Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-28 / 150. szám
I „Vadat, halat, s mi jó falat Jegyzetek az Egészséges táplálkozás kiállításáról »A márnák, sügérek, pontyok, kecsegék csak arra szolgáltak, hogy a lének ízt adjanak. Az igazi hal pecsenye a vizából tellett ki... « — fedi föl Mohács című regényében Krúdy Gyula az igazi halászlé titkát. A jó halétel mindig az asztal örömeit kedvelő ember étlapjának fontos fogása volt. A halhús fehérjékben gazdag, könnyeit emészthető, gyorsan hasznosuló táplálék. Igén sokféleképpen elkészíthető. A konzervben a tartósító étolaj .— lévén növényi eredetű — is egészségesebb, mint a( vaj vagy az egyéb állati zsírok fogyasztása Mi, magyarok mégsem eszünk elég halat. »Mondja marha, mért oly bús? Újra itt a jó halhús.-« Ez a reklám- versike is a halfogyasztasra buzdít. Hazánkban évente egy emberre alig több mint három kiló hal fogyasztása jut. Ugyanez a szomszédos Csehszlovákiában 7 kilogramm, a világ legnagyobb halászíloitá- ját üzemeltető Szovjetunióban 16 kiló, és Japánban 31. Lemaradásunk tehát igen tetemes. Hogyan lehetne népszerűbbé tenni ezt az egészséges táplálékot? Elsősorban a választék szélesítésével és megfelelő egészségügyi propagandával. A Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére országszerte tartanak árubemutatókat. kóstolókat és szakmai napokat. Ilyenre került sor tegnap Kaposváron, a Doroty- tya-száilóban a Fűszert, a Dél- ker, a Compack Válla'at, a Halért és a Konzervipari Tröszt közös rendezésében. Mit kínál a kereskedelem halételekből és -konzervekből ? Első látásra zavarbaejtően sokat. Ennyire konzervatívok, az újtól irtózok volnánk? A magyar konzervipar tavaly 24 féle halételt készített, s ezt egészítette ki mintegy 40—50 léle külföldről érkező tavi és tengeri hal, kagyló, rák és kaviár. Igaz, a vásárlási kedv is növekedett. 1974-ben 13 377 millió darab konzervet vásároltunk a boltokban, két év múlva már 20 280rat. Mindez azonban aligha elegendő, ha a kiállításon bemutatott választékra gondolunk. A hibát nemcsak a fogyasztók konzervatív szokásaiban kell keresnünk. Éppen a Zsebe Áruház sikeres konzerwására bizonyította, hogy jó reklámmal, az áru rendszeres ajánlásával szép sikert lehet elérni a forgalmazásban. Többet kellene törődni az egyenletes utánpótlással. Az elmúlt években például sokan megkedvelték a jóízű es olcsó konzerveket. Amikor fogyasztásuk nőni kezdett, s mind töoben kerestek az üzletekben — egyszerre csak elfogyott. Hosszú éveken át kapható volt, most hiánycikk a márkás dán Sild is. 9 hal (és minden más. korszerű táplálék) fogyasztása csak akkor válik izoxásunkká, ha állandóan kapható. Az állandó kínálat megteremtése nélkül a konzervboség nem igazi bőség. Sok függ a boltvezetőktől is. Néhány helyen még aszerint rendelnek, hogy a vezető kedveli-e a szardíniát, avagy sem. Pedig az egyéni ízlésnek csak a családi asztalnál lehet szerepe, a szakmai munkában aligha. A kiállításon láttunk néhány korszerű, nagy tápértékű, ásványi anyagokban gazdag üdítő italt is. Köztük a Siófoki Állami Gazdaság eldobható csomagolású, higiénikus, korszerű gyümölcsleveit. Nem értjük viszont — ha már a modem táplálkozásról beszélünk —, miért nem lehet a- megyében kapni valóban ka- lóriászégény üdítő italokat: a Deit-készítményeket. A többi, bármilyen zamatos, cukorral édesített, és fölös kalóriákat visz a szervezetbe. A tegnapi kiállításon adták át a somogyi kirakatverseny díjait. A halkonzervet kellett ízlésesen bemutatni, s a fogyasztására ösztönözni. A tizennégy kirakat közül a zsűri első díjra érdemeset nem talált Második díjat kapott a Zselic Áruház, harmadikat a siófoki 415. számú bolt és a Boglárka Áruház. Dicséretet kaptak még tahi, kaposvári és nagyatádi üzletek. Cs. T. Rózsaszínű lepel •Örömmel számolhatunk be arról.. .« — két bekezdés is kezdődött az elégedettség e kifejezésével a somogyvári tanács legutóbbi ülésére készített beszámolóban. Megnyugtató az ilyen megállapításokat olvasni — kiváltképpen az ifjúságról szóló jelentésben. És többszörösen jóérzés olyan szakasz bevezetőjeként, mely a fiatalok közéleti tevékenységét méltatja. Szép volt a beszámoló. Kerek, jól szerkesztett, világos fogalmazású. Öreglaki István, a községi KISZ-bizottság titkára — az anyag egyik előterjesztője — szóbeli kiegészítőjében is meggyőző stílusban ecsetelte: az a háromszáz fiatal, aki Somogyvár közigazgatási területén lakik és dolgozik, felelősséggel vesz részt a munkahelyek, a község életében, közösségi megmozdulásaiban. Az előjelekből úgy véltem: ezt a mindenre kiterjedő, szóban is alaposan alátámasztott beszámolót csak tudomásul kell venni, és nézzük a másik napirendet. Valószínű, hogy így is lett volna, ha Márton István, a községi pártbizottság titkára nem tesz föl néhány »rázós-« kérdési Olyanokat, melyeket én is megfogalmaztam magamban. Igaz, az érdeklődő mondatok csak nekem meg a tanácstagoknak, illetve a meghívott fiataloknak tetszett kényesnek, mert a KISZ-titkár imponáló maga- biztossággal válaszolt. Az ősz hajú párttitkár mosolyogva, egy kissé mentegetőzve megjegyezte: — Tudtam én pontosan, mit válaszol öreglaki elvtárs. Ismerem a szókincsét (1). Csak hát milyen tanácsülés az, ahol még kérdések sincsenek? — Szóval, a válaszokat elfogadta. Én nem. Mert éreztem — de részben, ismereteim alapján tudtam is —, hogy azért nem ilyen szép a menyasz- szony. Szó se róla, az öltözékét kétségkívül meg lehet csodálni. Rosszmájú lennék? Talán jobban rászolgálnak az elmarasztalásra a somogyvári fiatalok, mint más, hasonló nagyságú, jellegű településen lakó társaik? Közömbösebbek, passzívabbak, 'hangoskodóbA hét vége baleseti krónikája Kerékpáros kanyarodott a motor elé A hét végén a megye belső útjain történtek sérüléssel járó balesetek. A Balaton-par- ton közlekedők óvatosabban, nagyobb körültekintéssel haladtak, így a tóparton szerencsére kevesebb dolguk akadt a közlekedési rendőröknek. Szombaton egy balesetről kaptunk hírt. Pusztakovácsiban szabálytalanul előzött és elütött egy kerékpárost személygépkocsijával a 36 éves Sutyor Gyula marcali tsz-tag. A kerékpáros, a 9 éves Kiss Zsuzsanna helybeli tanuló súlyosan megsérült. Sutyor ellen eljárás indul. Vasárnap Kadarkút és Hen- ese között kerékpározott a 63 éves Szélest János kadarkúti tsz-tag. Körültekintés és irányjelzés nélkül akart balra kanyarodni. A mögötte motorozó, 22 éves Taba Lajos kaposvári MÁV-dolgozó, hogy az összeütközést elkerülje, hirtelen fékezett, ennek következtében járműve felborult, és a kerékpárnak csúszott. A baleset következtében mindkét férfi könnyebben megsérült. Alapos a gyanú, hogy Szélesi János ittasan kerékpározott, ezért ellene a rendőrség a vér- vizsgálat eredményétől függően eljárást indít. Nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette személygépkocsiját Kisgyalán és Fonó között a 35 éves Pintér József kaposvári burkoló. Egy jobbra ívelő útkanyarban áttért a menetirány szerinti VÉGHANTAL JKZAJIÁS A halotti gyülekezet némán, Csendesen állt együtt. Az anya már nem sírt, a testvérek nem jajongtak, néha szipogott valaki, azután csend volt újra. A harang még nem szólt. A földet a nap melengette, nedvét felszippantotta, mint szemre szorított zsebkendő a könnyet. Járó Sándor is odaállt a családja közé, a koporsókhoz. Csak egy-két öregasszony maradt a konyhán a káposztás- fazekak mellett. Az emberek a földet nézték, amely simára volt gereblyézve, s melyet egyenletesre tapostak a kemény talpú csizmák. Tegnap még víztócsa is volt itt, dérmarta, zöld-ülő fűcsomók, de reggel korán átjött Szűcs Demeter, a szomszéd, anélkül, hogy mondta volna valaki neki. Nem a kerítésen jött, hanem körbe a kapun, hozott magával mindenféle szerszámot, és lassan, aprólékos gonddal elegyengette az udvar földjét. A tócsákba száraz homokot hintett, a dúcokat lapáttal lenyeste, pálinkát inni egyszer ment be, égre nem nézett, csak földre, fejét kemény, nehéz gondok húzták lefelé, dél lett, mire végzett. Akkor rágyújtott egy maga sodorta cigarettára, félreállt. elszívta; keserű gondokat eregetve a füstből. Azután számba vette a szerszámait, és haza cammogott. Megtisztálkodott, . fekete ruhát vett, beállt a többi ember közé. Amikor a harang megszólalt, az anyának vizes ruhát tettek a homlokára. Nemsokára a harang kondu- lása után megérkezett a tisz- teletes úr. Palástját a szél libegtette. Megállt az asztal előtt, fejét lehajtotta, sápadt volt, mintha nem lenne vér az arcában. Kezét összekulcsolta ott állt egy ideig némán. Egyedül jött, nem kísérte senki. Felesége, a tiszteletei asszony, otthon maradt. A halotti gyülekezetből sokan akarták látni őt ezen a temetésen. 2. Amikor a harangszó utolsó foszlánya is elszállt messze túl a gyülekezet feje felett, a Szamos partjáig, a tiszteletes úr oldalra tekintett; azután -vissza maga elé. Angyal Sándor nyelt egyet; sovány, libabőrös ádámcsutkája álla alól leszaladt, és elkezdte az éneket. „Te benned bíztunk eleitől fogva”. Nagyon magasan kezdte — akarattal így —, és akkora erővel, hogy beleremegett a halotti gyülekezet. Azután hangjához hangok simultak, mint ellenállhatatlan óriás áradat — hönpölygött az ének, feltörve az egekig. Mintha mindenki önmagát akarná bátorítani ; erőt venni a koporsók felett lebegő árnyakon. Az ének elszállt, jólesett mindenkinek a hosszú csend után a hangos énekszó. Nem sírt senki, Az anya nem énekelt. Ült. Két lánya, a szék két oldalán. Átfogták anyjuk vállát, és egymás karját is. Az özvegy, a halott fiú anyja, nem tudta hol van, valami rémlett neki, úgy érezte, hogy nagy isteni csuda megy most végbe. Milyen furcsa, hogy ő részese ennek az érthetetlen, felfoghatatlan szertartásnak. Meg kellene kérdezni: miért énekelnek? (Folytatjuk) hai oldalra, és ott összeütközött a vele szemben szabályosan haladó taxival, melyet a 36 éves Zsifkó István siklósi lakos vezetett. A baleset következtében a taxis súlyosan, utasa, a felesége könnyebben megsérült. A balesetért felelős Pintér József ellen büntetőeljárás indul. Egy Lada személygépkocsi borult az árokba Igái és Bony- nyapuszta között. A gépkocsit a 28 éves Nándori Zoltán nagykanizsai felszolgáló vezette. Járműve egy balra ívelő kanyarban kisodródott, és a jobb oldali árokban kötött ki. Az autóban utazott Nándori Zoltán felesége, aki a baleset következtében súlyosan megsérült, valamint 3 és 4 éves gyermeke, akik köny- nyebb sérüléseket szenvedtek. A járműben mintegy 20 ezer forintnyi anyagi kár keletkezett. Bár a Balaton-part útjain sérüléssel járó baleset nem történt, mégsem mondhatjuk el, hogy teljesen csendes volt a hétvége. Vasárnap délelőtt Balatonszemes határában hat gépkocsi ütközött egymásnak. A koccanások oka a követési távolság be nem tartása volt. A hat járműben összesen 80 ezer forintnyi anyagi kár keletkezett. Ez az eset különösen figyelmeztető. A baleseti statisztikában a követési távolság be nem tartása »elő- , kelő« helyen szerepel. Ez a mostani eset ugyan szerencsésen végződött, ám nem árt a nagyobb óvatosság, a körültekintőbb vezetés. bak? Nem valószínű. De hogy pontosan milyenek, azt legföljebb csak sejteni lehet. Mert éppen az önkritikus és az őszintén bíráló szembesítés, a tényeken alapuló elemzés, a nyíltan tetemre hívott felelősség hiányzott. Elfedte az általánosítás mindent takaró, egy kissé rózsaszínű leple Mert igaz, hogy a háromszáz fiatalból harminchármán részt vesznek valamilyen választott testület munkájában, és az ifjúsági parlamenteket is megrendezték '— az előírás szerint — a munkahelyeken. De az is napvilágra került, hogy e fontos fórumot a tsz-ben nem tudták megtartani, mert a fiatalok — bár a társközségekbe járműveket küldtek értük — egyáltalán nem jelentek meg. (»Érmek ellenére megállapíthatjuk, hogy a tsz-ben dolgozó fiatalok a község közéletében aktívan tevékenykednek.«) Hogy a fiatalok túlnyomó többsége közelibbnek tartja a kocsmát, a presszót, a pincét, mint a már szép számmal rendelkezésre álló művelődés- ügyi intézményekét, hogy a társközségek fiataljai túlságosan magukra maradtak; hogy a község hagyományaihoz és lehetőségeihez képest igencsak szegényes a közművelődési élet; hogy az úttörők és a KISZ-szervezetek közötti együttműködés jórészt csak papíron létezik. Jól tudom, hasonló példákat más községekből is lehetne említeni. Hiszen talán igazuk van a község vezetőinek, amikor azt tartják: másutt se mennek jobban a dolgok. Ez azonban nem adhat fölmentést az alól, hogy ne foglalkozzanak szókimondóan a kedvezőtlen tapasztalatokkal, és ne próbálják szenvedélyesen keresni az előrelépés lehetőségeit. Nem úgy, hogy megelégednek a kétségkívül fontos eredményekkel, és az afölötti lelkendezés fényében homályban maradnak a visszahúzó jelenségek. Jelen esetben — és persze másutt is — az italozás, a közömbösség, az az igénytelen időtöltés, a szórakozás sekélyessége, a húzó- dozás a művelődéstől, a tanulástól, a fegyelmezetlenség, a követelőzés. Mert beszéltünk itt is harminc — jó, legyen 50—60 — fiatalról, akire a községben, a munkahelyen számítani lehet másban is, mint a munkában — de ez az itt élő és dolgozó fiataloknak mindössze egyötöde! És az ő aktivitásuk, felelősségük nem feledtetheti, hogy a nagy többség iránt milyen kötelességek várnak a község társadalmi szerveire, munkahelyi közösségeire. Erről is esett szó, természetesen. De annyira általánosságban, hogy a jegyző- könyvvezetőn kívül talán senki nem emlékszik rá. Paál László I. A koporsókat ki tették az udvarra — egymás mellé mind a kettőt —, az eperfa alá. A felsőszobából, ahol tegnap felravatalozták a halottakat, kijöttek az emberek, és megálltak sorban egymás mellett. Az asszonyok széket raktak mögéjük, nyárfából ácsolt lócát. Apa és fia feküdt a koporsókban. A gyászolók gyülekezetéből egyetlen férfiember sem hiányzott. Mint komor, fejüket leszegett varjak, álltak szótlanul. A temetést á halott apa legidősebb bátyja, Járó Sándor rendezte, mert más férfiember nem maradt a családban. Koporsóért bemenni a városba — mint máskor — nem lehetett, mert hónapok óta nem volt híd. Amit még az orosz katonák raktak, elvitték fontosabb helyekre. Hol van most híd a Szamoson? Ladikkal át lehettett volna hozni a koporsókat, de vajon bent a városban van-e? Sok volt mostanában mindenfelé a halott. Itt készítették a koporsókat helyben. Csendes, szépen megrendezett halottbúcsúztatónak ígérkezett a temetés. Hl Somogyi Néplap Járó Sándor előkészített mindent. Járó Lászlóné, az özvegy — aki nemcsak férjét temeti, hanem legidősebb gyermekét, Bálintot is — hajnal óta talpon volt. Reggel nyolc óra tájt elájult, de adott neki az orvos két injekciót. Nemsokkal azután kérte, hozzák be a ruháját; gyászba akar öltözni. A két lány — Olga és Elvira — állt a koporsókhoz legközelebb. Az anyjuk mellettük ült egy széken, zsebkendőt szorított az arcára. Néha mind a hárman felzokogtak, könnyük már nem volt, harmadnapra elsírták. A tágas udvar kapuját kinyitották. A felsőszoba, ahonnan a halottakat az udvarra hozták, kongó üres. Az alsóban fehér, megterített asztal, rajta kenyér, szalonna, üvegekben pálinka. Járó Sándor már végigkínálta a férfiakat. A konyhában töltött káposzta főtt. A temetés végeztével nem fog mindenki visszajönni, csak a rokonság. Sokan lesznek. Járó Sándor idejében gondoskodott a borról is. Temetés után bort kínálnak. Ez a szokás. A virrasztóban pálinkát ittak, de mindenki keveset. Szamosháza község lakói mértéktartó, józan életű emberek. Igyekvők, dolgosak, mint amilyen az apa is volt. A MEDICOR MÜVEK RÖNTGENGYÁRA iharosberényi és tapsonyi üzemeibe — Somogy megye — AZONNALI BELÉPÉSSEL FÖLVESZ TECHNOLÓGIAI munkára, — gépipari és villamosipari területre — gyakorlattal rendelkező és mérnököt, kezdő üzemmérnököt, és technikumot végzett dolgozókat. Jelentkezés: az üzemek technológiai vezetőinél. (16065)
