Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-23 / 224. szám

N

incs rá szabály, a tapasztalat mégis megerősíti: ha a látogató egy gazdaságban, növényvédő szakmérnököt keres, többnyire a vártnál fiatalabb embert talál, míg ha növényvédő szakmunkással kíván beszélni, rendszerint' egy »bácsinak« mutatják be.

A nagybajomi tsz növényvédő szakmunkása, Horváth István, 50 éves.

— íz a munka nem divatos, olykor nehéz, sőt veszélyes. Nagy a felelősség is. Van persze szépsége, de az csak azokat vonzza, akikben amúgy is megvan a föld, a gazdálkodás szeretete. Amikor 15 éve megbíztak ezzel a munkával, a növényvédelem jószerivel a kapálást jelentette. . 50—60 ember napokig kapálta azt a területet, amelyet most a korszerű szerek segítségével egy nap alatt magam védek meg a gyomoktól. Egyetlen növényvédő munkája akár negyedével javíthatja a termést. A vegyszerek — és erről szó esik — ugyanúgy segítik a termelést, mint a legújabb óriás traktorok. Ezek, igaz, látványosabbak...

Az utóbbi mondatot egy kicsit kesernyésnek éreztem...

— Látszólag egyszerű a növényvédő munkája: csak ki kell szórni a földekre a vegyszereket. Még azt is megmondják, hogy mit és menynyit. A feladat szépségét, a felelősséget a »hogyan?« adja. Egy hanyagul elvégzett -vegyszerezésnél ugyanis többet ér, ha semmit sem csinálunk. Ha példá'ul rosszul vannak beállítva a szórófejek: ahol a szer elcsorog, évekre kiöli a növényeket, máshol pedig tovább burjánzik a gyom. Ráadásul az efféle »növényvédelem« ugyanannyiba kerül, mint az, amelyik valóban növeli a termést. Ezért veszekszem én néha fiatalabb társaimmal, mikor azt mondják: »Jó lesz az így, Pista bácsi ...«

— Mérhető-e végül is a növényvédő munkájának minősége? Látszik-e az a »hogyan« a boríték vastagságán?

— Nálunk igen. Aratás előtt ellenőrzik a táblákat: nincsenek-e csíkok, tiszták-e a sorok? Ennek alapján kapjuk a prémiumot. Tavaly 720 hektárt vegyszereztem.

— És az idén?

— Az idén nem csinálhatom. Az orvosok egy évre eltiltottak a mérgektől. Ügy mondták, a véremben túl sok volt a »szermaradvány«. Januárig visszatértem az eredeti foglalkozásomhoz: trakto- rozok.

Amikor 1959-ben Farkas Gyula a mernyei tsz-be került, egy brigádvezető jóformán egész ágazatot irányított Azután ahogy elkülönültek a munkaterületek és nőttek a szakmai követelmények, egyre szpkült a kör. Az öt év előtti utolsó nagy átszervezéskor Gyula bácsinak már »csak« a növényvédelmi munkák jutottak. Ez a »csak« bizony hónapokig rosszul esett... Most, fél évtized után mégis lelkesen beszél feladatairól.

— Növényvédelmi brigádvezető vagyok, azonkívül műtrágya- és méregrak tár-kezelő, no meg ha úgy adódik, keverőmester is.

— Nem túl sok ez együtt?

— Nincs mit tenni. Nagyon nehéz ma embert találni egy- egy vegyszerezási munkához. Gyakran még a műtrágyás zsákok rakodásához is a gyümölcsösbeli asszonybrigád segítségét kell kémem. Veszélyes munka ez, és nem is lehet rábízni akárkire.

— Mit tart munkájuk legnagyobb eredményének?

— Az idei jó termést. Nem volt a gazdaságunkban egyetlen, komolyabb kárt okozó növényi megbetegedés sem. Ugyancsak eredmény, hogy végre kezdünk az értékének megfelelően bánni a kemikáliákkal. A tsz több mint 10 milliót költ évente műtrágyákra és növényvédő szerek- , re. Nem mindegy, hogyan hasznosítjuk ezeket a milliókat.

— Mire gondol?

— Amikor én 1972-ben erre a munkaterületre kerültem, több éves műtrágyahalmok is éktelenkedtek az út mellett. Valaki, valamikor leöntötte oda... Senkinek nem hiányzott. Ügy mondták: »elfogyott, és kész«.

— Hogyan tárolják ma a műtrágyát?

— Sajnos a legtöbb ma is szabad ég alatt van. Igaz, lefedjük fóliával, azt azonban a szél sűrűn felszaggatja. Már az is haladás, hogy az idén elkészült egy beton tárolótér. Jövőre talán tető is kerül rá. Mindez anyagi kérdés, fontosabb, hogy ma senki nem nézne el a fentihez hasonló pazarlást.

Gyula bácsi elmondta, hogy gyakran kénytelen a szakkönyvekhez fordulni tanácsért.

— Öt év nem nagy idő, mégis ma már egyetlen szer sincs forgalomban az akkor használtak közül. Szinte havonta jönnek az új eljárások. A falumbeliek is sokszor fordulnak hozzám tanácsért. A válaszadáshoz néha elég a tapasztalat, de még gyakoribb, hogy előbb nekem is utána kell néznem a könyvekben.

Szokványos kérdés: milyen foglalkozást választana, ha újra kezdhetné. Szokványos válasz: újra csak a jelenlegit. Ha Farkas Gyula ezt mondta volna, mindezt le se írnám, csakhogy ő három évvel a nyugdíjazás előtt még szívesen álmodozik.

— Ha fiatal volnék, egyetemre mennék tanulni. Növényvédő szakmérnöknek.

Bíró Ferenc

Egy napig voltam katona

Úttörők

a

laktanyában

Esős reggel volt a szerdai. À kaposvári laktanya előtt mégis ötven kisdiák toporgott, reménykedve: nem marad el a látogatás és az egynapos »katonáskodás«. Nem csoda a várakozás, hisz melyik gyereket ne fogná el a kíváncsiság, hogy belülről is megismerjen egy igazi laktanyát és a katonák életét. A húgomtól, aki általános iskolás, tudom, hogy az iskolájukban mekkora versengés volt a nebulók között azért, hogy ki vehessen részt az Egy napig voltam katona elnevezésű akcióban. A Petőfi utcaiból ugyanúgy, mint a Gárdonyi általános iskolából, csupán huszonöt úttörő léphette át a láktanyakaput : azok a gyerekek, akik jó úttörőmunkájukkal, tanulmányi

eredményükkel érdemelték ki. illetve akik a honvédelmi szakkörökben serénykednek.

A laktanya egyik ifjúsági klubjában köszöntötték az »újoncokat«, s hogy valóban

katonának érezhessék magukat, még egyensapkát is kaptak. Nedves István főtörzsőrmester, a KISZ-bizottság titkára kis könyvet mutatott a gyerekeknek: a szolgálati szabályzatot, amelyet minden katonának el kell sajátítania.

Milyen a katonaélet? A kérdésre válaszként egy filmet Vetítettek le a vendéglátók, amelyben Darázs honvéd útját kísérhették végig a bevonulástól. Majd egy másik film kockái peregtek az 1970. április 4-i díszszemléről. Az úttörőknek lehetőségük nyílt a kiképzőpálya megismerésére is. Idősebb barátaik elkísérték őket a sportpályára, itt versenyre kelhetett a két iskola csapata. Kézigránátdobásban és fegyveres váltófutásban mérhették össze tudásukat.

A laktanya ebédlőjében katonaebédet kaptak; mindenki ió étvággyal fogyasztotta el a mozgalmas délelőtt után a húslevest és a pörköltet.

A jövő évi termelést alapozzák

Bak Laci, a Petőfi iskola ötödikes diákja a legfiatalabb »katona« volt ezen a napon. A szőke, apró termetű kisfiú érdeklődő szemekkel figyelt minden újdonságot. Délután négy. órakor, a »leszerelés« előtt megkérdeztük tőle, hogy mi tetszett neki a legjobban.

— Minden, azaz a sportpálya. Én is szeretek sportolni. Az iskola pályáján focizunk a fiúkkal.

Varga Levente, a Gárdonyi iskola nyolcadikos tanulója sokat mesélhet majd barátainak erről a napról. Ö a csapat-úttörőtanács titkára. Szinte kifogyhatatlan volt a kérdésekből. Közeleg a fegyveres erők napja, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója. A laktanyában szerzett élmények, a Lenin életéről látott film bizony jól 1 hasznosítható lesz majd az őrsi és raj foglalkozáson mindkét iskola diákjainak csakúgy, mint azoknak az úttörőknek, akik a Zrínyi Ilona, a Vörös Hadsereg úti, a Tóth Lajos és a Kisfaludy utcai iskolából látogatnak el katona barátaikhoz.

N. J.

Beszélgetés egy esztergályossal

Harcsabajúszával, színes, mintás pulóverével felhívja magára a figyelmet az esztergagépek között. Derűje, nyugalma átragad a környezetére. Illés István, a Finommechanikai Vállalat 3. számú Gyárában a mikrohullámú hírközlőláncok, .alkatrészeit gyártja. Elismert szakembernek tartják nemcsak azért, mert tervét mindig százhúsz-százharminc százalék körül teljesíti, hanem, azért is, mert ahogy ő nevezi: a »pici kis mütyüröket« hajszálpontossággal készíti. Precizitását az elsők között emlegetik a gyárban.

Még befejez egy munkadarabot, azután átadja gépét a harmadéves tanulójának. Ó a hatodik, akinek fiatal munkás létére átadja a szakmai tudnivalókat.

— Menjünk az üzemvezető irodájába — mondja —, itt a gépzajtól nem értjük egymás szavát. — Természetes köny- nyedséggel, otthonossággal mozog az íróasztalok között. Cseppet sem látszik rajta a fizikaiak sokszor tapasztalt efogó- dottsága.

Rögtön a munkájáról beszél:

— Az tetszik legjobban, amikor ezüstöt esztergálhatok. Babramunka, csipesszel fogjuk meg az alkatrészt, amely olyan pirinyó, hogy szinte elvész az ember ujjai között.

— Az a hír járja, hogy ön a műhely véleményvezére.

Elgondolkodva húzgálja a bajuszát.

— Nem bírom, ha valakit be akarnak csapni. Ha ilyesmit akár csak gyanítok is, kinyitom a számat. Ha egy jó szakmunkás gondolkodás nélkül elfogadja, amit »fönt« mondanak, már nem is lehet olyan jó szakmunkás. Ki nem állhatom a meghunyászkodó embereket. A harminckét évemmel nem számítok idősnek, de a húsz körüliek gyakran megkeresnek a gondjaikkal.

Népszerűségét állandó

vidámságának is köszönheti.

— Nem ismerem a letargiát. Természetesen nekem is vannak gondjaim, de az az alapelvem, hogy nem szabad beijedni, hanem higgadtan végig keli gondolni a megoldás lehetőségeit.

Két műszakba jár dolgozni. Feleségével, aki vésnök, gyakran megbeszélik a szakmai dolgokat. Két gyerekükről pedig ezt mondja:

— Egyiket sem teszem vatta közé. Tanítsuk meg értelmesen élni a gyermekünket, ez a kötelességünk, nem a készbe rakni őket, amiért nem tanultak meg dolgozni...

Illés István a háromszoros aranykoszorús Kölcsey brigádnak a tagja. Párton kívüli létére a marxizmus—leninizmus esti egyetemen a filozófiával ismerkedik.

— Nem akarok technikus lenni, pedig ha szakmai vonalon képezném magam, ez lenne az út. Inkább vonz, hogy az életet világosan látó munkás legyek.

Naponta egy-két órát tölt olvasással: forgatja az irodalom klasszikusait, a szakmai könyveket, az előfizetett folyóiratokat, újságokat. Sok barátja van: »Mészáros Pista a hideg- sajtoló-üzem gépbeállítója, esztergályosok, - arósok, egy fiatal mérnök.« Jóízű beszélgetések a Volga bisztróban, közös szurkolás a meccsen, és az elmaradhatatlan mozi. Egy kicsit restellkedve vallja be, hogy ha délutános, bizony még a matinéra is beül a nyugdíjasok, gyerekek közé.

Az átlagos havi fizetése ötezer forint.

— Sokan megkérdezték : mikor veszek kocsit — mondja. — Nem is mindig értik a válaszomat, hogy önsanyargatás árán nem kell az autó. Hogy he igyák meg egy pohár sört, vagy ne vegyek meg egy új könyvet... Azt már nem. Volt időszak, amikor meg kellett fogni a pénzt, amíg lakásra gyűjtöttünk. Nem mondom, ha az értelmes, tartalmas élet feladása nélkül összejönne a kocsira való, természetesen én is megvenném. De a békém feladása árán nem kell.

G. J.

Tanácskozás a munkásművelődésről

A közművelődési törvény végrehajtásáról, a város munkásművelődéséről és az ezzel kapcsolatos feladatokról tanácskozott tegnap a Siófoki Városi Tanács végrehajtó bizottsága, dr. Törley Dénes művelődésügyi osztályvezető beszámolója alapján. A vb- , ülésen részt vett és felszólalt dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint Giay László, a siófoki városi pártbizottság munkatársa.

Siófok lakosságának mintegy 30 százakká ipari üzemekben, 48 százaléka pedig az idegen- forgalommal kapcsolatban álló munkahelyeken dolgozik. Az 1976—77-es tanévben Siófokon 64 felnőtt iratkozott be az általános iskola 7—8. osztályába. A felnőtt-tagozatok szervezését a 2. és a 3. számú általános iskola vállalta, s a város vonzáskörzetében Nagybe- rényben és Balatonszabadiban

is működött esti iskola. Ennek ellenére itt még sok a tennivaló.

A művelődési központ könyvtárában mintegy 45 ezer kötet található. Az olvasók száma 2024, ebből 507 a munkás. öt üzemi, illletve szak- szervezeti könyvtár is működik a városban. A központi könyvtár munkatársai jó kapcsolatot építettek ki a vállalatok szocialista brigádjaival: segítenek a tanulni, művelődni vágyóknak. .

A művelődési központban — 363 taggal — tizenkét klub működik, 189 a munkások száma. 'Említést érdemel a szocialistabrigád-vezetők klubja : ennek 50 tagja van. Működésének költségeihez a vállalatok is hozzájárultak. A művelődési központon kívül van ifjúsági klub a DÉDÁSZ-nál, a Siótournál, az áíész-nél, az

állami gazdaságban, illetve Kintiben, Törekipusztán és az 523. ipari szakmunkásképzőben, s a klubtagság 44 százaléka munkás. Siófokon 12 szakkört és 7 amatőr művészeti csoportot is szerveztek; a szakkörbe járók 37 százaléka, a művészeti csoportban tevékenykedők egyharmada fizikai dolgozó. A Dél-balatoni Kulturális Központ a megnyitás óta mintegy tíz kiállításnak adott helyet, s a tárlatokra rendszeresen meghívták a szocialista brigádokat és a SZOT- üdülő munkás vendégeit.

Az üzemek vezetősége egyre többet tesz a dolgozók általános iskolai és szakmai végzettségének megszerzéséért. Néhány vállalatnál közművelődési előadó is dolgozik már.

(Tudósítónktól.)

Ebben az évben a kadarkúti áfész felvásárlói a hozzájuk tartozó 14 községben eredményes munkát végeztek. Néhány fagykárt szenvedett gyümölcs kivételével minden területen több árut vettek meg a kistermelőktől, mintáz előző években. Többek között 20,4 vagon szamócát, 33 vagon uborkát, 7 vagon zöldbabot, 21 vagon korai és nyári burgonyát vásároltak fel és adtak tovább. Még ebben az évben 7 vagon őszi burgonya, 8—10 vagon fejes káposzta és 3 vagon száraz bab felvásárlására számítanak. Már most alapozzák a kisgazdaságok jövő évi termelésének a fejlesztését.

Engedélyt kaptak facsemetetelep létrehozására. Az igédaságtól szerzik be. Különféle bogyós gyümölcsűek cserjéit is akarják árusítani. Igényeltek 50 ezer szamócapalántát, ezt sajnos nem kapták meg. A kistermelők kívánságára a dombóvári Vetőmagértékesí- tő Vállalattól hét vagon fémzárolt vetőburgonyát hozatnak. Az idei szegény esztendő után 124 mázsa kedvezményes cukorral segítették a méhészeket.

Fölmérték a naposbaromfi iránti igényeket is. A nagy« dorogi áfész keltetőüzeme az idén jó partnernek bizonyult, ezért ismét tőle rendeltek 80 ezer naposcsirkét. A Balatoni Halgazdaság siófoki telepéről 15 ezer kacsát kapnak. Ennek feiét már előnevelten. A hozzájuk tartozó községekben fejlődik az állattenyész-■

Felkészülnek a segítségnyújtásra

nyék fölmérése után az alma-, körte- és meggyfacseme- téket a Siófoki Állami Gaztés, ma már havonta 16 vagon tápot és szemes takarmányt adnak el.

Több vezető, amikor arról beszél, hogy hányán vesznek részt állami vagy magasabb szintű pártoktatásban, szervezett politikai képzésben, szak- szervezeti és KlSZ-tanfolya- mokon, nem titkolja büszkeségét, hogy a dolgozók nagy része tanul. S nem egy még hozzáteszi : »Akkor még nem is szóltunk a polgári védelmi oktatásról.«

Ügy látszik, hogy az utóbbit nem tekintik a szervezett oktatás részének, inkább tehernek, amit — tessék-lássék — meg kell csinálni. Mi lesz az ilyen tanulás haszna, eredménye. mi várható a tanfolyamok hallgatóitól, ha az egyes vezetők ilyen véleményen vannak?

A polgári védelem a honvédelem szerves része. Az ott tanulók, az e munkában részt vevők éppen úgy állampolgári kötelességüket teljesítik, mint azok, akik a fegyveres testületekben szolgálnak.

A polgári védelemhez hasonló szervezett oktatás szinte minden országban van. Ezen készítik fel az állampolgárokat, miként viselkedjenek rendkívüli körülmények között, nehéz helyzetekben. A gyors és hozzáértő segítség- nyújtás életeket menthet meg.

Nem a fentebb idézett tapasztalat az általános. Mégis szólnunk kell erről, hiszen üzemeinkben. gyárainkban, intézményeinkben — más oktatási formák mellett vagy

együtt — megkezdődtek a polgári védelmi tanfolyamok is.

A polgári védelem — honvédelem !

Ezzel a tudattal kezdhetik az egészségügyi és a különböző szakalegységekbe beosztott hallgatók a tanulást, s mehetnek majd a szerzett tudást megerősítő gyakorlatra. Ám ez nem elegendő. Az üzemek, gyárak, intézmények vezetőinek szintén e tudattal kell segíteniük a tanfolyamok hallgatóinak munkáját, hiszen fontos állampolgári kötelességet teljesítenek. így készülnek fel arra, hogy minden helyzetben készen álljanak, amikor tudásukra, segítségükre szükség lehet.

Sz. L.

Gondot okoz azonban a vállalaton kívüli népművelés segítése —: itt elsősorban a művelődési központtól várják a kezdeményezést. Az üzemekben a legfőbb közművelődési szerv a közművelődési tanács lehetne, ezt azonban még csak két vállalatnál szervezték meg.

A beszámolót élénk vita követte. A legtöbb hozzászóló hangsúlyozta: nemcsak a hivatásos népművelőknek kell munkálkodniuk, a munkahelyi vezetőknek is kötelességük, hogy segítsék a munkásművelődést.