Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

A forradalom I Túl a határon — barátok kozott Sosztakovics zenéjében Egy szimfóniával sze­gényebb lesz az októberi for­radalom jubileuma. Dmitri j Sosztakovics sem a hetvene­dik születésnapját, sem a mos­tani ünnepségeket nem érte meg. Pedig tele volt még ter­vekkel, elképzelésekkel. S egész biztos, hogy újra meg­fogalmazta volna, s más for­mában, ami már huszonegy éves 'kora óta foglalkoztatta. A két évvel ezelőtt elhunyt világhírű zeneszerző műveit mostanában egyre többször tűzik műsorra hazájában és szerte a földön. Sok zenebarát meghökkent, amikor először hallotta azt. hogy Sosztakovics a XX. század Beethovenje. Pedig a zenéjében kifejezett gondolatok vitathatatlanná teszik ezt az összehasonlítást, ö már azoknak a zeneszerzők­nek a nemzedékébe tartozik, akik a szovjet rendszerben nőttek fel. s értek híres mű­vésszé. Egész pályáját megha­tározta, hogy első kirobbanó sikerét a fiatalon írt szimfó­niájával aratta. Olyan kor­ban, amikor zeneszerzők sora már nem találta alkalmasnak a szimfóniát gondolatainak és érzéseinek a kifejezésére (Bartók is közéjük tartozott), ő mindvégig kitartott e mű­faj mellett, s kudarcok, elvé­tett kísérletek után újra meg­küzdőit az írásával, így élet­művében tizenöt szimfóniát hagyott ránk. Sosztakovics életét, művé­szetét meghatározta, hogy Le- ningrádban született, élt, al­kotott, s még a legszörnyűbb időszakban, a blokád idején sem hagyta el. A forradalom városának zenéjével is adózott. Az októberi forradalom 10. évfordulójára írta meg II. (Október) szimfóniáját, ezt 1027. november 6-án mutatták be. Később a zeneszerző is sokszor elmondta, hogy nem sikerült ez a műve; a III. (Május) szimfóniával együtt a valóság visszatükrözésére irá­nyuló kísérletnek szánta. A forradalom eredményének kifejezése először az »egy szuszra« írt VII. úgynevezett Leningrádi szimfóniájában si­került. A németek által körül­vett városban hol légoltalmi szolgálatban »fejben«. (hol a dolgozószobában asztal mellett alkotta meg a fasizmus ke­Bevonulok — Parancs.. .1 A névsort olvassák, az ada­tokat egyeztetik Kaposváron, az ÉDOSZ Művelődési Ott­honban. Nem elég katonás még a válasz, a felállás, de hát ezek a fiatalok még csak az első napjukat töltik kato­nai szolgálatban. Néhány nappal ezelőtt legtöbben még divatos, hosszú hajat visel­tek, most azonban valameny- nyiüket rövid, »katonás« fri­zura változtatta szinte más emberré. Érettségi után van­nak, fölvették őket az egye­temre, előtte azonban tizen­egy hónap katonai szolgálat vár rájuk... ■ Magas, szép szál fiú a ka­posvári Gi- licz László. Pécsre, a Köz­gazdaságtu­dományi Egye­temre vették föl. Nem lepő­dik meg, ami­kor ismerte­tik, hogy a 37-es Budapesti Forradalmi Ezrednél kell a katonaidőt letöltenie. — A korábban végzett, s a pécsi közgazdasági, illetve a jogi egyetemre fölvett isko­latársaim is ott szolgáltak. Elmondásukból tudom, hogy ennél az egységnél magasabb a mérce, s talán még jobban megkövetelik a fegyelmet, mint másutt. Nekem és vala­mennyi társamnak hasznosak lesznek ezek a hónapok. Igyekszem a parancsokat, a feladatokat fegyelmezetten, a legjobb tudásom szerint vég­rehajtani, hogy katonai szol­gálatomat becsülettel teljesít­hessem. Hallottam — s ennek valamennyien nagyon örü­lünk —, hogy a katonaságnál egyetemi tanáraink tartanak majd előadásokat, készítenek föl bennünket a tanulás meg­kezdésére. A barcsi Berndt Imre egyike azok­nak a somogyi fiataloknak, akik állami ösztöndíjas­ként a Szov­jetunióban (Moszkvában vagy Harkov­ban) végzik egyetemi tanul­mányaikat. — A bátyám is ott tanult. nagyon sok szépet mesélt szovjetunióbeli éveiről. Azért kértem én is oda magam. Autóút-építő mérnöknek ké­szülök, nagyon vonzanak a műszaki tárgyak. Oroszból négyes voltam, a katonaidőt is felhasználón} nyelvtanu­lásra meg gyakorlásra. Egye­temi tanulmányaim megkez­dése előtt háromhónapos orosz nyelvű tanfolyamon ve­szek majd részt, de azt sze­retném, ha addigra már jól érteném az orosz nyelvet Tanulmányaim befejezése után Pécsen vagy valamelyik közeli, dunántúli útfenntartó vállalatnál szeretnék dolgoz­ni. Most legfontosabb a kato­nai szolgálat, ezt én is be­csülettel kívánom teljesíteni. A kaposvá­ri Miklós Csa­ba szintén a 37-es Buda­pesti Forra­dalmi Ezred katonája lesz, ennek letöl­tése után pe­dig a Pécsi Jogtudományi Egyetem hallgatója. — Jobb most túl lenni a katonaságon, mintha az egye­tem elvégzése után hívnának be. Ez a katonai fegyelem jó előiskola lesz arra az időre, amikor az egyetemen tanu­lunk. Nekem szintén az a cé­lom, hogy parancsnokaim megelégedésére teljesítsem katonai szolgálatomat. Ezt várják tőlünk az iskolánk, a Táncsics gimnázium tanárai, KISZ-szervezete. Rácz Elemér őrnagy is ezt kérte, amikor a Somogy me­gyei Hadkiegészítési és Terü­letvédelmi Parancsnokság nevében köszöntötte a bevo- nulókat, s eredményes szol­gálatot kívánt nekik. — A somogyi fiatalok több­sége becsülettel teljesítette és teljesíti állampolgári kötele­zettségét. Sokan szereltek le kitüntetéssel, kiváló katona­ként. Kérem, kövessék példá- I jukat! Sz. L. gyetlenségét zenében megjele­nítő művét. A derűs hétköz­napok, az alkotás, a győzelem és az újjáépítés is kicsendül a csaknem egyórás szimfóniából, amelyet először Kujbisevben, majd Moszkvában adtak elő 1942-ben. Keskenyfilmre fény­képezve repülőn vitték a par­titúrát'Amerikába, s Toscanini vezényelte a művet. A szer­kesztői bátorság miatt Ma­gyarországra is eljutott ennek a híre, a Népszava 1942. szep­tember 11-i számában (!) meg is jelent. S három év múlva, a felszabadult fővárosban ma­ga a mű is felcsendült. Szov­jet katonai repülő hozta a ze­nekari szólamokat, s Failoni vezényelte a filharmonikuso­kat az október 13-i operaházi hangversenyen. Ez a mű ma már klasszikusnak számít, s mondanivalóját legszebben maga a szerző foglalta össze; »A szimfónia írása közben népünk nagysága, hősiessége, az emberiség legszebb eszméi, a humanizmus, a szépség le­begett előttem.« A nagy szimfóniák sorába tartozik a XI. és a XII. Ami nem sikerült fiatal korában, az a sok évtizedes tapasztalat birtokában már elérhető volt. Ötvenegy éves volt, amikor az előbbit, s ötvenöt éves, amikor az utóbbit megalkotta. Az el­sőben az 1905-ös, a második­ban az 1919-es forradalomnak állított emléket. A XII. szim­fóniát, melyet az SZKP XXII. kongresszusa alkalmából szer­zett, Lenin emlékének szen­telte. A mai hallgató és a jövő zenebarátja is érzi, hogy az Új kor hajnala című tétel ün­nepélyes befejező hangjai a zeneszerző személyes örömét is kifejezik, hogy először si­került az októberi forradalom­nak szimfonikus emléket állí­tani. Operák, kamaramúvek, ver­senydarabok találhatók még életművében. A szimfóniák és ezek is bizonyítják, hogy szer­zőjük folytatta az orosz ha­gyományokat, s különösen Muszorgszkij útját. Míg azon­ban elődje a népdalból merí­tett, ő elsősorban az utcák dal­lamait, a forradalmi munkás­dalokat használta fel élmé­nyeinek formába öntéséhez. Amikor ezért megbírálták, mindig azzal válaszolt, hogy ez is orosz hagyomány, s ezek a dallamok híven tükrözik a kort. Sosztakovics utolsó írása üzenet az 1975. évi zenei világnapra. Ebben fogalmazta meg: Hozzon a muzsika bol­dogságot, gazdagítsa a szelle­mi életet, segítsen az emberi­ségnek a szenvedés könnyebb elviselésében, s az élet örö­mének aktívabb és teljesebb átérzésében. Leningrad művé­sze ebben is példát adott al­kotói életútjával. L. G. Megszólalnak kövek és emberek Vernijtől Medeóig Földrengés sújtotta helytől földrengés sújtotta helyig ér­kezik az utazó. Kazahsztán fővárosát, -a mai Akna-Atát, az egykor Vernij (Hűséges) elnevezésű cári erődítményt és a köréje sűrűsödött várost 1910-ben tüntette el a föld­rengés. Néhány faház és egy fából épült katedrális — a gyengék — megmaradtak, állnak a mai Alma-Atában is. Mint a többi — fölmozgá­sok veszélyeztette — szovjet köztársaságban, Kazahsztán­ban is elkészítették a föld­rengéstérképet. A térkép ösz- szeállításához meghatároz­ták azoknak a tektonikus re­pedéseknek a helyét, amelyek általában összefüggnek a föld­rengés epicentrumával. A földrengéstérképnek rend­kívül nagy a gyakorlati je­lentősége. Ha az esetleges földmozgások erejét előre fel­becsülik, a veszélyes terüle­tekre csak olyan épületeket terveznek, amelyek kibírják a földrengést. Nemrégiben kezdték el a földrengés térkép összeállítását Alma-Atáról és a környező településekről. Ezek a térképek egész kis területeken is jelzik a várha­tó földmozgásokat, s e helye­ken a fővárosban csak tere­ket, parkokat és sportpályá­kat építenek. A hegyekből nézve a város elmerül a fák tengerében. Fura úgy írni, hogy a »he­gyekből nézve«, hisz Alma- Ata is 700—900 méter ma­gasban épült fel a Zailijszkij Alatau hegy tövében. A hegy egyik még magasabb völgyé­ben, 1691 méterrel a tenger szintje fölött épült a világ­hírű műjégpálya, a Medeo. A Medeo építésének törté­nete még az 1948-as helsinki gyorskorcsolyázó világbaj­nokságig nyúlik vissza. Konsztantyin Kudrjavcev szovjet gyorskorcsolyázó aranyérmet szerzett az ötszáz méteres távon. Csapattársai­nak kevésbé jól sikerült a szereplés, a skandináv orszá­gok sportolói maguk mögött hagyták őket. A skandinávo- kat többek között az is nagy előnyhöz juttatta, hogy ma­gashegyi pályán készülhettek Építőtábor a Lyna partján A Lyna nem tartozik a nagy folyók közé. Szintje csa'k az esőzésekkor nő, s olykor-oly­kor elönti csöppnyi árterét is. Olsztyn folyója — mondják büszkén az olsztyn iák, hisz mértani pontossággal szeli ketté a várost, no meg a monda szerint e folyóban élt az őket védő sellő is. Az olsz- tyniak is tudják: a legenda messze áll a valóságtól, mégis szobrot emeltek a mesebeli sellőnek a kaptaláni várat övező parkban, a Lyna part­ján. Itt találkoztam először azokkal a kaposvári főiskolás lányokkal, akik építőtáborban vettek részt Warmia és a Ma- zuri-tóvidék kulturális és ipa­ri központjában. Hogyan kerültek Olsztynba? A történet régre nyúlik visz- sza. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola KISZ-bizottsága és az Olsztyni Pedagógiai Főiskola ifjúsági szervezete több éve együttműködési szerződést írt alá. Magyar fiatalok látogattak a baráti országba, s lengyel hallgatók jöttek a somogyi megyeszékhelyre. Ismerked­tek egymás életével, közös sportversenyeket rendeztek. Tavaly ősszel született meg az elhatározás: 1977-ben kölcsö­nösen építőtáborokat szervez­őnek. A nyár derekán olsztyni fiatalok dolgoztak Kaposvá­ron : parkokat csinosítottak, táblákat festettek. A kéthetes munka után pedig autóbusz­ra ültek, és fölkeresték neve­zetes műemlékeinket. Augusz­tus 6-án délután magyar fia­talokkal együtt utaztak visz- sza. Kocsis Mihály főiskolai tanár vezetésével harminchat leány és két fiú indult el, hogy viszonzásul az olsztyni építőtáborban dolgozzon. A pedagógiai főiskola kor­szerű, tízemeletes kollégiuma adott otthont a kaposvári fia­taloknak. Onnan indultak minden reggel a munkahe­lyekre: a várat övező parkba, az erdőgazdasághoz, Duni- kowszky obeliszkszerű felsza­Az olsztyneki skanzen egyik szélmalom. badulási emlékművéhez a Győzelem utcába, és a város szélére a tavak­hoz, az olsztyniak ked­velt kirándulóhelyéhez. Dél­után kettőig, fél háromig rózsát kapáltak, gereblyéztek, illetve a 'két fiú az erdőben fát rakodott a rönkszállító teher­autókra. Bizony, jólesett a munka utáni ebéd, ha az ízek nem hasonlítottak is a meg­szokottakhoz. A hazai újságok híradásai szerint Lengyelország egyes területein ítéletidő tombolt. Nekünk szerencsénk volt, Olsztynt elkerülték a felhősza­kadások, a viharok. Talán egy­két nap esett az eső. Nem kel­lett bosszankodni az időjárás miatt, s ha a vendéglátók különösebb programot nem szerveztek is, egy-egy rövi- debb sétára mindig el lehe­kedvelt látnivalója az öreg tett indulni a várost övező öt tó valamelyikéhez. Augusztus 20-án este az olsztyneki és grünwaldi kirán­dulás után kellemes meglepe­téssel szolgáltak a vendéglá­tók: alkotmányunk ünnepén baráti találkozóra hívtak: né­hány soros ünnepi köszöntőre, beszélgetésre. Ennek viszonzá­saként előkerült a csoportve­zető, Kocsis Mihály furulyája, és néhány perc múlva hazai táncházak hangulatát vará­zsolták elő a fiatalok. Csendes Katalin most lesz harmadéves a kaposvári főis­kolán. A magyarországi ki­ránduláson többek között ő kísérte a lengyel vendégeket, így lett ó az építőtábor min­denese, akit egyetlen percre sem hagytak nyugodtan a fiúk és a lányok. Hol tolmácsolt, hol ügyes-bajos dolgokat in­tézett, mert abban bizony nem volt hiány. Tőle tudom, hogy mindenki elégedett volt a lá­nyok munkájával, bizonyítják ezt a lengyelországi »munka­társak« meghívásai is. Az utolsó olsztyni napokban es­ténként alig-alig maradt va­laki a kollégiumban. Minden­ki vendégségbe igyekezett, egy-egy csokor virággal, len­gyel szokás szerint. A két hét alatt keresett bérből egy hétig kirándultak a hallgatók. Westerplatte, a Hel-félsziget, Gdansk, Gdynya, Sopot, Marlborg, Varsó hangu­latos utcái, műemlékei, embe­rei kedves emlékként marad­nak meg, s ha tanítóként az iskolai órákon ezekről a tá­jakról beszélnek majd tanítvá­nyaiknak, feledhetetlen élmé­nyekről szólhatnak. A lányok az olsztyni parkokat szépítették. Nagy Jenő a versenyre. Kudrjavcev arra gondolt, hogy valami hason­lót kellene építeni a Szovjet­unióban is. Néhány évvel ké­sőbb eljutott Alma-Atába, s a város közelében, a Zailij­szkij Alatau hegyeitől körül­vett, csodálatos szépségű Medeo völgyére bukkant. A Medeo völgye elképzeléseinek megfelelő terep volt. Grandiózus siker és óriási meglepetés volt, amikor 1953- ban Oleg Goncsarehko Hel­sinkiben a skandinávokat megelőzve, elhozta az össze­tett verseny aranyérmét. És ettől kezdve a Medeóból ér­kező szovjet gyorskorcsolyá­zók egyre-másra döntik a vi­lágrekordokat A Medeón ké­szült fel többek között Tat­jára Averina, Galina Sztye- panszkaja, Jevgenyij Kulikov, Valerij Muratov, Jurij Kon­dakov, akik' a legutóbbi inns­brucki téli olimpián nyolc ér­met szereztek. Négy aranyat, két ezüstöt és két bronzot. Pedig az ötvenes, sőt még a hatvanas években is a mű­jégpálya mellett néhány ideig­lenes öltözőn kívül nem volt semmi más a Medeo völgyé­ben. A sporttelepet 1970-ben kezdték építeni, s két év múlva, december 28-án adták át. Tervezőit és építőit azóta Állami-díjjal tüntették Ki. Most van uszodája, szállodá­ja, több rádió- és tv-közve- ütőfülkéje. Tíz világrekordból átlagosan hat születik a Me­deo jegén. Sok külföldi ver­senyző is itt készül fel a ver­senyeire. Vasárnap jártam a ftedeón, amikor — mint a többi ün­nepnapon is — többnyire »a civileké a pólya«. Alma-Atá- ból és a környékbeli telepü­lésekről ezerszámra érkeznek ide a fiatalok. A Medeo je­gén és Alma-Ata utcáin lát­tam eddig a legszebb nőket. A kazahok e területen a tizenötödik században alakí­tották meg első bánságaikat. Ennek előtte a mai Kazahsz­tán déli területein a hatodik­nyolcadik században alakult ki a nyugat-türk kánság, s ennek helyét néhány évszá­zad múlva egy másik feudális állam, a Karahanidák biro­dalma foglalta el. E birodal­mat váltották fel azután a kazahoknak a dzsungárokkal állandó harcban álló, szétfor­gácsolt erejű kánságai. A ti­zennyolcadik, tizenkilence­dik század során a mai Ka­zahsztán fokozatosan olvadt bele a cári birodalomba. 1916-ban nemzeti felkelés tört ki, melyet a cár katonái vér­be fojtottak. Két évvel ké­sőbb győzött a szocialista for­radalom, s 1920-ban autonóm köztársaság alakult. A köztársaság értelmiségei­nek nagy része érthetően el­ső vagy második generációs. Barátom, Muhtar Magauin író, néprajzkutató és az al- ma-atai pedagógiai főiskola irodalmi intézetének docense elmondta, mikor a könyvtár- szobájában beszélgetve az idegen nyelvekre terelődött a szó, hogy az ő kamaszkorá­ban neki az orosz számított idegen nyelvnek. A hegyek között lévő picinyke falukö­zösségből — aulból — beke­rülve a városi iskolába ha­mar fölismerte, hogy későbbi munkájához mennyire szük­séges lesz az orosz nyelv tö­kéletes elsajátítása. A nép­rajzot választotta hivatásául. A fontos néprajzi folyóiratok oroszul jelennek meg, s a köztársaságok néprajztudósai is orosz nyelven adják ki fontos műveiket. Tudományos munkáit jó ideje már ő is oroszul írja, íróként és főis­kolai oktatóként pedig ka- zahul szóL A gyerekeinek sokkal könnyebb. Amit ő verejtékkel tanult meg, azt a gyerekek a játszótéren, óvodában, iskolá­ban játszva tanulták meg. Mindegyik úgy beszél oro­szul, ahogy a hasonló korú orosz gyerekek. A legnagyobb pedig az angol tagozatos ál­talános iskolai osztályban már szépen halad az angol nyelvben. Zelei Miklós (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom