Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
„Mi, kommunista ifjak, indulunk... Hangadók és vezetők A munkahelyi közösségeket kinevezett v agy választott vezetők irányítják. És a hangadók. Néha meglehetősen nehéz megállapítani, hogy tulajdonképpen kinek az akarata érvényesül : mondjuk szakszervezeti bizottság titkáráé, illetve a bizalmié, vagy egy-két olyan dolgozóé, akinek a választott vezetőkénél másfajta, ezért nagyobb befolyása van a közösségre, és így a dolgok menetére is. Szavuk ezért fontos szerepet játszik a közvélemény formálásában, így a döntések előkészítésében, elfogadtatásában, vagy éppen megvétózásában. Hangulatot kelthetnek egy-egy elképzelés mellett vagy ellen, tervek módosítására kénysze- ríthetríek, kezdeményezéseket fojthatnak el, ugyanakkor helyes ötleteket hozhatnak fel- színte. A hangadók gyakran tőrnek borsot a vezetők orra alá. Esetenként kimondják a kényesnek látszó ügyekben is társaik véleményét — ha ez ellenkezik is a »hivatalos« állásponttal —, és ezáltal objektive segítő társai a vezetőknek; máskor egyéni vagy szűk csoportérdeket képviselnek, és akadályozzák az egész közösséget szolgáló határozatok megvalósítását. Szerepük tehát meglehetősen ellentmondásos. mint ahogy egyéniségük is csak nehezen megítélhető. Gyakran ugyanis jól képzett munkások, kitűnő szakemberek, akik példás fegyelmezettséggel végzik feladatukat. Az átlagosnál járatosabbak a világ dolgaiban, kevésbé gátlásosok, kifejezőkészségük fejlett, de nem áll távol tőlük a hiúság, a beképzeltség sem. Maguk között meg hivatalosan is. E sajátos helyzetük azonban esetenként olyan véleményekre is ragadtatja őket, melyek az első hallásra ellentmondanak az ésszerűségnek, de mivel tekintélyük van, néha ilyen esetekben is felülkerekednek. Ezek szerint »etZ en lábasok« lennének? Ahol így tekintik, netán ellenségnek tartják őket, gyakran azokká is válnak. Ilyén eset azonban csak ott fordulhat elő, ahol nem elég erős a pártszervezet, kevésbé határozott és vitaképes a társadalmi és mozgalmi vezetés, és ezért még adminisztratív eszközöktől sem riadnak vissza, hogy elhallgattassák a hangadókat. Az ilyen légkörben felerősödik a »fogadatlan prókátorok« szava, és valóban félreviheti, zsákutcába juttathatja a közösséget. Ahol azonban úgy tekintik őket, mint a közvélemény egyik megnyilvánulását, amelyre mindenképpen oda kell figyelni, megállapítva, mi az igaz. a megfontolásra méltó a hangoztatott véleményekből, és ennek megfelelően foglalkozni a gazdagabban megismert jelenségekkel — partner lehet még a kissé ellenzéki szerepben tetszelgő hangadó is. Miéft nem hasznosíthatja befolyásoló képességét, tekintélyét közülük bárki hivatott vezetőként is? Miért nem lehet elérni, hogy a legrátermettebb hangadó legyen az egyik fontos vezetője — bri gád, szakszervezeti, ifjúsági, egyéb mozgalmi stb. — a közösségnek? Számos példa bizonyítja, hogy az esetek többségében igenis egybeesik a kettő: a választott vagy kinevezett vezetőnek nem a megbízatás formasága, hanem a huzamosabb idő alatt kivívott elismertség ad vezetői tekintélyt, biztosítja az irányításhoz nélkülözhetetlen alapot. Hogy mégsem lesz minden hangadóból vezető, annak több oka van. Hiszen irányítói beosztásra nem mindenki alkalmas, aki például jól és sokat tud beszélni, meg elég bátor is véleménye elmondásához. Kedvező tulajdonságai mellett lehetnek egyéniségének olyan vonásai — makacsság, türelmetlenség, durvaság, káros szenvedély stb. — amelyek nem teszik lehetővé, hogy — bármily csekély — vezetői megbízatással lássák el. Az egyik vidéki kisebb üzembén fordult elő nemrég, hogy a szakszervezeti tagok nem fogadták el bizalminak a pártszervek által is legtekintélyesebb hangadónak tartott társukat, mondván, oda mégiscsak megfontoltabb ember kell. Kevesebb beszédű, de tartalmasabb szavú. Az egyik oktatási intézményünkben pedig éppen a pártszervezet aggodalmaskodása nyomán — (»sokat hőzöng a javasolt«) — jutott kisebb tehetségű és tekintélyű ember társadalmi funkcióba. Gyakori eset, hogy a hangadók — ha egyébként meg is felelnének egy-egy beosztásra — elzárkóznak mindenféle tisztség elől, ,így szerénykedve: nem tartják magukat al kalmasnak vezetői posztra. I Valójában azonban »függetlenségüket«, kívülről bíráló pozíciójuk elvesztését féltik. Attól tartanak, hogy magasabb szintre jutva megismerik az összefüggéseket, a lehetőségek korlátáit, nem találnak önmagukra, így tekintélyük is csökken, és csalódnak bennük a társaik. Szóval, az igazi felelősségtől tartva húzódoznak bármilyen tisztség vállalásától. Az sem ritka eset, hogy a hangadók szava azért juthat el előbb és erőteljesebben minden érdekelthez, mert a választott vezetőt úgy erőltették rá a közösségre. Hogyan létezik ez? Ügy, hogy valahol alkalmatlanná vált egy társadalmi. mozgalmi vezető, akinek beosztást kell keresni. (»Hiszen mégiscsak vannak érdemei, ha hibázott is, vagy „csupán” nem tudott megfelelni a követelményeknek.«) Másutt pedig éppen megürült egy számára alkalmasnak tartott hely. (Gyakran föl se merül, hogy ott helyben is akadna megfelelő személy.) Találkozás a diófák alatt Malomban as új búsa Az esős, helyenként viharos időjárás az elmúlt napokban megnehezítette az aratást. A gabcnaipar a földekről érkező szállítmányokat folyamatosan fogadja, az átvétel sehol sem okoz fennakadást. A Gabona Tröszt vállalatainál már a malmokba került az első búzatermés. Megkezdődött az őrlés, egyelőre a raktárakban levő ógabonával együtt dolgozzák fel az új búzát, amelynek minőségével általában elégedettek a felvásárlók. Kétségtelen azonban, hogy miután a termés a határban sokfelé megdőlt, és a gépi aratás nagy nehézségeket okoz, ez némileg megmutatkozik a gabona tisztaságában is; eléggé sok a tört szem és a pelyva a szállítmányokban, így utólagos tisztításra van szükség. Segítenek a nyugdíjasok Annak ellenére, hogy a belkereskedelem létszámfejlesztési előirányzata mind az előző tervidőszakban, mind az elmúlt másfél évben teljesült, a fővárosban krónikus munkaerőhiány alakult ki. Az élelmiszer-kereskedelem és a vendéglátás létszáma az elmúlt 5—6 évben tíz százalékkal csökkent. A műszakszám növelése vagy csökkentése nem elhatározás kérdése; a lakosság igényeinek kielégítése megköveteli a több műszakos munkát. A munkaerőgondokon, amíg a jelenlegi helyzet kedvezőbbre nem fordul, sokat segítenek a nyugdíjasok. A minisztérium a fővárosi élelmiszerkereskedelemben és vendégellátásban például az idén 3000 nyugdíjas időkorlátozás nélküli foglalkoztatására adott engedélyt A malomipar felkészült a szezonra. 1977-ben hat malom teljes rekonstrukciója fejeződött be, ezáltal összesen napi 670 tonna teljesítményű, minden szempontból korszerű malmokkal gazdagodott az ipar. Az ipar a következő évek nagyobb termésének fogadására is felkészült. Az idén három új malom kivitelezéséhez látnak hozzá, ugyanakkor folytatják a régebbi üzemek rekonstrukcióját. A javaslatot persze nem kötelező elfogadni. De a meggyőzés többnyire hatásos. Valahogy így jártak egyik kaposvári gyárunk KlSZ-titkárá- val is. És azóta a mozgalmi élet nemigen mozdult ötről hatra. Amikor arról érdeklődtem, nem akadt volna erre alkalmas fiatal maguk között is. jelentőségteljesen összenéztek. Mondták a nevet; azét, aki a hangadó szerepét tölti be. A példa nem egyedi, és arra mutat, hogy néha ilyen okokban is keresni kell a kedvező légkör, a feszültség, illetve a lap>os, szürke mozgalmi élet okait. A progresszív hangadók — különböző hatásfokkal ugyan — a legtöbb helyen fontos szerepet töltenek be a közösség mindennapjaiban. Szavuk mindenképpen figyelmet érdemel, s föl kell használni tekintélyüket társaik helyes irányú befolyásolására. És attól sem szabad tartani, hogy képességeiknek megfelelő tisztségbe kerüljenek. Paál László Július 20-án estefelé a Siófoki Állami Gazdaság Geisler Eta ifjúsági építőtáborába külföldi vendégek érkeztek. A szocialista országok követségeinek ifjúsági kérdésekkel foglalkozó munkatársait a tapasztalat- és élményszerző látogatásra elkísérte Varga Pé~ ter, az MSZMP Közpxmti Bizottságának tagja, a Somogy megyei Pártbizottság első titkára. Berényi Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának o6ztályvezető-helyettese, Fejti György, a KISZ KB titkára. Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára, valamint dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes. Fejti György rövid tájékoztatót tartott a vendégeknek a húszéves önkéntes építőtábori mozgalom történetéről, gazdasági és erkölcsi eredményeiről. Miközben a kezdetről, a »hőskorról« szólt, s az azóta jelkép>essé lett Hanság első, forradalmi lendületű hódítóit idézte, magam előtt láttam a hajdani vedlett katonasátrakat, s hallani véltem a fojtó hőségben, a »lándzsás« szúnyograjokban vagy az égből jött árvízben ásóval botladozók vihart túlzengő énekét... Hogy is kezdődött? A régiek közül még sokan emlékeznek arra a felszólalásra, mely a KISZ első országos értekezletén hangzott el. mégpedig a tanácskozás első napján. Győr-Sopron megye küldötte, Tóth József beszélt a 75 ezer höldnyi Hanságról, de főként annak 35 ezer holdjáról, amely nagyrészt használhatatlan volt még akkoriban. A küldöttek igent mondtak a felszólalónak és igent mondtak a KISZ-tagok is az ország minden részében. Megkezdődött a nagy munka, a nagy »megmutatás«, a dzsun- gel-Hani lecsapolása. Azóta 330 kilométeres csatorna jelzi az ifjú hódítók útját, s e szám nagyon sokat mond. De az ősi mocsárország megszelídült tájai még meggyőzőbben szemléltetik az utóbbi húszévi hansági történelmet. Új erdők, utak a lecsapolt területeken, s ahol régebben sohasem volt biztonságban a mezőgazdasági kultúra, most nyugodtan vethet, ültethet a gazda. Az építőtábori mozgalom szinte egyidős a KISZ-szel, az ellenforradalom után újjászervezett, acélosabbá vált ifjúsági mozgalommal. Az első hansági táborlakók vajon miért fogtak az akkor szinte el- végezhetetlennek tetsző munkához? (Hányán legyintettek akkoriban, hallva a szándék hírét, hányán mosolyogtak enyhe gúnnyal?) Kétségtelen: nem akármilyen feladat volt. Bátorságra volt szükség, és arra a páratlan és sajátos forradalmi lendületre, melyre minden időben csak az ifjúság képes. Miért csóválta rosszallóan a fejét sok felnőtt, miért emlegették a fiatalos lendület helyett a meggondolatlanságot, az »elkerülhetetlen« kudarcot? Mert a felnőttek közül sokan szeretnek egy kicsit kioktatóan, félvállról beszélni az ifjúsággal, az ifjúságról. A kudarcot jósolgatók- nak Adyval válaszoltak a fiatalok; »Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek«. Fejti György tárgyilagos szűkszavúsággal mondta el, hogy az elmúlt húsz évben 600 ezer fiatal dolgozott .építőtáborban, s az idén is 52 helyen lobog az országban e nemes hagyomány zászlaja; most ezek csupán az úgynevezett építőtáborok. Vannak még egyetemi és megyei vállalkozások is. Hogy a számokkal bizonyítható gazdasági eredményeken kívül mit adott az építőtáborok erkölcsi közege magának az építő ifjúságnak^, arról ugyancsak hosszan —és csakis jó érzéssel — lehetne szólni. Dolgozni, dologban élni, egymás teljesítményét becsülni, egymásért tenni, kiállni — ilyeneket tanult és tanul az építőtáborban az ifjúság. Miközben Fejti György beszélt, képzeletben a kim'.ei vasútállomáson álltam Tóth József mellett, a vgsúii sínek között. 1968 júniusa . . . Kilenc vagonra való tábori felszerelés érkezett, zuhogott az eső. A táborhelyre akkor még csak gyalog vagy szekérrel lehetett bemenni. Az esp'oen senki sem vállalta a szállítást. Azaz mégis. A Hanság környéki állami gazdaságok lánctalpas vontatókat küldtek pótkocsikkal, a környék KISZ- titkárai pedig társadalmi munkában hordták ki a legelső táborfelszerelést. Délután 4 órától másnap reggelig dolgoztak zuhogó esőben, sártengerben. Húsz év . . . Történelem. Akik akkor ifjak voltak, ma még nem öregek. Az őszibarack illatú táborban, öreg diófák alatt zengett az ének tegnapelőtt este. Fiatal felnőttek és felnőtt felelősséggel dolgozó fiatalok énekeltek a júliusi csillagoknak. Szapudi András Elavult gépműhelyek és technológiák Munkavédelem a mezőgazdasági üzemekben A múlt év tapasztalatai alapján megyénkben javult a munkavédelmi helyzet, ezt tükrözik a MEDOSZ megyei bizottságának fölmérései is. A biztonságos, korszerű munkahelyek létesítésével, illetve a munkavédelmi szervezetek létrehozásával számokban is kifejezhető eredményeket sikerült elérni. A balesetek száma 1976-ban 6,5 százalékkal, a kiesett munkanapok szárna 19 százalékkal volt kevesebb, mint tavalyelőtt. A két szám különbsége arra a kedvező folyamatra utal, hogy csökkenőben van a súlyos, hosszú gyógyulással járó balesetek száma. A kedvező tendencia azonban mégsem tölthet el megnyugvással, hiszen a megyei statisztika szerint ezer dolgozóra 21,4 baleset jut, ami még mindig több, mint az országos átlag. Vajon mi ennek az ellentmondásnak a magyarázata. kérdeztük Galabár Emiltől, a MEDOSZ megyei bizottságának titkárától. NAPRAFORGÓ 3500 HEKTÁRRÓL Mintegy 3500 hektáron vágják a takarmánynak való napraforgót a megyében. Képűnk az Öreglaki Állami Gazdaságban készült. — A fejlődés ellenére ta- prasztaIható különbség elsósorI ban a megyére jellemző adott- ' Ságok következménye. Megyénkben a mezőgazdasági üzemek technológiai fölszereltsége elmarad az országos átlagtól. A korszerűtlen munkakörülmények pedig számos baleset forrásai lehetnek. Különösképpen érvényes ez az erdőgazdaságokra, ahol sajnos még mindig meglehetősen sok a kézzel végzett, veszélyesnek minősülő munka. A megoldást itt is a korszerű gépek és az ezekkel járó modernebb technológiák jelentenék, ez azonban az anyagi lehetőségektől függ. — 1977 első félévében ismét növekedett a balesetek száma, sajnos ezen belül is a súlyos, csonkulásos baleseteké. — A munkavédelemre tervezett összegeket eddig felhasználták, sőt olykor még többet is fordítottak e célra az állami gazdaságok. Különösen érvényes ez a rakodás, az anyagmozgatás területére. Az időleges romlás tehát nem a technológiai feltételekkel magyarázható. Ezért az év folyamán meg kell találnunk a bajok forrását, illetve a javulás módját. Nem helyes az az álláspont, hogy a munkavédelem ügye egyedül a munka- védelmi előadóra tartozik. Ez nem reszortfeladat, magáénak kell érezze minden munkahelyi vezető is. A legtöbbet persze a dolgozók tehetnek. Az ő szervezett irányításuk viszont már vezetői feladat. — A körülmények sok esetben kisebb részben okai a bekövetkezett balesetnek, mint maga a dolgozó. Előfordult már baleset azért, mert a dolgozók »játékból« produkálni akarták magukat. — Tévedés azt hinni, hogy a szervezett munkavédelmi oktatás mindent megold. Ezek sokszor meglehetősen forrná'i- sak. A legfontosabb a munka közbeni figyelemfölkeltés. ami része a technológiai fegyelem betartásának. Emellett sem szabad megfeledkeznünk azonban az elavult munkahelyi környezetről. Sajnos meglehetősen sok a balesetveszélyes, rosszul fölszerelt gépműhely. Sőt, az utóbbi években egyre nő a számuk. A gépműhely fölszereltségének javítására ugyanis az állam nem ad támogatást, így ezt a gazdaság pénzügyi helyzetétől teszik függővé. — Ez a munka tehát »szükséges rossznak« minősül? — Nem egészen, mert a rendetlen műhelyek a baleset- veszély mellett gazdaságtalanok is. Nem kell külön magyarázat ahhoz, hogy belássuk, egy jól fölszerelt műhelyben jobK hatásosabb munka végezhető. Viszont a realitásokat tudomásul kell venni. Ebből következik, hogv fokozottabban kell ügyelni a munka szervezésére és a fegyelemre. A szervezés a vezetők munkája, a fegyelem betartása a dolgozók kötelessége. A kettőnek együtt kell megvalósulnia: — Az emberek általában a gépi technológia kiterjedését is mint baleseti forrást magyarázzák: könnyű megsérülni a veszélyes, új gépektől. — Meglehetősen téves nézet, amit bizonyít, hogy a ' balesetek többsége a hagyományos ágakban történik. Az új ipari berendezéseket ugyanis ma már megfelelő védőfelszereléssel együtt gyártják. Ez az út azonban — mint említettük — a gazdasági tényezők függvénye, ezért ahhoz, hogy előrelépjünk — s a balesetek számát legalábbis az országos átlagra csökkentsük —, elsősorban a vezetők és a dolgozók együttműködésének a jelenleginél tudatosabb és szervezettebb formájára van szükség. B. A.
