Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

Egy tanácshatározat nyomában Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének feladatai ÖT KÖZSÉG GAZDÁI AZ UT ELEJEN A hasonlat közismert: a mezőgazdaság nehézipara a szarvasmarha-tenyésztés» Nagyüzemeink történetét te­kintve ebben az ágazatban jelentkezett a legtöbb gond, a legtöbb ellentmondás. 1972- ben kormányprogram szüle­tett a »-rend helyreállítása«, szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztése érdekében. Ennek szellemében készült el az ágazattal kapcsolatos megyei fejlesztési terv, és született meg 1973-ban a munkához vezérfonalat adó tanácshatá­rozat. Négy év telt el azóta Tóth Károllyal, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezetőjével en­nek a négy évnek a munká­járól, a határozat végrehaj­tásának eddigi tapasztalatai­ról beszélgetett lapunk mun­katársa — Kérem, röviden össze­gezze a tanácshatározatban megfogalmazott, az ágazat fejlesztésével kapcsolatos legfőbb feladatokat. — Tekintettel a tennivalók sokrétűségére, valóban csak a leglényegesebb céljainkat idézem — mondta Tóth Ká­roly. — Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a nem emlí­tett részfeladatok a program Láncolátában kevésbé fonto­sak. A tenyésztési irány el­határolását, a termelés sza­kosodását említem elsőnek. Ebben figyelemreméltó ered­ményeket értünk eb A Ka­pos völgyében, a Balaton- parton, néhány belső-somogyi üzemben megvalósulóban a tejirányú szakosodás, illetve az adottságoknak megfelelő tenyésztési irányok kialakítá­sa. Céljainkkal összhangban fokozatosan nőtt az állomány koncentrációja, ma már szö­vetkezeteinknek több mint a fele, 46 gazdaság háromszá- zas vagy ennél nagyobb lét­számú tehenészettel rendelke­zik. Kétségtelenül sok még a fogyatékosság, ám javult a takarmányozás, a takarmány­gazdálkodás, és különösen tavaly, de még inkább ez év­ben nőtt a tejtermelés, kedve­zően változott az állategész­ségügy. — A határozat fokozatos végrehajtását, a fejlődést bizonyító tények ellenére a megyei tanács végrehajtó bizottsága júliusban mégis ágy fogalmazott, hogy ez az ágazat jelenti ma is a megye mezőgazdaságának legnagyobb gondját? — Több tény is magyaráz­za ezt A megye állománya jelenleg 44 600 tehén, az ötö­dik ötéves tervünk szerint az év végéig el kellene érni a 46 ezret. Várhatóan ez a létszám mintegy ezerrel kevesebb lesz. Valószínűnek látszik az is, hogy a tervidőszak végére sem érjük el a tervezett lét­számot, s a lemaradás kizáró­lag a termelőszövetkezeteknél jelentkezik. (Az állami gaz­daságok és a kisüzemek állo­mánya eddig is, és előrelát­hatóan a jövőben is a terve­zett szinten alakul) A lema­radás oka: férőhelyhiány. A szövetkezetekben levő helyek »feltöltöttek«, a további lét­számfejlesztéshez újak kelle­nének. Viszont sem tavaly, sem ,az idén nem épült szá­mottevő nagyságú, a közép­távú programba is betervezett férőhely. —- Mi az oka ennek? "— Szövetkezeteinkben nem képződik annyi fejlesztési alap, amennyivél a jelenlegi támogatási rendszerben a gazdaság fedezni tudná a be­ruházás eszközigényét. To­vább szűkült azoknak a szö­vetkezeteknek a köre, me­lyeknek megyei fejlesztési támogatás adható. Másrészt — bár az ágazat termelési eredményei javultak — ma sem képződik még annyi jö­vedelem, amennyi a fejlesz­tés forrása lehetne. Ez a kö­rülmény arra int, hogy a terv­időszak visszalevő éveiben a szövetkezetek mindent kö­vessenek el az új férőhelyek építése, illetve a rekonstruk­ciós fejlesztések érdekében. Gondjainknak mindez csak egy része. Szükségesnek tar­tom azonban megjegyezni, hogy bár a tervezett tehén­létszámot nem éri el ane- gyénk, minden biztosíték megvan arra, hogy a csök­kentett állománnyal is túltel­jesítsük mind a tjfehenenkénti tej termelési, mind a tervidő­szakra előirányzott tejértéke­sítési tervünket. — Bizonyára a tavaly életbe lépett ösztönzők — például a tejprémium — jó­tékony hatása fejeződik ki ebben. De térjünk vissza az ágazat gondjaihoz, hiszen ezek felismerésén át vezet az út a megszüntetésükhöz. — Számos üzemen belüli hiányosság is közrejátszik abban, hogy a végrehajtó bi­zottság az említett következ­tetésre jutott. Például igen magas — még mindig ötszáz nap feletti — a két ellés köz­ti idő. Ha nincs borjú, akkor nincs tej. Általában az indo­koltnál később veszik te­nyésztésbe a nőivarú egyede- ket, ráadásul korábban selej­teznek, így gyakorlatilag ala­csony az állomány élettelje­sítménye. Ide sorolom a ta­karmányozással kapcsolatos problémákat is. Változatla­nul alacsony például a siló- kukorica és a gyepek hoza­ma. A takarmányok többsé­gét ma is a szántóföldön ter­melik, s a rét, legelő szerepe ott is háttérbe szorul, ahol jó adottságok vannak. — Az üzemen belüli gon­dok sorolásánál felvetődik a kérdés: hogyan értékel­jük az ágazatban kialakult termelési rendszerek szere­pét? — Vitathatatlan, hogy ma még ?••»- elsősorban rövid múltjuk miatt — nem töltik be a rendeltetésüknek meg­felelő szerepet. Meggyőződé­sem viszont, hogy ha valahol, akkor a szarvasmarha-ága­zatban kiemelkedő jelentősé­ge és fontossága van a rend­szernek. Hozzáteszem: itt a legnehezebb megfelelő gya­korlatot kialakítani. Ma a rendszerek legfontosabb fel­adata a szakszerű takarmá­nyozás és a munkaszervezet kialakításának segítése, a technológiai rekonstrukciós tervek kidolgozása és a kivi­telezésben való közreműkö­dés, azonkívül a már említett szaporodásbiológiai hibák megszün tetése. — A szarvasmarhaprog­ram végrehajtásával kap­csolatos tennivalóknak ez csak egy része. A jelenlegi helyzet ismeretében mit tart még fontosnak? — Az elmúlt másfél év alatt dinamikusan nőtt a tej­termelés: tavaly 11 százalék­kal, az idén hét hónap alatt 17 százalékkal. Ezzel azonban a meglevő állomány koránt­sem érte még el a termelő- képesség maximumát. Ezért nagyon lényeges — elsősor­ban az ágazat jövedelmezősé­gének fokozása érdekében —, hogy ezután is hasonló ütem­ben emelkedjen a tejterme­lés. összefügg ezzel a másik feladat, a határozatban is megfogalmazott tenyésztés­politikai célok megvalósítása: a Kapos völgyében, a Bala- ton-parton és néhány belső­somogyi gazdaságban a meg­kezdett keresztezések meg­gyorsítása. A takarmányozás­sal kapcsolatban a szálasta- ikarmány-termelés gépesített­ségének fokozásán túl alapve­tőnek tartom, hogy az állat- tenyésztési főágazat legyen a gazdája a takarmanyterme- lésnek, -gazdálkodásnak. Ha­sonlóan lényeges, hogy azok a megyei szervek, amelyek kapcsolatban vannak az ága­zattal — állattenyésztési fel­ügyelőség, állategészségügy, állatorvosi kar, főiskola, mes­terséges termékenyítő, tsz- szövetség —, az eddiginél is többet tegyenek a fejlesztési célokért. Természetesen az üzemi feladatokon túl külső feltételei is vannak a határo­zat végrehajtásának, gondo­lok itt például a szabályozó- rendszer hosszú távú stabili­tására. Végezetül megemlítem azt is, hogy a tehénlétszám­tervek teljesítése érdekében tárgyalásokat folytatunk a MÉM-mel és a PM-mel a tsz-eknek juttatandó ‘ támoga­tásról. Szeretnénk elérni: ha egy tájegységben két-három tsz alkalmas arra, hogy kö­zösen létrehozzon egy 500— 700-as telepet, akkor ezt a törekvést egységesen támogat­ni lehessen akkor is, ha tör­ténetesen a gazdaságok közül csak egy tartozik a támogat­ható szövetkezetek közé — mondta befejezésül Tóth Ká­roly. V. M. Az első lépések a legnehe­zebbek. A kezdet a módszerek kialakításával, a megválasztott tisztségviselők feladatokkal való ellátásával telt el Igáiban. Négy hónapja, hogy a pártbi­zottság megalakult a község­ben. Ez az idő elegendő volt arra, hogy e testület tekin­télyt szerezzen tevékenységé­vel, s a terület politikai gaz­dájaként mindenben állást foglaljon. Ott voltam az igali pártér­tekezleten, s a beszámolóban, a felszólalásokban hallottak ismeretében beszélgettem Ba­ranyai Jánossal, a községi pártbizottság titkárával. az eddigi tapasztalatokról. Intézkedések a köz érdekében Igái és a társközségek fej­lődése nagyan fontos az ott élő emberek szempontjából, ezért fordított olyan nagy gondot a pártbizottság a tanács pártirá­nyítására és -ellenőrzésére. A A kapcsolat, a közös tájé­koztatás sokat segít. A vb-tit- kár tagja a párt-végrehajtóbi­zottságnak, így az ottani állás- foglalások gyorsan intézkedés­sé érnek a tanácsházán. A községpolitikát egyébként szin­te mindennap érintik valami­lyen formában. Ezt Rajczi Já­nos vb-titkár is jónak tartja. A ráksi törpe vízmű építése évek óta vajúdott. A végre­hajtó bizottság időben föltet­te a kérdést a tanácsnak, hogy mit tervez. A szorgalmazás eredménye, hogy az idén és jövőre megépül a vízműháló­zat. Az épülő százszemélyes óvoda befejezésével szintén azért foglalkozott a testület, mert a közvélemény is aggó­dott, mikor vehetik birtokuk­ba a gyerekek. Igái nagy idegenforgalmat bonyolít le a fürdő révén. Gondok, panaszok ezzel kap­csolatban is eljutnak a párt­házba az áruellátástól a köz- tisztaságig. A pártbizottság nagyon fontosnak tartja, hogy mindazok, akik közvetlenül és közvetetten részt vesznek az idegenforgalom lebonyolításá­ban, pontosan értsék e mun­ka fontosságát. Ügy hatá­roztak, hogy az ősszel idegen- forgalmi előadássorozatot szer- veznek. A pártbizottság, a ta­nács vezetői pedig tapasztalat- cserére utaznak előtte valame­lyik Balaton-parti üdülőhely­re. Automatagyártás A Finommechanikai és Elektronikai Műszergyártó Szövet­kezetnél készülnek a postai automaták, valamint a BKV jegyárusító automatái. A magyar automatákat megkedvel­ték az NDK-ban és Lengyelországban is. A születésnapján állt munkába Nem vágyódott máshova mánykitüntetést kapott, szőrös kiváló dolgozó. több­Régiekről általában. — Nálunk a hűsz-harminc éve itt dolgozók többsége nem abban a munkakörben van már, amelyikben kezdte. De hát ez lehetetlen volna, hi­szen sok régi munkakör ma már nem is létezik a gyár­ban. Meg azután képezték magukat a dolgozók. Van, akiből személyzeti vezető lett, a másikból csoportvezető, a harmadikból művezető. Tény, hogy mindannyian megbe­csült tagjai a törzsgárdának. Jéger Ferenc, a Nagyatádi Konzervgyár igazgatója mél­tatta így a régi dolgozókat. Csillogó, arany pecsétgyű­rűt forgatok a kezemben. Az egyik törzsgárdatagé, aki már több mint huszonöt évet töl­tött ebben a gyárban. Rajta a vésel: »1977, Nagyatádi Kon­zervgyár, 25.« Eddig harminc- hármán kapták meg a gyár­ban az értékes emléket, közü­lük huszonkilencen ma is itt dolgoznak. Lakatos Istvánná, a gyár egyetlen női művezetője 1943- tól egyfolytában a nagyatádi üzemben dolgozik. Nem pró­bált szerencsét testvérvállala­toknál, nem vágyódott soha más munkahelyekre. Bjrackmaual^“'“*« kezdődőit. £* “*» ban. »Szervusz anyu, vendé­get hoztam« — köszön be az ajtón kísérőm, akinek a ko­rához sehogyan sem illik, hogy anyunak szólítsa Laka- tosnét. A művezetőt ugyanis még hat év választja el a nyugdíjtól, fiatalos, bátran le­tagadhatna jó néhány eszten­dőt. Azután átjön az ősz szomszédasszony, túl a hato­dik ikszen, s Lakatosnét ő is anyunak szólítja ... Csodálkozásomra nevetve mondja: — Hát igen, negyvenhét óta mindenkinek anyu vagyuk. Nemcsak a nagyobbik fiam­nak, aki nemrég nősült, meg a kisebbiknek, aki most éppen katona, hanem a munkatár­saimnak, az ismerőseimnek is. Harminc évvel ezelőtt, a bab­szezonban sok gyerek dolgo­zott a gyárban. Én voltam ve­lük. Ügyeltem rájuk, ellen­őriztem a munkájukat, szcvai amolyan anyai felada : >kat láttam el. Hát így ragadt rám... Pedig akkor még igencsak fiatal volt — de már majd­nem négy éve dolgozott. A véletlen úgy hozta, hogy ép­pen a születésnapján, au­gusztus 13-án állt munkába 1943-ban a Buries és Matán- féle konzervüzemben. Szabás­ról költöztek Nagyatádra a család, még negyvenkettőben, s a kislányt — pontosan ak­kor, amikor betöltötte a ti­zenötödik évét — fölvették se­gédmunkásnak az atádi »gyár­ba«. — Barackmagot szárítot­tunk a napon, ez volt a dol­gunk. Azután kezdődtek a kétszer tizenkét órás műsza­kok. Nagy üstökben főztük a szilvalekvárt. Nyáron meg ősszel különféle gyümölcsöket dolgoztunk fel, télen pedig vegyesízt készítettünk abból, amit nyáron tartósítottunk. Lakatosné emlékeiben még frissen él a kép: negyvenhét­ben vált az üzem igazi gyár­rá, akkor indult be a nagy" üzemi termelés, kialakultak az üzemágak. — ötvenháromig segéd­munkásként dolgoztam, az­után csoprotvezetö lettem, és 1956 óta vagyok művezető. Is­merem az embereket, a fel­adatokat. Nálam dolgoznak a legtöbben a régiek közül. S hogy azoknak is »anyu« va­gyok, akik idősebbek nálam, már egyáltalán nem furcsa... Nem titkoja: büszke rá, hogy meg tudja mutatni, mit hogyan kell csinálni. Kor­Kirándulás hajnalban. — Állandóan éjszakai műsza­kot vezetek. Most éppen hámozatlan paradicsomot ex­portálunk a Szovjetunióba. Sok a munka ilyenkor a kon­zervgyárban, éppen ezért va­sárnap is benézek. Hamarosan elkészül az ebéd, asztalhoz lehet hívni a családot. S ez így megy nap nap után. Reggel, amikor megjön a műszakból, elkészíti a reggelit, s ha végzett, lefek­szik egy órára. Azután ebéd­ről gondoskodik, s olykor dél­után is hívja a gyár. (»Most kettőre bemegyek. Ülést tart a szakszervezeti bizottság, azon kell részt vennem.«) Este hét­től kilencig pihenés, tízkor műszakkezdés... — Van autónk, kétheten­ként meglátogatjuk a katona­fiunkat. A hosszú út' pihentet, segít kikapcsolódni. Elme­gyünk a Balatonhoz is. És kö­zös program a gombaszedés. Ismeri a »lelőhelyeket«. Tudja, hol érdemes vargá­nyáért kutatni, és azt is, hol rejti az erdőalj a nyúlgombát. — Hajnalban megyünk. Négykor indulunk, és hatkor már itthon vagyunk. Termé­szetesen csak akkor, ha nem vagyok éjszakai műszakban. Talán ettől az örökös tett­vágytól van, hogy alig ha­gyott nyomot a munkában el­töltött harmincnégy év? Le­hetséges . '.. Hernesz Ferenc Segítség a gazdaságoknak Három termelőszövetkezet, az áfész, az erdészet gazda­sági tevékenységével rendsze­resen foglalkoznak. Az igali tsz-t — ott nagyobbak a gop- dok — negyedévenként tje- számoltatják, a másik kettőt pedig félévenként. Az első pártbizottsági ülésen többe« között éppen a gazdasági eredményeket tették mérlegre. Akkor még az aratás idősza­ka volt, s természetesen né-: hány alkatrész hiánya is szóba került. Most már a végleges eredmények ismeretében úgy összegezett a titkár, hogy gép­hiba miau nem volt kiesés. Ráksiban rekorderedmény szü­letett, s Igáiban, Somogyszil- ban is csak a jégverés okozott kiesést. A pártbizottságnak, az alapszervezeteknek állandóan oda kell figyelniük a nagy mezőgazdasági munkákra. így teszik majd az őszi betaka­rítás előtt is. A terület gazdasági, közmű­velődési, községpolitikai éle­tének föllendítése szempontjá­ból azt tartják külösösen fon­tosnak, hogy fölkeltsék az em­berek érdeklődését minden fontos ügy iránt. Ezt a tömeg­szervezetek és -mozgalmak te­vékenységének pezsgőbbé té­telével, minél több ember be­vonásával a közéletbe képze­lik el. Baranyi János úgy fo­galmazott, hogy az öt nép- frontbizottságot hasznos kez­deményezésekre, a négy KISZ- szervezetet a fiatalok mozgó­sítására ösztönzik. A tatácsot például megkérték, hogy ké­szítsen fölmérést arról: hol és mivel töltik el szabad idejü­ket a bejáró fiatalok. Feladat mindenkinek — a műszaki, az agrárértelmiségieknek, a még nem tevékenykedő fiatal peda­gógusoknak — jut. Vb-ülés a társközségben A párt-vb tagok a vélemé­nyükkel eddig is sokat segí­tettek a testület munkába lendülésében. A pártbizottság tagjai közül elsősorban azok szereznek gyakorlatot, akik valamelyik munkabizottságban tevékenykednek. Azt tervezik, hogy valamilyen formában a többieket is fölkészítik felada­tuk ellátására. Egyébként az ősszel hat pártbizottsági tag kezdi meg a tanulást. A gaz­daságpolitikai munkabizottság már »átesett a tűzkeresztsé­gen«, elsőként készített anya­got testületi ülésre. Ennek tapasztalatait a jövőben hasz­nosítják majd, hiszen a párt­építési, az agitációs és propa­ganda munkabizottság is fon­tos témákat vizsgál meg az ősszel és a télen. Az öt alapszervezet irányí­tásának a módszerei kikristá­lyosodtak. Egy-egy vb-tag pártfogolja őket, rendszeresen útmutatást ad a helyszínen. Az igali tsz pártszervezetének a munkáját a végrehajtó bi­zottság ülésén értékelték, s többek között a szervezeti élet erősítésére, a gazdaságirányí­tás színvonalának emelésére, a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére, nők tagfelvételé­re irányították a figyelmet. Nagy József tsz-párttitkár el­mondta, hogy nagyon jó ez a módszer. Most majd taggyűlé­sen tanácskoznak az állásfog­lalásról és a teendőkről. A pártbizottság sorban mér­legre teszi a többi alapszerve­zet életét is. Somogyszilban kihelyezett vb-ülésen ismer­kednek a kommunisták ered­ményeivel és gondjaival szep­temberben, s jövőre majd Ráksiba is eljutnak. A vb-ta­gok beszélgetnek a társközség dolgozóival, párttagjaival. Az alapszervezetek munká­jának javítását szolgálja az a tervük, hogy megszervezik a pártvezetőségi tagok tovább­képzését. Ez alkalmassá teszi őket feladatuk önálló ellátá­sára. Az igali pártbizottság meg­tette az első lépéseket. Most már biztos alapra építhetnek. Lajos Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom