Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-07 / 132. szám

Kosárlabda MB 11 Az Oroszlány Kaposváron is bizonyított À kosárlab­da NB II. szombati for­dulójában so­kan várták kí­váncsian a lis­tavezető Oroszlány ka­posvári bemu­tatkozását A szurkolók egy része bizako­dott, hogy a K. Építőknek esetleg sike­rül megszorí­tani a bá­nyászcsapa­tot; s ezzel nagy »szolgá­latot-« tettek volna a Tán­csics SE-nek. Az Építőknek azonban nem sikerült a bra­vúrt végre­hajtani. A Táncsics­nak sem oko­zott gondot a keszthelyiek legyőzése : já­tékosai könnyed játékkal csaknem kétszer annyi pon­tot dobtak, mint ellenfelük. Ismét »drámai« vereséget szenvedett a Fonyódi Petőfi: ideges légkörű mérkőzésen az utolsó másodpercekben csú­szott ki kezéből a biztos győ­zelem. A tanítóképző főiskola női csapata a múlt hét végé­re kisorsolt mérkőzését már korábban lejátszotta. Gálosi hetek óta a Táncsics egyik leg­eredményesebb játékosa. Táncsics SE—Keszthelyi Haladás 147:77 (71:40) Táncsics: Hoffmann (20), Honfi (18), Csepreghy (38), Gálosi (31), Magyarfi (26). Csere: Mike (4), Svantner (2), Zsámbéki (6), Petelei, Szabó (2). Edző: Gyürke István. A Táncsicsét sérülések »ti­zedelték meg«. Keretéből öt játékos hiányzott, de a két csapat így sem volt egy súly­csoportban. A hazaiak játékát korszerűség, fegyelmezettség, jó erőnlét és dobóbiztonság jellemezte. A védekezésükben azonban van még javítaniva­ló. Oroszlány—K. Építők 104:53 (50:29) K. Építők: Tóth Z. (14), Tóth T. (6), Szabó (10) Gálosi (6), Sziget (15). Csere: Vajda, Stickel (2), Műdig. Edző: Stettner János. Az eredmény jól tükrözi, hogy mekkora különbség van a két csapat között. A hétközi MNK-mérkőzéstől fáradtan és kissé kapkodva játszó Épí­tőkkel szemben a lepattanó labdákat rendre a nagy ma­gassági fölénnyel rendelkező oroszlányiak szerezték meg. Női mérkőzés \ Szekszárdi Dózsa—Fonyódi Petőfi 51:50 (24:19) Fonyód: Székely (14), Har- tai (2), Kovács (19), Rákosa (11), Ölti. Csere: Gelencsér (2), Igali (2), Harcsa, Gábos, Czékus. Edzők: Harmath Gyu­la és Horváth József. Fonyódon a szabad téren játszották a mérkőzést. Első­sorban a hazaiakat zavarták a két mérkőzés vezető egymással is ellentmondó ítéletei. A fo- nyódiak védekezése a szünet után ugyan javult — a 13. percben hat ponttal el is húz­tak —, de az utolsó másod­percekben az újabb játékveze­tői tévedések megfosztották őket a győzelemtől. Rippl-Rónai és a Vörösmarty Társaság Hegyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalon) Túli. Jók: Bodó, Riba, Nagy, Túli, illetve Dömyei, Berkes. Lengyeltóti ifi—K. H. Vasutas ifi 3:0 Horváth László Balatonboglár—Kadarkút 2:0 (1:0) Balatonboglár, 150 néző. V.: Fazauerek. Balatonboglár: Fáncsi — Muszti I.. Muszti IL, Gergyc, Paszér, Os- váth, Pordán, Pinter II., Peti (Kocsis), Pintér I., Bánhegyi. Ed­ző: Bolla László. Kadarkút: Tráj — Csernus, Bakonyi I., Matán, Kujbus. Koltai, Horváth, Kiss, Bakonyi II., Mirovecz (Teremi), Nagy. Edző: Matán József. Nagy lelkesedéssel vetette magát küzdelembe a kieső zó­nában tanyázó bogiári együt­tes. Végig jól játszott és meg­érdemelten győzött. A ven­dégeknek is voltak nagy hely­zeteik. Góllövők: Pordán, Vár­hegyi. Jók: Muszti I., Paszér, Pordán, Bánhegyi, illetve Ma­tán, Koltai, Horváth. Balatonboglár ifi—Kadarkút ifi 3:0 Hűvösvölgyi Péter A forduló válogatottja: Kutnyák (Nagyatád) — Bo­dó (Lengyeltóti), Somogyi (Táncsics), Paszér (Balaton­boglár), Weisz (Vasas), Kenéz (Balatonlelle), Pordán (Bala­ton boglár), Nagy (Lengyel­tóti), Molnár (Táncsics), Túli (Lengyeltóti), Riba (Szőnyi). A bajnokság állása: 1920 őszén végén Rippl-Rónai budapesti műte­remlakásában dolgozott. Ott kapta meg azt a levelet, mely­ben egy irodalmi, művészeti célkitűzésű egyesülés szerve­zői felkérték a díszelnöki tiszt­re. Válaszát az őrszem című lapban tette közzé: «•Meleg szeretettel köszöntöm a honi föld újszülöttét, a Vö­rösmarty Társaságot. A nem­zeti érés ápolása somogyi föl­dön is Vörösmarty szellemé­ben halad a legjobb úton. A felkínált díszelnökséget örömmel fogadom és lesz al­kalmam egymás közt értekez­ni afelöl, hogy mi a mi leg­közvetlenebb hazafiúi köteles­ségünk otthon, a somogyi vé­geken. Most csak annyit, hogy a magyar szívek, magyar érzé­sek visznek előbbre bennün­ket.« A levél dátuma: november 18. Ezt azért kell megjegyez­nünk, mert a Társaság hivata­losan három nappal később, 21-én alakult meg. Tisztség- viselői közül a festőművészen kívül megemlíthető Merényi Oszkár elnök, valamint Babay József és Ligethy Béla titká­rok. Akik mindjárt előkészí­tették a Társaság somogyi be­mutatkozását. Rippl-Rónai előtt is tisztelegve határozták el, hogy Kaposváron kísérlik meg a művészetek iránt — akkor országszerte mutatkozó — érdektelenséget felrázni. Egy hónap sem telt el a megalakulás után, amikor a kaposvári Urániában közön­ség elé léptek, hogy szándé­kaikról és névadójukról be­széljenek. A rendezvény jó előkészítettségét és sikerét két tény mutatja: az egyik, hogy a színházigazgató vezetésével a legkitűnőbb előadók működ­tek közre, a másik, hogy zsú­folásig megtelt a nézőtér. Ami annál is inkább figyelmet ér­demel, mert egy évvel koráb­ban Rippl-Rónai tárlatán alig néhányan jelentek meg. Az esten Merényi Oszkár szólt Vörösmarty költészetéről, Ligethy Béla pedig saját ver­seiből olvasott fel. (Meg kell jegyeznünk: esztétikailag nem mérhetők alkotásai, amelyek­ből egy-kettő jelent meg az Üj-Somogy hasábjain, mégis figyelnünk kell nevére, mert a társaság vezetői közül ő tar­totta a kapcsolatot a festőmű­vésszel.) A karácsonyi ünnepekre ha­zaérkező Rippl-Rónaival de­cember 28-ra beszélték meg találkozót, hogy Ligethy néze­tet cserélhessen a mesterrel — művészetről, irodalomról. »Dél­után a kávéházban találkoz­tak, s legelőször a festészet jövőjéről, a fiatalokról és az új törekvésekről esett szó. — A fiatalok? — kérdezett vissza Rippl-Rónai. — Nekik nagyon árt a fényűzési adó! Megcsappant a vásárló kedv. Valamit tenni kellene ebben az ügyben. Különbséget tenni a lelki luxus és a közönséges luxus között. Nagyon szeret­ném, ha ezeket a szavakat Hegedűs Lóránt pénzügymi­niszter is meghallaná. Fontos körülmény ez, amely nemcsak a mai fiatalok, de a jövő ge­neráció tehetségeit is károsan fogja érinteni. Rippl-Rónai persze nem elé­gedett meg azzal, hogy csu­pán általánosságban beszél­jen; az elveken túl konkrét elképzeléseket is megfogalma­zott: — Más oldalról nagyon sok függ a fiatalok nevelésétől, vagyis attól, hogy kik vezetik a képzőművészeti főiskolát. A jelenlegi igazgatás teljesen a szívem szerint való. Lyka Ká- rolyban olyan önzetlen és lel­kiismeretes embert kapott a főiskola, hogy nálánál hivatot- tabbat nem is lehet elképzel­ni. Ez volt a legjobb válasz­tás. Nagyon szép tervei van­nak. Meg akarja valósítani azt, hogy a magyar fiatalság­nak ne kelljen külföldre ván­dorolni, hogy idehaza is ki­fejlődhessen. Fő elve meg­egyezik Adyéval és az enyém­mel: internacionalista értékkel nemzeti művészetet adni! Beszélt még arról is, hogy milyen a múzeumok — külö­nösképpen a Szépművészet Múzeum — festészetet ser­kentő szerepe. Dicsérőleg szó! Petrovics Elek vezérigazgató ról, aki erős kezekkel és re­formokkal igyekezett intézmé­nyét európai színvonalúvá tenni. Megjegyezte, hogy i legigényesebb külföldi kritikui is csak elismerően nyilatkoz­1. Táncsics 2. Marcali 3. K. Vasas 4. Nagyatád 5. B.-lelJe 6. Latinca 7. Tab 8. Kadarkút .9. Lengyeltóti 10. Fonyód . 11. Szőnyi SE 12. K. Vasutas 13. S.-szob 14. B.-boglár 15. Csurgó 16. Gyékényes 28 24 28 24 28 15 28 15 28 13 28 13 27 11 3 2 6 7 5 8 5 10 4 11 6 10 28 11 6 11 28 12 3 13 28 .9 6 13 28 9 5 14 28 7 28 8 1 100—16 51 2 94—28 50 7 60—47 36 8 42—31 35 54—49 31 62—49 30 54—45 28 53—54 28 53—63 27 51—81 24 29—54 23 7 14 30—52 21 4 16 38—56 20 7 4 17 3»—64 19 7 4 16 36—59 18 törölve hatna arról a rendezésről és választékosságról, amely a múzeum akkori átszervezésé­vel szembentűnővé vált. — Ha ez a két ember he­lyén marad — összegezte vé­leményét —, akkor számítha­tunk a fejlődő generáció ki­alakulására. Csak Csók Ist­vánra, Vaszaryra és Réth Istvánra kell gondolnunk, hogy elképzeléseiket megért­hessük. Ligethy arról is megkérdez­te, hogy milyen lehet az adott időpontban (1920 végén) a képzőművészet szerepe a ma­gyarság »leromlott világhíré­nek átformálásában«. Erről Rippl-Rónai a következőket mondta: «■Most kiállításokat rendez­nek a külföld nagy városai­ban. Berlin, Róma, Bécs, Pá­rizs láthatni fogja a mi kul­túránkat, és én hiszem, hogy okszerű és folyamatos propa­gandával visszaszerezhetjük a művelt világ hitelét, becsülé­sét, szeretetét.« • Beszélgettek a Vörösmarty Társaságról, s természetesen irodalomról. A festőművész örömmel említette Móricz Zsigmond, Ady Endre nevét, akikhez őszinte barátság fűzte, olyan barátság — mint pél­daként hozta —, amely talán csak Maleaulnak, a világhírű francia szobrásznak és James Pitcaire-Knowlesnek, a nagy angol festőnek kapcsolatához hasonlítható. Rippl-Rónainak Ady­val, Babitsosai, Móricz Zsig- monddal közös törekvése volt a nyugati művészet eredmé­nyeinek átültetése, és ilyesmit várt attól az egyesüléstől, amelyik díszelnökének válasz­totta. Nem rajta múlott, hogy a későbbiek során a Társaság gyakorlati munkájában egyál­talán nem vett részt. Laczkó András SZAPUDI ANDRÁS POFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából Ütitársaim közül néhányan fölneszeinek magukból, s elő­ször csak szórakozottan, majd egyre élénkebben figyelik a fiú mutatóujját. Talán ők is megismerték a hajót füstölgő kéményéről, fedélzetéről, nagybajjszú kor­mányosáról. Es felismerték a napot, akinek emberarcán fü­lig húzódott sa mosoly, a sát­rakat, a hegyeket, a hegye­ken a köveket, a folyókban a halakat. Valamikor ők is le­rajzolták mindezt, ablaküveg­re, porba, házfalakra. És most már feszülten figyelik a fiút, aki a vonatból egyenesen ten­gerre szállt. Csontkeretes szemüveg, őszes korszakán. — Honnan ismerlek? Nevetek. Ez aztán a meg­lepetés! A homlokára csap. — A Hanságból. Te vagy a... ne mondd a neved, ki­találom. Gyűrött zakó, kitérdesedett nadrág, felkunkorodó inggal­lér. — Varga Edit — mondja diadalmasan. — Ügy van. Te pedig Csom­bar Pál vagy, a »-vérbeli pe­dagógus«. — Vérbeli? — villan a szemüvege. — Légy szíves, mondj még ilyen szépeket! — Nem én mondom. — Hanem? — Egy apa. — Nocsak! — Takács Gyula a neve. Vállalati igazgató. — Nem emlékszem. — Ne viccelj! A Takács Te- ca apja. — Ja? — Fáradt mozdulat­tal simít végig a homlokán. — Ez a legkönnyebb — foly­tatja csendesen. — Jelzőket aggatni az emberre. Nem mon­dom ... Marika ! — szól át a szomszéd szobába. — Legyen szíves egy jó kávét... Van egy kis konyakom is. Kérsz? — Kösz. Nem iszom. — Én azért iszom egy kor­tyot, ha nem veszed zokon. — Egészségedre! — A te egészségedre. Var­ga Edit. — Még egyszer tele­tölti a kupicát. Iszik. Hátra­dől a széken, rám mosolyog. — Mi van Sanyival? Hallot­tam, egybekeltetek. Régebben néhány jó értekezését olvas­tam a Pedagógiai Szemlében. Most mi.t csinál? — Fordít. Mindenféle tudo­mányos munkát. Angolból, né­metből, oroszból. — Jó neki. — Miért? — Mert nyelveket beszél. — Elszontyolodva néz maga elé. — Hányszor elhatároztam, hogy legalább oroszul megta- nudok tisztességesen. — De hiszen államvizsgáz­tál oroszboL — Szerintem egy mostani általános iskolás többet tud nálam... — No és ... Rólad meg azt mondják »vérbeli pedagógus« vagy. — Ne cukkolj, légy szives! — Eszemben sincs. Tudod-e, hogy Sanyi mindent odaadna egy-két valódi pedagógiai si­kerért. Ö ugyanis nevelőnek készült és nem műfordítónak. Legyint. — Mit nevezel te sikernek? Csak nem azt, hogy Takács Gyula elismerően nyilatkozott rólam? Nézd, ebtől én csak ideges leszek. Mert tudom, hogy túl sokat vár tőlem, jó­val többet, mint ami elvárha­tó az embertől. Ilyenkor én vagyok az utolsó mentsvár. A végső szalmaszál. Mert erről van szó.... Miután Takács Gyuláék, mint szülők csődöt mondtak, bizni kezdenek a nevelőben. Vakon. És ettől megkönnyebbülnek. Ismét le­tudták a gondot, áthárítottak más ember vállára, akitől vi­szont csodát várnak. Hidd el, mindent megteszek, de isten nem vagyok. Ha baj van a gyerekkel, a szülők kétségbe­esnek, és általában meg van­nak győződve arról, hogy ők már mindent megpróbáltak, megtettek és semmiért sem felelősek. Csak egyszerűen, érthetetlen módon csődöt mondtak. És úgy vélik, kizá­rólag valami különleges mód­szer segíthet. Még vádaskod­nak is. Hogy lám, itt az ered­ménye, a bot és az isten nél­küli nevelésnek, összetévesz­tik az idomítást a neveléssel, és még vádaskodnak... Tu­dod, néha azon dühöngök, hogy kábé ötezer szakmát ta­nítunk Magyarországon, csak éppen azt nem tanítjuk meg, hogyan lehet valaki szülő... Fehér köpenyes fiatal nő hozza a kávét. — Köszönöm, Marika — mond j a Csombor Pál. és ko­nyakot tölt magának. — Parancsolj! Marika kitű­nő kávét szokott főzni ... — Köszönöm. — Fölhajtja az italt, majd félretolja az üveget — Elég erős a kávé? — kérdezi. — Nagyszerű — mondom és előveszem Teca levelét. Ránéz, egy cseppet sem le­pődik meg. — Ismerős az írás — mond­ja. Kihúzza az íróasztalfiókot és elővesz egy dossziét. Elém teszi. — Ebben is megtalálod gyönge keze vonásait. — Ilyen sok levelet írt ne­ked? (Folytatjuk.) , sorozatok, neves előadók A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat jövő évi műn- katerve sok újdonságot ígér, s egy ben az eddig bevált ha­gyományok folytatását is. Ér­dekes témák, neves előadók teszik majd izgalmassá az előadásokat, rendezvényeket — a megyeszékhelyen és vi­déken egyaránt. A legjelentősebb alkalom, amelyre a megyei szervezet színvonalas előadássorozato­kat szervez, az októberi for­radalom 80. évfordulója lesz. A világtörténelmi fordulatról való megemlékezés tizennyolc szakosztály munkatervében szerepel. Előadások, viták hangzanak majd el a Szov­jetunió földrajzáról, történel­méről, kül- és belpolitikájá­ról, tudományos eredményei­ről, művészeti életérőL A leg­vonzóbbnak mindenképpen a művészeti szakosztály soroza­ta ígérkezik; témája az októ­beri forradalom ábrázolása a szovjet irodalomban, képző- művészetben, zenében, film­művészetben. Valószínűleg nagy érdeklő­dés kíséri majd az Ady End­re születésének 100. évfordu­lója alkalmából rendezett elő­adásokat, műsoros esteket. Novemberre a TIT a megyei könyvtárral közösen szervez háromrészes Ady-sorozatot, amelynek vendége egyik al­kalommal Király István egyetemi tanár, az eddigi leg­teljesebb Ady-monográfia szerzője lesz. Szintén az őszi hónapokban tartanak előadói konferenciát a Somogy me­gyében működő irodalmárok és irodalomtanárok részére. A TIT vezetői Kossuth La­jos születésének 175. évfordu­lójáról sem feledkeztek meg. A nagy államférfiról szóló megemlékezésekben a kapos­vári Rippl-Rónai Múzeum szakemberei is részt vesznek — előadásokkal, kiállítások­kal. A három évfordulóra való készülődés mellett a hagyomá­nyos oktatásra-n eve] és re is nagy gondot fordítanak. Foly­tatódik a Világunk című elő­adássorozat, amelyet elsősor­ban a technika, a társadalom­tudományok és a művészetek barátai látogatnak. Az eddi­ginél több előadót küld a TIT az ifjúsági klubokba, amelyek tavaly a tudományos ismeretterjesztés legmegbíz­hatóbb központjainak bizo­nyultak, és az üzemekbe, ahol viszont a szervezésnek — sajnos — sok hiányossága volt. Az előző oktatási évben a leginkább elszomorító volt a Tv-szabadegyetem előadásso­rozata. Somogybán mindössze két közösség — két diákkoi- lektíva — kísérte végig figye­lemmel a Televízió igényes próbálkozását, ezért ennek a tanulási -m ű velödési formá­nak erőteljesebb propagandára van szüksége, főleg az üze­mekben. A TIT a jövőben — az ígéretek szerint — jóval több gondot fordít majd rá, mint az előző tanévben. Ehhez — várhatóan — a szakszer­vezetek is hathatós segítséget nyújtanak. Ami a szakosztá­lyi munkát illeti: új kezde ményezés a csillagászati kör. Megyénkből eddig mintegy negyvenen jelentkeztek. Jelentős »csalétek« az elő­adók listája is. A nemzetközi politikai szakosztály — akár­csak a múlt évben — neves előadókat vár a külügyi inté­zettől, a napilapok, a Rádió és a Tévé ismert újságírói kö­zül is. A földrajzi előadók között Rockenbauer Pál, a csillagászoknál Kulin György neve is szerepel. A szervezők a megye min­den részéről 1800—2000 je­lentkezőt várnak a nyelvtan- folyamokra. Megfelelő létszám esetén spanyol nyelvtanfolya­mot is indítanak. Tovább akarják növelni a cigány la­kosság körében tartandó elő­adások számát is, ezeken, el­sősorban jogi és egészségügyi témákat dolgoznának föl. Ezenkívül több új ötlet vár még megvalósításra — min­denekelőtt a munkahelyi is­meretterjesztésbein. Ha mind­ezt megvalósítják, elégedettek leszünk a TIT munkájával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom