Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
Pátosz és józanság Egy meghitt hangulatú irodalmi esten felolvastak egy novellát, amely hosszú párbeszéd volt inkább. Egy magát alkoholistának valló és cinizmusával is kérkedő fiatalember és egy esett kis nőcske helyenként töredezett és igazából be sem fejezett dialógusa. »Opus 0.1« — ez a címe az Írásnak. De amikor a műsorvezető föltette a kérdést a jelenlevő írónőnek, hogy honnan ez a különös cím, Valaki a közönség soraiból megelőzte őt. Ugyanis a »nem beavatott« is könnyen megér-' tette, hogy az elbeszélésben arról van szó, a fiatalember — a maga nagyon is közvetett módján és talán még akarata ellenére is — belső mozgásba lendítette a Jusztikának nevezett, s addig inkább csak növényi életet élő leányt. Tgazán nem sokat tett a fiú, alig valamivel többet a nullánál. De azért mégis csak valamit. . . »Ez az írás — jegyezte meg az est egy vendége — tanulságos még akkor is, ha nélkülözi a pátoszt.« Hazafelé bandukolva azon meditáltam, hogy vajon valóban nélkülözi-e a pátoszt egy olyan irodalmi alkotás, amely meg tudja ragadni az embereket. Amelv azzal a tanulsággal szolgál, hogy körülöttünk gyakran észrevétlen drámák zailanak. Olyan csak éles szemmel megfigyelhető tettek amelyek végrehajtói maguk sincsenek teliesen tisztában azzal hogy mit is vállaltak. Nem tudjuk, hol figyelte meg az írónő — villamoson, autóbuszon, talán a péknél? — a meggyőző hitelességgel közölt párbeszédet, vagv hogy hány megfigyelésből, élményből rakta össze. Bizonyos azonban, hogv a , novellában csak sejtett okokból borba és cinizmusba menekülő fiatalember valahogy »kilépett önmagából«. amikor szinte tüntetőén beszélt rossz tulajdonságairól a» akkor meeismert lánynak. És ezzel feitámasz- "tott valamit — egy tizednyit, egv századnyi önmaeára-esz- mélést — .T'isztikában. De bennünk is! És igenis pátoszt támasztott fel . . . Ez a görög szó, pátosz, mint tudjuk, szenvedélyt jelent. De szenvedést is. Azt sugallja, amióta csak tudatosan tudunk művészetről, hogy — az alkotás segítségéve], annak ihle-' tésére is — meg keli szenvednünk a megtisztító, a felszabadító. a megváltó szenvedélyért. És azt is, hogy ki kell harcolnunk — ha másképpen nem megy, hát testünk pusztulása árán — lelkünk szabadságát, emberi lényegünket. Hol vannak azon ban a nagy harcok, a nagy szenvedélyek — vagy akár a nagy szenvedések — az olyan, még cselekedeteknek is alig nevezhető esetekben, amelyek eredménye nulla egész egy tized? Mennyire más lett volna, ha az elbeszélés fiatalembere végül is azt közli az addig senki által komolyan nem vett Jusztikával, hogy ő bizony ettől a perctől szakít az alkohollal, sőt még éjszakai különmunkát is vá'lal. hogy a lány holnaptól beiratkozhasson valami hasznos és é"dekes tanfolyamra! .Ez így valóban más lett. volna — és az elbeszélés címe akár ,»nullá«-ra is változhatott volna ... Az elbeszélés hőse, a fiú ugyanis — aki a maga módján kezdett már megmutatni valamit abból, ami a könnyedség homlokzata mögött benne dúl —igazából leleplezte volna magát. Kiderült volna, hogy Jusztikával való dialógus részéről csak egyfajta játék, sportteljesítmény. Egyáltalán nem arról van szó, hogy korunk nem tűri immár a — mondjuk így — látványos pátoszt. Sok példát idézhetnénk — mind az irodalomól, mind a ma világának különböző szabadságharcaiból —, amelynek pátosza nem kevésbé nagyszabású, mint azoké a történelmi Pillanatoké, amelyeket tankönyvek és emlékművek rögzítenek. Nem kevés azonban a példa az olyan irodalmi és emberi megnyilvánulásokra sem, amelyek pátosza látványos ugyan, de nem. hiteles. Ez gyakran abból fakad, hogy megszoktuk lenézni a józanságot. Ezt a tulajdonságot sokáig alapvetően nyárspolgári jellemvonásnak véltük. Ugyanakkor viszont az oly sz.ükséges józanságot is lehet rosszul és rosszkor használni. — éppen úgy, mint a pátoszt. Józanságunk ugyanis sivár és értelmetlen, ha megáll a jelenségek puszta tudomásulvételénél. Mégsem szükségszerű, hogy a helyzetek megváltoztatását igénylő akarat valamiféle magasztossággal és emelkedettséggel párosuljon. Tévedés azt hinni, hogy ezek szinte kötelező megnyilatkozási formái a közéleti szenvedélyességnek. ■ Nem lehet megállni — mert elszáradunk, elsenyvedünk —. egy olyan » józanság«-nál, amely eleve óvakodik mindenfajta szenvedélytől és kockázattól. Ez ellen harcolni kell — és harcolunk is. De mert az emberek többsége ezt a küzdelmet nem Jupiter-lám- pákka! megvilágított »terepen« folytatja, a művésznek és az. alkotások befogadóinak is jobban föl kell figyelniük a tisztító szenvedély nem látványos megnyilatkozásaira a józan köznapokban. Hány és hány olyan eset történik velünk a családi otthonban, a munkahelyen, a piacon, életünk túlságosan is megszokott kulisszái között, amelyek igazi jelentőségét gyakran csak akkor ismerjük föl, ha egy nagy erejű színművet, filmet látunk, vagy ha olyan zenét hallunk, amelynek futamai — ahogy mondani szokás — belemarkolnak a szívünkbe. Ilyenkor a hőssé: vagy a zenemű fődallamával azonosulva eszünkbe jutnak saját életünk példái, hogy rosszul mondtunk meg valamit valakinek, aki pedig fontos volt nekünk ... Hogy valami miatt lényegében gyáván elhallgattuk az igazi konfliktust, pedig volt sejtelmünk róla... Hogy nem voltunk elég bátrak, például akár egy szükséges komm-omisszum megkötéséhez ... Ilyenkor — miután tükörben, fölnagvítva láttuk magunkat — hajlamosak vagyunk rá. hogy gvor- san és teátrálisan nótoli"k art, amit elmulasztottunk. És Uvenknr tör+énik meg. hogy hisztériánkban — amólvet ? >-naeacTtos*:áe pótlékának, az amplkedettcég paródiájának is uevezhe+ünk — még jobbár elrontíuk dolgunkat. Pedig ha még ideiében lett. vo'na erőnk megelégedni egv szerényebb eredménnvel, talán előbbre tarthatnánk kapcsolatainkban, munkánkban, egész életvezetésünkben. A valóságban, ha az nem jó és nem méltó, nem lehet belenyugodni. Megváltoztatásához szükség van akaratra, fantáziára és az erőfeszítések vállalásának pátoszára is. Sok józanság kell azonban ahhoz, hogy fölismerjük a valóság — és benne a mi belső valóságunk — igazi arcát. Hogy lehetőleg ne állítsuk be magunkat sem jobbnak, sem rosszabbnak, mint amilyenek vagyunk. Hogy ne lássuk a »nulla egytized«-et valamiféle nagy győzelemnek, ám ne is szégyelljük. ha egyelőre csak egv kicsit mozdítottuk el magunk és a mások életét a tartalmat’anság és a belenyugvás nullpontjá- ról. Antal Gábor RITMUS A keze tétován megmozdult, mintha ki akarná tapintani a bizonyosságot, hogy én vagyok-'e vagy valamelyik másik a huszonnégy unoka közül. Apám odalépett hozzá, csokoládét dugott a szájába, cirógatta, babusgatta és oktalanságokat suttogott a fülébe, ö meg csak engem nézett. Riadtan kereste a neveket, hallottam, ahogy zizegnek közöttünk a múlt lapjai; nyálazta, forgatta sebesen, mert valahol meg akart lelni, rám akart ta- lálni, hogy megszólíthasson. Apám két kézbe fogta az arcát, megcsókolta á hártyavékony halántékot. Nagyanyám1 hirtelen hozzá hí moly tekintetemmel megteremtettem a méltóságtéljes csendet, amelj'ben illően és szépen megadhatja magát a halálnak. Magához húzott, egészen közel az arcához. Egy pillanatra körülkapkodta a szemét, mint aki meg akar győződni róla, hogy magunk között vagyunk-e, s hogy látta apámat leülni az asztalhoz, a másik fiát meg a demizson körül ügyködni, gyorsan, bizalmasan a fülembe súgta: % Magyar Katalin fi körbenevetett halál remegő kezét szája elé emelte, és valamit súgott a fülébe, miközben rajtam függött a szeme. — Nem, nem az Éva, ő az Ágnes — mondta apám, és derűsen, jóízűen nevetett. — Gyere ide, nézd meg a te kis nagyanyádat! Már gyógyulunk ám, nem lesz itt semmi baj. Na gyere, gyere! Odahűzott, és az öregasz- szony kezét a kezembe tette, aztán hátralépett s elégedetten szemlélte a látványt, amit ő teremtett a szeretet nevében. Nagyanyám keze sima volt, mint a begónia szirma és nagyon könnyű. Két könnykút mélyéről nézett rám. már nem akart azonosítani, csak nézett. Én voltam egyszemélyiben mind a huszonnégy unokája, de az is lehet, hogv én voltam az egyetlen. Én voltam, aki képes meglátni halálra érett teste mögött a hajdani erőt, a régvolt nagyasszonyt, s koÚJ KÖNYVEK Tanulmányok, regények A Gondolat Könyvkiadó két érdekes Ady-kiadvánnyal jelentkezett: Az életem nyitott könyve című ötkötetes gyűjteményben Kovalovszky Miklós Ady önéletrajzi írásaiból, verseiből és leveleiből válogatva kísérli meg felvázolni a költő szellemi harcokban gazdag életútját, művészi és politikai tevékenységét; a másik könyv egy átdolgozott új kiadás, a címe: Ady Endre. Élete és pályája. A kötet szerzője: Vezér Erzsébet. Az ismert Ady-kutató könyvében arra a feladatra vállalkozott, hogy rövid, tömör, de sok mindenre kiterjedő összefoglalást nyújtson a költő életéről, művészetének legfontosabb jellemzőiről, s egyben az Ady- I irodalom leglényegesebb pont- í jairóh I A Nagy Magyar írók sorozatban látott napvilágot Po- mogáts Béla Radnóti Miklósról írt monográfiája. A szerző a gazdag, de nehezen hozzáférhető Radnóti-irodalomra támaszkodva — és a szakirodalomban eddig kevésbé érintett mozzanatokat is föltárva — ismerteti a költő művészi és eszmei fejlődését, művészetének sajátosságait, a magyar lírában betöltött helyét; továbbá műfordításait, valamint prózai és kritikai munkáit is. Az ipolytarnóci megkövesedett óriásfa és az ősvilági lábnyom, az annak idején tudoHenrilhote"!^ Sziklafestmények a Szaharában mányos szenzációként ható ipolytarnóci lelet a témája Tasnádi Kubacska András munkájának, amely Expedíció az időben címmel látott napvilágot. Az érdekes leírás visszaviszi az olvasót az őskorba, s a megkövesedett nyomok alapján megeleveníti a 20—30 millió évvel ezelőtti tájat, annak gazdag állat- és növényvilágát. A Magyar Néprajz Klasszikusai sorozatban látott napvilágot Az ősi társadalom magyar kutatói című kötet, a legkiválóbb magyar kutatók munkáiból válogatott szemelvényekkel. Az Európa Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg A voiokalamszki országutat, Alekszandr Bek híres regényét, amely hosszú idő után jelent meg ismét, ez alkalommal A győzelem könyvtára sorozatban. A nagy sikerű regény a honvédő háború kezdeti szakaszában játszódik, és Moszkva hősi védelmének történetét eleveníti fel. Az író — hűséges krónikásként — nem csupán az önmagában is end kívül érdekes, izga’mas' harcokról számol be, hanem azt is megmutatja: hogyan ko- vácsolódott ütőképes, bátor, fegyelmezett katonai egységgé az eredetileg fegyelmezetlen, heterogén civilekből Momis- Uli Baurdzsan főhadnagy zász- ’óalja. Szintén a Nagy Honvédő Háború idején játszódik Jurij Bondarev A part című — most megjelent — regényének cselekménye. Az Európa Zseb könyvek új kötetei: Stephan Hermlin Cornelius- híd című elbeszéléskötete; Mervyn Jones regénye, a Jelen, múlt, jövő: a szovjet írók új elbeszéléseit tartalmazó Téli hőd című antológia és Anatolij Krivonszoj regénye, a Süss föl, nap. A Századok — Emberek sorozatban jelent meg David Garnett történelmi regénye, Pokahontaez. EURÓPA VS K avagy Virginia gyöngye címmel. A Lyra Mundi sorozatban Paul Éluard verseinek válogatott kötete. Az Akadémia Kiadó újdon 1 BoŐr András ságai közül említést érdemel a Kortársaink sorozatban U’és Endréről írt kötet, melynek szerzője - a nemrég elhunyt Dersi Tamás. — Én meghalok — ujját a szájára tette, pisszentett, aztán folytatta: — Nekik nem mondtam meg, mert haragszanak érte. Azt mondják: dehogy hal meg kend, mindig csak fantáziái. Pedig én * tudom, hogy meghalok. Ne mondd nekik te sem! Bólintottam. — Te ugye elhiszed? — Elhiszem — mondtam komolyan, és leültem az ágy szélére. — Tudod, én nagyon szeretném, ha elhinnék, ha egy kicsit, legalább egy kicsit komolyan vennék. Nagy dolog a halál, nagyon nagy dolog — mondta, és jelentőség- teljesen fölemelte az ujját. — Kér egy kis bort, mama? — kiáltott oda János, az idősebbik fiú. — Hát persze, kis kortyinkát — mondta apám, és már hugvogtatta is bele' a pohárba. — Várj csak! — mondta János, és lefogta apám kezét. — Előbb ki kell érdemelni, ugyebár. Na. mutassa csak meg, mama. a kedvenc fiának, hogy mit tud. — Jaj — nyögte naev- anvám, és remegő uiiaival belekanaszkódott a karomba. — Járjunk csak egyet! Nem kell mindig abban az ágyban kénve'kedni — ke- Hélveskedett János, és darabosan. keménven nevetett. — Csak nem? — csapta össze anám a kezét. — Csak nem 1 «nevetünk? — De biz a! — mondja János és emkosan kacsintott. Napvanyám gö^sösen szorította a kanom, és könyörgő szeme'-kel nézett rám. — No. itt a napues. azta- ficfvpskeöyink — nos-rneattr, János, és '«hával odatolta p Y&* neoszogót. N agyanyám felült, kicsit remegett a feje. Ki nos lassúsággal emelkedett ki a .gőzölgő dunna alól és szomorú, bütykös lábujjait mozgatva kereste a papucsot. Hirtelen lehajoltam, hogy a lábára segítsem, de János rám szólt. — Ne, majd ő! Megtalálja igaz, mama? — Igaz — nyöszörögte a nagyanyám, és rettentő nagy erőfeszítéssel fölállt. Két kezével megkapaszkodott az asztal szélébe, és elindult a i gyötrelem útján, kedves fiának megmutatni a tudományát. — Egész szépen leapadt a dagadás a törött lábáról — mondta apám, és elégedetten cséttintett. — Ezt nevezem, bátyó! Nem hittem volna, hogy még valaha talpra áll. Hiába, a te okos, erélyes módszereid. Istenbizony, csodát műveltél ! Nagyanyám már az ágy előtt állt, és megint azon tétovázott, hogyan engedje el az asztal sar----- kát. Szája h angtalanul mozgott, és furcsán, szűkölve szedte a levegőt. Ügy nézte az ágyat, mint a meg-------- szállott a m esszeséget. Fölálltam és átfogtam a derekát. — Hagyd! — vakkantott rám János, de én nem hagytam. — Ha rád lenne bízva, talán meg is ölnéd a gyengédségeddel — mondta apám, és idegenül mosolygott. — Hej, te. te — dohogott János, s már cincogtatta is kifelé a dugót az üvegből. — Na, gyere igyál! — Nem kérek — mondtam, és letelepedtem előbbi helyemre. Nagvanyám nézte az arcom, pupillája egyre nőtt, már-már eltakarta a szemfe- hériét. aztán elkezdett visz- s^ahúzódni és egyre kisebb lett. — Jó lett volna ... — itt elakadt a hangja. Zihálva szedte a levegőt., maid megcsendesedett ismét, és alig hallhatóan motyogott — ha a fiaim, az én kicsi fiaim idetérdeltek volna az ágvam köré... — Megint elfulladt. Várt egy kicsit, aztán még annyit nyögött akadozva: — Én a kezemmel ... a fejükre áV’ást... nn»vmtéte az arcomon lilára a ómnak János a kertről magyarázott, hosv mit tud kihozni belőle, ha tisztességesen kezeli, apám meg a menetrenddel bíbelődött; abból próbálta kiokoskodni, hogv melyik lenne a legkedvezőbb vonat hazafelé. Egv pj’ianetra hátranézett a válla fölötf. és megkérdezte: — Elaludt? — Él aludt — mondtam halkan, és kisimítottam a feje alatt a párnát. Bencze József Egy Berzsenyi-vers töredékre Oly nehéz jelkapaszkodni a hegymeredélyen, nehéz a szó, mely világra dermed. Fényt parcelláz a hullám, morajlást szüntelenül. Nehéz idegen mezőben malomkerék alatt hódítani sorsot, s megváltani a piros ívű partot. Nehéz szavakból várat építeni. — tükörből sorsot. ÜT Az évek lógnak, mint a rongyok. Behorpad minden öklelésed. Keresztülrág a nagy vakondok: Másokra fogott csorba késed
