Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-16 / 166. szám

/ Hol vannak a fiatalok? Gyűlik a búza Finn gyártmányú nedvességmérővel vizsgálják a víztartal mat. M ármint szabad idejük­ben. Munka után. A kérdést nem én tettem föl, hanem fiatal munkások, a Finommechanikai Vállalat ka­posvári gyárában. Tizennyolc­húsz év körüliek. Céltudato­sak, felelősséggel élők, meg­fontoltak. Nyugodtan mond­hatom: korosztályuk élenjárói, önmagukat és jelenlevő tár­saikat kérdezték. A nagy több­séget. Nem tudtak pontos vá­laszt adni. Csak találgatták, mit is csinálhatnak hosszú délutánonként, este, szombato­kon és ünnepeken. A summás kérdésre mindig veszélyes a válaszadás. Mert ilyen esetben mindennek az ellenkezője is igaz. Mert néz­zük csak, mire jutottunk. (Pontosabban jutottak. mert én inkább csak érdeklődéssel figyeltem szenvedélyes vitáju­kat.) .. Az egyik lehetőség: otthon vannak. Magnóznak, rádióz­nak, tévét néznek. Egyedül, másod-, harmadmagukkal. A másik: moziban, színház­ban. egyéb műsoros rendezvé­nyeken ülnek. A harmadik: ifjúsági klu­bokba járnak. A negyedik: általános és szakismereteiket gyarapító tanfolyamokon, iskolán, fog­lalkozásokon vesznek részt. Az ötödik: különböző sport­ágakban edzik magukat. A hatodik: az utcán meg az italboltokban találhatók. Mindegyik lehetőséget sor­ra vették. Az első helyre az utolsónak említett került. Az utca meg a presszók, a tal­ponállók. Természetesen sem az egyik, sem a másik önma­gában nem ártalmas hely. Al­kalmat adhat tartalmas esz­mecserére, barátságok kötődé­sére — de garázda magatar­tásra is. Különösen, ha rend­szeres és meghatározó időtöl­tésként szerepel a fiatalok életében. — Persze, akik az utcán találhatók — gyalogo­san, vagy újabban csoportosan motorozva —, esetenként mo­ziba is járnak. (Más kérdés, hogy milyen filmek vonzzák őket elsősorban.) Sokan töltik otthon szabad lesztési Miniez téri um építő­ipari vállalatai az első félév­ben — az előzetes adatok szerint — hónapról hónapra egyenletes ütemben dolgoz­tak, termelési hullámzás nél­kül, így 13,8 százalékkal több munkát végeztek, mint a múlt év azonos időszakában. A jubileumi versenynek kü­lönösen jelentős eredménye, hogy gyorsult a munka a nagyberuházásokon, ahol a dolgozók 17,8 százalékkal nö­velték termelésüket. Április óta jelentősen meg­gyorsították a munka ütemét a Borsodi Vegyi Kombinát új pvc-gyárának építői. A tech­nológiai szerelésre kész mun­katerület késedelem nélküli átadása érdekében az észak- magyarországi és a 31-es szá­mú állami építőipari vállalat dolgozói az előirányzott idei feladat 52, illetve 66 százalé­kát teljesítették az első fél­évben. Hasonlóan nagyot lép­tek az idei feladat megvaló­sításában a TVK poli propilén- gyár és a tiszai kőolajfinomító építkezésén is. A paksi atomerőműnél a jubileumi versenyben nagy erőfeszítéseket tettek a szo­cialista kollektívák az időköz­ben szükségessé vált tervmó­dosítások okozta nehézségek áthidalására. A nehézségek túlnyomó részét sikerült elhá­rítani, így az építkezés üteme kielégítő. Többek között a legfontosabb létesítményeket építő 22-es számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói az idén előirányzott 406,6 millióból 216,9 millió forint I értékű munkát végeztek az el- I só félévben, így az éves terv­nek már 53,5 százalékát tel­jesítették. Az előírtnak megfelelő ütemben épül a Gyulai Hús­kombinát. ahol a Békés me­gyei Állami Építőipari Válla­lat dolgozói az első félévben 76 millió forint értékű mun­kát végeztek, s eddig éves tervük 49.3 százalékát teljesí­tették. A 26-os számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói is befejezik ebben az évben a dunaújvá^si hullámverti­! idejük nagy részét. ^Otthon — I de »természetesen« nem a I családdal. Ha a szülők nin­csenek a lakásban — vagy külön szoba áll az önállóan kereső ifjú leány vagy fiú rendelkezésére —, a rádió vagy a magnó bömböli a slá­gereket. És ezt legjobban fek­ve, a plafont nézve lehet hall­gatni. Órák hosszat. Igen, néhányan tanulnak is. És éppen ebben a gyárban, e számnév tiszteletreméltó arányt jelez,, de mégiscsak tö­redékét az egésznek. És per­sze, itt vannak az ifjúsági klubok szerte a városban, de ezekben szinte kizárólag a slágerek hallgatása a fő prog­ram. Ahol pedig más, tartal­masabb szórakozásban is le­hetne részük — a vállalati, in­tézményi klubok zárva ma-' radnak az idegenek, így a munkásfiatalok előtt is. (Ezt nem rosszallóan, hanem ter­mészetesnek tartva mondják, hiszen rendszerint parányi helyiségekről van szó.) E W s végül a sportolás. Né­hányan versenyszerűen űznek valamely sport­ágat, mások beneveznek a kis­pályás fociba. A tömeges és rendszeres testmozgás azon­ban egyáltalán nem jellemző sem erre a gyárra, sem a környező üzemek életére. De hogyan is jutottunk el a fiatalok időtöltésének e távol­ról sem megbízható, de a to­vább gondolkodásra mégis alapul szolgáló feltérképezé­séig? Ügy, hogy beszélgető társaim arról panaszkodtak : a fiatalok műszak után sietnek el a gyárból. Szinte rohannak, mintha üldöznék őket, vagy félniük kellene, hogy valahon­nan elkésnek, valami fontos dologról lemaradnak. Futnak az ünnepségek, a KlSZ-gyűlé- sek, az ifjúság) parlamentek, egyéb összejövetelek, társadal­mi rendezvények, közösségi munkák elől. Ismételten hangsúlyozom: nem mindenki. Csak a többség. Mert ha va­laki — félreértve e cikk szán­dékát — cáfolni akarja mon­dandóm, illetve a kis beszél­gető csoport véleményének Jé­kum építési munkálatait, csu­pán a pénzügyi elszámolás le­zárása marad a jövő évre. Gondot okoz viszont az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium saját beruházá­sa, a Bélapátfalvi Cement­gyár építése, ahol az első fél­évben a 31-es számú vállalat elmaradt a tervezett ütemtől, viszont az Észak- magyaror­szági Állami Építőipari Válla­lat dolgozói a cementgyár kőbányai létesítményeinek ki­vitelezésében az idei fe'adat 56,4 százalékát valósították meg. Meglepő nagyságú összegről tájékoztatott a héten Bencze Józsefné, a Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője. Elmondta, hogy tavaly 214,2 millió fo­rint családi pótlékot kaptak a somogyi családok — ösz- szesen 27 280 család — 53 550 gyermek után. Az előző év­ben 22 920 család 48 947 gye­rekre 167 milliót kapott, öt évvel ezelőtt »csak« 18 880 somogyi család volt érdekelt a családi pótlékban; akkor 41 ezer gyerek után 91,2 mil­lió forinttal kopogtatóit a postás a jogosultak ajtaján. E számok azt mutatják, ho­gyan támogatja az állam a szülőket a gyermekek fölne­velésében. — A juttatás elnevezésében is kifejezi, hogy pótlékról, a szülők kiadásait könnyítő- pótló összegekről van szó — mondta Bencze Józsefné. — A gondoskodás mértéke ter­mészetesen a teherbírás függ­vénye. 1951-ben például két gyermek után a családi pót­lék forint volt, most pedig 720 forint. — Mi ad többletmunkát a- ügyintézésben nyáron? nyegét, adatok és tények so­rával bizonyíthatja az ifjúság kezdeményezőkészségét, alko­tó erejét, közéleti érdeklődé­sét. Például azzal, hogy milyen kitűnő ötletek, alkotások szü­letnek egy-egy pályázat alkal­mával, hogy azért volt nagy­szerűen sikerült, aktív ifjúsági parlament is a gyárban, és hogy hányán tanulnak a kü­lönböző tanfolyamokon, isko­lákon, vesznek részt politikai oktatáson, neveznek be vetél­kedőre és így tovább. De ha jól utánanézünk, a szellemi erőpróbákon többnyire azok vesznek részt, akik tovább ta­nulnak. és akik — mondjuk — az Alkotó ifjúság pályázaton is szerepelnek, ugvanakkor élen járnak a közösségi mun­kában, és rendszerint valami­lyen tisztséget is viselnek az ifjúsági Vagy más szervezet­ben. mozgalomban. Tehát gazdag, sokoldalú életet élnek, felismerik helyüket, szerepü­ket a társadalomban, igyekez­nek képességeiknek megfele­lően dolgozni és így jutni to­vább. Nem aszkétikus betűrá­gással. görcsös erőlködéssel, a könnyű szórakozást kizárva, hanem változatos. színes, egyéniséget építő időtöltéssel, a szabad órák, napok célsze­rűbb felhasználásával. De ők vannak kisebbségben. Arányukat tekintve bizony messze állnak a közömbösök vastag tömbjétől, az elsietők tömegétől. Akiket sem itt, sem a város más művelődési in­tézményében, rendezvényein, programjain nem lehet megta­lálni. Eltűnnek — vagy túlsá­gosan is »mutatják magukat«. Jól értem az értük — egy­úttal társadalmi továbbjutá­sunkért — aggódó kisebbség tépelődését, indulatos ok- és útkeresését, amelynek során nem rekednek meg saját munkahelyüknél, de nem is hallgatják el: a gyárban sem sikerült minden részlegnél olyan légkört kialakítani, olyan körülményeket teremte­ni, hogy a fiatalok közül a jelenleginél jóval többen érez­zék egy kicsit otthonuknak is a KISZ-helyiséget, a könyvtá­rat, tekintsék értük valónak a fiataloknak szóló rendezvé­nyeket. Munkaidő után is. De azt ugyancsak szóvá tették: a város művelődési intézményei sem vonzzák tömegesen a fiatalokat. M indezek persze igencsak általánosított vélemé­nyek, melyek — külön- külön is elemzésre méltó — összetevőkből alakultak ki. És ha több volt is a kérdőjel, a tanácstalanság a beszélgetésen, mint a, helyes útra találást megoldó ötlet, javaslat — mégis jelzi: a gyár példásan dolgozó és nemcsak maguk­nak élő fiataljai érzik a fe­lelősséget a számottevő több­séget alkotó, elsiető társaik iránt. — Érződik, hogy kinyitottak az üdülők. A folyamatosan dolgozókon kívül sokan vál­lalnak munkát idényjellegű üdülőkben, magánkifőzdék­ben, kőműves kisiparosok mellett olyanok, akik családi pótlékra jogosultak. Aki el­mulasztja az igénybejelentést, elesik a pótléktól. Ha valaki­nek megszűnik a munkavi­szonya, a pótlék folyósítása szintén megszűnik. Nem ele­gendő tehát egyszer bejelen­teni, hogy van igényjogosult gyermek, mert a pótlék fize­tése nem automatikus. Így azután előfordult olyan rek­lamáció, hogy valaki munka­helyváltozás után is várta a szokásos összeget, azonban a postás nem hozta. Ha sür­gősen jelenti a szülő a válto­zást, és adott a jogosultság minden föltétele, hat hónapra visszamenően megkapja a családi pótlékot. — Milyen kötelezettség ter­heli a munkaadót a bejelen­téssel kapcsolatban? — Ritkán, de megesik, hogy a munkaadó nem továbbítja a munkavállalónak a családi pótlék iránti igénybejelenté­sét. Van viszont példánk arra A főnök is nekifeszül a szál­lítószalagnak a gabonaforgal- vevőjében, amikor azt gyor- mi vállalat bonnyapusztai át- san a helyére kellett állítani és elindítani. Ilyenkor min­den pérc számít, nem állhat­nak a gépek. Menjen a búza a szalagra, a zsákba, a raktár­ba ... — Kevés a munkáskéz — mondta Sinkovits Lajos, ami­kor végre a helyére került a szerkezet, és egy kis szussza- násnyi ideje maradt. — Július 6-án kezdtük az átvételt. A mai napig 73 vagonnal hoztak a termelőszövetkezetek. Töb­bet is tudunk tárolni. 250 va- ■ gonnyi tárolóterünk van, a Í munkaerő azonban nagyon ke­vés. A félig fedett tárolóban asz- szonyok állnak térdig a búzá­ban. Hatalmas lapátokkal me­rik zsákokba a szemeket. Na­gyon nehéz rriunka ez — nem asszonynak való. — A férfiak nem vállalják, csak mi maradtunk — mond­ják, amikor szóvá tesszük. Egy vagonnal is megemelünk sok­szor egy nap alatt. Azután egy mázsáért egy forintot kapunk. Hát egy százasért ilyen mun­kára már nem jönnek el a fér­fiak. A fiadi asszonyok — Erőhá­zi Lászlóné, Kauer Józsefné, Réczi Lajosné, Dohai Istvánné azonban nem szentelnek több időt a témának. Rakják, eme­lik a zsákokat, mert már újabb szállítmány érkezik a szállító­szalagon. Kapolyon egészen más mó­don veszik át a búzát. Három éve üzemel teljes gőzzel az új átvevő, mely akár a korszerű mezőgazdaság szimbóluma is lehet. A tíz fémsilóban 650 vagon gabona fér el. — Eddig 234 vagon étkezési és 109 vagon takarmánybúza érkezett a velünk szerződés­is, hogy a kisiparos, aki több gyermekes szülőt ’foglalkozta­tott, megkérdezte tőlünk, mi a tennivalója. Inkább ezt te­gyék, mint hogy megrövidít­senek másokat. Az üzemek, a vállalatok, a hivatalok SZTK- ügyintézőj már megkérdezik, ha új dolgozó kerül hozzájuk, nincs-e tizenhat éven aluli gyermeke. — Mire hívná fel különös nyomatékkai a jogosultak és a leendő jogosultak figyel­mét? — Jó tudni, hogy bármilyen változás történik is a gyer­mek, illetve a gyermekek el­tartásában, azt jelezni kell. A szak munkástanuló-otthonok­ban elhelyezett diákok példá­ul nem jogosultak családi pótlékra, a nyári szünidőben viszont, amikor a szülők ház­tartásában élnek, jár utánuk a meghatározott összeg. Je­lezni kell tehát a tanulóottho­nokban való elhelyezést a ké­sőbbi anyagi kellemetlensé­gek elkerülése végett. Most utaljuk majd ki a júniusi családi pótlékokat, s már lesznek olyan szakmunkásta­nulók, akik a szüleiknél va­kációznak. ez jogalapot ad a tatott Susoczky József raktár- vezető. — Naponta átlagban 72 vagonnyi kerül be Kapoly- ról, Karádról, Nágocsról, Tab- ról, Törökkoppányból, Bedeg- kérről, Káráról. — Nincs semmi fennakadás? — Nincs. Gondunk azért persze van. Most jó a búza víztartalma, nem kell sokat szárítani. A tsz-ek többségé­nek van saját szárítója. Aki­nek nincs — ilyen Bedegkér —, annak segítünk. A kapo- lyiaké éppen most romlott el. — Hetvenkét vagon búza jó vagy rossz arány naponta? — Jó. Mi százat is tudnánk fogadni — ha hoznának. Ez is ritkán fordult elő azelőtt. Inkább az volt a baj, hogy hozták a gabonát, és nem tud­tuk hol tárolni. Most nincs ilyen gond. Ügy látjuk, ha ilyen ütemben szállítják, és ha az időjárás is kedvez, idő­re befejezzük az átvételt, és továbbítjuk a gabonát a ma­lomba. — Mennyit vettek át a ter­vezett mennyiségből ? — 1200 vagon a tervünk. Egyharmada .már megvan, és úgy látjuk, hogy többet is tud­nak majd szállítani a közös gazdaságok. A központból is itt vannak. Figyelik az átvételt, vizsgál­ják a minőséget. Balogh Ferenc, a vállalat kereskedelmi osztályvezetője egy maroknyi szemet szagol­gat. — Mintha valami kis olaj­szaga lenne — mondják. — Szárították ezt a búzát? — Igen — válaszolja az át­vevő vezetője. — Talán az olaj befolyt volna? De mielőtt alaposabb vizs­gálat következne, kiderül, hogy csak a földre hullott sze­mekre került a vontatóból egy kis olaj. Mindenki megnyugszik. — Nagyon kell vigyázni a minőségre — mondja a keres­pótlékra. Egy másik tenniva­ló szintén a szülőkre vár- a középiskolába járó tanuló esetében a tanév befejezése után a következő évet is iga­zoltatni kell az oktatási in­tézménnyel. Aláíratva vissza kell küldeni a kifizetőhelyek­től kapott nyomtatványt. — Mikor és mennyivel nö­vekedtek a családi pótlékok az utóbbi években? — 1974 júniusától a két­gyermekes szülőknél összesen 200 forinttal nőtt a pótlék. 1975. július 1-től a termelő­szövetkezeti tagoknak az ipari biztosítottakéval azonos a családi pótlék összege (ko­rábban a tsz-tagok keveseb­bet kaptak, más volt a jogo­sultság föltétele). 1976. júni­us 1-től további 60 forinttal emelkedett a családi pótlék gyermekenként. így állnak össze a »háttér - számok«. Ezek mutatják, mennyivel nőtt az utóbbi években, s lett tavalyra már 214,2 millió a somogyi csalá­doknak kifizetett családi pót­lék összege. Államunk nem­csak akkor gondoskodik a1 családról, amikor a gyermek megszületik, hanem mellette áll később, neveltetése során is azokkal a milliókkal, ame­lyeket havonta hordanak szét . a postások megyénk kisebb- I nagyobb településein. H. F. I Jubileumi verseny a nagyberuházásokon Az Építésügyi és Városfej­Paál László ben álló tsz-ektől — tájékoz­Egy év alatt 214,2 millió forint családi pótlékra Somogybán kedelmi osztályvezető. — A legkisebb szennyeződés, szag a liszt minőségére mehet, es ha mi átengednénk, a lisztté őrlés után még nagyobb baj lenne. Szennyezett lisztből nem lehet kenyeret sütni. A korszerű átvevőben mind­össze tizenheten dolgoznak. A gépesített, modern munkahely vezére a gépi irányító, Spánt- ler Géza. A műszerfalnál áll, és gombnyomással irányítja a felvonókat, figyeli, hogyan telnek a silók. Vagy ötvenféle gombra, jelzésre ügyel. Ha megtelik az egyik siló, a mű­szer visszajelez: kész. Le kell állítáni. — Figyelni kell. mert egy perc alatt 5—6 mázsa búza is átcsúszhat, azután kihullhat a földre — mondja —, de erre még nem volt példa. — Sok mindenre kell itt ügyelni. Nem volt nehéz meg­tanulni? — Ugyan — legyint —, vil­lanyszerelő a szakmám, hogy lenne nehéz. A központi raktárban ha­talmas halomban áll a búza. Zsákokkal, ahogy szakszerűen mondják, zsák támfallal ve­szik körül. A raktár oldala egyelőre még deszka. A leg­közelebbi feladat az lesz, hogy az is végleges téglafalat kap­jon. Simon Márta Tartalékok Sokan és sokféleképpen tesznek javaslatot arra, hogy miként lehetne gazdasági éle­tünk minden területén rangot, becsületet szerezni a munká­nak, de a lehetséges és szük­séges kibontakozás nem min­denhol következik be. Gazdaságirányításunkban a tervkötelezettségi kapcsolatot az önálló gazdasági cselekvés módszere és a népgazdasági szükségletek kielégítését be­folyásoló anyagi ösztönző- rendszer váltotta fel. Az el­múlt néhány év gyakor'ata vagy gyakorlatának rossz ér­telmezése a gazdálkodó szer­vek jelentős részénél — egyes kérdésekben — merőben meg­változtatta a központi akarat által teremtett közös és egyé­ni érdekviszonyok helyes funkcionálását. Mind több az olyan termelőüzem, melynek a gazdálkodása nem vesztesé­ges ugyan, s ez a vállalat ol­daláról nézve örömteli dolog, de a termelés hatékonysága nincs összhangban a kapaci­tással, éppen ezért népgazda­sági szinten nem biztosítja korunknak, igényeinknek és szükségletünknek megfelelő­en a bővített újratermelést. Enélkül pedig nincs kielégítő életszínvonal-emelkedés, és nem tudunk nemzetgazdasá­gunk érdekeinek megfelelően és előnyös módon részt ven­ni a nemzetközi munkameg­osztásban, nem lehetünk ver­senyképesek a világpiacon. Az életszínvonal-emelkedés a magunk teremtette lehető­ségekhez mérten jött létre. Hg a termelés hatékonysága elmarad a termelőkapacitás­ban rejlő lehetőségektől, a mindenki által várt fejlődés, életszínvonal-emelkedés nem érheti el az igényünknek és adottságainknak megfelelő mértéket. Sokszor az azonos adottságú, ' fölszereítségű ipa­ri, kereskedelmi, szolgáltató vagy mezőgazdasági üzemek között megdöbbentően nagy a termelési, hatékonysági kü­lönbség, és ebből adódóan a nyereség mértéke is. Vajon mitől függ az, hogy jól, na­gyon jól, vagy rosszul dolgo­zik valaki? És miért van az. hogy amíg az egyik gyáregy­ség nem teljesítette az éves termelési tervét, a másik tel­jesítette azt? Kár, hogy nem egyformán érzi mindenki te­vékenységének szükségességét, fontosságát. A munkafegye­lem, a hatékonyság növelésé- v nek módszere minden gaz­dálkodó egységnél más. Éppen azért alapvetően fontos an­nak megállapítása, hogy mi­lyen szubjektív tényezők és milyen objektív okok játsza­nak szerepet abban, hogy a lehetséges és szükséges kibon­takozás, fejlődés nem követ­kezik be. WiïmlMlïm3 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom