Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-30 / 203. szám

Újabb sikertelen hétvége (Folytatás a 4. oldalról) 42. perc: Molnár balról ívelt be szögletrúgást, Foki rossz ütemben jött ki kapujából, s mellette Kiss az őrizetlenül hagyott kapuba fejelt. 1:0. 56. perc: Landek baloldalról élesen kapu elé lőtte a lab­dát. Nagy kiugrott a védők közül, és 6 méterről ő is a há­lóba fejelt. 1:1. 78. perc: Széling cselezge­tett a 16-oson belül, a kapo- lyi védők késlekedtek, s a csa­tár 11 méterről védhetett énül lőtt a jobb sarokba. 2:1. 81. perc: Nagy összecsapott Markánnal, majd a sípszó után hozzávágta ellenfeléhez a labdát, ezért a játékvezető ki­állította. Nem úgy indult a mérkőzés, hogy a somogyi együttes vesz­tesként vonul le a pályáról. Az első fél órában határozott fö­lénnyel játszottak a kapolyiak. Három biztosnak látszó gól­helyzetet teremtettek, de azo­kat el is hibázták. Ezután ja­vultak fel a kanizsaiak, akik végül is helyzeteik alapján Bronzérem az evezős VB-n A hollandiai evezős Európa- bajnokságon is finálé volt va­sárnap. A magyarok elsősor­ban Ambrus Mariannért szur­koltak még szombaton, aki az egypárevezősök versenyében a nagy nevek társaságában is éremszerzési eséllyel rajtolt. Női evezősünk nem is okozott csalódást, a rangos mezőny­ben a harmadik helyen vég­zett. Vasárnap a kisdöntőkben voltunk érdekeltek, a döntő számokban már nem volt iz­gulni valónk. Két férficsapa­tunk, a kormányos kettes és nyolcas csak odáig tudott el­jutni. A nyolcas döntőben 29 résztvevő országból 18-nak a versenyzői szerepeltek. A férfi VB végeredménye: Kormányos négyes: 1. NDK, kétpárevezős: 1. Nagy-Britan- nia, kormányos nélküli ket­tes: 1. Szovjetunió, egypár­evezős: 1. Dreifke (NDK), kormányos kettes: 1. Bulgá- I ria (12. Magyarország), kor­mányos nélküli négyes: 1. NDK, kormányos nélküli négy- párevezős: 1. NDK, kormá­nyos nélküli nyolcas: 1. NDK (10. Magyarország). megérdemelten nyertek. A Kiss J. SE csatárai sokat ide­geskedtek. A mezőnyben két egyenrangú ellenfél küzdött Jók: -Lovkó, Simon Z., Sulyok II., Szabó F., Kiss, illetve Fo­ki, Mód, Gergelics. Kálmán Ferenc További eredmények: Keszt­hely—Sabaria 3:2, Rákóczi SE —Oroszlány 2:0, Bábolna— Sellye 1:0, PVSK—KOMÉP 1:0, Veszprém—Soproni KSE 3:1, Soproni Textiles—Pét MTE 2:1, Kőszeg—Bauxitbá­nyász 0:0, Répcelak—Véménd 1:1. A bajnokság állása: A községben egyeduralkodók Megtalálni, merre vezet az út 1. Bábolna 4 3 1 — 6—2 7 2. PVSK 4 3 — 1 12—2 6 3. Sopr. Text. 4 3 — 1 8—4 6 4. Bauxitb. 4 1 3 — 5—3 5 Bakony V. 4 2 1 1 5—3 5 Véménd 4 2 1 1 5—3 5 7. Oroszlány 4 2 1 1 7—7 5 8. Keszthely 4 2 1 1 8—9 5 9. MÁV NTE 4 2 1 1 4—9 5 10. Pét 4 2 — 2 9—6 4 11. Kőszeg 4 1 2 1 3—4 4 Répcelak 4 1 2 1 3—4 4 13. Sabaria 4 2 — 2 5—7 4 14. Rákóczi SE 4 1 1 2 4—4 3 15. Ajkai A. 4 1 1 2 7—9 3 16. Siófok 4 1 — 3 4—6 2 17. KOMÉP 4 — 2 2 1—3 2 18. Kiss SE 4 1 — 3 3—6 2 19. Sellye 4 1 — 3 Z— 5 2 20. Sopr. KSE 4 — 1 3 4—9 1 Meglepetések nélküli forduló a megyei bajnokságban (Folytatás a 4. oldalról) VBKM: Bab — Farkas (Gáspár), Kurdi, Lenti, Szabó, Mali, pataki, Kelemen, Kiss (Táskái), Szalai, Huszár. Edző: Fülöp János. Csur­gó: Németh — Kovács, Máté, Polgár, Imrei, Kincs, Novák, Va­ja, C. Kovács, Péntek (Báló), Hosszú (Balogh). Edző: Horváth János. Közepes színvonalú mérkő­zésen megérdemelten nyert a Vasas a lelkes csurgóiak el­len. A 17. percben Hosszú megsérült, kórházba szállítot- iflták. Góllövők: Huszár (2). Jók: Rab, Kurdi, Szabó, Máli, illetve Németh, Máté, Polgár, Imrei. VBKM Vasas ifi—Csurgó ifi 4:1 Csupor Gyula Fonyód—Balatonboglár 2:1 (1:1) Fonyód, 200 néző. Vezette: Gerencsér. > Fonyód: Fenyves — Sipos (Ve csera Z.), Gyuricza, Horváth, Fe jes. Nagy, Vecsera J., Zámbori Kocsis (Krokovics), Kardos, Lan dór. Edző: Hruska István. Bala tonboglár: Fáncsi — Pintér I. Muszti, Kozér (Somogyi), Gergye Osváth, Bánhegyi, Pintér II. Oláh, Pető, Koszics (Györkös) Edző: Bolla László. Alacsony színvonalú mér­kőzésen, némi szerencsével nyertek a fonyódiak. A bog­iáriak l:0-ás hazai vezetésnél 11-est hibáztak. Góllövők: Kardos (2), illetve Pintér II. Fonyód ifi—Balatonboglár ifi 3:0 Zákányi Kálmán Kadarkút—N agy atád 1:1 (0:0) Kadarkút, 400 néző. Vezet­te: Csiba. Kadarkút: Turman — Csernus (Mihovecz), Bakonyi, Gelencsér, Schwindt, Buckó (Nagy Gy.), Kiss, Koltai, Ernyes, Matán, Nagy L. Edző: Matán József. — Nagyatád: Sobrák — Roznik (Sza­bó I.), Hofmann, Resák, Szabó II., Czár, Ilics, Papp (Vidák), Kovács, Mohácsi, Brezovszky. Edző: Fuisz János. A tíz emberrel játszó ka- darkútiak végig egyenrangú ellenfélnek bizonyultak. A pontosztozkodás igazságos. Kiállítva: Matán a 25. perc­ben, durvaságért. Góllövők: Nagy L., illetve Vidák. Jók: Csernus, Gelencsér, Schwindt, illetve Szabó II., Ilics. Nagyatád ifi—Kadarkút ifi 3:0 Matán József Tab—Szőnyi SE 3:1 (3:0) Tab, 250 néző. Vezette: Du- esai. Tab : Kiss — Reichert, Szabó G., Mireider, Ulreich, Vendl, Kovács, Fias, Kavetzky, Berki, Szabó Gy. Edző: Czabula Miklós. Szőnyi: Kaipl — Kisgéczi, Kolozsvári, Kalmár, Érsek, Klenovics, Kiss, Pintér (Máté), Várhelyi, Borbély, Beznek (Hosszú). Edző: Balatoni Sándor. Jó iramú, kemény összecsa­páson a tabiak már az első 45 percben eldöntötték a két pont sorsát. Szünet után is támadtak, de a helyzeteket kihagyták. Góllövők: Kovács (2), Szabó Gy., illetve Bor­bély. Jók: Mireider, Ulreich, Kovács, Fias, illetve Kolozs­várii Várhelyi, Borbély. Tab ifi—Szőnyi SE ifi 5:2 Farkas István A FORDULÖ VÁLOGA­TOTTJA: Németh (Csurgó) — Batki (Mar­cali), Gyuricza (Fonyód), Gelen­csér (Kadarkút), Ulreich (Tab)j Kovács (Tab), Ilics (Nagyatád), Kalányos (Zimány), Szakács (Ba- latonföldvár), Basics (Balatonlel- le), Kurdi (Balatonföldvár). KB-s ifjúsági bajnokság: RÁKÓCZI IFI—VÉMÉND IFI 8:0 (A találkozót Vóménden játszották. SIÓFOK—AJKAI ALUMÍNIUM 1:1 (Otthonában játszott a so­mogyi csapat.) A bajnokság állása a 3. forduló után: 1. Marcali 3 3 — 15— 1 6 2. Barcs 3 2 1 — 7— 3 5 Táncsics 3 2 1 — 7— 3 5 4. B.-lelle 3 2 — 1 10— 2 4 5. Lengyeltóti 3 2 — 1 6— 7 4 6. Latinca SE 3 2 — 1 5— 8 4 7. B.-földvár 3 1 1 1 9— 5 3 8. VBKM 3 1 1 I 3— 2 3 9. B.-boglár 3 1 1 1 4— 4 3 10. Fonyód 3 1 1 1 4— 5 3 11. Tab 3 1 — 2 5— 6 2 12. Nagyatád 3 — 2 1 2— 3 2 13. Szőnyi SE 3 1 — 2 3— 7 2 14. Somogyszob 3 — 2 1 7—12 2 15. Zimány 3 1 — 2 2— 7 2 16. Csurgó 3 1 — 2 3—11 2 17. Kadarkút 3 ■— 1 2 3— 5 1 18. Lakócsa — 1 2 9—12 1 Hangulatos helyiség. A szó önmagában nem fejez ki túl sokat, de azoknak a fiatalok­nak, akik a Mezőgép mernyei gyáregységében dolgoznak, s akik társadalmi munkában építették, díszítették klubhe­lyiségüket, annál többet mond. Itt Mernyén az üzem dolgo­zóinak 40—42 százaléka har­minc éven aluli. Nemcsak nagy létszámú, hanem tevé­keny is az itteni KlSZ-szerve- zet. Ezt bizonyítja a KISZ KB dicsérő oklevele, amelyet még tavalyelőtt kaptak. Akkor még nem volt klubhelyiségük. — Tavaly elhatározták a fiatalok, hogy építenek ma­guknak — mondja Hajdú János, a gyáregység igazgató­ja. — Mi minden támogatást megadtunk, ami az erőnkből tellett. A legnagyobb gondot a munka kivitelezése okozta. Egy régi szociális épületet alakítottak át, és segítségül hívták a SÁÉV KlSZ-szerve- zetét. A tagok szívesen jöttek, s látható, hogy értékes, szép munkát végeztek. Odabenn kellemes hűvös, tisztaság és meglepő ízlésesen berendezett helyiség látványa fogad. Bármelyik nagyváros elfogadhatná exkluzív szóra­kozóhelyül. Itt mindent a fia­talok csináltak. A különösen szép, fekete bárpultot például két régi konyhaszekrényből alakították át. A klub berendezése egyéb­ként azt is mutatja, a gyár ve­zetői magukénak érzik a fia­talok kulturált szórákozásá- nak gondját. Fekete-fehér és színes televíziókészülék áll egymás mellett egy polcon, azonkívül magnetofon, lemez­játszó, erősítő, hangfal: egy egész stúdió berendezése. A megnyitás óta programok is sorjáznak már a klub rö­vid életében. Szilveszterkor nemcsak fiatalok ünnepeltek itt. Azután neves művészek lá­togattak ide: Ruttkay Éva, Bárdy György és voltak izgal­mas ismeretterjesztő előadások is. — Egy kicsit egyeduralko­dók vagyunk a községben — teszi hozzá Gálosi Károly klubvezető. — Ezért a sza­bályzat szerint azok a fiatalok is járhatnak hozzánk, akik nem a gyár dolgozói. — Mit jelent ez az egyed- uralkodás? — Ennek oka sajnos nem pozitívum — magyarázza if­jabb Kertész Zoltán KISZ-tit- kár. — A községben sem mo­zi, sem kultúrotthon nincs, mivel a korábbi épületet le kellett bontani. Jelenleg ide vagy az iskola hasonló klubjá­ba járhatnak a fiatalok. Sze­rencsére velük nagyon jó a kapcsolatunk, így egyeztetni tudjuk az egyes programokat aszerint, milyen közönségsiker várható. Hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, szombaton és vasár­nap tart nyitva a helyiség, s munkaszüneti időben sör áru­lására kaptak engedélyt. Azt mondhatnánk, hogy a törzskö­zönséget alkotó mintegy ötven fiatal és az alkalmanként ide látogatók Igényeinek ez meg­felel. így igaz is, ám olykor meglehetősen nehéz megvaló­sítani. A fiatal klub vezetői még nem találták meg azokat a törvényes kereteket, ame­lyek között állandó támogatást kaphatnának. így a büfé ugyanolyan áron kénytelen árusítani, ahogy vásárol, mi­vel a helyi áfész csak 0,3 szá­zalékos árrést tudott volna ad­ni. Ez kétezer forintos havi forgalom mellett hat forintot hozna. Ebből még a törött üvegeket sem lehet pótolni. Egyelőre még nincs megoldás erre, s ha valami galiba akad, azt a vezetők »zsebe érzi meg«. Pedig egy kis haszonra nagy szükség volna. A gyár­nak ugyanis nincs módja olyan kisebb értékű tárgyakat beszerezni, mint például a le­mezek. Márpedig a fiatalok állandóan érdeklődnek: meg­jelent egy új kiadás, mikor szerzi meg a klub? A jó klubélet titka a vál­tozatos programok mellett az állandó fejlesztés. Szép tervek itt is vannak. Ma már szerte a megyében kitaposott ösvé­nyen járhatnak az ifjúsági klubok. A mernyei fiataloknak is ez a követendő út, csupán a kapcsolatokat, a segíteni tu­dó illetékeseket kell megtalál­niuk. B. A. Hanglemez Chopin ­A tréfát gyakran komolyan kell venni — különösen a ze­nében. A kottalapokon megörö­kített, hangversenypódiumra szánt tréfa — a scherzo — so­hasem túri a komolytalan ke­délyességet. Bizonyság erre több Beethoven-szimfónia mó- kázásból ördögien félelmetessé Megszólalnak kövek és emberek Ahol a víz az élet Nem készültem föl arra, hogy Taskentben a háborús Budapestbe botlom. Egyetlen étterembe sem si­került bejutni. Mindenütt .telt ház, a portások a Hotel Üz­begisztánban küldenek. Ott lakom. Oda nem megyek. Le­hetne Pesten vagy . Budán. Pedig másutt mást akar lát­ni az ember. Bolyongásomat egy csajhánában fejezem be, egy mellékutca partján. A csajhána azt jelenti : teaház. Zöld teát isznak benne. Ilyen csajhánákba járhatott Naszreddin Hodzsa is, mon­dom magamban, amikor kö­rülnézek a kopott teremben. Meg Vámbéry Ármin, Körösi Csorna Sándor is. A bejárat mellett és szem­ben két nagy, szőnyegekkel letakart dobogó. Néhány szék — ezek valószínűleg épp olyan jövevények itt mint én —, senki nem. ül rajtuk, a dobogókra heverve, ülve sak­koznak, teáznak és csodál­kozva mérnek végig, amikor becsukom magam mögött az ajtót, s rögtön folytatják a sakkjátékot.' a teaiv.ást5 Le­ülök az egyik székre. Érzem, még nem fogadtak be, s ha ez nem történik meg, öt per­cen belül el kell mennem. A sarokban televízió, a másikban vízíorraló, a falon két plakát, egy kitüntetés, egy Frunze-kép. Mihail Frun­ze 1920-ban a turkesztáni front főparancsnoka volt. In­nen nem messziről, a Sark szállóból irányított. Csöndesen koppannak a sakkfigurák, gőzölögnek a teás edények. Szándékosan nem csészéket írtam. Itt a teát pici tálakból isszák. Né­hány perc múlva egy törzs­vendég felém nyújtja a teás edényét. — Csáj — mondja. Iszom, azután visszaadom és ő is iszik. Befogadtak. Bejön a tulaj — afféle gebin lehet ez a csajhána —, és hozza a zöld teát. Meg­mutatja, hogyan kell elkészí­teni. Ezt már tudom ugyan, de nem akarok okoskodni, sem elrontani az örömét, hogy bevezethet valamibe. A teát néhányszor vissza kell önteni a kannába, hogy jól elkeveredjen, erős legyen. Jó diákként elisméüem, azután kérek egy sakkot is. (Nasz­reddin Hodzsa is kért volna.) A gazda elénk teszi a sak­kot. Nem kell sokat beszélni, felállítjuk a figurákat és ját­szunk. Én rosszul. Közben körülöttünk toporog a gazda. Végre úgy dönt, mégis meg­kérdezi, honnan sodort ide a jó szél. — Budapestről — mondom, és máris magyaráznám, hol van ez a város. — Voltam ott — ragyog fel a gazda. — A város, amelyik­nek egy hídja sincs. — Most van — mondom neki, de hiába, mert már el is—tűnt. Magának is hoz teát, és beszélgetni kezdünk. — Nagy csónakokkal jár­káltunk át a Dunán, a jeges vízen. — Azután épült egy pon­tonhíd — mondom. — Meglehet, azt már nem vártam meg — mondja, és kortyol a teából. — A végén még hazaérni is sikerült — lekoppantja a teáscsészét, és rám néz. Jól láthatóan lezárta a második világháborúról szóló, igazából el sem kezdett be­szélgetést. A fiáról viszont hosszan és szívesen mesél. A »fiú« agrármérnök a Taskent- hez közeli Éhség-sztyeppe egyik szovhozában. Az Éhség­sztyeppén még tizenöt-húsz éve is csak egy válfaja léte­zett a mezőgazdaságnak: a félnomád állattenyésztés. Csa- lós a vidék elnevezése is: so­hasem volt sztyeppe, hanem kietlen, terméketlen sivatag, az éhség sivataga. Óriási be­ruházásokkal az ötvenes-hat­vanas években építették ki a Szir-Darjából táplálkozó ön­tözőrendszert. A magyaror­szági meg az Üzbegisztán! ön­tözés abban különbözik egy­mástól, hogy nálunk az öntö­zés a termés javulását, hoza­mának növekedését szolgálja. \ Üzbegisztán legtöbb körzeté­ben elképzelhetetlen a föld­művelés öntözés nélkül. Ahol vége a víznek, ott vé­get ért a föld — mondják az üzbégek. De ahova a víz elju­tott, ott az élet születik meg. Az egykori éhségről elneve­zett puszta ma Üzbegisztán egyik legjobb gyapottermesz­tő területe. Szovhozainak te­lepein átlagosan öt-hat ezer ember él, köztük a Budapes­tet járt teás fia is a fehér aranyat termeli. Magyaror­szág is nagy mennyiségben importálja az üzbegisztáni gyapotot. Amikor ott jártam, ha a vége felé közeledett is már, még tartott a gyapotszüret. Valamikor szeptember ele- jén-közepén kezdődik, s elhú­zódik november végéig is, mert a gyapot nem egyszerre érik be. Egy-egy táblán több­ször is végig kell menni, hogy leszedhessék a termést. Kéz­zel — többnyire. A gyapot- szedés gépesítése Írendkívül nehéz. A bokrok közt haj­longva, apró finom tokokból kell kiszedni a termést, emiatt egyes fajták gépesíté­sével még csak kísérleteznek, amiben élen járnak az Éhség­sztyeppe szovhozái. Sőt, a megelőző munkák egy részét is géppel végzik. A homokos földúton gyak­ran huppan a kerék a vé­kony erecskék árkaiban, s szinte másfél kilométerenként megyünk át a nagyobb csa­tornák hídjain. Egy évtized munkájával félmillió hektár sivatagot változtattak termő­földdé ebben - köztársaság­ban. Zelei Miklós (Folytatjuk.) korszerűen váló scherzotétele, s még in­kább az a négy Chopin-scherzo, amelynek felvételeivel a Hun­garoton Hanglemezgyártó Vál­lalat meglepte a zongoramuzsi­ka barátait. Nem arra valók ezek a mű­vek, hogy a balatoni fürdőzés utáni esti pihenés közben ro­mantikus elmerengésünk és csillagbámulásunk hangulati aláfestői legyenek, ahog> an egyes Chopin-hívek ma is gon­dolják. A hagyományos scher­zo szerkezeti szabályainak gya­kori megszegése, az el-elbújta- tott, majd vissza-visszahívott dallamok, a csapongónak lát­szó, valójában szigorú meg- komponáLtság — a szenvedély fölé emelkedő szerzői tudatos­ság megnyilvánulása — más íz­lést, másféle előadásmódot kö­vetel manapság, mint az az ér­zelgős „nevelőszemlélet”, mely a lengyel zongorapoéta alkotá­sait egy évszázadon át körül­lengte. Ránki Dezső kontrasztokra, hangulati ellentétekre való fo­gékonysága, a hirtelen dinami­kai és tempóváltoztatásokra i való képessége megóvta attól ’ a csapdától, amelybe nála jóval tapasztaltabb és nevesebb zon­goristák is beleesnek: olykor- oiykor az egysíkúságtól. Érzé­kenységének megejtően szép megnyilvánulása például a h- moll darab (Op. 20) lírai kö­zéprészének megható előadása, illetve az elmélyült ábrándo­zásból a visszatérő gyors rész tragikus tobzódásába való hir­telen átcsapás. Sok elemzésre, tudatosságra vall a cisz-moll scherzo (Op. 39) érzelmi ellent­mondásosságának feltárása és az Bsz-dúr darab lírai-elbeszé­lő hangulatának részletes ki­dolgozása. A mutatós és hallat­lanul népszerű b-moll műben a drámai momentumok hatáso­sak és meggyőzőek, ám a lírai főtéma túlságosan gyorsra si­került — különösen a visszaté­réskor. A szépséghiba egyetlen tanulságra jó: a sietős tempó nem mindig ellenszer az érzel­gősségre. A lemez élvezhetősé- géből a fogyatékosság vajmi keveset von le. l. a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom