Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-17 / 167. szám
Gyártmányok és szakmnnkások A félév végén „rávertek” a brigádok, a lemaradás mégis 40 millió 1 millió ÍI5Ö ezer négyzetméter szőnyeg A mechanikai Művek marcali gyáregysége az else félévben 40 millió forinttal 'kevesebbet termelt, mini amennyivel a terv számolt. A 78.7 százalékos teljesítés is csak annak köszönhető, hogy a terv a félév végéhez közeledve »rávertek« a szocialista brigádok. A lemaradás okait három pontban foglalják össze a gyárban. Elsőként azt említik, hogy a gyáregység belső átrendezése — mely a télen kezdődött — hat hetet késett. A második ok a létszámhiány, a harmadik pedig az, hogy az első negved- évben anyaghiány nehezítette a termelést. Honnan származik az anyaghiány? A gyáregységben készült egyik jelentésben -ezt olvastam: »...hiányoztak és hosszú ideig a termelés akadályát képezték olyan alkatrészek, melyeket a törzsgyárból (tehát a budapesti központból) kellett volna megkapnunk, és ahol szintén munkaerőhiány- n.val küzdenek.« A félév végére »megjavult« az anyagelllá- f tás és az »megnövelte az ( anyagkészletet, mivel a termelés körülbelül egyhavi meny- nyiséggel elmaradt, az anyag viszont a félévre itt volt.«. A gyáregységben májusban a párt-vb-n is téma volt a termelés. Az itt fölvetett gondok alapján született egy intézkedési terp, melyet a Mechanikai Művek vezérigazgatóhelyettese írt alá. Ebben a következő megállapítás szerepel: »A termelésszervezési hiányosságok és munkafegyelmi lazaságok miatt- 141 dolgozó munkája veszett kárba.« A gyáregységben alig több mint ezren dolgoznak. Vegyük sorra a gondokat. Gulyás János igazgató rövid mondatokban felel a kérdésekre. — Ki csinálta a belső átrendezést? — Javarészt mi. — Létszámhiánnyal? — Igen — Miből adódik a létszámhiány? A válasz a Mechanika} Művek »hivatalos« álláspontja: — Túltelepítettek Marcaliban. — Több a munkahely mint az ember? — Amikor a telepítések voltak, számoltunk az eljárók visszatérésével, de nem jönnek olyan mértékben vissza, mint. az kívánatos lenne. Miért? A választ megadja egy számadat: a gyáregységben tavaly 24 300 forint volt az átlagbér. Erre az évre 26 900 f forintot terveztek a július 1- től fölemelt műszakpótlék nél- ! kül. Az áprilisi béreleméskoi ] a Mechanikai Művek gyáregységei közül a marcali kapta a legtöbbet. Az átlagbérek azonban még így is alacsonyabbak, mint más, hasonló profilú gyárakban. A béreket alapvetően befolyásolja egy üzemben az, hogy mennyi a szakképzett munkás és milyen képesítése van. A szakmai színvonal pedig összefügg a gyártmányokkal: bonyolult műszaki jellemzőkkel rendelkező terméket csak megfelelően képzett emberekkel lehet készíteni. A marcali gyáregységben ma sokféle termék készül, három azonban meghatározó közülük. Az olajkályha »Jjagyományos« gyártmány. Az elektrolit kondenzátor ugyancsak régi termék. Új viszont a szerszámosláda. Milyen termék a szerszámosláda? Két véleményt hallottam róla. Az egyik így hangzik? Valamennyi tőkés exportra megy', dollárt hoz. Évente 450 ezer készül belő le, korszerű körülmények között, jó minőségben. A másik vélemény: a szerszámosláda gyártásához olyan technikai színvonalra van szükség, amelyet minden különösebb erőfeszítés nélkül egy tsz-mellék- üzemág is biztosítani tudna. Az olajkályha iránti kereslet csökkenésével egyidőben több új termék gyártásával kísérleteztek a Mechanikai Művekben. Ezek közül az egyik a Merceds-gyár részére készített ] felfutó volt, melyet azóta ki- i tűnő minőségben gyárt egy — ipari szövetkezet. Az olajkály-! hán kívül ma nincs stabil terméke az üzemnek. Ez az oka annak, hogy kevés a szakképesítést igénylő munkahely, s ez ’ meglátszik a bereken is. A múlt év első öt hónapjában 10 forint 45 fillér volt az átlagórabér. Az idén 11 forint 32 fillér. Az év végére 11 forint 95 fillért terveznek. Ennyiért kezdő szakmunkást is nghéz alkalmazni. Akik a gyárba jönnek dolgozni, azok itt tanulnak meg egy munkaműveletet. Utána van lehetőség a továbbtanulásra, a szakmai képzésre? A válasz: nincs. Aj munka olyan, hogy nem igé- ; nyel különösebb képzettséget. A gyáregység-igazgatótól kérdezem: — Ha jelentkezne ötven vasipari szakmunkás, örülne neki? — Nem tudnék munkát adni nekik... A szalagszereléshez nen kell szakma ... A gyárba viszont jönnek vissza már a2 emberek: körülbelül hatanheten jöttek vissza olyanok, akik két-kél és féi éve elmentek tőlünk. — Szakmunkások? — Nem. Betanítóit munkások. I — Szakmunkás nem jön?1 — Saját magunk képezzük őket. Az idén a felszabadult ipari tanulókból például ösz- szesen hatan kerültek a szerszámműhelybe. — És hányán kaptak bizonyítványt? / — Tizenegyen. Forgácsolók és géplakatosok. — Tizenegy ipari tanuló ekkora gyáregységben kevés. — A járásban másoknak is kell szakmunkás... Mi többet is tudnánk képezni. Ha több lenne a szakmunkás, milyen feladatot kapnának? — Ahhoz új gyártmányok kellenének. — Folyik itt a gyáregységben gyártmányfejlesztés? — Itt nem. de a törzsgyárban, Budapesten — igen. — Abból mi kerül Marcaliba? — Döntés kérdése. A döntést viszont az is befolyásolja, hogy milyen egy gyáregység kapacitása, mire vállalkozhat biztonsággal egy közösség. A Mechanikai Művek marcali (gyáregységében jelenleg van munka. Intézkedési terv is arra. hogy a második félévben behozzák a lemaradást. A nem termelő területekről körülbelül harminc embert irányítanának át termelőmunkára. A termékek azonban nem képviselnek olyan magas mű szaki színvonalat, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a környék legjelentősebb és legtöbb munkást foglalkoztató üzemében a biztos jövőt megalapozzák. Szerzsámosiáaát gyártani kell, ha szükség van rá a piacon. Erinek a piacképessége azonban nagyon is viszonylagos. Erre nem lehet alapozni a gyáregység jövőjét: az évről évre visszatérő munkaellátottsági gondok, a gyárban dolgozó munkások szakmai összetétele is azt sürgeti, hogy olyan terméket kell találni Marcaliban, amely hosszú ideig korszerű marad. A nagyobb szakértemlet kívánó, bonyolultabb munkát jobban meg lehet fizetni, s végső soron ez oldja meg a gyáregység létszámgondjait is. Dr. Kercza Imre Az országban csupán a Soproni Szőnyeggyár készít faltól-falig szőnyegeket. A gyár tíz evvel ezelőtt kezdte meg a tűzött szőnyegek gyártását. Ez időalatt mintegy tizennégyszcrc- sére emelkedett a termelés. Az új technikai berendezések tették lehetővé a jelentős termelésnövekedést és azt, hogy szigetelt habhátas szőnyegeket is előállítsanak a iiázgyárak részére. Mese” az » Az elmúlt hét időjárására igazan ráillik a »változékony« jelző. A különböző hőmérsékletű és páratartalmú légtömegek harca ugyancsak kellemetlen hatással volt mind a nyár legfontosabb mezőgazdasági munkájára, az aratásra, mind pedig az üdülésre. A már alaposan megtépázott gabonát, ha lehet, még jobban földhöz verte a csütörtöki vihar, és az eddiginél is nehezebb helyzetbe hozta a gazdaságok vezetőit, no meg a kombájnosokat. A Balaton környéki utak ugrásszerűen megnövekedett forgalma, a hét végén egyes pontokon szinte reménytelenné vált közlekedés azt jelezte: a strandolók más szórakozás után néztek a fürdés, napozás helyett, Tömegesen indultak kirándulni, utaztak a meleg vizű fürdőkbe, de sokan keresték fel a múzeumokat, kiállítóhelyiségeket is. És nemcsak a Balaton partján levőket. Bőven jutott az ér- del'lődőkböl Somogy belső területeire. igy természetesen Kaposvárra is. A képzőművészeti bemutatók, helytörténeti gyűjtemények mindenütt sok érdeklődőt vonzanak, a Somogyi Képtár pénteken megnyílt, Rippl-Rónai József emlékére rendezett kiállítása azonban kiemelkedő művészi Iményt ígér minden kül- és elföldi látogatónak. A héten már igazi vakációs hangulatban pihenhettek a kis- és nagyobb diákok. Nemcsak a következő osztályba készülők, hanem azok is, akik túljutottak a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgáin, és éppen a héten szereztek tudomást ezek eredményeiről. A gondtalan pihenést azonban a legtöbb danuló az idei nyáron sem csak a strandolással, a tétlen időtöltéssel tekinti egyenlőnek. Több száz somogyi fiatal vesz részt a különböző munkát adó, központilag szervezett és helyi építőtáborokban. Emellett 215 somogyi foglalkoztató jelentette be igényét a diákok idénymunkájára. Ennek megfelelően az elmúlt héten már több mint négy és fél ezren dolgoztak az iparban, a mezőgazdaságban, illetve a kereskedelemben és a vendéglátásban. Vannak azonban olyan fiatalok, akik nemcsak ideiglenes munkáért kopogtattak a gyárak, az üzemek ajtaján, hanem bizonyítvánnyal a kezükben, teljes értékű szakemberként adtak át munkakönyvüket. Több kaposvári és vidéki vállalatnál ugyanis az elmúlt héten bensőséges kis ünnepség keretében fogadták az űj szakmunkásokat. Az indulás minden bizonnyal sokáig emlékezetes percei kedvező indítékul szolgálnak a fiatal \ pályakezdőknek. A továbbiakban nemcsak a munkáltatójukon, hanem rajtuk is áll, hogy az első benyomások, a kezdés ,ió tapasztalatai miként gazdagodnak, mélyülnek. A cél közös. Mennél előbb váljanak a munkahelyi közösség ragaszkodó, felelősséggel gandolkodó és munkálkodó tagjává. Eddig többnyire csak a fiatalokról esett szó. Pedig az idősebb munkabíró emberekre is számít a társadalom. Elsősorban idénymunkára várják őket a tsz-ek, állami gazdaságok, hogy a kézi-munka- igényes növények betakarításában segítsenek. Akik erre vállalkoznak, november 15-ig nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztathatók. Az erről pénteken megjelent rendelet Somogybán különösen kedvező visszhangra talált. A nyáron igen sok külföldi megfordul nálunk. Túlnyomó többségük üdülni, pihenni érkezik. Az az angol nyelvtanárokból álló hattagú csoport azonban, amely pénteken este búcsúzott Kaposvártól, elsősorban tanítani jött. Pontosabban: segíteni az ország minden részéből érkezett angoltanárokat a nyelv gyakorlásában. Közben természetesen a három hét alatt ismerkedtek megyénk tájaival, nép- művészeti és egyéb kulturális értékeivel is. Paá] László A kisbárapati határban nincsenek légkondicionált szupergépek, itt még ,ma is nagy erőpróba az aratás. A meredek domboldalakon kínlódnak a kombájnok. Az erősen dőlt gabona próbára teszi az . emberek szaktudását, a forróság es a por tűrést követel. A fehér hajú tsz-elnök, Fehér Lajos már javakorabeli [ ember volt, amikor az újságok először hírt adtak az ara- I tó-csépiőgépekről... Mit is mondhatnak a régi aratásról, amit ne tudna mindenki? Hiszen a kisiskolás is fújja: »Látástól vakolásig arattak. Verejtékes, nehéz munka volt a betakarítás ...« koromban már javában arattam. — Az apjának 12 holdja volt. Nem voltak szegények. Miért fogták be <j gyereket is? — Azért nem voltak szegények. mert 12 holdjuk volt, és mert a gyerekek is dolgoztak napkeltétől. — Hogy egy ember mi mindent elbír — kezdte az elnök —, azt elképzelni is nehéz ... Apém három óra előtt azzal ébresztett bennünket, hogy a kódis már a hetedik határban jár, mi meg még henyélünk. Vasárnap volt, mi az öcsémmel lakodalomba voltunk hivatalosak. Kérleltük apámat, legalább egy napot adjon. Ö azt ' mondta : gyerekek, ha ezt az 1200 öl bükkönyös zabot levágtátok, elmehettek. Mit tehettünk, belevágtunk. Emlékszem, délre mind kész voit. A marokszedő kezeszára már véres volt. Szidott bennünket, mint a bokrot. Mi meg csak vágtuk a rendet. Az öcsém még fütyörészett is. Mikor végeztünk, elmentünk a lagziba. Ott mulattunk hajnali kettőig. Mire hazamentünk, apám éppen ébredezett. Hát ti már fönt vagytok? — kérdezte. Több szó nem esett. Indultunk a határba, és kezdtük elölről. — Meg lehetett szokni ezt a nehéz munkát? — Muszáj volt. Tizenöt éves Madarász László traktoros úgy érezte, még ma is kézbe tudná venni a kaszáit. — Mikor megalakult a tsz. még mindenki a saját földjét aratta. Még láttam a régit. 23 éves voltam akkor. Fehér Lajos volt a tsz első elnöke is. — Két hét után lemondtam, és kimentem dolgozni a határba. Két évvel később megint megválasztottak, de azon a nyáron sem tudtam megüini az irodán. Együtt mentem a kezdetleges kombájnnal, s a terephez igazítottam a vágószerkezetet. Ezt. most hidraulika csinálja. 66- ban még kaszával vágtam a borsót ezen a táblán. Akkor el is vesztettem a kaszámat. — Mit ettek az aratók? — Az asszonyok tavasszal azért ültettek csibét, hogy az aratásra legyen hús. Igaz, volt olyan is, aki meggyen aratott... — Hogy bírta ki? — A szegény embernek ki kellett bírnia, ha nem akart a következő évre még szegényebb lepni'; x Tálos György cséplőgépen dolgozott. Jó munkás volt. Az egyik nyáron okleveiet, néprádiót és egy pár bakancsot nyert a munkájával. — Ha a gép három százaléknál magasabb veszteséggel dolgozott, kiselejtezték. Ha 12 kévét leadott az etető, 12 szemnél' nem lehetett több a veszteség. Az etető munkája nem volt veszélytelen. A dob olt forgott előtte, 1270-es fordulattal percenként. Ha a lába belecsúszott, -feamputaita. Egyszer láttam is ilyet. szépségé a regi — Volt-e aratásnak? — A versengés izgalma és öröme megvolt. Már húsvét- kor elkezdődött. A néphit szerint, aki a templomból először hazaért »a szentűttel«, az fejezi majd b# elsőként az aratást. Olyankor mindenki kint állt az utcán és leste, ki ér haza elsőnek. A rafináltabbak jó futó gyereket küldtek . .. Ilyen hiedelem volt az is. hogy aki »a szentűttrb« nem iszik vizet, az kevés vizet iszik majd aratáskor is. — E2; miért volt lényeges? — A sok víz izzaszt, az meg elveszi az erőt. Abban is versengés volt, ki kezdi előbb reggel. Aki három után fogott be, azt megszóltak. — Nem bántja, hogy amit mond, mesének tartják? — Ugyan. Ez csak olyan kötődés. A legtöbb fiatal őszinte érdeklődéssel hallgat, na a régi aratásról beszélek. — Ki a legfiatalabb ember a faluban, aki még tudja használni a kaszat? — Egy hosszú hajú. farmeres gyerek. Az öcsém fia. 15 éves és Kaposvárra jár a mezőgazdasági technikumba. O játszva levág egy kocsi zöldet a lovaknak. B. F. Magyar számítógéppel a tengeren Ebben az évben második útjára indul az Ukrán Tudományos Akadémia Déltengeri Biológiai Intézetének »Professzor Vogyanyickij« nevű új tudományos .kutatóhajója. Jelenleg már teljes erővel folynak az előkészítő munkálatok. A legfontosabb feladat most a magyar Videoton Gyár által készített »ESZ—1010« típusú, harmadik generációs számítógép beszerelése az adott határidőre. A számítógép »ESZ—1010« elnevezése a KGST országok egységes számítógéprendszerének 1010. sz. modelljére utal. A KGST-n belüli együttműködésre utal maga a komputer is. Bár fő egységei Székes- fehérváron készülnek, vannak alkatrészek és kisegítő berendezések — így például •* mágnesszalagos tárolók, az olvasóberendezések, a lyukasztók —, melyeket Lengyelország, Bulgária és a Német Demokratikus Köztársaság szállít. A »Professzor Vogyanyickij« nevét viselő kutatóhajón felállításra kerülő számítógép rendkívül kényelmesen kezelhető. Méreteiben egy íróasztalhoz hasonlítható, rendeltetése a tudományos kísérletek automatizálása; technológiai folyamatok modellezése, mérnöki, tervezői számítások előkészítése. Az. ESZ—1010 típusú számítógép megbízhatóságára vonatkozóan Ukrajnában már komoly tapasztalatokkal rendelkeznek. Hosszabb ideje működik hasonló berendezés a termelőerők lehetőségeinek | kérdéseivel foglalkozó Ukrán Kibernetikai Intézetben. Tengerjáró hajón »ESZ— 1010« számítógép alkalmazására azonban először kerül sor, igy bizonyos mértékig kísérletről beszélhetünk. Hogyan vélekedik erről Vlagyimir Greze, a Déltengeri Biológiai Intézet igazgatója, az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának levelező tagja: — Az i-re a pontot — azaz a »Professzor Vogyanyickij« kutatóhajón összegyűjtött anyagok feldolgozását — kétségtelenül egy centralizált tengeri, számítóközpontnak kell feltennie. Ezt a szerepet szánjuk a baráti Magyarországról érkezett számítógépnek. A hajó első útja során is már' rendkívül gazdag anyagot sikerült összegyűjteni az Atlanti-óceán észáki és középső részeinek hidrobiológiái ! tulajdonságairól. Ezeknek az adatoknak az elemzése és általánosítása színié lehetetlen számítógép nélkül. Az újabb kutatómunkák során nagyon bízunk a komputerek segítségében.
