Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-09 / 186. szám
Feltételek és feladatok A mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának helyzete M I ezőgazdaságunk fejlődése a hetvenes években nemzetközi összehasonlításban nézve is figyelemre méltó. A termelés növekedésének természetesen megvan az anyagi alapja, a rendelkezésre álló termelőeszközök gyorsan gyarapodtak. Ezzel egyidőben a termelőerők összététele is lényegesen változott. A művelt terület és a munkaerő csökkent, így az anyagi-műszaki bázis jelentősége viszonylagosan és abszolút mértékben is megnövekedett. Mezőgazdasági körökben közhelynek számít, hogy a termelés összes anyagi ráfordításának kereken 60 százaléka ma már ipari eredetű. A termelés hatékonyságát döntő mértékben befolyásolja tehát az anyagi-műszaki bázis hasznosítása. Az ipari eredetű anyag- és eszközfelhasználás három nagy tétele közül a takarmányköltség a legnagyobb. E téren nagy az előrelépés, általános a gazdaságos ipari keverékta- karmányok használata. Gondként jelentkezik viszont a termékek! változó minősége és a fajlagos takarmány felhasználás lassú javulása. A műtrágya- és a növényvédő szer felhasználás ugyancsak nagymértékben növekedett. Sajnos az utóbbi két évben a műtrágyánál megtorpanás tapasztalható, pedig a termelés tervezett növelése csak növekvő tápanyagellátással valósítható meg. Szükséges, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rosszul értelmezett takarékosságból ne mérsékel- /jék a műtrágyafelhasználást. Ugyanakkor fontos, hogy a műtrágyázás talajkémiai vizsgálatokra alapozva, a termőföld tényleges tápanyagtartalmának megfelelően történjék. A gépfenntartás költsége (üzemanyag nélkül) a takarmányozás és a kemikáliák fel- használásának költségénél kisebb, mégis e témakör néhány kérdésével nagy nyomatékkal indokolt foglalkozni. A “munkaerő csökkenése miatt, illetve a termelékenység növekedése érdekében ugyanis a termelés gépesítése az elmúlt években és a jelenlegi tervidőszakban is nagymértékben fokozódik. Jelenleg az összes állóeszköz egynegyede gép, berendezés, jármű. Az V. ötéves terv idején pedig a mezőgazdasági beruházásokban a gépesítés részaránya a terv szerint megközelíti a 60 százalékot. A gépek, technikai berendezések nagy és egyre nélkülözhetetlenebb segítséget jelentenek a mezőgazdaságnak. A hatékony alkalmazás érdekében azonban országosan és a gazdaságokban egyaránt sok még a tennivaló. A fejlődés egyik jellemzője, hogy a termelési folyamat komplex gépesítése, a gépcsoportok alkalmazása kerül előtérbe. A termelési rendszerek a gyakorlatban is mutatják, hogy az összehangolt géprendszerek teljesítménye nagyobb, kihasználása 20—30 százalékkal kedvezőbb az átlagosnál. Az ilyen géprendszerek kiszolgálása is egyszerűbb, gazdaságosabb. Érthető és helyeselhető tehát, hogy a gazdaságok keresik a korszerű, rendszerekbe beilleszthető gépeket. Fáradozásuk azonban nem mindig jár sikerrel. A használt géptípusok számának csökkentése és az összhang megteremtése egyaránt gondot okoz. Gyakori és jogos kritika, hogy a kívánt gépet nem tudják beszerezni, ezért hasonló, de más típusú (esetleg eltérő teljesítményű) gépet vásárolnak helyette. Ez az üzemelési költséget megnöveli, a javítást, karbantartást megnehezíti, mégsem könnyű a helyzeten változtatni. Korszerű gépekből ugyanis a kereslet a nemzetközi kereskedelemben is nagyobb, mint a kínálat, így sok esetben kénytelenek vagyunk tudomásul venni a lehetőségeket. Hosszú lejáratú szerződések megkötése, esetleg nemzetközi termelési kooperációk létesítése távlatban segíthet e nehézségeken. Addig is szükséges azonban a beszerzések alaposabb mérlegelése, hogy legalább üzemen belül csökkenjen a géptípusok száma. H helyek is elaprózottak, felszerelésük korszerűtlen. Mintegy 600 tsz-nek nincs szervizberendezése, mely az alapvető karbantartás elengedhetetlen berendezése. A műhelyek szakmunkáslétszáma jelentős, mintegy 60 ezer fő. Gondot okoz azonban, hogy a technikai eszközök műszaki színvonalának emelkedését nem követte a szakmunkások továbbképzése. A munkát irányítók, szervezők száma sem elegendő. A tsz-ekben jelenleg több mint 300 szakmunkásra és mintegy hatezer lóerő teljesítményű gépre jut átlagosan egy mérnök. A fölmérések azt is mutatják, hogy a gazdaságok egy részében a gépészek nem rendelkeznek kezelési, karbantartási utasítással, nem ismerik kellően a gépbeállításokat. Főként az újabb típusú gépeknél hiányzik az utasítás, ez kedvezőtlenül hat az üzemelésre, a javítások elvégzésére. A korántsem teljes körű, szemlélteidként említett nehézségek mutatják, hogy a gépállomány fejlődésével az üzemelés feltételei döntően objektív okok következtében nem tartottak lépést. Pedig érdemes és szükséges a problémák megoldásával foglalkozni. Reprezentatív felmérés adatai szerint ez úton az egy hektárra jutó javítási költséget 13—15 százalékkal, az üzemanyagfogyasztást 14—16 százalékkal, az aíkatrészfel- használást 14 százalékkal lehetne csökkenteni. Emellett a gépek üzembiztonsága is növelhető. a meghibásodások száma 36 százalékkal, a hibák kijavításához szükséges idő 50 százalékkal csökkenthető. asonló probléma tapasztalható a munkagépeknél. A korszerű, nagy teljesítményű traktorokhoz például ma még gyakran nem áll rendelkezésre megfelelő teljesítményű munkagép. Ezt a feszültséget is meg kell szüntetnünk, részben tervszerű importtal, részben a hazai gyártás megszervezésével. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azonos munkára gyakran korszerű és közepes teljesítményű gépek is ismertek. A gazdaságok, joggal, a legkorszerűbb gépét szeretnék megvásárolni. Mégis azt kell mondani, hogy ez a törekvés nem mindig célravezető. A legkorszerűbb gépekből legtöbbször csak igen kevés áll rendelkezésre, a termelés gépesítését, az elhasználódott gépek műszakilag, gazdaságilag egyaránt indokolt cseréjét azonban nem szabad a legeslegújabb gépekre való várakozás miatt halogatni. A termelés gépesítése az említett nehézségek ellenére már eddig is döntő változást hozott a mezőgazdaságban. Az egyre korszerűbb, nagy teljesítményű gépek, gépsorok alkalmazása viszont nemcsak a termelés technológiáját változtatja meg. Magas szintű ismereteket és követelményeket támaszt a munkát szervező szakemberekkel és az üzem- fenntartást biztosító műszaki szolgáltatással szemben. E téren azonban még számottevő az elmaradás. A karbantartás, javítás színvonala, feltételei nagyon differenciáltak. Megfelelő színvonalú hibamegelőző karbantartást a termelőüzemeknek csupán egynegyedében végeznek. Ennek következménye, hogy tízezer traktoron végzett diagnosztikai vizsgálat tapasztalatai szerint a kormányszerkezet és a villamos szerelvények több mint 50 százalékánál, a motorok 38 százalékánál volt kifogásolható a műszaki állapot. Az üzemképesség fenntartásához szükséges karbantartásjavítás elvégzéséhez műhelytér szükséges. A műhelytér a IV. ötéves terv időszakában 16 százalékkal növekedett, ez azonban nem elég. Jelenleg egy 60 lóerős traktorra átlagosan 18 négyzetméter jut, lényegesen kevesebb a műszakilag indokoltnak tartott 25 •négyzetméternél. Fokozza a gondot, hogy a meglevő műA gépkapacitás hatékonyabb kihasználása megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek fokozottabb figyelmet fordítsanak gépeik üzemeltetésére, karbantartására, javítására. Ehhez azonban segítségre szükségük. A feladatokat csak az ipari szolgáltató és kereskedelmi vállalatokkal történő szoros együttműködéssel lehet eredményesen megoldani. Ki kell építeni a nagy gépek javítására is alkalmas szerviz- hálózatot, tovább kell javítani az alkatrészellátást, s biztosítani kell a szakmai ismeretek folyamatos fejlesztését, kiegészítését. Mindez az irányító szervek munkájával szemben is növekvő követelményeket támaszt. Zsuffa Ervin, az MSZMP Központi Bizottságának alosztály vezető j e A KISAlÁTlTÁSI ELIÁRÁSRÓL Változó szabályok, változó szemlélet Jól emlékszem a különös képre: már javában épült a Béke—Füredi lakótelep. Gyors ritmusban húzták fel az emeletes épületeket, már csak a nyomuk maradt meg a .közműépítőknek, s eltüntették az összes régi földszintes házat az út mellől. Csak egyet nem. Úgy állt ott, mint a ma^adi- ság, a merevség tanyája. Kérdezgettem itt is, ott is, hogy ezt miért nem bontották le, de csak felületes tájékoztatást kaptam. Ugyanis — mint sejtettem — kisajátítási huzavona miatt dacolt — helyesebben: dacolhatott — a csúnyácska ház a terjeszkedő lakóteleppel. Korszerű és egyszerű Mindenesetre a példa jól emlékeztet, hogy a kisajátítás, az ehhez kapcsolódó eljárás korántsem sima ügy. Tizenkét éves jogszabályok alapján kellett az illetékeseknek tárgyalniuk,' dönteniük, az érintettekkel megegyezésre jutniuk. Ez év január elsején azonban új jogszabályok léptek hatályba, amelyeket — elöljáróban — így jellemezhetnénk: a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyoknak megfelelő, korszerű az ügyfelek számára egyszerűbb államigazgatási eljárást vezettek be. Miből derül ez ki? Több mint fél év tapasztalata bizonyítja. Számos, korábban soksok nehézséget okozó momentumot zár ki. A régebbi rendelkezések — Kaposvárról szólunk — a városi tanács igazgatási osztályának hatáskörét például főképpen a kisajátítási kérelem elbírálásában, a tárgyalás levezetésében, az egyezség létrehozásának megkísérlésében és — egyezség létrejötte esetén — a jogszerűség vizsgálatában határozták meg. Ez azonban nem van ,1 biztosított teljes áttekinthetőséget. Éppen ezért ez a hatáskör a korábbiakhoz viszonyítva lényegesen bővült, s minőségi szempontból is megváltozott. Január 1-e óta az igazgatási osztály vizsgálja a kisajátítást megalapozó közérdek meglétét (döntő az új rendelkezésekben a közérdek elsődlegessége), az osztály állapítja meg a kártalanítás mértékét is, és kirendeli a szakértőket. alapján kellett elbírálni. így az ügyintézésben kettősség alakult ki, s a hozzá nem értők is jól tudják: milyen nehéz a jogszabályok dzsungelében a helyes utat — mindenki számára elfogadhatóan — megtalálni. Különösen a kisajátításóknál, amikor adott esetben nagy összegek fölött van vita. Ennek bizonyítására: a hat hónap alatt 11 olyan kérelmet bíráltak el a korábbi szabályozás alapján, amely mögött 330 ügyfél van. Ugyanebben az időszakban 10 kisajátítási kérelem érkezett az igazgatási osztályra, s ezek csaknem 500 ügyfelet érintenek. S még mindig nincs vége a régi rendelkezések »időn túli életének«: a jövőben a korábbi határozatok módosítása vagy kijavítása esetében továbbra is ezeket kell a szakembereknek alkalmazniuk. Hogy egy lépéssel tovább bonyolítsuk a helyzetet: nemcsak azt vizsgálják, hogy valóban megvan-e a közérdekűség, hanem azt is, hogy falóban indokolt-e a cél, melynek érdekében az ingatlan kisajátítását kérték. Ezek esetében nehezen mellőzhető a különböző szakigazgatási szervek — elsősorban az igazgatási, a terv-, illetve az ÉKV-osz- tály — között az együttműködés. Említettük: a kisajátítás esetében a pénz mindig vízválasztó volt. Éppen ezért a legnagyobb érdeklődés a kisajátítási jog új szabályai közül a kártalanítást rendezőket kísérte (és kíséri). Ez azért is kulcskérdés, mert a tapasztalaik azt mutatják, hogy a kisajátítás szükségességével az érintettek ritkán szálltak vitába, a kártalanítás mértéke azonban már gyakrabban volt indulatébresztő. Megszűnt a kártalanítás alapjául elfogadott irányárrendszer. Megváltozott a sorrend : első helyen van a csereingatlan útján történő kártalanítás, s csak ennek hiányában jöhet szóba az ellenériék kifizetése. Érdekek összhangja Hogy ai új szabályozás jó, azt talán legjobban bizonyítja, hogy a kártalanításra jogosultak magatartása jó irányba változott. Felkészülnek a kisajátítási tárgyalásra, általában elfogadják a szakértők véleményét, bíznak az igazgatási osztály döntéseiben. Éppen ezért ma már többször kötnek egyezséget az érintettek, s ennek alapja a szakértői vélemények realitása. Kik a szakértők? Kaposváron negyvenötén: közülük 24 építész, nyolcán mezőgazdasági végzettségűek, s van közöttük, aki a közgazdaság vagy az ingatlanforgalom területén dolgozik. Fél éve dolgoznak a kisajátítási ügyekben, de ennyi idő elég volt ahhoz, hogy egyrészt munkájuk szükségessége bebizonyo- suljon, másrészt kiderüljön, hogy a szakértői munka színvonala sokat emelkedett. Természetesen így is előfordul, hogy az ügyfelek közül né- hányan »csillagászati összegben« jelölik meg igényüket, de rendszerint már az eljárás első felében visszalépnek. s megelégszenek a tisztességes »földi javakkal«. Mindenesetre az tény, hogy az új kisajátítási eljárási szabályok alkalmazásával lefolytatott ügyekhez eddig még egyszer sem kötődött bírósági kereset. Hogy az eljárás szervezettebb, ugyanakkor az ügyfelek oldaláról egyszerűbb lett, kölcsönös érdekeket szolgál. Azaz: itt is megteremtődött a társadalmi és az egyéni érdek jobb összhangja. Még »a dacos kis ház« esetében is, mert annak sincs már nyoma. Mészáros Attila Indokolni kell Az éV első felében természetesen nagyobb megterhelést okozott az új szabályozás. A január 1-e előtt benyújtott kérelmeket ugyanis még a korábbi rendelkezések Harminc országból érkeznek kiállítók a fogyasztási cikkek őszi budapesti nemzetközi vásárára A budapesti vásárközpontban megkezdték a fogyasztási cikkek nemzetközi kínálatát bemutató őszi nemzetközi vásár technikai előkészületeit, a pavilonok, az utak és a parkok csinosítását — és megérkezett az első szállítmány áru a legnagyobb kiállítótól, a Szovjetuniótól. Emlékünnepség a gödi fészekben Az illegális munkásmozgalom egyik találkozóhelyén, a gödi fészekben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére megemlékezéseket rendeztek. A program szombaton este az úttörők, KISZ-fiatalok és veteránok találkozójával kezdődött. Vasárnap megkoszorúzták a váci országút mentén emelt munkásmozgalmi emlékművet. A Fészekben Drappá Gusztáv, a KPVDSZ VM természetbarát egyesületének elnöke beszédében felidézte a közös szórakozások, a politikai megmozdulások emlékeit, majd kulturális műsor következett. Délután spörtverse- nyekkel zárult az emléknapok programja. A gödi Duna-partot több mint 50 évvel ezelőtt, 1924- ben fedezték föl a budapesti munkások, köztük az MTE sportolói. Vasárnaponként ide jártak pihenni, sportolni, szórakozni. Az ide járó kommunisták, szervezett munkások, baloldali szociáldemokraták itt vitatták meg a mozgalom tennivalóit, feladatait, s gyakran tartottak szemináriumokat is. Kábelek exportra Az MGM budapesti Kábelgyárának szocialista brigádjai felajánlásaikkal csatlakoztak a csepeliek felhívásához. Az év első hat hónapjában a gyárban 12 százalékkal nőt/t a termelékenység. Erőátviteli kábelekből 900 km-t gyártottak. Exporttervüket ebből a termékből 105,8 százalékra teljesítették. Legdinamikusabban a nagy értékű koaxiális kábelek gyártmánya fejlődött. Képünkön: A laboratóriumban ellenőrzik a koaxiális kábelek minőségét. A hazaiakkal együtt eddig 30 országból és Hongkongból jelentkeztek kiállítók, mégpedig több mint ezer magyar és külföldi vállalat. A fokozódó érdeklődésnek tett eleget a Hungexpo azzal, hogy megváltoztatta a bemutató nyitva tartási idejét: így a szokásostól eltérően, ezúttal már tíz napon át és a két hétvégén tekinthetik meg a vásárt a látogatók szeptember 16-a és 25-e között. A szocialista országok közül Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Romániából és a Szovjetunióból érkeznek kiállítók, és több éves szünet után ismét bemutatót tart a Kínai Népköztársaság. A fejlett tőkés és a fejlődő országok közül hivatalos vagy kollektív kiállítást mutat be Brazília, Elefántcsontpart, Finnország, Görögország, Norvégia, Pakisztán, Portugália, Spanyolország, Svájc és Hongkong. Egyénileg, valamint képviseletük által érkeznek kiállítók Ausztriából, Belgiumból, Dániából, Franciaországból, Hollandiából, Indiából, Japánból, Libanonból, Mexikóból, Nagy-Britanniá- ból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Olaszországból és Svédországból. Az őszi BNV-vei egy időben, és ugyancsak a Dobi István úti vásárközpontban rendezi meg a Hungexpo az In- terplayexpo 77 nemzetközi játékszer-kiállítást és -vásárt. A szocialista országok közül először Magyarországon kerül sor ilyen nagy nemzetközi játékbemutatóra.
