Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

Pedagógusnapi ünnepség Kaposváron Kitüntetéseket, szolgálati emlékérmeket adtak át À M. pedagógusnap tiszte­letére megyei ünnepséget ren­deztek tegnap a Kaposvári Városi Tanács dísztermében. Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese köszön­tötte az elnökségben helyet foglaló Klehovics Imrét, a megyei pártbizottság titkárát, Böhm Józsefet, a megyei ta­nács elnökét, a társadalmi szervezetek, mozgalmak képvi­selőit és á meghívott nevelő­ket. oktatásügyi dolgozókat. Méltató, a társadalom köszö­netét, elismerését tolmácsoló szavai után Böhm • József ki­tüntetéseket adott át. A Munka Érdemrend bronz fokozata ki­tüntetést nyújtotta át — nyu­galomba vonulása alkalmával ■— Böjté Sándornak, a Kötcsei Általános Iskola igazgatójának. Az Oktatásügy kiváló dol­gozója kitüntetésben az aláb­biak részesültek: Bakán Zol­tán, a megyei művelődésügyi osztály főelőadója: Baki Dezső Ernő, a barcsi 525. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nóra. Dr. Báló Endréné, a Ba- latonboglári Kertészeti Szak­középiskola és Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet ta­nára; Béri Ilona, a Balaton- keresztúri Általános Iskola ta­nára; Boda Péter, az Igali Ál­talános Iskola tanítója; Buni Ferencné, a Böhönyei Általá­nos Iskola tanára; Császár Károlyné, a Nagyatádi Kise­gítő Iskola igazgatóhelyettese; Dömölki Julianna, a kaposvá ri Petőfi S. Általános Iskola tanára; Eigenbrót Éva, a ka­posvári járási hivatal tanul­mányi felügyelője: Eiter Sán- dorné, a Balatonboglári Álta­lános Iskola igazgatóhelyette­se; Földházi Jánosné, a csur­gói Nagyváthy J. Kollégium tanára: Gadányi Tiborné, az öreglaki Kisegítő Iskola és Nevelőotthon igazgatóhelyette­se; Haránth Balázsáé, a ka­posvári 512. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet tanára; Heizel Jánosné, a kaposvári Szántó Imre utcai Óvoda ve­zetője: dr. Horányi-Névy Fe­rencné, a marcali Noszlopy G. Általános Iskola tanára; Hor­váth Istvánná, a Magyaratádi Általános Iskola tanítója; Horváth Imréné, a siófoki III. sz. Általános Iskola tanára: Horváth János, a tabi Rudnay Gy. Gimnázium és Mezőgaz­dasági Szakközépiskola és ßencze József DALOK Te. szívembe lengtél, dobogásba dongtál, fonnyasztó öröklét, örömmé őröltél. * Szemed csillan csermelyen kis tavon s nagy tengeren. Forrás vagy te buzogó, vizek lelke, suhogó ... * Tüskét sziszegj másra, mint a kígyó ajka, érettem légy nyáron pici bimbó dajka. * Rózsalopók járnak, vigyázz virágszálam, maradj meg szívemnek vérpiros virágom... Kollégium műszaki tanára; Horváth László, a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet szakoktatója; Hor­váth Sándorné, a Kadarkúti Általános Iskola tanára: Igali Gyuláné. a Taszári Általános Iskola tanítója; Hamper An­tal, a Kaposvári Kisegítő Is­kola igazgatója; Kápics János, a Vízvári Általános Iskola igazgatója; dr. Kelemen Ele­mérné, a kaposvári Zrínyi I. Általános Iskola tanítója; Kertész Istváné, a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Is­kola tanára; Kiss Istvánné, a kaposvári Krénusz J. Általá­nos Iskola tanára; dr. Kiss L ászióné, a marcali 2. sz. Óvoda óvónője; Ködmön Im­réné, a nagyatádi Ady E. Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanára; Laczi Józsefné, a Nagyszakácsi Ne­velőotthon és Általános Isko­la igazgatóhelyettesé; Laskai Jánosné, a marcali Noszlopy G. Általános Iskola tanára; Lengyel Antalné, a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Is­kola tanítója; Maitz Jánosné, a Somogyvári Gyógypeda­gógiai Nevelő- és Foglalkozta­tó-intézet tanára; Merényi Györgyné, a kaposvári Liszt Ferenc Állami Zeneiskola ta­nára; Mezei Béláné, a Göllei Általános Iskola tanítója; Miklós Gyuláné, a siófoki 1. sz. Általános Iskola igazgató- helyettese; Molnár Julianna, a Niklai Általános Iskola taní­tója, szakfelügyelő; Molnár Zoltánná, a csurgói 1. sz. Ál­talános Iskola tanítója; dr. Németh Imréné, a marcali 1. sz. Óvoda óvónője; Ödor Zol­tánná, a Balatonberényi Álta­lános Iskola tanítója; Parlag Tibor, a kaposvári Munkácsy M. gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola tanára; Petrovics Jenő, az ádándi Fe­kete István Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet ta­nára: Pétervári Jánosné, a kaposvári Hámán Kató Álta­lános Iskola igazgatója; Rácz Jenöné, a kaposvári Szalma István Általános Iskola taní­tója; Simon János, a kapos­vári Bartók B. utcai Általá­nos Iskola tanára: SoóS De- zsöné, a Barcsi Általános Is­kola igazgatóhelyettese; Sza­kács Éva, a Kaposvári Sike­tek Általános Iskolája és Ne­velőotthonának igazgatóhelyet- i tese; Szekeres Anna, a Bala­tonszárszói Általános Iskola tanítója; Terényi Zoltán, a megyei Pedagógustovábbkép­zési Intézet felügyelője: Túri Lajos, a Látrányi Általános Iskola tanára; Varga Petemé, a kaposvári Füredi úti Óvoda vezetője; Várai Rudolf né, a barcsi 4. sz. Óvoda óvónője; Végh Jenő, a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanműhelyvezetője és Vörös Ilona, a tabi Általános Iskola igazgatóhelyettese. Harmincegy nevelő illetve oktatásügyi dolgozó miniszte­ri dicséretben részesült. A Kiváló dolgozó kitüntetést negyvennyolcán vették át. Az ünnepségen bejelentet­ték, hogy Antal József, a kaposvári 512. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet szakok­tatója Kiváló szakoktató ki­tüntetésben részesült. A Mun­I kaügy kiváló dolgozója elis­merést kapta Nagy István tanműhelyvezető, az elektron­csőgyár dolgozója. A Belke­reskedelem kiváló dolgozója kitüntetést Gelencsér István­né, a Kaposvári Kereskedel­mi Szakközépiskola és Ven- déglátóipari Szakmunkásképző Iskola igazgatóhelyettese és Bécsi Józsefné. a siófoki Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola ta­nára vette át. Az ünnepségen adták át a Munkaügy kiváló dolgozója kitüntetést Fábos Zoltánnak és Pál Jánosnak, a marcali 522. sz., illetve a csur­gói 526. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet gyakorlatiokta- tás-vezetőjének. A KISZ Központi Bizottsá­ga KISZ-érdemérem kitünte­tést adományozott Nagy Jó- zsefnének, a Balatonboglári Kertészeti Szakközép- és Szak­munkásképző Iskola tanárá­nak; Ott Györgynének, a So­mogy zsivfa-Szőcsénypusztai Erdészeti Szakmunkásképző Iskola tanárának. Kiváló ifjú­sági vezető érmet kapott Bel­ső Eszter, a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára, Bor- sányi Erzsébet, a Mernyei Ál­talános iskola igazgatóhelyet­tese és Tóth Antal, a Kapos­vári Gépészeti Szakközépisko­la tanára. Az ünnepségen adták át, nyugalombavonulásuk alkal­mával, a Pedagógus Szolgála­ti Emlékérmet negyvenhárom oktatásügyi dolgozónak. Tegnap a Továbbképzési In­tézetben kiosztották a megyei pedagógiai pályázat díjait és jutalmait is. Első díjat nyert a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Iskola alsótagozati munkaközössége, másodikat a kaposvári Zrínyi Ilona Álta­lános Iskola alsótagozati mun­kacsoportja, harmadikat pedig Bodolay Gyula siófoki tanul­mányi felügyelő. 14 pályamun­ka szerzőjét jutalomban ré­szesítették. A pedagógusnap alkalmából ! az alábbiak részesültek Űt- I törővezető Érdemérem kitün- I tetésben: Deli Istvánné, a ka­posvári Tóth Lajos Általános Iskola igazgatóhelyettese; Gá­bor Dezsőné, a kaposvári Zrí- ; nyi Ilona Általános Iskola raj­vezetője; Uhrin Lajosné, a Tabi Általános Iskola csapat- vezetője; Sipos Béla, a siófoki Vak Bottyán Általános Isko­la rajvezetője: Kálmán József, a Ladi Általános Iskola csa­patvezetője; Imre László, a Balatonszabadi Általános Is­kola csapatvezetője; Kiss Pé­ter, a Mernyei Általános Is­kola igazgatója és Bausz Fe- ! renc, a Vései Általános Iskola csapatvezetője. 13 nevelő Ki- I váló Vttörövezetö kitüntetést I kapott. A megyei pedagóg;ai díj át­vétele után Henkey Zoltán útja nem haza, hanem az is­kolába vezetett. Nevének olva­sásán bizonyára sokaknak föl­dereng az ő arca — alakja; személyes emlékek gyűrűzik körül. Magam is régi ismerős­ként kerestem föl a kaposvári Krénusz általános iskolában, hogy a fél éve nyugdíjas, de most is tevékenyekedő tanár­ral beszélgessek — arról a negyvenkét esztendőről, ame­lyet aligha lehetne a teljesség igényével fölidézni. Amire fut­ja: az életműnek csak a váza lehet. — Aa megnézi ezt a térké­pet, nem fog kérdezni tőlem semmit. Erre a papírra fölír­tam minden fontosat. Egy irka közepéből kitépett lapon a térkép, jelmagyaráza­tokkal. Amit először megkere­sek: a születési helye. Szentes, 1914. Beszélgetünk — a csa­ládról, a gyermekkorról. — Apám tanító volt. Belénk, gyerekekbe humán érdeklődést oltotta a család; a bátyám szintén tanító, az öcsém antro­pológus. Még a pályakezdő fiatal ta­nító mellett is ott állt az apa 1 a Garam menti Alsógyöröd- ben, ahol Zoltán a szlovák is­kolában betanított egy passió­játékot — a szlovák »Ember tragédiáját«. A lévai tanító­képző zenekara kísérte az elő­adást, az édesapa orgonán ját­szott. A Garam mentéről Hen­key Zoltán a Csallóközbe, Al­só- és Felsőnyárasdra került: ott magyar iskolában tanított. Innen közel volt Pozsony, ahol időközben megkezdte zeneaka­démiai tanulmányait. Hat évet a szükséges tizenegyből cselló­tanulásra szentelt. Budapest, Békéstarhos és újra Budapest a tanulóévek állomásai. Mire énektanári diplomáját megsze­rezte, már 1953-at írtak. — A közigazgatási munkába már Léván bekapcsolódtam: úgynevezett berendelt állami tanító voltam. Olyan feladattal bíztak meg, hogy legyek más pedagógusok segítségére. Mai nyelven: pedagógustovábbkép­zés, szakfelügyelet. — Mikor .került Somogyba? — 1948-ban léptem át a ma­gyar határt a lakosságcsere­egyezmény révén, s Kadarkút- ra kértem magam. Azért oda, mert bíztam az ismerősökben, hogy segítenek. De gondot je­lentett a lakás. Felsorolni is sok, hogy hány iskolában taní­tottam ezután. Gigében, Ka­posváron a Vörös Hadsereg VARÁZSLAT (Vágó János ólommetszete) A kötelesség első napjait idézem, a munka csírakorát. Azóta évtizedek kerültek mö­gém, de emlékezetem mélyén épen őrzöm hatéves korom nagy élményét: a gyürkőzést az első feladattal. Es sudár- fiatalon őrzöm a tanítónő csipkerózsika-arcát, Hófehér- ke-haját. Hiszen ilyennek láttam akkor. Vajon hány ember tudatá­ban fonódott Össze a köteles­ség fogalma az ö nevével? Hányán fogadták szavát olyan mélységes áhítattal, ahogy csak első osztályos gyermek tud tekintélyt tisztelni? S akadt-e köztük olyan, aki csalódott szavaiban, amelyek a kötelcsségteljesítés minde- nekfölött-valóságát hirdet­ték? Csalódott-e valaki a be­tűk csillogásában, a számok igazságában? Látom. A keze fehér, nem foltozza tinta, nem lisztezi krétapor: a kezek példaképe. Ruhája gyüretlen, egyszerű: a ruhák példaképe. Cipője, amelynek csodálatos módon nem árt a hó, a 'sár, a cipők példaképe. Mintha varázslat járna a sarkában az osztály padokkal szegélyezett utcáin, mintha egyénisége csak azért adatott volna nekünk, hogy hasonlóvá formálódjunk: hogy az ő mércéje mérje ben­nünk majd az emberséget és cselekedeteink hasznát. Ö láttatta magát ilyennek. Ma már tudom. Hivatásérzete volt a varázslat, /amely kísér­te, fénybe vonta. Hogy is tud­hattuk volna, hogy neki is ki­jut a gondból, a szomorúság­ból, hogy ő sem tündérkisasz- szony, csak ember. Ha újra megfigyelhetném szemét, haját, arcvonásait, most reálisabb képet rajzol­nék róla. De erre már nincs módom. Ezért most is csak úgy lá­tom öt s úgy köszöntőm, mint harminc évvel ezelőtt, ha dél­utáni csavargás közben egy­szer csak szembejött velem az utcán... Sz. A. A passiójátéktól a daloló Somogyig úti, a Berzsenyi meg a Tóth Lajos iskolában, és a Táncsics gimnáziumban, majd Nagyatá­don és újra Gigében. A horgonyt 1959-ben vethet­te ki, amikor lakáshoz jutott Kaposváron. Utolsó munkahe­lye, ahová most is mindig visz- szavárják: a Krénusz iskola. A »térkép« a j>azd?g p' «a tükre is. Henkey Zoltán a Ma­gyar Rádió Nyaníuek c. nu műsorának ének-zenei szer­kesztője volt a hetvenes évek elején. — Somogy településszerke­zete vezetett rá, hogy komo­lyabban foglalkozzam a kisis­kolásokkal, a kis iskolák ének­zenei nevelésének a helyzeté­vel. A Magyar Rádió fölkéré­sére átadtam tapasztalataimat. — Publikációi? — Tizenegy kiadványban je­lentek meg azok a dolgoza­taim, amelyek a kis iskolák ének-zenei nevelésével foglal­koztak. Henkey Zoltán az ének-zene ügyét iskolában és iskolán kí­vül, tanórán és pedagógus­továbbképzés során egyformán szorgalmazni igyekezett. Széles körű tevékenysége nyomán a somogyi iskolai énekkari moz­galom 1954—1955-ben kezdett kibontakozni. — Volt-e saját együttese? Jutott-e erre idő? — Igen. Kálmáncsán népi együttest vezettem. E munkájával érdemelte ki A Szocialista Kultúráért ki­tüntetést. Az oktatásügy kiváló dolgozója lett; megkapta Ka­posvár művészeti diját és a Tegyünk többet Somogyért! elismerést. Levelet tesz elém. Angol nyelvű írás — a Nemzetközi Kodály Társaságtól érkezett. — Meghívtak Kanadába a társaság következő ülésére. A társaság alapító tagjai közt. vagyok, de erre az útra nem vállalkozhatom. — Hogyan télnek a nyugdí­jas-órák? — Szeretnek a gyerekek, mindig hívnak az iskolába. Ez jó érzéssel tölt el. Az úttörő­szervezetben vállaltam a me­gyei kulturális szakbizottság irányítását. A pedagógus szak- szervezet beválasztott a nyug­díjas-szakbizottságba. szeret­nék az idős pályatársakkal is többet törődni. Zoli bácsi nyugdíjas, de fia­tal maradt. Mert valami olyat tudott meg az élet titkai közül, amit mások között is, bő kéy./.él osztogathatott. H. B. Matematika és népművészet Németh Géza általános is­kolai igazgatóhelyettes 2d esz­tendeje él Buzsákon, életét az oktatásnak, a matematika és a fizika népszerűsítésének szentelve, — Nem volt unalmas ne­gyedszázadon át egy intéz­ményben? — A legkevésbé sem, mert eredményes volt a munkám. És nem maradt el a meg­becsülés sem: Németh Géza pénteken az Országház ku­polacsarnokában vette át a. Kiváló tanár kitüntetést, teg­nap pedig a továbbképzési intézet és a szakszervezetek jutalmában részesült A sze­mélyiség fejlesztése a mate­matika tanításában című dol­gozatáért. — Pályaműve a logikai készség fejlesztéséről szól? — Nem elsősorban arról, inkább a kitartásról, a szí- vósásgról és a tiszta gondol­kodás szépségéről. Nem igaz az az elterjedt hiedelem, hogy a matematika csupán száraz képletek, levezetésének summázata. Érzelmi gyönyö­rűséget is ad. — A nebulókról is elmond­ható ugyanez? — Saját tanári gyakorlatom alapján feltétlenül. Boldog va­gyok, amikor tapasztalom, hogy tárgyaim iránt nemcsak kitűnő képességű diákok ér­deklődnek, hanem olyanok is, akikből nyilvánvalóan soha nem lesz Gauss vagy Bolyai. Az osztályzat korántsem min­den, a tudomány iránti von­zalom legalább olyan fontos. Németh Géza túlságosan csupaszív ember ahhoz, hogy a Karinthy által megmintázott »klasszikus« matfiztanárról megmaradt előítéleteink újjá­éledhetnének. S valószínű, hogy mosolyának, széles kéz­mozdulatainak kíséretében a gömbtérfogat megoldóképle­tének levezetése is épp olyan érdekes, mint például a fran­cia forradalom története. — Honnan szerzi ezt az ér­zelmi »utánpótlást«? — Nem tanár az, aki csak a szakirodalmat bújja. Én is »tői te kezem« a természettel — kertészkedéssel, néha turisz­tikával —, ezenkívül iroda­lommal, művészettel. Imá­dom a népi hímzéseket, ezért vettem részt a buzsáki hímző- szakkör megszervezésében. Körülbelül nyolcvanan vannak a tagjai; ez talán biztosíték ara is, hogy a régi értékek nem mennek veszendőbe. Köz­reműködtem a menyeeskekó- rus létrehozásában is, mert az éneklésben is örömem telik; a másik szenvedélyem ugyan­is a népz-ene. Tisztaságot, egyszerűséget találok benne. — Tehát ugyanazt, amit M matematikában? — Ez nem véletlen. Hasonló okok miatt kedvelem Illyés Gyula műveit. Mindet olvas­tam. Legjobban a Puszták né­pe tetszett, természetességéért, ki módolat lanságáért. — És az "élő. kultúra« lük­tetése? Hiszen Ön távol él a várostól. — Van kocsim, s időnként el-elruccanók valahová. Mert bizony, az autó — minden el­lenkező híresztelés ellenére — egy vidéki pedagógusnak nem fényűzés. Nélküle elszürkül­hetnénk. szellemi képességeink elsorvadhatnának. A kocsi szá­munkra létszükségleti cikk. Az egyszeregy józansága el­röppen arcáról, és az öröm sugárzik róla, amikor gyerme­keire terelődik a szó. — lányom a Pécsi Tanár­képző Főiskola magyar—orosz szakos hallgatója, jelenleg a Szovjetunióban tanul ösztön­díjasként. Odakint tánccso­portot szervezett, amellyel má­sodik helyezést ért el egy ver­senyen. Pedagógus lesz: más pálya lehetősége eszébe sem jutott. A fiam gimnazista, ő is a tanári hivatást akarja választani. Matematika—fizika szakon. A nyomdokomba fog lépni. • Németh Gézában nemcsak a kiváló tanárt kell tisztelnünk, hanem — remélhetőleg — di­nasztiaalapítót is. L. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom