Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-16 / 166. szám

fiz állatok és a környezet A XIX. század színháza À földön számtalan állatfaj él. Életük szorosan kötődik az őke* körülvevő természethez. Onnan nyerik élelmüket, ott találhatók meg, növekedésük, szaporodásuk föltételei. Sok­szor igen bonyolult kölcsön­hatás figyelhető meg az állat és a természet között. Az em­ber néha csak akkor veszi észre, ha közbeavatkozásával jóvátehetetlenül megbolygat­ta azt. Angol zergevadászokkal tör­tént. Megfigyelték, hogy a sziklás ormok és csúcsok kö­rül — melyek a zergék ked­venc tartózkodási helyei — gyakran és makacsul köröz­nek a sások. Le-lecsapnak, el­ragadván egyet a szökdécselő állatok közül, megritkítva a zergefamíliát. Az ember — nyilvánvalóan önző érdekből — sietett a zergék segítségé­re. Puskások álltak lesben, s ádázul lövöldöztek a szárnya­sok fejedelmére, valahányszor megjelent a zergecsapat fölött. Az ember vetélytársat látott a sasban, mert az a vadászzsák­mányát veszélyeztette. A lö­völdözésnek meg is lett az eredménye: néhány hét után elmaradtak a sasok a kör­nyékről. S a vadászok legna­gyobb csodálkozására egy év múlva a zergék is. Kipusztí­totta mindannyit, a zergevész. Sajnos, csak utólag derült ki a következő. A sasok csak a beteg zergéket ragadták el. az egészséges, fürge állatok nemigen kerültek a karmaik közé. így a sasok tulajdon­képpen egészségőri feladatot teljesítettek, kiszelektálva a nyájból a betegeket, a fertőző forrásokat. Az ember »-jóaka­rata-“ tehát a visszájára for­dult. Nem ismerjük még a ter­mészet roppant gazdagságát, s a beavatkozás könnyen ha­sonló, be nem látható pusztu­láshoz vezethet. Erre már számos példával szolgál a kör- nvezetszennvezés, egyes nö­vény- és állatfajok oktalan megtizedelése, életterének visszaszorítása. A zoológusok sokáig nem értették, miért esznek a ter­meszhangyák cellulózban gaz­dag fát. Számos útleírás em­líti a termeszek e káros szo­kását: szétrágták a házak ge- rendázatát, a bútorokat. Miért? Hiszen a termeszek képtelenek a fa cellulózának megemésztésére. Csak az el­múlt évtizedben jöttek rá: a cellulózt a termeszek tápcsa­tornájában élősködő ostoros egysejtűek emésztik meg. Sőt, ezek bőségesen szaporodnak a termesz táplálékán. De a han­gyák sem járnak rosszul. Az elszaporodott ostorosok felke­rülnek a gazdaállat tápcsator nájának felső részébe, ahol áldozatul esnek a termesz emésztőnedveinek. így jut a termesz emészthető táplálék­hoz, miközben számára emészthetetlen fával táplál­kozik. A helyzet több mint el­lentmondásos: az ostorosok a termeszeknek köszönhetik éle tűket, de halálukat is. A ter­meszek egyben jótevőik, de ellenségeik is. Az élővilágban mindenna­posak az ilyen paradoxonok. A kullancsnál még jobban leszűkül ez az ellentmondás Ez a primitív testi fölépítésű állat valamely cserje ágán várja, hogy ráeshessen egy meleg vérű állatra, vagy ma gával sodorja egy ilyen. Sze­me nincs és teljesen süket. Szaglóérzéke is csak egyetlen szagra van beállítva, amelyet minden emlősállat kibocsát magából: a vajsav szagára Erre a jelzésre lepottyan, s ha elérte zsákmányát, befu- rakszik a bőr alá és teleszívja magát vérrel. Amikor első és egyetlen táplálkozása véget ér, a földre huppan, lerakja pe­téit és elpusztul. Egyetlen cse­lekedete a halálát okozza. Ezért a néhány percért a kul­lancs hihetetlen sokáig képes koplalni: akár 18 évig is. Cs. T. Közelebb a mindennapokhoz Modern óragyártás Anglia az ipari forradalom korát éli. Képlékenyen alakul a világ arca, új osztályok szü­letnek. Franciaországban is fejlődésnek indul a technika. Hogyan változik az irodalmi vonal? Hajlékonyán követi a világ változásait.. A valóság kér, követel utat! A francia irodalomban úgy, hogy a virágzó romantika mellett párhuzamosan megje­lenik a realizmus. Mcrimeé, Stendhal, Balzac, majd Flau­bert művei illusztrálják ezt. A társadalmi különbségek okozta konfliktusok jelentkez­nek témaként. Dickens Ang­liában írja a nyomort. De: Prága jelene és jövője Több mint 600 éve társa az embernek az a szerkezet, amely — különböző működés­sel és pontossággal — jelzi az időt. A mechanikus, mutatók­kal ellátott órák mellett a mai gyárak számtalan válto­zatú órát hoznak forgalomba, például elektromos meghajtá­sú órát, kvarcórát, fényórát, vagy atomórát, a mutatókat pedig újabban egyre gyakrab­ban közvetlen számkijelzős megoldással váltják feL Az óragyártás első szaka­sza az alkatrészgyártás, amely nagy pontossággal dolgozó automata, félautomata ás cél­gépek segítségével történik. Az alkatrészeket speciális mérőműszerekkel ellenőrzik, és az előírásoknak megfelelő alkatrészek az előszerelőmű­helybe kerülnek, ahol félau­tomata célgépek segítségéve] összeszerelik és tisztítják őket. Végül az alkatrészek a szerelő műhelybe kerülnek, ahol az óragyártás második szakasza történik: az órát ön­működő szerelőszalagon állít­ják össze. Az összeszerelt órákat elektronikus szabályo­zó készülékkel szabályozzák. Kereskedelmi forgalomba csak az előírásoknak megfe­lelő órák kerülhetnek. Az óra­szerkezetben felhasznált csa­págyköveket, hajszálrugót, valamint hajtórugót speciá­lis gyárak állítják elő a fel­használó óragyárak rendelése szerint. I Több mint 140 éves múltra tekint . vissza a csehszlovák óraipar egyik jelentős gyára, a Pragotron. Az óraipar fej­lesztése érdekében most szo­cialista együttműködési meg­állapodást kötött a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia elektrotechnikai intézetével. Képünkön: Számki jelzős órák a próbapulton. A prágai vár egyik 22 he­lyiségből álló épületszárnyá­ban rendezték be a Csehszlo­vák Gyermekek Házát. A szín­házteremben, könyvtárban, modellező- és festőstúdióban, zeneszobákban kedvük szerint tölthetik el szabad idejüket a 6—15 éves gyermekek. Ennek az intézménynek az átadása már beleilleszkedik abba az 1990-ig szóló általános város- rendezési tervbe, amelynek megvalósítása sok tekintetben az ezredforduló feladatainak előkészítése is. A csehszlovák fővárosban is az a cél, hogy zöld övezetek­kel »fellazítsák-“ a nyomasztó kőrengeteget, növeljék a la­kások számát, bővítsék az üz­lethálózatot. A város jelenlegi ötéves terve 1980-ig 58 ezer la­kás átadását irányozza elő, amelyek főképp a jó levegő­jű, erdők ölelte déli területe­ken épülnek fel. Ezzel párhu­zamosan a tömegközlekedés javítása is napirenden levő feladat. Gyorsítják a metró építését, 1980-ban már 20 ki­lométer lesz a vonalak hosz- sza, vagyis az 1974-ben átadott 6,7 kilométeres vonalat újabb három szakasszal bővítik. Ja­vul a közlekedés az új Mold- va-híd megépítésével is. Prága nemcsak a prágaiaké, hiszen főváros, sőt nemzetközi turistaközpont is, az emberi­ség kultúrgazdagságának egyik nagy kincsestára, amely iránt egyre növekszik az érdeklő­dés. A műemlék városmagot védetté nyilvánították, ott és másutt több mint kétezer műemlék épületet kell gon­dozni, megőrizni a jövő nem­zedékének. ' Képünkön : A Csehszlovák Gyermekek Háza a prágai vár­ban. mi kerül színpadra? A valóság kritikai ábrázo­lásának legjellegzetesebb pél­dáit az orosz drámairodaiam­ban találjuk. Gribojedov Az ész bajjal jár című művét már a romantika stílusirány­zatánál is emlegettük. Tegyük ezt most is: keserű vígjáték ez. Keserű szatíra Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című műve is. melyet szinte évente újítanak fel napjaink­ban is. Az az alapmű, mely­nek nyomán — mintegy a té­mát variálva — sok-sok le­leplező írás születik. S hogy nemcsak az orosz kisvárosnak volt sajátja a korruptság, azt a darab magyarországi fo­gadtatása is bizonyította. A Nemzeti Színház 1874-ben mutatta be először, de nera utoljára... Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij méltó folytatója az irányzatnak. Bírálta az el­szegényedő földbirtokosi ré­teget és a pénzközpontű ke­reskedővilágot is. Hús-vér fi­gurákat »küldött« színpadra a Farkasok és bárányok-ban. a Viharban, az Utolsó áldo- zat-ban, a Holló a hollónak című drámában és a kaposvá­ri színház múlt évadának nagy sikerévé lett Erdőben. De egyszer csak a »vigyá­zó szemek« — a XIX. század utolsó negyedében vagyunk *— északra tekintenek. Hangos lesz a színházi világ egy név­től: Henrik Ibsen! I,. L. Gépkocsimosás — kézzel vagy géppel? Gorillák kerestetnek, ajánlkoznak A növekvő bűnözéssel egye­nes arányban nő Nyugaton a testőrök iránti kereslet. A ke­resletet az ajánlat követi. A nyugatnémet Frankfurter All­gemeine és a Main-Post ilyen hirdetéseket közöl: »Hű gorilla« — szerény, fe­gyelmezett, tud viselkedni társaságban, atléta termetű (190 centiméter magas), kö­zépfokú műveltséggel rendel­kezik, orvosi tanulmányokat végzett, katonai képzettséggel^ Az általános gyakorlat sze­rint egy gépkocsit egy ev alatt összesen 25-ször mo­sunk meg jó alaposan, azaz minden második héten. Mivel e művelet jó vagy rossz el­végzése erősen befolyásolja az autó élettartamát, érdemes foglalkozni a kérdéssel. A hivatásos gépkocsivezetők és az autótulajdonosok több­sége még ma is ellenérzéssel viseltetik a gépi mosással szemben, pedig nagyon le­egyszerűsíti és meggyorsítja a tisztítást. Állítják, hogy a szennyeződések a hajlatokban — ahova a rotációs kefék nem férkőzhetnek be — visz- szasmaradnak. A másik ellen­érv, hogy a gépi mosás nem elég kíméletes, sokat árt a lakkrétegnek. Mindez többé- kevésbé igaz is, de csak a ré­gi. körülbelül egy évtizeddel ezelőtti tisztítógépekre. A korszerű berendezések rotá­ciós keféi ugyanis puhábbak, variálhatóbbak, a víznyomás pedig sokkal nagyobb, mint régebben volt. A legkülönfélébb vizsgála­tok, kiváltképp az úgyneve­zett interferencia mikrosz­kóppal végzett megfigyelések kiderítették, hogy az automa­ta mosóberendezés nagyjából párhuzamos és azonos mélysé­gű barázdákat szánt a gépko­csik átlagosan 0,1 mm vas­tagságú lakkfelületébe. Ugyanakkor a kézi mosásnál a karcolások hálózata telje­sen kusza képet mutatott, és spk helyen a karcolások mélysége jóval nagyobb volt, mint a gépi mosásnál. A karcolások főként abból adódnak, hogy a homok-, porszemcsék és egyéb szeny- nyeződések megsértik a lakk­felületet, tehát lényeges, hogy mennyi vízzel öblítjük le a karosszériát. Míg gépi mosás­nál egy-egy gépkocsira körül­belül 200 liter víz jut, addig a kézi mosásnál csak 2—3 vödörnyi fogy el. A viszony­lag kevés vízen kívül az is a kézi mosás ellen szól, hogy sokan szivaccsal végzik a tisz­títást, s ennél rosszabbat nem is tehetnének. A porózus szi­vacsban ugyanis a homok­szemcsék jól megkapaszkod­nak, és dörzsöléskor a lakkot finom dörzspapírként csiszol­ják. Aki a gépi mosás viszony­lag csekélyebb ártalmait is el akarja kerülni, átlagosan két­havonta vonja be a lakkfelü­leteket kemény viaszréteggel (autóápolási üzletekben kap­ható). Ez a védőburok »meg­szelídíti« a robotkeféket, ru­galmas réteget képezve a lak­kon. A kézi mosásnál azon­ban nem nyújt védelmet. Itt azt tanácsoljuk, hogy előbb gumicsőből ömlő vízzel jól öblítsék le a port, a piszkot a kocsi felületéről, s csak azután kezdjenek hozzá a samponos mosáshoz, kefe se­gítségével, sohasem szivacs­csal ! Nagyon praktikus az a megoldás, amikor a víztömlö végére egy kefét erősítenek, s ezen a víz gyors átfolyása megakadályozza a homok- szemcsék lerakódását. Még két fontos mosási sza­bály. Folyóból merített víz­zel sohasem ajánlatos autót mosni, mert homokot is tar­talmaz. Továbbá forró — 80— 90 C fokos — vizet néha szabad rázúdítani sem az üveg-, sem a lakkozott fémfe­lületekre: az üveg elpattan­hat, a lakkrétegen pedig mik- rorepedések egész hálója ke­letkezhet, melyen beszivárog rendelkezik, kitűnően beszél angolul, franciául és németül, a világ minden táján megfor­dult már — ajánlja szolgála­tait idős uraknak mint testőr, külföldi utazásaik során. El­sőrendű ajánlásai vannak. Csak komoly ajánlatokra vá­laszolunk.« »Sokéves tapasztalattal ren­delkező testőr kész az ön szolgálatába állni. Hajlandó önt őrizni otthon, utazásai során autón, vonaton és ha­jón. Repülőgép kizárva.« ' \ «4 herceg házassága Elégedett lehet a brit kirá­lyi házzal az angol bulvársaj­tó és a sok külföldi pletyka­lap, színes magazin. Időről időre ugyanis kiszivárognak róla kényes történetek, szere­lemről, elválásról, más kalan­dokról, és ezek azért izgalma­sak, mert a büszke és hírére kényes Buckingham palotából származnak. Vagy legalábbis róla szólnak. De hát ott is emberek élnek. A legújabb értesülések — pontosan a Daily Express — szerint Károly trónörökös fe­leségül szándékozik venni Marie-Astrid luxemburgi her­cegnőt. A lap első oldalát szentelte a himenhírnek, s ebből, illetve a tudósítás mel­lett látható fényképből. az is kiderült,, hogy a menyasszony kifejezetten csinos. Külsejével tehát ellentmondani látszik annak az évszázados hiede­lemnek, hogy az ilyen házas­ságoknál nem a külső a fon­tos, hanem a monarchikus ér­dek. A lap azonban mintha el­siette volna a dolgot, »a világ legjobb partijáról« szóló érte­sülés még nem áll minden kétségen felül. Az udvar szó­vivője (úgy mondják, ilyesmi ritkán fordul elő) hivatalosan cáfolta a.z újság állítását: -A trónörökös, amennyire tudom, még soha nem találkozott Marie-Astrid hercegnővel, de ha mégis, az legföljebb üd­vözlő kézfogásig mehetett el valamely hivatalos alkalom­mal.« Ez persze nem akadály. Csakhogy a 23 éves hercegnő mindenesetre éppen a cáfolat elhangzása'idején utazott haza Angliából, miután kilenc hó­napig egy cambridge-i nyelv­iskolában angol tudását tökér létesítette. A hírek azonban nem csen­desedtek el, mert a fenti cáfo­lat igen ravaszul hangzott: »Nem felel meg a valóságnak, hogy Károly herceg és Marie- Astrid luxemburgi hercegnő eljegyzéséről nyilatkozatot tettek volna közzé.« Tehát nem tették közzé, de ettől még igaz lehet. Most itt ál­lunk a teljes bizonytalanság­ban. Vagy azt gondolja az ol­vasó, hogy ne csinál­junk magunknak gondot az ügyből? Kívánjunk sok boldogságot a fiataloknak, akár egymással, akár ki-ki valaki mással köt házasságot? A szülők majd lerendeznek mindent, és a hozomány se lesz gond. A trónörökös hosszan fontolgatja a dolgot. A kirá­lyok azon kevesek közé tar­toznak, akik még ma is egy életre házasodnak. A birodal­mak irányításának és az ab­szolút hatalom gyakorlásának terhét már levették a válluk­ról. Ez megmaradt. T. I. A tengerek titkai nyomában Tinro—2 a neve annak a szovjet gyárt­mányú bú­várkészülék­nek, amely- lyel nagy víz­mélységbe is le lehet me­rülni, hogy ott huzamosabb ideig tartó megfigyelése­ket végezze­nek. A ba- tiszkáfban két személy szá­mára van hely. A pa­rancsnok irá­nyítja a ké­szüléket, amely — akkumulá­torok áramá­val meghaj­tott hajócsa­varjai segít­ségével — könnyen vál­toztathatja helyzetét vízszintes vagy füg­gőleges irányban. A második helyet a kutató tudós — hal­szakértő, biológus, hidrológus, geológus stb. — foglalhatja el. A batiszkáf erős külső fény­szórói lehetővé teszik, hogy a beépített filmfelvevő és fény­képező berendezésekkel kiváló minőségű tenger alatti felvé­teleket készítsenek. A készülékben helyet fogla­lók tíz óra hosszat tartózkod­hatnak a víz alatt. A Tinro— 2-n végzett munkához nincs szükség különleges fizikai fel­készülésre, bármely egészsé­ges ember leszállhat a mély­be. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom