Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-30 / 178. szám
A XIX. század színháza King Kong visszatér Előrelátható volt. A fehér cápa, a hatalmas méretű szörnyeteg után — amikor egy New York-i pszichológus döbbenten kérdezte: vajon milyen szörnyűségeket tartogat számunkra a mozi? — újabb zoológiái rémség került elő. De ezt már a filmtörténetben fedezték föl. Így azután a katasztrófák hulláma, amelyet a »Földrengés« indított el (sorozat született belőle), egy tűzvész folytatott, 1976-ban végül is a King Kong gorilla megjelenésével zárult. Negyvenöt év után egy olasz producer, Dino de Laurentiis élesztette föl, aki Amerikában maga is új életet kezdett... Egyik nap, kora reggel, abban az időszakban az ember még alig-alig ébred föl, be» lépett lánya szobáiéba, hogy fölébressze. A falra nézett, ahol egy hatalmas poszter idézte az 1933-ban, a mozik vásznán nagy dicsőséggel szerepelt gorilla ábrázatát. Így született az ötlet. Egy szuper- produkció ötlete. Ami utána következett, ma már legendává is vált: valóságos jogi csatározások a forgatókönyv megírásáért, heves összeütközések a legjobb specialisták szerződtetésére, a gorilla »gyártására«, azután versenyfutás az idővel, hogy a film (hatalmas technikai nehézségekkel) rekord idő alatt készüljön el. Ehhez szükség volt egy 16 méter magas, hatalmas »robotgorillára«, amelyet hidraulikus vezérlőszérkezet irányított, s húsztagú technikusgárda működött közre a gorilla uj- jainak, lábának, fejének mozgatásában. A szörny előállításához másfél tonna alumíniumra volt szükség (ez csak a csontváz), újabb tonna a csontváz kiegészítéséhez és két tonnányi — Argentínából szállított — lósörény, hogy a gorillát megfelelő szőrrel borítsák. És mindehhez még hatheti megfeszített, éjjel-nappali munka, hogy az »építmény« élettel teljék meg. King Kong másfél millió dollárt ér. John Guillermin, aki a hatalmas bevételű »Égő pokol« című filmet is forgatta, szinté megszakítás nélkül ott volt a stúdiókban, hogy a legeslegújabb filmszörnyeteg idejében megdobogtassa nézői szívét. A film minden technikai nehézségei mellett végül is nem annyira megszületésével, mint a körülötte kialakult hihetetlen méretű és hihetetlen összegeket felemésztő reklám- hadjárattal lepte meg a közönséget. Falak és hatalmas kirakatok teltek meg King Kong babákkal, King Kong fényképekkel, King Kong trikókkal, nadrágokkal és egyéb nélkülözhető és nélkülözhetetlen ruházkodási cikkekkel. Az első King Kong 1933-ban jelent meg, a gazdasági válság idején, — a másik 1976-ban, majdnem ugyanolyan körülmények között. Hogy van-e valami kapcsolat a két ijeszt-, getésre szánt rémség és a tőzsde között? Lehet, hogy mindez csak véletlen? A szociológusok mindenesetre szorgalmasan utánanéznek, s azt vizsgálják, milyen a kapcsolat a holnaptól való félelem és a moziban való mai reszketés között... Addig is King Kong tovább folytatja útját. És mint hírlik, hamarosan a lányával tér vissza. N. Gy. HÉTVÉGI Zajártalom és a magzati fejlődés Vemhes patkányokat naponta két és fél órán át 74— 94 decibel erősségű zaj stresszhatásának tettek ki. A magzatokat a vemhesség különböző periódusaiban megröntgenezték, majd összehasonlították csontrendszerük fejlettségét a csendes környezetben fejlődő magzatok csontrendszerével. Kiderült, hogy a zajstressznek kitett állatok csontjai kevésbé fejlődtek. Ez az elmaradás még kifejezettebb volt az idősebb nőstények magzataiban és kôlykçiben. Csak feltételezések vannak arra vonatkozóan, hogy a zaj miként hat a magzatra. Valószínű, hogy a stressz hatására megváltozik az anyai szervezet hormonális egyensúlya, és ez gátolja a magzat fejlődését. „Kisipari” halászati módok Az emberiségnek a jövőben az eddiginél nagyobb számban kell kiaknáznia a tengerek és óceánok élelemkincsét. Kétségtelen, hogy elsősorban a nagy halászflottákra vár ez a feladat, de nem elhanyagolható az a táplálékmennyiség sem, melyet a folyó- és tengerparti népek »kisipari« módszereikkel szerezhetnek meg. A nyugat-afrikai Dahomey és Togo tengerparti vidékein a képen látható módon sövényből halcsapdákat építenek. A szűkületekben hálákat feszítenek ki, amelyekkel éjjel emelik ki az összegyűlt zsákmányt. Számba véve a különböző kontinensek halászó eszközeit és módjait, kiderül, hogy a vejszék, varsák és hálók használata mellett igen elterjedt a halak méreg tartalmú növényekkel való elbódítása is. Elsősorban a trópusi vidékeken ismeretes ez a halászati mód, mivel a trópusok nemcsak gazdagabbak mérgező növényekben, hanem a méreg gyorsan oldódik is a melegebb vízben. Sajátságos eljárás az úgynevezett halfüstölés, amely néhány indián törzsnél fordul elő. Valamilyen növényt égetnek a parton, s amikor annak füstje a víz fölé száll, a felszínre úszó halak a füsttői elkábulnak. Érdekes, hogy a rákok általában érzéktele- nek ezekre a mérgekre. lidércfiény Ma már mindenki úgy beszél erről, mint a babonákkal terhelt, az ismeretlen jelenségektől félő néphitt szülöttéről. Hogy gondolni sem kell rá — pláne rettegni —, mert amikor a koromsötét éjszakában fellobogott a láng, szorongást szülve a környéken élőkben, akkor tulajdonképpen csak a fantázia működött. Csakhogy a fantáziával vajmi nehéz »semmiből« látható dolgokat produkálni, így természetesen a lidérc- fényt kísérő, magyarázó néphagyománynak is van valóságos alapja. Olyannyira valós ez, hogy létezik a tudományos elnevezése is: ignis fatui. Valóban rendkívüli jelenség. Olyan láng, amelyik nem gyújt fel semmit, de amelyet a víz sem olt el. Miféle lo- bogás az, mely a temetőkben, a mocsarakban, a ‘lápok környékén tűnik föl, amelyhez — megfelelő magyarázatok hiányában — olyan sok misztikus elképzelés kötődött? Sokan azt hitték, hogy ezek az éjszakai, sejtelmes fények jelzések a túlvilágról: szellem, kísértet, bűnös ember megnyugodni nem tudó lelke bolyong ilyen formában. Amikor azután a tudomány erőre kapott, más — utóbb ugyancsak tévesnek bizonyult — nézetek terjedtek el. Például az, hogy a lidércfény nem más, mint a meggyulladt mocsárgáz, elsősorban a metángáz lángjának lobogá- sa. Csakhogy a természetben nehéz elképzelni olyan magas hőfokot, amekkorára a metángáz meggyulladásához szükség van — legfeljebb a villámcsapás jöhetne számításba. Az égő metángáz különben is hőt termel. Ám ha valaki egy ilyen »lidércfény- be« dugja a kezét, ne tartson semmitől: még csak meleget sem fog érezni, nemhogy égető forróságot. Mindezek után már nyilvánvaló. hogy nem égésről, hanem fényjelenségről van szó. A titkát azonban még sokáig bogozták. A megfejtéshez az a néphit szolgált Kortársunk. Csehov Az 1860-ban született Anton Pavlovics Csehovot joggal érezzük kortársnak, akárcsak Jan Kott Shakespeare-t, mivel jelenünk színházi rendezői e két írózseni műveivel fejezik ki legteljesebben véleményüket a világról. S, ami Csehovot illeti, mintha a néző mostanra érett volna meg igazán a befogadására. A nagy Tolsztoj például nemcsak fanyalgott, de egyenesen gúnyolódott e darabok olvastán. A Sirály pétervári bemutatója előtt maga Szta- nyiszlavszkij is tele volt kétségekkel: »Amíg Nyemirovics —Dancsenko a Sirályról beszélt, a darab tetszett. De mihelyt egyedül maradtam, kezemben a könyvvel és a szöveggel, megint elfogott az] unalom.« Bunyin, aki bizonyos értelemben Csehov-tanítvány volt, így írt: »... a darabjait nem szeretem. 'Ügy vagyok, hogy néha még én szegyellem magam egy kicsit miattuk.« Lírai hangú drámái — »drámátlan drámák« — idegenek voltak a kor emberétől, új irányt képviseltek, noha eltéphetetlenül benne gyökereztek az orosz irodalomban. Hősei sorsa már beteljesült a drámák kezdetén. Földre kerültek, 1 vegetáltak. Megújulási kísérletük halálra van ítélve, s valójában maguk sem hisznek a változtathatóságban. Gorkij talán éppen ezért »lírai komédiáknak« nevezte Csehov műveit, melyekben a konfliktus nem végletesen kiélezett. Rezignáció, fájdalom árad műveiből.' Tovább fejlesztette az ibseni szimbólumvilágot. Gondoljunk itt a Sirályra, vagy a Cseresznyés- kertre. Hősei, ha buknak, mosolyognivalókká válnak gyakorta. A csehovi dramaturgia ma is hat az írókra, seregnyi mai drámaszerző műveiben kimutatható ez. Az az író volt, aki megpróbált bizonyos értelemben együtt élni a színházzal. Éppen ezért egy-egy darabjának olykor két variánsa is létezik; okulva a bemutató tapasztalataiból átdolgozta drámájának egy-egy részletét. Együttműködése Sztanyisz- lavszkijjal úgy kamatozott, hogy új utak nyíltak a realista színház előtt. A Sirály előadása sikert aratott végül is, s azóta a világ minden táján játsszák a többi Csehov-darabbal együtt. Néhány évaddal ezelőtt a Csi’ky Gergely Színházban is nagy siker volt az említett dráma, melynek rendezője azt fogalmazta meg: miiként válhat a generációs probléma egzisztenciális harccá. Műiét a szemben A szürkehályog a szemlencse betegsége. Akkor keletkezik, ha a lencsét sérülés éri, vagy ha öregkorban, illetve bizonyos anyagcsere-betegségek következtében a lencse elveszíti átlátszóságát, elszürkül. A betegség előrehaladásával a lencse teljesen elszürkülhet, és ez annyira megrontja a látást, hogy a beteg szemű ember csak a. fényt látja, de a tárgyakat nem. Az elszürkült szemlencsét műtéttel távolít ják el a szem belsejéből. A legfontosabb mozzanata az, amikor a szem átmetszett burkain keresztül csipesszel óvatosan megragadják a szemlencsét, és i tokjával együtt egészben kiemelik a szemből. Itt azonban az a veszély fenyeget, hogy a vékony lencsetok viszonylag könnyen elszakad. A fagyasztásos hályogmű- tét szinte forradalmasította a lencse eltávolítását. Steril körülmények között mínusz 40— 50 C fokra lehűtött fagyasztó eszközt érintenek az elszürkült lencséhez. A lencse tokja és az alatta lévő szövetrészek rendkívül gyorsan hozzáfagynak a műszerhez, és a lencse a szemből így könnyen kiemelhető. Szemlencse nélkül természetesen nagyon gyengén lát a szem, ezért az eltávolított szemlencsét megfelelő erősségű szemüveggel helyettesítik. Ideológiai Az emberek hiszékenyek, példaként általában nem is kell messzire menni, de ezúttal messzire, az afrikai Angolába megyünk. A Journal de Angola című luandai lap nemrég kénytelen volt cikket írni arról, hogy a kommunizmust nem lehet injekció segítségével beletáplálni az emberekbe, ehhez egész más eszközök, utak-módok szükségesek. No de nem véletlenül írt erről a témáról az angolai újság. Az ország történetében először nagyszabású gyermekmentő akciót indított ugyanis a kormány: elrendelte, hogy minden kicsit be kell oltani gyer- megbénulás ellen. Orvosok és ápolók kezdtek hozzá a munkához, bejárták a városokat és a falvakat, a legelhagya- tottabb helyeket is, hívták a szülőket, magyaráztak, igyekeztek bizalmat kelteni gyakorta olyan emberekben, akik soha életükben nem kaptak injekciót, de talán még egy tablettát sem. Dolgozni kezdett azonban az ellenzék, a haladó kormányzat ellenségeinek tábora is. Suttogva, ellenőrizhetetlen és sejtelmes fülbesú- gások útján kezdték elterjeszteni: a fehér köpenyes kormányemberek nem valami betegség ellen küzdenek, hanem a kommunizmust oltják be a gyerekekbe. (Mellékesen szólva feltételezhető, hogy az angolai falvak lakóinak jó része nem is tudja, mi az a kommunizmus, de hát a falu tekintélyes varázslója ilyen szent borzaalapul, amelyik szerint a lidércfény egy eltemetett holttest fölött viliódzik. Ennek a hiedelemnek valóban van alapja. Ismeretes, hogy a csataterek hevenyészett tömegsírjai fölött jelentek meg leggyakrabban a titokzatos jelenségek. Ez pedig azért van, mert ilyenkor megnő a talaj foszfortartalma, a tetemekből a földbe került foszforsav révén. Itt azután egy kémiai folyamat indul meg. A foszforsav a talajbaktériumok közreműködésével foszforhidrogénné változik, ez pedig illékony, gáznemű anyag. A levegőibe kerülve egyesül az oxigénnel. Ilyenkor lobog fel a kísérteties, sejtelmes fény. »A foszforhidrogén oxidálódá- sa« tudományos kifejezés helyettesíti ma már a lidércfény elnevezést, bár az emberek még nagyon sokáig így nevezik majd. Nyilván annak ellenére is, hogy a »megnyugodni nem tudó bűnös ember imbolygó lelke« időközben beköltözött a laboratóriumokba: könnyűszerrel elő lehet idézni a négy fal kpzött is a korábban félelmet keltő lidérc- fényt. M. A. Az új évadban ivanov című színpadi művét látjuk majd, mélyet 1887 novemberében írt. Alkotó elvéről e darab kapcsán így vallott Csehov: »Korunk drámaírói darabjaikat kizárólag angyalokkal, gazemberekkel és bohócokkal zsúfolják tele... Ere- detiaslkedni akarnak...« A túl hamar kifáradó, önkéntelenül is bűntudatot érző, nagyon magányos embert akarta ábrázolni Ivanovban. Leszkov, a kortárs író felismerte a darab jelentőségét: » ... Sajnos, túl sok Ivanov van közöttünk, ilyen akarattalan, gyenge ember, aki mindent lejárat, amihez csak hozzáfog.« A Ványa bácsi, a Három nővér, a Sirály, a Cseresznyéskert, a Platonov a drámairodalom legnagyobb értékei közé tartozik. L. IGyorsított csírázás Szovjet kutatók megállapították, hogy a növények zöld levéléihez hasonlóan a magvak is képesek fényenergiát felvenni és átalakítani. A kutatók kísérleteik során fényimpulzusokkal kezelték a magvakat, s így azok gyorsabban csíráztak, a belőlük fejlődő magoncok gyorsabban növekedtek, s a kifejlett növények nagyobb termést hoztak. A kísérleteket eddig búzával, gyapottal, cukorrépával és paradicsommal végezték. lommal beszél róla .. : akkor csak valami szörnyűség lehet.) 'A kormánynak meg kellett tehát indítania az ellenpro- paganda-had járatot. Akárhogy nézzük is, a gyerekeket meg kell óvni a szörnyű járványtól azokban a legeldugottabb falvakban is, ahol a több száz éves portugál uralom alatt minden egészség- ügyi gondozást nélkülöztek. S el kell terjeszteni nemcsak a védőanyagot, hanem azt a tényt is, hogy az ideológiák nem a kiskanálba cseppentett gyógyszerekkel, nem a bőrön vagy a véren át terjednek... Bár ki tudja? A szóban forgó vakcina közvetlenül valóban a gyermegbénulástól óvja a gyerekeket, a csep- pekben a leggondosabb vegy- elemzés se tudná kimutatni a kommunizmus elemeit. De ha a szülők több esztendő tapasztalatai alapján megértik, hogy mi ennek az akciónak a célja, kik és miért érkeznek hozzájuk rendszeresen fehér köpenyben és kik küldik őket, továbbá, ha ezek a gyerekek egészségesen felnőnek, és tudni fogják, milyen rendszernek köszönhetik megmenekülésüket ettől és sok más járványtól — talán még azt is elmondhatjuk majd, hogy a cseppekksl mégiscsak a kommunizmus eszméit vitték beléjük. T. I. Somogyi Néplap
