Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

Minden második nap szabad A sámsoni módszerek A határon keresztül hú­zódik a dús füvű gyepek­_______________ kel övezett M arót patak. Csákány, So­mogyzsitía, ■ Somogy sámson szövetkezete innen kapta a nevét: Marótvölgye Tsz. A három megyeszéli nagyüzem épp öt esztendeje, 1972-ben »házasodott össze«, s ma már kétségtelen: ez Volt az az egyetlen lehetséges lépés, amely a fejlődés előtt kitárta a kapukat. ■ A több mint négyezer hol­das gazdaságban tizenöt egye­temi és főiskolai végzettségű szakember dolgozik, ugyan­ennyinek középfokú végzett­sége van. Egy gépészmérnök- jelölt és egy gépész-szakkö­zépiskolás ösztöndíjasként most szerzi meg a szükséges ismereteket, öt év alatt az 54 milliós vagyon 92 millióra gya­rapodott, a szövetkezet egy dolgozója ma már 220 000 fo­rint termelési értéket állít edő évente. A havi átlagos kere­set tavaly csaknem háromezer forint volt. A Marót völgye dús gyep­szőnyege, a természeti adott­ságok — úgy. mond — tálcán kínálták a lehetőséget a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztéséhez. Az egyesülés lét­rejöttében ez döntő fontossá­gú szempont volt. — Tudtuk — igy az elnök, Király István —, hogy gaz­daságossá, jövedelmezővé csak befektetésekkel válhat az ága­zat Ehhez viszont össze kel­lett vonni a külön-külön cse­kélyke fejlesztési alapokat. Így ind unhatott el 1973-ban a keszthelyi termelésfejlesz­tési intézet segítségéved a 450 férőhelyes, könnyűszerkeze­tes, kötetlen tartású szakte­lep építése. Lépjünk most az időben né­hány évet, és hagyjuk azt. hogy Tavasszal a szakosított tele­pek vezetői itt tartották mun­kaértekezletüket; a keszthelyi egyetem a közelmúltban ju­goszláv szakember-küldöttsé­get hozott el ebbe a szövetke­zetbe. Nem azért, mintha itt valamiféle országra szóló, káp­rázatos eredmények lennének. Nem! Sokkal inkább azért, mert itt a kibontaikozás. a sok vonásában tanulságos gya­korlatot, módszert lehet meg­ismerni. A termelésfejlesztési inté­zettel való régi kapcsolat egy újhoz vezetett: a megyében elsőként — és eddig egyedül — tagja lett a szövetkezet a Boscoop Iparszerű Tej termelési Rendszernek. Egy értékelésben olvastam: »A rendszer olyan nemzetkö­zi kooperációt hozott létre, mely lehetővé tette az eddig importált takarmányok hazai gyártását és széles körű be­vezetését.»' Király Istvánnak pedig ez a véleménye: — Ha lehet egyáltalán so­rolni, azt mondanám, hogy a borjútakarmányozáSs illetve az új tápszerrel való nevelés új technológiája a rendszer lelke. Legfőbb előnye és lé­nyege. A korai elvá­lasztás követ­keztében ta­valy rendszer- szintesn több literrel nőtt tejtermelés; induló, a hogy a társulások között kor­rektségben, módszerben, együttműködésbén a Boscoop élen jár, példát mutat — így summázza az elnök. Tilosban, a Dráva partján "’'nur“ **"*»■"• Költségek A rendszer Együtt­működés mint a beruházások többségé­nél — sajnos, itt sem ment minden zökkenők nélkül, s tutejdonJképpen csak a múlt év második felétől sikerült benépesíteni a telepek A múlt latolgatásánál azonban izgal­masabb, figyelemre méltóbb a jelen. mint ötszáz a tehenenkénti leginkább az töredék év problémái, gondjai játszottak közre abban, hogy a sámsoni eredmény nem ilyen látványos, a növekedés nem éri el rendszer átlagárnak fe­lét. Viszont — és ez a techno­lógia értékének igen lényeges eleme — mindössze 2.4 száza­lékos volt az elhullás és a kényszervágás» 560 született borjúnál. A rendszer pontosan, szinte menetrendszerűen szállítja a tápot. Állatorvos, állathigiéni­kus rendszeresen ellenőrzi, vizsgálja az állományt, a szaktanácsadás a szó igaz ér­telmében folyamatos, élő való­ság. A Mielé fejőberendezés évi hat alkalommal történő, ütemsaerű karbantartását is.a rendszer végzi eL —■ Én csak azt tudom mon­dani, saját tapasztalatból is, A rendszer­gazda és a taggazdaság között a szak­mai, emberi együttműködés a kapcsolat, nak csak az egyik, oldala. Napjainkban, amikor a gaz­daságosság a termelési folya­mat alapja, igen lényeges, hogy milyen válasz követi »mennyiért?« kérdést. 1400 szarvasmarha után — a szaktanácsadásért, a szol­gáltatásért — évente százezer forint körül fizet a szövetke­zet. összehasonlításul meg­említette az elnök, hogy az IKR-nek — a kukoricaterme­lésük ehhez a rendszerhez tartozik — a géptörlesztésen kívül évente mintegy félmillió forintot fizetnek. — őket nem. érdeklik költségek} Az tény, hogy fe­gyelemre, rendre megtanítják a gazdaságot, de nagyon, drá gán. Mindenképpen említésre méltó az is, hogy a Boscoop rendszer által adott táppal takarmányozási költségben borjúnként 500—600 forint megtakarítás. Lényeges mozaikok ezek rendszergazdával való jó kap­csolatban, és mindenképpen részük yan abban, hogy Sám­sonban a szarvasmarha-ágazat biztonságossá, jövedelmezővé vált. Tavaly 886 000 liter tejet értékesítették, az idén egy millió százhatvanezrel tervez­tek. Az év eddigi eredménye — a már betakarított 50 va­gon kitűnő pillangós, a gon­dosan ápolt gyep, s még le­hetne sorolni további is — ga­rancia a cél valóra váltásához. A telepen szeretnek dolgoz­ni az emberek. A huszonnégy szakmunkás két csoportban minden másnap van szolgá­latban. Igaz, akkor tizennégy órát dolgoznak, de így minden második napjuk szabad. Az egyesüléskor célul tűz­ték ki: váljék a nagyüzem egyik alappillérévé a szarvas­marha-ágazat. A pillér, ha még nem is épült föl egészen, jól érzékelhetően látszik már. Vörös Márta Húszfillér egy kiló fiús Szennyvíz vagy talajerő-utánpótlás? Néhány éve az állami gaz­daságoknál, tsz-eknél megye- szerte megépültek a nagy, sza­kosított állattartótelepek. Lé­tük, működésük azonban ha­marosan új, eddig nem ismert gondok forrásává váll A víz­ügyi szakemberek figyeltek föl rá, hogy a telepekről kikerült híg trágyalé nagymértékben szennyezi a tavakat, patako­kat és alkalmanként a talaj­vizet is. A nitrogén-, foszfor- és káliumdús lé beláthatatlan károkat okoz a vizek minősé­gében és élővilágában; ugyan­akkor elvesztése veszteség a mezőgazdaságnak is, hiszen az a talajerő-visszapótlás fontos és értékes anyaga. Somogybán az élővizek je­lentős része a Balaton vízgyűj­tő területéhez tartozik. A tóiba hordott mezőgazdasági szenny­víz ezért különösen nagy ká­rokat; okozhat az értékes üdü­lőterület egyébként is túlszeny- nyezett vizében. Ezért volt idő­szerű a hígtrágyakezelés nagy­üzemi módszereiről tartott teg­napi tanácskozás, amelyet a környezetvédelmi világnap al­kalmából a Böhönyei Állami Gazdaságban rendezett a Ha­zafias Népfront Somogy me­gyei Bizottsága és több szö­vetség, tudományos társaság. A hígtrágyakezelés a gondok egész sorát veti föl. A nagy ál­lattartó telepeken ugyanis többnyire mellőzik a hagyo­mányos almos tartást és a trá­gyát mechanikus úton, több­nyire vízzel távolítják el. A megyében 19 szarvasmarhate­lep közül csak háromban hasz­nálnak vizet, a sertéstelepeken pedig már tizenháromnál al­kalmazzák ezt a módszert, így kétségkívül gyorsabb és higiènUtusabb a trágya eltávo­lítása. Más kérdés, hogy a me­gye vízben szegény, s leg­alább is meg kellene gondolni, hogy nem túl nagy luxus-e az értékes vizet erre a célra föl­használni. Megváltozik a trágya össze­tétele is. Négy-ötszörte hígabb lesz a hagyományos istállótrá­gyánál. Élővízbe kerülve lé­nyegesen veszélyesebb a ház­tartási szennyvíznél. A Dél- dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei 1975-ben megmér­ték a Balaton vízgyűjtő terü­letén épült nagy állattartótele­peken a trágyakezelés szaksze­rűségét. Veszprém és Somogy megyében 71 szarvasmarha-, 28 sertés-, 2 juh- és 4 barom­fitartó-telepet ellenőriztek. Ügy találták, hogy a telepek negyven százalékán nem ér­ték el az előirt kezelési szín­vonalat, s a trágyalé több pon­ton is a Balatonba szivároghat. Bekerülve kórosan megnő a vizekben a nitrogén és a fosz­for, a szervesanyag-tartalom. Ez gyors ütemű algásodással jár együtt. Az algák és más növények elszaporodásával gyorsan csökken a vizek oxi­géntartalma, s ez halpusztu­lást és egyéb károkat okoz. Különösen magas a nitrogén- és a foszforvegyületek hánya­da a nyugati övcsatornában: nyilván a közeli állattartó te­lepek miatt is. Ezael függ ösz- sze a tavalyi »békalencse-invá­zió« is: a pangó, a szél járás ál­tal sem hajtott, szerves anyag­gal dúsított vízben megdöglöt- tek a halak, és több tonnás mennyiségben elszaporodott a békalencse. Ezt zúdította a mariai strandra a nyári vi­har ... Mivel lehet kivédeni a föl- j halmozódott, nagy tömegű híg-1 trágya környezetszennyező fe­nyegetését? A helyes kezelés­sel! Erre az állami gazdaság­ban már jó példát láttunk. Három éve még à kaposvár— nagykanizsai utat öntötte el a trágyalé, ma szakszerűen föl­fogva csővezetékeken jut el a szántóföldre és a nyárfaliget­be, ahol a talaj fontos táp anyagainak utánpótlását szol­gálja. Ez a rendszer tízmillió forintjába került a gazdaság­nak; működése minden itt elő­állított egy kilogrammnyi ser­téshúsra 20 fillér többletkölt­séget jelent. Ma még néhány gazdaság ban idegenkednek a költséges beruházástól. Nem egyértel­műek a gazdaságossági számí­tások erdeményei sem. Ügy látszik, a trágyakezelés, -ki­hordás és -terítés költségei többre rúgnak a trágya érté­kénél. Mégis az egyik felszóla­lóval kell egyetértenünk: »Nem lehet a hígtrágya keze­lésére és hasznosítására annyit ráfizetni, mint amennyibbe a megsemmisítése kerülne.« A kezelésre máris két, egy­mástól több lényeges megol­dásban különböző módszer van; az egyiket, a Kelet-ma­gyarországi Vízügyi Tervező­vállalat, a másikat az Agrober szarvasi irodája dolgozta ki. A szakemberek most vitatják, melyik lenne hasznosabb, sa­játos körülményeiknek megfe­lelőbb. A tanácskozáson bemutatták a gazdaság terebezdpusztai majorjának 75 hektáros fásí­tott területét, ahol a talajerő visszapótlás — árkos szikkasz- I tá&sal — szintén trágyakezelő­berendezéssel történik. C*. T. A zákányt bukkanó «tán nagyot kanyarodik az ország­út, s a csillagvirágokat bontó szelídgesztenyék alatt szinte felkiáltásként fogad a tábla a község határában: örtilos. — Honnan az elnevezés? — A század elején lőszer- raktárak álltak a faluban, az volt a mostani iskola helyén is; a falu szélén meg őr állt, nem engedte be az idegene­ket. Ez kell legyen a magya­rázat, mert a régebbi térképe­ken még így szerepel a köz­ség :' Tilos. Az idősebbek ma is így emlegetik — magyarázza Tavaszi Lászióné, az egyesült községi tanács elnökhelyettese. A mintegy 750 lelket szám­láló településhez tartozik 600 lakosával Széntmihályhegy is. — Fogyó település vagyunk — mondja Tavaszi Lászlóné. — Látja, nemigen maradnak az emberek, pedig kevés van ennél szebb vidék. Ha fölme­gyünk a dombra, szemünkbe csillan a Dráva vize, jó idő­ben a belovári hegyekig el­látni ... Én itt születtem, s nem tudnám elképzelni má­sutt az életemet. Ennek a vi­déknek szépsége többet ér, néhány boltnál vagy zenés presszónál. A fiatalok a központokba igyekeznek; Zákányba vagy a közeli Nagykanizsára. Közis­mert folyamat ez. Az iskolá­ban az 1977—78-as tanévre mindössze négy elsős gyereket írattak be. Egykés község? Az. Régen egy-egy családban I négy-öt-hat gyerek mindenna­posnak számított. A magyarázatot adó így fo­galmaz: — Sokan voltunk ml Is, egyőnkre csak semmi jutott a semmiből... Nekem is csak egy gyerekem van, s neki szeretnénk mindent megadni. Két ház — két nemzedék. hogy ne úgy kezdje, mint a szülei. Csakhogy ez meg a falu jö­vője ellen van. Az őrtilosi iskola tanulóinak a fele cigány. Megyei tanácsi rendelet írja elő, hogy fel kell számolni a községen kívüli te­lepeket, így itt, a faluban is egyre többen vásárolnak vagy építenek házat. Kölcsönt kap­nak hozzá. A falu férfilakosságának nagy többsége nem a mező- gazdaságban, hanem az ipar­ban dolgozik: több mint hat­van százalékuk a vasútnál. A I termelőszövetkezetbe — nem­rég egyesültek a környe­ző kis községek — inkább csak az asszonyok járnak, méghozzá az idősebbek, mert a fiatálok Kanizsára mennek az Izzóba. Ipsa Gyuri bácsi hajdani eseiédházban lakik. — Lakott itt előkelőbb em­ber is — mondja —: az öreg Zichy Domonkos gróf. övé volt az egész környék. Két­száz éve, hogy meghalt, a ház tán nála is öregebb. A fia Zá­kányba költözött, akkor a cse­lédek kapták meg a lakást. . . Innen indultunk a fölszaba­dulás után. Először mindenki a kapott földecskéjét művelte, aztán ahogy másutt is, belép­tünk a téeszbe. De már a cselédsorsban a vasúthoz jár­tak a nincstelenek, tán onnan a hagyomány... meg hogy most jól fizetik ott is a mun­kát. A város vonzásával nem le­het versengeni. Akik itt lak­nak és szeretik szülőhelyüket, mégis úgy gondolják: nem az a fontos, hol él az ember, hanem az, hogy ahol él, ott boldoguljon. Akár otthon is. Bencsik András Megismételi taggyűlés Egy pillanatra nagy csend támadt a taggyűlésen, amikor az állami gazdaság pártbizott­ságának titkára azzal fejezte be hozzászólását, hogy a tag­ság ne fogadja el a beszámo­lót, mert nem tükrözi a párt­tagokkal való beszélgetések hangulatát, s javasolta, hogy dolgozzák át és ismét terjesz- szék a párttagok fóruma elé. A szervezőtitkár vezette a taggyűlést, s megjegyezte, hogy a központi alapszervezet vezetősége úgy gondolta: csak nagyobb horderejű témákat foglalja a beszámolóba. A pártbizottság titkára gyorsan kiegészítette azzal, hogy a ha­tározatok szerint mindenről be kell számolni a kommunis­táknak, ami elhangzott a tag- könyvcsere során, s minősíteni kell a véleményeket, a javas­latokat, a bírálatokat. A második taggyűlés beszá­molója már valóban olyan volt, hogy hosszú távra meg­szabta a Dél-somogyi Állami Gazdaság központi alapszerve­zetének feladatait. Egy év telt el a »megismé­telt« taggyűlés óta. Szikinger Mihállyal, az állami gazdaság pártbizottságának titkárával arról beszélgettem: milyen ha­37 tábor várja a fiatalokat Június 19-én 37 építőtábor nyitja meg kapuit. Az előké­születekkel már mind az 53 táborhelyen végeztek; ggen a nyáron összesen 236 turnus­ban 39 700 középiskolást vár­nak a mezőgazdaságba, az építőiparba, a konzerviparba — a sürgető feladatok elvég­zésének meggyorsítására. Mint KISZ KB építötáborok-hi- zottságánál elmondták : a már­cius végi—április eleji mosto­ha időjárás okozta fagykárok miatt az utóbbi hetekben mintegy 2000 fiatalt kellett »átcsoportosítani« más terüle­tekre. Elsősorban a gyümölcs- termesztő gazdaságok mond­tak vissza építőtálborozási igé­nyeket, ám munkaalkalmak­ban továbbra sincs hiány. A gyümölcsösökből zöldségszedé- si munkáikra irányították át a fiatalok egy részét, például a ceglédi Magyar—szovjet Ba­rátság Tsz-ben, illetve Kis­kun lacházán. Az önkéntes munka idei ter­vében fontos helyet foglal el a mezőgazdaság más forrásból meg nem oldható idénymun­káinak elvégzése. Sok tenne- lŐ6zövetkezetbe várnak ügyes kezű fiatalokat. Szervezik a visegrádi vár rekonstrukciós munkáinak meggyorsítására is a fiatalok négytumusos építő­táborát. Jelentős vállalkozás lesz több KISZ-építkezésen, illetve védnökségen a táboro­zok munkája. Kazincbarcikán az épülő PVC—XXI gyár KISZ- védnökségi munkáiba mintegy 1500 szakmunkástanuló kap­csolódik be. Számukra az ott végzett munka egyúttal szak­mai gyakorlat lesz. A paksi atomerőmű KISZ-építkezésén mintegy félezer vállalkozó kedvű fiatalt mozgósítanak a földmunkák végzésének meg­gyorsítására. Az idén bővítették a szako­sított táborokat, az egyete­misták vezette középiskolai építőtáborokat. A részvevők szabad idejében főiskolások és egyetemisták tartanak itt szín­vonalas politikai előadásokat. denképpen fontos: milyen pél­dát mutatnak. Hét éve alakult meg a pártbizottság a gazda­ságban, s több év telt el, míg sikerült pontosan meghatá­rozni a központi alapszervezet szerepét, feladatát. Tavaly kristályosodotti ki pontosan, hol van a központiak élettere, s mi várható el tőlük anél­kül, hogy kettősséget okozna. — Az egyik fő téma a gaz­daságpolitikai tevékenység. No igen, arra azonban nagyon vigyázni kell, hogy ne ugyan­azt fogalmazza meg az alap­szervezet, amit már kimondott a gazdaság pártbizottsága. Sok fejtörés után a következőkre irányítottuk a központban dolgozó kommunisták figyel­mét: a számviteli rendszer, az ellenőrzés megszigorítása, a gazdasági tényezők figye­lemmel kísérése. Ezek »há­zon belül« dőlnek el. A tagkönyvcsere során ezekről a kérdésekről is sok szó esett a beszélgetéseken, és másokról is. A második tag­gyűlés beszámolójába már ezek is bekerültek. Szikinger Mihály szintén a központi alapszervezet tagja, s pártbi­zottsági titkárként több veze­tő beszélgetésén ott volt, s elsősorban azért érezte a hiányt az első taggyűlésen. , Beszélgettem az egyik párt­taggal, Lengyel Jánosné gép­könyvelővel, aki a gazdaság párt-végrehajtóbizottságának is tagja, ö is azt mondta, hogy amik először kimaradtak, szinte azok voltak a legfonto­sabbak. S nem az a lényeges, hogy bekerültek a második beszámolóba, hanem az, hogy megvalósulóban vannak a feladatok. Javult a taggyűlése­ken való megjelenés, mérleg­re tették a pártmegbízatások elosztásának és végzésének helyzetét, a kommunisták vé­leménye alapján alakult ki az alapszervezét végleges helye. A hatáskörök rendezése, a ve­zetők jogkörének bővítése és még sok minden számítható a második taggyűlés követ­kezményének. Sokan fölkapták a fejüket, amikor először hallottak arról, hogy megismételték a taggyű­lést. Ma azonban már min­denki úgy beszél róla, mint jó leckéről. A vezetőség és a tagság is tanult belőle, s töb­bek között ennek köszönhető, hogy jobban odafigyelnek az »apró« dolgokra is. Lajos Géza I tással volt a pártmunkára az akkori tapasztalat. — A vezetőség, a párttagok többsége megértette a beszá­moló átdolgozásának szüksé­gességét; egyetértett azzal, hogy a következő taggyűlés fogadja el a tagkönyvcsere során elhangzottak összegezé­sét. Nem mondom, volt, aki »kemény fellépésnek" tartotta a hozzászólásomat, erre azon­ban a pártdemokrácia miatt is szükség volt. A központ alapszervezetétől elvárható a minden lényeges témára ki­térő, jó beszámoló. Az idei beszámoló taggyűlésen ismét szóba került ez a dolog, a ve­zetőség önkritikusan levonta a tanulságot. S hogy milyen hatással volt a pártmunkára? Mindenképpen jó hatással, növelte például a vezetőség felelősségét. Bebizonyosodott, hogy nem lehet kitérni az »apró" feladatok elől sem. Az állami gazdaságban öt alapszervezet tevékenykedik-, négy a kerületekben, egy a nagyatádi központban. A hu­szonhat párttag többsége ve­zető beosztású, s nemcsak a j gazdasági pártbizottságban, hanem a járásiban is képvi­seli a gazdaságot A kerületi alapszervezetek odafigyelnek tevékenységükre, s így min-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom