Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

Andreotti Washingtonban Guilio Andreotti olasz mi­niszterelnök kedden megkezd­te hivatalos washingtoni láto­gatását. James Carter ameri­kai elnök a Fehér Ház kert­jében rendezett ünnepélyes fogadtatáson »személyes ba­rátként« és a »világ egyik kiemelkedő államférfiaként« üdvözölte az olasz kormány­főt. Andreotti az Egyesült Ál­lamokkal való barátságot és a nyugati közösségben való rész­vételt jelölte meg a római külpolitika két pilléreként. Carter szokatlan szívélyes- ségű fogadóbeszédében han­goztatta: »Olaszország a nyu­gat-európai közösség egyik 'kulcsfontosságú állama«, s az Egyesült Államok megbecsült N ATO-szö vetségese. Andreotti két nap alatt há­romszor tárgyal Carterrel, míg Amaldo Forlani 'külügy­miniszter amerikai kollégájá­val. Cyrus Vance-szel tanács­kozik. A tárgyalások előteré­ben gazdasági és pénzügyi kérdések mellett — a balol­dal nyugat-európai szerepe, előretörése áll. A korábbiaknál is barbárabb tömegpusztító fegyver „Már csak az embereket ölné meg Genscher és Bahr a neutronbombáról 99 Panama-csatorna A rendezés éve? A neutronbomba — egy bonni felmérés szerint — más NATO-tagállamok közvéleményét osak mellékesen érdekli, az NSZK-ban azonban érzelmeket korbácsolt föl, hatalmas tiltakozó hullámot és belpolitikai vitát váltott ki. Nyílt ti­tok, hogy ha e fegyvereket rendszeresítenék, Nyugat-Euró- pában a legtöbbet az NSZK területéire telepítenék. Szünetelnek a harcok Egyiptom izraeli fegyverekkel támadott Élénk közvetítés Kairó és Tripoli között Szadat egyiptomi elnök a közvetítő tevékenységet folytató Bumedien algériai államfővel is tárgyalt az Egyiptom és Líbia között kialakult harci helyzetről. Telefotó: AP—MTI—KS) Bár Tripoli még mindig nem erősítette meg hivatalo­san a Kairóban vasárnap este bejelentett tűzszünetet, a hír- ügynökségek szerint szünetel­nek a harci cselekmények Egyiptom és Líbia között. Most egyik fővárosban sem tettek közzé újabb összecsapá­sokról beszámoló hadijelen­tést. A helyzet bizonytalanságára utal a két ország közötti köz­vetítői tevékenység folytató­dása. Bumedien algériai kor­mányfő, aki hétfőn a líbiai fővárosból Kairóba utazott, még aznap este visszatért Tri- poliba, s — az Arna hivatalos líbiai hírügynökség jelentése szerint — két ízben is talál­kozott Kadhafi elnökkel. A megbeszélés témájáról részle­teket nem közöltek. Röviddel Bumedien után Tripoliba érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke is, aki a konfliktus kezdete óta közve­tít a líbiai és egyiptomi veze­tők között. Líbia fővárosában tartózkodik Szabah Al Ahmed Al-Dzsabir Al-Szabah kuvaiti külügyminiszter is, aki eluta­zása előtt Kairóban Szadat el­nökkel tárgyalt. A két szomszédos ország mintegy 1500 kilométeres ha­tárvonalán kedden is nyuga­lom volt, s mindkét fél tisz­teletben tartotta a tűzszüne­tet. Líbia azonban mindezide- ig nem jelentette be hivatalo­san a tűzszünet tényét. Ezt a diplomáciai megfigyelők an­nak az értesülésnek tulajdo­nítják, amely szerint Egyip­tom azt követelte ji tűzszünet előfeltételeként, hogy Líbia távolítsa el a határ közelében kiépített elektronikus előrejel­zőrendszert. Líbia kedden hírül adta, hogy a hatnapos konfliktus során foglyul ejtett egyiptomi katonák izraeli fegyverekkel voltak fölszerelve. — Ez — mutatott rá Líbia — bizonyít­ja, hogy Szadat elnök az ame­rikai CIA és Izrael ügynöke is. Elfogták Re velli-Beaumont elrablóit Két héttel azután, hogy ki­szabadult Luchino Revelli- Beaumont, a Fiat-cég fran­ciaországi kirendeltségének igazgatója, Spanyolországban letartóztatták Revelli-Beau- mont feltételezett elrablóit is. Az április 13-i emberrablást egy magát »A forradalmi szo­cialista egységért küzdő bi- zottság«-nak nevező csoport vállalta magára. Az 58 éves Revelli-Beaumont — aki egy időben a Fiatot Brazíliában is képviselte — szabadulása után elmondotta, hogy fogvatartói őt — egyebek között — a Fiat cég által a fejlődő országok­ban elkövetett állítólagos visz- szaélésekért tették felelőssé. Kedden Párizsban közölték, hogy a spanyol rendőrség nyolc — más jelentések sze­rint hat — latin-amerikai il­letőségű személyt vett őrizet­be. Kijárási tilalom Tegnap a Sri Lanka-« kor­mány enyhített a főváros nyolc külső körzetében bevezetett kijárási tilalmon. A választá­sokat követő zavargások miatt kihirdetett éjszakai kijárási tilalom két órával megrövidül. A rendőrség jelentése sze­rint hétfőn nyugalom volt az országban. Ugyanakkor bele­halt sérüléseibe két személy, s ezzel az összecsapások halá­los áldozatainak száma 32-re emelkedett. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere, az FDP elnöke a Frankfurter Rundschaunak nyilatkozott általában az enyhülésről és a leszerelésről, de foglalkozott a neutronbomba körüli vitával is. Állást foglalt a sokoldalú enyhülési folyamat folytatása mellett, a hidegháborúhoz va­ló visszakanyarodás ellen. Ki­fejtette, továbbra is szoros összefüggés fog fennállni a bécsi haderőcsökkentési és a genfi SALT-tárgyalások kö­zött, noha — mint mondotta — »Bonn és Washington sze­retné megfordítani a konfe­renciák sorrendjét és igyek­szik először a bécsi tárgyalá­sokon előrelépni«. Ez azon­ban nem jelent irányvonalvál­tozást. Arra a kérdésre, hogy az amerikai neutronbomba nem torlaszolja-e el a bécsi had­erő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon az esetleges ha­ladás útját, Genscher azt vá­laszolta: e fegyver »reagálás« azokra a fegyverkezési erőfe­szítésekre, amelyeket — sze­rinte — a Szovjetunió folytat más területeken. Egon Bahr, az SPD országos ügyvezetője — aki múlt heti cikkében »A gondolkodás el­fajulása jelképének« minősí­tette a neutronbombát — a Vorwärts eheti számában is­mételten, s talán még határo­zottabban elítélte az új fegy­vert. Az SPD hetilapjában azt írta, hogy e fegyvert »össze­egyeztethetetlennek« tartja az emberi jogokkal. »A neutronbomba hasonlít a bakteriológiai fegyverekhez és néhány vegyi fegyverhez — állapította meg Bahr. — E fegyvereket is száműzték a stratégiából, és a tilalomnak vonatkoznia kellene a neut­ronbombára is. mert ... fel­tételezett tökéletességével. már csak az embereket ölné meg, az anyagot épségben hagy­ná« ... Knud Boerge Andersen dán külügyminiszter arra a kér­désre, mit szándékozik tenni kormánya a neutronbomba gyártására és a NATO-orszá- gokban történő felhalmozásá­ra vonatkozó amerikai terv kapcsán, kijelentette: vélemé­nye szerint »ez teljes mérték­ben az Egyesült Államok bel- ügye«. Hasonló szellemben nyilatkoztak e kérdésről más nyugat-európai politikusok is. Nem nehéz azonban észreven­nünk, hogy az Ilyen nyilatko­zatok egyedülállóak a Penta­gon tervei ellen tiltakozó tö­meges megmozdulásokkal szemben — s ez nem véletlen. A józan gondolkodású politi­kusok, a közvélemény képvi­selői tudják, hogy nemcsak új típusú — a korábbiaknál is barbárabb — tömegpusztító fegyver kidolgozásáról van szó, hanem annak az Egyesült Ál­lamok határain túl, Nyugat- Európában való elterjesztésé­ről. A sajtó jelentésekből kitű­nik: Washingtonban a neut­ronbombával kapcsolatos ter­veket egyáltalán nem tekintik az »Egyesült Államok bel- ügyének«, hanem szorosan cisz- szekapcsolják a NATO nyu­gat-európai tevékenységével. Washingtonnak és a NATO- nak a neutronbomba Nyugat- Európában történő felhalmo­zásával kapcsolatos tervei csak bonyolultabbá teszik a kelet—nyugati kapcsolatokat és fegyverkezési hajsza újabb, még pusztítóbb fordulójához vezethetnek. így tehát bárme­lyik oldalról is vizsgáljuk, a neutronbombával kapcsolatos amerikai terveket, nehéz len­ne »az Egyesült Államok bel- ügyének« tekinteni, hiszen közvetlenül érintik az európai országok érdekeit, s joggal keltenek aggodalmat a béké­ért és az enyhülésért küzdők körében. Amerikai—dél-koreai tárgyalások ígéretek az „erő” növelésére *>*­Békeszólamok hangoztatá­sával, ugyanakkor a dél-koreai katonai potenciál ■ erősítésére tett ígéretekkel fejeződtek be tegnap Szöulban Harold Brown amerikai és Szu Csőn Csul dél-koreai hadügymi­niszter kétnapos tárgyalásai. A konzultációkról kiadott köz­lemény rámutat, hogy Dél-Ko- rea védelme ürügyén minden­képpen fenntartják a bábre­zsim hadseregének harcké­szültségét; további fegyverek­kel látják el a dél-koreai ka­tonákat és a koreai háború óta első ízben felállítják a közös katonai hadműveleti parancs­nokságot. Ugyanakkor Wa­shington — a közlemény sze­rint — fokozatosan kivonja szárazföldi csapatait Dél­Koreából. Az első ütemben — 1978 végéig — mintegy 6000 amerikai katona hagyja el Dél-Koreát. A közlemény utal arra, hogy 1978 után is Dél-Koreában marad a második gyalogos hadosztály parancsnoksága és a hadosztály két dandárja. Ezek az egységek a csapatki­vonások utolsó üteméig ma­radnak Dél-Koreában. A két hadügyminiszter rámutatott, hogy a Dél-Koreában állomá­sozó amerikai csapatok to­vábbra is betöltik a »béke- fenntartó erők szerepét«, mi­vel az 1953-as koreai fegyver­szüneti egyezményt mindeddig semmilyen hatékony megálla­podás nem váltotta fel. Panama műállam — írta 1971-ben megjelent könyvé­ben. Russel Fitzgibbon, aki ismert Latin-Amerika szak­értő az Egyesült Államokban. Véleménye szerint a »mű« jelző használható mindenre, ami Panamával kapcsolatos: az ország létrejöttére, gazda­ságára, bel- és külpolitikájá­ra, társadalmának szerkeze­tére. Ezek a nézetek megle­hetősen elterjedtek Észák- Amerikában, s azt kívánják kifejezni, hogy a csatorna és a csatornaövezet az ameri­kaiaké, mert ők építették a vízi utat. Az immár három éve las­san csordogáló megbeszélé­sektől, amelyek az 1903-as szerződés megújítását céloz­zák, legtöbb megfigyelő azt várta, hogy végre eredmé­nyesen zárulhatnak. A ren­dezés éve lehetne tehát 1977, ha az új elnök lendületet adna a tanácskozásnak. Egy esetleges új szerződést azon­ban a kongresszussal is el kell fogadtatnia. S ha az év végéig vagy a jövő esztendő közepéig nem sikerül Carter- nek rátifikáltatnia a megál­lapodást, akkor alighanem elkésett, hiszen 1978 máso­dik felében újjáválasztják a képviselőház tagjait és a szenátus tagjainak egy har­madát. A következő, az 1979- es év pedig a következő el­nökválasztás idejét előzi meg. A tárgyalások a panamaiak meg-megújuló törekvései, küzdelmei miatt kezdődtek meg. A nemzeti független­ségért indított harc sok ál­dozatot követelt a kis or­szágtól az utóbbi évtizedben. Panama népe hosszú idő óta próbálta rávenni Washing­tont előjogainak feladására. Ennek eredményeként 1964- berx az Egyesült Államok kor­mánya ígéretet tett arra, hogy fokozatosan felszámolja a Panama által gyarmatinak nyilvánított rendszert. A va­lóságban azonban semmi sem változott. Három esztendővel ezelőtt született megegyezés arról, hogy a közép-amerikai ország az ezredfordulóig visszakapja szuverenitását a scatorna fölött. Az új szer­ződésnek ez lenne az egyik lényeges pontja. Washington viszont a fontos nemzetközi vízi út biztosítására hivatko­zik, s ez egyszerűen azt je­lenti, hogy a jövő században is valami módon szeretne je­len lenni a térségben. Omar Torrijos elnök kor­mánya a haladó reformokra alapozta politikáját. Állás­pontja az, hogy az ENSZ vál­lalhatna felelősséget a csa­torna állandó üzemeltetésé­ért. Nem kevésbé lényeges motívuma a tárgyalásoknak az amerikai katonai támasz­pontok jövője. Washington tett bizonyos engedményeket, hiszen ötvenről negyven év­re szállította le e bázisok használatának határidejét. Jelenleg ugyanis 14, az Egye­sült Államok dél-amerikai terjeszkedését, gazdasági és politikai jelenlétét szolgáló támaszpont működik a csa­tornaövezetben. Az új szerző­dés ratifikálásával egyet-ket­tőt átadnának. A szerződésről folyó vita másik témaköre gazdásági jellegű. Panama legújabban egy milliárd dollárt kért, amiért az Egyesült Államok század eleje óta egy egyen­lőtlen feltételek alapján megkötött szerződéssel volta­képpen gyarmataként keze­li a csatornaövezetet, s csu­pán nevetségesen kis összeget fizet Panamának a haszná­latért; az 1903-as egyezmény értelmében 250 ezer dollárt évente. (Ezt később 1936-ban 430 ezerre, 1955-ben 1,93 mil­lióra, s végül 1971-ben 2.3 millióra emelték.) A csatorna bevételéből alig egy száxa- ' lékkai részesedik a panamai kormány, amely most végre legalább 150—200 millió dol­lárt szeretne évente kapni a forgalomból. Washington az egymilliárd dollárról nem is hajlandó tárgyalni, a bevé­telekből azonban kész mint­egy 30 millió dollárt fizetni, de ezt is úgy, hogy felemel­né a hajók által fizetett ille­téket. Mindenesetre ezek a kérdések újabb hosszadalmas tárgyalásokat jelentenek. A vízi út forgalma közben ha lassan is, de évről évre csök­ken. Számottevő viszont azon latin-amerikai országok át­haladó hajóinak száma, ame­lyeknek nincs kijáratuk az Atlanti-óceánra. A Panamát támogató latin-amerikai kor­mányok a csatornáról folyó 1 tárgyalásokban a gazdasági függetlenségükért az Egye­sült Államok ellen megkez­dett harc jelképét látják. M. B. Anglia a mélyponton Júliusban az iskolákból ki­kerülőkkel 1 614 000-re emel­kedett a munkanélküliek szá­ma Angliában. A bűvös egy­millió után alig egy évvel te­Kif-Iexikon Mini gyár inat — mini konfliktus A hírügynökségek nemrég gyorshírben közölték — brit csapatokat szállítottak Beli- ze-be, a volt Brit-Honduras- ba. Az egynegyed-magyaror- szágnyi területű Belize a brit birodalom utolsó gyarmata az amerikai kontinensen. A terület egykor a maja birodalom része volt. 1638 körül angol favágók teleped­tek meg itt, s hamarosan kö­vette őket a brit gyarmati adminisztráció is. Először Jamaicához tartozott, majd önálló koronagyarmat lett; 1964-ben kapott belső önkor­mányzatot. A teljes függet­lenség megadását az angol kormányzat azzal az ürüggyel ’ halogatta, hogy a kicsiny or­szág nem lenne képps ellen­állni az esetleges agresszió­nak. (Az ENSZ közgyűlése 1975-ben határozatban mond­ta ki Belize jogát az önren­delkezésre.) Az ország az egyenlítői övezetben fekszik, területé­nek nagy részét trópusi ős­erdő borítja. A fakitermelés a gazdaság legfontosabb ága­zata — külföl­di cégek birto­kában van. Mezőgazda- sága mono- kuliúrás, első­sorban citrus­féléket, ba­nánt, cukor­nádat termel­nek. Ipara ezeket a, ter­mékeket dol­gozza föl, sajá­tos gyártmá­nya a maha­gónifából készített bútor. Belize lakóinak legnagyobb része az Afrikából idehurcolt néger rabszolgák utóda, 24 százaléka indián, de vannak mulattok és meszticek is. Európai eredetű a belizeiek négy százaléka. A terület legjelentősebb politikai pártja, az Egyesült Néppárt Belize teljes függet­lenségét követeli, ugyanakkor az országgal szomszédos re­akciós guatemalai diktatúra azzal fenyegetőzik, hogy el­foglalja az egykori Brit- Hondurast. A Brit Nemzetközösség leg­utóbbi — londoni — értekez­letén felszólították Angliát:, védje meg közép-amerikai gyarmatát, és biztosítsa szá­mára a valódi függetlenséget. U. hát Anglia túllépett a másfél millión is, ami 35 éve a leg­súlyosabb munkanélküliséget jelzi. Mivel közben az állás­ban levők életszínvonala is egyre csökken, és hivatalos adatok szerint, a négy év előt­ti szintre esett vissza, Anglia kétségkívül háború utáni mélypontra ért, és javulásnak még halvány jelei sincsenek. Különösen lehangoló, hogy az iskolát elvégzett fiatalok egy- harmada szorul azonnal mun­kanélküli segélyre. James Callaghan miniszter- elnök és a parlamentben ked­den a kormány tevékenységét védelmezve rámutatott, hogy a tél óta a font helyzete meg­szilárdult, a valuta- és arany- tartalékok magasra szöktek. A fizetési mérleg is nagyot ja­vult. Végül fölhasználta az al­kalmat, hogy a munkanélküli­ség. súlyos adataival is a bér- követelések mérséklésére Int­se a dolgozókat. Az angol kormány kedden Fehér Könyvben | tette közzé módosított deoentralizálási terveit, miután az alsóházban a konzervatívok és a munka­párti lázadók ellenállásán ta­vasszal meghiúsult az első törvényjavaslat. A legjelentő­sebb változás az, hogy két kü­lön törvényjavaslat intézkedik majd Skócia és Wales korlá­tozott önkormányzatáról. A skót gyűlés minden bizonnyal messzebbmenő jogokat kap, mint a walesi. Az anyagi önállóság, a saját adóztatás jogának fogas kérdését azon­ban nem tudta megoldani a kormány, jóllehet a naciona­lista pártok erősen követelték.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom