Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

T*.**'"'' A bizalmi igazsága És a negyedik szereplő? Amikor elhatároztam, hogy műsorért ékelő beszélgetésre ülünk össze a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság né­hány szakszervezeti bizalmi- .iával, még nem tudtam, hogy a pénteki »Nem azért a húsz fillérért-« tévévita vezetője és szerkesztője, Karácsondi Mik­lós azzal zárja a programot: várják az észrevételeket, ja­vaslatokat a látottakról és hallottakról. Bizonyos, hogy ezrével érkeznek majd leve­lek. A nyitva hagyott »ka­pun- át próbáltunk tegnap mi is eljutni a jegyzőkönyv alapián tolmácsolt, időnként dramatizált illusztrálással tá­lalt eseményhez a mintegy 5200 dolgozót foglalkoztató gazdaságnál. Mi maradt meg bennük a tévévitáiból? Milyen részt hogyan kommentálnának saját tapasztalataik alapján? Az alaphelyzet: a művezető és a brigádvezető a bizalmi -beleegyezése- nélkül döntött bérfejlesztési kérdésekben. Az ügyben, amelynek kivizsgálá­sát. a művezető kérte — ez nem mellékes! —, végül is a művezetőt elmarasztalták, a brigádvezetőt figyelmeztették és a bizalminak adtak igazat. Annak a bizalminak, aki — ezt már magnóról hallhattuk — végül is más munkahelyre került, mert a közösség, mely­nek érdekeiért »harcba szállt-, háborgott ellene, s ebben a háborgásban a vezetők »be­tartási« szándékát látta ... — Három szereplő kapott hangot a jegyzőkönyv re­konstruálásában : a művezető, * brigádvezető meg a bizal­mi. a hozott, döntések is ve­lük voltak kapcsolatban. El­hangzott egy mondat a vitá­ban, amely a »levegőben ma­radt«, pedig érdemes volt ar­ra, hogy odafigyeljenek rá. A I felszólaló azt mondta : ha tá­jékozatlan a felső szintű gyá­ri vagy vállalati vezetőség, várható-e, hogy középszinten tudják, mit kivel 'kell aláírat­ni, jóváhagyatni, megbeszél­ni? Ugyanis senki sem kifo­gásolta — amikor a jegyzék hozzá került —, hogy azt a bizalmi nem írta alá. . . Az­után ott volt a szavaztatás. A vitavezető mindjárt az elején megszavaztatta — kézfeltar­tást kért — a részvevőket, hogy szerintük kinek Van igaza. Egyöntetűen a bizalmi oldalára álltak, s ez a későb­biekben meglehetősen behatá­rolta a vitat. Puskás Zoltán, a vállalati szakszervezeti ' tanács titkára ; Nagy Izabella, a központ négy bizalmijának egyike — tizen­öt éve tölti be ezt a tisztsé­get —, gépírónő; Pretz József, bizalmi a gazdasági kaposvá­ri műszaki erdészeténél, sze­relő — valük beszélgettünk a múlt hét péntekén sugárzott­műsorról, s e beszélgetés so­rán hangzottak el az iménti mondatok. Sok függ attól, hallottam ezen a tegnapi »utóvitán«, milyen lehetőséget kap a szakszervezeti bizalmi arra, hogy gyakorolhassa megnövekedett jogkörét, és milyen segítséget kap ehhez a környezetétől. A bizalmi jogi védettsége valóban olyan tényező, amelyre egyrészt csak bizalommal lehet rászol­gálni, másrészt tudni kell ve­le élni. / — Jóllehet a mostani csak »tanulóévnek« számit, gazda­ságunkban ez év január 1-től már megvalósítottuk a mód­szert — mondta a szakszer­vezeti tanács titkára. — Ami­kor például a központ alkal­mazottainak béremelése volt, elkértem a javaslatokat a személyzeti osztálytól azért, hogy megnézzem: aláírták-e a bizalmiak. Egy helyre kellett visszaküldeni, mert hiányzott az aláírás ... "Az erdészeteknél a bizalmi­nak a kerületvezető erdész — a tévéműsorba behelyettesít­ve: művezető — a partnere. Az együttműködésben sok ta­pasztalatuk van, hiszen a szakszervezeteknek akkor is volt véleményezési joga,' ami­kor csak a művezető és a bri­gádvezető aláírása kellett. Most viszont az egyetértési jog növeli a felelősséget! Lesz, aki minden szempontból meg­felel ennek a követelménynek, s lesz, aki nem. A tévévitá­ban hallottuk : akit úgy be­széltek rá. hogy vállalja a bi­zalmi tisztséget, egyébként sem tehetsége, sem kedve nem volt hozzá, éppen úgy al­kalmatlanná válik mosfT mint az, akit.. nagyhangúsága miatt választottak meg .. A közösség adja, de vissza is vonhatja a bizalmat. Széles körű ismeret kell ahhoz, hogy a bizalmi eldönthesse, milyen »ügyek« érdemesek arra, hogy »följebb vigyék«, és mely gondokra keressenek megol­dást helyben. A Somogyi Er-' dő- és Fafeldolgozó Gazdaság dolgozói közül sokan nézték pénteken a műsort, és — rög­tönzött beszélgetésünkhöz ha­sonlóan — sokan vontak le következtetéseket. A műsor­nak nemcsak a művezetők, a brigádvezetők és a bizalmiak voltak a címzettjei, hanem a vállalat vezetője is. A »negye­dik személy«, aki sem elma­rasztalást, sem pedig elisme­rést nem kapott azért, hogy nélkülözhetöngk tartotta a bi­zalmi aláírását.. . Hernesz Ferenc A hét vége baleseti krónikája Fának rohant a Lada A hét végén különösen a megye belső utjain történt sok közlekedési baleset. Továbbra is az ittasság, a gyorshajtás, a figyelmetlen vezetés szere­pel az előidéző okok között. Pénteken Kaposvár és Ka- posmérő között, a 61-es úton egy jobbra ívelő, be nem lát­ható kanyarban a 32 éves Kiss Árpád Lada személygép­kocsijával gyorshajtás követ- i keztében átsodródott a bal ol­dalra, és az árokba hajtott. A gépkocsi utasai közül kettő könnyebben, egy pedig súlyo­san megsérült. Az anyagi kár mintegy 40 ezer forint. Kiss Árpád ellen büntetőeljárás indul. Ittasan, a megengedettnél nagyobb sebességgel ‘ vezette Lada személygépkocsiját szombaton este Balatonszeme- sen a 19 éves Virágh György váci esztergályos. Egy balra ívelő útkanyarban a jármű ki­sodródott, majd egy fának üt­között. Virágh Györgyöt élet- veszélyes sérülésekkel szállí­tották kórházba. Az autó uta­sa. a 19 éves Pajor András váci műszerész, a baleset kö­vetkeztében súlyosan megsé­rült. Ittasan, figyelmetlenül akart átmenni az úttesten szomba­ton Barcson, a Béke utcában a 43 éves Vince Tibor hely­beli segédmunkás, és egy fék­távolságon belül érkező sze­mélygépkocsi elütötte. Vince Tibor a baleset következtében súlyosan megsérült. Ladon az autóbuszmegálló­nál történt baleset. Figyelmet­lenül indult ki a megállóból egy Ikarusszal a 29 éves Gró- za. István, a 12. számú Volán szigetvári kirendeltségének autóbuszvezetője, somogyhat- vani lakos. Nem vette észre a jármű mellett tartózkodó 84 éves Mózes Sándor nyugdíjast és keresztülhajtott az idős férfi lábán Mózes Sándor sú­lyos ^ábfeitörést szenvedett. Továbbhajtott az ittas autós eljá gépkocsi utasa, az 5 éves Her­mész Péter, könnyebben meg­sérült. Az anyagi kár mint­egy 30 ezer forint. Az árokba hajtott személy- gépkocsijával a 61-es úton, a 114-es kilométerkőnél a 32 éves dr. Gelencsér Endre gö­döllői gépészmérnök, majd járművével egy telefonoszlop, nak ütközött. Személyi sérü­lés szerencsére nem történt, az anyagi kár 18 ezer forint. Negyedmilliós tűzkár / Lángoló gabonatáblák Somogybán A Balatonnagybereki Állami Gazdaság íeketebézsenyi ke­rületében kedden a késő dél­utáni órákban is arattak a kombájnok, hordták a gabo­naszemeket a pótkocsis teher­autók. Az egyik Csepel típusú terményszállító száz mázsa terhével a kombájnok által elhagyott szalmarendeken ke­resztül igyekezett a dűlőútra, miközben szalmaszálak csava­rodtak fel a kardántengelyére. A súrlódás következtében ke­letkezett hőtől lángra kapott a íelcsavarodott szalma. Kigyul­ladt a gépkocsi. A tarlón, a szalmasorokon gyorsan futott végig a »vörös kakas«. A lángok átterjedtek hat hektár lábon álló gabonára is ... A gépkocsiba^ nyolcvanezer forint kár keletkezett, és 111 400 forint értékű gabona­szem, lábon álló gabona, illet­ve szalma semmisült meg. Ez­zel a tűzzel együtt negyedmil­lió forintnyi kár keletkezett a nyáron megyénk gabonater­mésében. Baracskai Ferenc őrnaggyal, a Somogy megyei Tűzoltópa­rancsnokság tűzmegelőzési csoportjának vezetőjével be­szélgettünk. — Mi okozta, hogy ekkora kárról kell beszélnünk? — A nyár elején rendkívüli volt a szárazság. Gyorsan szá­radt a gabona, bár aratásra még nem volt érett. Ezért tör­ténhetett meg, hogy a vasút­vonalhoz közel álló táblák széle több helyen meggyulladt a mozdonyszikrától. Két tűz­esetet leszámítva — a fekete- bézsenyit és a nagyatádit, ahol a tűz oka dohányzás volt — a tűz oka valamennyi idei gabonaégSsnél erre vezethető vissza. — A napilapokban gyakran olvasni, hogy kombájnok ég­tek a táblákon ... — Az idén szerencsére ilyen tűzről nem kell beszélnünk. Ez az aratásra való jó felké­szülésnek, az előírások betar­tásának köszönhető. S hogy a jövőben se kelljen hasonló Volán-Iskola A Volán Tröszt oktatási központjában nappali és levelező szakon csaknem 900 hallgató tanulja a forgalmi, illetve mű­szaki ismereteket. A hallgatók kétéves szakmai gyakorlat után a Volán különböző üzemeiből kerültek az iskolába. A tíz hónap tanulmányi idő befejeztével Volán forgalmi és műszaki tisztek lesznek. Képünkön: A hallgatók Diesel-mo­torokkal ismerkednek. esetekről beszélnünk, annak feltétele: a kombájnkezelök figyelmesen végezzék el a na­pi rendszeres karbantartást, tartsák meg a dohányzási ti­lalmat. Ha szivárgó üzem­anyag-vezetéket találnak, azt azonnal javítsák ki. A koráb­bi kombájntüzek tanulsága­ként mondhatjuk: a táblákon ne töltsenek be üzemanyagot és ne javítsanak. — Az aratás után sok he­lyen azonnal megkezdik a tar­ló égetését. Korábban sok gondot okozott ez. Az idén? — Szabály mondja ki: a tarlóégetést be kell jelenteni az illetékes hatóságoknál. Saj­nos, ezt nem mindenütt, s nem hiánytalanul tartják be. Ilyenkor történhetnek meg olyan esetek, mint csütörtö­kön. Néhány perccel fél tizen­egy után búzatüzet jelzett a siófoki parancsnokságunknak Balatonszárszó és Szólád tér­ségéből. Bár a siófoki ügyele­tén tudtak arról, hogy azon a területen tarlót égetnek, csak a gépjárműfecskendők meg­érkezése után derült ki, vak­lármáról van szó. Nem égett a búzatábla, csak a tarlót égették, s ezt, sajnos, a ta­nácsnak már nem jelezték... A gabonatüzekkel egyidejű­leg mind több kazaltűzről is szólnunk kellett az elmúlt he­tekben. Buzsákon dohányzás következtében kigyulladt egy kazal. A kár kétezer-ötszáz forint volt. Jákóban öngyulla­dás következtében negyvenki­lenc ezer forint kár keletke­zett egy szénakazalban. Bar­cson dohányzás miatt égett le egy kazal. A termelőszövetke­zetet 43 ezer forint veszteség’’ érte .. . Hosszan sorolhatnánk az eseteket, amelyeknek oka legtöbbször az emberi gondat­lanság. — A kazaltüzek örökös problémát ' jelentenek szá­munkra is. A kazalba rakott takarmányokban lejátszódó biológiai folyamatok követ­keztében gyakori az öngyulla­dás, amely azonban kellő el­lenőrzésekkel megelőzhető. A szalmákazlak égésénél — mint ezek az esetek is mu­tatják — a tűz oka legtöbb­ször a dohányzásra és a sza­badban való szabálytalan tü­zelésre vezethető vissza — hallottuk Baracskai Ferenc- től. A mezőgazdasági tüzek, a gabonatáblák, kazlak pusztu­lásának megelőzése valameny- nyiünk kötelessége. Ez azon­ban csak az előírások és a szabályok megtartásával ér­hető el. Nagy Jenő VÉGH ANTAL Az autóbuszvezető ellen eljá­rás indul. Gyorshajtás következtéber egy balra ívelő kanyarban joübra sodródott, majd a négj méterrel mélyebben levő fü­ves területre hajtott és egy fának ütöközött Kaposvár és Juta között egy kölcsönkért Ladával a 22 éves Győrfi ! László bolti eladó, somogy- aszalói lakos. A gépkocsi uta­sai — a 20 éves Durci László kaposvári lakatos, a 21 éves Ivusza Ernő kaposvári főisko­lai hallgató, valamint az ugyancsak kaposvári, 19 éves Wattmann Béla — könnyeb­ben megsérültek. Az anyagi kár 25 ezer forint. Barcs és Drávaerdő között őz ugrott a 27 éves Lelovics László barcsi technikus Tra­bantja elé. A gépkocsivezető, hogy az összeütközést elkerül­je, balra rántotta a kormányt, és az árokba hajtott. A Tra­bant utasa, a gépkocsivezető felesége, könnyebben megsé­rült. Ittasan vezette Ladáját va­sárnap Kaposfüreden a 30 éves Kovács Ferenc kaposvár- kaposfüredi MÁV-doleozó és nekiütközött egy, az * úttest jobb oldalán álló Moszkvics­nak. A Moszkvics tulajdono­sa, a 40 éves Vrancsics Antal nagykorpádi agronómus éppen az autója mellett tartózko­dott. A Lada elütötte a férfit, aki a baleset következtében könnyebben megsérült. A két járműben 18 ezer forintnyi kár keletkezett. Kovács Fe­renc nem állt meg a baleset helyszínén. A rendőrség az ittas autóst őrizetbe vette, jo­gosítványát bevonta, eljárás indul ellene. Ezen a napon, a 61-es úton, a 107-es kilométerkőnél nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette Trabantját a 40 éves Hermész Miklósné romlói tanító. A jármű a ned- es úttesten megcsúszott, és a jobb oldali árokba dőlt. A 14. — Majd akkor megyünk — mondta Bálintnak az apja —, ha a másik oldalról Sándor hu­hogd így beszéltük meg. A ladik billegett a folyón, az apa egy partszéli fűzfavesszőt fogott, hogy el ne vigye őket a víz. Nem beszéltek. A hold a Szamos tükrébe vi­lágított, fűzfalevelek úszkáltak a vízen, szürke habok csapód­tak a parthoz. Az apa szólalt meg először: — Tudod-e fiam, hogy a ket­tőtök dolgában minden felelős­ség a tied? — Tudom, apám! — A szerelerrt olyan, mint ezen a Számos-vízen a bubo­rék! — Ez nem így van, apám! A túlsó partról elnyúlt hu­'hogás hallatszott át. — Sándor! — mondta apa, s mintha parancsszóra tenné, vízbe mártotta az evezőket. Bálint szerette volna, ha az apja folytatja az előbbi beszél­getést. Mire átértek a túlsó partra. Sándor lejött a vízig. Izgatott volt, egy pillanatra sem állt meg, csizmája orrával kaparta a part homokját. Kezében a te­hén kötele. Vele volt egy em­ber. — Te vagy, Misa? — Én vagyok, László bá­tyám! — mondta Kun Misa. —■ Itt vagyunk a tehénnel! Bálint és az apja kiszálltak a ladikból. Kezeltek Misával, aztán tanakodtak, hogyan le­hetne szépszerivel átvinni a túlsó partra ezt a grófi tehe­net ... — Vágjál négy fát! —mond­ta Sándornak Misa. Mint a gyík, futott. — Ficfa jó lesz? — Mindegy az! Misa intézkedett: ki kell. emelni a ladikot a partra, a homokra. Ügy majd beleáll. Aztán a lábát gúzsba kötni, eh­hez szükséges négy fa. Ne mo­zoghasson a jószág, le se fe­küdhessen, mert egy rossz mozdulat, és kiborul a csónak, a Szamosba. — Van ez a tehén hét má­zsa is! Sáncjornak remegett a keze, mikor odaadta a rudakat Mi­sának. Sikerült ladikba léptetni a tehenet. — Valaki fogja a kötelét, a másik három meg a ladikot rá­csúsztatja a Szamosra! — in­tézkedett Kun Mihály. Ez. is sikerült. Sándor egy szót se szólt, csak hangosakat nyelt, mintha enne. — All ez, mint a bálvány — mondta Misa. — Olyat néztem ki, amelyik szelíd. Bálint nem szállt a ladikba, így is nagy a terhelés. Sándor tartotta a tehén kö­telét, az apa evezett. Hamar át­értek. Sándor rikkantva kiál­tott vissza: — Nem akar kiszállni! — Csapd farba egy bottal, majd kiugrik akkor! Ahogy megmozdult a tehén, felbillent a csónak, de nem történt baj, térdig se ért a víz! Apa átjött Bálintért, újra ke­zeltek Kun Mihállyal. Sándor a túlpartról kiáltott. — Köszönöm, Misa evtárs! — Jól van, jól! — mondta Misa, és elindult vissza a gró­fi tanyára. ök meg hárman hazafelé. Sándor aprókat lépett, szapo- rázta, fürge-vidám volt minden mozdulata. A kerten mentek, hogy ne lássa senki. Hamar hazaértek. — László bátyám, meg Bá­lint, az Isten fizesse meg az irántam való jóságukat. Van egy kis pályinkám, igyuk meg! Az asszony meggyújtotta a lámpát, körüljárták a tehenet, jól megtermett, formás állat! — Erre vigyázni kell, Sán­dor — mondta az apa, ez ké­nyen tartott jószág. — László bátyám, a jó Is­ten markában nem lenne olyan dolga, mint itt nálunk! Nézze meg, mit csináltam 'én neki... Bevitték a tehenet a kukori- cakúp-óiba. — Nem is látja az utcáról senki, hogy ez egy valóságos ól. Hogy ebben egy valóságos tehén van! Ag asszony poharakat készí­tett, tiszta fehér kendővel ki­törölte, aztán Sándor megtöl­tötte pálinkával mindegyiket. — Adjon az Isten szerencsét hozzá... — Köszönöm. — Egészségére szolgáljon a családodnak. — Hallgassa meg a jó Isten! Ök ketten elindultak hazafe­lé. Bálint azt mondta, még nem fekszik le, sétál egy ki­csit, jó az idő, szép csillagos az este. Bálint várt még egy ideig, aztán elindut a temp­lom irányába. 15. — Zúgolódik a nép! — mondta Bálintnak Járó Sán­dor, apa testvér bátyja. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom