Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
Az utókor Agyról Hogyan él Ady Endre és költészete ma? Szinte megmérhetetlen. Hiszen van úgy, hogy egy-egy verssora, szó- használata egészen váratlanul bukkan fel a köznapi beszédből, s aki mondja, talán nem is tudja, honnan került szavai közé, ami nem sajátja. De amit sajátjának érez. A Disznófejű nagyúr kifejezés mára már közhelyszótárban szerepel... Ady Endre helyét a magyar irodalomban régen kijelölték. A legnagyobbak között. Munkásságáról könyveket írtak, életműve a sokadik kiadásban lát napvilágot. Milyennek látták, látják őt azok, akik műveikkel maguk is nevet szereztek? Benedek Marcell szerint: »■a külföld elismerése nélkül is tudjuk, amit tudunk, hogy van nekünk egy... Petőfihez méltó költőnk, akit a külföld éppoly kevéssé és gyatrán ismer, mint amilyen kevéssé és gyatrán ismeri Petőfit.« Lukács György Ady-képe ilyen: »Az a nagy krízis, ami Európát az első világháborúhoz vitte, különböző földalatti gócokon, többé-kevésbé tudatosan megszólalt a világ csaknem minden irodalmában. Az a magánvéleményem, hogy ez a leghamarabb és a legadekváltabbán Adyban szólalt meg — ebben a 'tekintetben Ady fölötte áll összes európai kortársának, kikben az elégedetlenség és ez a forradalmi szükségszerűség hangot kapott —, hogy tehát emberileg és költőileg is Ady ennek a kornak a legnagyobb lírikusa.« Fábry Zoltán ezt mondta: »•Adyt nem temetni, nem kisebbíteni kell, de feltámasztani, felnagyítani, hogy hasson, éljen, használjon, segítsen.« Féja Géza pedig így vall : »Meggyőződésem szerint nem csupán korának, hanem ennek az aookaliptikus századnak a költője, — ezt különben ő látta a legtudatosabban. Világképe, azok a versei, melyekben nagyobbakra néz, ma ugyanannyira érvényesek, mint tegnap.« Devecseri Gábor szerint a »Jélentősége —mint korszak- váltást jelző és hozó költőké általában — nemcsak és esetleg nem elsősorban irodalmi. Ady azok közé a nagyjaink közé tartozik, akiknek irodalomtörténeti és történeti jelentősége a legszorosabban tartozik együvé és ugyanakkor vetekszik is egymással.« Illyés Gyula vallomása: »Ha föladom magamnak a kérdést, hogy életem melyik korszakában volt rám hatással Ady Endre, azt kell válaszolnom, kezdettől fogva, s azóta mindig.« Keresztury Dezső sorai pedig programmá kell, hogy váljanak: »a teljes Adyért kell verekedni, a teljes Ady hathat ma is minden ellentmondásával, minden zűrzavarával, viharos örvénylődével együtt.« L. L. ÚTIKALAUZ HELYETT Borítékos sorsjegy Krakkóban Ha turistaként látni akarunk valamit, akkor sok minden amellett el kell robognunk, amit talán szintén érdemes lenne megnézni. Furcsa kettősség ez. Így is sokszor »veszekedtünk«, hogy mit hagyjunk ki a nem várt érdekességek kedvéért. / Falvak, városok A régi 'hegyi falvak gyönyörű házairól nem írok részletesen. A mai építkezés érdekelt. Vajéul mennyire törődnek a faluképpel? A természetvédelmi területeken intagyan. Másutt sehogyan sem. Azaz éppúgy, mint Magyarországon. Délen, a határhoz közel a nálunk is jól ismert sátortető a divat, északabbra szörnyű házihibrideket húznak föl, keverve a barokk, a klasszicista és a Bauhaus elemeit. Nincs egymástól íanulnivalónk. ✓ A legtöbb egyedülálló műemléket szépen helyreállították. A várakat, a templomokat — Zólyomét, Árvát, Kraszna- horkát, a lőcsei Szt. Jakab templomot — példásan megóvták. A történelmi városmagok viszont csak kívülről szépek, a helyreállított homlokzatok mögött romló udvarok, összevissza belső terek vannak. Műemlékvédelmünkre büszkék lehetünk. Tói a második határon Írtam már a közlekedésről és az építészetről. Lengyelországban következtek a nagy meglepetések. Életveszélyesen vezetnek. Az autóúton lovas- kocsiba botlunk, a kamionok lelökik a kis Polskikat, összevissza slalom óznak ... Az út két oldala viszont kárpótol. Krakkóig összefüggő falu-tanya rendszeren megyünk át. (A családi házak szebbnél szebbek. (Elvétve persze itt is akad idétlen.) Szeretik a fényt. Nagy ablakok vannak, minden oldalon. Érdekes mértani idomokból harmonikusan áll össze egy-egy épület. Láttunk olyat is, amelyikhez épp akkor raktak toldalékot, mégsem lett a bővítésiből . idegen, ragasztékszerű nyúlvány; beilleszkedett a téglatestek, gúlák, .féltetők közé. Több gondunk is támadt. Elfogyott a vizünk, a kenyerünk, a tejünk... A hagyományos le/ngyel—magyar barátságból így hamar ízelítőt kaptunk. Gyöngyöző hideg kútvizeit hozott egy négy-öt éves kisfiú. A kenyérboltnál kisegítettek néhány zlotyval, mert nem volt aprónk. Az áruházban — külön nekünk — a hűtőkamrából hozták Iki a tejespalackort. A „magyar” város A magyar város pedig Krakkó. Itt nem éreztük külföldön magunkat. Az üdvözlő zsibon- gás is elmaradt. Mindenkimek nem lehet köszönni. A Ryne- ki-bazárban magyaros volt a tolakodás, a Wawelben egymást kerülgették a magyar csoportok. Még borítékos sorsjegyet is vettünk. A lengyelek a mienkhez hasonló kedvvel játszanak. 10 zloty egy boríték, autóból árulják. N-am egészen olyan, minit nálunk, sorszám szerinti nyereményjegyzéket kell böngészni. Megnyertük a sorsjegy árának dupláját, és gyorsan el is veszítettük. Mellettünk egy honfitársunk ötszázat markolt föl. Azt mondta, vodkát 'vesz rajta. Alkoholfogyasztásban — sajnos — közel állhat a statisztikánk. A lengyelek is'szeretnek fehér asztalnál poharaz- gatva üldögélni. Beszélgettünk erről — még itthon — egy turistával. Náluk is hasonló a névnapozás, az ivászat, ha örülnek, ha szomorúak... Szerencsére a sok magyar turista zsebe nemigen bírná a kocsmázást. A szesz méregdrága. tok között húszan-harmincan lézengenek, kint meg türelmesen várnak százan. Feleségeink nem győzték , sajnálni őket. Giccs — mérsékelten A divat itt ,— nekünk — divatosabb, mint a szlovákiai. Amikor volt időnk, a kirakatoknál áitszámolgatva néztük az árakat. .És rájöttünk, hogy nem érdemes. Sok minden olcsó, sok minden drágái Úgysem tudunk rájönni az ■ összképre. Egyedül a népművészeti és ajándéktárgyaknál állapíthattuk meg, hogy olcsóbbak, mint .itthon. És — talán ez a legfontosabb — kevesebb a giccs. Üjabb tanulnivaló. Vidáman, teltek napjaink. Amit leírtam, nevetve csináltuk végig, jókedvűen, lépten- nyomon kedves lengyel »karjelzések« irányításával. Talán ezért is indultunk el nehezen a huszadik század végének zarándokhelyére, Auschwitzba. Luthár Péter (Folytatjuk) IPARI MCŒMLÉK Magyarországon a fcékfestés, a kelmefestésnek ez a speciális technikája a XVIIÏ. század elején honosodott meg. Ekkor épült Pápán a Kluge-féle festőüzem, amely ma eredeti berendezéseivel Közép-Európa egyedülálló ipari múzeuma. Képünkön: Nyomóminták. Irodalom Latin-Amerikából Nem úgy itthon... Folytatom az összehasonlítást, kellemesebb tapasztalatokról. A lengyel kempingek — elég sok »adatot« gyűjtöttünk róluk — tiszták, kulturáltak. Meleg víz is van mindig. (Csehszlovákiáiban ez utóbbi hiánycikk volt.) A mosdók, a iWC-k tiszták, állandóan takarítanak, papír is van. A nyilvános illemhelyek és a szórakozóhelyek toalettjei is példásak. Nem akarom tovább részletezni, de az utas- embernek egyik legnagyobb gondja ez. Azaz lengyelhon- bam nem gond. Igaz, ott a férfiaknak is fizetniük kell... ! Üjra a boltokról — oldalbordáink szemével és egy kicsit háziemberi mivoltunklban — csak röviden. (Mert ; különösebb kérdezősködés, beszélgetés nélkül így ismerhetjük meg legkönnyebben egy-egy ország lakóinak hétköznapjait.) Az önkiszolgálás természetesen Lengyelországban is olyan, mint nálunk. Kevesebb kosárral. Máig sem tudom megérteni, hogy miért kell egy háziasszonynak tíz percig , sorakoznia a bevásárlókosárra várva. Olyan keveset tartanak egy-egy ABC-ben, hogy apuiFöldrajzköayvnél pontosabban A Latin-Amerikából érkező műveket kezdetben, üzenetnek gondoltuk. S ebijen a ritkaság-érzet fogalmazódik meg. Miguel Angel Asturias 1899-es születésű guatemalai író regényeire gondolok itt. Az Elnök úrra, a Zöld Pápára és Az a félvér nőszemély című ' művére. Nobel-díja 1967-ben még legalább annyira gesztus értékű, mint amennyire mágikus elemekkel átszőtt epikus-költői prózájának értékelése: Közép-Amerika földjét, népét, lelkületét átfogó látomásai tiltakozások a társadalmi elnyomás ellen. Ismertük Jorge Amado brazil író nevét, műveit is, melyek a bahiai négerek, mulattok egzotikus világát idézik. Üzeneteknek tekintettük ezeket. Egy, az európai embernek színes, de idegen világ jelentkezésének. Asturias No- bel-díja ellenére is fehér holló különlegességű ritkaságoknak. Talán kicsit — mint én is — idegenkedtünk ettől a világtól, irodalomtól. S egy- szercsak kiderült: önálló, kis túlzással — egységes irodalom ez. A latin-amerikai országok egyenetlen fejlődésének, az egyes néprétegek, etnikai egységek életmódja közötti különbségének irodalmi dokumentumai hűségesebbek a földrajzkönyveknél, illetve a történelem tantárgyánál. Mára a latin-amerikai irodalom nemcsak része lett az egyetemes irodalomnak, de jelenünkben legizgalmasabb ösz- szetevői közé tartozik, így is fogalmazhatnánk: diktál... Egyre többen ismerik meg, s válnak tisztelőivé a havannai születésű Alejo Carpenti- emek, az argentin Julio Cor- tázarnak — egyik elbeszéléséből született Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmje —, a mexikói Carlos Fu- entesnek stb. A sokszínű világból is kitűnik az az író, aki az 1967-es könyvkiadás szenzációját jelentette meg. Gábriel García Márquez Száz év magány című eposzi tulajdonságokkal jellemezhető nagyregénye nemcsak Latin- Amerikában, hanem az egész kontinensen, majd Európában is forró siker lett. A kolumbiai író korábban is publikált kisregényeket, melyek figyelemreméltóak, ám a Száz év magánnyal az ibér kontinens irodalmának legnagyobbjai közé emelkedett. Magyarországon az említett regénye gyors egymásutánban kétszer is megjelent, és kisregényeit is kiadták. Ez utóbbiak közül legkiemelkedőbb a címadó. A baljós óra, amelyet Márquez 1962-ben írt. Ismeretlen tettesek falragaszokon tesznek közzé ismert pletykákat, melyek egyszeriben felforgatják a Macondo környéki községet: a gyilkosság, a terror időszaka kezdődik. Em— Ezt az egy üveget még kiürítjük, és megyünk. Rendben? Fehér Sanyi tétován bólintott. Bízott is meg nem is régi cimborájában, Sarki Laciban, akit az általánosban is csak Szögletnek ismertek. Sörösüvegek a fal mellett A sörösüvegek ott ácsorog- tak a lábuknál. Üresen meg félig-harmadig tartogatva magukban a langyos italt. Mert itt, a kis sarki boltban nem vesződtek a hűtéssel, egyenesen a ládából emelték ki az üvegeket. így is gyorsan elfogy. Kiváltképp ilyenkor, fél három tájban, amikor a közeli gyárban vége a délelőttös műszaknak. Most is nyolcán, tízen álldogálnak, kezükben szorongatva meg a járda szélén pihentetve a sörösüvegeket. A fal tövében néhámy lapos, kopott aktatáska támaszkodik. Tegnap is itt voltak. Szöglet hívta, és nem lehetett visszautasítani. Előtte délután meg ünnepelni kellett az új munkahelyet, melyet a barátja-szerzett a számára. Este nyolckor ért haza. Erzsi nem szólt hozzá. Akkor megfogadta, hogy a műszak után legföljebb egy üveg sörre marad el. Már csak azért is, hogy ne legyem igaza az asz- szonynak, aki szidta, amiért összehozta a sors Szöglettel. Mert ö ismeri, a húga jó barátnője a második feleségének, neki ne beszéljen senki, hogy milyen ember Sarki Laci. Link fráter, aki huszonhat éves létére visszakerült az anyjához, mert a második asszony sem tudta elviselni az állandó italozását. Hát ilyen emberhez szegődsz te? Eddig legalább hetenként egyszer-kétszer tisztességesen hazajöttél. De ezután? A második sörnél tartottak. De nem ízlett neki. Nemcsak azért, mert meleg volt, hanem szégyellte magát itt, az utcán. Az előbb is egy ötvenes, fáradt arcú asszony úgy nézett rá, hogy szemét lesütve fordult el a tekintete elől. — Na, csináljuk, mert így sose végzünk — nyomta a kezébe Szöglet a félig telt üveget. Ahogy kifogyott, barátja bement az üres üvegekkel. Alig egy perc múlva két telivel jelent meg. — Most kellene itthagynom — mondta magában. — Igaz, hogy megharagudna, de a családi béke megérne any- nyit. — Nem ebben állapodtunk meg! Minek hoztad ezt a meleg löttyöt? Szöglet nem sértődött meg. — Nem akartam én, csak letettem a két üveget, hogy visszakapjam a betétet, és er-, re odatett a mámi két üveggel. Hát adjam vissza? Különben is ez sokkal hidegebb. Fél négy — nézett az órájára. Erzsinek megígérte, hogy ma még megjavítja a kerítést, elvisz egy nagy szatyor paradicsomot az anyjának. Meg a gyerek biciklijét is meg kellene bütykölni. — Nem lesz ebből semmi — legyintett a felesége. — Majd Szöglet elrendezi, mivel töltsd a délutánodat! — 'Te, én nem iszom meg. Nem kell! — Mit majrézol? Vár az asszony? Ne félj. nem rúg ki, amiért fél órát késel. El kellene indulni. Csak annyit szólni: — Szevasz. És futni a legközelebbi buszmegállóig. Letette az üveget a fal mellé. — Megyek. — Hát csak nem szégveni- tesz meg? Visszautasítod a sörömet? ötven felé járó, irdatlanul nagy pocakos, micisapkás férfi lépett ki a boltból. Szöglet megszólította: — Józsi bácsi! Milyen ember az, aki nem fogadja el barátjától a sört? — Öcska — válaszolta zsíros hangján, jóformán pillantásra se méltatva őket. — Na látod. Pedig az öreg csak tudja. Na, ne balhézz! Megisszuk, azután megyünk. Négy óra lesz. Haza kellene menni. Erzsihez, Zolihoz. De milyen ember, az, aki faképnél hagyja a barátját? \ Ezt kérdezi majd Szöglet minden ismerősétől az üzemben. Tényleg: milyen ember vagyok én? Erzsi azt hajtogatja, többre is vihetném. Nézte Lacit, aki valami nőről beszélt, az irodán dolgozik, de már jól áll vele, talán a jövő héten beérik a gyümölcs. Szeme ugrált, mint egy kis egéré, és ez a riadt vibrálás teljes ellentétben volt az arcával, melyen minduntalan előtólakodott valami fenegyerekes, kihívó vonás. — Ha beviszi az üvegeket, 'meglépek. — Gyere, Misikém, meséld el a barátomnak, milyen nő a Piri! A megszólított — széles vállú fiatalember — hátrapillantott, de nem mozdult feléjük. — Nem jössz, Misikém? Csak egy pillanatra fogd meg a barátomat, mert el akar szökni. A széles vállú hozzálépett. Gyűrött cigarettásdobozt nyújtott feléje. Szöglet gyorsan visszatért. — Na, ezt az egyet még megisszuk, és igazán megyünk. Kezébe nyomott egy üveget. Sanyi tétovetn emelgette, mintha a súlyát becsülné. Barátja a széles vállú felé fordult: — Te is mondd meg: milyen ember az, aki ott akarja hagyni a barátját? — Az? Az már nem is ember. Fehér Sándor szerszámkészítő szakmunkás néhány másodpercig hallgatott. Azután halkan csak ennyit mondott: — Jó. Akkor ebben maradunk. A közeli lefolyóhoz lépett, és a vasrácsra hajította a sörösüveget. Paál László iítettük, hogy e művek szellemükkel hűségesebbek a gyakorta változó történelem- könyveknél. A száz év magány is a képzelt Macondo földjén játszódik. A regényfolyam nagy, üdvözítő mondandója az, hogy az emberi lét bármilyen kegyetlen és tragikus történésekkel megvert is, mégiscsak érték, pozitívum! Az egyetemes értékű mondanivaló'mellett Gabriel García Márquez varáasos, fantáziadús — a mesés elemek sem idegenek tőle — stílusa az. ami ezt a regényt szinte lehetetlenné teszi. Mítosz és realitás együtt; az idő fikdó, hiszen, olyan események kerülnek egymás mellé, melyek egymásból krono- lógiailag nem következhettek volna. Családregény a Buen- diákról, akiknek sorsa tulajdonképpen az emberiségét hordozza. Egy nyilatkozata szerint Marquezzel kilencéves koráig minden megtörtént, amit íróként kamatoztathat. Egy kicsit igaz ez Mario Vargas Llosa perui íróra is, aki 1936- ban jött a világra Arequipá- ban. Csodálatos termékenységgel születnek művet, melyek arról is tanúskodnak, hogy mély nyomot hagyott benne gyermekkora, a katonai középiskola. Kamaszként írt drámáját Piurában mutatták be 1952-ben. La ciudad y los perros című regényével 1962- ben elnyerte a rangos Bib- lioteca Breve-díjat. A nemzetközi Formentor-pályázaton mindössze egyetlen szavazattal szorult e műve Semprun A nagy utazás című regénye mögé. Az említett könyv magyarul is megjelent A város és a kutyák címmel. A »kutyák« a katonai középiskola alsóbb osztályosai, kadétok. Nyomasztó világ ez, a kegyetlenség mikrovilága. Ismertekké, kelendőkké váltak művei magyar nyelven is: a Négy óra a Catedrálban, a Zöld Palota, a Kölykök című novelláskötet, s most a Pantaleon és a hölgyvendégek. Művei, olykor vitrioles gúnynyal — mint a Pantaleón és a hölgyvendégek — az erőszak, gyávaság, tisztesség titkait kutatják. »Meg vagyok róla győződve, hogy azok a rögeszmék, melyek szorongással töltenek el, melyek gyötörnek bennünket, de azok is, melyek erőt adnak, hogy várjuk és akarjuk a változásokat életünkben, hajlékony, eleven és ösztönző formában mindig visszatükröződnek majd az irodalomban« — nyilatkozta. A latin-amerikai irodalom ezt a reményt teljesíti be napjainkban. Eeskó László Somogyi Néplap EH
