Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

Színművek szakértője A dramaturg À néző általában nem isme­ri, munkája nem áll olyan éles reflektorfényben, mint a színészé, a rendezőé vagy a díszlettervezőé, De dramaturg nélkül nincs jó színház! A társulat »szürke eminenciása«? Inkább: színházi alapember, társalkotója a produktumnak. Munkakörét, feladatait a Színházi Kislexikon így hatá­rozza meg: »Dramaturg: iro- dalmilag és esztétikailag kép­zett színházi szakember, a színház állandó alkalmazottja, az igazgató művészeti tanács­adója. Feladatkörébe tartozik a beküldött színdarabok lek­torálása, . elutasító vagy elfo­gadó véleményezése, szükség esetén átdolgozást javaslat ké­szítése, a drámaíróval való együttműködés a színre kerü­lő darab végső szövegének ki­dolgozásában, továbbá színpa­di szempontok érvényesítése. Feladata a műsorterv kidolgo­zásában való közreműködés, a műsorfüzetek szerkesztése, írók felkérése új drámák írá­sára és munkájuk szakszerű segítése is . ..« Litvai Nelli a Csiky Ger­gely Színház fiatal drama­turgja. Spanyol—francia - sza­kot végzett, a színházzal az Egyetemi Színpad tagjaként került kapcsolatba. Hat éva­dot töltött eddig Kaposváron. Amikor felkerestük, éppen a két első itthoni bemutató, Cse­hov Ivanovjának és a Mágnás Miskának a műsorfüzetén dol­gozott. Ott feküdt előtte a hat évvel ezelőtti, első füzete is: érdekesség, hogy éppen Cse­hov Sirályának előadásához írta-szerkesztette első munká­ját .. . — Hogyan érvényesül a gyakorlatban az igazgató mel­letti dramaturgi tanácsadó sze­rep? — A dramaturg irigylendő helyzetben van: élete jelentős részét olvasással tölti. Magyar és idegen nyelvű drámákkal ismerkedik. Amikor áprilisban a következő évad műsorterve szóba kerül, akkor /a drama­turg javaslatot tesz bemuta­tandó darabokra. Mások ja­vaslataival együtt először bő műsorterv készül. — Mit jelent ez? • — Olykor negyven-ötven darabcímet. Vita után űjraol- vasunk négy-öt magyar drá­mát és tíz-tizenöt külföldit. A plakátra kerülő műsorterv ezt követően alakul ki. Olykor egy-egy darab több évad előtt is szóba jön. Mondok egy pél­dát: Elbert Jánostól néhány éfrvel ezelőtt már lefordított, de még meg nem jelent orosz­szovjet drámákat kértem, s kaptam. Közülük egy, a Ta- relkin halála vált nagy élmé­nyemmé, s szerettem volna azonnal megosztani a közön­séggel. Komor István igazga­tó és Zsámbéki Gábor, aki akkor főrendező volt, még nem tartotta érettnek a társulatot és a közönséget a darab stí­lusához, mondandójához. Ren­geteget vitatkoztunk. A har­madik évben mutattuk be. — Feladata a beérkezett művek lektorálása. Munkájá­nak ez a kényesebb része? — Tiszteletben kell tarta­nom a szerzői érzékenységet, de 'kertelés nélkül kell meg­fogalmaznom a véleményemet egy-egy műről, rámutatva esetleg gyengéire. — Milyen a dramaturg kap­csolata a mai magyar írókkal? — Nem gondmentes. Az a meggyőződésünk itt a színház­ban, hogy jó darabot írni el­sősorban úgy lehet, ha a szer­ző megismerkedik a színház­zal. a társulattal és huzamo­sabb időt tölt itt. Ha megis­meri a színpad törvényéit, az munkaalap lehet. Petri György kétkötetes költő jött körónk hosszab időre egy Martino- vics-dráma reményében. Saj­nos. nem fejezte be. Kemsei István fiatal költővel is kap­csolatba kerültünk. Művét mi jó alapnak tartjuk, ő viszont színpadkész drámának. Ez a nézetkülönbség gátja a mun­kának. Bereményi Géza köte­tes. fiatal író, filmg>ári dra­maturg viszont kész a vitára, kemény »csatákban« formá­lódnak művei, s én nagyon bíztatónak tartom a színház és a közte kialakult kapcsolatot. Arról sem lehet megfeledkez­ni. hogy többször kaptunk szerzőktől olyan darabot, ame­lyet mindnyájan jónak érez­tünk, mégsem mutattuk be. Vagy, mert nem illett abba a faita színházba, amit itt csi­nálunk. vagy mert nem volt rendezőnk, akinek az egyéni­sége, gondolatvilága közel áll a mű mondanivalójához, szel­leméhez. Ilyenkor segítünk ab ban, hogy a darab olyan szín­házba kerüljön, amelynek pro­filjába jobban illik. — A színház történetének talán legnagyobb sikerű elő­adása Sütő András Egy lócsi­szár virágvasárnapja című drámája volt. Hogyan talál­kozott író, mű, színház? — Korábban játszottuk a Pompás Gedeont Sütőtől. Kol- haas Mihály figurája. Kleist műve régóta foglalkoztatott bennünket. Nem tudtuk, hogy Sütő Andrást is. Mint emlí­tettem, a dramaturgnak köte­lessége az irodalmi tájékozott­ság. Rendszeresen bejárok a megyei könyvtárba, hogy is­merkedjem a külföldön meg­jelenő magyar, nem magyar folyóiratokban közölt művek­kel. így akadtam rá Sütő da­rabjára. Rögtön kapcsolatba léptünk vele, így született meg a bemutató. — Mint regények színpadra adaptálója sokat vállal a kis­iskolások, diákok nézővé ne­veléséből. Elsőnek Collodi Pi- nocchióját dramatizálta. or­szágos sikerrel: Pécsen, Győr­ben, Szolnokon, Debrecenben és Budapesten a Bartók Gyer­mekszínházban egyaránt ját­szották. Hasonló siker volt Kästner Május 35 című műve is a Litvni-változatban. Most Linklater Szél fúj a Holdon című regényéből 'készít szín­padi művet. Mit tart szem előtt egy-egy munká jánál ? — A gyerek kalandvágyigé­nyét szeretném kielégíteni ev­vel a közvetett módszerrel. Hogy a képzelet szabadon szárnyalhasson, ne ütközzenek a vágyak folyton tilalomfákba. Az én gyerekem is felmászik a létrára, pedig fél. Fel is en­gedem, persze raita a szemem. Aki csak a didaktikai prakti- cizmust szem előtt tartva ne­veli a gyereket, rosszul nevel. Az általam színpadra fogal­mazott művekben a gyerekfi­gurák előtt kinyílik az a szek- »ényajtó, mely mögé besétál­va. kajandok sorozatába csöp­pennek. — Litvai Nelli nevével fo­lyóiratban, műfordítóként is találkoztunk. Lesz-e folytatás? — Julio Cortázar magyarul megjelenő novelláskötetébe fordítottam íz Európa Könyv­kiadónak, a Kozmosznak pedig egv Gabriel Garcia Márquez műveiből készülő összeállítás­ba dolgozom majd. — Itthon most ml a leg­fontosabb munkája? — Méltóképpen akarjuk megünnepelni a Naev Októbe­ri Szocialista Forradalom hat­vanadik évfordulóját. A mű­sort szerkesztem. L. L. IV. Bizsei közjáték — Halljuk, halljuk: miféle kloakát kutyultál föl, Jobbik elvtárs? Mérgezett nyíl volt esz; ő még háttal állt, az ajtót ki­lincselte be. Az elnök hellyel sem kínálta. Szemüvegének arany csillanásai, mint a vi­hart ígérő hajszálvékony vil­lámok. Ilyenkor nyílik doktor Paska szája az elvtársra a testvéries Hajós bátyám he­lyett. Jobbik kihúzta magát, hogy jelezze: érzi a minőségi különbséget. Itt most hivata­los beszélgetés lesz, esetleg el­vi vita is, ahogy az elnök mondani szokta. Doktor Pas­ka újra rácsillantotta keret nélküli szemüvegének lencsé­jét, tudomásul vette Jobbik helyzetfölismerési készségét, de továbbra sem oldotta fel a hely kínálás negyed környi mozdulatával a kirendeltség­vezetői vigyázzállást. Jobbik Lajos egyébként sohasem tu­dott kedélyessé pajtáskodni az elnökkel, viszonyuk ingatag alapja a ki rendeltség vezető görcsössége miatt az udvarias­ság volt. • — Halljuk, halljuk: mit ku­tyultál Szálláson, Jobbik elv­társ? Jobbiknak kedve lett vol­na duplázva válaszolni a hall­juk, halijukra, de nem merte tovább rontani saját esélyeit. Egyébként sem állná a ver­senyt az elnökkel: ezek a maiak képzettebbek a vitára. — Miről van sró, Paska elv társ? Pedig tudja jól, és önmagá­ban sokszor végigsakkozta már ezt a játszmát. Ki lehetett a júdása? Ma­gyal Bora lánya? Hónapja már, hogy Bizsén kóstolgat- tatja az almáit az urával! Horváth ' boltos? Színét sem látta azóta; igaz, a KISZ- klubban újra leokádják a be­rendezést a gyerekek. Mizera Gyuszi? Nem jelentős fajta. Néha megveri még az asz- szonyt, de életet már nem fe­nyeget. Fias Mihály? Kemé­nyen összeszólalkoztak, és Jobbik végső érvként a fejé­re olvasta: — Miska, tudd, azt akarom: tisztában voltam vele akkor is, hogy te gyúj­tottad fel a téesz első arató­cséplőjét, mert féltél, hogy a gabonával együtt a munka­egységeiteket is felzabálja előletek a gép! Kiolvastam tettedet a történelmi materia­lizmus könyv géprombolókról szóló példázatából. Mentette­lek a hallgatásommal... — Nagyon jól tudod te, na­gyon is jól tudod, Jobbik elv­társ, hogy mire kérdeztem rá. Dupla Nelson ez a nagyon jól tudod, te, nagyon is jól tudod: gúzsba köti őt, moc­canni sem bír. Mint a gyerek­kori gyónásokkor, karácsony és húsvét böjtjében. Szánom és bánom... Akkor sem szán­ta és bánta, csak a szégyen égette, hogy idegennek kell beszélnie a legtitkosabb cse­lekedeteiről. Képzelgéseiről. Viszketés gyötörte kegyetle­nül: a bizsei autóbusz-pálya­udvarral szemben van egy tükrös alakú borbélyműhely, ott nyiratkozott meg, hogy ne legyen vadember kinézete. A haj töreke kellemetlenkedett most az ingében, vakaróznia kellett volna tíz körömmel, de nem tehette. — Beszélj, Jobbik elvtársi (Folytatjuk) Az osztopáni példa Őszi betakarítási lánc — Tsz üzemanyagtöltő állomások épültek Gygant-galiba Megyeszerte szépek a ku­koricák, a gazdaságok így látszólag már elérték célju­kat, a jó termést. Valójában csak most jön a nagy erő­próba: sikerül-e idejében es veszteségek nélkül betakarí­tani 57 ezer hektár termését ? Sikerül-e folyamatossá tenni a betakarítási láncot? Ezek a kérdések okoznak most fej­fájást Kutason, Batéban, Ná- gocson, Törökkoppányban és még sok helyen. A leggyako­ribb gond. hogy a kicsi és el­avult szárító nem képes fo­gadni a kombájnok által be­gyűjtött termést. így a gépe­ket és szállítóeszközöket nem tudják kihasználni, ráadásul a munka elhúzódásával is számolni kell. Az előbbi kényszerű luxus, az utóbbi tetemes veszteség. Van ellen­tétes példa is. A nagyatádi tsz-ben egyelőre nem képe­sek kihasználni a szárítóka­pacitást ... Mikor a nagyatádi tsz veze­tői elhatározták, hogy két lengyel Gygant kombájnt vásárolnak, aligha gondolták, hogy ez a két gép még »hí­ressé« teszi a tsz-t. Először akkor írtunk a két masináról, mikor az aratás kezdetére nem érkezett meg. Utána ak­kor, mikor az egyik az ala­posan megnyúlt búzabetaka­rítás végére befutott. Arról is beszámoltunk, hogy a két hó­napot késő gőp nem bírta ki a Debrecen—Nagyatád utat, és Nagykónyinál vesztegel alkat­részekre várva. A legújabb hír: a közben felújított mo­tort beemelés közben leejtet­ték, így valószínűtlen, hogy képes lesz részt venni az idei betakarításban! A másik — már a gazdaságban levő gép — alkatrészhiány, miatt vesz­tegel. Márpedig pontosan ennek a két gépnek a napi 10—12 va- gonnyi teljesítménye hiány­zik ahhoz, hogy a három szá­rító 24 órán át dolgozhasson. A vezetőség nem akarta kockáztatni 1700 hektár ter­mését, így az utolsó pillanat­ban módosította a kampány­terveket. Ha a nedvességtar­talom megengedi, három nagy kombájnjuk éjjel is | dolgozik majd. Nappal pedig három SZK—5-ös is besegít. A háromfai részen a hét végéig 150 hektár kukorica — 46 mázsás — termése ke­rült magtárba. Két-három nap még, és megtelik az egyet­len — 100 vagonos — fedett tárolójuk. Hova kerül a töb­bi, 600 vagonnyi kukorica? A kérdésre megnyugtató választ majd csak a jövőre kezdődő hatmilliós beruházás ad. 240 vagonos korszerű siló épül, így remélhetően az idén utol­jára tárolnak a szabad ég alatt. Az őszi betakarítási lánc leggyöngébb szeme a mer- nyei tsz-ben is a tárolás. A kombájnok és a szárító telje­sítménye meg csak összehan­golható (például úgy, hogy a gépek csa.K nappal dolgoznak, a szárító pedig 24 ólán át), a tárolás azonban még bizony­talan. 396 vagonnyi raktarte- rükben ugyanis pillanatnyilag napraforgómag van. Ha a dombóvári Vetőmag Válla­lattól nem érkezik idejeben rendelés, a tavalyihoz hason­ló, kockázatos »huszárvágás­sal< kell kierőszakolniuk a megoldást. A »hívatlan vago­nok« elindulnak, hiszen a jövő héten már jön az első kukoricával teli teherkocsi. Enyhíti majd a gondokat az- a 160 vagonos — most épülő — dunaújvárosi szín, melyet az őszi munkák félidejére ad­nak át. Még tavaly is kétszer 16 ember kellett az osztopáni tsz szárítóinak működtetéséhez. A 32 ember munkáját idén kettő végzi! A szárítókat ösz- szevonták és bővítették. A rekonstrukció az első pillan­tásra drága. Hatmillió forin­tért Bábolna szárítót is épít­hettek volna. Csakhogy ez esetben kárba veszné több száz ezer,forint értékű anyag és alkatrész, ráadásul nem készülhettek volna el azok az ötletes — a munkát — egy­szerűsítő és megkönnyítő — megoldások, melyeket szíve­sen mutatnak meg a látogató­nak. Az osztopáni tsz-ben min­taszerű az összhang, a fogas­kerekek pontosan illeszked­nek. Négy kombájnjuk órán­ként egy vagonnyi sárga sze­met küld a szárítóhoz. Az Áfor vezetői -, idejében figyelmeztették a gazdaságo­kat: egyedül képtelen folya­matosan ellátni üzemanyag­gal a tsz-eket. Márpedig egy szárító 150—200 ezer liter üzemanyagot fogyaszt éven­te. Az üzemanyag-tároló építé­sében is jó példa Osztopán. Tavaly még előfordult, hogy olaj hiányában leállt a szárí­tó. Az idén azonban újabb tárolókat és három kútfej es üzemanyagtöltő állomást épí­tettek. Most egy hónapra elég tartalék üzemanyaguk van ! Hasonló létesítményeket adtak át nemrég Meaztegnyőn és Somogyváron is. A megláto­gatott többi tsz-nek is leg­alább két-három heti tartalék üzemanyaga van. így remél­hetően nem ismétlődnek meg a tavalyi kényszerpihenők. Bíró Ferenc Paradicsomszedés panaszokkal Alig egy évvel ezelőtt, 1976 otóberében így írtam : több mint háromszáz lelkes diák segédkezik a Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola hallgatói közül a Siófoki Állami Gazda­ság paradicsomszüretén. Az akkori riport'így fejeződött be: »...a siker jele, hogy a gazda­ság és a főiskola között szerző­dés készül: a következő évek­ben szintén Siófokon dolgoz­nak majd a hallgatók, segíte­nek a nagy őszi mezőgazdasá­gi munkában.« Most újból a siófoki gazdaságban dolgoztak két hétig a kaposvári hallga­tók. Körtét, álmát szedtek és válogattak, ott voltak a para­dicsomszedésnél. a lányok kö­zül néhányan a konzervüzem szalagjánál serénykedtek. Kocsis Tamással, a főiskola KISZ-bizottságának titkárá­val beszélgetek: — Tavaly egy kicsit rossz kedvvel fejeztük be itt a munkát. Amikor meg­kaptuk a munkabérün­ket, mi keveselltük.,/ Visz- szajöttünk, reklamáltunk. Megkaptuk a különbözetet: huszonötezer forintot. Az egész apróságnak tetszik, de sok ilyen apróság volt. Mégis, új­ból Siófokra jöttünk őszi mun­kára. Megígérték, hogy a ta­valyi gondok nem ismétlődnek meg. Azután mégis megismét­lődtek. Az ígért meleg vízről kiderült, hogy nincs, a mun­kaszervezés sem olyan, mint amilyennek lennie kellene ... — Miért? t Jámbor János, a KlSZ-bi- zottság tagja, a fö’skola har­madéves hallgatója veszi át a szót:. — Az egyik nap kétszázan mentünk ki a táblára, mint kiderült: potyára. Volt olyan, hogy három kilométert gyalo- goltattak a fiúkkal, s akkor jutott csak a munkavezető eszébe, hogy nincs vödör. Új­ból vissza kellett mennj, köz­ben egy csomó idő kiesett S folytathatnám a panaszko­dást. . . Föltették nekünk ’a kérdést: miért vagyunk itt. ha még azt a pénzt sem keressük meg. amibe az ellátásunk ke­rül. Való igaz. van baj a mun­kamorálunkkal. főleg az első­söknél, de a számlázással is. Ez kiderült a termelési ta- ’ nácskozáson . .. A főiskolás fiúk elém teszik a napi munkájukról készült följegyzéseket. Nem, nem sza­bályos munkalapokat. Azok is vapnak, csakhogy a mukave- zetők, akik velük vannak, nem olyanokat töltenek ki. Csupán egy apró papírlapra írják a kimutatást. Persze ez nem lenne különösebb baj, ha. . . — mondogatják, s a »ha« nem véletlenül hangzik el: — Paradicsomot szedünk. A gépi paradicsomszedést és ra­kodást, valamint a kézi paradi­csomszedést és az ott végzett rakodást két tételben számítot­ták ki. íme a »munkalapjuk- ! A kitöltője — talán Harmat­nak olvasható az aláírás — az egyiknél a 3206-ot és az 1040- et 3246-nak adta össze, a má­siknál az 1960-at és a 692-őt 2152-nek. Ezt bárhogyan is nézzük . . . Szóval 1500 forin­tunk tűnik el, ha senki sem veszi észre a dolgot. Pedig csak apró figyelmetlenség az egész. Dr. Kotsis Ottó. a főiskola egyik tanára így vélekedik: — A gazdaság követel, az természetes, a hallgatók vi­szont nem úgy dolgoznak, ahogy kellene. Viszont a gaz­daságnak is vannak tévedései — ez is hozzátartozik az igaz­sághoz. — Valóban vannak tévedé­sei a gazdaságnak? — kérde­zem Sebestyén Sándort, a Sió­foki Állami Gazdaság terme­lési igazgatóhelyettesét. — Kár is lenne tagadnunk: vannak: Igaz az is, hogy ta­valy kevesebbet fizettünk ki. egyik kollégám, a munka­vezető. aki kint volt velük a táblán, nem írta fel a vég­zett munkát. Igazuk volt a diákoknak, mi szó nélkül ki­fizettük az elmaradt bért. A meleg víz? Valóhan akartunk segíteni a gondon. A tábor vezetékét rákötöttük a köz- oonti kazánra. Hogy még sincs meleg víz? A kazánt le kellett ámítanunk robbanás- veszély mialt! — A munkaszervezési gon­dok? 1 — Amelyeket szóvá tettek a fiátalok. léteznek. Ahol tud­tunk. segítettünk, de . . . Szer­ződésünk van a Nagyatádi Konzervgyárral. Sokszor éj­szaka szállítunk, előforduL,. hogy reggel nincs üres konté­ner. Azt is elfogadtuk, hogy a gyümölcsösben két óra hosz- szat. ládát kerestek a szedés helyett. Tavaly nem volt sem­mi kivetni való a fiatalok munkájában, most fele annyit se teljesítenek. Előfordult, hogy a kombájnok mellé, a oaradicsomszedéshez küldött fiatalok elmentek fürödni. S olyanok is vannak, akik ki se mennek dolgozni. Az étkezési létszámból tudjuk, bánván vannak a táborban. A reggeli munkaelosztásnál viszont rendszeresen hiányzik 30—40 hallgató. Mihályi András, a gazdaság személyzeti vezetőie, az énítő- táhorok felelőse is erről be­szél, meg arról, hoav néha megdöbbentő a fiatalok visel­kedése: — A meccsközvetítéskor be­néztem a klubba. Tudia mit csináltak? Az asztalra fotelt állítottak, s nőnap nézték a mérkőzést. Mit lehet e-re mon­dani? Vagv arra. hogy néhá- nyan kihozták a kotváinkát nyaraltatni, s a frissen lestett nótákat szedték le »kvtvaól- na,k«. A diákönkormányzatnak — amelvet tavaly is létrehoz­tak — nem sikprüH ngv kéz­ben tartania a fiúkat, ahogv kellene . . . Az indulatok' egv kissé fel- korbáocolód+ak ezpn az őszi munkán. Végighallgatva az érintetteket kiderül. valahol mindenkinek igaza 'Sin, Ami­kor azt kérdeztem Sebestvén Nándor termelés’ igazca*óhe- tvpftestnl. hoev az idei gon­dok ellené»» lesz-e folytatása az eevtittmííködésnek, a vá­lasz ez. volt: — Igen, de a munkát ala­posan elő kell készíteni. Le kell ülnünk egymással, és mindent meg kell beszélnünk... Ezt- kellett volna tenni az idén is. Nagy Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom