Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
Pedagógusnapi ünnepség Kaposváron Kitüntetéseket, szolgálati emlékérmeket adtak át À M. pedagógusnap tiszteletére megyei ünnepséget rendeztek tegnap a Kaposvári Városi Tanács dísztermében. Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte az elnökségben helyet foglaló Klehovics Imrét, a megyei pártbizottság titkárát, Böhm Józsefet, a megyei tanács elnökét, a társadalmi szervezetek, mozgalmak képviselőit és á meghívott nevelőket. oktatásügyi dolgozókat. Méltató, a társadalom köszönetét, elismerését tolmácsoló szavai után Böhm • József kitüntetéseket adott át. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést nyújtotta át — nyugalomba vonulása alkalmával ■— Böjté Sándornak, a Kötcsei Általános Iskola igazgatójának. Az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetésben az alábbiak részesültek: Bakán Zoltán, a megyei művelődésügyi osztály főelőadója: Baki Dezső Ernő, a barcsi 525. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanóra. Dr. Báló Endréné, a Ba- latonboglári Kertészeti Szakközépiskola és Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanára; Béri Ilona, a Balaton- keresztúri Általános Iskola tanára; Boda Péter, az Igali Általános Iskola tanítója; Buni Ferencné, a Böhönyei Általános Iskola tanára; Császár Károlyné, a Nagyatádi Kisegítő Iskola igazgatóhelyettese; Dömölki Julianna, a kaposvá ri Petőfi S. Általános Iskola tanára; Eigenbrót Éva, a kaposvári járási hivatal tanulmányi felügyelője: Eiter Sán- dorné, a Balatonboglári Általános Iskola igazgatóhelyettese; Földházi Jánosné, a csurgói Nagyváthy J. Kollégium tanára: Gadányi Tiborné, az öreglaki Kisegítő Iskola és Nevelőotthon igazgatóhelyettese; Haránth Balázsáé, a kaposvári 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára; Heizel Jánosné, a kaposvári Szántó Imre utcai Óvoda vezetője: dr. Horányi-Névy Ferencné, a marcali Noszlopy G. Általános Iskola tanára; Horváth Istvánná, a Magyaratádi Általános Iskola tanítója; Horváth Imréné, a siófoki III. sz. Általános Iskola tanára: Horváth János, a tabi Rudnay Gy. Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola és ßencze József DALOK Te. szívembe lengtél, dobogásba dongtál, fonnyasztó öröklét, örömmé őröltél. * Szemed csillan csermelyen kis tavon s nagy tengeren. Forrás vagy te buzogó, vizek lelke, suhogó ... * Tüskét sziszegj másra, mint a kígyó ajka, érettem légy nyáron pici bimbó dajka. * Rózsalopók járnak, vigyázz virágszálam, maradj meg szívemnek vérpiros virágom... Kollégium műszaki tanára; Horváth László, a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója; Horváth Sándorné, a Kadarkúti Általános Iskola tanára: Igali Gyuláné. a Taszári Általános Iskola tanítója; Hamper Antal, a Kaposvári Kisegítő Iskola igazgatója; Kápics János, a Vízvári Általános Iskola igazgatója; dr. Kelemen Elemérné, a kaposvári Zrínyi I. Általános Iskola tanítója; Kertész Istváné, a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Iskola tanára; Kiss Istvánné, a kaposvári Krénusz J. Általános Iskola tanára; dr. Kiss L ászióné, a marcali 2. sz. Óvoda óvónője; Ködmön Imréné, a nagyatádi Ady E. Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanára; Laczi Józsefné, a Nagyszakácsi Nevelőotthon és Általános Iskola igazgatóhelyettesé; Laskai Jánosné, a marcali Noszlopy G. Általános Iskola tanára; Lengyel Antalné, a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Iskola tanítója; Maitz Jánosné, a Somogyvári Gyógypedagógiai Nevelő- és Foglalkoztató-intézet tanára; Merényi Györgyné, a kaposvári Liszt Ferenc Állami Zeneiskola tanára; Mezei Béláné, a Göllei Általános Iskola tanítója; Miklós Gyuláné, a siófoki 1. sz. Általános Iskola igazgató- helyettese; Molnár Julianna, a Niklai Általános Iskola tanítója, szakfelügyelő; Molnár Zoltánná, a csurgói 1. sz. Általános Iskola tanítója; dr. Németh Imréné, a marcali 1. sz. Óvoda óvónője; Ödor Zoltánná, a Balatonberényi Általános Iskola tanítója; Parlag Tibor, a kaposvári Munkácsy M. gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola tanára; Petrovics Jenő, az ádándi Fekete István Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanára: Pétervári Jánosné, a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola igazgatója; Rácz Jenöné, a kaposvári Szalma István Általános Iskola tanítója; Simon János, a kaposvári Bartók B. utcai Általános Iskola tanára: SoóS De- zsöné, a Barcsi Általános Iskola igazgatóhelyettese; Szakács Éva, a Kaposvári Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthonának igazgatóhelyet- i tese; Szekeres Anna, a Balatonszárszói Általános Iskola tanítója; Terényi Zoltán, a megyei Pedagógustovábbképzési Intézet felügyelője: Túri Lajos, a Látrányi Általános Iskola tanára; Varga Petemé, a kaposvári Füredi úti Óvoda vezetője; Várai Rudolf né, a barcsi 4. sz. Óvoda óvónője; Végh Jenő, a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanműhelyvezetője és Vörös Ilona, a tabi Általános Iskola igazgatóhelyettese. Harmincegy nevelő illetve oktatásügyi dolgozó miniszteri dicséretben részesült. A Kiváló dolgozó kitüntetést negyvennyolcán vették át. Az ünnepségen bejelentették, hogy Antal József, a kaposvári 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója Kiváló szakoktató kitüntetésben részesült. A MunI kaügy kiváló dolgozója elismerést kapta Nagy István tanműhelyvezető, az elektroncsőgyár dolgozója. A Belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetést Gelencsér Istvánné, a Kaposvári Kereskedelmi Szakközépiskola és Ven- déglátóipari Szakmunkásképző Iskola igazgatóhelyettese és Bécsi Józsefné. a siófoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola tanára vette át. Az ünnepségen adták át a Munkaügy kiváló dolgozója kitüntetést Fábos Zoltánnak és Pál Jánosnak, a marcali 522. sz., illetve a csurgói 526. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet gyakorlatiokta- tás-vezetőjének. A KISZ Központi Bizottsága KISZ-érdemérem kitüntetést adományozott Nagy Jó- zsefnének, a Balatonboglári Kertészeti Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola tanárának; Ott Györgynének, a Somogy zsivfa-Szőcsénypusztai Erdészeti Szakmunkásképző Iskola tanárának. Kiváló ifjúsági vezető érmet kapott Belső Eszter, a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára, Bor- sányi Erzsébet, a Mernyei Általános iskola igazgatóhelyettese és Tóth Antal, a Kaposvári Gépészeti Szakközépiskola tanára. Az ünnepségen adták át, nyugalombavonulásuk alkalmával, a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet negyvenhárom oktatásügyi dolgozónak. Tegnap a Továbbképzési Intézetben kiosztották a megyei pedagógiai pályázat díjait és jutalmait is. Első díjat nyert a kaposvári Kisfaludy utcai Általános Iskola alsótagozati munkaközössége, másodikat a kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskola alsótagozati munkacsoportja, harmadikat pedig Bodolay Gyula siófoki tanulmányi felügyelő. 14 pályamunka szerzőjét jutalomban részesítették. A pedagógusnap alkalmából ! az alábbiak részesültek Űt- I törővezető Érdemérem kitün- I tetésben: Deli Istvánné, a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola igazgatóhelyettese; Gábor Dezsőné, a kaposvári Zrí- ; nyi Ilona Általános Iskola rajvezetője; Uhrin Lajosné, a Tabi Általános Iskola csapat- vezetője; Sipos Béla, a siófoki Vak Bottyán Általános Iskola rajvezetője: Kálmán József, a Ladi Általános Iskola csapatvezetője; Imre László, a Balatonszabadi Általános Iskola csapatvezetője; Kiss Péter, a Mernyei Általános Iskola igazgatója és Bausz Fe- ! renc, a Vései Általános Iskola csapatvezetője. 13 nevelő Ki- I váló Vttörövezetö kitüntetést I kapott. A megyei pedagóg;ai díj átvétele után Henkey Zoltán útja nem haza, hanem az iskolába vezetett. Nevének olvasásán bizonyára sokaknak földereng az ő arca — alakja; személyes emlékek gyűrűzik körül. Magam is régi ismerősként kerestem föl a kaposvári Krénusz általános iskolában, hogy a fél éve nyugdíjas, de most is tevékenyekedő tanárral beszélgessek — arról a negyvenkét esztendőről, amelyet aligha lehetne a teljesség igényével fölidézni. Amire futja: az életműnek csak a váza lehet. — Aa megnézi ezt a térképet, nem fog kérdezni tőlem semmit. Erre a papírra fölírtam minden fontosat. Egy irka közepéből kitépett lapon a térkép, jelmagyarázatokkal. Amit először megkeresek: a születési helye. Szentes, 1914. Beszélgetünk — a családról, a gyermekkorról. — Apám tanító volt. Belénk, gyerekekbe humán érdeklődést oltotta a család; a bátyám szintén tanító, az öcsém antropológus. Még a pályakezdő fiatal tanító mellett is ott állt az apa 1 a Garam menti Alsógyöröd- ben, ahol Zoltán a szlovák iskolában betanított egy passiójátékot — a szlovák »Ember tragédiáját«. A lévai tanítóképző zenekara kísérte az előadást, az édesapa orgonán játszott. A Garam mentéről Henkey Zoltán a Csallóközbe, Alsó- és Felsőnyárasdra került: ott magyar iskolában tanított. Innen közel volt Pozsony, ahol időközben megkezdte zeneakadémiai tanulmányait. Hat évet a szükséges tizenegyből csellótanulásra szentelt. Budapest, Békéstarhos és újra Budapest a tanulóévek állomásai. Mire énektanári diplomáját megszerezte, már 1953-at írtak. — A közigazgatási munkába már Léván bekapcsolódtam: úgynevezett berendelt állami tanító voltam. Olyan feladattal bíztak meg, hogy legyek más pedagógusok segítségére. Mai nyelven: pedagógustovábbképzés, szakfelügyelet. — Mikor .került Somogyba? — 1948-ban léptem át a magyar határt a lakosságcsereegyezmény révén, s Kadarkút- ra kértem magam. Azért oda, mert bíztam az ismerősökben, hogy segítenek. De gondot jelentett a lakás. Felsorolni is sok, hogy hány iskolában tanítottam ezután. Gigében, Kaposváron a Vörös Hadsereg VARÁZSLAT (Vágó János ólommetszete) A kötelesség első napjait idézem, a munka csírakorát. Azóta évtizedek kerültek mögém, de emlékezetem mélyén épen őrzöm hatéves korom nagy élményét: a gyürkőzést az első feladattal. Es sudár- fiatalon őrzöm a tanítónő csipkerózsika-arcát, Hófehér- ke-haját. Hiszen ilyennek láttam akkor. Vajon hány ember tudatában fonódott Össze a kötelesség fogalma az ö nevével? Hányán fogadták szavát olyan mélységes áhítattal, ahogy csak első osztályos gyermek tud tekintélyt tisztelni? S akadt-e köztük olyan, aki csalódott szavaiban, amelyek a kötelcsségteljesítés minde- nekfölött-valóságát hirdették? Csalódott-e valaki a betűk csillogásában, a számok igazságában? Látom. A keze fehér, nem foltozza tinta, nem lisztezi krétapor: a kezek példaképe. Ruhája gyüretlen, egyszerű: a ruhák példaképe. Cipője, amelynek csodálatos módon nem árt a hó, a 'sár, a cipők példaképe. Mintha varázslat járna a sarkában az osztály padokkal szegélyezett utcáin, mintha egyénisége csak azért adatott volna nekünk, hogy hasonlóvá formálódjunk: hogy az ő mércéje mérje bennünk majd az emberséget és cselekedeteink hasznát. Ö láttatta magát ilyennek. Ma már tudom. Hivatásérzete volt a varázslat, /amely kísérte, fénybe vonta. Hogy is tudhattuk volna, hogy neki is kijut a gondból, a szomorúságból, hogy ő sem tündérkisasz- szony, csak ember. Ha újra megfigyelhetném szemét, haját, arcvonásait, most reálisabb képet rajzolnék róla. De erre már nincs módom. Ezért most is csak úgy látom öt s úgy köszöntőm, mint harminc évvel ezelőtt, ha délutáni csavargás közben egyszer csak szembejött velem az utcán... Sz. A. A passiójátéktól a daloló Somogyig úti, a Berzsenyi meg a Tóth Lajos iskolában, és a Táncsics gimnáziumban, majd Nagyatádon és újra Gigében. A horgonyt 1959-ben vethette ki, amikor lakáshoz jutott Kaposváron. Utolsó munkahelye, ahová most is mindig visz- szavárják: a Krénusz iskola. A »térkép« a j>azd?g p' «a tükre is. Henkey Zoltán a Magyar Rádió Nyaníuek c. nu műsorának ének-zenei szerkesztője volt a hetvenes évek elején. — Somogy településszerkezete vezetett rá, hogy komolyabban foglalkozzam a kisiskolásokkal, a kis iskolák énekzenei nevelésének a helyzetével. A Magyar Rádió fölkérésére átadtam tapasztalataimat. — Publikációi? — Tizenegy kiadványban jelentek meg azok a dolgozataim, amelyek a kis iskolák ének-zenei nevelésével foglalkoztak. Henkey Zoltán az ének-zene ügyét iskolában és iskolán kívül, tanórán és pedagógustovábbképzés során egyformán szorgalmazni igyekezett. Széles körű tevékenysége nyomán a somogyi iskolai énekkari mozgalom 1954—1955-ben kezdett kibontakozni. — Volt-e saját együttese? Jutott-e erre idő? — Igen. Kálmáncsán népi együttest vezettem. E munkájával érdemelte ki A Szocialista Kultúráért kitüntetést. Az oktatásügy kiváló dolgozója lett; megkapta Kaposvár művészeti diját és a Tegyünk többet Somogyért! elismerést. Levelet tesz elém. Angol nyelvű írás — a Nemzetközi Kodály Társaságtól érkezett. — Meghívtak Kanadába a társaság következő ülésére. A társaság alapító tagjai közt. vagyok, de erre az útra nem vállalkozhatom. — Hogyan télnek a nyugdíjas-órák? — Szeretnek a gyerekek, mindig hívnak az iskolába. Ez jó érzéssel tölt el. Az úttörőszervezetben vállaltam a megyei kulturális szakbizottság irányítását. A pedagógus szak- szervezet beválasztott a nyugdíjas-szakbizottságba. szeretnék az idős pályatársakkal is többet törődni. Zoli bácsi nyugdíjas, de fiatal maradt. Mert valami olyat tudott meg az élet titkai közül, amit mások között is, bő kéy./.él osztogathatott. H. B. Matematika és népművészet Németh Géza általános iskolai igazgatóhelyettes 2d esztendeje él Buzsákon, életét az oktatásnak, a matematika és a fizika népszerűsítésének szentelve, — Nem volt unalmas negyedszázadon át egy intézményben? — A legkevésbé sem, mert eredményes volt a munkám. És nem maradt el a megbecsülés sem: Németh Géza pénteken az Országház kupolacsarnokában vette át a. Kiváló tanár kitüntetést, tegnap pedig a továbbképzési intézet és a szakszervezetek jutalmában részesült A személyiség fejlesztése a matematika tanításában című dolgozatáért. — Pályaműve a logikai készség fejlesztéséről szól? — Nem elsősorban arról, inkább a kitartásról, a szí- vósásgról és a tiszta gondolkodás szépségéről. Nem igaz az az elterjedt hiedelem, hogy a matematika csupán száraz képletek, levezetésének summázata. Érzelmi gyönyörűséget is ad. — A nebulókról is elmondható ugyanez? — Saját tanári gyakorlatom alapján feltétlenül. Boldog vagyok, amikor tapasztalom, hogy tárgyaim iránt nemcsak kitűnő képességű diákok érdeklődnek, hanem olyanok is, akikből nyilvánvalóan soha nem lesz Gauss vagy Bolyai. Az osztályzat korántsem minden, a tudomány iránti vonzalom legalább olyan fontos. Németh Géza túlságosan csupaszív ember ahhoz, hogy a Karinthy által megmintázott »klasszikus« matfiztanárról megmaradt előítéleteink újjáéledhetnének. S valószínű, hogy mosolyának, széles kézmozdulatainak kíséretében a gömbtérfogat megoldóképletének levezetése is épp olyan érdekes, mint például a francia forradalom története. — Honnan szerzi ezt az érzelmi »utánpótlást«? — Nem tanár az, aki csak a szakirodalmat bújja. Én is »tői te kezem« a természettel — kertészkedéssel, néha turisztikával —, ezenkívül irodalommal, művészettel. Imádom a népi hímzéseket, ezért vettem részt a buzsáki hímző- szakkör megszervezésében. Körülbelül nyolcvanan vannak a tagjai; ez talán biztosíték ara is, hogy a régi értékek nem mennek veszendőbe. Közreműködtem a menyeeskekó- rus létrehozásában is, mert az éneklésben is örömem telik; a másik szenvedélyem ugyanis a népz-ene. Tisztaságot, egyszerűséget találok benne. — Tehát ugyanazt, amit M matematikában? — Ez nem véletlen. Hasonló okok miatt kedvelem Illyés Gyula műveit. Mindet olvastam. Legjobban a Puszták népe tetszett, természetességéért, ki módolat lanságáért. — És az "élő. kultúra« lüktetése? Hiszen Ön távol él a várostól. — Van kocsim, s időnként el-elruccanók valahová. Mert bizony, az autó — minden ellenkező híresztelés ellenére — egy vidéki pedagógusnak nem fényűzés. Nélküle elszürkülhetnénk. szellemi képességeink elsorvadhatnának. A kocsi számunkra létszükségleti cikk. Az egyszeregy józansága elröppen arcáról, és az öröm sugárzik róla, amikor gyermekeire terelődik a szó. — lányom a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar—orosz szakos hallgatója, jelenleg a Szovjetunióban tanul ösztöndíjasként. Odakint tánccsoportot szervezett, amellyel második helyezést ért el egy versenyen. Pedagógus lesz: más pálya lehetősége eszébe sem jutott. A fiam gimnazista, ő is a tanári hivatást akarja választani. Matematika—fizika szakon. A nyomdokomba fog lépni. • Németh Gézában nemcsak a kiváló tanárt kell tisztelnünk, hanem — remélhetőleg — dinasztiaalapítót is. L. A.