Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

A „Ponnónia” éjszakája

A Neptuntól a Csikósig

Pannónia gyöngyszinű tava I fölött csillagok égnek. Fuva- lom mozdul. A part felöl vízillatot hoz és Galerius császár kétezer éves álmát... Római villák, hun sátrak, gót és avar szállások között oson, majd felröppen, bebújik egy bóbiskoló fa lombjai közé...

Huszadik század. Vibráló izzó betűk Földvár felett. Neptun szálló.

Mintegy négyszáz méterre innét tágas önkiszolgáló étteremben táncol az ifjúság. Disco. Tízforintos belépődíj, kóla. üdítő ital az asztalokon. A zenegép kimeríthetetlen, akárcsak ez a sokszínű, soknyelvű fiatal sereg. Egyenesen a strandról jöttek, s majd ha elhallgat a zene, visszamennek a vízpartra. Sátrakba, csillagok alá. Galerius császár ivadékai most együtt táncolnak a longobárdok, avarok unokáival.

— Ez az étterem a fiataloké — mondja az este és az éjszaka mezsgyéjén kísérőm, dr. Vida Kocsárd, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatója. — A belépő, az árak kevés pénzzel bélelt zsebekhez »méretezettek«, így nem csoda, hogy rendkívül népszerű ez a szórakozóhely.

— Honnét ez a rengeteg fiatal?

— Ontja őket a kempingtábor és a nemzetközi ifjúsági nyaralótelep.

A vendéglő ajtajában élte- sebb pincér adja a belépőjegyet.

— Előfordul-e néha rendzavarás, netán verekedés?

A pincér fáradt arccal nézi az imbolygó tömeget.

— Kérem, itt csak a zene fontos — mondja egy kis idegenkedő csodálkozással. — Amíg a zene szól, ezek a gyerekek nem isznak, nem esznek, csak járják, járják ezt a különös táncot... Verekedés? Nincs ezeknek semmi bajuk egymással. Táncolnak.

A NeptunnaT szemben sárga ragyogásban az első osztályú étterem. Vacsorázó vendégek ülnek az asztaloknál. Az étlap változatos, a felszolgálók előzékenyek, gyorsak. Egy híres szakács, Sebestyén Lajos Oscar-díjas főzi itt a vacsorát. Nem csoda, hogy az étterem napi forgalma több mint ötvenezer forint.

Hűvös az éjszaka.

Fény és zene szivárog a Nentun tetőteraszáról.

A szántódi Révcsárdában Pálóczi Horváth Adám nyuszt- prémes süvegére gondolok és Csokonai görbedt hátát vélem látni. Az egyik emléktábla szerint itt írta a Tihanyi Ec- hóhoz című versét, s ez lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. Ha erre járt, biztosan betért ide. S ha betért, bort is ivott e vén falak között. Azután

Cintula a disco-haión

Tizenhárom évvel ezelőtt egy húszéves fiú (Cintula becenévvel) gondolt egyet, és elindult új ösvényt taposni. Ez az ösvény a lemezlovasok út- jává szélesedett később, amikor többen elkezdték követni. Az út már tmajdnem teljesen kitaposott, de hivatalosan sok helyen még ma sem vesznek róla tudomást. Pedig hozzá tartozik életünkhöz (elsősorban a fiatalok életéhez), kulturált vagy kultúrálatlan szórakozásunkhoz.

Indult a IKossuth-komp, s a földvári kikötő öblét el-' hagyva Tihany partjait vette célba, iKeresztes Tibor pedig megkezdte kétórás zenei programját. Az éjszakában a Balaton lágyan verte vissza a zenét, a komp padlója pedig keményen a táncoló lábak ütemét. Szóltak új slágerek és nosztalgikus régi melódiák vegyesen. A zsúfolásig megtelt hajó vidáman szelte a Vizet.

A program végén — már szilárd talajjal ;a talp alatt — sikerült elérnem Keresztes Tibort egy rövid beszélgetésre.

— (Hogy került ide, a disco- h a jóra?

— Az Express Ifjúsági és

Diák Utazási Iroda szervezésében jár ez a hajó, s engem is megkértek, hogy dolgozzam rajta. A nyár folyamán hetenként többször fut ki a hajó, imás-más kikötőkből. Télen az ŐRI közvetítésével vezető beategyütteseinkkel

(Omega, Skorpió, Apostol stb.) lépek fel, valamint hétvégeken, több pesti egyetemi klubban. Ez a hajókirándulás egy kicsit más, mint a téli munkám, így örömmel csinálom. hisz mindig szerettem új dolgokat, új helyzeteket megismerni.

— Ön szerint van-e jövője ennek a »szakmának«?

— Igen, ezen a téren nagyon derűlátó vagyok. Sok a tehetséges fiatal, s — ellentétben néhány együttessel — ők töretlenül fejlődnek. A közönség is egyre jobban befogadja ezt a fajta szórakoztató módot. Ma már ott tartunk, hagy nemcsak »könnyű műfajú« rendezvényeken, hanem politikai események záróestjein is alkalmaznak lemezlovast. Augusztus 20-tól 25-ig például Leningrádban fogok dolgozni a szovjet- magyar barátsági hét alkalmából.

— Milyen viszonyban van a többi »szakmabelivel«?

— Elmondhatom, hogy nagyon 'jóban. Köztünk egyenlőre nincs vérre menő küzdelem, mint az együttesek világában. Mi annyira kevesen

vagyunk, hogy csak együtt érhetünk el társadalmi elismerést, Így egymásra vagyunk utalva.

— Egyre több a lemezlovas. Bárokban, éttermekben, presz szókban gomba módra szaporodnak. Hasznos ez?

— Nem. Vendéglátóiparunk, sajnos, kibékíthetetlen ellentétben áll a fiatalok kulturált szórakozásával. Nekik az alkohol eladása jelenti a hasznot, s azt szorgalmazzák. Így az ilyen vendéglátóipari egységek discói előbb-utóbb kocsmai szintre süllyednek. Szerintem több ifjúsági klubot kellene működtetni, ahol üdítő ital mellett sem néznék ki az embert a teremből. Aki a zenéért jön el egy-egy discó- ba, az egy üdítő mellett is jól érezheti magát.

— A közönség . összetétele .mennyiben befolyásolja, hogy milyen zenét játszik?

— A közönséget minden esetben figyelembe kell venni. Tizenéves társaságnak inkább a legújabb slágerek tét-1 szenek, az idősebb korosztálynál pedig az új slágerek mellett gyakran berakok régebbi szerzeményeket is.

— Meddig tovább7

— Amíg ennyi közönségem van. mint ma is.

Elmosolyodtam, mert eszembe jut az a százötven ember, aki a mai hajóról helyhiány miatt lemaradt.

Gyarmati László

miért ne nyúlt volna tollhoz a természet szomorú szerelmese éppen itt, a szántódi parton, ahonnét oly különös, szívszorító érzés átnézni Tihanyra.

A falak a tizennyolcadik század leheletét árasztják a vendégekre, akik vacsora utáni terefere közben kortyolgatják Badacsony levét. Magyarok, németek, hollandok, belgák. Ba'ntön-oarti fövényen barnult férfiak, nők szivárványa hangulatban .. .

Az udvar végében, az egykori vendégfogadó istállójában. ahova haídan ta'án Berzsenyi tekintetes úr kocsisa is bekötötte a két szürkét — beatzene szól.

— Istálló? Hol van az már! — mosolyog az üzletvezető.

Valóbon. Vcró^sos berendezés intim viióeítój Disco.

Útban a siófoki bárok felé. még bpvóoünk a hír°s Piros- kP-csál'dába. ahol cigányzene szól. szalonna, sonka. nírns nanriko csüng a por and " -ól s a nádm°nr!ypzpt a'a+t etvá- b-'tia az ébes embert a jóféle átpipk jiiato. Mgírtnónmt ez a csárda a német vendégek leg- oeövp'tebb szórakozóhelye. Persze, a magyarok sem kérünk el..i

Siófok éjszakai életét, bárjait még a »kispénzű halandónak« is érdemes megismerni. Először is, mert egy bárban nem szükséges okvetlenül le- részegedni (ez a »kedvtelés« valóban csillagászati összegbe kerülne), másodszor, mert kellemes csalódást okoz a vendéglátás színvonala, az üzletek ízléses berendezése, szolid atmoszférája annak, aki holmi tivornyahelyeknek, egzotikus bűntanyáknak véli a Balaton- parti mulatókat.

A Delta bárban már megkezdődött a műsor, fiatal, jó hangú énekesnő lép a dobogóra

Danóczy Nándorral, a Pannónia művészeti vezetőjével beszélgetek a szünetben

— Honnan jöttek az énekesek, táncosok?

— Valamennyien Budapestről, az OSZK közvetítette őket.

— Hányat szerződtettek?

— Negyvenhármán dolgoz nak a szezon végéig a déli parton.

— Utána hova mennek?

— Szinte valamennyinek külföldi szerződése van már.

Dapóczy Nándor jól ismeri a szakmát. Maga is táncos volt valamikor.

A Deltából a szállodasorra vezet az utunk. Az Édenbe. Megnézzük a műsort, s itt is, akárcsak a Deltában, az a véleményem. hojïy a közepesnél jóval magasabb a színvonala. Az énekesek, táncosok nem tartoznak ugvan a hami élvonalhoz (egviknek-másiknak az előadói stílusa kzinte tökéletes utánzata valamelvik külföldi vagy magyar sztárnak). sőt gyenge képességű előadó is akad köztük. De a legtöbben tehetségesen, kulturáltan szerepeltek.

Utolsó állomásunk a, népszerű Csikós bár. Itt már a záróra percei nehezednek a nincérek és a takr-ítók fóliára. Szapudi András

A vándorló Már

— Ide, a simongáti fűrészüzembe is hárman járunk ... — mondja a község tanácstagja. — Pedig az üzem nem tartozik ,a nagyobbak kőié. Ám, ha Nagyatád környékén elmegyek akármelyik munkahelyre, ahol többen dolgoznak, minden bizonnyal találunk közöttük kivadáriakat is.

Kivadár, Kivadár... Sokaknak okozna fejtörést a megyében, ha megkérdeznénk tőlük: hol van ez a község? Valóban nehéz rátalálni. Bár a Nagyatád—Babócsa közötti út régen elkészült, aránylag jó is. mégis más útvonalat választanak az autósok. Így azután a várostól alig néhány kilométerre levő község eldugottnak tűnik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy alig- alig találtunk valakit, aki bővebbet tudott volna mondani .a faluról. Hiszen még Dávid Jenő, a Nagyatádi Városi Tanács tagja is — aki Kivadárt, a várossal egyesített községet képviseli a testületben — csak alig másfél évtizede lakik a faluban. Négyszázadmagával. Ennyien élnek Ki vadáron.

— Körülbelül hatvan-het- ven porta —mondja —, ebből tízben cigányok élnek. Van közöttük rendes, és kevésbé megbízható.

Kacskaringós a település. Az út szabályos S-betűt ír a házak között, . s a falut jelző egyik táblától a másikig talán fél kilométer a távolság. így a nagyobb községekben megszokott »alvég-felvég versengés« nincse meg, de a »city« itt is kialakult. Ha valaki Nagyatád felől érkezik, nyomban szemébe ötlik egy épület. Mint egy fejtetőre állított hatalmas, sárga cipősdoboz, állja egyelőre a versenyt az idővel a hajdani gróf által építtetett fürdő. Kíváncsiságból ide is benéztünk. Egy nyitott medence van a kertben. Am a nagy épület gyakorlatilag

Mint egy hatalmas cipősdoboz.

hetne kezdeni ezzel a masszív épülettel. Nyilván pénz és ötlet kérdése; a lehetőség megvan.

E nagy épület — az egyetlen emeletes a községben —

Régi szobor, fékeié harangláb.

körül alakult ki a központ. Esténként itt beszélgetnek az emberek, természetesen itt van az italbolt és a vegyesbolt is. Egy újnak látszó utca nyújtózik el jobbra, s ha rákérdezünk, hogy épül-e Kivadár,

tot. A fiatalok eljárnak ...

Nemcsak a fiatalok. Ezért mondhatjuk: a vándorló Kivadár. Nagyatád figyel a szabad munkaerőre és ameddig volt, magához vonzotta. Reggelente jóformán a község ■ minden munkaképes korú em- I bere buszra ül, s indul a városba dolgozni. Amikor mi délelőtt tíz óra felé a községbe értünk, lehangoló volt az utcák üressége: akik otthon maradtak, a kerítések mögött, a növényektől, fáktól és bokroktól takart részen dolgoztak, de az utcán nem találkoztunk senkivel sem.

Ellentét van a közlekedők száma és a buszjáratok között.

— Ez az egyik igen komoly panaszunk! — élénkül fel Dávid Jenő. — Különösen a tanítási időben. Itt csak alsó tagozat működik — nemrég hozatta rendbe a városi tanács az épületet —, a felsősök Nagyatádra járnak. Visszafelé azonban csak nagy nehezen vagy egyáltalán nem férnek föl a diákok a fél háromkor induló járatra. Akkqr jönnek vissza a műszakot befejezettek is ... Eddig még nem segítettek ezen a bajunkon.

A nyári délelőttről zengtek a szöcskeszárnyak a kis templom kaszálatlan kerjtében, ahol egy régi szobor árválkodik, mögötte a fekete haUlcakép.

csak két, süllyesztett, csempe- zett kádat rejt. Van állítólag az épület .másik részében is néhány, sót: az emeleten is, de ezeket nem használják, s a kulcsot megszerezni hozzájuk nagyon nehéz. Valamit leA magyar kultúra megőrzése

Hétfőn kezdődik a 111. anyanyelvi konferencia

akkor erre a részre gondolnak, amikor azt mondják: igen, emelkednek az uj családi otthonok.

— És mi van az udvarokban? — kérdezem Dávid Jenőt.

— Nem sok ... Annak idején itt is megalakult a termelőszövetkezet, de csak hét család lépett be. Később megszűnt a közös, de nem erősödött meg ennek következményeként a háztáji. Néhány idősebb ember tart csak állarangláb. A fekete egyébként máskor is megfogja az embert Kivadáron. A késő őszi, téli napokon szinte látványossága községben az út mentén nőtt jó pár fa: lombjaikat lehullatva előtűnnek görcsös, egymásba csimpaszkodó ágaik, s a fekete szövevény úgy vésőd’ a világos háttérbe, mintha f tós laborálta volna élesre kontrasztokat.

lészáros Atti’a

Hétfőtől kezdődően hatnapos programmal rendezik meg Budapesten a III. anyanyelvi konferenciát. A világ minden tájáról érkeznek ott élő magyarok az eseményre, amelynek sok hazai részvevője is lesz.

A konferencia központi témája: a magyar nyelv és kultúra megőrzésének helyzete, lehetőségei és perspektívái idegen nyelvű környezetben. Az esemény hátteréhez tartozik, hogy a magyar kultúra hazai és külföldi személyiségeinek részvételével 1970-ben Debrecenben rendezték meg az

I. anyanyelvi konferenciát, amelyen magyar nyelvet oktatók, középiskolai és egyetemi tanárok, írók, újságírók, külföldi magyar egyesületek vezetői vettek részt. E hét évvel ezelőtti esemény emlékezetes eredménye lett, hogy a külországokban élő magyarság réés kultúra ápolásának lehetőségeit, megbeszélték a tennivalókat és a hazai segítés formáit. 1973-’pan Szombathelyen került sor a II. anyanyelvi konferenciára; ekkor már az első konferencia óta megjelentetett, a külföldi nyelvtanításban kitűnően bevált magyar tankönyvekről is számot adhattak.

Az elsőtől a mostani harmadik konferenciáig terjedő időszak anyanyelvi mozgalmának eredményessége tükröződik abban, hogy témáiban kibővül, mind sokrétűbbé válik az anyanyelvi konferenciák munkássága; gyarapodtak — számban, terjedelemben egyaránt — azok a tankönyvek és más írásos oktatási segédeszközök, amelyekkel az anyanyelvi nevelést, a magyar nyelv megtanítását támogathatjuk. Egyidejűleg sokasodott a számuk azoknak a könyveknek, szemléltető képes kiadványoknak, szere feltárlak a magyar nyelv lamelyek >ól szolgálják kultúránk szélesebb fogalmának, hagyományainak és űj produktumainak megismertetését.

A konferenciák sorozata nemcsak eseményeket jelent, hanem egy-egy fontos tapasztalatösszegező, feladatot megszabó állomást is a tőlünk kisugárzó, országhatárokon átívelő magyar anyanyelvi mozgalomban. A nyelvvel és a kultúrával együtt a magyarságtudat ápolása is fontos célja, küldetése ennek a mozgalomnak. Az utóbbi években — főként a II. konferencia óta — mind nagyobb súlyt kapott a nyelven túl a magyar irodalom, művészet, zene, történelem minél szélesebb körű megismertetése. Elsősorban ezekben a témákban hangzanak majd el a küszöbönálló ' konferencián is a főbb előadások, s e tárgykörökkel foglalkoznak majd a tanácskozás részvevői a szekcióüléseken is.

Balettfesztivál Várnában

Bulgáriában a felszabadulást követő években kedvező lehetőségek alakultak ki a művészetek fejlődésére, s különösképpen a balett fejlődésének kedveztek a körülmények. A szófiai operán és az állami zenei színházon kívül nagyszerű műhely alakult ki az »Ara- beszk« balettstúdióban, a várnai, a plovdivi, a ruszel operák színpadain. A fiatal tehetségek kutatásában pedig nagy szerepet játszik a koreográfiái iskola Szófiában.

Balettegyüttesek és szólótáncosok gyakori és sikeres külföldi vendégszereplése is bizonyítja a bolgár balettművészet magas színvonalát. Szakmai körökben Kraszimira Kolda- nova művésznőt »a felbecsülhetetlen bolgár gyöngyszem« nek nevezik ; elismert Vera K róva művészete is, aki ne. zetközi versenyeken és feszt: válókon nyert több aranydíjat Icsko Lazarov és Kalina Bo- goeva érdemes művészek. Biszer Dejánov és Evgeni.'a Krászteva fiatal balettművészek neve is ismert már az ország határain túl is.

A bolgár balettművészek számos új és régi koreográfiával készülődnek a már hagyományos nemzetközi balettfesztiválra, melyet az idén Várnában, a Fekete-tenger part - ján rendeznek. Ez a verseny nemcsak a bolgár balettművészetnek, hanem a világ fiatal táncostehetségeinek bemutatkozására is nagyszerű alkalmai kínál.