Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
Út az Adriára Irány a tenger Jugoszlávia útjain egyre több a magyar rendszámú autó. A főszezon az Adrián is július és augusztus: ilyenkor a legtöbb az idegen és legmagasabbak az árak a vendégfogadókban. Az utószezonban — szeptemberben és októberben — könnyebben és olcsóbban lehet szobát kapni. Éppen ezért keresi fel több magyar turista ebben az időszakban a tengerpartot. Amilyen szép az út az Adriára, olyan veszélyes is. Szépségeiből sokat átül el már a térkép is, a hajtűkanyarok, az emelkedők azonban próbára teszik a gépkocsit éppen úgy, mint a vezetőjét. A figyelmeztetést minden Jugoszláviába induló magyar autósnak érdemes megszívlelni: a nagyobb rutin birtokában a mi felfogásunk szerint vadul vezetnek az ottaniak. Mindehhez azonban hozzá kell még tenni, hogy sportosan, de biztonságosan viszik a kocsit. Az ottani utakra mindenki tapasztalata és körültekintése szerint készül fel. Van olyan autós, aki térkép és útikönyvek alapján előre megtervezi az egész utat. Ö jár el helyesebben. Akad olyan is, aki minden előzetes tájékozódás és térkép nélkül — csak a jelzőtáblákra hagyatkozva — vág neki az útnak. Intő figyelmeztetésként álljon itt egy somogyi autós esete: befizetett egy autóstú- 'rára, indulás előtt szervizbe vitte a kocsit, azután térkép nélkül — »úgyis lesz idegen- vezető« jelszóval — nekivágott az útnak. Alig, hogy átlépték a határt, szétszakadt az autósor: a nagy forgalomban nyolc, tíz kocsi nem tud egymás után menni. Megijedt, hogy lemarad, előzni kezdett, s szembe találta magát egy teherautóval. Szerencsére koccanással megúszta. A tizennégy magyar kocsiból öt ösz- szetartott: megpróbálták egymást segítve elérni a tengert. Közöttük volt az a Wartburg is, amelyik a határon túl a koccanást okozta. Koper előtt a forgalom hirtelen fékezésre kényszerítette a gépkocsisort. Egy csattanás, és a Wartburg csomagtartójának hátsó fala teljesen összetört. Jugoszláv rendszámú Fiat rohant bele. Vezetője felajánlotta, hogy kívánság szerint megcsináltatja a kocsit, vagy vállalja a biztosítónál a felelősséget. Azután elmondta azt iá: húsz kilométeren keresztül követte a Wartburgot,, de vezetője olyan bizonytalanul vitte a kocsit, hogy nem volt bátorsága az előzéshez. Mindig »ráállt«, hogy egy alkalmas pillanatban »kiugorjon« a hűtője látta kárát. A magyar Wartburgos kocsija itthon garázsban áll, évente egyszer elmennek vele Zalakarosra, egyszer a Balatonra és Pécsre. Egyébként sima, nem nagy forgalmú úton használják. A második koccanás szombat délután volt: akkor, amikor csak rendőrt lehetett találni, de nyitva tartó biztosítót már nem. Megállapodtak: hétfőn reggel a koperi biztosítónál találkoznak. A Wartburgos ilyen előzmények után indult neki Isztria útjainak, célja, Vrsar felé. Az öt kocsi összetartott, de Vrsarba csak négy érkezett meg: A Wartburg hiányzott a sor végéről. Az idegenvezető sötétedésig várt, azután telefonálni kezdett: az útvonal mentén minden rendőrőrstől azt kérdezte, hogy történt-e magyarral baleset? A válasz: nem. Űtitár- sunk tehát valahol az úton vesztegelt. Másnap tudtuk meg, hogy eltévedt, s az úticéltól csaknem 50 kilométerrel távolabb, Pulában érte az este. Ott magyarok igazították útba, s vasárnap délelőtt megérkezett. Hétfőn újabb »megpróbáltatások« várták : vissza kellett mennie a biztosítóhoz. Az úton nem történt más, csak egy osztrák kocsi csúszott bele a Wartburgos »hirtelen« előzése miatt az árokba. A javítási költséget szerencsére az osztrák magára vállalta. A „kalandos” út vége Vrsar: gyöngyszem az Adrián. Sziklákra épült, apró kőházak, vendégszerető, az idegen- forgalomból élő emberekkel. A településnek 1200 lakója van, és nincs olyan család, amelyiknek legalább egyik tagja ne a vendéglátásban dolgozna. A szűk — olaszos — utcákban épült házak szobáinak többségét — az idegenforgalom ideje alatt — kiadják. Ilyenkor a Riviéra Vállalat vrsari irodája rendelkezik velük. Igazgatója, Restovics Máté az első turistákkal jött ide 1957-ben. Akkor még alig vezetett út Vrsarba, nem volt elég víz, és mindössze 200 vendége volt a településnek. Most? — Kempingek, szállodák épültek Porecs és Vrsar között. A- Riviéra évente ezer ággyal növeli szállodai kapacitását. Isztria legnagyobb vendégfogadói itt vannak. Tavaly épült a Hotel Diamant. Az idén kezdték el alapozni a Hotel Beográdot, és jövőre már vendégeket fogad. Azt mondják, egy ötszáz ágyas szálloda építési ideje hat hónap. Nézem az új szállodákat: úgy illeszkednek a tájba, mintha a természet alakította volna mindegyiket. Homlokzatuk szürke beton, a szobákban van csak tapéta. A berendezésük viszont minden igényt kielégít. Egy részük fűthető, s az alagsorban úszómedencét, szaunát alakítottak ki. A téli vendégek melegített tengervízben fürödhetnek itt. A víz a medencében kristály- tiszta: alig félméteresnek látszik, pedig két méter mély. — Mindig tele vannak? — Szeptemberben minden helyet eladunk már a következő évre. Porecs környékén a Riviéra Vállalatnak tízezer szállodai ágya van. Magánházaknál kétezer vendéget tudnak elhelyezni, a kempingekben pedig 13 ezer sátorral számolnak. Főidényben a magyarok az áruk miatt a kempingeket és a fizető-vendéglátó szobákat részesítik előnyben. Elő- és utószezonban azonban sokan pihennek a szállodákban is. A szezont legföljebb az országutakon érzi az ember: a szállodák, a strandok olyan tiszták, mintha éppen akkor takarítottak volna. Nincs zsúfoltság. A rossz idő pedig ritka vendég errefelé. Magyarok az Isztriának ezen a részén 1967 óta pihennek. A Volán 13. sz. Vállalat utazási irodájának már »bérelt« szobái vannak Vrsarban. — Sok itt a magyar — mondom az igazgatónak. — Több lehetne — feleli ő. Rövid időre — általában öt napra — jönnek és nem folyamatosan. A kaposváriakon kívül azonban már a miskolciak, az egriek, a pécsiek és a budapestiek is fölfedezték Vrsart. A nyár a turistáké. Mit csinálnak itt télen a vendéglátók? »Szabadságon vannak, vagy dolgoznak« — mondja az igazgató. A személyzet két munkakört tölt be. Nyáron a vendégekkel foglalkozik, s amikor vége az -idénynek, kiveszik a szabadságukat. Azután a Riviéra Vendéglátó Vállalat fénycsőüzemébe (!) mennek dolgozni; vagy a tatarozásnál,. felújításnál segítenek. Ezzel a kettős foglalkoztatással elérték azt, hogy a 25 ezer vendéget ellátó vállalatnak alig van idénydolgozója. Azt, hogy milyen előnnyel jár ez, a vendég — sok minden mellett ;—azon is tapasztalja: a pohár vizet éppen olyan gyorsan és mosolyogva teszik az asztalra, mint a sört vagy a bort. A házigazdáknak is részük van abban, hogy évről évre emelkedik a vendégek száma. Európában 38 utazási iroda kínálja a porecsi, vrsari nyaralást, s minden bizonnyal ajánlja az a turista is, aki mosolyogva kapta meg az útbaigazító szót, a frissítő vizet vagy az ebédet. S mindezt általában az anyanyelvén kérheti. Mert a pincér nyelveket is beszél. Ezen a részen sokan tanulják meg szüleiktől az olaszt, de akad olyan is, aki magyarul szól a vendéghez. A nyelvtanulás előfeltétel az alkalmazásnál. Vrsar — a sziklák tetején — a vendégekből él. A növekvő forgalom azt is bizonyítja: a vendégekért... Dr. Kercza Imre Számvetés a Dorottyában Lengyel napra készülnek Egyik délután kitették a táblát a Dorottya bejárati ajtajára: Termelési tanácskozás miatt zárva. A kávéfőzőnő otthagyta az átforrósodott gépet, letette fehér kabátját a pincér, s elzárták a csapot a sörözőben. Három óráig csak a közös munka, a közös - ügy érdekelte az étterem, a szálloda dolgozóit. Miről esett szó? Varga Ferenc üzletigazgató az év első felének munkáját elemezte. A gondolatok azonban a szálloda és étterem megnyitása óta eltelt időszakra is vissza- szálltak. Minden vendéglátó- helynek szüksége van néhány évre, amíg a törzsközönség kialakul, s az emberek megszokják, elismerik, majd megszeretik szolgáltatásait. Így van ezzel a Dorottya is. A vállalati központi ellenőrzési osztályáról a közelmúltban Kaposváron jártak, megvizsgálni a szálloda üzemelését. Megállapították, hogy a Dorottyának ez a része tiszta, gonddal rendben tartott, igen színvonalas. Igazi vendégcsalogató. Ugyanakkor mégsem jönnek elegen, akik a tágas szobákat igénybe vennék. Az ellenőrzési osztály ennek okát abban látja, hogy Kaposvárnak és környékének nincs elegendő idegenforgalmi vonzereje, vagy ha van, nem tárták még fel az utazási irodák. Másfelől a megyeszékhelyt a tranzitutak is elkerülik. Természetesen nem lehet mindent a »kedvezőtlen körülményekkel« magyarázni. Az ellenőrzésnél kiderült, hogy a szálloda portáján bajok voltak a szakmai munkával. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a szálloda kihasználtsága csak 46 százalékos. Elmaradt a nemzetközi szinttől (60 százalék), s még inkább a magyar szakmai átlagtól (80 százalék). Az év első felében kedvezően alakult a forgalom. Meleg. , ételből 17J3 százalékkal szolgáltak fel többet, mint tavaly januártól júniusig. Megkedvelték a Dorottya főztjét a közétkeztetésre járók is: csaknem megkétszereződött a számuk 1976 óta. A belkereskedelem és a megyei tanács erőfeszítései nem voltak hiábavalóak, amikor a szeszmentes üdítő italok nagyobb választékát szorgalmazták: 15 százalékkal több fogyott a tavalyi első félévinél, összességében 12 százalékkal nőtt a forgalom, s ez az eredmény szép, ha összevetjük a magyar vendéglátóipar 6-7 százalékos fejlődésével. Ez is lehetővé tette, hogy dolgozóik bérét egységesen 200 forinttal emeljék. Az üzletigazgató a jövő teendőit részletezve kiemelte, hogy tovább szeretnék növelni a szakmai színvonalat, és javítani kívánják a forgalom összetételét. Különösen a szobák kihasználtságát akarják Megszólalnak kövek és emberek Fedetlen fővel Felmegyek a térre és gondtalanul megállók — indulhatnék négy irányba is, ezért inkább álldogálok csak. Váratlanul kis csoport tömörül az utca forgatagából. Valahol a közepén Moszkva-térképet árul egy bizonyára beugró utcai árus. Így hát továbbra is térkép nélkül, a véletlenben bízva járom a várost. Illetve dehogyis a véletlenben! Elmegy mellettem egy feldúlt férfi. Hova igyekezhet? Legyen ő az idegenvezetőm. Harmincöt-negyven éves lehet, az arca piros, hajadonfőtt siet, ami ritka ebben a Napóleon katonáit is mozdulatlanná dermesztő hidegben. Majdnem mindenkinek a fején ott az usánka, a jól ismert füles sapka, vagy valami más fejfedő, kalap csak ritkán. A férfinek zúzmarás- havas a haja, arcvonásai kuszák, zsebre vágott kézzel tör előre, nemigen ügyelve arra, kikerül-e valakit. Megyek feldúlt — vagy inkább szomorú? — idegenvezetőm után —, így kerülök a Vörös térre. Vezetőm a mauzóleumhoz megy, vonásai kisimulnak, tekintete kitisztul, kezét kiveszi a zsebéből. Körüljárom a teret. Valamikor régen piactér volt. A több mint nyolc évszázados város legrégebbi tere a Kreml falán kívül. Nem akkora, mint amekkorának a tévé látványos közvetítéseiből gondoltam. A hossza nincs hétszáz méter, a szélessége százharminc. Régóta közéleti centrum, hajdanában itt hirdették ki a cári ukázokat. (Hajdanában? Még száz esztendővel ezelőtt is.) A forradalom győzelme óta itt tartják a moszkvaiak a május elsejei és a november hetedikéi felvonulásukat és a díszszemléket. Az utolsó tanítási nap éjszakáján pedig az érettségiző fiataloké a tér. Kopott macskakövein sétálnak, énekelnek, táncolnak hajnalig, hogy felnőttségük első reggele itt találja őket. A tér északi oldalát egy kisváros szegélyezi — a GUM áruház. Emeletsorain benyílószerű kisebb boltjaival, fölül- járóival, átjáróival olyan, mint egy csak nappali életre épített városka. A főtér is megvan benne: közepén a szökőkút. A legbiztosabb, egyetlen eltéveszthetetlen találkahely az áruházban. Ha nagy nehezen kivergődünk belőle, balról áll a Vaszilij Blazsennij-templom. Régen Pokrov-székesegyháznak hívták. Az orosz történelem nagy eseményének, a kazányi tatár kánság feletti győzelemnek az emlékére épült 1555-től hat esztendőn át. 1552. október elsején, Pokrov, azaz Mária oltalma ünnepén kezdődött Rettegett Iván hadainak rohama az orosz földet háromszáz éven át sarcoló aranyhorda utolsó fellegvára ellen. Blazsennij központi templomát nyolc — hagymakupolával díszített, keskeny, fedett külső folyosókkal összekötött — templomka veszi körül. A tizedik templomot később loldották a tömbhöz, amely eredetileg azért állt csak kilencből, mert az orosz csapatok ennyi győztes csatát vívtak a tatárok ellen Kazány- Ban. . A templomkerítés közelében lévő mészkőrondelláról az a hiedelem, hogy itt végezték ki a cárizmus ellen fellázadókat. A legenda most is sűrít. Itt csak az ítéletet hirdették ki, ám a közelben valóban sok vér folyt. A XVII. század második felében itt négyelték fel Sztyenka Razint, a Don kozákját, a híres parasztháború vezérét. Az Ismeretlen Katona sírja mellett újra a mauzóleum felé megyek. Ilyen messziről is fölismerem: még mindig ott áll vezetőm, az ismeretlen férfi. Vajon mi baja lehetett, és elmúlt-e már? Nem megyek oda, megállók a sír mellett. A sír alig több tízévesnél. 1966. december 3-án, a moszkvai csata 25. évfordulóján temették ide az Ismeretlen Katonát. Földi maradványait a legsúlyosabb harcok színhelyéről, a lenin- grádi országút mellől helyezték ide. Zelel Miklós (Folytatjuk.) fokozni, mert a szállodai munka ma az egyik legeredményesebb tevékenység a vendéglátóiparban. Mivel állami támogatás is ségíti, tovább fejlesztik a meleg ételek eladását. Ehhez — úgy látszik — a személyi föltételek is adottak. Sikerült a konyha élére állandó vezetőt állítani februárban. Azóta nemcsak a forgalom nőtt, hanem a reklamáció is kevesebb lett. Az étteremben a jelzett időszakban egyszer fordult elő többletszámolás, s a panaszkönyvbe ketten jegyeztek be nem éppen dicsérő szavakat. Ez javulásnak számít a korábbi időszakhoz képest. Az üzletigazgató hangsúlyozta, hogy a javulás egyik okát a brigádrendszer megszervezésében látják Ma már több a köszönet, az elismerés, mint az elmarasztalás. Jól bevált a Mézes Mackó, kedvelt hely lett Kaposváron. Hidegkonyhai és cukrászsüteményeinek választéka fővárosi szintű. Nem így állnak az egyes italok hűtésével... A söröző munkáját zavarta a gyakori áruhiány. Sokáig egyáltalán nem kaptak hordós sört, így csökkent az értékesítés. A Dorottya az év második feliben (javában benne járunk már) különböző rendezvényekkel igyekszik növelni forgalmát. A Pannónia szerviz és az utazási irodák segítségével próbálnak több vendéget hozni a szállodába, összeállt a Bemutatjuk a Pannóniát őszi programja is. Lengyel nemzeti nap, gasztronómiai napok, a korszerű, egészséges táplálkozást segítő kiállítások, hidegkonyhai, tej- és tejtermék-bemutatók szerepelnek a tervekben. Szorgalmazzák az egyéb helyi rendezvényeket is. Cs. T. filbde-íiluet forgóinak Budapestéi Szovjet—magyar—csehszlovák koprodukcióban, »Kentaurok« címmel, film készül Allende elnök életének utolsó három napjáról. A Vitanasz Zalakicvics rendező és Pável Lebesev operatőr által készített film egyes jeleneteit Budapesten rögzítik filmszalagra. Allende elnök szerepét Donatasz Ba- nionisz szovjet színész alakítja. Nyolcvanezer könyv A megújhodott kastélymúzeum Keszthely valóságos gyöngyszeme a Balaton-partnak. Főutcáját szinte kizárólag műemlék vagy műemlék jellegű épületek alkotják, melyeket a gondoskodás új vakolatruhába öltöztetett a helyiek és az idegenek kedvére. Valóságos központja volt egykor e város a kultúrának. S ezt nemcsak a gondozott parkban feliratozott — írók, költők nevével jelzett — fák bizonyítják. Maga a barokk stílusú kapu mögött egyre szebbé renovált palota! Az egykori Festetich- kastély, a mai Helikon Kastélymúzeum, mely szépségével vonzza a turistát. 1745-ben kezdte Festetich Kristóf az építését, de igazi látványértékét ezekben az években éri majd el, amikor befejeződik újjászületése. A frisszöld fű- vű park már kialakult, szinte csak filmekben lát ilyen szemnek kedveset a gyönyörködő. Fonott padokra le is ülhet, hogy a homlokzatra csodálkozzék, vagy a látványos térséget végigpásztázza a szemével.- Távolabb, a vastag kőkerítésen kívül még megtalál néhány náddal fedett házat... Festetich György, a grófi rangra emelkedett nemesi família legjelesebb tagja szobor alakban van jelen a kastélymúzeum előtt. Messzire tekint, ahogy életében is távoli jövőbe látott. Ezért állította a nemzeti művelődés szolgálatába az apja által felduzzasztott családi könyvtárát. / E könyvtár ma a múzeummá lett szép épület egyik éke. A Lr>lr.rvr xrálf il von liafaliriuwo országos viszonylatban is az egyik legjelentősebbé, amikor Festetich György ' lemondott a katonai előmenetelről, s politikai karrierről, és visszavonulva a tudományos igénnyel végzett gazdálkodáshoz, az irodalóm és az oktatás fellendítéséhez kezdett. Létrehívta Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont. A somogyiak a csurgói gimnáziumot köszönhetik neki; itt tanított Csokonai Vitéz is. 1817 és 1819 között nagy irodalmi ünnepségeket rendezett, melyeken a kor jelesei voltak jelen: Pálóczi Horváth Ádám, Berzsenyi, Kisfaludy Sándor, Dukai Takács Judit, Kazinczy.. A könyvtár. Francia, latin, néniét, angol nyelvű munkák százai a klasszicista stílusú termekben. A berendezés ma is az egykori kastélyi asztalos, Kerbl János keze munkáját dicséri. Jó szlavóniai tölgyekből készültek az állványzatok, a polcrendszerek. A könyvek kötése is keszthelyi iparosra emlékeztet: Földessy István dolgozott velük. A bútorzat, mely kezdetben környékbeli iparosok munkálja, Festetich György halála után megújhodott: szinte a világ minden tájáról érkeztek ide karosszékek, szekrények, asztalok. E bútorgyűjtemény- nyé minősült berendezés ma is dísze a keszthelyi múzeumnak. A szem a kisebb, nagyobb méretű szobák, szalonok minden pontján talál látnivalót. Rengeteg porcelánérték, festmények, plasztikák. Nyolcvanezer kötet könyv, felbecsülhetetlen értékű műkincsgyűjtemény beszél a jelenünket megelőző korokról. A kastély északi szárnyán még dolgoznak; ez is kinyílik majd a múltat faggatni szerető látogatók előtt. Somogyi Néplap
