Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-06 / 157. szám

Zárótárgyalás a kancellári hivatalban A hadsereg vette át a hatalmat Pakisztánban A hivatalos látogatáson az NSZK-bam tartózkodó Kádár Já- nós, az MSZMP KB első titkára, ia NET tagja kedden Bonnban találkozott Hasis-Dietrich Genscher külügymi­niszterrel. Képünkön: Kádár János és Genscher a megbe­(Telefotó : AP—MTI—KS) (Folytatás as 1. oldalról) A tárgyalások befejeztével dr. Randé Jenő, a Külügymi­nisztérium sajtófőosztályá­nak vezetője, és Klaus Bölling bonni kormányszóvivő sajtó­tájékoztatót tartott. Elmond­ták, hogy Kádár János a ked­di. plenáris zárótárgyalásokon elégedetten nyugtázta bonni tárgyalásainak jó légkörét. Megállapította, hogy a két or­szág politikai kapcsolatai ren­dezetteknek tekinthetők. A megbeszéléseken nemzetközi kérdéseket is érintettek. Ezek kapcsán a Központi Bizottság első titkára elégedetten szö­gezte le, hogy mind az euró­pai helyzet, mind pedig más nemzetközi politikai kérdések megítélését illetően sok a ha­sonlóság a két fél álláspont­ja között. Ez is kifejezi a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok közötti együttműkö­dés lehetőségeit. Kádár János hangsúlyozta, hogy meggyőző­dése szerint, amennyiben a jövőben a mostanihoz hasonló jó légkörben kerül sor a to­vábbi megbeszélésekre, azok gyümölcsözően járulnak majd hozzá kapcsolataink fejlődé­séhez. Schmidt kancellár a magyar pártvezető szavaihoz hozzá­fűzte: az ezekben a napokban beköszöntött és Bonnban rég­óta várt jó időjárás a megbe­szélések légkörét is jellemezte. A nyugatnémet kormányfő Kádár János szavaihoz kap­csolódva megjegyezte, különö­sen egyetért a magyar párt el­ső titkárának azzal a megál­lapításával, hogy jóllehet or­szágaink társadalmi berendez­kedése különböző és más-más szövetségi rendszerhez tartoz­nak, példás köztük az együtt­működés. Kiváltképp ki kell emelni, hogy a különbözősé­gek ellenére mindkét kormány kész aktívan hozzájárulni az európai enyhülés sikeréhez. A kedd délutáni tárgyaláso­kon Kádár János foglalkozott a kétoldalú gazdasági kapcso­latokkal is. Utalt arra, hogy hazánk nemzeti jövedelmé­nek több mint negyven száza­léka a külkereskedelemben realizálódik. Az a szándékunk, hogy volumenben is növeljük gazdasági kapcsolatainkat az NSZK-val, amely egyik leg­fontosabb partnerünk a nem szocialista országok sorában. Arra törekszünk, hogy a kül­kereskedelmi forgalomban egyensúlyt teremtsünk. Schmidt kancellár a téma kapcsán kifejezte meggyőző­dését: lehetséges, hogy az NSZK intenzívebbé és jobbá tegye kereskedelmi kapcsola­tait Magyarországgal. Elége­detten nyugtázta, hogy Nyu- gat-Németországnak a KGST- országok közül Magyarország szélesek ^aia-tt. az egyik legjobb kereskedelmi partnere, s hozzátette: a jövő­ben is mindent megtesznek azért, hogy e kapcsolatokat továbbfejlesszék. Utalt azon­ban arra, hogy az NSZK gaz­dasági rendszeréből fakadóan a nyugatnémet kormány csu­pán arra vállalkozhat: kedve­ző légkört teremtve újabb megállapodások megkötésére ösztönzi a vállalatokat. A keddi plenáris ülésen a kétoldalú gazdasági tárgyalá­sokról Bíró József külkeres­kedelmi miniszter és Martin Grüner, a gazdasági miniszté­rium államtitkára számolt be. A külügyminiszterek közöt­ti eszmecsere mérlegét Púja Frigyes és Hans-Dietrich Gen­scher vonta meg, megállapít­va, hogy a két ország között nincsenek nyitott, vitás kér­dések. Kádár János magyarországi látogatásra hívta meg Helmut Schmidtet, aki a meghívást elfogadta. • * • A kedden megjelent vala­mennyi nyugatnémet központi napilap első oldalon, terjedel­mes, fényképes tudósításban számol be Kádár János bonni látogatásának első napi prog­ramjáról. A bonni General-Anzeiger kiemeli, hogy Kádár János és Helmut Schmidt első eszme­cseréjének fő témája a kelet —nyugati enyhülés volt, külö­nös tekintettel a belgrádi Eu- rópa-értekezletre. A lap ha­sonlóképpen fontosnak minősí­ti, hogy szó esett a közép-eu­rópai haderő-létszámcsökken­tésről és a kétoldalú kapcso­latok további alakulásáról. A Süddeutsche Zeitung a magyar párt első titkára bon­ni programjának részletes is­mertetése után bemutatja a két ország kapcsolatainak alakulását, idéz abból az in­terjúból, amelyet Schmidt kancellár adott a Népszabad­ságnak és hangsúlyozza: mind­két részről remélik, hogy a párbeszéd a jövőben intenzí­vebben és rendszeresen folyik majd. A lap értesülése szerint ennek jegyében Schmidt kan­cellár még ebben az évben szeretne Magyarországra láto­gatni. A Frankfurter Rundschau elsőoldalas cikkének közép­pontjába Kádár János és Helmut Schmidt megbeszélé­seit állítja, utaiva arra, hogy ezek kedden folytatódnak. A lap jelzi a magyar párt első titkárának keddi programját, a nyugatnémet politikai élet vezető képviselőivel való ta­lálkozót. A Kölner Stadt-Anzeiger részletesen beszámol a legma­gasabb állami vendégnek ki­járó fogadtatásról és fényké­pet közöl a megbeszéléseket folytató Kádár Jánosról és Helmut Schmidtről. A lap megemlíti, hogy a két állam­férfi tárgyalásaival párhuza­mosan a két ország külügymi­nisztere, illetve a magyar kül­kereskedelmi és a nyugatné­met gazdaságügyi miniszter is megbeszéléseket folytatott. A kölni lap idézi a nyugatnémet gazdaságügyi minisztérium adatait, amelyek szerint az árucsere-forgalom az utóbbi évek során jelentős mérték­ben megnövekedett és nagy fontosságra tett szert. Érvényben maradt az A Pakisztáni Rádió tegnap hajnalban közölte, hogy a hadsereg magához ragadta a hatalmat, az ország psszes nagyvárosát katonaság szállta meg, Ali Bhutto miniszterel­nököt és kormánya tagjait, valamint az ellenzéki pakisz­táni nemzeti szövetség több vezetőjét őrizetbe vették. A hadsereg közleményét felolva­só katonai szóvivő az ország­ban uralkodó helyzetet »nor­málisnak« minősítette. A katonai puccs közvetlen előzményeként, egy nappal korábban végleg megfeneklett Bhutto miniszterelnök és az ellenzéki vezetők egy hónap­pal korábban kezdődött tár­gyalása a márciusi választá­sok megismétléséről. Mint emlékezetes. március 7-én Bhutto Néppártja elsöprő győ­zelmet aratott a parlamenti választásokon, a képviselőház 200 mandátumából 155-ot nyept meg. A fölényes győze­lemre a jobboldali ellenzék országszerte zavargások ki­robbantásával válaszolt, ame­lyet a kormány szükségállapot bevezetésével, s az ellenzéki felibúj tók bebörtönzésével pró­bált meg leszerelni. Miután az adminisztratív megoldások hatástalannak bizonyultak, Bhutto miniszterelnök tárgya­lásba bocsátkozott a nagybur- zsoá ellenzék vezetiő*ivei, akik a márciusi választások sem­misnek nyilvánítását, Bhutto miniszterelnök lemondását, új választások kiírását, az 1971 óta érvényben lévő rendkívüli állapot megszüntetését, a po­litikai foglyok szabadon bo­csátását követelték. Az egy hónapja kezdődött tárgyalások során megállapodás született arról, hogy júliusban felosz­latják a parlamentet, s októ­ber 7-re új választásokat ír­nak ki, számos más kérdésben azonban nem sikerült áthidal­ni a kormány és az ellenzék közti nézetkülönbségeket. Bhutto miniszterelnök: vasár­nap esti sajtóértekezletén úgy nyilatkozott, hogy az ellenzék magatartása megkérdőjelezi a tárgyalások folytatásának célszerűségét. A hírügynökségek tegnap reggel jelentették, hogy Pa­kisztán és a külvilág között a puccsot követően megszakadt a telex- és telefon-összekötte­tés. A pakisztáni rádió a ka­tonai hatalomátvétel bejelen­tése óta szokásos műsorát su­gározza. Washington Gazdasági okok döntöttek a cirkáló rakéták mellett A pakisztáni Damoklesz-kard Azt, aki csak valamennyire is nyomon követte az eddigi pakisztáni eseményeket, nem érte meglepetés, amikor a táv­irati irodák világgá repítették a hírt: ebben az ázsiai ország­ban a hadsereg vette át a ha­talmat. A katonai vezetés im­már hagyományosan a »De- m.oklesz-kard« szerepét ját­szotta Pakisztánban. Nem kel­lett prófétának lenni ahhoz, hogy az ember megjövendöl­je: ha a polgári vezetés kép­telen úrrá lenni krónikus gyengeségén, ha valóban fel­üti fejét a politikai anarchia veszélye, a katonák nem ma­radnak tétlenek. Pakisztánban pontosan ez történt ezen a párás hajnalon. A Damoklesz-kard lesújtott. Ázsia e nagy államában meg­kezdődött a dráma — sajnos, elhúzódó, véres dráma — új felvonása. A katonai hatalom- átvétel ismét olyan láncreak­ciót indított el, amelynek csak a bekövetkeztét lehetett meg­jósolni — a következményeit már nem ... Az eredmény egyértelmű volt: Zulfikar AH Bhutto mi­niszterelnök, a pakisztáni po­litika fiatalsága ellenére régi veteránja, aki a jelek szerint valóban komolyabb reformok bevezetését tervezte, elsöprő Somogy! Néplap győzelmet aratott. Csakhogy itt is bebizonyosodott, hogy valami baj van a polgári vá­lasztási szisztémával, legalább­is bizonyos társadalmi-politi­kai feltételek között. Bhutto néppártja ugyanis, mint kiderült, hiába aratott vitathatatlan győzelmet. A ki­lenc, általában jobboldali, sőt szélsőségesen reakciós ellenzé­ki párt tömörülése, az úgy­nevezett nemzeti szövetség olyan »megoldást« választott látványos veresége ellensúlyo­zására, ami ellentmond az al­kotmány betűjének és szelle­mének: egyszerűen nem nyu­godott bele a szavazás ered­ményébe. Ehhez persze érv is kellett, azt pedig a nemzeti szövetség »a sorozatos választási vissza­élésekben« vélte megtalálni. Félreértés ne essék: Európából (sőt, a jelek szerint még ma­gából Pakisztánból is) szinte lehetetlen a bizonyosság igé­nyével megmondani, történ­tek-e visszaélések és milyen arányban. Az azonban való­színűnek tűnik, hogy — ha akadtak is ilyenek — a nép­párt semmiképpen sem emiatt szerezte meg a győzelmet, rá­adásul ilyen arányban! Érthető, hogy Bhutto a vá­daskodásokra alkotmányos módon válaszolt. Kijelentette, hajlandó megvizsgáltatni az esetleges visszaéléseket, ez azonban nem változtat a lé­nyegen, pártja győzelmén, amelyet minden rendelkezésre álló eszközzel megvédelmez. Meg is tette, de éppen ezek az eszközök bizonyultak ha­tástalanoknak. A karhatalom nem tudott megbirkózni a nemzeti szövetség által első­sorban vallási alapon fellází­tott tömegekkel. Amikor pedig ezután a miniszterelnök kény­telen volt a hadsereg segítsé­gét kérni, már sokan tudták, hogy baj van: a fegyveres erők vezetése »ingyen« nem adja meg a támogatást. Így is történt: a katonaság nem védte meg attól a kor­mányfőt, hogy az ,ellenzék mégis kikényszerítse az új választások ígéretét, majd ilyen helyzetben alkalmasnak látta az időt arra, hogy le­csapjon. Pillanatnyilag itt tart a pakisztáni dráma. H. E. Carter elnök katonai és gazdasági okokból döntött úgy, hogy a B—1-es bombázó helyett az úgynevezett cirká­ló rakétákat gyártsák, s az új amerikai fegyver »igen nehéz problémákat jelent« a SAL.T- tárgvalásokon — írta tegnap a Washington Postban Jo­seph Kraft, az ismert ameri­kai publicista. Kraft szerint Carter azért döntött a B—1-es program gyártási részének leállítása mellett, mert annak költségei (körülbelül 25 milliárd dol­lár) lehetetlenné tették vol­na, hogy az elnök, ígéretéhez híven, 1981-re egyensúlyba hozza a költségvetést. Ugyan­akkor Harold Brown hadügy­miniszter biztosította Cartert (aki maga is hadmérnök volt) : lényegében ugyanazt a hadá­szati kapacitást el lehet érni a bombázó helyett a cirkáló rakétákkal — de alacsonyabb költséggel. Véres dráma Véres dráma színhelye volt hétfőn éjjel a New Yorlk-i Kennedy repülőtér: egy 25 év körüli férfi pisztollyal a ke­zében arra kényszerítette a New York—Vermont útvona­lon közlekedő távolsági busz vezetőjét, hogy őt és a busz több mint húsz utasát vigye a repülőtérre. Mikor az elté­rített autóbusz megérkezett a repülőtér egyik kifutópályájá­ra, a gengszter, agyonlőtte a buszvezetőt és az egyik inői New-Yorkban utast, majd megsebesítette to­vábbi két foglyát. Az esztelen lövöldözéssel aninak a köve­telésének akart nyomatéket adni, hogy bocsássanak ren­delkezésére 6 millió dollárt és egy repülőgépet, amelyik »legalább 3000 mérföldre ké­pes elrepülni«. A repülőtérre kivonult rendőri egységeiknek 10 órás ostromállapot után si­került megadásra kényszerí­teni a nyilvánvalóan beszá­míthatatlan banditát. alkotmány — Rendkívüli állapotot vezettek be A jelentések szerint a hata­lomátvételt bejelentő katonai közlemény Bhuttot »volt mi­niszterelnökként« említette, s közölte, hogy ő, valamint a kormányzó Néppárt és az el­lenzéki Pakisztáni Nemzeti Szövetség több vezetőjét »ideiglenes védőőrizetbe« he­lyezték, A letartóztatottak ne­vét nem ismertették. Mint a katonai közlemény hangoztat­ta: az országban a helyzet »normális, mindenütt béke és nyugalom uralkodik«. * * * A pakisztáni katonai állam­csínyt követően, a három fegyvernem képviselőiből álló triumvirátus vette át a hatal­mat. A triumvirátus! élién Ziaul Hak tábornok, eddigi vezér­kari főnök áll. A tábornok kedd délutáni rádióbeszédében bejelentette, hogy az országban bevezették a rendkívüli állapotot és fel­függesztettek mindenféle poli­tikai tevékenységet. Egyidejű­leg feloszlatták a parlamen­tet. Változatlanul érvényben maradt azonban az alkot­mány, s meghagyják tisztsé­gében Fazal Elahi Csaudri köztársasági elnököt is. Jelezte továbbá, hogy a ka­tonai vezetőknek »nincsenek politikai ambícióik«, és amint lehetséges, vissza kívánnak térni a polgári kormányzás­hoz. Ziaul Hak októberre választásokat ígért, s ezt meg­előzőleg — mint mondotta — »visszaállítják a politikai sza­badságjogokat«. A katonai hatalomátvételről szólva elmondotta, erre azért volt szükség, mert sem Bhut­to miniszterelnök, sem az el­lenzék nem volt képes meg­oldani a belpolitikai válságot. A kedden hatalomra került Mohammed Ziaul Hak tábor­nok 1945 óta hivatásos kato­natiszt. 1976 februárjában a pakisztáni hadsereg vezérka­ri főnökévé nevezték ki. AH Bhutto volt miniszter­elnök. Az új spanyol kormány letette az esküt Az új spanyol kormánytag­jai tegnap tífélelőtt I. János Károly kür'ály előtt letették a hivatali esküt. Adolfo Suarez új kormánya húsz tagú, főleg a választásokból győztesen kikerült Demokratikus Cent­rum Unió vezetőiből és kép­viselőiből, valamint néhány független politikusból, és az előző kormány egyes tagjaiból tevődik össze. A kormány megalakulása előtt megtartotta utolsó ülé­sét Adolfo Suarez éppen egy esztendeje hivatalba lépett előző kormánya. Az első Sua- rez-kormány alatt Spanyolor­szág jelentős fejlődésen ment át a firancóista diktatúra örökségétől egy polgári de­mokratikus rendszer kialakí­tásáig. E folyamat legfonto­sabb állomása a reformokról december 15«én tartott nép­szavazás és a június 15-i par­lamenti választás volt. A régi kormány utolsó ülésén királyi rendeletét hagyott jóvá, amely lehetővé tette a még a fran- cóizmus idején kialakított mi­niszteri tárcák átszervezését !az új követelményeknek meg­felelően. így például ezentúl spanyolul is belügyrnmisizté- rhimnalk nevezik — némileg csökkentett hatáskörnél — az eddig ezt a funkciót »kor­mányzás i« minisztérium né­ven betöltő tárcát. Megszűnt a három fegyvernem önálló minisztériuma és az első mi­niszterelnök-helyettes irányí­tásával egyetlen miniszté­riummá egyesült. A miniszté­riumok átszervezését teöli- Ségmegtakiaritással is indokol­ják. I A kormány, amelynek a képviselőháziban nincs abszo­lút többsége a reformok meg­szavazásában számít az ellen­zék támogatására, mindenek- ejwtt a Spanyol Szocialista (Munkáspárt valamilyen for­mában való együttműködésé­re. Az ellenzék egyébként tartózkodóan fogadta a kor­mánylista közzétételét. Mi­előtt állást foglalna, meg kí­vánja várni a kormányprog­ram nyilván osságr'a hozatalát. Kairó Újabb határidői tűztek ki az emberrabSók Az egyiptomi belügyminisz­tériumban közölték, hogy a volt vallásügyi miniszter el­rablói újabb határidőt tűztek ki követeléseik teljesítésére, s kedden délig hajlandók meg­Clara Zetkinre emlékeztek Tegnap emlékezett meg a Német Demokratikus Köztár­saság és a nemzetközi mun­kásmozgalom Clara Zetkin 120. születésnapjáról. Az ünnep előestéjén tartott megemlékezésen az NSZEP KB tagjai és póttagjai, a po­litikai és társadalmi szerve­zetek képviselői virágot he­lyeztek el szülőháza falán. Az ünneplők előtt mondott beszédében Siegfried Lorenz, az NSZEP KB tagja, a Karl- Marx-Stadt-i körzet első tit­kára rámutatott, hogy nap­jainkban Clara Zetkin szelle­mében tevékenykedni annyit tesz, mint szocialista hazafi­ként és proletár internacio­nalistaként dolgozni. kímélni foglyuk életét annak reményében, hogy a kormány rendelkezésükre bocsátja a kért 500 000 dolláros összeget, valamint szabadlábra helyezi a szélsőséges szekta börtön­ben lévő tagjait. A belügyminisztérium híré­vel egy időben a szektától olyan értesülések szivárogtak ki, hogy az elrabolt túsz már nem él. Hétfőn este ilyen ér­telemben tájékoztatták az em­berrablók a belügyminiszté­riumot, sőt megjelölték a vá­rosnak azt a pontját is, ahol a volt miniszter holttestét állí­tólag elhelyezték. A rendőrség egységei azonban a megjelölt körzetben a leggondosabb ke­resés után sem találtak sem­milyen nyomot, majd, mint a belügyminisztérium közölte, el-Dahabi fogvatartói bejelen­tették, hogy hajlandók meg­hosszabbítani a határidőt. A belügyminisztérium szerint a volt miniszter életének meg­mentéséről »pozitív légkör­ben« tárgyalások kezdődtek a minisztérium illetékesei és a szélsőséges szekta megbízottai között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom