Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
„ Börtön” a negyediken Legény kell a gátra Embert meglihegtető lépcsőit. A negyedik emeletig visznek Kaposváron, a Munkakor sori házban. Kényelmes, modern lakások előtt vezetnek el. Hajdúék jó párszor megteszik ezt az újat csakúgy, mint a többiek, akik a negyediken laknak. A család, amikor másfél éve beköltözött az akkor mindent jelentő másfél szobás lakásba, kimondhatatlanul boldog volt. Teljesült a vágyuk, végre kényelmes otthont találtak. A boldogság azonban csak tavaly november közepéig tartott. Akkor történt a _ baj Gyurival. A 12 éves fiú a Berzsenyi Dániel Általános Iskolába járt. Éppen ebédelni indult a többi napközissel, amikor — ki tudja, miért —• falpattant a második emeleti lépcsőkorlátra, elveszítette egyensúlyát, és a mélybe zuhant. Kilenc és fél méteres zuhanás... A pécsi kórháziból Budapestre küldték. Fél évig ápolták, az életéért harcoltak az orvosok. A fiú életben maradt, de a lábai nem engedelmeskedtek többé. Mozdulatlanok, érzéketlenek, arra kárhoztatják Gyurit, hogy a fotelben ülve várja a napok múlását. — Sokat segített mindenki, hogy könnyebben viseljük el a bajt — meséli az édesanya. —\ A vállalatomnak — a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál dolgozom — soha nem tudom megköszönni azt, amit a fiamért tett. De az iskola is megtett minden tőle telhetőt. Két hónapja. amióta itthon van Gyuri, minden délelőtt eljön hozzá a tanárnő, és együtt készülnek a vizsgára. Így fejezi be a fiú a 6. osztályt. A lakás azonban, amely egykor örömet szerzett a családnak, most szaporítja a gondokat. A keskeny folyosókon nem fér el a tolókocsi. Gyuri nem juthat el a fürdőszobába. De nem juthat ki a házból sem, hiszen a tolókocsit le-fö! cipelni szinte lehetetlen. A fiú a szobában ül. Ölében rajztábla. Ide viszi a nagymama az ebédet, ide a ceruzát, a papírt. A nemrég még kedves gyerekszoba most börtön. — Csak úgy engedték el a kórházból a fiamat, hogy megígértük: rövid időn belül megoldjuk a lakásgondot, Mozognia kellene, tornásznia, és jó lenne gyakran fürdenie. A papíron az is ott all, hogy külön, nagy szobára van szüksége, ahol mozoghat a kocsival, mindent elérhet. A tanát^ felajánlott nekünk egy háromszobás lakást. Ott lenne külön szoba, de a folyosók keskenyek, kicsik a mellékhelyiségek, és tizenöt lépcső vezet fel a lakáshoz. Ez azt jelenti: megint csak be lenne zárva a fiam. A másik lakás, amelyet felajánlottak, tízemeletes házban .van, ahol ugyan működik a lift, de a lakás kicsi. Nem a jó szándékon múlik tehát. Egyszerűen azon, hogy minden igyekezet mellett sem tud segíteni a lakáshivatal. Hogyan szabadítható hát ki Gyuri a börtönéből ? Talán az egyedüli jó megoldás egy kertes ház lenne. Igen, csak ahhoz, hogy valaki ilyet vásároljon, sok pénzre van szüksége. Hajdúék pedig kis pénzű emberek. Ráadásul az új szövetkezeti lakást, ahol laknak, öt évig nem is adhatják el, Vagy ha mégis, nemcsak a vevőnek, hanem az eladónak is magas illetéket kellene fizetnie. így azután a pénzből nem jutna kertes házra. Pedig kell megoldást találni, hiszen egy gyermek sorsáról van szó, akinek nincsenek nagy vágyai, nem sző terveket távoli utazásokról, csupán egy udvarba szeretne eljutni, egy kicsi, füves, csendes udvarba. Dán Tibor Eldobott cigaretta okozta a tüzet Félbeszakadt a mozielőadás Kedden este, néhány perccel fél hét után kigyulladt a Szabad Ifjúság Filmszínház mellett levű műszerészműhely, és a tűz átterjedt a mozi tetőszerkezetére is. Fél hét vcflit. Már-már úgy látszott, békésen ér véget a nap t Tomics Sándor zászlós, szolgálatparancsnok és tűzoltótársai számára. Tudták, hogy Inkén szénakazal égett, s nagyatádi társaik fékezték meg a lángokat. A bejárat melletti pádon beszélgettünk, amikor az, egyik idősebb tűzoltó felkiáltott: — Odanézzetek! Sűrű fekete .füstfelhő emelkedett a város fölé a Doroty- tya-szálió környékéről. A tapasztalt tűzoltó tudta: menni kell. A hírközpontost nem érte váratlanul a felberregő 05. Amikor megszólalt a riasztócsengő, már mindenki a helyén volt. Félsivítottak a szirénák... A gépjárműfecskendőben, amely másodikként rohant végig a városon, utasításokat adott ki a szerparancsnok: — A Szabad Ifjúság mozihoz megyünk! Egy ember azonnal megkeresi a tűzcsapot! Statisztika Egymás után fékezett a három tűzoltókocsi. Kicsapódtak az ajtók. Néhány másodperc, és az első vízsugár a füstölő épületrészre iránvult... A húszéves, büntetett előéletű Végh Ferenc délután a barátnőivel a mozi környékén sétált. Akkor határozták el, megnézik a Miért ölnek meg egy bírót? című színes, olasz filmet. A híradó végén kimentek az oldalkijáraton egy cigarettát elszívni, közben megkezdődött a film. Végh az égő cigarettát a kijárat mellett levő műszerészműhely teraszára pöccintette, majd ő is leült barátnői mellé a második sorba ... Húsz-huszonöt perc telhetett el, amikor valaki felkiáltott: tűz van, hagyják el a nézőteret... Szerencsére nem tört ki pánik. Mindenki fegyelmezetten igyekezett a kijáratok felé. . A vizsgálat során megállapították: Végh eldobott cigarettájától meggyulladt a teraszon levő kartondoboz, papír és egy törlőruha. A lángok gyorsan terjedtek tovább, meggyulladt a műanyag féltető, a műhely és a mozi tetőszerkezete is. A gyors és szakszerű beavatkozásnak köszönhető, hogy a helyszínre érkező dombóvári tűzoltók segítségét már nem kellett igénybe venni, s a Kaposvárra tartó szigetvári és komlói tűzoltóautókat is visszafordíthatták. A mozielőadás félbemaradt, súlyos károk keletkeztek. S hogy nem történt még nagyobb tragédia, az azoknak a tűzoltóknak köszönhető, akik megfékezték a lángokat. A filmszínház kapui egy időre zárva maradnak. Több javítást, szerelést kell elvégezni ahhoz, hogy újból nézőket fogadhasson. Negyed kilenc körül már valamennyi tüzoltókocsi visz- szatért a laktanyába, hogy alig néhány óra múlva újból elinduljon, öngyulladás következtében nem sokkal éjfél előtt kigyulladt a jákói termelőszövetkezet egyik lueer- naszéna-kazla. A kár: negyvenkilencezer forint. N. J. a népi kollégistákról Izgalmas, olvasmányos kiadvánnyal lepte meg olvasóit a Központi Statisztikai Hivatal. Az új kötet címe: A népi kollégisták útja, 1939—1971. Statisztikai-szociológiái tanulmány, kiegészítő táblázatokkal, fotókkal. A könyvet a társadalomstatisztikai főosztály készítette. Tánczos Gábor írta a tanulmányt, szerkesztette a táblázatokat. A tanulmány a NÉKOSZ dokumentumgyűjtemény szerkesztő bizottsága által 1970-1971- ben kibocsátott kérdőívek anyagán alapszik. A kortárs közvélemény jobbára 1946—1947-ben, az országos kollégiumszervezés idején ismerkedett meg a népi kollégiumokkal, a kollégistákkal és mozgalmukkal. A könyv beavatja az olvasót a kezdeti szakaszba is, s kronológiai sorrendben ismertet meg az eseményekkel. A második részben a népi kollégisták útját követi nyomon a szociális származás, a kollégiumi évek, a kollégium utáni esztendők szempontjait figyelembe véve. Beszél a népi kollégiumok szerepéről a ma álláspontjából is. A hasznos kiadvány táblázatai szintén többet adnak puszta információnál. A kötetet idegen nyelvű összefoglalók egészíti^ ki. A park néptelen. Mostanában meggondolja mindenki, hogy utazzon-e. Zsuzska is meggondolta. Az állomáson tegnap még tizenhat, vágányra futhattak be a vonatok, reggel négy ép vágány volt, valószínű, hogy nemsokára egy se lesz, ezt mindenki sejti, Zsuzska is ezért választotta a mai napot. A férjének azt mondta: — Tegnap bombázták Szatmári; meg kellene néznem, vajon anyáéknak nem lett-e bajuk. Szombaton és vasárnap nem bombáznak soha, az ünnepeket 'kihagyják az angolok is, az oroszok is. Az ajjgolok vasárnap nem érnék rá bombázni, templomba mennek, de mit csinálnak az oroszok? Bálint ritkán megy haza — templomba nem jár —, sokáig azt se tudta, hogy ki a szamosházi pap. Zsuzska Szamosházára ment férjhez. A férj szülei szatmáriak — most is itt laknak a városban. Csak az hiányzik, hogy meglássa őket valaki ... Kiszámították, hány percet maradhatnak még itt; Zsuzska az anyjának azt fogja mondani: a második vonattal jött. 5. Bálint és Zsuzska még nincs egy éve, hogy ismerik egymást. Bálint egy szombat délután hazautazott a szüleihez. Vasárnap este jött vissza. Sza- mosházának két megállója van : a felsó, az az állomás ; az alsó csak egy régi, kimustrált vasúti kocsi, ott jegyet se adnak. Bálint mindig a kerteli járt, ott rövidebb az út a megállóhoz. , Hozott könyvet az útra. A harmadik oldal után, ahogy felnézett, megállapította, hogy ő egy nagy ló... Olvas, ahelyett, hogy ezt a lányt nézegetné, aki vele szemben ÜL A lány csak szatmári lehet! ilyen arcú lányok ott vanTejtiszta illat tömi be az orrlyukakat. A nap fukarul, de méri a sugarait. Bárányfelhők tétováznak az égen. A jegenyék nem tudnak addig nyújtózni. A bejárati sorompó tisztelgőn emelkedik a magasba egy teherautó előtt. Amerre a szem ellát, mindenütt zacskós tejet lát. Piramisok tasakos kakaóból is... A Kaposvári Tejipari Vállalat cseri központjában a fehér köpenyes főművezető, Nagy Imre gyors válaszokat rögtönöz kérdéseimre; itt nincs megállás, a tejet — az árut! — várják a kereskedelmi partnerek, s még inkább a fogyasztók. — Középiskolásokat keresek. .. Nem ül az arcára csodálkozás, amolyan »Itt, nálunk ?«- féle. De: (vagy lány) — Régóta foglalkoztatjuk nyaranként a diákokat. Van olyan gyerekünk (így mondja, birtokos raggal!), aki sokadik nyarát tölti itt munkával. Tizenöt-húsz középiskolást foglalkoztatunk. Igaz: megválogatja Aket az üzemi orvos. .Legény kell a gátra, olyan, akinek van ereje a munkához. A kereset is szép. Tizenöt, de inkább tizenhat-tizennyolc éves fiúk a mi gyerekeink. Azt nem mondom, hogy a munka egészével megismerkednek itt, de annyi bizonyos, hogy azzal a részével, amelyet rájuk bíztunk, tökéletesen tisztába , jöttek. Két műszakban dolgoznak, nagy segítséget jelentenek nekünk, mi tagadás! Hiszen ilyenkor a Balaton-part felé irányuló szállításaink megsokszorozódnak! Négy óra alatt »megdobnak« egy vagont áruval. Mondom: kell a legény a gátra, ' hiszen egy vagon áru százharminc mázsát jelent! Lányok fehérben. A legények közül elő is kerül kettő, árnyékba húzódva beszélgetünk. Néhány mondat után előkerül a műszakos művezető is, a kérdés-felelet játék » fel p ör getés éré« sürget minket. A szusszanásnyi szünetet a barna fiú — Horváth Tamás — arra használja föl, hogy kakaót, péksüteményt faljon tízóraiként és ebédként egyszerre. — Kivinnf innen az árut nem szabad, de jóllakásig ehetünk. Megrezdül a nyakában az amulettként viselt pici fénykép, mely a divatos Abba együttest ábrázolja. Tamás a mezőgazdasági technikum diákja, itt vagonrakó. Moór Sanyi — második nyarát tölti a »tejeseknél« — gépipari szakközépiskolás. Az egyik barna, a másik szőke. Diákok a tejiparban. nak; szőkék, kék szeműek. Az a jó a szatmári lányokban, hogy egy szóra tudnak nevetni. — Szatmárra, ugye? — Nem! Bikszádfúrdő. — Azt mondják,- ott még a szatmáriaktól is szebbek a lányok! Nem mutatott hajlandóságot a beszélgetésre... »Okosabb, ha olvasok ! Semmi striciskedés !" — Én csak Szatmárig megyeit! »■Jó lenne, ha azt mondanád, de kár!« A lány nem mondott semmit, még jobban behúzódott a sarokba, álmosnak látszott. — És még ma vissza is jön? — Ma? Éjszaka lesz, mire Máramarosszigetre érek! »Óh, te kis szélhámos, az előbb Bikszádíürdőt mondtál .. Bálint nem figyelmeztette.. Beérkezett a vonat Szatmárra. A lány — még meg se állt a szerelvény — kiment a fülkéből. Bálint megnézte. Se a má- ramarasszigeti. se a bikszádi vonatra nem szállt fel.- Elindult szépen az Attila utcán, befelé a városba. »Mégiscsak szatmári vagy, te kis aranyos!« Utánasietett. nem szólt, mel-- lé ért. - Mentek egymás mellett. — Mit akar? Én asszony vagyok! Hagyjon békén! A szamosházi pap felesége vagyok! — Én pedig Járó Bálint, gimnáziumi tanár! Járó László, szamosházi kerékgyártó fia! Járó Sándor presbiter unokaöccse. Nem hiszi? Azt mondják, jobban hasonlítok a nagybátyámra, mint az apámra. Nézzen meg ! — Már megnéztem! Megálltak, kezet fogtak. — Olyan furcsa, hogy otthon még nem talá) koztunk ! De hát a férjemet ismeri személyesen is, nem? Megismerkedhettünk volna másutt is. Persze, maga ritkán jár haza, és mi sem régen vagyunk Sza- mosházán ! Elértek a Teleki utca sarkáig. — Huszonkettő! — Elkísérhetem? Így megy maga Bikszádfürdőce meg Máramarosszigetre ? Egymásra néztek, és mintha régi gyerekkorból való barátság lenne köztük, elkezdtek nevetni. Már esteledett, amikor befordultak a Teleki utcába. Sokkal lassabban mentek végig az úton, mint máskor, ha egyedül jártak erre. A Zsuzskáé'k házánál két bejárat van! Egyik az utca felől, másik a kertről. A kerti bejárat messzebb esik, meg kell kerülni a házsort. (Folytatjuk) — Cseri gyerekek vagyunk, a cseri srácoknak pedig »bérletük" van ide nyaranként! — Mit dolgozik Sanyi »bérletes«? — Megrakjuk a hűtőket tejjel, tejföllel. Lényeg minden munkánál az ésszerűség. Még az sem mindegy, hogy az áruval rakott ládákat milyen alakzatba halmozzuk, ezt is meg kell tanulni itt. De mi jól összeszoktunk még tavalyról Úbert Palival, Lukács Jóskával. Ha majd végzek az iskolával, lehet, hogy a tejiparban helyezkedem el, úgy ideszoktam. — És Tamás? — Én nagy tapasztalattal lettem gazdagabb, noha a munka sohasem volt idegen tőlem. Egy bizonyos: nagyon tiszteletreméltó teljesítmény az, amit a fizikai munkások végeznek. Le a kalappal! Követve a tej útját, a Ka- linyin lakótelep ABC-áruhá- zához is eljutunk. Diákokat találunk itt is. Jégkrémet árulnak, pult mögött állnak. Paska Jenő áruházvezető irodájában róluk beszélgetünk. — Két fiú és hat lány dolgozik itt jelenleg. A kötelező nyári gyakorlatuknak tesznek eieget. Osztályzatot kapnak munkájukra. Az iskolaévben is ide jártak, heti egy alkalommal ismerkedtek a bolti élettel. Most végezték az első osztályt a kereskedelmi szakközépiskolában. — Milyen lesz az osztályzatuk, »tanár úr"? — Igyekeznek. Napról-napra ügyesebbek lesznek. Már itt is van közülük kettő. Fehér köpenyben, a zsebről »diákeladó" felirat kiált ránk pirosán. Kovács Ilonka és Kocsis Etelka. Vékony az egyik, kerekebb arcú a másik, mindketten barnák. — Mennyi a gyakorlati idő? — Három hét. Ha maradunk még egy hétig, háromötszáz forintot is kapunk. — Mit csináltak eddig? — Pultokat töltöttünk föl áruval, »jégkrémeztünk«. Négy-ötszáz jéghideg nyalókát árultunk ki egy műszak alatt. — Milyen új tapasztalattal bővült az ismeretkörük? — A vegyi áruk széles skáláját ismertük meg, és gyakorlatot szereztünk a »holt« ismeretekhez az élelmiszerekkel kapcsolatban: hogyan kell kezelni a kenyeret, s egyáltalán, milyen fajtái vannak! Etelka nagyatádi, Ilonka siófoki. Kollégisták. Itt azonban már igazi kereskedők: villámgyorsan mérik a zöldségfélét, s már mondják is a hozzáigazított árat. — Mi lesz magukból, ha majd végeznek? — A kereskedelemben szeretnénk elhelyezkedni. — Milyenek a vevők? . — Kedvesek. Diplomatának sem lennének rosszak a kislányok. S hogv középiskolás diákjaink még mi mindennek nem, azt csak az tudja, aki számon tartja: hányféle munkahelyen hány fiú és lány állja a helyét, ismerkedve, barátkozva a fizikai munkával. Leskó László
