Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-14 / 191. szám

I J A hét három kérdése A hét leglátványosabb ese­ménysorozataként a nyugati propagandagépezet Cyrus Vance amerikai külügyminisz­ter közel-keleti »ingajáratát« igyekezett feltüntetni: a State Department ura négy nap alatt öt fővárosban járt, a leg­hosszabb időt Izraelben töl­tötte, Igazi kérdés azonban a tárgyilagos és józanul gondol­kodó hírmagyarázók számára nem vetődött fel e látogatás­sorozat kapcsán, hiszen amint ez várható volt, ki-ki megma­radt a maga álláspontja mel­lett, s egyelőre csak az idő- nyerés mutatkozott célnak. S, hogy ez valóban sikerült is, ez jelenthet az USA és Izrael számára eredményt,.. Más fontos események szol­gáltatják a kérdésekhez a té­mát: elsősorban Leonyid Brezsnyev és a szocialista or­szágok pártvezetőinek krími megbeszélései. A héten to­vábbgyűrűzött a vita a nyu­gati országok és a NATO ve­zető köreiben akörül: válto­zott-e az amerikai hadsereg nyugat-európai stratégiája. Végül az afrikai események újból ráirányítják a figyelmet a fekete földrész feszülő ellen­tétekre. 1. Hogyan fogadta a világ­sajtó a krími találkozókat? Öt éve minden nyáron nagy jelentőségű találkozók színhe­lye a Krím-félsziget. A Feke­te-tenger partján tartózkodik, a nyári hónapokban itt dolgo­kongatták meg a vészharan­got a szövetségi köztársaság biztonsága, sőt fennmaradása fölött. Aztán sorra-rendre napvilágot láttak a cáfolatok: a washingtoni kormány épp­úgy, mint a bonni egymásután bizonygatta, hogy ilyesmiről szó sincs. Az USA továbbra is biztosítja az NSZK békéjét, biztonságát, az amerikai véde­lem teljes és tökéletes. Persze, addigra a propagan­da nagy köve már elrepült... a lélektani hadviselés szakér­tői javában számolgathatták, hogy a várt röppályát írja-e le, eléri-e a célját. Mi is lehetett hát most a szándékuk a fegyverkezési hajsza fokozását szorgalmazó imperialista köröknek — hogy a szovjet—bolgár kommüniké szóhasználatát alkalmazzuk. A belgrádi előkészítő megbeszé­léseknek viszonylagos sikere után, az október 4-re kitűzött belgrádi értekezlet előtt újabb kísérletet próbáltak tenni a közvélemény megzavarására és nyomást akartak gyakorolni a nyugatnémet kormányra. Arra a Schmidt-kabinetre, amely több fontos kérdésben ellentmond a Carter-kormány- zat elképzeléseinek. Arra a nyugatnémet kormányfőre, aki rövidesen Bonnban akarja kö­szönteni Leonyld Brezsnyevet.) Teljesen világos, hogy akkor, amikor a nyugatnémet közvé­lemény nagy többsége elítéli az amerikai terveket a neut­ron-bomba gyártására, hábo­rús hisztériát kell kelteni, hogy Bonniban és Münchenben azt mondják az emberek: »-ne adják fel az amerikaik Nyu- gat-Németországot, akkor már inkább a neutronbomba.. .« 3. Mennyiben felelős az imperializmus Afrika mai válságaiért? Hadd tériünk vissza ismét a Krímben lezailott találkozók visszatérő megállapítására: az imperializmus és a reakció erői mindent elkövetnek azért, hogy gyöngítsék az afrikai or­szágok egységét, összetűzése­ket szítsanak közöttük, aláás­sák a szocialista fejlődés útját választó országok helyzetét Egyre sokasodnak a nyugati hivatalos és félhivatalos vagy csak a sajtóban napvilágot lá­tó beismerések: az USA vagy egyik-másik volt gyarmatosító hatalom ilyen és amolyan esz­közökkel segítetté az Etiópiá­val, a Líbiával, az Angolával szembeforduló országokat, így ígértek fegyvereket Egyiptom­nak, Szudánnak, és így tovább. Lehetnek és vannak függő, fcen maradt, megoldatlan kér­dések, határproblémák olyan országok között is, amelyeket korábban egyformán kizsák­mányolt valmelyik gyarmato­sító hatalom. Ezek az országok függetlenné válásuk után az Imperializmus ellenében sora­koztak fel, s belső fejlődésük­ben a nem-kapitalista módsze­reket választották. Meg kell azonban akadályozni az ilyen országok egymásnak ugratá­sát! Biztosítani kell, hogy a gyarmati rendszer ideiéből fennmaradt vitás kérdéseket békés eszközökkel döntsék el, minden imperialista zavarkel­tés ellenére tartsák meg a jó­szomszédság szabályait. Éppen az antiimperialista összefogás alapján kell felszámolni a múltban gyökerező problémá­kat. Szomália és Etiópia viszá­lyának kirobbantásában Oga- den hovatartozása valóban sú­lyos ok lehetett, de ez egyma­gában semmiképp sem ma­gyarázhatja, hogy miért most dördültek el a fegyverek. Va­lószínű, hogy akárcsak az egyiptomi—líbiai ellenséges­kedések, éppúgy az etiópiai harcok is bizonyos ködfüg­gönyt vannak hivatva vonni a rhodesiai és a dél-afrikai probléma köré. Az imperia­lista nagyhatalmak - ugyanis most lázasan keresik a meg­oldást, amit Vance külügymi­niszter londoni, tárgyalásai éppúgy jeleznek, mint a fran­cia külügyminiszter, Guirin- gaud körútja Kenyában, Zam­biában, Tanzániában és Mo- zambikbM. Fálfy József Cyrus Vance amerikai külügyminiszter (bal oldalt az első) csütörtökön többek közt Ammanban tett látogatást, ahol Husszein Jordániái királlyal (jobb oldalt a harmadik) tár­gyalt. (Teletoto — AP—MTI—KS) AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN Hétfői an kommunista és munkás­párt nyilatkozatban tiltako­zott az amerikai neutron- bomba tervezett gyártása eilen, — Eltemették Maka- riosz érseket. Keddi Leonyid Brezsnyev a Krím­ben találkozott Todor Zsiv- kovval. — Church amerikai szenátor Kubában tárgyal. — Púja Frigyes külügymi-' nlszter Mongóliába utazott. Szerda; Az Afrikai Egységszervezet felhívta Etiópiát és Szomá­liát, szüntessék be a fegy­veres harcot. — Vance tár­gyalásai Izraelban nem mó­dosították a kormány me­rev álláspontját. Csütörtök; Egyes hirek szerint Peking- ben ülésezik a kínai párt­kongresszus. — Befejeződött ji. Erzsébet királynő láto­gatása Eszak-trországban. Péntek : Üjabb harcok Ogadenban. — Megegyezés a panama­csatorna jövőjéről. Szombat : Amerikai—angol—dél-afrikai külügyminiszteri tárgyalás Londonban Rhodesiáról. — Guiringaud francia külügy­miniszter Zambiában tár­gyal. zik Leonyid Iljics Brezsnyev, aki ilyenkor “a Krími Kremlé­ből irányítja az első és leg­nagyobb szocialista államnak,- a Szovjetuniónak és pártjá­nak, az SZKP-nak a tevé­kenységét. 1972 és 1973 nyarán az euró­pai szocialista országok párt­vezetői, akik közül többen éppen július végén, augusztus elején évi szabadságuk egy részét töltötték a Fekete-ten­ger üdülőhelyein, egyszerre ültek a tárgyaló asztal mellé, hogy közösen tekintsék át a világhelyzetet, a szocialista or. szagok együttműködésének kérdéscsoportját, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom előtt álló feladatokat. Az utóbbi években így nyár de­rekán külön-külön találkozott Leonyid Brezsnyev a szocia­lista országok pártvezetőivel, így történt ez az idén is, A világsajtó nagy jelentősé­get .tulajdonít a szocialista or­szágok pártvezetői immár rendszeressé váló találkozói­nak. Természetesen a hírma­gyarázók a kiadott közlemé­nyeknek a nemzetközi hely­zettel -kapcsolatos megállapí­tásait kísérik mindenekelőtt figyelemmel, akik például az ugyancsak a hél^n lefolyt szovjet—bolgár találkozó kom- tpünikéjéből azt emelik ki: “a fegyverkezési hajsza fokozását szorgalmazó bizonyos impe­rialista -körök tevékenysége el­lenére folytatódik és elmélyül a nemzetközi enyhülés irány­zata«. Ugyancsak hangsúlyt <kap a nemzetközi sajtóvissz­hangban, hogy a tanácskozáso­kon mindvégig kifejezésre ju­tott az aggodalom az afrikai országok közötti feszültség, ellenségeskedés láttán. A mégoly szovjetellenes saj­tó sem tudott a Krímben le­zajlott találkozók során olyan jeleket találni, amelyekből a legnagyobb képzelőerő segít­ségül hívásával bárminő ellen­tétekre következtethetett vol­na. A reakciós toliforgatók is kénytelenek voltak elismerni, hogy a krími találkozókat a szocialista országok egységes állásfoglalásai, a nemzetközi porondon való közös fellépés­sel jellemezték. 2. Miért most robbant ki vita az amerikaiak nyugat­európai stratégiájáról? Az amerikai sajtó egy része, nyilván sugalmazásra, arról adott hírt, hogy Washington­ban felülvizsgálják a Nyugat- Európa megvédésére vonatko­zó stratégiai terveket, Egy esetleges háborúban az ameri­kai hadsereg kezdetben visz- szavonulna és eleve feladná az NSZK egyes területeit. A köz­lések érthető riadalmat okoz- • nyugatnémet politikai körökben, elsősorban a CDU— CSU honatyái és a hozzájuk közelálló -lapok publicistái tak Somogyi Néplap Genf helyett New York? Washington Megállapodás Panama ügyében Carter amerikai elnök pén­teken újságírók előtt nyilat­kozatban ismertette annak az elvi megállapodásnak a tartal­mát, amely szerdán jött létre a Panama-csatorna jövőjéről az Egyesült Államok és a Pa­namai Köztársaság közölt. Fel­szólította az amerikaiakat, hogy támogassák a két ország között tizenhárom éven át' folytatott tárgyalások eredmé­nyeként létrejött megállapo­dást, amelynek értelmében Panama 2000-ig fokozatosan megszerzi a fennhatóságot a fontos víziút fölött. Carter elnök közölte, hogy az átmeneti időszakban —, a század végéig — az USA fog­ja ellenőrizni a csatornát, s joga lesz rá, hogy katonai erő­vel is “megvédje« azt. Egy külön megkötendő, semleges­ség! szerződés alapján az Egyesült Államoknak 2000 után is jogában áll “fenntar­tani a csatorna állandó sem­legességét, ha ezt szükséges­nek ítéljük« — jelentette ki Carter. Az elnök szólt arról is, hogy a megállapodás értelmé­ben Panama milyen bevéte­lekhez jut a csatorna jövedel­méből. A szerdán létrejött elvi megállapodást az Egyesült Államok szenátusának még jóvá kell hagynia. Ausztria Ülősztrájk a sztrádán Pénteken késő délután a hétvégi forgalom megakadá­lyozására az ausztriai Graz melletti Foggau városka lako­sai az országúira vonultak és ott ülősztrájkot tartottak. Ez­zel útját állták a Jugoszlávia felé irányuló forgalomnak. A sztrájkban resztvett Poggau polgármestere is. A poggauiak ülősztrá jkuk- kal órákra megbénították a hétvégi forgalmat. Harminc kilométeres gépkocsisor tor­lódott össze és csak a késő esti órákban állt helyre Graz körzetében a közúti közleke­dés rendje. A helybeliek gyű­lésen követelték, hogy a szö­vetségi kormány és Stájeror­szág vezetői sürgősen javítsa­nak a közúti közlekedés hely­zetén. Javasolták, hogy a te­hergépkocsik megadóztatásá­ból befolyó összeget fordítsák útépítésre. Poggaunál és Graz körzeté­ben a spielfeldi határátkelő- hely' felé vezető keskeny és kanyargós útvonal korszerűt­lenné vált a nagyarányú for­galom lebonyolítására. Emiatt gyakoriak a karambolok és sok halálos közúti baleset is történik. A Cyrus Vance most végétért IX napig tartó kuzcl-kelnü látugata­sa.hu/. icfci'eijeuo vvubmny wnuan és Tel AV1VU4U, tovaoba a közös erdeieket háttérbe szorító egyes arab politiitusok koruyezeteoen tűztek reményeket. A térség anuituperiaUsta erői kezdetiül fogva nem fejteitek véka alá reményükéi: nem sok jót várnak a nagy garral beha­rangozott és céljaman a kissingeri kis lepesek politikájához liason- lítnató, újabb közvetítési kísérlet­től. Most, hogy a látogatás befe­jeződön, megvonható az előzetes mer leg. Cyrus Vance tárgyalásainak minden mozzanatát, útipogy- gyászának pontos tartamai nem ismerjük, de bizonyára sok minden belekerült aobol a csomagból, amit Begin iz­raeli miniszterelnök vitt ma­gával július végi első hiva­talos washingtoni útjára. A teher Ház bennfenntesei sze­rint akkor a várakozással el­lentétben elmaradt a Carter es Begin közötti nagy csata. Székek helyett bibliai idéze­tek, továbbá a megszállt arab területek ugyancsak bibliai emevezea»i röpködtek a le' vegöben. Minden bizonnyal azért, mert teljes volt gz egyetértés. Olyannyira, hogy Begin által Carter elé tere­getett térképeken Judea és Szamária néven emlegették a szerintük »bibliai területnek« számitó Ciszjordániát. Akárcsak Washingtonban Carter és Begin, ezúttal Tel Avivban Dajan és miniszter- elnöke, továbbá t Vance kitü­nően megértették egymást. Jellemző,\hogy amikor az új­ságírói; arról jaggatták az amerikai külügyminisztert, mi az álláspontja a Palesz­tinái küldöttségnek a genfi békeértekezleten való részvé' teléről, ő szó szerint idézte Begin szóvivőjét. »Ha az ara­bok ragaszkodnak ahhoz, hogy a PFSZ képviselője is jelen legyen Genf ben, nem lesz genfi értekezlet«. Ez aztán világos beszéd. Ezt nevezik Tel Avivban és Washingtonban előzetes felté­A zimbabwei nép felszaba­dító harca döntő szakaszába lépett. Rhodesia területének ma már 75 százalékán harci cselekményeket fejtenek ki a Zimbabwe Hazafias Front ka­tonái — jelentette ki pénte­ken Joshua Nkomo, a front társelnöke New York-ban, az ENSZ székhelyen tartott saj­tóértekezletén. — A Smith-rezsim, mivel képtelen úrrá lenni helyzetén, tömegpusztító háborút indított a zimbabwei nép és a szom­szédos országok, így Botswa­na, Mozambik és Zambia ellen — hangsúlyozta Nkomo, majd aláhúzta: visszautasítja a rho­desiai probléma “békés meg­oldására« tett angol—amerikai javaslatokat. telek nélküli tárgyalási kész­ségnek. Másszóval, mind az izraeli, mind az amerikai kormány kész a genfi tár­gyalóasztalhoz ülni, ha ... ha az arabok nem követelik va­lamennyi megszállt terület visszaadását; ha a Palesztinái nép nem tart igényt önálló nemzeti államának megte­remtésére és végül, ha eláll­nak attól a követelésüktől, hogy a PFSZ képviselői tel­jes jogú, önálló küldöttség­ként foglaljanak helyet a tár­gyalóasztalnál Genfben. Különös, hogy ez az ame­rikai és izraeli fogantatásé ötlet. a külügyminiszteri szintű megbeszélés, némely arab vezető részéről is támo­gatásra talált. Egyiptomi részről legalább is úgy nyi­latkoztak, hogy külügymi­niszterük ott lesz New York­ban. Ez már csak azért is furcsa, mert bizonyára Kai­róban is tisztában vannak vele, hogy így akarják kiik­tatni a tárgyalásokból a Pa­lesztinátokat. Nekik ,ugyanis ez idő szerint nincs 1 kormá­nyuk, tehát külügyminiszte­rük sincs, következésképpen nem kell őket meghívni a tárgyalásra. És nem csak er­ről van szó. Ezzel az átlátszó manőverrel nemcsak a Pa­lesztináinkat, hanem a Szov­jetuniót, a genfi konferencia társelnökét is kirekesztenék à tárgyalásokból. Ez az egy­általán nem biztató kép rak­ható össze az amerikai kül­ügyminiszter kőrútjának mo­zaikkockáiból. Aligha téve­dünk, ha ezekből azt a kö­vetkeztetést vonjuk le, hogy Izrael és legfőbb szövetsége­se új módszerekkel kívánja megvalósítani a régi célt: az arab országok megosztását, szembeállítását egymással, a Palesztinái nép kisemmizését és az Egyesült Államok kö­zel-keleti pozícióinak meg­erősítését, ami egyet jelent gazdasági és katonai jelenlé­tének növelésével. — A béke csak akkor biz­tosítható Rhodesiában, ha fel­tétel nélkül eltávolítják Smith-t és társait a hatalom­ból, ha megvalósítják az af­rikai többség uralmát — mondotta a zimbabwei veze­tő. Nem lehet szó kompro­misszumról, amire az angolok és az amerikaiak törekednek, az úgynevezett »mérsékelt« törzsi vezetők felhasználásá­val. A zimbabwei nép nem azért küzd, hogy a gyarmati rendszert neokolonialista vált­sa fel. — Azoknak a politikai me«- terkedeseknek és cselfógúsok- nak ellenére, amelyekkel a nyugati országok igyekeznek megmenteni a Smith-rezsimet és megvédeni sajat érdekeit a térségben, a zimbabwei nép ismételten hangoztatja: »a harcot a végső győzelemig folytatja!« — mondotta vége­zetül Joshua Nkomo. Vérontás nélkül ért véget Egyiptomi diák a repülőgép elterítő Vérontás nélkül, a tettes le­tartóztatásával, végződött szombaton kora hajnalban a legújabb gépeltérítési kísérlet. Pénteken este az Air France légitársaság Párizs és Kairó között közlekedő gépét isme­retlen tettesek a líbiai Beng­hazi felé irányították. Miután a líbiai hatóságok megtagad­ták a leszállási engedélyt, » gép visszafordult Olaszország fele, s üzemanvagproblemák miatt leszállt Brindisi repülő­terén. Itt kiderült, hogy a pülögépet a 19 éves Tar»le fl| Szajed Khater nevű egyiptomi diák térítette el. Mindenkit fegyverbe állít a rliodésiai rezsim Tartalékos rendőri alakulatokat szervezett a Salisbury! re­zsim. A rendelkezések értelmében minden fehér férfi és nő köteles részt venni a Smith-kormány valamelyik fegyveres alakulatának tevékenységében. ftelefoto/ — AP—MTI—KS) Kanyó András Sajtóértekezlet New Yorkban Nkomo elutasítja az angol megoldást /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom