Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-30 / 152. szám

ökrök vontatták az automobilt Emlékező erdők Völgybe szalad az út, az­után meredeken kapaszkodik fel a dombra. Lenn a hajlat­ban hosszan nyúlik el a régi község, Magyarlad. Fenn a dombon omladozó kőkerítés mutatja, valaha itt szigorúan őrzött kastélypark volt. Ma szabad a bejárás, a szépen restaurált épületben általános iskola, mellette a ladi erdé­szet irodája található. A község hosszú múltra te­kinthet vissza. Területén még kelta és avar kori nyomok is találhatók. A tatárjárás el­pusztította, s talán erre me­nekült IV. Béla király dél­nyugat felé. A lakosok a kö­zeli Szentmihálypusztára me­nekültek, ahonnan csak a XIII. század végén települtek vissza. A régi település azóta egye­sült az egykori Németladdal, s ma Lad néven ismert. A múlt azonban messze ve­zet. A hajdani Festetics-kas- tély mellett húzódó keskeny földúton kövesút maradványai bukkannak elő. Évezredet kellene a naptáron visszafelé forgatni, hogy megelevened­jen az egyre halványuló em­lék. Akkor itt nehéz harci szekerek vasalt kerekei dö­cögtek a rázós köveken. Ró­mai út vezetett erre, itt vo­nultak a félelmetes légiók Pécs, illetve akkor még So­pianae, Szigetvár, vagy ahogy ók nevezték, Limusa érintésé­vel Mogentinaea, ma Fenék­puszta irányába. Jól ápolt utak voltak ezek, mérfölden­ként kő jelölte a távolságot, hét mérföldenként pedig őr­tornyok álltak. Az erdők szegélyezte, kes­keny földcsapáson ballagva szinte alig tűnik szem elé a tán tíz méter hosszú nyom, ez maradt a híres, országokon átvezető útból. Távolabb a szociális otthon, a Festeticsek régi kastélya mellett tölgyfa- sorba érünk. Ennek is törté­nete van. Az itt sorjázó ha­talmas fák hosszú évekre em­lékeztetnek. Azt mondják, legalább 130 évesek. Persze Ladon, ahol a híres arboré­tum is található, nem ritka­ság az ilyen kor. Benn az erdőben azért még­is tekintélyt parancsol egy magányos fenyő. Mint Gulli­ver az óriások országában, nézzük a hatalmas fát. Há­romszáz évesre becsülik. Vas­kos törzséből sűrűn ágaznak a combnyi »-gallyak-«. Vannak izmos ágai is, azok azonban valami különös természeti pa­Szünet van a tornyos iskolában. rancs folytán derékban fölfe­lé hajoltak, s fatörzs lett be­lőlük. Tizenöten se tudnák átkarolni a vaskos törzset oda­lenn, s még vagy tíz ilyen magasodik az ég felé. Fenyő­faváros egy lábon. Körülötte mellig érő csalán és rengeteg szamóca. A tölgyfasor egyébként nemcsak régi fáiról nevezetes. Hajdanán, amikor még gróf volt a kastély lakója, s az egyszerű emberek hírből is alig ismerték az automobilt, a gróf szert tett egy villogó ke­rekű, piros dudájú »masiná­ra«. Csakhogy a fasor huppa- nóit nem bírta a gépjármű. Ha a gróf autóval utazott, hat ökör vontatta a két és fél ki­lométeres fasoron át ki az or­szágúira, s ott kinn várta, míg visszatér, ö meg felült a ko­csis mellé a bakra, s így köz­lekedett jövet-menet: elöl a hatökrös szekér, mögötte kö­télen az autó. A fenti Hoyos-kastély a dombon ma az iskolás gyere­keké. Sok vihart megért az is az idők folyamán, pedig nem túl régi. Tulajdonosa flotta­parancsnok volt az Adrián. Érdemei elismeréséül kapta a birtokot. Technikus ember volt, azzal kezdte a berendez­kedést, hogy saját vízi erőmű­vet és áramszolgáltató telepet létesített. Még viharágyúja is Az erdő mélyén 200 éve alszik a temető. Államigazgatási ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező építészmérnököt keresünk felvételre műszaki csoportvezetői állás betöltésére. Balatonszárszói Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága, 8624 Balatonszárszó, Hősök tere L (16300) volt. A felhőkre lövöldözött vele. Nem tudni milyen ered­ménnyel, de egy bizonyos: a szomszédok nem nézték jó szemmel. Mert ha véletlenül mégis elkerülte a vihar, ak­kor bízvást ráfoghatták, ő küldte azt mást »boldogítani«. A felszabadulás idején ka­tonai kórház lett a kastélyból, s hogy a gyönyörű park ép­ségben maradjon, a kezdeti zűrzavaros időkben az akko­ri kórházparancsnok az őrsé­get a park kerítéséhez állíttat­ta. Nem ismerik a nevét, ma már kevesen emlékeznek rá, pedig nagy része volt abban, hogy Ladon arborétum van. Azután új lakók jöttek, volt itt gépállomás, majd szükség- lakásnak használták, végül az erdészet költözött ide, s mi­vel bőven volt hely, felaján­lották, építsék át iskolának. 1960-tól vehették birtokukba a gyerekek, s a mai formájában talán az ország egyik legszebb iskolája. Szünetben az udvaron játszanak a fiúk és a lányok, s tanítás után, hazafelé, ha elkószálnak egy kicsit a ro­mantikus tájakon, talán nem is gondolják, esetleg éppen azon a dombocskán vagy szűk völgyben bujdokoltak őseik a tatárok elől. Mert az emberek kösftyen felejtenek, de Ladon és környékén em­lékeznek az erdők. Bencsik András Lépcsőfeljárók alatt Üzemi büfék „titkai” Milyen az üzemi büfé? — Nálunk csak a méreg van vele — mondták a Mezőgép Vállalat festőműhelyében, a Mező Imre utcában. — Négy­ötszáz ember dolgozik itt. Tíz-tizenkét kijelölt ember in­dul el a dobozokkal, cetlikkel bevásárolni a többieknek is. Én is ilyen bevásárló vagyok, de gyakran üres kézzel, hosz- szú idő után térek vissza a műhelybe. A kollégák majd­nem hozzámvágják a sablonos, mindig egyforma felvágottat. A büfé a gyárudvar hátsó zugában van. Sivárságán a porba dobált üdítő italos ku­pakok tarka tömege sem eny­hít. Beállók a sorba, és a maszatos ablakkereten át ké­rem a meggylevet. A szemem nehezen szokja meg a félho­mályt. Kétes tisztaságú atléta­trikóban bágyadt mozgású fia­talember nyújtja odabentről a portól szürkéllő, ragacsos üve­get. Spárgán lóg az üvegnyitó, és én is a több száz mellé ejtek egy kupakot. Nem lep meg, hogy a . piros folyadék langyos. Illik a kör­nyezethez. Egy lakatos kolbászt kér, és a kclbászfüzér puffan a ke­nyérmorzsában. Mert a ki­adóablak, a vágódeszka, a mérleg, minden csupa morzsa, mintha sohasem takarítottak volna A szerelőműhely bevásárlója olajps gépen dolgozik, de munkaköpenye tisztább, mint az eladóé, ö mondja: — Savanyúság, paprika, amellyel jobban csúszna a föl­vágott, soha nincs. Gyakran hiába kérünk tejet, kakaót. Sok kiesést jelent a munká­ból az is, hogy késve nyit a büfé. A Mecsek vidéki Vendéglátó Vállalat kaposvári, 192. számú »gépgyári« büféjéről van szó. Ha a vállalat illetékesei el­lenőriznék, akkor is iyen len­ne? A megyei tanács kereske­delmi felügyelősége az elmúlt napokban huszonhét munka­helyi büfében ellenőrzött. A vizsgálatban részt vettek a KÖJÁL szakemberei, az SZMT társadalmi ellenőrei, valamint a vegyvizsgáló intézet mun­katársai. A kép, amelyet kap­tak, nem éppen megnyugtató. Áfész-ek. vendéglátó válla­latok, a Nagyatádi Konzerv­gyár, az Utasellátó, valamint a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiske­reskedelmi Vállalat üzemelteti ezeket. A helyiséget viszont az úgynevezett befogadó adja, többnyire lépcsőfeljárók alatt, folyosóból leválasztva, szük­ségmegoldásként. Ezek rend­szerint kis alapterületűek, ahol nem fér el sem megfe­lelő hűtőpult, sem elegendő áru. A raktározás a legtöbb helyen megoldatlan. A büfék dolgozói részére nincs öltöző, sőt még kezet se moshatnak. Ádám Lászlótól, a felügye­lőség vezetőjétől kérdezem: — Mi az oka az áldatlan állapotnak? — Rossz, az üzemeltetők és a befogadók közötti kapcsolat, pedig a dolgozók észrevételeit számon tartják. Ha többször ellenőriznék a büféket, javíta­ni lehetne a bajokon. Az _ sem elképzelhetetlen, hogy a vállalatok segítsenek a büfének kinevezett helyiség rendbetételében. Emlékszem, jómagam is szívesebben vásá­roltam a szendvicsemet a Pa- mutfonó-ipari Vállalatnál, mint a nagyatádi cérnagyár­ban, csak azért, mert itt lát­tam, miből, mennyiért vá­laszthatok, ott viszont nyújto­gathattam a nyakam, kukucs­kálhattam a szűk kis ablakon, és fogalmam sem volt a kí­nálatról. A jó együttműködésre pél­da a Somogy megyei Élelmi­szer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat, va­lamint az elektroncsőgyár kö­zös kis ABC-je, amely egyben a gyár büféje is. A portás éppen nagy zacs­kó töpörtyűvel érkezik az üvegkalickájába. — Itt minden kapható. Az­óta örül otthon az asszon}', amióta ez itt megépült, még cigarettát sem kell a zsebem­be dugni. A somodori kislány két mű­szakban dolgozik a rácsüzem­ben. — Amíg a kicsi büfénk volt, előfordult, hogy ingerülten áll­tunk sorba, lassan ment a ki­szolgálás, a norma meg csak maradt. — Azóta nem fáj a fejem, amióta itt az ABC — emeli kosarába a mosóport a szere- lőnő. — A délelőtti műszakot letudtam, most fölszállok a buszra, s nem kell az utazást megszakítani a városban a bevásárlás miatt. Hamar ott­hon leszek, nekiállhatok a mosásnak. Gombos Jolán Növényvédelmi tájékoztató Nyári károsításával fenyeget a mezeipocok Annak ellenére, hogy a me­zeipocok Ő6zi-tavaszi károsító­ként ismert, a változékony időjárás határára fennáll nyá­ri elszaporodásának a veszé­lye is. A tavaszi, illetve a nyári növények betakarítása után hirtelen szemmel látha­tóvá vált a nagy egyedsűrű- ség. A hónap második felétől csapadékosra fordult időjárás hatására a növények fejlődése meggyorsult, így a mezeipoc- kok táplálkozásához kedvező feltételek teremtődtek. A nyár végén, kora ősszel károsító pockok elszaporodásának meg­akadályozása érdekében, a leginkább veszélyeztetett Ka­pos-, Koppány-völgye, vala­mint Csurgó, Nagyatád, Mar­cali és Böhönye körzetében meg kell kezdeni a területek ellenőrzését, s a betakarítások, kaszálások után a védekezést haladéktalanul végre kell haj­tani nagyüzemekben és házi- kertekben egyaránt. A környezetvédelmi és egészségvédelmi szempontok figyelembevételével a fertő­zött gócok felszámolására je­len időszakban az Arvalin, il­letve nagyüzemekben a Poly- tanol granulátum használható. A készítményeket a kártevő járataiba kell helyezni úgy, hogy a hasznos élő szerveze­tekre gyakorolt káros hatást ki lehessen védeni. Felhívjuk az üzemek figyelmét, hogy a Redentin 75 granulátum al­kalmazását a vegetációs idő­szakban kerüljék, mivel a zöld növényi részekben levő karotin a készítmény hatását ellensúlyozza. Az eredményes védekezés érdekében az erdő­sávok, utak menti területeken is meg kell szüntetni a fertő­zést. A mezeipocok-fertőzött- ség fölmérésével párhuzamo­san a hörcsögfertőeöttséget is föl keli deríteni, s fertőzés észlelésekor a védekezést vég­rehajtani (Pőlytanol granulá­tum 5—10 szem járatonként). VÉGH ANTAL JKZAJIÄS Csák tisztéletes úron a sor... »Kegyelem Néktek és Bé­kesség ...« \ Felnézett, végig a koporsó­kon, a halotti gyülekezeten tűi, az utcáig. Feketébe öltözve egy asz- szony fordult be a kapun. Nem lassan jött, nem is sie­tett. Minden lépésében el­szánt erő volt; eljutni ide a koporsóig __ Vissza? B eért a kapun. \ »Kegyelem Néktek és Bé­kesség ...« Akik szélről álltak, megfor­dultak. Az asszony arca szelíd és megnyugodott volt. Nem állt be a gyászoló gyülekezetbe, megnézte a koporsókat, az­után odament Bálint koporsó­jához. Zokogott, nem nézett sen­kire, magának sírt. A gyülekezet néma volt. Az özvegyet — az anyát — bevitték a szobába. »Kegyelem Néktek és Bé­kesség ...« Rátette kezét a koporsóra, azután két karral átölelte a í deszkákat. Mi lett a szépen, csendesen indult temetésből? A pap bibliát olvasott, és elkezdte halotti beszédét. Röviden szólt. Az asszony a koporsóra borulva fájdalma­san zokogott. Közelebb léptek a koporsót vivő férfiak... Sándor — a halott apa bátyja — ment oda. Először óvatosan megfogta a nő kezét, hogy levegye a koporsóról. Azután erősebb fogással pró­bálta. Nem lehetett, mert az asz­szony ujjait görcs szorította a deszkákjjpz. — El kell vinni a koporsót —- mondta halkan remegve Sándor, tessék elengedni — súgta —, tessék szíves lenni elengedni a koporsót, tisztele- tes asszony! 4. 1944. május 5-én, szombaton Zsuzska és Bálint Szatmár­németiben, az állomás mögöt­ti park egyik lóéáján üldögél­tek, beszélgettek. Előttük vi­rágágy tulipánnal, hátuk mö­gött nyírfa, háncsa televésve nevekkel, évszámokkal. Beír­hatnák a nevüket és a mai nap dátumát ők is. de még észrevenné Bálintnak va’ame- lyik tanítványa: »Srácok, lát­tam tegnap Járó tanár urat egy csinos nővel, nyírfaháncs­ba vésték a nevüket Nem hiszitek? Hazafelé menet meg­mutatom a fát. Ehol ni; Zs. és B.« Az, hogy most itt ülnek — Járó Bálint gimnáziumi ta­nár és Csák Albertné szüle­tett Erdy Zsuzsanna, a sza- mosházi református lelkész felesége —, a sors különös vé­letlenének következménye. Bálint 1920. február 17-én született Szamosháza község­ben, Szatmárnémetitől tizen­nyolc kilométerre. Apja Járó László, számos- házi lakos, kerékgyártómester. Anyja Penyigei Rozália, ott­hon dolgozik, és neveli a két lányt, Elvirát és Olgát. Bálint a négy polgárit ma­gánúton végezte. Beregszászon Lette le a vizsgákat Nyéky Im­re tanító úr inspirálására: »László gazda, Róza asszony, ki menjen tanulni, ha még ez a gyerek se?« Jófejű, szorgalmas és igyek­vő fiú volt, úgy ragadt a fe­jébe minden, mint lépre az apró madártoll. A tanító úr — * mint tanfelügyelő — a szom­széd iskolák látogatására min­dig magával vitte Bálintot Laszovics Gyuri bácsi, a cse­léd, befogott a kocsiba, aztán mentek ők hárman. Elöl az öreg, hátul a tanító úr és Bá­lint. Azért vitte magával a fiút, hogy legyen kivel beszélgetni az úton, és ha az iskolában, ahova látogatni mentek, nem tudott egy-egy gyerek vala­mit Bálintnak kellett megfe­lelni a kérdésekre. Szép napokat töltöttek együtt a tanító úrral. A polgári után Bálint kü­lönbözetit tett és beiratko­zott a Szatmárnémeti Refor­mátus Fiúgimnázium ötödik osztályába. A tanító úr to- váhbra is figyelemmel kísérte az útját. Végzős gimnazista volt, amikor megajándékozta néhány könyvvel. Bálintnak ezek a könyvek sok álmatlan éjszakát szereztek. A Puszták hépe, a Viharsa­rok, az Alföld parasztsága, A legnagyobb magyar falu és a Futóhomok voltak az ajándé­kozott könyvek. Harmincpengős egyházi ösztöndíjjal 1938-ban beirat­kozott a'debrecend egyetemre. Első éve tanït Szatmáron, ab­ban a gimnáziumban, ame­lyikben érettségizett. Zsuzska Erdy Józsefnek, A Vármegye Közjóléti Szövetke­zet tisztviselőjének egyetlen gyereke. Négy évvel fiatalabb, mint Bálint. Tizennyolc éves korá­ban férjhez_ ment, egy1 év múl­va gyerekét szült. Zsuzska, vagyis akkor még Zsuzsi, tizennégy éves volt, amikor egy vasárnap délután Csákók hárman jöttek hozzá­juk vendégségbe: Berci, első­éves teológus volt a harma­dik. A következő szabad vasár­nap ők mentek látogatóba, és ez így történt hónapról hó­napra. Amikor Zsuzska betöl­tötte a tizennyolcadik évet. Berci elvette feleségül. Akkor csókolta meg őt először, ami­kor a menyasszonya lett. És most itt ül a pádon, Bálint mellett. (Folytatjuk) /\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom