Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

Emléke nem halhat ki nemzete szívéből 175 éve született Kossuth Lajot A magyar történelem legnépszerűbb vezető­jére, Kossuth Lajosra «mlékezünk, aki 1802. szep­tember 19-én született a Zemplén megyei Monokon. Apja elszegényedett nemesi származék, anyja felvidéki polgáxlány. Az ügyvéddé lett Kossuth nemesi származása révén hamar bekerült a me­gyei közéletbe, s kivételes ké­pességeivel, magas műveltsé­gével rövid időn belül észre- vétette magát. Politikai mű­ködése kezdettől fogva a pol­gári reformok követelésére irányult. Eszméit nem csupán olvasmányai, hanem minde­nekelőtt társadalmi tapaszta­latai határozták meg. Az 1832—30-os országgyűlés ku­darca meggyőzte, hogy egye­lőre nem a már fölvetett re­formeszmék továbbfejlesztése a fő feladat, hanem a meg­levők széles körű ismertetése és népszerűsítése. A kényszerű börtönévek sem törték meg a reformok­ba vetett hitét, még tudato­sabban készült eszméinek terjesztésére. A börtönből a korábbinál is alaposabb tu­dással (többek között az an­gol nyelv példás elsajátításá­val) szabadult. Sokágú felvi­lágosító és mozgósító tevé­kenységét az 1841-ben indult Pesti Hírlapban folytatta. Lo­gikus, szépírói veretű politikai írásaival, az általa meghono­sított és példaképpé tökélete­sített vezércikkeivel izzásba hozta az egész országot. Már nemcsak a régi reformesz­méknek teremtett nyilvános­ságot és igyekezett ezeket el­fogadtatni a közvéleménnyel, hanem fokozatosan új prog­ramot is fogalmazott. . Széche­nyi birodalmi keretben szü­lető és lényegében csak a me­zőgazdaságra korlátozódott kapitalizmusát Kossuth nem tartotta megoldásnak. Az ő programja a gazdasági füg­getlenséget* biztosító ipari ka­pitalizmust is magába foglal­ta. fgy válhatott Kossuth a liberális mozgalom továbbfej­lesztését is vállaló reformnem­zedék legkiemelkedőbb alak­jává. A történelem mindig meg­teremti tehetséges vezetőit. Ez a kor különösen nem fu­karkodott e tekintetben. A reformkor sok jeles képviselő­je járult hozzá a társadalmi fejlődés megvalósulásához, de történelmi-tény, hogy elsősor­ban Kossuth vezetői zseniali­tásán állt az 1848-as korszak­forduló ismert módon történő realizálása. Történelmi helv- zetfölismerésének, bátor föllé­pésének, kiállásának — hibái ellenére is — meghatározó szerepe volt abban, hogy a reformmozgalom maximális programja valósult meg, s a forradalmi vívmányok meg­védésére fegyvert fogott a nemzet. Mindenekelőtt neki, politikai bölcsességének, ve- r.etői rátermettségének tulaj­donítható az is, hogy a ma­gyar országgyűlés és a kor­mány demokratikus irányú intézkedéseket is hozott. Kossuth működését, politi­kai szerepét ellentmondásosan ítélte meg az utókor. A hiva­talos Magyarország még a Habsburgok jogara alatt sem merte, tudta elhallgatni, de arra törekedett, hogy Kossuth­tal is a maga politikájának igazát bizonyítsa. A naptöme­gek azonban minden időszak­ban a haza függetlenségének jelképét és a jobbágyfelszaba- dítót látták, tisztelték benne. A nép a szabadságharc le­verését követő Habsburg-rém- uralom és abszolutizmus ide­jén is híven őrizte a Kossuth- emlékeket, a 48-as jelképet (jelvényeket, kokárdákat, arc­képeket, újságokat, Kossuth- bankókat). Pedig a -zsandá- rok hatalma végigverte a vi­déket«; a »-magyar ember ide­gen volt saját házában«; »imádságos« könyveiket is »végigkuszálták egy magyar bankóért«; »megkötözték« ke­zeiket »egy Kossuth- vagy Klapka-képért«. A Monarchia szabadabb légkörében írások töm­kelegé jelent meg Kos­suth érdemeinek méltatása, tevékenységének értékelése céljából. A méltatások hem­zsegtek a felsőfokú jelzőkről. A kormánylapok ezzel tetsze­legtek a nép előtt, az ellen­zéki lapok pedig Kossuth égig magasztalá&ával is politikai sikereiket egyengették, A kor­mánylapok a hangsúlyt min­dig arra helyezték, süni az adott politikai helyzétben szá­mukra a legkedvezőbb volt. Kossuth emberi nagyságát, re­formtörekvéseit mindenkor dicsérték. Azonban mind az ünnepi vezércikkekben, mind a március 15-i szónoklatokban úgy dicsőítették 1848-at és Kossuthot, hogy ezzel még in­kább kiemeljék az uralkodó és 1867 általuk vallott nagy­ságát. Minden erőfeszítésük 1848 és 1867 összebékítésére irányult. A kiegyezés felma- gasztaiása sohasem maradt el az 1848-ról szóló hivatalos megemlékezésekben. A Monarchia időszakát az »újjászületett Magyarország« olyan, korszakának tartották, amelyben a reformok negyed századának »sietős kapkodá­sát« a csendes és rendszeres munka váltotta fel. A magyar nemzet és »koronás királya« között létesült »jó viszony« szerintük űj erőt kölcsönzött a nemzetnek, »hogy haladjon, fejlődjön s mindazt, miről a reformkorszakban álmodozott, megvalósítsa«. Kossuth és Deák munkásságát, történelmi szerepét úgy mutatták be, mint a magyar nemzeti törek­véseknek két ellentétes pólu­sát. Kossuth az élő Promé­theusz, kit »eszméinek kese­lyűi marcangolnak«, s aki a szép Olaszhonban »kasergi száműzetésének s meghiúsult reményeinek, vágyainak siral­mait«. Deák pedig a jog tör­vényszéke elé idézte az elbi­zakodott hatalmat, s midőn »az önkény megalázódon«, a »haza bölcse« fölemelte a nép öntudatát, mely által a nem­zet újjászületett, feltámadoit. Elismerték ugyan, hogy Ma­gyarország Kossuh vezetésé­vel gyors átalakuláson ment át, a nemzet óriási lépést tett előre, de »amit az események kedvezményéoól nyert, tapin­tatlan. túifeszítés által iszonyú ráfizetés mellett elvesztett«. Az események kedvezménye tula jdonkeppen az európai for­radalmi helyzet, amelynek ta­laján kibontakozott vér nél­küli magyar polgári forrada­lom is kikenyszernette a job­bágyság felszabadítását és a független magyar kormány létrehozását. A magyar nem­zet nem »tapintatlan túlfeszí- tés által« vesztette el függet­lenségét s torpant meg a for­radalmi fejlődés útján, hanem a küiső segítségre támaszkodó Habsburg-elleníorradalom dicstelen győzelme következ­tében. Es ha 1867-ben nem történt is »elv-feladás«, de az cáfolhatatlan tény, hogy a történelmileg szükséges komp­romisszumot a magyar ural­kodó osztály nagyobb enged­ményekkel kötötte meg, mint amennyire a történelmi hely­zet kényszerítette. Mindez osztályönzéséből, téves nem- zetíelfogásából és helytelen külpolitikai koncepciójából fa­kadt. Kossuth tehát túlzó állí­tásai ellenére is páratlan vi­lágossággal látta Magyaror­szág jövendő sorsát. Jóslata a Habsburg-birodalom felbom­lásáról történelmileg rövid idő alatt be is igazolódott Közismert, hogy Kossuth az emigrációban igen széles körű tevékenységet fejtett ki hazá­ja szabadságának, teljes füg­getlenségének kivívása érde­kében. Hazaküldött leveleiben igen sokoldalúan elemezte az európai politikai eseményeket, s számos magyar vonatkozású bel- és társadalompolitikai kérdésben is állást foglalt. Kár, hogy a polgári átalaku­lást 1848-cal lényegében be­fejezettnek tekintette, s ezért nem is dolgozott ki a társa­dalmi továbbfejlődésre sem­miféle átfogó, új programot. Pedig a feudalizmus felemás felszámolása. a földkérdés megoldatlansága miatt meg­levő társadalmi feszültség fel­oldását a parasztság tőle re­mélte. Ezért várta »haza ren­dületlenül -a nagy száműzottet, aki — amint megszüntette a robotot — felosztja maid az uradalmakat is. A földműves­nép eme hite táplálta, éltette a Monarchia alatti ellenzéki­séget, a »nem engedünk a 48-ból« szellemet Somogybán. 4 Horthy-rendszer ösz- szehasonlithatatlanul kevesebbet foglalko­zott Kossuthtal, mint a Mo­narchia Magyarországa. 1848- ra emlékezve inkább Szé­chenyit méltatta, de nem a haladás szolgálatában szer­zett érdemei, hanem első­sorban forradalomellen essége miatt. Kossuth függetlenségi harcat a iaji nacionalizmus, a revíziós politika szolgálatába igyekezett allúani. Már 1919 őszen ez kapott hangot. A re neszei' szószólói »Kossuth lelkenek« üzenetével erosit- gették, hogy Magyarorszag csak úgy maradhat lenn, ha faji jeneget, »magyarságának aranyvisztasagat« megőrzi. Hi­valkodó elbizasouottságuk- ban, történelmi rövidlátásuk­ban nem átallották Kossuth- hoz hasonlítani Horthyt. El­lenforradalmi hitvallásuknak megieieioen tóöpeit között ilyeneket nangoziaitak: »Kos- suunol egy forradalom tette naggyá, Horthy egy másik for­radalom icveresei, kínálásai­nak leküzdését, az ősi hagyo­mányok tenmartasát tűzte ki célul. .. Kossuth robbant, Horthy nyugalommal és cél­tudatos munkává! épít, de megragadja a kínálkozó al­kalmat is, és iokozatosan gya­rapítja az országot«. A ma­gyar nép ezt az »országgyara- pitast« súlyos szenvedésekkel es idegen érdekekért hozótt véraidoza tokkal fizette meg. A letűnt rendszerek tehát — a kizsákmányoló uralkodó osztályok érdekeinek megfele­lően — saját szájuk íze sze­rint magyarázták Kossuth tör­ténelmi szerepét, nem riadva vissza a tórténelemnamisítás- tól sem. A reformkor két leg­nagyobb alakjanak, Kossuth­nak és Széchenyinek munkás­ságát vagy szembeállították egymással, vagy teljesen el­mosták a programjuk közötti különbséget. Általában kár­hoztatták Kossuthot, amiért reformer létére nem riadt vissza a »forradalomtól sem, s inkább Széchenyi »fontolva haladását« állították követen­dő példának. A társadalom konzerválása volt ezzel a cél­juk. Találóan írta a francia Temps című újság Kossuth halálakor: »Magyarország ve­zető körei a békésség útján akarják hazájuk érdekeit óv­ni, előbbre vinni, és nem szí­vesen látják maguk mellett Kossuth párthíveit... ne fe­ledjék, hogy Deák kompro­misszumának is Kossuth ak­ciója volt az előfeltétele.« A magyar földbirtokosok Kos­suth társadalompolitikai ja­vaslatait túl radikálisnak tar­tották, a parasztság azonban a földosztást is beleértette, no­ha attól Kossuth is távol állt. A z 1848—49-es polgári forradalom és szabad­ságharc elbukott. Szé­chenyi csak későn látta be Kossuth igazát, de tévedésé­nek fölismerésével az öngyil­kosságot is vállalta. Kossuth dunai konföderációs javaslata már elkésett, a megváltozott történelmi helyzetben az el­lentétes erők küzdelme meg­akadályozta annak megvaló­sítását. A tévedésekre, a ve­lük összefüggő társadalmi problémák megoldására törté­nelmileg 1945, a szocializmus építése tett végképp pontot. Honfi István EVGENIJ SATKO A láb rom elektromos készülék is kiégett. — És a lábával mi lett? — Kibírta. Ekkor az orvo­sok tengeri diétát írtak elő. Algával és polippal táplálkoz­tam. Hat hónapig tengeri csi­kót, pqlipot és más hasonló undok állatkát ettem. Es min­den tengervízzel készült... — No. és használt? — kér­dezte a nénike. — Az elején minden rend­ben volt. Az Óceán Ajándékai bolt minden megrendelésemet teljesítette. A tengeri só azon­ban kezdett egész testemben lerakódni, s megindult egy olyan kristályosodás, hogy tel­jes egészében korall és hor­zsakő borított be. A végén már kádban éltem ... — És a lába? — kérdezte újra a nénike. — A lábam kibírta. De az orvos megváltoztatta a diétát: áttértem a csipéssal való gyó­gyításra. Méhekkel' kezdtem. Egy öregember azt tanácsol­ez megelőző kezelés volt. Tíz, tizenhárom jók; huszonegy, negyven... — És a lába? — kérdezte türelmetlenül a nénike. — Már nem éreztem. Száz foknál .. . hóemberré váltam ,.. Igen .. . Azután autogén­pisztollyal kivágtak, a jég­ből ... — Hát a lába? — emelte meg a hangját a nénike. — A lábam kibírta, csak teljesen megmerevedett a fagytól. Amikor kiengedett, az összes szőr lehullott róla . .. Mondom, nagyon bonyolult dolog ennek a végtagnak a gyógyítása. A néniké aggodalmaskodni kezdett: — Ezek után ki vállalkozik rá, hooy egyáltalán foglalkoz­zon vele? — Mindig akadnak újítók! Most meqhosszabbittatom az egészségügyi szabadságomat és elmegyek egy hírneves öreg- anyóhoz. Csodákat müvei a beteg végtagokkal! Először ka- padohány-esszenciával boro­gatja, megcsapkodja csalán­nal. maid bezárja az embert a pincébe. Most minden remé­nyem az öreganyában van. Bolgárból fordított*: Duda» Gyula Képzőművészeti világhét Beszélgetés Vologya Bujnacsovval Olimpia-szobor Nagyatádon ta; vegyek egy ötven csípés­ből álló kúrát. Megkértem a sógoromat, hogy engedjen be a méhészetébe. Bedugtam a térdemet a kaptárba, s egyből megvolt az egész kúra! — És szegéhy lába? — Amikor összeszedtem ma­gam, látom: a lábam kibírta. Egy másik öreg azt állította, hogy Kigyómarástól egy csa­pásra rendbe jönne a lábam. De honnan vegyek kígyót? Az állatkert egyik őre megígérte, hogy bezár a kígyóketrecbe, a keresztes viperához. Jobbnak láttam azonban, ha az alacso­nyabb hőmérséklet gyógyító hatását használom ki. Szak­szerűen szólva: elhatároztam, hogy faggyal kezelem. A nagybátyám a mély fagyasztó- üzemben dolgozik, mint tűz­oltó. Megbeszéltük, hogy a nagy marhacombokkal együtt engem is berak a hűtőbe. Be is tuszkolt. Bekapcsolta, s mindkét lábamon végigfutott a hideg. A másik lábamnak A motoros fűrészek éles hangja elnyeli a vésőre méri apró ütesek neszei; Vologya Bujnacsov a szobrászok ősi eszközét használja munka közben. Nagyatádon félkész, majdnem kész és befejezett alkotások jelzik, hogy hamaro­san sor kerülhet a mérleg­készítésre; a műhelyre csend borul, és a rétet birtokukba veszik a művésztelepen ké­szült új alkotások. Evelina Michalska varsói szobrász kompozíciója arra vár. hogy kiszáradjon a be­tontalapzat a kijelölt helyen. Ladislao Janouch prágai mű­vész Ikarusz a — nem tudom, ki hogy van vele — illúzió- romboló, pedig alighanem a mostani évad egyik figyelem­reméltó müve lesz. -Mankók« tartják a fejet, a szárnyakat. A kis patak partján esőtói, ködtől védő nylonzsák borítja a moszkvai szobrász. Vologya Bujnacsov Olimpia című alko­tását. Nem érheti víz. föltét- len száraznak kell maradnia — mondja —, mert viasszal szeretné bevonni, tartósítani. Vologya Bujnacsov az első szovjet szobrász a telepen. Vele beszélgettem. Harminc­kilenc éves. Amikor azonban a véső pihen, az arca kisi­mul, s tíz évet nyugodtan le­tagadhatna. Szverdlovszki. 1962-től él Moszkvában, ahol a Srtroganovról elnevezett fő­iskolán tanult. Sztroganovról annyit kell tudnunk, hogy éle­tében Tiem festett egy képet sem, szobrászként sem ismert, ellenben kereskedő ember lé­tére bőkezű mecénása volt a művészeknek, pártolta tevé­kenységüket. A főiskolán több mint félezren tanulnak, s kö­zülük évfolyamonként csupán tíz-tíz a szobrúsznóvendék. Nagyatádon tartózkodó moszkvai vendégünk 1968-ban fejezte be tanulmányait. Ami­kor erről beszélt, megkérdez­tem tőle : — Kit tart mesterének? — Konyenkovot — mondta olyan hangsúllyal, hogy azt éreztem, szívesen emiékezik példaképére, s örül. ha ki­mondhatja tisztelete jeleként a nevét. — Konvenkov ugyan már meghalt, kilencvennyolc évet élt meg. de mosí is jelen van. egyik művét a Tretvakovban őrzik., Egyébként ő is a fát tekintette a szobrászat legcso­dálatosabb anyagának, és olyan alakokat faragott, ame­lyek naavon közel állnak a népművészethez. Egyéni stí­lusa sajátos színfoltja a mai szovjet szobrászatnak. Idős volt már. amikor egv Lenin- srobor elkészítésébe fogott. Senki sem bízott benne. Sze­rintem ez az egyik utolsó mű­ve is nagyszerű. Szeretem. Sokgt dolgozom nagy mé­retben, a kisebbeket megvásá­rolják az üzemek, intézmények számára. A múzeumokba nagyméretű szobraimmal nem férek be, ezért nem is ren­deztem önálló kiállítást. Frun­ze mellett, Kirgíziában állítot­ták fel az egyik legfontosabb alkotásomat, mely három mé­ter magas hősi emlékmű. — Miként mestere, a figu­rális szobrászattal jegyezte el magát. Ilyen az első magyar- országi munkája, az Olimpia is. Nyilván a moszkvai viadal­ra gondolt, az olimpiára, ami­kor munkába fogott. — Foglalkoztat az g gondo­lat. hogy a sportnak! is ma­radandó emléket állítsunk. Ezzel a szoborral az egysze­rűséget és a szépséget akar­tam kifejezni. — Nem sajnálja itthagyni? — Dehogynem, az én drága gyermekem, de örülök, hogy ajándékot adhatok. — Mit tapasztalt Nagyatá­don? — Érdekesek a szobrok. Nekem mindegyik tetszik. Mert mindegyik az emberi al­kotásról beszél De különösen megragadott ifjú Szabó Ist­ván Dózsa-szobra, nagyon gazdag alkotás, és érzelmileg megfogott a japáné is. — Dolgozott-e már hasonló körülmények között, csoporto­san, művésztelepen? — Úgy gondolom, jő. ha az emberek, igv a művészek is együtt dolgozhatnak. Otthon gvakran megfordulok a mű­vésziéi epeken. legtöbbet Ja- roszlav megyében. Pereszlov- ban. Ez egy öreg kisváros, öregebb Moszkvánál is. — Mit tart hasznosnak a közös munkában? — Azt. hogy az egyes em­berek személyisége még job­ban kidomborodhat. És min­denki tanul a másiktól, a hi­bákat több szem látja ... — Michelangelo a Dávid fa­ragásának idejére magas pa­lánkkal vette körül magát, hogv elzárkózzon a kíváncsiak érdeklődése és a művésztársak irigysége elől. Itt nem (gy van. Nem zavarta munka köz­ben. hogy nézik? — De igen. Nem szeretem, ha munka közben látták a gyötrődést, melyet csak a szo­bor fejezhet ki. A művészet:' titok. Beszélgetésünkbe belekap­csolódott a prágai szobrász- vendég is. Ladislav Janouch. — Az alkotás a figyelem­nek különösen intenzív össz­pontosítása. amit — én is úgv érzem — megzavarhat a néző érdeklődése, de a művésztár­sé is, ha nem veszi észre ma­gát . .. Vologya Bujnacsov vissza­veszi a szót. — A kész alkotás során a művész szereti eltitkolni azt a gvötrődést. amely munkáiét kíséri. A kész szoborra sze­retné bízni ezt az üzenetet. Ide nem ülő kérdés, de elő­zetes tájékozódásom felhatal­maz arra, hogy föltegyem; — Milyen újabb szobor ter­vét hordozza a fejében? Elkéri a jegyzetfüzetemet és belerajzol. Egy ipszilon alakú tölgyet szeretne. — Petőfi alakját szeretném megformálni. Ehhez kellene ez a fa, keressük. — Petőfi? — Iszakovszkij fordításá­ban ismerem a műveit, a köl­tő nagy hatással van rám. Szinte magam előtt látom, De erről csak a szobor beszél­hetne . .. Uoranyi Barna Az orvosi rendelőben a be­tegek a gyógyítás legújabb módjairól beszélgettek: a fo­gyókúráról, a kocogásról... Egy férfi, aki eddig csak hall­gatott, most megszólalt: — Azt mondják: kocogás, fogyókúra? Kipróbáltam mind a kettőt. Ráadásul egyidejű­leg, mint komplex módszert. Éhgyomorra futottam. Az eredmény semmi. . . Egy kedveskedő, botos né­niké részvéttel érdeklődött: — És mire alkalmazta ezt a módszert? A férfi a térdére mutatott: — A lábam miatt, amely csak egy láb, egy közönséges végtag. annyit szenvedtem már, hogy másnak két életre is elég lett volna. — És mitől szenvedett? — érdeklődött tovább a nénike. — Nehéz eset. Nem lehet behajlítani. Az egyik orvos azt állítja, hypervitaneurózis, a másik szerint a fültőmirigy- gyulladás szövődménye. Pedig jégkorong ütötte meg, amikor kint voltam a meccsen, ha­bár a harmincadik sorban ül­tem. A közönséges gyógymód semmit sem használ neki. Először besugárzással kezel­ték, de rövid időn belül hú-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom