Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

Háztájiból kiállításra Két tehén számára van hely Szabó Jánosék istállójában, Jután. Mindig is kettőt szok­tak tartani: az anyát meg egy utódját. Két éve mégis há­rom állat lakja az istállót, amióta a tehén ikerborjakat hozott a világra. Egyikük, a zsemlebarna Rózsa, holnap megválik szokott helyétől. A íiégy megye tájkiállítására vi­szik Kaposvárra. Nem is ok nélkül. Magán viseli fajtája — bonyhádi magyar tarka — valamennyi meghatározó je­gyét. — Jóval szebb, mint a test­vére — mondja nem titkolt büszkeséggel a gazda. — Sze­rettük volna megtartani: de hát ha már ezt viszik a 'kiál­lításra, el is adjuk ott. Marad nekünk a másik. — Nehezen válók meg tple — tçszi hozzá a gazdasszonv. — Kedves, szelíd jószág. Én is könnyen ellátom, ha az uram nincs itthon. Ö pedig gyakran van távol. Bár nyugdíjas a termelőiszö­vetkezetben, rendszeresen dol­gozik. Foglalkoztatja az épí­tőbrigád, azonkívül ő a szö­vetkezet szíjgyártója. — Ez csak amolyan javítás — szerénykedik, amikor arra kérjük, avasson be minket ennék a kiveszőben levő szak­mának a rejtelmeibe is. — Régen mindenki tudott kötőféket csinálni, vagy meg­varrni, megjavítani eay hibás lószerszámot. Ma már nem. Ezért tart fönn nekem a tsz egy kis műhelyt, ahol elvég­zem a javításokat. Nem nagy tíol gok ezek ... Tíz-tizenöt na­pot dolgozom így a nyugdíj mellett. Azelőtt végig a kő­művesbrigádban voltam. — Tanulta a szakmát? — Nem én. Annak idején, fiatal koromban nem úgy volt. hogy csak elment a gyerek inasnak. Szegények voltunk, nem tellett arra, hogy három évig ne keressek. Mert akkor az inas három évig nem ka­pott egy fillért se. Inkább el­mentem segédmunkásnak. Ott lestem el a mesterséget. Ké­sőbb, amikor észrevették, hogy konyítok hozzá, a mester csak szólt: rakhatod a falat... A mi házunkat is magunk épí­tettük. A rokonok segítettek, a brigád meg szakmunkát végzett. Nincs ebben semmi hiba most sem. Valóban. Négyszobás, szép családi házat építettek. Für­dőszobával, a folyosón beépí­tett szekrénnyel. — Sokat kellett ezért dol­gozni. — Kellett. De mindenért kell. Itt vannak az állatok. Sokan csak azt látják, meny­nyi pénzt kap értük az em­ber. De hogy mi munka van velük, azt már csak az veszi észre, aki maga is csinálja. Sokan abba is hagyják az ál­lattartást. A fiatalok már nem szívesen kelnek föl hajnalban etetni. Mi megszoktuk. Nem is tudnánk állattartás nélkül meglenni. A baromfiudvarban tyúkse­reg kárál. Sertésből is akad a portán jócskán. Volt, amikor hét disznó mellett még tizen­három malac visított az ólban. — Van-e valami titka az ál­lattartásnak? — Különösebb nincs. Sze­retni kell a jószágot meg a munkát. Jól kell bánni az ál­lattal, megadni neki azt a ta­karmányt, amit kíván. A mi borjaink talán azért lettek szépek mert nem sajnáltuk tőlük a tejet. Igaz, volt miből. A kiállításra vitt üsző anyja 22 litert szokott adni. S. M. Előnyös a kistermelőknek a több éves szerződés Új módszerek a hízóállat-forgalomhan Járásonként tanácskozást szervezett a húskombinát a termel­tetésben és a felvásárlásban együttműködő termelőszövetke­zetek háztáji megbízottjainak, ügyintézőinek. Az 1978. január elsejétől életbe lépő hízóállat-forgalom módosításáról, a szer­ződésfeltételek változásával kapcsolatos feladatokról folytat­tak technikai részletekre is kiterjedő eszmecserét a kétnapos tanácskozáson. A néhány héttel ezelőtt nap­világot látott, a sertéshúster­melés új gazdasági szabályo­zóiról hozott rendelkezés gya­korlati végrehajtásának fon­tos mozzanata ez a kétnapos rendezvénysorozat. A háztáji, a kisüzemi termelést szerve­zőkkel, lebonyolítókkal vitatták meg részletesen az új intézke­désekből adódó tennivalókat, hiszen itt a legösszetettebb a feladat ebben az időszakban. A háztáji megbízottaknak nem­csak az a dolguk, hogy az új intézkedés szellemében előké­szítsék, megkössék a követke­ző év sertésfelvásárlását meg­alapozó szerződéseket, hanem elsősorban nekik kell ezeket részleteiben is megismertetni­ük a termelőkkel. Nem csupán nagy munk^, hanem igen nagy felelősség is ez, hiszen népgaz­daságunk azzal számol, hogy az ötödik ötéves terv végén, 1980-ban is a vágósertés-terme­lésnek több mint a felét a kis­üzemek végzik el. Ahhoz, hogy ez a cél valóra váljon, szüksé­ges volt hosszú távon is érvé­nyesülő, hatékony intézkedése­ket tenni. Az életbe lépő új szerződé­sek több lényeges módosítást is tartalmaznak, részben a kis­termelők megfelelő anyagi ér­I dekeltségét, jövedelmezőségi színvonalát biztosítják, más­részt a szerződéses fegyelmet, a tervszerűbb, egyenletesebb hízóállat-forgalmazást szolgál­ják. Ahogy tegnap hangsúlyoz­ták, ezek a változások nem vo­natkoznak az erre az évre lekö­tött, de esetleg csak január­ban értékesülő hízókra. Lényeges vonatkozása az új intézkedésnek, hogy január el­sejétől súlykategóriánként két forinttal emelkedik a hízóser­tések felvásárlási ára, ezzel e1— időben megszűnik az egy­forintos időszakos felár. 1978- tól csak azok a sertések vásá­rolhatók szerződéses áron, ame­lyek értékesítésére legalább ki­lencven nappal előbb szerződést kötöttek. Ha rövidebb időn be­lül kívánja eladni a gazda a hízóját, vagy szerződésen kívül értékesíti, akkor a felvásárlási ár két forinttal alacsonyabb kilónként. Fontos érdeke tehát a kistermelőnek, hogy kellő időben kösse meg a szerződést. Ebben az évben december 15- ig, a jövő év október 31-ig kell megkötni a következő évre szó­ló értékesítési szerződéseket. Különöten sok szó esett a több éves szerződéskötések elő­nyeiről, jelentőségéről. Mint is­meretes, azok, akik több éves értékesítési szerződést kötnek, az első évben kilónként ötven fillér, a másodikban egy forint, a harmadik évben 1,50 forint felárat kapnak. A húskombinát ebben az évben valmennyi kis­termelőnek kifizette a kilón­kénti ötven fillér felárat. Azok, akik a mostani megállapodás­kor ezt a fajta szerződést kö­tik, és legalább ugyanannyi hí­zót adnak, mint az idén, jövőre már az egyforintos felárban részesülnek. A másik forma az eseti vagy az egy évre szóló szerződés. Az értékesítési megállapodásokat újfajta egységes nyomtatvá­nyon kötik meg, és új vonás az is, hogy a hízóátadás csak a termelőnél maradó szerződés példányával bonyolítható le, illetve ez esetben kaphatja meg a gazda a szerződéssel járó kedvezményeket. Az intézkedések közül csak néhányat ragadtunk ki. Mind­egyik a szervezettebb forgal­mazást, a tervszerűbb, fegyel- mezetebb munkát, ugyanakkor a termelői kedv fokozását szol­gálja. Ehhez azonban az szük­séges, hogy valamennyi kister­melő részleteiben és összefüg­géseiben is megismerje az új intézkedést. Ezért határoztak úgy a megbízottak, hogy sze­mélyesen fölkeresik valameny- nyi háztáji gazdaságot, részle­tesen tájékoztatják a gazdákat, mindent elkövetnek azért, hogy a szerződéseket az új szellem­ben, határidőre kössék meg. V. M. Lapterjesztők értekezlete IS ö vény védelmi tájékoztató Zöldségfélék betakarítása, tárolása A Népszabadság őszi előfizetési akciója Paprika- és paradicsomsze­déskor fontos feladat, hogy ne hagyjuk a különböző kóroko­zókkal fertőzött, rothadó ter­méseket a növénysorok között. Megsemmisítésükkel a még érőfélben levő termések káro­sodását előzhetjük meg. A ter­més betakarítását követően a betegségek — paradicsomvész, levélfoltosság betegségek, bak­tériumos ' lágyrothadás stb. — áttelelési lehetőségeinek, a kö­vetkező évi fertőzések kiala­kulásának csökkentése miatt semmisítsük meg a fertőzött növénymáradványokat. Éges­sük el vagy ássuk el, de sem­mi esetre sem vigyük a kom- posztelepre, mert ott a kór­okozók életképességüket meg­tartják. A burgonya betakarítására lehetőleg száraz időt válasz- szunk, a nedves, sáros burgo­nyát nem lehet megfelelően tárolni, a különféle gumóbe­juk. Ha a burgonyát prizmák­ba rakjuk, a fölszedett gumó­kat még ideiglenesen sem sza­bad burgonyaszárral betakar­ni, mert a lombon, száron le­vő kórokozók a még egészsé­ges gumót is megfertőzik. A jelenlegi csapadékos idő­járásban a gumókat a tárolás megkezdése előtt fedett, szá­raz helyen néhány napig szik­kasztani kell, s csak a telje­sen száraz, ép gumók kerülje­nek a végleges téli tároló- helyre. A pincék, tárolóhelyek hőmérséklete 4—5 C fok körül legyen, s az ősz és a tél folya­mán időnként válogassuk át a gumókat, és a fertőzött, meg­betegedett egyedeket távolít­suk el. Ugyancsak száraz, meleg időt válasszunk a 'gyökérzöld­ség (sárgarépa, petrezselyem, zeller) fölszedésére, mert a sá­ros, nedves gyökeres gumók tárolás alatti megbetegedésé­fómás varasodással vagy egyéb gyökérkárősodást előidéző kór­okozóval fertőzött, barnult, rothadó vagy fonnyadt gyöke­reket, gumókat különítsük el az egészségesektől, és semmi­sítsük meg azokat, mert a tél folyamán az egész gyökérállo­mányt tönkretehetik. A gyökereket, gumókat megtisztítás, átválogatás után veremben, pincében, száraz homok közé rétegezve tárol­juk, lehetőség szerint 0—plusz 2 C-fok hőmérsékleten, mert ez az alacsony hőmérséklet gátolja a raktározás alatti körfolyamatok lezajlását. A tél folyamán rendszeresen el­lenőrizzük az állományt, és a megbetegedett gyökereket, gu­mókat válogassuk ki. A Népszabadság előfizetői ! tzárnának emelése érdekében megrendezik a már hagyomá­nyos őszi szervezési akciót. Ennek megbeszélésére hívták össze tegnap a Somogy megyei Lapkiadó Vállalatnál a posta lapterjesztéssel foglalkozó és a megyében dolgozó szakem­bereit. Részt vett az értekez­leten Vass Henrikné, a Hír­lapkiadó Vállalat igazgatóhe­lyettese is. Dómján Sándor, a megyei vállalat igazgatója vitaindító­jában elmondta, hogy So­mogybán a családoknak 16 százaléka olvassa a párt köz­ponti lapját, a Népszabadsá­got. Van azonban olyan tele­pülés is, ahol az olvasottság 60 százalékos. A tömegtájé­koztatásban rendkívül nagy szerepe van ennek a napilap­nak. Egyik legfontosabb esz­köze a párt és a tömegek kö­zötti kapcsolat erősítésének, a szocialista tudat alakításának. a politikai öntudat formálásá­nak. Nagyobb gondot kell fordí­tani ezután a zökkenő nél­küli kézbesítésre, mert jelen­leg sok helyen késve kapják kézhez a napilapokat. Márpe­dig a késés — elsősorban a napilapok esetében — a leg­erősebb hitelrontó tényező. A napilapok — és. általában az írott sajtó — iránti érdeklő­dés megnövekedett. Ezt azon­ban nem jelzi az előfizetők számának alakulásáról készí­tett statisztika: az új megren­delések nem egyszer hosszú ideig »-pihennek« a postahiva­talokban. Az őszi előfizetési akció célja, hogy egyre többen olvassák a párt központi lap­ját. A feladat — hangsúlyoz­ták tegnap az értekezleten — többek között megkívánja a hivatalvezetők, a hírlapterjesz­téssel foglalkozók személyes felelősségérzetét. Új módsze­rek keresésre és bevezetésére van szükség, és természete­sen a korábban beváltak al­kalmazására. Ennek érdekében határozták el az értekezlet' részvevői, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalótft-1 60. évfordulójának tiszteletére versenyt hirdetnek, amelynek célja a feladat határidő előtti teljesítése. Fontos politikai munkáról van szó: a párt központi lapja terjesztésének javításáról. A Népszabadság szerkesztősége elhatározta, hogy a megyében a legjobb - munkát végző lapterjesztők erőfeszítéseit, eredményeit em­lékplakettel jutalmazza. Az illetékes szakemberek készek a feladat teljesítésére. A versenyszellem minden bi­zonnyal serkentőleg hat mun­kájukra. Remélik, hogy a he­lyi pártszervek és -szerveze­tek is magukévá teszik a Nép-, szabadság őszi akciójának a feladatait, és segitik az elő­fizetők számának növelését. tegségek könnyen és gyorsan elszaporodnak rajta. 'A táro­lás előtt gondosan válogassuk át a gumókat, és csak a tel­jesen egészségeseket, sérülés, rovarrágás menteseket tárol­nék veszélye fokozódik. A felszedés közben vigyázzunk, hogy ne sérüljenek meg a gyökerek. A sérült, sztemfiliu- mos fekete rothadással, a bak­tériumos lágyrothadással, a Figyelem! A Kaposvári KËV — felsőfokú végzettséggel és megfelelő gyakorlattal rendelkező munkaügyi osztá ly vezetőt keres Fizetés megegyezés szerint Jelentkezni a vállalat személyzeti vezetőjénél lehet, Kaposvár, Szántó Imre u. 19. sz. alatt. (132219) — A gyenge, az életképte­len hadd pusztuljon!? Hull­jon a férgese!?... Ezt így le­hetett valamikor, Paska elv­társ. De máma ... ? Miféle humanizmus ez? Minden, csak nem szocialista! Lezül- lesztették a falut a harmin­cas évek szintjére, ap-rok-szi- ma-tíve mondom. Nincs már ott senki az egyszem tanító­nőn kívül, akire támaszkod­hatnánk. A napfényt takar­játok el előlünk. Az emberek a kultúrház helyett újra kocs­mába járnak. Az ezredfordu­lóig, amíg ki nem pusztu­lunk, úgy kell élnünk, mint az állatoknak!? Belebicsaklott - a hangja, orra szivacsos nedvességgel telt föl. Az elnök hökkenve vizsgáztatta a szemével: ki ez az ember? Ugyanaz, aki olyan szolgálatkészen töltö­gette a poharakat, ott a szál­lási pincesoron? Ekkora pió­ca szívja ennek a vérét? Krá- kogott. — Khrhogy az isten !... Ülj le, Lajos bátyám. Beszél­jük meg az egyéb ügyeket is. Ezt a gyors váltást nem tudta eltanulni Jobbik, aki most nem is látta az elébe tolt széket, csak a laskás le­velű óriás növény felől érke­ző mocorgást érzékelte. Na, te Sargyu, te meg mit legelsz ott? V. Csillagvizsgáló Anti megő jármű mintha undorral akarta volna lerázni magáról az ujjnyi pondrókat. Vízfüg­göny hullámzásán át az épü­letek kemény sarokélei is felpuhultak. Színes kupolákká nyitott esernyők alatt álom­asszonyok lebbentek el a há­zak előtt, valószínűtlen kön­nyedséggel emelkedve át a buborékoktól pattanásos arcú tócsákon. Távolabb, a kertek­ben a késlekedve virágzó cse­resznyefák kontyát sűrű fogú fésűként izgatta az eső. Jobbik Lajos érzéketlen volt a látványra. Benső vilá­ga 'szikkadtszárazra repede­zett, e sivár talajban csak szúrós mácsonyák, szívós ige­nek és nemek éltek meg —; ezekben a percekben a kiren­deltségvezető szókészlete az igen és a nem szóra korláto­zódott. Üvegszilánkos belső csendje fájt. Nem érezte a piacozó szállási asszonyok esőáztatta berlinerének ful- lasztó szagát. Nem figyelt föl rá, mikor kezdett visszafelé peregni vele útjának filmje: a busz útvonala ellenkező iránnyal megegyezett a reg­geli járatával, mely Jobbikot Bizsére vitte. A film kockáin egy-egy épület:, halászcsárda, posta, egészségház, kúria-kul- túrotthon, emeletes üzletház, közös tanács és templom, melynek toronycsúcsa első vi­lágháborús porosz katonai si­sakra emlékeztetett Bizse hosszú, egyszer — a volt kú­riánál — forduló főutcája. Máskor rossz szájízzel, de csodálta a nagyközség köz­pontjának gyors tekintélyese- désél. Ha most rákérdezne va­laki: mivel töltötte azt a más­fél órát, amelynek percei at­tól a pillanattól kezd tele fial­ni, amikor a tanácsház kapu­ján kilépett — nem tudna vá­laszt adni. Az idő megszűnt számára, s mindig így volt ez, ha megszégyenült. Hideg és meleg váltakozva gyötörte, kifelé pördülő alsóajka meg- megrángott. Néha azon kap­ta magát, hogy jártában he­vesen gesztikulál, az őt meg­szégyenítő párbeszédet foly­tatja félhangosan, a saját ja­vára fordítva azt. Emléknyo­mok sem maradtak benne az üzletház kirakati kínálatáról — noha megszokás-beidegző­désből ácsorgott az üveg előtt egy ideig —, a kúria-kultúr- ház plakátjairól sem, a Négy- csöcsű rekedtes zsongásában töltött időről sem. (A halász- csárdát hívták Négycsöcsű- nek, amióta két lánytestvér szolgál ott fel.) _ Pedig rendelt is a vendéglőben: zsibbadt-ér- zéketlen száját görgő r-ekbi- zseregtették. Amíg az ételre várakozott, szinte öntudatla­nul szőtte ki masában Paska csikorgó, de azért mégis jól illeszkedő érveire a válaszo­kat. (Folytatjuk.) Bizse képlékennyé lágyult. Az autóbuszablak; akvárium- fal a tavaszba fordult, csepp­folyós világon: kövér vízgi­liszták csusszantak végig az üvegen. Az üresjáratban re-

Next

/
Oldalképek
Tartalom