Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-31 / 204. szám
Hátizsákkal Bulgárlában Hideg zuhany és a Kakas Várnából Kometák — szovjet gyártmányú szárnyashajók — röpítik végig a tengerparton az utazót. Tavaly Burgasig három leva harminc stotinkáért lehetett utazni rajta, az idén öt leva hetvenbe kerül. Módosítottuk az előre elkészített költségvetést, mert az árakról szóló itthoni információk nem feleltek meg a valóságnak. A tenger valóban kék, a sebes szárnyashajó fehér habokat kavar, és ha valaki a hajó tatján áll, ritka szép látványban van része. A Komé- ta százötven utasa azon a kis nyitott területen szorongott, hogy igazán érezhesse a tengeren száguldás örömét. Burgastól autóbusszal lehet eljutni az első tengerparti kempinghez: Krajmorieba. Gyors sátorépítés, és irány a tenger! , A sós tengert sokat is kóstolgattam, amiig kitapasztaltam a hullámok természetét. Ha a fehér jelzőzászló helyett a pirosat tűzik ki, a gumi- matracosokat kizavarják a vízből, de anélkül is összekacag egymással a hullámok taraján cseh, lengyel, szlovák, német, bolgár és magyar. Kagylót gyűjtöttünk. Hihetetlenül sok színű és formájú kagyló, csiga kandikál ki a homokból, az embernek nincs szíve elmenni mellette. Azután pedig csiszoltuk a zsákmányt, mint a megszállottak. Csinos bikinistül öregapóig, pöttömnyi kölyöktől délceg szívtipróig mindenki keres magának egy jó követ, amelyre homokot és vizet hord, és nyakban lógót csiszol. Ez a nappali elfoglaltság. Amikor lemegy a nap, a lányok földig érő ruhába bújnak, és táncolni mennek a Kakasba. Ez az étterem szinte ráépült a tengerre: az alsó faláig fölcsapnak a heves hullámok. ízletes csirkeételeket főznek ott. A bolgárok nagyon kedvelik a csirkét. Négy nap után sátorbontás. Ismerkedjünk az ország belsejével, a második legnagyobb várossal: Plovdivval. Éjszaka vonatozunk. Erdei kemping a város határában — meleg vízzel! Mert Krajmoréban nem bosszantott annyira a sok hiábavaló sorbaállás a tejért, gyümölcsért, mint az, hogy meleg víz sem volt. Illetve, ha valaki napjában húszszor berohant a zuhanyozóba, esetleg egyszer, egy félórára elcsíphette. A Marica két oldalán terül el a dohányillatú Plovdiv. Trák eredetét bizonyító romjai, sajátságos, meghitt építkezése ragadott meg. A város szívében tavaly római amfiteátrum köveire bukkantak. Emiatt ma egészen más a város : minden követ gondosan a helyére raktak, alag- utakat tártak fel, az autókat nemcsak innen, hanem még a környékről is kitiltották. Márványlapokat raktak az aszfalt helyére, és a század- fordulón épített házakat eredeti: piros, zöld, sárga, kék, barna, hófehér színűre festették. Plovdiv az úgynevezett zöldépítkezéséről is méltán híres. A városközpont hatalmas parkjában kedvesebbnél kedvesebb szobrok. Szinte százlépésenként bukkan a látogató falikúira, elegáns szö- kőkútra, vagy ízléses ivókút- ra. • Az utóbbiaknál mindenki türelmesen vár a sorára: nem bosszankodik a sorbaállás miatt. Mindenhol, mindenért, mindenki türelmesen vár. Plovdiv a Rodope hegységtől 25, a Szredna Gora lejtőjétől 60 kilométerre, hat domb lejtőjén és tövében épült. A lábamat térdig bejártam az óvárosban, de nem tudtam betelni a sok látnivalóval. Lamartine lakóháza és az 1800-as években épült sok, tipikus bolgár épület: alul kőből épült, ablak nélküli raktárak, fönt a sokablakos fából ácsolt, kiugró lakórész, a szinte mindenhol kötelező piros cseréptetővel. És falat- nyi udvarok. A kőtől elhódított tenyérnyi földből szőlő fut a magasba. Szőlőlugas szőlőlugast ér, és virág virágot. Ha nincs föld, hoznak cserépben, öreg fazékban, dobozban. És virágzik benne a leander, a tátika, a rózsa, terem a paradicsom. Az óvárosban egy xix. századi műemlék házban van a Néprajzi Múzeum; gyönyörű szőttesek, hímzések között értékes, ma már kiveszőben lévő kézműipari eszközöket őriznek. Es a szomszédban az ikonmúzeum! Naiv-kedves ‘atábláival, utolérhetetlen hangulatával, több évszázad távolából ma is elevenen élő színeivel, a XVII. századi kancsal Jézusával, és ami nekem különösen tetszett, a Csillagos Madonnával, amelyet 1847-ben festettek. Olyan látnivalók, amelyekért érdemes megmászni a meredek utcákat. Gombos Jolán (Folytatjuk) Tanévnyitó szeptember 5-én Az első tanítási nap szeptember 6. Néhány nap múlva benépesülnek az iskolák, megkezdődik az új tanév. Az 1977/78-as tanév az általános és a középiskolákban szeptember 5-én, hétfőn, a tanévnyitó ünnepéllyel kezdődik. Az első tanítási nap szeptember 6., kedd. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban 1978. június 3., a középiskolák IV. osztályaiban 1978. május 13., az I—III. osztályokban június 10. Az írásbeli érettségi vizsgák 1978. május 15-én kezdődnek. A tanévzáró ünnepélyeket 1978. június*"l2—20. között,az igazgatók által megjelölt napon tartják. A rendtartások intézkednek az iskolai szünetekről is. A téli szünet az általános és a középiskolákban december 22-től január első vasárnapjáig tart, a tanítás tehát január 2-án, hétfőn kezdődik. A tavaszi szünet első napja április 5., utolsó napja április 13-a. A koráhbi évekhez hasonlóan szünetel a tanítás a iskolákban november 7-én, március 15-én, március 21-én, április 4-én, húsvéthétfőn és május l-é:n. Az iskolákban az úttörő- és a KISZ-szervezetekben az új tanévben méltóképpen emlékeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60., . valamint Ady Endre születé- I sének 100. évfordulójáról. I Az oktatási miniszternek az új tanév feladatairól és mun- [ karendjéről júniusban megjelent utasítása foglalkozik a 11 napos tanítási ciklussal. Felhívja a figyelmet arra, hogy azokban az iskolákban, ahol a feltételek adottak, és még nem vezették be a 11 napos ciklust, az alsó tagozatokban éljenek ezzel a lehetőséggel. A már korábban ugyancsak megjelent miniszteri utasítások szerint az 1977—1978-as tanévtől az általános iskolákban országszerte megszervezik az egyéves időtartamú iskolaelőkészítő foglalkozásokat az 1. osztályba lépő és óvodába nem járó gyermekeknek. A foglalkozások október 1-én kezdődnek és május 31-ig befejeződnek. A leendő elsősök összesen 192 óra alatt kapnak felkészítést Megszólalnak kövek és emberek Az iszlám szívében Kevesen tudják, hogy Üzbegisztán három híres városa, Szamarkand, Bokhara és Khiva, az egykor Kínából nyugatra vezető selyemút fontos óázisvárosai voltak. Az Amu-Darja bal parti városa, Khiva a hórezmi oázisban épült, a Fekete homok sivatag (Kara-Kum) és a Vörös homok-sivatag (Kizil-Kum) közötti termékeny hordalékon. Az Amu-Darja Szovjet- Közép-Ázsia legnagyobb folyója. Az Indus vagy a Nílus termékeny iszapot hord Khiva iszaphozamát is meghaladó földjeire, s a végeláthatatlan sivatagból szinte varázsütésre szakad ki az élet. A Kara-Kum forrósága megközelíti a világ két legmelegebb .területének, az egyesült államokbeli Halál- völgyének és a Líbiai-sivatagnak a forróságát. Az e két helyen mért legmagasabb hőmérséklet elérte az ötvennyolc Celsius fokot is. A Ka- ra-Kumban ötven fokot mutatott a hőmérő, amikor a legnagyobb meleget mérték. A hőség kegyetlenségét a levegő szárazsága és a gyakori szél is fokozza. A szél olyan. különlegesen finommá »őrlődött« homokot hord magával, amelyik még a karóra üvege alá is behatol. Ennek ellenére a sivatagi élőlények találékonyan alkalmazkodtak a lehangoló körülményekhez. Az idők folyamán kialakult bonyolult hőszabályozó rendszerük vízellátásukat is segíti. A növényeknek szerteágazó, a talaj mély, már nedves rétegeibe is lenyúló gyökereik vannak. Leveleik pedig szinte észrevehetetlenül parányiak, hogy így is csökkenjen a párolgás. S nemcsak a növények, hanem a madarak és a négylábúak is alkalmazkodtak a mostoha feltételekhez. A három oázisvárost, Sza- markandot, Bokharát és Khi- vát többnyire együtt szokták emlegetni, de Khivához szerintem egyikük sem mérhető. E város három évszázadon át volt a Hórezmi fejedelemség kánjainak rezidenciája. Az utolsó dinasztia uralma 1920- ban dőlt meg. Az iszlám fanatikus fészke volt. Kilencvennégy mecset és hatvanhárom muzulmán főiskola, med- resze működött, de posta még a század elején sem. A kán futárjai lovon, öszvéren, netán szamáron nyargaltak híreikkel. Khiva óvárosa teljes épsé- ségben fennmaradt. Nemcsak a város, még a viselet is a régi, vagy épp furán keveredik az újjal. Kaftános, tur- bános, fehér szakállas öreg gumicsizmában, karórával, szamárháton. Éppúgy, ahogy a növényi ornamentikával díszített, fakapus vályogházon tv-antenna meredezik a szűk sikátor fölé. Lefényképeznék egy szamaragoló öreget, de eltakarja az arcát. A gyerekek teü szájjal mosolyogva néznek a lencsébe. Ősi város. Alapításának legendája a vízözön utáni korszakig nyúlik vissza. A hagyomány szerint Noé fia, Szem alapította. Szem népével vándorolva á város helyére érkezett, és tábort ütött éjszakára. Éjjeli álmában a sivatag homokbuckáin fénylő fáklyák százait látta. A helyet, ahol aludt és álmodott, megjelölte, és a jövendő város alaprajzát a sivatag homokjába rajzolta. Ezt követően erős falakat emeltetett, várat építtetett, és mély kutakat ásatott. A régészek véleménye szerint jóval később, 400—500-ban keletkezett a város. A tizennegyedik századtól már népes központ. Annyira sűrű, hogy Ibn-Battuta, a középkori arab utazó azt írja róla: a városon át a zsúfoltság miatt szinte alig lehet TÁJHÁZ ZAMÁRDIBAN Cl rr\ * ■* I ■ I r ■ Előkészületek a múzeumi és műemléki hónapra Siófokon : Zichy A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum restaurátorai ezekben a napokban a zamárdi táj ház berendezésének az előkészítésén dolgoznak : október 2-án ugyanis itt tartják a múzeumi és műemléki hónap megyei megnyitóját. Az előkészületek gazdag programot ígérnek. Ugyancsak e napon nyílik meg a somogyi képzőművészek őszi tárlata, melynek a Somogyi Képtár ad otthont. A képzőművészetnél maradva — 'kiemelkedő eseményként várhatjuk a siófoki művelődési központ kiállítását is, mely Zichy Mihályt a festőt és a műgyűjtőt mutatja be. Számos magángyűjtő kölcsönzi a jubileumi kiállításra értékes Zichy-képét. Október 12-én új kiállítás nyílik Csurgón is: a helytörténeti gyűjtemény kismesterségeket bemutató anyaga kerül a közönség elé. A tájak, a természet szerelmesei vonzó témáról hallhatnak: Barcson, a művelődési házban és a kaposvári Táncsics gimnázium klubjában a barcsi ősborókás élővilágáról tart előadást dr. Uherkovieh Ákos, a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa. A politikai és történelmi ismeretek gyarapításáról is gondoskodnak a program öszszeállítói : megemlékezést tartanak Kaposváron, a megyei könyvtárban Kossuth Lajos születésének 175. évfordulójáról, Marcaliban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét méltatják, s itt a hónap végén kiállítást is rendeznek a helytörténeti és munkásmozgalmi váúzeumban Somogyi internacionalisták a szovjet hatalomért, bolsevikok a Magyar Tanácsköztársaságért címmel. Az idei múzeumi és műemléki program keretében megemlékeznek az Ady-évforduló- ról, a költő kaposvári kapcsolatairól, itt-tartózkodásáról. Kirándulásokat is szerveznek, s nemcsak a múzeumbarátok köre tagjainak: az október 2-i megnyitóra 'külön- busz viszi a kaposvári érdeklődőket Zamárdiba. A megye- székhelyi üzemek dolgozóit és a középfokú iskolák diákjait tárlatvezetéssel egybekötött látogatásra hívják a kapos- szentjakabi monostorhoz, illetve kőtárhoz; az épülő szennai szabadtéri gyűjteményt és a műemlék templomot is megtekinthetik a csoportos kirándulás részvevői. Múzeumi órák és tárlatvezetések egészítik ki a múzeumi és műemléki hónap somogyi programját, melyről csupán ízelítőt adtunk olvasóinknak. H. B. Krúdy és a film A díjnyertes Napraforgóról Valaha — nem is olyan régen — talán még a vérbeli szakemberek sem tudták volna elképzelni Krúdy Gyula műveit filmen. Ennek több oka volt. Elsősorban a hagyományos, a cselekményes széppróza mankójába kapaszkodó és éppen ezért nem önálló filmművészet, amely képtelen lett volna a , belső történések olyan magas szintű kifejezésére, mint Krúdy »cselekmény- szegény« prózája; másodsorban a művészi realizmus félreértése, ha úgy tetszik, sematikus magyarázata, mely a formai kérdéseket tartalmiakkal keverte össze, illetve bizonyos »egyedül üdvözítőnek« vélt formai lehetőséget írt elő az alkotónak. Krúdy Gyula pályája, életműve egyébként is sok vitára adott okot, irodalmunk nagy magányosa ő, akit nehezen lehetne írócsoportosulásokhoz, irányzatokhoz, áramlatokhoz közlekedni. (Ibn-Battuta följegyzései a Klasszikus útleírások sorozatban magyarul is megjelentek.) »Zokogj a rabszolgák kezei között!« — hirdeti az arab nyelvű felirat Sir-Gházi kán mauzóleumán. Sir-Gházi, a kán a tizennyolcadik század elején medreszét — muzulmán főiskolát — építtetett, frissen zsákmányolt rabszolgákkal. Hamar készen akarta látni a medreszét, s ezerötszáz rabját azzal bírta szörnyű iramra, hogy megígérte nekik, ha időben elkészülnek, mindet felszabadítja. Egyet sem szabadított fel. A becsapott, megdühödött emberek darabokra tépték rabtartójukat. Az igazságnak és szolgáltatásának jobbára e formái léteznek az Októberi Forradalomig, ekkor szűnt meg a rabszolgaság intézménye is. A vallási sötétséget árasztó med- reszék mellé iskolák, középiskolák, könyvtárak és múzeumok épültek. Valamint egészségügyi intézmények is, mert addig kuruzslók kezében volt a város egészségügye. A változások külsőségei szembeötlők. Lassabb a szellem változása. A Kalta-minar tövében egy ráncos öreg turbánja alól szigorú szemmel figyelte, nehogy a velünk levő nő belépjen. Nem jött be velünk, kint várakozott. Zelei Miklós (Folytatjuk.) sorolni. Már javában közölték írásait, amikor még Jókai (akinek varázslatos hatása alól szinte egyetlen fiatal pályatársa sem vonhatta ki magát, s még Móriczot is jó ideig gúzsba kötötte) volt a magyar írók élő fejedelme, s utána Mikszáth következett a hivatalos elismerés és a népszerűség listáján; a Hét, Kiss József lapja folytatásos regényt közölt tőle; a későbbi Nyugat is magáénak vallhatta, és ő igazán mégsem tartozott sehova. Magányos utas a magyar irodalomban, ízig- vérig szuverén, aki kora irodalmi élete fölött lebegett ködalakként, mint hősei, Rezeda Kázmér vagy Szindbád, s még életében legendák teremtek lépte nyomán. A sémákban, irányzatokban gondolkodó kritika sem tudott mit kezdeni vele, akárcsak a lebilincselő cselekményességhez, sztorikhoz, kötelező csattanókhoz szokott olvasó. Voltak, akik egyszerűen — valószínű különc típusú alakjai miatt — Mikszáth-epigon- nak minősítették. Mások a romantika anakronisztikus képviselőjét látták benne, a romantikus írókra jellemző cselekményszövő képesség nélkül. Csak kevesen ismerték fel — kritikusok és olvasók — igazi értékeit, a tartalmi és formai újítót, aki csak annyit tanult Jókaitól és Mikszáth- tól, amennyit bármelyik nagy tehetség tanulhat elődjeitől. Kevesen vették észre, hogy éppen akkor kezdődik valami csodálatos új a Krúdy-próiában, amikor a cselekmény fonala megszakad, s egy másik időben, más idősíkon folytatódik a hős élete, s ez nem csupán alárendelt visszaemlékezés-motívum a mű egészében, hanem lényeggé emelt önkifejezési mód, az író habitusának, mondanivalójának legmegfelelőbb formai lehetősége. Krúdy figurái — akárcsak Proustéi — nemcsak egyszerűen emlékeznek, hanem újra élik a múltat (sőt, úiiá. mássá élik), az eltűnt időnek könyörögnek szépségért, szerelemért, jóságért és bölcsességért. Hogy is lehetne filmet készíteni — gondolhatták régebben — egy olyan novella alapján, amelyben nem történik más, csak egy mélázó idősebb úr végigsétál az októberi, fákkal szegélyezett úton, vagy elfogyaszt egy jó fűszeres ebédet valamelyik vidéki Iváros kisvendéglőjében. Krúdy filmsikere — a Szindbád bemutatója óta méltán mondhatjuk ezt — a sajátos lehetőségeivel élni, eszközeivel bánni tudó, minden más művészeti ágtól függetlenné vált film- művészetnek köszönhető. S tegyük hozzá: Krúdy méltó feladatot ad egy jó rendezőnek és egy jó operatőrnek, aki nem reprodukálni, hanem újra alkotni akar egy olyan irodalmi művet, amelynek legnagyobb erényei közé éppen a képgazdagság tartozik. A szombaton újra bemutatott, a veszprémi tévétalálkozón díjat nyert Napraforgóban is, akárcsak a Szindbádban, a levegőt, a Krúdy-atmoszfé- rát kellett megfilmesíteniük az alkotóknak, ezúttal Horváth V. Gergely rendezőnek és Márk Iván operatőrnek. A hagyományos értelemben itt sincs cselekmény, vagy legalábbis éppen hogy van, annál több a »belső történés« tájban, emberben egyaránt. A környezet: »a boldog békeidők« Magyarországa, emléktáj, emlékemberek, hangulatok. Végtelen és sokatmondó csend a szebb napokat látott, málló, falusi udvarházak körül, magányba fordult emberek, magányba gyökerező filozófia, s olyan őszök, amelyek csak Krúdy világában szomorkodnak. Az alakok régimódiak, szerelemről, barátságról, becsületről álmodozók, s menekülők, öreg faliórák, karosszékek bölcsességéhez, vidéki vendéglők csíkos duny- hás békességébe, szenvedélyes tivornyákba, szép és hűséges szeretőkhöz menekülnek. Her- vatag, szomorú és gyönyörű költészet — filmen. És néha megszólalnak a hősök, s ebben az elvarázsolt körben nem hat különösnek, hogy ajkukról a hétköznapi szavak helyett poézis patakzik: Krúdy Gyula metafóragazdag kör- mondatai. Ilyen volt a század végi ‘Magyarország? Ilyen is. Krúdy és immár a tévéfilm alkotói ilyennek álmodták újra. Az olasz és a magyar színészek — Paula Pitagora. Mario Maranzana, Carla Roma- nelli, Darvas Iván, Mensáros László, Lukács Sándor és mások — egyaránt kitűnő megvalósítói voltak a rendezői elképzelésnek. Szapudi András Somogyi Néplap
