Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

HOB >K 1/1 BOT­Napsütötte Kardzsali Azok, akik még nem jár­tak itt, vagy először jöttek erre a gyönyörű környékre, igencsak meglepődnek. Nem alaptalanul, mert ezelőtt har­minc évvel egy elszigetelt és elmaradott vidék volt ez, amely azóta a fölismerhetőt- lenségig megváltozott. A ré­gen megfeketedett, a déli nap­tol fölperzselt kopár hegyol­dalon ma a fiatal erdők sma­ragdja ragyog. A kiszáradt ío- lyovöigyesöen mesterséges tavak hullámai csapdosnak, s az átlátszó kék vízen csóna­kok és bólyák úszkálnak. A bivalyok és szamarak húzta ekével megmunkált kis par­cellák helyén nagy dohány-, kukorica- és búzamezők, gyü­mölcs- és zöldségkertek tárul­nak elénk. A falvak és a vá­rosok megújultak — közmű­vesítettek, vízzel és villamos árammal ellátottak. Az em­berek, akik korábban nem tudtak semmi mást csinálni, csak dohányt termeszteni, ma mezőgazdasági gépészek, épí­tők, bányászok, kohászok, fémfeldolgozók. Az évszáza­dokon át sötétségbe és tudat­lanságba burkolózott rodo- paiek gyermekei ma tanárok, mérnökök, agronómusok, mű­vészek. Az itteni emberek ré­gen az ország belsejéből hoz­ták haza a búzát, hogy meg­etessék éhes gyermekeiket. Gyakran az úton fagytak meg, vagy lavina temette be őket. Mai utódaik jói öltözöt­tek és jóllakottak, új és jói berendezett házakban laknak. Mitől ez a nagy változás? A föld ma is szegény, hegy­vidéki. Ugyanaz a nap ra­gyogja be a tájat, mint év­századokkal ezelőtt, s ahogy régen, úgy ma is dolgos em­berek élnek itt. A szocializ­mus a »csodatevő« erő. amely megváltoztatta a vidék képét és embereit. A megye az ország legdél- keletibb részén terül eL Plov- divi, HasZkovói, Szmoljani megyével és Görögországgal határos. Területe 4030 négy­zetkilométer. Nincsenek vég­telen síkságok, de nincsenek örök hó borította csúcsok sem. A Keleti Rodope, mely a me­gye egész területét elfoglalja, itt alacsonyabb és enyhébb domborzatú, 200 és 800 mé­ter közötti a magasság. Van néhány csúcs, amely megha­ladja az ezer métert. A klíma meleg, erőteljes mediterrán hatás érezhető. Az éves átlaghőmérséklet 2—3 C fokkal magasabb az országo­sénál: 12,6 C fok. Amikor az ország más körzeteiben és a környező hegyekben hóvihar dúl, hótorlaszok teszik járha­tatlanná az utakat, itt eső esik. A hó kevés, és ritkán marad meg tíz napnál to­vább. A megye sok tava és erdeje hűvösebbé és neme­sebbé teszi a nyarat. Három nagy és sok kicsi mesterséges tó épült; együttes vízbefoga­dásuk több mint 1,2 milliárd köbméter. A megye területé­nek több mint a fele erdő, és minden évben 5000 hektárt ültetnek be fával. Különlegesen kedvező földrajzi, klimatikus adottsá­gai miatt a legősibb idők óta lakják Kardzsali megyét. Kardosabban megtalálták egy hatezer éves neolit falu ma­radványait. Itt hagyták nyo­maikat a békés trákok, a har­cias és kezdeményező ró­maiak, a jószívű szlávok. De tizenegy évszázada a bolgár rok az állandó lakosok. Per- pézdkon, Usztra, Monjak és sok más vár és helység ma­radványai e vidék ősi kultú­ráját mutatják. Sok helyen máig is állnak a várfalak, tor­nyok hét-nyolc méter magas maradványai. Ladzsa falu kö­rül, négy kilométerre Ivajlov- gradtól római villa maradvá­nyait tárták fel a II. század­ból. A feudális török rabság idején elképzelhetetlen tragé­dia játszódott le itt. Több mint negyven évig folytató­dott a vitéz rodopei bolgárok ellenállása a kegyetlen hódí­tókkal szemben, akik a lakos­ság egy részét kiirtották. A rabság évszázadokra visszave­tette a gazdasági és eszmei fejlődést. A leigázottak védel­mére kelt föl a híres Moncsil vezér, később pedig a legen­dás Petkó kapitány, akik féle­lembe kergették a leigázókat. Moncsilgrad közelében ma is tiszteHk azt a helyet, ahol a Csemozubol tábornok vezette orosz felszabadítók tábora állt. A felszabadítás után a bolgár burzsoá hatalom csak azt nézte, miként zsákmá­nyolhatja ki jobban a rodopei lakosságot anélkül, hogy javí­tana életkörülményein. A Ke­leti Rodope a nyomor és tu­datlanság megtestesítője volt. Ide küldték a fasiszták szám­űzetésbe a kommunistákat és más haladó szelleműeket. De ezzel se lehetett megfojtani a marxista forradalmi ideoló­giát. Ellenkezőleg. Így koráb­ban szivárogtak be és találtak kedvező talajra a forradalom eszméi a dohánymunkások és a falusi szegénység körében. 1919-ben Kardzsaliban párt- szervezet alakult. 1929-ben a dohányraktárak dolgozói sztrájkba léptek tiltakozásul a kizsákmányolás és a nehéz munkafeltételek ellen. Az el­lenállás éveiben a gimnázi­umban és a kaszárnyákban aktív ifjúmunkáscsoportok tevékenykedtek. Kardzsali megye azonban nemcsak történelmi múltjára, hanem szocialista jelenére is büszke. Szovjet segítséggel nőtt ki a földből Bulgária szí­nes fémkohászatának élenjáró létesítménye, az ólomcinkgyár. Az Arda folyón kiépítették a Sztuden Kladenec, a Kardzsali és az Ivajlovgrad duzzasztó­kat. A hozzájuk csatlakoz» vízi erőművek több mint két­szer annyi villamos energiát állítanak elő, mint 1939-ben egész Bulgáriában. Kardzsali megye az illatos, világhírű keleti dohány ter­meléséről és feldolgozásáról híres. A dohányon, az ásvány­A tévé mint gyógyszer? Fogyasztja felnőtt és gyerek Emlékszem, hogy az ismert pszichológus lakására becsön­getve a riporter milyen cso­dálkozó arcot vágott, amikor azt tapasztalta, hogy a derék lélekgyógyász csemetéi a tele­víziókészülék előtt ülve éppen 'krimit »fogyasztanak«. Nem érződött a jeleneten a meg- rendezettség. Az ismert pszi­chológus azután elmagyarázta, hogy az ő gyerekei nyugodtan nézhetik a krimit, hiszen olyan harmóniát, családi egyensúlyt teremtettek szá­mukra, melyben a bűnügyi filmben előforduló kegyetlen­kedés »nem él meg«, a gyerek »feldolgozza«, nem okoz neki álmatlan éjszakát. Sokaknak váratlan volt a magyarázat, szűkebb ismerősi körökben sem értettek egyet vele. Hivatkoztak mozifilm­példára is: néhány évvel a tévériport előtt vettek le a műsorról egy amerikai alko­tást, mert »erőszakra nevelt«. S fölmelegítették a régi ese­tet is: a Rocco és fivére című Visconti-film bemutatása után az újságok megírták, hogy a taxisofőr támadója előzőleg látta a kétrészes művet, s nem mondva ki, de sugallták, hogy a bűntett elkövetésében szerepe volt ennek. Hogyan hatnak az emberre a látottak? Mindennapi »táp­lálékunk«, a tévéműsor mé- reg-e vagy gyógyszer? Nálunk, tudomásom szerint, még -nem készült reprezentatív felmérés arra, hogy kérdésünket meg­válaszolja. De éPPen most ol­vastam, hogy az NSZK-ban a hangzatos nevű Racionális Lé­lektani Társaság ötszázhetven­hat személyt tartott szemmel ez ügyben, nem kevesebb, mint négy éven át. Fiziológiai, lélektani vizsgálatok sorával igyekeztek választ kanni. Ami­kor az értékelés megtörtént, az derült ki, hogy a négy év­vel korábban még »újoncnak« Számító tévénézőket nem fá­rasztja, nem brutalizálja a készülékből áradó műsor. El­lenben szélesíti érdeklődési körüket, előmozdítja kapcsola­tok kialakulását. A tévé meg­tanította kombinálni nézőit, akik egyre gyakrabban »lát­tak át a szitán«, felismerve bizonyos társadalmi és politi­kai összefüggéseket. Az Egyesült Államokban az 1940-es években a képernyőt ellepte a westernfilmek ára­data. Az akkori fölmérés sze­rint ezek a »kötelező« üldö­zéssel, lövöldözéssel tarkított alkotások nem gyakoroltak negatív hatást a gyermekné­zőre sem. 1951-ben szintén az iskolás gyermekek tévénézési szokásait vizsgálták. Három­ezer gyermeket tekintve kide­rült, hogy ezek között sincs több agresszív, feltűnően ne­hezen alkalmazkodó, mint amennyi átlagban van a gye­rekek között. S amikor a ke­vés kivételt további vizsgála­toknak vetették alá, személyi­ségük negatívumairól bebizo­nyosodott, hogy nagyrészt a családban szerezték. A televízió úgynevezett »problémás« műsorai — krimi, kémfilm stb. — csak az ere­detileg is sérült, lelki zavarok­kal küzdő gyerekeknél okoztak negatív hatást, különösképpen akkor, ha a filmben látottak megegyeztek a gyerek gond­jaival; ezt bizonyította 1958- ban az angol Himmelweit— Oppenheim—Vince vizsgálat, kétezer fiút és lányt kikérdez­ve. Egyébként a legritkább, már-már az extremitást súroló esetben fordul elő, hogy a már korábban agresszióval te­lített gyereknél a1 televízió ad­ja meg a lökést, elősegítve ennek cselekedeteiben való felszínre törését. Denis Szabo montreali kriminálpszicholó- gus pedig ezt mondja: »Téves lenne, ha a nagv tömegkom­munikációs eszközöket általá­ban kriminogen hatásúaknak tekintenénk. Nem azok, kivé­ve bizonyos egyénekre. Hatá­suk a közönség minősége sze­rint változik.« Vizsgálata sze­rint a filmnek például tíz bű­nöző fiű közül egyre van ser­kentő hatása. Sokan pedig egynesen agresszív késztetés­sel »villámhárítóját« látják a tévéműsorokban, filmekben. A már említett NSZK-beli föl­mérés szerint a vizsgált tévé­nézők közérzete jelentősen ja­vult, két év múlva pedig több­ségük pozitív értelemben nyi­latkozott általános közérzeté­ről. Noha ebben kételkedtek a pszichológusok, azt tényként állapíthatták meg, hogy a té­vénézés hatására a vizsgált személyek ítélőképessége, igaz­ságérzete feltűnően fejlődött. Óvatosan tehát így fogal­mazhatunk végkövetkeztetés­ként: a tévé kis mértékben orvosság... L. L. kitermelésen és a fémkohá­szaton kívül a megye gazda­ságában mind nagyobb szere­pet kap a textil-, a cipő- és az élelmiszeripar. Itt bányász­szák és dolgozzák fel a perli- tet, melyet kivételes hang- és hőszigetelő tulajdonságai miatt ' csodaásványnak nevez­nék. Nagy bentonitfeldolgozó kombinátot is építettek a me­gyében. A helyi achát- és opálkitermelés fejlődik az öt­vösipar is. Arannyal és ezüsttel kombinálva csodála­tos színű és formájú dísztár­gyakat dolgoznak ki. Minden vállalatnál megva­lósították a termelőfolyama­tok nagyfokú gépesítését és automatizálását. ötnapos munkahéten dolgoznak az emberek. A munkások és az alkalmazottak részére olcsó, kalóriadús ételeket nyújtanak a vállalatok üzemi étkezdéi, az üdülők pedig pihenési le­hetőséget. Sok helyen a mun­kások ingyen ételt, tejet és szódavizet kapnak. A megye mezőgazdasága in­tenzív jelleget öltött. Évente 25 millió kilogramm dohányt termelnek. Ezenkívül mind szélesebb körben terjed a gyü­mölcs- és zöldségtermesztés. Az utóbbi években nagy te­rületeket ültettek be ősziba­rackkal, cseresznyével, man­dulával és szőlővel. Kényelmet és könnyebbsé­get ad az embereknek a me­gye fejlett kereskedelmi és közlekedési hálózata. Szinte nincs nagyobb község a me­gyében, ahöl ne lenne bolt, pékség és étterem. A 72 autó­buszvonal hossza 4723 kilomé­ter. Aszfaltutak kötik Ö6sze Kardzsali megyét Haszkovó, Szmoljan és Plovdiv megyé­vel, valamint a megye min­den városát és nagyobb köz­ségét. A fiataloknak lehetőségük van bármilyen szakmát vagy munkát választani. A mező- gazdaságban felszabaduló em­berek az ipari vállalatoknál és az építőiparban lépnek munkába. A gazdaságon kívül gyors ütemben fejlődik a megye szellemi élete is. Minden ta­nulókorú gy erek iskolába jár, ingyenes oktatásban részesül. Az állami költségvetésből nagy összegeket fordítanak könyvtárak, mozik, klubok létrehozására: A Kardzsali Állami Színháznak drámai, esztrád- és bábjátékrészlege van; ugyanitt amatőr operett-, szimfonikus zenekar, kultúr- ház is működik. Itt épült fel az országban az elsők között a könyvek háza. mely a kul­túra igazi palotája. Kardzsali a megye köz­igazgatási központja és egy­ben a legnagyobb városa. Egy széles völgyben, az Arda fo­lyó két partján terül el. 1944- ben 8000 lakosa volt, ma 50 000. A város nem nagy, de új. rendezett és parkosított. Sokemeletes házai és széles útjai egy modern, korszerű város arculatát adják. Most a folyó jobb partján egy új, 30 000 lakosú mikrokerületet építenek föl. Kardzsali nem­csak közigazgatási, hanem ipari és kulturális központ is. Sztefan Conev költő egy ver­sében Kardzsalit a nap váro­sának nevezi. És ez nemcsak művészi képzet. Kardzsali va­lóban megye, az ország egyik legnaposabb és legmelegebb körzete. Levél egy hitét vesztett hirakathoz Kedves Barátom! Naponta végigsétálok a Május 1. utcán, naponta va­gyok tanúja egyre növekvő szomorúságodnak. Noha jól tudom, egyáltalán nem könnyű manapság könyvesbolti kirakatnak lenni, elismerem, a te sorsod különösen ne­héz. Lassacskán egy éve állsz Kaposvár egyik legforgal­masabb pontján anélkül, hogy valaki is megállt volna előtted, anélkül, hogy bárki szemügyre vett volna. Biztosítalak, mélyen együttérzek veled! Ám gondold csak meg: mi néznivaló van egy kirakaton, melynek re­dőnye hónapok óta leeresztve, üvege átlósan megrepedt, s amelyben még magát sem látja az ember a rátapadt pi­szoktól. Ugye semmi? Persze, te vagy ebben hibás a legkevésbé. Hiszen, ha tehetnéd, rég meggyógyultál volna. A Természet azonban nem volt ilyen előrelátó. Az emberek szolgálatába állí­tott, akikről most azt hiszed: becsaptak, magadra hagytak. Pedig hogy hittél bennük. Amikor megtörtént a baj, csak legyintettéi: »Katonadolog — mondtad —, egy hé­ten belül kicserélik a törött üvegemet, és kínálhatom to­vább a könyveket. Mi sem egyszerűbb ennél.« így gon­doltad. Azután jött az ősz, és még mindig magabiztos voltál: »A közművelődési törvény megvalósításában, mint apró láncszem, én, is részt veszek. Lehetetlen, hogy meg­feledkezzenek rólam.« Pedig megfeledkeztek. A karácso­nyi könyvvásár után már csökkent a lelkesedésed, de vigasztaltad magad: »Időbe telik, míg megrendelik, ki­szállítják, behelyezik az új üveget.« Igazad volt! A me­zőgazdasági könyvhónap idején csak a porréteg növeke­dett rajtad, az optimizmusod nem. A költészet napján egy vasat sem költöttek rád. Az ünnepi könyvhét után pedig teljesen kiborultál. Igaz, egyelőre nem az utcára, hanem lelkileg, de ez is borzasztó. Most pedig ott állsz magadba roskadva, és csodálko­zol az embereken, nem érted őket. Nem vigaszként, in­kább mentségül mondom: gyakran egymást sem értik. Tudod, annyi gondjuk-bajuk van mostanában. Azon ta­nakodnak például, miként lehetne minél több emberrel megszerettetni a könyveket. Részt vesznek mindenféle ankéten meg konferencián; vitatkoznak, érvelnek, hada­koznak. Megesik, hogy a fennkölt eszmecserék alatt egy tábla üveg sorsa, ahogy a sok bába között is... de hát ezt úgysem érted. Ha netán keserűségedben arra gondolsz, hogy elha­gyod ezt a hálátlan pályát, és felcsapsz maszek kötődés­nek, vagy egyéb jól jövedelmező állás után nézel, mint sok népművelő, kérlek, ne tedd! Ne irigyeld szaktársai­dat sem, a többi kirakatot! Jóllehet, sohasem kínáltál ci­comás prémeket, csillogó mütyüröket, zamatos gyümöl­csöt (legföljebb néha egy kis zöldséget) — sebaj, hibáid­dal együtt is szükség van rád. Bízzál tehát az emberekben, és ne hidd, hogy nem­törődömségük akadályozza felgyógyulásodat! S mielőtt végképp feladnád a reményt, jussanak eszedbe Shakes­peare ma Is időszerű szavai: »Viselős az idő, sok csuda jöhet még ,világra.« Igaz is, miért ne történhetne a következő éppen Ka­posváron, a József Attila könyvesbolt kirakatával? Ennek reményében üdvözöl igaz barátod: Lendvai József Közúti emlékmúzeum Kiskörösön van Magyarország és Közép-Európa egyetlen közúti, útépítési emlékmúzeuma. Az útépítés eszközeit, tör­ténetét és intézményeit bemutató kiállítást Lévárdi Imre kiskőrösi gyűjtő anyagának felhasználásával létesítette a KPM. A római kori Pannónia útépítési módszereitől nap­jaink technikájának bemutatásáig gazdag anyagot tár a látogatók elé a múzeum. Mikrobiológus mikroszkóp nélkül A mikrobiológust rengeteg műszer, mikroszkóp, grafikon társaságába képzeli az ember. És természetesen a kutatóin­tézet csendjébe. A különleges­ség egy része azonban lehán- tolódik a szakmáról, ha mű­velője — teszem azt — a me­zőgazdaságban dolgozik. Má- tyásné Kiss Erika, a Siófoki Állami Gazdaság fiatal mérnö­ke mikrobiológusi státusban dolgozik. Amikor azonban a »rekvizitumait« keressük, mo­solyog. — Tartósító szakot végeztem az egyetemen, az utolsó két évben dohányra szakosodtam. Amikor végeztem, a pécsi do­hánygyárba kerültem — a pá­lyakezdésem tehát a szűk ér­telemben vett szakmánál kez­dődött. Azután férjhez men­tem, a férjem a siófoki Gáz- és Olajszállítási Vállalathoz I került «zállításszervezőnek. Nekem is kerestünk helyet: találtunk. — Végül is jó messze került az eredeti szakától... — Nem. Mert a tartósítást és annak mikrobiológusi ré­szét ugyanúgy tanultuk, mint a dohánytermesztést, tárolást, feldolgozást. — Mit kell itt csinálnia? — Hát semmiképpen sem azt, amire a kívülállók gon­dolnak. A mi munkánk na­gyon is gyakorlati. Az ivólé­gyártásban dolgozunk négyen. Ahogy fejlődik a gyártás, úgy leszünk többen. — Azt mondta, nagyon is gyakorlati a munkája. — Igen. Két műszakban dol­gozunk kollégáimmal. Ha a gyártásban dolgozók hatra jönnek, nekünk egy órával előbb itt kell lennünk, és meg­határoznunk az ivóié összeté­telét. Csak akkor indulhat az aznapi termelés, ha az össze­tételt meghatároztuk. Gyártás közben és után pedig ellen­őrizni kell. — Ezt mindennap meg kell csinálni? — Igen. Ezzel a minőséget biztosítjuk. Egyébként ez egy induló gyártás. Eddig a jugo­szláv partnernek szállította a gazdaság a gyümölcsvelőt és cserébe kész terméket, ivó­iét kaptunk. Most, hogy átvet­tük a licencet, magunk gyárt­juk. Egyelőre így. Azonban, ahogy fejlődik a gyártás, úgy lesz a tevékenységünk egyre szakszerűbb, aprólékosabb. — Ügy érzi, mechanikus a munkája? — Egy kicsit igen. Én azon­ban nem érzem — hogy úgy mondjam — rangon alulinak. Ahogy fejlődik az ágazat, úgy tudok minél többet alkalmaz­ni abból, amit- tanultam. Az pedig hasznomra válik, ha is­merem a gyártás folyamatait, ha közel kerülök a gyakorlat­hoz, és állandó kapcsolatban vagyok az emberekkel. — Hogyan fogadták a gaz­daságban? — Elégedett vagyok azzal, hogy itt kezdhettem a mun­kámat. Segítettek. A gazdaság garzonházában lakunk a fér-, jemmel, nagyon jó körülmé­nyek között, mindössze száz forintért. Mivel ez nem házas­párok részére épült, hamaro­san ki kell költöznünk a fér­jem vállalata általt bérelt la­kásba. Addig, amíg önálló la­káshoz jutunk. — Itt, Siófokon? — Természetesen. — Eszerint ez a második pá­lyakezdés végleges? — Minden jel arra mutat, hogy igen. S. M. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom