Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

I „Vadat, halat, s mi jó falat Jegyzetek az Egészséges táplálkozás kiállításáról »A márnák, sügérek, pon­tyok, kecsegék csak arra szol­gáltak, hogy a lének ízt adja­nak. Az igazi hal pecsenye a vizából tellett ki... « — fedi föl Mohács című regényében Krúdy Gyula az igazi halász­lé titkát. A jó halétel mindig az asztal örömeit kedvelő em­ber étlapjának fontos fogása volt. A halhús fehérjékben gazdag, könnyeit emészthető, gyorsan hasznosuló táplálék. Igén sokféleképpen elkészít­hető. A konzervben a tartósító étolaj .— lévén növényi ere­detű — is egészségesebb, mint a( vaj vagy az egyéb állati zsí­rok fogyasztása Mi, magyarok mégsem eszünk elég halat. »Mondja marha, mért oly bús? Újra itt a jó halhús.-« Ez a reklám- versike is a halfogyasztasra buzdít. Hazánkban évente egy emberre alig több mint há­rom kiló hal fogyasztása jut. Ugyanez a szomszédos Cseh­szlovákiában 7 kilogramm, a világ legnagyobb halászíloitá- ját üzemeltető Szovjetunióban 16 kiló, és Japánban 31. Le­maradásunk tehát igen tete­mes. Hogyan lehetne népszerűbbé tenni ezt az egészséges táplá­lékot? Elsősorban a választék szélesítésével és megfelelő egészségügyi propagandával. A Belkereskedelmi Miniszté­rium kezdeményezésére or­szágszerte tartanak árubemu­tatókat. kóstolókat és szakmai napokat. Ilyenre került sor tegnap Kaposváron, a Doroty- tya-száilóban a Fűszert, a Dél- ker, a Compack Válla'at, a Halért és a Konzervipari Tröszt közös rendezésében. Mit kínál a kereskedelem halételekből és -konzervekből ? Első látásra zavarbaejtően so­kat. Ennyire konzervatívok, az újtól irtózok volnánk? A magyar konzervipar tavaly 24 féle halételt készített, s ezt egészítette ki mintegy 40—50 léle külföldről érkező tavi és tengeri hal, kagyló, rák és ka­viár. Igaz, a vásárlási kedv is növekedett. 1974-ben 13 377 millió darab konzervet vásá­roltunk a boltokban, két év múlva már 20 280rat. Mindez azonban aligha elegendő, ha a kiállításon bemutatott vá­lasztékra gondolunk. A hibát nemcsak a fogyasz­tók konzervatív szokásaiban kell keresnünk. Éppen a Zse­be Áruház sikeres konzerwá­sára bizonyította, hogy jó rek­lámmal, az áru rendszeres ajánlásával szép sikert lehet elérni a forgalmazásban. Töb­bet kellene törődni az egyen­letes utánpótlással. Az elmúlt években például sokan meg­kedvelték a jóízű es olcsó konzerveket. Amikor fogyasz­tásuk nőni kezdett, s mind töoben kerestek az üzletek­ben — egyszerre csak elfo­gyott. Hosszú éveken át kapható volt, most hiánycikk a márkás dán Sild is. 9 hal (és minden más. korszerű táp­lálék) fogyasztása csak akkor válik izoxásunkká, ha állan­dóan kapható. Az állandó kí­nálat megteremtése nélkül a konzervboség nem igazi bő­ség. Sok függ a boltvezetőktől is. Néhány helyen még aszerint rendelnek, hogy a vezető ked­veli-e a szardíniát, avagy sem. Pedig az egyéni ízlésnek csak a családi asztalnál lehet sze­repe, a szakmai munkában aligha. A kiállításon láttunk né­hány korszerű, nagy tápérté­kű, ásványi anyagokban gaz­dag üdítő italt is. Köztük a Siófoki Állami Gazdaság el­dobható csomagolású, higiéni­kus, korszerű gyümölcsleveit. Nem értjük viszont — ha már a modem táplálkozásról be­szélünk —, miért nem lehet a- megyében kapni valóban ka- lóriászégény üdítő italokat: a Deit-készítményeket. A többi, bármilyen zamatos, cukorral édesített, és fölös kalóriákat visz a szervezetbe. A tegnapi kiállításon adták át a somogyi kirakatverseny díjait. A halkonzervet kellett ízlésesen bemutatni, s a fo­gyasztására ösztönözni. A ti­zennégy kirakat közül a zsűri első díjra érdemeset nem ta­lált Második díjat kapott a Zselic Áruház, harmadikat a siófoki 415. számú bolt és a Boglárka Áruház. Dicséretet kaptak még tahi, kaposvári és nagyatádi üzletek. Cs. T. Rózsaszínű lepel •Örömmel számolhatunk be arról.. .« — két bekezdés is kezdődött az elégedettség e ki­fejezésével a somogyvári ta­nács legutóbbi ülésére készí­tett beszámolóban. Megnyug­tató az ilyen megállapításokat olvasni — kiváltképpen az if­júságról szóló jelentésben. És többszörösen jóérzés olyan szakasz bevezetőjeként, mely a fiatalok közéleti tevékeny­ségét méltatja. Szép volt a beszámoló. Ke­rek, jól szerkesztett, világos fogalmazású. Öreglaki István, a községi KISZ-bizottság tit­kára — az anyag egyik elő­terjesztője — szóbeli kiegészí­tőjében is meggyőző stílusban ecsetelte: az a háromszáz fia­tal, aki Somogyvár közigaz­gatási területén lakik és dol­gozik, felelősséggel vesz részt a munkahelyek, a község éle­tében, közösségi megmozdulá­saiban. Az előjelekből úgy véltem: ezt a mindenre kiterjedő, szó­ban is alaposan alátámasztott beszámolót csak tudomásul kell venni, és nézzük a másik napirendet. Valószínű, hogy így is lett volna, ha Márton István, a községi pártbizott­ság titkára nem tesz föl né­hány »rázós-« kérdési Olya­nokat, melyeket én is megfo­galmaztam magamban. Igaz, az érdeklődő mondatok csak nekem meg a tanácstagoknak, illetve a meghívott fiataloknak tetszett kényesnek, mert a KISZ-titkár imponáló maga- biztossággal válaszolt. Az ősz hajú párttitkár mosolyogva, egy kissé mentegetőzve meg­jegyezte: — Tudtam én pon­tosan, mit válaszol öreglaki elvtárs. Ismerem a szókincsét (1). Csak hát milyen tanács­ülés az, ahol még kérdések sincsenek? — Szóval, a vála­szokat elfogadta. Én nem. Mert éreztem — de részben, ismereteim alap­ján tudtam is —, hogy azért nem ilyen szép a menyasz- szony. Szó se róla, az öltözé­két kétségkívül meg lehet cso­dálni. Rosszmájú lennék? Talán jobban rászolgálnak az elma­rasztalásra a somogyvári fia­talok, mint más, hasonló nagyságú, jellegű településen lakó társaik? Közömbösebbek, passzívabbak, 'hangoskodób­A hét vége baleseti krónikája Kerékpáros kanyarodott a motor elé A hét végén a megye belső útjain történtek sérüléssel já­ró balesetek. A Balaton-par- ton közlekedők óvatosabban, nagyobb körültekintéssel ha­ladtak, így a tóparton szeren­csére kevesebb dolguk akadt a közlekedési rendőröknek. Szombaton egy balesetről kaptunk hírt. Pusztakovácsi­ban szabálytalanul előzött és elütött egy kerékpárost sze­mélygépkocsijával a 36 éves Sutyor Gyula marcali tsz-tag. A kerékpáros, a 9 éves Kiss Zsuzsanna helybeli tanuló sú­lyosan megsérült. Sutyor el­len eljárás indul. Vasárnap Kadarkút és Hen- ese között kerékpározott a 63 éves Szélest János kadarkúti tsz-tag. Körültekintés és irányjelzés nélkül akart balra kanyarodni. A mögötte moto­rozó, 22 éves Taba Lajos ka­posvári MÁV-dolgozó, hogy az összeütközést elkerülje, hirtelen fékezett, ennek követ­keztében járműve felborult, és a kerékpárnak csúszott. A bal­eset következtében mindkét férfi könnyebben megsérült. Alapos a gyanú, hogy Szélesi János ittasan kerékpározott, ezért ellene a rendőrség a vér- vizsgálat eredményétől füg­gően eljárást indít. Nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette személygépkocsiját Kisgyalán és Fonó között a 35 éves Pin­tér József kaposvári burkoló. Egy jobbra ívelő útkanyarban áttért a menetirány szerinti VÉGHANTAL JKZAJIÁS A halotti gyülekezet némán, Csendesen állt együtt. Az anya már nem sírt, a testvérek nem jajongtak, néha szipogott valaki, azután csend volt újra. A harang még nem szólt. A földet a nap melengette, nedvét felszippantotta, mint szemre szorított zsebkendő a könnyet. Járó Sándor is odaállt a családja közé, a koporsókhoz. Csak egy-két öregasszony ma­radt a konyhán a káposztás- fazekak mellett. Az emberek a földet nézték, amely simára volt gereblyéz­ve, s melyet egyenletesre ta­postak a kemény talpú csiz­mák. Tegnap még víztócsa is volt itt, dérmarta, zöld-ülő fűcso­mók, de reggel korán átjött Szűcs Demeter, a szomszéd, anélkül, hogy mondta volna valaki neki. Nem a kerítésen jött, hanem körbe a kapun, hozott magával mindenféle szerszámot, és lassan, aprólé­kos gonddal elegyengette az udvar földjét. A tócsákba szá­raz homokot hintett, a dúco­kat lapáttal lenyeste, pálin­kát inni egyszer ment be, égre nem nézett, csak földre, fe­jét kemény, nehéz gondok húzták lefelé, dél lett, mire végzett. Akkor rágyújtott egy maga sodorta cigarettára, fél­reállt. elszívta; keserű gondo­kat eregetve a füstből. Az­után számba vette a szerszá­mait, és haza cammogott. Meg­tisztálkodott, . fekete ruhát vett, beállt a többi ember kö­zé. Amikor a harang megszólalt, az anyának vizes ruhát tettek a homlokára. Nemsokára a harang kondu- lása után megérkezett a tisz- teletes úr. Palástját a szél libegtette. Megállt az asztal előtt, fe­jét lehajtotta, sápadt volt, mintha nem lenne vér az ar­cában. Kezét összekulcsolta ott állt egy ideig némán. Egyedül jött, nem kísérte senki. Felesége, a tiszteletei asszony, otthon maradt. A halotti gyülekezetből so­kan akarták látni őt ezen a te­metésen. 2. Amikor a harangszó utolsó foszlánya is elszállt messze túl a gyülekezet feje felett, a Szamos partjáig, a tiszteletes úr oldalra tekintett; azután -vissza maga elé. Angyal Sándor nyelt egyet; sovány, libabőrös ádámcsut­kája álla alól leszaladt, és el­kezdte az éneket. „Te benned bíztunk eleitől fogva”. Nagyon magasan kezdte — akarattal így —, és akkora erővel, hogy beleremegett a halotti gyülekezet. Azután hangjához hangok simultak, mint ellenállhatatlan óriás áradat — hönpölygött az ének, feltörve az egekig. Mintha mindenki önmagát akarná bátorítani ; erőt ven­ni a koporsók felett lebegő ár­nyakon. Az ének elszállt, jólesett mindenkinek a hosszú csend után a hangos énekszó. Nem sírt senki, Az anya nem énekelt. Ült. Két lánya, a szék két oldalán. Átfogták anyjuk vállát, és egymás kar­ját is. Az özvegy, a halott fiú any­ja, nem tudta hol van, vala­mi rémlett neki, úgy érezte, hogy nagy isteni csuda megy most végbe. Milyen furcsa, hogy ő részese ennek az ért­hetetlen, felfoghatatlan szer­tartásnak. Meg kellene kér­dezni: miért énekelnek? (Folytatjuk) hai oldalra, és ott összeütkö­zött a vele szemben szabályo­san haladó taxival, melyet a 36 éves Zsifkó István siklósi lakos vezetett. A baleset kö­vetkeztében a taxis súlyosan, utasa, a felesége könnyebben megsérült. A balesetért fele­lős Pintér József ellen bünte­tőeljárás indul. Egy Lada személygépkocsi borult az árokba Igái és Bony- nyapuszta között. A gépkocsit a 28 éves Nándori Zoltán nagykanizsai felszolgáló ve­zette. Járműve egy balra íve­lő kanyarban kisodródott, és a jobb oldali árokban kötött ki. Az autóban utazott Nán­dori Zoltán felesége, aki a baleset következtében súlyo­san megsérült, valamint 3 és 4 éves gyermeke, akik köny- nyebb sérüléseket szenved­tek. A járműben mintegy 20 ezer forintnyi anyagi kár ke­letkezett. Bár a Balaton-part útjain sérüléssel járó baleset nem történt, mégsem mondhatjuk el, hogy teljesen csendes volt a hétvége. Vasárnap délelőtt Balatonszemes határában hat gépkocsi ütközött egymásnak. A koccanások oka a követési távolság be nem tartása volt. A hat járműben összesen 80 ezer forintnyi anyagi kár ke­letkezett. Ez az eset különö­sen figyelmeztető. A baleseti statisztikában a követési tá­volság be nem tartása »elő- , kelő« helyen szerepel. Ez a mostani eset ugyan szerencsé­sen végződött, ám nem árt a nagyobb óvatosság, a körülte­kintőbb vezetés. bak? Nem valószínű. De hogy pontosan milyenek, azt legföl­jebb csak sejteni lehet. Mert éppen az önkritikus és az őszintén bíráló szembesítés, a tényeken alapuló elemzés, a nyíltan tetemre hívott felelős­ség hiányzott. Elfedte az ál­talánosítás mindent takaró, egy kissé rózsaszínű leple Mert igaz, hogy a háromszáz fiatalból harminchármán részt vesznek valamilyen választott testület munkájában, és az if­júsági parlamenteket is meg­rendezték '— az előírás szerint — a munkahelyeken. De az is napvilágra került, hogy e fontos fórumot a tsz-ben nem tudták megtartani, mert a fia­talok — bár a társközségekbe járműveket küldtek értük — egyáltalán nem jelentek meg. (»Érmek ellenére megállapít­hatjuk, hogy a tsz-ben dolgo­zó fiatalok a község közéleté­ben aktívan tevékenykednek.«) Hogy a fiatalok túlnyomó többsége közelibbnek tartja a kocsmát, a presszót, a pincét, mint a már szép számmal rendelkezésre álló művelődés- ügyi intézményekét, hogy a társközségek fiataljai túlságo­san magukra maradtak; hogy a község hagyományaihoz és lehetőségeihez képest igencsak szegényes a közművelődési élet; hogy az úttörők és a KISZ-szervezetek közötti együttműködés jórészt csak papíron létezik. Jól tudom, hasonló példákat más községekből is lehetne említeni. Hiszen talán igazuk van a község vezetőinek, ami­kor azt tartják: másutt se mennek jobban a dolgok. Ez azonban nem adhat fölmentést az alól, hogy ne foglalkozza­nak szókimondóan a kedvezőt­len tapasztalatokkal, és ne próbálják szenvedélyesen ke­resni az előrelépés lehetősé­geit. Nem úgy, hogy megelé­gednek a kétségkívül fontos eredményekkel, és az afölötti lelkendezés fényében homály­ban maradnak a visszahúzó jelenségek. Jelen esetben — és persze másutt is — az ita­lozás, a közömbösség, az az igénytelen időtöltés, a szó­rakozás sekélyessége, a húzó- dozás a művelődéstől, a tanu­lástól, a fegyelmezetlenség, a követelőzés. Mert beszéltünk itt is harminc — jó, legyen 50—60 — fiatalról, akire a községben, a munkahelyen számítani lehet másban is, mint a munkában — de ez az itt élő és dolgozó fiataloknak mindössze egyötöde! És az ő aktivitásuk, felelősségük nem feledtetheti, hogy a nagy többség iránt milyen köteles­ségek várnak a község társa­dalmi szerveire, munkahelyi közösségeire. Erről is esett szó, termé­szetesen. De annyira általá­nosságban, hogy a jegyző- könyvvezetőn kívül talán sen­ki nem emlékszik rá. Paál László I. A koporsókat ki tették az udvarra — egymás mellé mind a kettőt —, az eperfa alá. A felsőszobából, ahol teg­nap felravatalozták a halotta­kat, kijöttek az emberek, és megálltak sorban egymás mellett. Az asszonyok széket raktak mögéjük, nyárfából ácsolt lócát. Apa és fia feküdt a kopor­sókban. A gyászolók gyülekezetéből egyetlen férfiember sem hi­ányzott. Mint komor, fejü­ket leszegett varjak, álltak szótlanul. A temetést á halott apa legidősebb bátyja, Járó Sán­dor rendezte, mert más férfi­ember nem maradt a család­ban. Koporsóért bemenni a vá­rosba — mint máskor — nem lehetett, mert hónapok óta nem volt híd. Amit még az orosz katonák raktak, elvitték fontosabb helyekre. Hol van most híd a Szamoson? Ladik­kal át lehettett volna hozni a koporsókat, de vajon bent a városban van-e? Sok volt mostanában mindenfelé a ha­lott. Itt készítették a koporsó­kat helyben. Csendes, szépen megrende­zett halottbúcsúztatónak ígér­kezett a temetés. Hl Somogyi Néplap Járó Sándor előkészített mindent. Járó Lászlóné, az özvegy — aki nemcsak férjét temeti, ha­nem legidősebb gyermekét, Bálintot is — hajnal óta tal­pon volt. Reggel nyolc óra tájt elájult, de adott neki az orvos két injekciót. Nemsok­kal azután kérte, hozzák be a ruháját; gyászba akar öltöz­ni. A két lány — Olga és Elvi­ra — állt a koporsókhoz leg­közelebb. Az anyjuk mellet­tük ült egy széken, zsebken­dőt szorított az arcára. Néha mind a hárman felzokogtak, könnyük már nem volt, har­madnapra elsírták. A tágas udvar kapuját ki­nyitották. A felsőszoba, ahon­nan a halottakat az udvarra hozták, kongó üres. Az alsó­ban fehér, megterített asztal, rajta kenyér, szalonna, üve­gekben pálinka. Járó Sándor már végigkínálta a férfiakat. A konyhában töltött káposz­ta főtt. A temetés végeztével nem fog mindenki visszajön­ni, csak a rokonság. Sokan lesznek. Járó Sándor idejében gon­doskodott a borról is. Teme­tés után bort kínálnak. Ez a szokás. A virrasztóban pálinkát it­tak, de mindenki keveset. Szamosháza község lakói mértéktartó, józan életű em­berek. Igyekvők, dolgosak, mint amilyen az apa is volt. A MEDICOR MÜVEK RÖNTGENGYÁRA iharosberényi és tapsonyi üzemeibe — Somogy megye — AZONNALI BELÉPÉSSEL FÖLVESZ TECHNOLÓGIAI munkára, — gépipari és villamosipari területre — gyakorlattal rendelkező és mérnököt, kezdő üzemmérnököt, és technikumot végzett dolgozókat. Jelentkezés: az üzemek technológiai vezetőinél. (16065)

Next

/
Oldalképek
Tartalom