Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
Csak egy pohárral Kétes hírű dicsőség A bortermő vidékeken, illetve, ahol lehetőség van a tilos pálinkafőzésre, ott a leggyakoribbak az erőszakos, garázda és az élet elleni bűn- cselekmények, valamint az ittas járművezetésből keletkező karambolok — mondják .a szakemberek. A különböző példák között gyakran szerepel a’ nagyatádi járás. — Legtöbb gondunk Csurgóval volt, ezért is fordítottunk erre a területre a korábbinál nagyobb gondot. A múlt év első öt hónapjában 28 súlyos testi sértés. 14 garázdaság és 10 magánlaksértés történt itt, többségük italozás miatt. Megelőző munkánk, a gyakoribb ellenőrzések eredménye, hogy az év első öt hónapjában Csurgón az erőszakos bűncselekmények száma ötven százalékkal csökkent — mondja Molnár János százados, a Nagyatádi Járási Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának a vezetője. Nemrégen két alig húszéves csurgói fiatalembert vont felelősségre a bíróság gyorsított eljárással, mert ittasan garázdálkodtak. botrányt okoztak, s megtámadták az intézkedő rendőrt is. Egy Szerdán lakó, de a nagyközséghez tartozó férfi pedig azért került bíróság elé, mert összeszurkálta azt az embert, aki figyelmeztette: ne igyon többet, s hagyjon fel a botrányos viselkedéssel. Ittasság, garázdaság, ifjúság elleni bűntettek és más hasonló események szerepelnek a legutóbbi rendőri jelentésekben. Ezért kerestük fel a bűnügyi osztály vezetőjével Van- csüra Józsefet, a nagyközségi pártbizottság titkárát és . dr. Göldner Vilmost, a tanács vb- titkárát. Hogyan kívánják társadalmi összefogással segíteni a közrend megszilárdítását. — Eredményeseknek és jóknak tartjuk a rendőrség határozott és gyors intézkedéseit. A nagyközség területén 28 család hatvan gyermeke él veszélyeztetett környezetben. Sok a baj a vendéglők dolgozóinak magatartásával. Enge- dig lerészegedni az embereket; az Utasokat és a kiskorúakat is kiszolgálják. Az egyik üzemünk melletti üzletből — sok baj volt az italozással — kivontuk az alkoholt. Úgy ítéljük meg, az edAdy, a színházi kritikus ' Nagyváradi, gyakorló újságíró korában Ady Endre a Szabadság című lap színikritikusa volt. E munkásságában, néhány hónapi debreceni gyakorlata segítette; szívesen írt tudósításokat, híreket, előzeteseket, beszámolókat is a színház világából, s gyakran volt vendége az öltözőknek, próbáknak. Milyenek a kezdő publicista, első kötetes költő színházi tárgyú írásai? 1900-ban — már hangot talált — egyre mélyebben elemzőek, egyre láttatöbbak. Politikum, kuiíúrv iszonyokat bíráló megjegyzések is bekerülnek a színibíráia tokba. Nemcsak versben hirdette meg: »Du" nának, Oltnak a hangja-v .Amikor Iosif Vulcan román író darabját műsorára tűzte a nagyváradi színház, Ady a testvériség, az összefogás szükségességét sürgette. Visz- szatérő gondja, baja a műsorpolitika, mely akkoriban csaknem teljesen a kasszát szolgálta, nem nevelte a közönséget kellőképpen. Színházavató cikke szokatlan hangú: »... a mi ünnepünk nem helyi ünnep. Tartalmasabb, jelentősebb a ma minden eseményénél. Emberségesebb időkben áthatna minden magyarul beszélőt ...« De tudott lelkesülni is. Amikor például Thury Zoltán Katonák című három- felvonásos színművét bemuFődíjat nyert Az ötödik pecsét Fábri Zoltán filmje, Az ötödik pecsét kapta meg a X. moszkvai nemzetközi film- fesztivál fődíját, az első aranydíjat. A fesztivál eredményhirdetését tegnap este rendezték meg a moszkvai Rosszija koncertteremben. A szovjet és nemzetközi filmvilág mintegy háromezer képviselője hatalmas tetszésnyilvánítással fogadta Sztanyiszlav Rosztockij- nak, a játékfilmzsüri elnökének bejelentését. A díjat Fábri Zoltán távollétében — aki betegsége miatt nem utazhatott Moszkvába — Szabó B. István filmfőigazgató és Moór Mariann, a film egyik főszereplője vette át. , A játékfilmverseny második fődíját Juan-Antonio Bardem spanyol rendező filmje, a Hosszú víkend, a harmadik fődíjat a szovjet Georgij Da- nyelija Mimino (Sólyom) című filmje kapta. Palásthy György Tótágas című alkotását a gyermekfilmek versenyén a Pionyerszkaja Pravda külön- díjával, Csőké József Visszatérés című kisfilmjét pedig a szovjet olimpiai bizottság kü- ! óndíjával jutalmazták. tatták: »Becses, érdemes, nem egy tekintetben zseniális alkotás. Legjobb magyar dráma az utolsó tíz évben.-« És tudott úgy fanyalogni, hogy azt dicséretnek is vehette a szerző." Sas Ede pályadíjnyertes egyfelvonásosának, a Légyott előtt-nek bemutatójakor például: »Konstatáljuk mindenekelőtt, hogy a dra- molettet a közönség nagyon szívesen fogadta. Nem sok igényű apróság különben. Olyanféle, amilyenekkel pályadíjakat szoktak ’ nyerni. Íróját zseniális mesterembernek ismerjük.« Mert »kivégezni" is a színikritikus Ady Endre. Her- czeg Ferenc egyik színpadi művét, az Ocskay brigadé- rost, melyet Rostand Cyrano de Bergerac című romantikus drámája utánzatának érzett. »Glasszákat írunk csak a darabról Szószátyárság volna terjengve szólni róla... A fegyelmezetlenség ülte orgiáit. A gondolat-, ötletsze- génység. a tartalmatlan&ág." Báró Dóczi Lajos darabja sem keltett jobb visszhangot a kritikusban. Hosszú, dicsérő jegyzetet írt viszont a »Glosszákat írunk csak a da- Sándor A dada című drámája — Adytól tudjuk — »kis forradalmat csinált" Nagyváradon. Színházi kritikáiból. Márkus Emíliáról, Újházi Edéről írt méltatásaiból, cikkeiből éles szemű, biztos ítéletű kritikusnak ismerhette meg Ady Endrét az egykori s a mai olvasó. Ítéletei kiállták az idő próbáját. L. L. diginél is nagyobb társadalmi összefogásra. tervszerűbb munkára y an szükség. Fontosnak tartanánk, hogy Csurgón is működjön egy alk2holizmus ellen küzdő bizottság. Így eredményesebb lehetne ez a munka, ennek nyomán pedig javulna a közrend. Beszélgettünk Huszics Sándorral. a csurgói fogyasztási szövetkezet kereskedelmi főosztályának vezetőjével. Azt kérdeztük, mit tesznek, hogy a vendéglők dolgozói betartsák a fiatalkorúak, valamint az ittas emberek kiszolgálásával kapcsolatos rendeleteket. — Területfelelőseink gyakrabban ellenőrzik a vendéglőket és az italboltokat. A rendeleteket megsértő felszolgálókat fegyelmi űton vonjuk felelősségre, s ha ez nem használ, elbocsátjuk őket. Az üdítőital- és a-z ételforgalom után a műit évtől kezdve magasabb jutalékot adunk. Az ételeket olcsóbban kínáljuk, két italboltunkat melegkonyhás vendéglővé alakítottuk át. Arra törekszünk a jövőben is, hogy minél kevesebb legyen az italból). A csurgói {jártbizottság titkára és a tanács vb-titkára elmondták, hogy szerintük azok az - alkoholisták, akik önként szeretnének az italról leszokni — vagy kényszerelvonó kezelésre vannak kötelezve —, hosszú ideig nem kapnak erre lehetőséget, s ez is nehezíti, hogy változtassanak életmódjukon. Dr. Kopa Jánostól, a kaposvári megyei kórház ideg- és elmeosztályának főorvosától érdeklődtünk, milyen lehetőségük van az alkoholisták gyógyítására. — Sajnos, sok jót nem mondhatok. Előnyben részesítjük azokat, akik önként jönnek, hiszen nálunk nagyobb a gyógyulási lehetőség, a remény, hogy megváltoznak. Tíz ágy jut az alkoholistákra, az amúgy is zsúfolt osztályunkon. ideiglenesen a kijózanító szobát is erre a célra használhatjuk jelenleg, de ez csak átmeneti megoldás. Jobb feltételekre lenne szükség, hiszen hónapokig kell várakozni, amíg idekerülhetnek. Az jelentené a megoldást, ha a kórház célgazdaságában egy 60—100 ágyas munkaterápiás részleget létesítenének, ahol az alkoholistákat jjs foglalkoztathatnánk — most is dolgoznak —, kigyógyíthatnánk, s talán kevesebb lenne a visz- szaeső, mint jelenleg. Évente átlagosan 140 alkoholistával foglalkozik az osztály, ez azonban csak egy része annak, amire valóban szükség lenne. Eredményesebb munkát végezhetnének, ha a családok és a munkahelyek közössége is segítené a kigyógyulást. Sajnos — ez a tapasztalat — a hozzátartozók jó része szégyelli, a munkatársak egy része pedig lenézi a gyógyulást keresőt. Szalai László (Folytatjuk.) Szemléltetőeszközök az iskoláknak A Tanért II. számú gyáregységében 500 féle tanévre. szemléltetőeszközt készítenek a következő Közvéleményünk és a lengyel művészet Élő legendák megváltozott tartalommal N em tudom, készültek-e nálunk valaha olyan művészetszociológiái fölmérések, amelyeknek feladata a magyar közvélemény legkedvesebb olvasmányainak, filmjeinek, zeneműveinek vizsgálata volt. Tapasztalataim alapján azonban esküdni merek arra, hogy Boleslaw Prus és Henryk Sienkiewicz, Adam Mickiewicz és Frederic Chopin, Jerzy Andrzejewski . és Andrzej Wajda feltétlenül a népszerűségi lista elején tanyázna. Igaz, az ilyen találgatás nem túlságosan kockázatos dolog, ha tudjuk, hogy könyvtárainkban gyakran hónapokig kell várakozni A fáraóért, a Kereszteslovagokért vagy a Hamu és gyémántért, hogy az űj Chopin-lemezeket napok alatt elkapkodják, s hogy a tévé Wajda-sorozatát milliók nézték végig lankadatlan érdeklődéssel. Annál bonyolultabb a népszerűség okait kifürkészni, s annak gyökereit boncolgatni, hogy a világ művészetének nagy áramlataiból kimaradt lengyel kultúrát hazánkban éppen olyan kíváncsisággal fogadják, mint a szovjet és francia, német és angol alkotók szellemi termékeit. Szó ami szó, szinte mindannyiunkban él valami ösztönös vonzalom a nemzeti műit közös hagyományai iránt, amelyet — régebben gyanús felhangokkal, az utóbbi évtizedekben megfelelő józansággal és árnyaltsággal — már az iskolában belénk plántáltak. Az azonosságok és a hasonlóságok persze kézenfekvők, ezért emlegetjük unos-unta- lan Báthori Istvánt, Bemet, Dembinszkyt, Liszt és Chopin barátságát, s a két nemzet történelmének számos más analógiáját. A baráti érzület — ezáltal az internacionalizmus — kialakulása már a gyermekkorban megkezdődik, igényes ifjúsági művekkel. Győry Dezsőnek, Vitányi Jánosnak és másoknak a közös küzdelmeket felidéző regényei közkinccsé váltak a fiatal olvasók körében, s ez a tény biztosíték az eredeti lengyel művek későbbi befogadására. (Kár azonban, hogy a magyar —lengyel barátságról szóló ifjúsági rendezvények legszeb- bike, Illyés Gyula Két férfi című, Bemet és Petőfit megörökítő feledhetetlen alkotása évek óta nem kapható, nyilván kiadói feledékenységből.) Később, kamaszkorban, következnek a Sienkíewicz-hősök, mindenekelőtt a könyvben és filmben eeyaránt megcsodált kis Wolodjowski, a rettenthetetlen bajvívó és vajszívű hősszerelmes, aki ugyan nem nevezhető hiteles, tipikus, történelmi hősnek, ám sosem árt, ha fiataljaink megtudják, hogy nemcsak nálunk létezett kurucos vitézség... Mert a tizenévesek előbb-utóbb, tudatosan avagy önkéntelenül, elvégzik a képzettársítást Toldi VÉGH ANTAL JEGZAJ1ÄS A pap odalépett Bálint elé. Hóna alól kivette a baltát, tartotta maga élőn, mintha rátárqaszkodna. — Dolgozni jöttem! Adj munkát! Az emberek egyszerre vettek lélegzetet, azután lassan elment mindenki a helyére. Szó nélkül áJltak neki a munkának. Angyal Sándor még egy ideig az oszlopnál őgyelgett, azután leballagott a hídhoz. Odahallatszott az emberek morgolódása, úgy tett, mintha nem hallaná, g vffeet nézte. A híd lábait — és a túlsó partot. Már ő sem hitt. Nézte a folyó közepét, mintha valami csudát latna a vízen, leszaladt egesz a partig. Azután ronant lel a töltésre. — Bálinti Jégl A lecsendesedett emberek is rohantak a Szamoshoz. — Jég! Jég! — Jeget hozott a víz! — Tegnap óta árad! Bálint is megnézte a folyón az első jégtáblákat, azután visszament a bódéhoz. Hamar kiválasztott egy rudat, amelyiknek a vastagabbik végét be is vasalták. Az emberek megzavarodva futkostak le a folyóhoz, visz- sza a töltésre, mintha elvesztették volna az eszüket Az első jégtábla szembe jött a légszéfső hídlábbal, amelyiknek már álltak a gerendái. de az összekötő támaszok és a padlózata még hiányzott. — Nézzétek csak! Amarról is mennyi jön! A jég a víz közepén az örvényben megkavarodott, elkerülte az oszlopot, elúszott a híd alatt. Bálint rúddri a kezében indult fel a hidra. Fent Szatmárnál megállt a jég, most indíthatták meg? Ott már van híd? Nagyon alacsony a hídtest. Minden jégdarabot el kell törni, egy sem akadhat meg, mert az visszatartaná a többit. Bálint végigment a hídon, leállt a legszélső gerendára, nézte a víz örvényét, és várta a jégtáblákat. Erős a víz sodra, gyorsan hozta a jeget Emberek kellenek a lábakhoz, de csak Bálint kezében volt rúd. »»Zsuzska. szegény, megértem őt Ezt az embert nem lehet otthagyni ...« — gondolta Bálint. Mennyi jégtábla... ilyen áradatnak ki állhat ellen? Bálint kinyúlt a rúddal az utolsó gerendán túl, a víz fölé. Jött a jégtábla, úgy oda kell rá csapni, hogy százfele szakadjon. »Zsuzska, kedves... ő talán még boldog is lehet.., megérdemelné...•« A vastag jégtábla nem reped könnyen. Végigcsúszik rajta a rúd, a szélén koppan, azután bele a vízbe. Bálint két kézzel szorította a rudat. A tátongó örvény összecsapódott, és amikor Bálint felbukkant, már nem volt kezében a rúd. Az apja rohant végig a hídon, hamar a híd végéhez ért, körülnézett. Bálint újra lemerült, felbukkant A jégtáblák jöttek, nyikorogtak a nyers akácgerendák, roppant a tölgypadló. Mindent sodort a víz. — Várjál, fiam, megyek) Járó László nem ugrott a vízbe, a legszélső gerendán lecsúszott, ráállt egy széles jégtáblára. A partról még látták, hogy el is érte Bálintot, megfogta a kezét... Azután roppant a jégtábla. Járó Sándor akkor érkezett lovas szekérrel a partra, öt hordó benzint hozott Annyi volt már a Sajnoson a jég, hogy nem lehetett evezni. Délre harangoztak, mikor az első gerendát a híd végéről leszakította a jeges ár. A parton az emberek tanácstalanul álltak, följebb a töltésen párafelhőt fújt magából a két habosra izzadt ló. Vé &«, és Pan Tadeus, Béri Balogh Ádám és Pan Wolodjowski között, szerencsére immáron minden hamis sallangtól, be- lemagyarázástól mentesen, régente divatos »mellékíz" nélküL Am a világnézeti azonosság, a két ország gazdasági és társadalmi szerkezetének alapvető hasonlóságai, s az élénk kulturális csere egész közvéleményünket megóvja attól, hogy a magyar—lengyel barátságot csupán megőrzendő múzeumi tárgynak, holt történelmi emlékek összegezésének tekintse. À múlt — a törökök és az osztrákok, illetve a Teuton-lovagok és a cári seregek elleni függetlenségi harc — olthatatlan ro- konszenvet érlelt a két nép között, ezáltal rengeteg közös vonást formált a két kultúra között is — csakhogy a közeledés folytatódik, a vélemények és a művészi módszerek azonosulása új lendületet kapott a közös jelentől. A feudális és egyházi hagyományok felszámolása, a háború okozta anyagi károsodások és lelki sérülések megszüntetése, az új társadalom alapjainak megteremtése nálunk sem ment simán, lengyel barátainknál pedig különösen nem — ezért váltottak ki belőlünk emlékezéssel vegyes megdöbbenést Wajda filmjei, 3 Csatorna, a Tájkép csata után vagy a Hamu és gyémánt, ezért bizonyult a magyar könyvpiacon kelendő portékának Tadeusz Nowak Ördögfiak című nagy hatású regénye, ezért várjuk minden új Penderecki-zenemű bemutatóját. Ez utóbbiak tartalmán még akkor is át kell éreznünk, ha világnézeti szempontból nem mindig érthetünk egyet velük, az eltérő hagyományok miatt. Nem kivételes alkalom nálunk lengyel műalkotások szerezte élmény, ám az évforduló — testvérnépünk nemzeti ünnepe — mégis summázásra csábít. Most, a Pan Tadeus új kiadását lapozgatva, a lengyel művészet hetének igényes, szép rádióadásait hallgatva, megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogy ez a barátság nem egyszerűen jelszavakon vagy árucserén alapul, hanem élvezetet szerző, világszemléletet formáló, emberi kapcsolatokat gazdagító szellemi kölcsönhatáson. Lengyel András SomogyiNéplap
