Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

ELMÉLKEDÉS A SZABADSÁGRÓL

Dél-Dunántói iegäsrszeröiiti szereivényszafÉzIefs Kaposváron

n

ugusztus 20. újra alkalom, hogy amolyan közös számvetés keretében áttekintsük, meddig is jutottunk államrendünk fejlesztésében és állampolgári létünk, emberi közérzetünk formálásában.

A vizsgálat tárgya legyen a szabadság, a demokrácia. a közélet állapota Magyarországon és elvi-politikai értelmezésében általában a szocializmus társadalmában. Örökkön

örökké izgalmas téma és többnyire — jelenleg éppen felfokozott intenzitással — a különböző »táborok« alapvető ellentéteit tükröző vitakérdés.

Mert hiszen a szabadság, a demokrácia jelszavát, a szabadon élni programját ma szinte mindenki magáénak vallja, sőt többnyire zászlóként is lobogtatja világunkban. Egyetlen politikai vagy társadalmi formáció sem engedheti meg, hogy nyíltan ellene foglaljon állást. A 'kérdés tehát' nem az. hogy a szabadságot, a demokráciát vallod-e közéleti tevékenységed meghatározójának, hanem hogy mi ennek a valóságtartalma: meddig terjeszted ki saját szabadságodat, s mi a határa, amit más embernek megszabsz; s főleg mit teszel és tartasz szükségesnek tenni a világon meglévő elrémítő emberi egyem lőtlenségek felszámolása érdekében.

S lám, már ott vagyunk az alapoknál: a különböző megközelítésből, világnézetből fakadó különböző szabadságészményekről, demokráciáról vallott nézeteknél s az, ebből következő társadalmi berendezkedéseknél és életmód-mo- deleknél! Ezzel pedig olyan nagy darabbá — világnézetileg az emberi társadalmi lét alapkérdésévé — növekedett a népi demokrácia témája, hogy egy írásban lehetetlen akár körüljárni. Jobb tehát, hogy mégis jussunk valamire, ha leszelünk belőle egy kis »maii yarvalóság-darabot«.

Egy kis dunántúli * faluban, Bakonyoszlopon tavaly ősszel kezdő szakmunkástanulóknak — tehát 15—16 éves fiúknak, lányoknak — olvasótábort létesítettek. A 32 leendő szakmunkásnak 25 kérdést felsoroló »Mi a fontos számodra?« lapot adtak a kezébe. A közvélemény-kutató lapok azt mutatják, hogy a gyerekek felfogása szerint a három legfontosabb dolog az életben, a hatalmat, társadalmi státust, szépséget, hírnevet, játékot, eszmét, munkát, szerelmet, szórakozást, változatos életet, anyagi jólétet stb. megelőzve: az egészség, a tudás és a szabadság. Az egészség és a tudás magától értetődő, magyarázatra nem szoruló értékek.

A szabadságnál azonban meg kell állnunk. Érdemes felidézni a szóbeli »ankétot«, amely kibontotta értelmezését. (A vizsgálati anyag különben Kamarás István munkája és a Kritika című folyóirat 1977. júliusi számában olvasható.)

— A szabadság már nem probléma, mert szabad az ország és a nép.

— Dehogynem. A kintiek szabadok, de mi kollégisták nem.

— Én szabadnak érzem magam, mert a szüleim mindenhová elengednek. Én választhatok magamnak fiút; meg hogy mivel töltstm a szabad időt.

— A szabadság több ennél, Zsuzsa! Nem a külsőségek jelentik a szabadságot.

— Márpedig az a szabadság, ha megcsinálhatjuk, amit akarunk, az előírások nagy marhaságok.

— Évának nincs igaza, a szabadság egészen más: az, hogy a kapitalista országban nem szabadok, mert ott rengeteg a rendőr.

— Itt is van sok.

— Az ám. de azok a rendőrök le is ütik az embereket, ha tüntetnek. Tényleg, itt miért nem lehet tüntetni?

— Nem tudom. Csak úgy, ha valami nem tetszik.

— A szabadság egészen más valami: az. hogy nem uralkodik felettem senki, magam rendelkezem magammal.

— Egyetértek Zolival. Azt jelenti, hogy a magánéletben szabad vagyok.

— Frászt! Azt jelenti, hogy mindenki függ mindenkitől, de én azért önállóságot biztosítok magamnak.

A gyerekek szabadságeszménye láthatóan sokrétű. nem mentes naivitástól és olykor meglehetősen bizonytalan értelmezésű. De talán két következtetés levonható a vála szókból :

Az első az, hogy a gyerekek szabadságfogalma kézzelfogható! A józan, nem csupán a kommunista elemzés, a burzsoá, ún. pluralista demokráciát formálisnak, deklaratívnak ítéli meg. Vagyis, hogy a jogok kinyilvánításában I szinte parttalan, de a hatalmon levők gazdasági erejüket és I politikai befolyásukat, vala- | mint elnyomó eszközeiket is felhasználják arra, hogy e szabadságjogokat korlátok közé szorítsák, hogy eleve megcsonkítsák, ha érdekeik védelme ezt követeli meg.

A demokrácia szocialista modelljére vonatkozó másik következtetést éppen abban érzem. hogy a bakonyoszlopi olvasótábor létezik. A mi szocialista szabadságeszményünk- nek sarkalatos pontja éppen az. hogy egyenlőséget igyekszik teremteni, és olyan intézményrendszert 1 épít ki. mely az egyenlőtlenségek (így a műveltségbeliek) újjászületése elé akadályokat állít. Ennek a programnak legfőbb eszköze annak kizárása, hogy kizsákmányolásra alkalmas magán- tulajdon keletkezhessen.

És mégis ez a »szabadság nincs társadalmi egyenlőség nélkül« elvet megvalósító berendezkedésünk nem hisz a kinyilatkoztatásokban, és főleg nem hajlandó magát azzal nyugtatni, hogv az alkotmány, a törvények eleve biztosítják az egyenlőséget, az. egyenlő esélyeket, A világot nézi, s tudomásul veszi, hogy a társadalmi lét sokkal bonyolultabb, mint a vegytiszta elmélet, és a szándékok, intézkedések ellenére, különböző okok miatt az egyenlőtlenség egyes fajtái újratermelődhetnek. Tehát ezért kell harcolni a valódi eevenlőségért. a szociaksA hétnek még nincs vége, a két piros betűs nap miatt a krónika azonban már most megjelenik. Az alkotmánynapi ünnepségek természetesen folytatódnak. Már a hét közepétől érkeztek a hírek és a tudósítások gyűlésekről, találkozókról, kitüntetésekről. Megyénk lakossága méltóképpen készül az alkotmány törvénybe iktatásának 28. évfordulójára.

Ahogy a költő, Váci Mihály írta: »Építsd világod: — lenn a mélyben, / tervezi lombját a gyökér, / tudatos rendszere készen, / mire győztesen fénybe ér.« A költői gondolat számtalan formában megfogalmazódott az alkotmánynapi ünnepségeken, s jelképes kifejezője volt a sok munkásparaszt találkozó. A két osztály szövetsége egyre erősödik, s amit különösen fontos hangsúlyoznunk: e találkozók ma már egész évre szólóak, nem kötődnek csak egy naphoz. így a konzervgyári munkás és a babócsai ász-tag, az elektroncsőgyári lányok és a toponári szövetkezet növényápoló asszonyai egymás életét, munkáját ismerve, becsülve ünnepeltek együtt. S ott, ahol jelképesen — az eredményes aratásra emlékeztetve — átadták az új kenyeret, az is eszébe jutott mindenkinek, hogy a kombájnok korában az ipari munkásak igyekezete* • KGST.

ta demokrácia kiterjedéséért. Ezért kell foglalkozni »egyenlőtlenül« a hátrányos helyzetű gyerekek és társadalmi rétegek, csoportok egyenlő esélyeinek biztosításáért.

Ez a legmélyebb tartalma a szocializmus törekvéseinek, s büszkék vagyunk, hogy igy van, mert meggyőződésünk szerint éppen ez bizonyítja demokratizmusunk valódiságát és fölényét bármely polgári gyakorlattal szemben is. A demokratizmus persze komplex dolog. Szocialista társadalmunknak a- képviseleti, ellenőrzési, igazgatási, tájékoztatási, véieménynyi1 vá- nítási stb. ügyekben mindenütt öok a teendője, s nem kevés a még leküzdendő gyengeség sem. De mert az alapok alapját — azt a bizonyos társadalmi egyenlőséget — megteremtettük, bizton tudjuk, itt is előrehaladunk majd. De modellünk és eszményképünk ezzel együtt sem lehet a még oly nagy hangerővel reklámozott plua- ralista polgári demokrácia.

M

akulátlan jellemű és életszemléletű mintaemberek a mi társadalmunkban sem léteznek. De boldog, kiegyensúlyozott és emberségüket kiteljesíteni igyekvők vannak. Hogy ők aztán miképpen gondolkoznak majd? Az említett bakonyoszlopi fölmérésnél az egyik tanulólány így fogalmazta meg kepzeletbeli életrajzát:

»22 éves koromban szeretnék férjhez menni. Nem akarok gazdag férjet, de túl szegényei se. Kicsit furcsa, de csak egy gyereket akarok. Lesz egy Skoda kocsim, amelyet én fogok vezetni. Emeletes családi házat szeretnék. Sokat akarok külföldre utazni. Továbbra is tartalmas életet akarok élni, sok baráttal. Sokat fogok szórakozni, divatosan fogok öltözni. A férjemet fekete hajúnak, bajuszosnak és kék szeműnek képzelem el. Mindig 18 éves akarok maradni. Sokat fogok tanulni és figyelni mások életét, és annak alapján fogom kialakítani saját életemet. Meg akarom élni a kommunizmust, hogy lássam ott milyen az élet. Dolgozni fogok, ameddig csak tudok, és mindig segíteni fogok barátaimnak és mindenkinek.«

Szabadon fog élni egy szabad társadalomban!

gyümölcsöző ereje 1is megtestesül benne.

Az októberi forradalom közelgő évfordulójáról mindenhol szó volt, az előadók az eredményeink számbavételekor a Szovjetunió szerepéről, a szocialista rendszer növekvő erejéről is beszéltek. A TI. szovjet—magyar baráíságíesz- tivál, amelyen ott van a somogyi fiatalok küldöttsége is, ma kezdődik Leningrádban, a forradalom bölcsőjénél. Kali- nyin testvérmegyébe szintén utazott egy csoport a megyéből. Szép a fiatalok küldetése, hiszen azzal a céllal indultak el az ország minden részéből, hogy elmélyítsék a magyar— szovjet barátságot, ismereteket szerezzenek a Szovjetunió fejlődéséről, s bemutassák népünk, ifjúságunk életének, a szocialista építőmunkánknak mindennapjait. A kinti élmények hosszú ideig hatnak majd az ifjúsági mozgalomban, s természetesen a munkahelyeken is. S mivel a nyitány akotmányunk napjához is kapcsolódik, a kint levő küldöttség tagjai a helyszínen szerezhetnek tapasztalatokat arról az alkotó vitáról, mely a szovjet alkotmánytervezet fölött kibontakozott.

Mostanában sorban jubilálnak a szakmai szakszervezetek. Meg nem fejeződtek be a Vasas-centenárium eseményei, s már egy újabb szakitta, a helyüpariaa és a vár

Bizonyára sokan emlékeznek még arra az eldugott kis boltra Kaposváron, mely a vasútállomással szemben fogadta a vevőket. Szerelvény- árut — fürdőszoba-felszerelést, vízvezeték-szerelési cikkeket. csempét és hasonló dolgokat — árusítottak itt. meglehetősen mostoha körülmények között, jóllehet a kereslet nőttön nő.

Tegnap ünnepélyesen átadták a Kaposvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, valamint a Szerelvényértékesítő Vállalat közös szaküzletét Kaposváron. a Budai Nagy Antal utcában. A kívül-belül csinos, hívogató külsejű és könnyen áttekinthető belső elrendezéssel kialakított bolt megnyitóján jelen volt Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kiss József. a MÉSZÖV elnöke, továbbá a járási és a városi pártbizottság, a Belkereskedelmi, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a megyei és a városi tanács, a járási hivatal képviselője.

Dr. László Jenő, az áfész igazgatóságának elnöke mutatta be a vendégeknek a kétmillió forintos költséggel létrehozott üzletet, mely nemcsak Kaposvár és Somogy

Az első tizenkét kilométeres szaKaszon kész a Fonyód— Kaposvár között húzódó regionális vízvezeték. Ebből a 12 kilométerből nyolcat már megtöltöttek vízzel.

— A víz az állagmegóvást szolgálja. A nyomáspróbák után teletöltjük és időnként cseréljük : így nem szennyeződik és nem rongálódik a csővezeték.

Méterenként 300 liter víz fér el a csőben.

— Honnan lehet ennyi vizet szerezni?

— Minden lehetőséget megragadunk.

Lengyeltóti előtt lajtos kocsi vág neki a határnak. A traktor nehezen cipeli terhét. Az akácos mögött megszűnik a gép hangja. Néhány perc múlva jön a traktoros és azt mondja: »Belecsúsztam az

árokba, segítáég kellene.«

— Hát így töltjük — mondja Kőszeghy György, a Dél- Dunántúli Vízügyi- és Közműépítő Vállalat termelési osztályának csoportvezetője. — Ha

rosgazdálkodásiak emlékeznek meg a szakszervezet megalakulásának 25. évfordulójáról. A HVDSZ-nelt mintegy hétezer tagja van a megyében, s az alapszervezetek ünnepségei után csütörtökön ünnepi ülést tartott a megyei bizottság; erre meghívták az szb- titkárokat, veteránokat, nyugdíjasokat, alapító tagokat.

A hét eseményei közül ide kívánkozik, hogy ülésezett a megyei tanács vb. A testület időnként visszatér egy-egy határozatra, s tájékozódik a végrehajtásról. Most a csurgói tanács vb szerepelt újra a napirenden. A két évvel ezelőtti határozat óta sokat fejlődött a tanács tevékenysége a nagyközségben, amely kiemelt alsófokú központ. Mindössze egyet emelünk ki: a lakosság szélesebb körét bevonják a döntések előkészítésébe a falugyűlések, a rétegtalálkozók és más fórumok révén. A népfrontbizottságnak például egyre nagyobb a szerepe a vélemények összegyűjtésében, a lakosság társadalmi munkára való mozgósításában. S ez megfelel alkotmányunk szellemének.

Hazánk, megyénk gyarapodásának ünnepélyes pillanatai voltak az avatások, s a jó társadalmi, közművelődési munka elismerése a kitüntetés, amelyet most adtak át a megyében vagy a fővárosban.

hajós Géza

megye, hanem az egész Dél- Dunáinúl lakosságát ellátja szerelvény áruval. 16 millió forint értékű, széles választékú árukészlet ail rendelkezésre.

Az’ átalakítás során felmerült költségek felét a Szerel- vényértékesítö Vállalat fizeti,

cseréljük, minden megismétlődik.

Az első tizenkét kilométer a legnehezebb szakasz volt. In- goványon, vasút alatt és lakott területen, a régi közművekre vigyázva dolgoztak — és dolgoznak még ma is — az építők.

Fonyód—Bélatelepen igazi nyári forgalom van. A járda és az út között ássák a két méter mély árkot. A művezető, Horváth István egy percre sem hagyja ott a munkát, i

— Ezt a négyszáz métert úgy kell végigkínlódni. Az egyik út alatt éppen hogy átbújik a vezeték, már szembetalálja magát a másikkal. Utat viszont — ez érthető ilyen nyári forgalomban — nem lehet bontani. A csöveket úgy sajtolják át: mind a két oldalon mély »gödröt« ásunk, azután béléscsövet vezetünk át az út alatt. Ebbe jön majd az ivóvizet szállító vezeték. A cső már ott fekszik — össze- hegesztve — az út mellett. Különleges formájú, sok emelővel fölszerelt gép várja, hogy mikor teheti bele az előre elkészített árokba.

A vezetékrendszer 800 millió forintba kerül. Ebből 280 milliót a víztisztító építésére használnak fel.

— A tervek szerint — mondja a csoportvezető — kívülről olyan lesz. mint egy szálloda. Belül azonban a technológiai folyamatnak tyiegfele! ően gépeket helyezünk el. Nyolcszáz méterre nyúlnak majd be a Balatonba azok a csövek, amelyek tisztítóval szívják a vizet. A különböző technológiai sorokon áthaladva élvezhető, egészséges ivóvíz kerül a vezetékbe.

Naponta 15 ezer köbméter jut ilyen módon Kaposvárra. A vezeték mentén később megépítendő nyomásfokozók segítségével pedig 25 ezer köbméterre lehet növelni a napi teljesítményt. KaDosváron tehát megduplázható a jelenlegi vízmennyiség.

A részhatáridőket az szabja meg, hogy 1980-ban ezen a vezetéken már vizet kell szállítani Kaposvárra.

— Milyen az építés üteme?

— A vállalat eddig többet teljesített, mint amennyivel a terv számol.

Lengyeltótiban egy utcát teljesen feltúrtak a vezetéképítők: az úttest alatt folyik maid az azbeszt-cement csövekben a víz. Somogyváron most készítenek elő hasonló munkára egy utcát. Itt szű- kebb a hely. vigyázni kell a fákra, a villanyvezetékre. A föld egy részét az árokásás során el kell hordani. azután visszavinni, amikor be lehet temetni a vezetéket.

— Miért éppen az utca közelién megy a vezeték?

— Ezt kérdeztük mi is a tervezőtől. így látta jónak.

gondoskodott a megfelelő árukészletről ás azt is vállalta — erről hallhattunk Szakácsi László vezérigazgatótól a tegnapi megnyitón —. hogy folyamatosan ellátja áruval a szaküzietet.

Az í" bolt hétfőtói fogadja a vásárlókat.

Lengyeltótiban hirtelen kanyarral az egyik ház udvarán megy keresztül az árok. Azután kiér a kukoricaföldre, és Kaposvár—Balatonboglár közötti út felé veszi az irányt. Az ároknak itt a vége. Kotrógép dolgozik: féltonnás markával szedi ki a földet. A gépkezelő mélyen lehajtott fejjel figyeli, hogy miként dolgozik a gép, s apró mozdulatokkal irányítja. A látogatóknak odaint, és nem áll meg. Távolabb már az árokban a csó: vibrátor döngöli mellette a földet, emberek lapátolnak. Az augusztusi nap minden ereiével tüzel. A kukoricatábla megfogja a meleget, s a két méternél mélyebb árokban megszorul a levegő.

Nehéz munka a vezetéképítőké.

— Próbálja meg — nyújtja felém a lapátot Méhes Imre.

— Mennyi vizet iszi’k naponta? — kérdezem.

— Amennyi van. Sokat. Kannában hozzák Lengyeltótiból. De nekünk kell elmenni érte. Nem jött el senki vízhordónak.

Méhes Imre Buzsákról jár az építkezésre. Otthon reggelizik, az ebédet a vállalat Lengyeltótiban fizette be. Délben jön a busz, és beviszi őket. Este kerékpárra ül, és otthon vacsorázik. A nap szinte feketére szívta már a bőrét.

— A melegséget meg lehet szokni és a nehéz munkát is. Volt olyan nap, amikor öten negyvenegy csövet tettünk egy nap alatt a föld alá. Részemről ez az idő jobb, mint a hideg, azt nehezebben bírom.

— Mennyit keresnek a vezetéképítők?

— Az a teljesítménytől függ: nekünk megvan a három és

fél—négyezer forint.

A nagy munkára nemcsak föl kell készülni, hanem a szokatlan feladatot meg is kell szokni. Kerékgyártó István építésvezető akár a tenyerét, úgy isrheri a vezeték minden szakaszát.

— A legnehezebb a kezdet volt. Nemcsak az acélcsövek miatt, hanem azért is, mert a társaság még nem rázkódott akkor bele. Most viszont folyamatos a munka.

Az építésvezetővel nem könnyű találkozni. A munkahelyeken mindig azt mondják: »éppen most ment el«. Rövid nadrágban, kigombolt ingben járja azt a hatkilométeres szakaszt, amelyet most kezdtek el építeni. Intézkedik, kér, ha 'kell veszekszik, azért, hogy időben legyen víz Kaposváron.

Dr. Kercza Imre

Vezetéképítők