volt, s készséggel állt la­punk rendelkezésére. — A művészetek iránti von­zalom rendszerint a gyermek­korban, a fiatalság éveiben keletkezik, s az irodalomtudós egy-egy nagy egyéniséghez való elkötelezettsége is korán sarjad, önnek is vannak ilyen ifjúkori emlékei Ady költésze­téről? — Természetesen, s igen maradandónk. Tizenegy esz­tendősen, karácsonyi szertartá­son hallottam először Ady- verset egy debreceni diáktól. ►►Mikor elhagytak« kezdetű költeményének az emléke élt bennem később is, amikor fel­lapoztam egy Kardos László által összeállított füzetecskét; a Magyar jakobinus dalát is­mertem meg belőle. Ezek csu­pán véletlenek voltak, irodal­mi érdeklődésem mégis szük­ségszerűen alakult ki. a kör­nyezet hatására. Ott Szatmár- ban, a mi vidékünkön történt a tűzvész, amely Móriczot a Fáklya megírására ösztönözte, édesanyám a regény néhány hősét is ismerte. A falubeli tiszteletes Móriczcal járt teo­lógiára, a róla és Adyról őr­zött emlékeit velem is meg­osztotta. A »-magyar ugarról« a budapesti egyetemre kerül­vén találtam kapcsolatot Vin- cze Gézával, Ady unokaöccsé- vel, akinek a töméntelen »má­sodkézből való« Ady-emléken kívül Kós Károly és Áprily Lajos »atyai barátságát« kö­szönhetem. Ady-képem formá­lódásához természetesen 5k is hozzájárultak, akárcsak kitűnő tanárom, jelenlegi tanszékve­zetőm, Király István profesz- szor. nr ön az új társadalom ér­lelődé sének idején élte át — már tevékeny részvevőként — az Ady-örökségröl folyt .vitá­kat. Melyek voltak ennek a szemléletváltozásnak az állo­másai? — Két értelmezés ellen kel­lett küzdenünk, és — bár ke­vesebbet' — kell ma is. Az egyik az volt, amely Adyban — a hazafias és a vallásos versek meghamisításával — a világfájdalmas dzsentri maga­tartásforma poétáját vélte föl­fedezni, a másik pedig a mind­untalan Nyugat felé pislogó polgári szemlélet lekicsinylő képe. Értelmezésbeli zavaro­kat idézett elő az a vélekedés is, amely Ady munkásságát egyoldalúan a XIX. század ha­gyományaihoz, elsősorban a szimbolizmushoz kötötte. Pe­dig ő — amint Révai József, Lukács György és a mai iro­dalomtörténet-írás, minde­nekelőtt Király István bizo­nyította — ízig-vérig száza­dunk embere volt, a modern Magyarország, a korszerű ma­gyarságtudat legjelentősebb szellemi előhirnöke. ö jelölte ki csalhatatlanul biztos kezzel és józan fejjel a magyarság helyét a világban, s ez jóval nagyobb érdem, mint a »ma­gyar ugar« egyszerű bírálata, mint az ösztönös tiltakozás. Hallatlanul fontos, hogy az ő műveiben fogantak meg a ha­ladó népiesség és más irány­zatok gyökerei, meghatározó volt, hogy ő előre megfogal­mazta mindazt, ami a két vi­lágháború közti Magyarorszá­gon történni fog, a legdöntőbb mégis az, ami munkásságában az »ember az embertelenség­ben« képzetéhez tartozik. Köl­tészete ezért időszerű ma is. — Pedig manapság, azt hi­szem, kevesebben olvassák, mint egy-két évtizeddel ez­előtt. — Valóban, az én diákko­romban jóval többen »táplál­koztak« alkotásaiból, mint mostanában. A jelenség oka nyilvánvalóan az, hogy az idő — legalábbis látszólag — más­féle társadalmi gondok meg­A Vendégek a megye minden részéből érkeztek Csurgóra. A vendéglátók jó programot állítottak össze, minden közművelődési intéz­ményt megmutattak. Az ismer­kedés a helytörténeti gyűjte­ménnyel kezdődött, majd foly­tatódott a gimnáziumban a nagy értékű könyvritkaságok megtekintésével. Az érdeklő­dés egyre fokozódott, mind több kérdést tettek föl a szak­munkásképző intézetben, majd a könyvtárban. A vita igazán a művelődési központban bontakozott ki. Az ifjúsági klub helyiségében kör­beülték az igazgatót, s kérdés kérdést követett. Délelőtt már elhangzott egy-egy tájékoztató a nagyközség, a járás helyzeté­ről, s most már az ismert ada­tokat »szembesítették« a köz- művelődési intézmény vezető­jének a tapasztalatával és vé­leményével. A gondok akkor voltak kitűnően érzékelhetők, amikor a társadalmi vezetőség névlegessége került szóba. Az is kiderült, hogy a módszerta­ni segítség futó látogatásokon alapszik. S bizony az üzemek, a szövetkezetek sem törődnek azzal, hogy közművelődési ter­vük elkészítésébe bevonják a művelődési központ munkatár­sait, vagy — ha már nem tá­maszkodtak is rájuk — elküld­ték a kész elképzeléseket. Még jobban meglepte a közművelődési értekezlet részt­oldását követeli, s a forradai- miság módszerei is eltérnen a korábbiaktól. A gyökér mégis — Ady. — A költő születésének szá­zadik évfordulója sokféle ér­tékelésre, átértékelésre nyújt alkalmat, így a bonyolult Ady-személyiség elemzésére is. Mi az ön véleménye arról a Csinszka-vitának nevezett, nagy port felkavart »szere- csenmosdatásról«, szemrehá­nyás-sorozatról, amely Robo- tos Imre könyve nyomán ki­bontakozott? — Kétségtelen, hogy az iz­galmas vita valamivel árnyal­tabbá tette Ady-képünket, de attól tartok, sok olvasó fi­gyelmét elvonta a lényegtől: az Ady-életmű időszerűségé­nek vizsgálatától. Ezért töb­bet ártott, mint használt. A kutatás és megértés alapja nem a »kuriózumok« gyűjtö­getése, hanem Lukács, Révai és Király vonalának irodalom- történeti és világnézeti hite­lességű folytatása. — Ady művei esztétikailag sem értéktelenebbek, mint századunk néhány világhírű költőjéé. Határainkon túl azonban kevéssé ismerik őket. Miért? vevőit az a tény, hogy a mű­velődési központot kisebb-na- gyobb összegekkel támogató üzemek vezetői együtt eddig még nem ültek közös asztal­hoz! Az minenképpen figye­lemreméltó viszont, hogy a So­mogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezetői a csurgói gyáregység munkájának hely­színi értékelésekor mérlegre tették a közművelődést, a mű­velődési központ és a gyáregy­ség együttműködését, s ezt jó­nak tartották. Sok szó esett már eddig is a művelődési intézmények kö­zös fenntartásáról. A nagyatá­di járásban jelenleg a csurgói művelődési központ, a lábodi művelődési ház közös fenntar­tású, ezekívül öt községben kapnak az intézmények kisebb- nagyobb összeget. A megyei összesítés szerint a termelőszö­vetkezetek harminchét, az ipa­ri üzemek kilenc, egyéb mun­káltatók tizenhárom közműve­lődési intézmények (ebbe a klubkönyvtárak is benne van­nak) adnak támogatást. A Nagyatádi Járási Hivatal meg­állapítása szerint nagyon ne­héz előrejutni a közös fenn­tartással. Ez a tapasztalat a megye más részein is. A csurgói beszélgetés fel­hívta a figyelmet egy fontos tartalmi dologra: nem lehet formális a közös fenntartás. Sokkal könnyebb a szerződé­sek megkötése után újra és új­— Sajnos, többnyire csak a szakemberek tudnak róla kül­földön, az olvasóközönség ko­rántsem ismeri olyan részlete­sen Ady költészetét, mint Jó­zsef Attiláét és Radnótiét. Igaz, képei nehezen fordítha­tók idegen nyelvekre — Vö­rösmarty és Arany mellett a nyelvileg legleleményesebb magyar költőnek tartom —, átültetésük azonban nem lehe­tetlen. Legföljebb korábban kellett volna elkezdeni a kül­földön váló népszerűsítést. — Az ön tapasztalatai sze­rint mit jelent Ady az ide­genben élő magyarság szá­mára? — Az Egyesült Államokban tartott előadásaimon meggyő­ződhettem arról, hogy az ott letelepedett hazánkfiai is egy­re jobban érzik az Ady költé­szetében rejlő haladó szociá­lis vonásokat. — Ön gyakran vesz részt Ady műveiből összeállított előadóesteken. Mi a vélemé­nye azok színvonaláról? — Latinovits Zoltán már nem él... ra a megszokott helyre köny- nyebb a szerződések megköté­se után újra és újra a megszo­kott helyre könyvelni az át­utalandó összeget, mint egy asztalhoz ülve elkészíteni a közös »haditervet«. S ez nem a támogatás összegétől függ! Aki mélyebben nyúlhat a pénz­tárcájába, vagy most még sze­rényebb összeget ajánlhat fel, egyaránt megrendelő is. Adhat és kérhet ötleteket, javaslato­kat, segítséget. A csurgói mű­velődési központ például a szemléltetéssel járul hozzá a SEFAG-gyáregységek munka- védelmi tanfolyamának sikeré­hez. Nyilván más lehetőségei is vannak, amelyeket érdemes közösen kiaknázni. Ki tegye meg az első lé­pést ahhoz, hogy a közös fenn­tartók egy asztalhoz üljenek a művelődési intézménybeliek­kel? Legjobb, ha a tanácsok kezdeményeznek, hiszen ez a tartalmasabb munka záloga is, mert megszünteti a mostani formális jegyeket. A legtöbb szó ugyanis most arról esik, hogy megfelelő közművelődési ajánlatokat adjanak a taná­csok, az intézmények az üze­meknek, olyanokat, amelyek megfelelnek az emberek érdek­lődésének. Ennek egyik fóru­ma lehet a közös fenntartók tanácskozása. Természetesen nemcsak Csurgón, hanem min­denhol a megyében. Lajos Géza L. A. Fenntartók egy asztalnál Közmivelsdési ajánlatokat az üzemeknek — Valami baj van, uram? Mintha ezt kérdezte volna va­laki tőle. Talán a négyből kettő gazdája. Lehet, hogy válaszolt is fennhangon, de közben befelé is beszélt: — Megesz benneteket a sárga irigység, cekkeresek, ha or­szág-világ Pogányszállásra fi­gyel majd ! Kész a terv, majd­nem tökéletes már! Pogány- szállás fókuszba kerül.,. Ezt a fókuszt Paskának tar­togatja legközelebbre a kö­zéppont helyett. Tudatosan készült ilyen, a magyar meg­felelőnél súlyosabbnak, hatha­tósa bbnak érzett idegen sza­vakkal. Kár, hogy akkor nem jött a nyelvére! Paska elnök — a taknyos! — »Majd még számolunk!« — hangsúllyal, arcállással búcsúzott el tőle a vita végén. Az útifilm gyorsulva per­gett visszafelé. Jobbik Lajos agya kikapcsolt, ő maga olyan volt most, mintha nem is él­ne, bár a testében minden üzemel tovább: lebomlik az anyag és kiválasztódik, a tü­dő légsejtjei oxigént biztosí­tanak a vér hemoglobinjá­nak. Ritmusváltásokkal ugyan, de a vér végigvágtázik a vi­vő- és verőerek falai között. Nő a köröm és a haj, termel­nek a mirigyek. — Gubbaszt, mint a tyú­kok nélkül maradt kakas! — kotkodácsolta túl az autóbusz egyenletes berregését Savanyó Bözsi. — Ébresztő! — Valami baj van? — Job­bik szemközti útitársa beie- kérdezett az arcába. Ö meg zavartan ocsúdott : már megkérdezték ma ezt tő­le valahol. Vagy nem először böki meg Csillagvizsgáló An­ti? Üledékes szemmel nézett a cigányra. Az újra megkér­dezte: — Valami baj van? Az a hangok elolvadtak a szájában és lágy ó-kká nyála- sodtak. lobbik végre érezni kezdte az ázott ruhák testes szagát. — Nincs baj, Anti. A ferdenyakú szája bátor­talan mosolyra nyílott. Az autóbusz a téesz gépműhelye előtt haladt el, s Jobbik ön­kéntelenül az épület tátott szájába — a nyitott ajtóba — asszociálta Mizera Gyuszit. Azután a műhely fordulva a jármű fara felé úszott udva­rostól. A kanyar már nem rejtette a hajdani halastó mo­csarassá sárosult vizét, melyet suhángnyi, pelyhes fák őriz­tek. Laza deszkázató pad nyúlt a zavaros víztükör fölé. Az esőcsöppek milliónyi kört gyűrűztettek a tóra. — Ha nincs, akkor jó — mondta a cigány. Jobbik nem értette: Csillag- vizsgáló Anti korábbi kérdése és az ő válasza már ott úszott valahol az időben elmaradva tőlük, ahol a térben Mizera munkahelye. Kényszeredet­ten visszamosolygott a ferde- nyakúra. Hégi szállási ex a Csillagvizsgáló, tizenötször- tizenhatszor fordult az év, amióta beköltözött Máripusz- táról a faluba, hátat fordítva a putrivárosnak. Riasztó ember Orsós Antal: arca a hústalanná válás utol­só állomásainak egyikén. Sö­tét szemgödrök; verőfényben is árnyékot teremnek a sze­mek. Sebhelyképzetet kelte­nek ráncárkai. A csüngő, hosszú bajuszszámyak mintha lefelé húznák a fejét, de ferde nyaka miatt nappal is a csil­lagokat kutatja. Szégyelli a nevét, le is akarta tenni, ne legyen az árulója — cigányt Az Orsós helyett szívesebben hallja a Csillagvizsgálót. Ez a ferdenyakú világot te­remtett magának Szálláson. Fogcsikorgatva, embertelen kínban, olykor magától is un­dorodva. Szélverte a családi putrit. A tegnapi viskó rom­jai mögött akkor már — igaz: a falu szélén — állt a kölcsönnel, saját pénzzel épí­tett zömök parasztház. Kalá- kázni odajárt a rakodóbri­gád, melynek tagjaként dol­gozott, amíg meg nem rok­kant. — Válasszon apám ! Be­rendezett szoba várja. Ha a régi életet akarja, fel is út, le is út! Képzőművészeti világfiét 1. Pátzay Pál A szabadság fá­ja. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi tagozatá­nak új épületében helyezték el. 2. Balázs János fiatalon el­hunyt festőművész felavatott síremlékének domborművét Ispánky József szobrászművész készítette el. 3. Weeber Klára budapesti — Ferencvárosi Pincetárlat — ki­állításának anyagából. A kis­plasztika címe: Jelmezben. 4. L. Janouch (Csehszlovákia) Ikarusz című nagy méretű kompozíciója a nagyatádi szobrásztelep újdonsága. * BAI AZS JÁNOS rpsTŐMÜvnsz 1904 1927 Népi fazekasok találkozója Pécsen Országos vásárt rendeznek i október 9-én Pécsen a fazeka­sok. A hagyományteremtő kezdeményezés célja az, hogy az országban szanaszét élő né­pi fazekasok évente egyszer találkozhassanak, megismerjék egymást, és egymás munkáit, bemutassák legszebb művei­ket a közönségnek, és persze el is adjanak belőlük. Sok fa­zekasmestert ismernek hírből, ám ha a munkáját is meg akarják ismerni, és esetleg megvásárolni, akkor el kell utazni Mezőtúrra meg Nagy­atádra, Hódmezővásárhelyre meg Sümegre. A pécsi vásá­ron viszont együtt láthatják majd az érdeklődők az ősi fazekasság mai művelőinek színe-javát A vásár színhelye Pécs történelmi városközpontjának egyik hangulatos tere, a sza­bálytalan négyszög alakú Jó­kai tér lesz, amelynek egyik sarkán a nevezetes Elefántos- ház áll. Október második va­sárnapján lezárják a térséget a gépkocsiforgalom elől, így a fazekasok az egész teret te­lerakhatják portékájukkal, akár asztalokra, akár a föld­re, éppen úgy, mint a hajdani kirakodóvásárokon csinálták. Igazi vásári hangulatot te­remtenek majd: a rögtönzött színpadon muzsika szól, s fel­lép a pécsi Bóbita bábegyüttes és a komlói irodalmi színpad. IFolytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom