Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

MI LEGYEN A GYEREKKEL? Szünidő gondokkal Ami van — és ami lehetne 90 éve született Karinthy Frigyes Irodáról irodára járva sok helyen találnánk gyere­keket ebben az időszakban. A nyár csak . a gyerekeknek je­lent gondtalan vakációt. A szülőknek eggyel több gondot. Sokan nagyon nehezen talál­ják a megoldást, hogyan biz­tosítsanak elfogtatlságot, hasz­nos időtöltést, felügyeletet. Emlékszem: tavaly az egyik cégnél már úgy megszaporo­dott a munkahelyen lábatlan- kodó gyerekek száma, hogy az igazgató az irodája mellett alkalmi szörpivóhelyet rende­zett be számukra. A baj ak­kor kezdődött, amikor külföl­diekkel tárgyalt, és tíz-tizen­öt gyerek rontott be hozzá, közölvén, hogy elfogyott a kó­la ... Ettől kezdve a felügye­letüket is megszervezte, mond­ván; inkább egy munkaerő, es­sen ki, minthogy tizenegyné- hány anya ne dolgozzon nyu­godtan, attól tartva, hogy a gyerek bajt okoz... Gyerek a munkahelyen: ta­lán ez a legrosszabb megol­dás. Ennél egy fokkal jobb. hogy az iskolai napközik vál­lalták a szolgálatot addig, amíg a nyári napközi meg nem nyílik. Aki csak tehette, nem adta be a gyereket: a napköziből elég egész tanév­ben. Még nyáron is oda küld­jék? Van nagymama — már ahol van — vidéki rokon, is­merős! És a szülő szabadsága. Az idő többi részét pedig a július 1-én nyitó nyári nap­köziben tölthetik majd a gye­rekek. Jó lesz ez az intézmény vagy nem, majd elválik. Annyi bizonyos, júliusra ISO, augusz­tusra 150 gyereket írattak be. Negyven százalékuk az egész nyarat ott tölti. Amikor a városi tanács művelődésügyi osztálya arról döntött, hol le­gyen a nyári napközi, elsősor­ban a városszéli iskolák jöt­tek számba. Elsősorban a Szalma István a toponári vá­rosrészben. Ezt azonban tata­rozzák. Maradt a Gárdonyi. Közel van a cseri park, arány­lag közel a strand, kisebb- nagyobb kirándulásokat lehet tenni. Es még egy szempont: ennek az iskolának akkora ebédlője van, hogy ennyi gye­rek is elfér. Jó megoldás? Nincs jobb. Akit nem tudnak másiként el­helyezni, nyaraltatni, arról az iskolák gondoskodnak. Autóbusz szállítja majd a diá­kokat. Pedagógusok és pedagó­gusjelöltek vigyáznak rájuk. A tanács 10 ezer forintot biz­tosított játékvásárlásra. Az iskola azonban csak iskola. És húszas-harmincas csoportok­ban bizony elég kötött foglal­kozásokat lehet tartani. Ha jó idő van, szerencse. Mert a szabadban lehet játszani, ki­rándulni, azonban ha rossz az idő, az iskolai napközis ter­mekbe kényszerülnek a gye­rekek. Más megoldás nem nagyon kínálkozik, illetve talán igen. Természetesen már nem az idén. Ahhoz egy kicsit elkés­tünk. Ha a vállalatoknál, irodák­ban tébláboló gyerekek fel­ügyeletéi meg tudták szervez­ni, vajon nem lehetne na­gyobb vállalati támogatást ad­ni az üzemi nyári napközik­nek? Ahol saját dolgozóik gye­rekeinek nyújtanak támoga­tást, ahol kisebb, csoportokban nagyobb lehetőségeik lenné­nek. Esetleg több munkahely fogna össze. Bizonyára sok jelentkező akadna, mert a vállalati napközibe mindenki szívesebben adná a gyerekét, mint az iskolai, nagy nyári közösségbe. Van erre jó példa a vá­rosban. A textilművekben hosszú évek óta működik az üzemi napközi, méghozzá sportnapközi. Érdemes lenne megkérdeznie minél több üzemnek: hogyan csinálják a textilesek? És ha nekik meg­érte, talán másoknak is meg­érné. Simon Márta Felhőszakadás Kaposváron „Ahányszor esik, annyiszor elázunk...” Beömlött a víz a pincékbe Hogy kedden este újból el­áztak Kaposváron a Honvéd utca 35. és 41. számú házban levő lakások, azon a tulajdo­nosok csöppet sem csodálkoz­tak. Már megszokták. Ha eső esik, vizesek lesznek a falak, tócsákban áll a befolyt esőr víz a padlószőnyegen. így megy ez már három éve, pon­tosan azóta, amióta beköltöz­tek az új lakásokba. Többször kérték a hibák kijavítását, ígéretet kaptak, és egyszer- kétszer megjelent néhány mesterember is. Csináltak va­lamit, azután továbbálltak. A következő esőzéskor azonban újból beáztak a lakások.., A kedd esti felhőszakadás nyomán is így történt. A 41. számú házban a tetőtől a föld­szintig folyt a víz. Még tegnap délelőtt is csuromvizes falak fogadtak bennünket a föld­szinten, s egy vödör, amelybe a villanykörte foglalatából ki­folyó víz csöpögött. Nem ne­héz elképzelni, hogy ezek után miként nézhettek ki az emeleti lakások. A 35. szám alatt sem volt különb a hely­zet. A házmester kíséretében becsöngettünk a lakásokba. Mindenütt vizes falak, padló­szőnyegek fogadtak... Baj van e házakkal — ír­tuk le mi a három év alatt jó néhányszor a lakók pana­szai alapján. S hogy hatha­tós intézkedés nem történt? Erről már nem tehetünk. Minden írásunk nyomán el­hangzott: ki fogják javítani a hibákat Tegnap délelőtt egyik olva­sónk, Bárány Tiborné is pa­nasszal jött a szerkesztőségbe. A Vörös Hadsereg útja 169. számú és a környékbeli házak lakóinak felháborodását tol­mácsolta. Ahányszor esik az eső, annyiszor mossa a házak alapját a szemközti utcán, a dombról lezúduló víz. Évek óta tart ez az áldatlan álla­pot. Hogy miért? A szemközti utca vízelvezető árkát rend­szeresen elfelejtik kitisztítani, így a víz az úton hömpölyög lefelé, s tönkreteszi a családi házakat az út alján. Ügy lát­szik, senki sem jegyezte meg, hogy két évvel ezelőtt emiatt már súlyos károk keletkeztek. Zuhogott az eső kedden es­te, több pincét öntött el a víz, így egész éjjel akadt munká­juk a megyeszékhely tűzoltói­nak. Negyed nyolctól reggel hatig tíz helyen szívatták az összegyűlt vizet. Valamivel nyolc óra után már a dombó­vári tűzoltók is Kaposvárra érkeztek, hogy segítsenek a víz szívatásában. Még tegnap reggel is kérték a tűzoltók segítségét olyan helyekre, ahol csak a munkakezdéskor vet­ték észre a beömlött vizet, így a Petőfi utcai óvodához és iskolához, a Május 1. utcai 120-as csemegebolthoz mentek segíteni. Különösen sok mun­kájuk akadt a tűzoltóknak a Gilice utcában, ahol több épü­letet is elöntött az esővíz. Az Állami Biztosító városi fiókjának vezetője kérdésünk­re elmondta: »szerencsés« ki­menetelű felhőszakadás volt a keddi. Csak kisebb károkat jelentettek be a biztosítónak. N. J. én a törvényre vagyok kíváncsi — nem arra, nogy mi az ember, hanem arra, hogy mi lehetne..., hogy mi felé érdemes törekedni. Azt az embert akarom látni, akit az értelem és a belátás terem­tett a hatodik napon, ahelyett, akit a véletlen teremtett« — fogalmazta meg egy drámája előszavában írói, gondolkodói programját a XX. századi iro­dalmunk egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbb alkotója, Karinthy Frigyes. Karcolatok, humoreszkek ezreiben, regé­nyekben, színdarabokban mu­tatta be, tette a legkíméletle­nebb kritika, a nevetés tár­gyává a véletlen — azaz az antagonisztikus társadalmak körülményei — szülte torz embert és annak eltorzult kapcsolatait, s mutatta ki, hogy tőle eLidegenedett. szá­mára érthetetlen és rajta uralkodó viszonyai, mint egy zavaros álom nyomasztó ku­lisszái közé bezárva miként íetreng butaságban, önzésben 'és hazugságban. És kereste szenvedélyesen — maga is en­nek a fojtogató álomnak fog­lyaként — az ébredés, a vé­letlen korlátáitól való szaba­dulás, az emberek szívében élő eszményhez méltó, az ér­telem teremtette ember szüle­tésének lehetőségét. Bár már életében is humo­ristaként volt a legnépsze­rűbb, és mai köztudatunk is elsősorban így tartja számon — eltekintve a megélhetés kényszerében született napi jellegű, igénytelenebb írásai­tól —, Karinthy nem vicce­lődött. Szállóigévé vált mon­dása — humorban nem isme­rek tréfát — nem csupán a mesterség tiszteletét jelenti, hanem azt, hogy humoreszk­jeivel nem egyszerűen szóra­koztatni akart, feladatát ab­ban látta, hogy megmutassa a nevetségeset. A nevetséges pedig az ő szótárában a töké­letlennel azonos: a nevetés szerinte azért a legnagyobb ta­lálmány, mert mindig a töké­letlenség láttán fogja el az embert, s ekként a belátás, az önnön tökéletlenségünkre való ráébredés annak a kikü­szöbölésére tett első lépés jele — sőt maga az első lépés. Java humoreszkjeiben Ka­rinthy nem torzított tehát, hanem a tárgyul választott társadalmi pillanatkép, em­bertípus, viselkedési sztereo­típia, tipikus helyzet tapasz­talati képéről lehántotta a megszokás, az előítélet, a lát­szat felhámját, és ponte« lo­gikával a mélyére, a fonák­jáig hatolt. Gondoljunk itt a fonák szó eredeti jelentésére: a hímzésnél például a fonák oldal mutatja meg a minta Eocénprogram Négy új bányát nyitnak SZAPUDI ANDRÁS _____________ P OFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából »Ki az, aki a szerpentinen a város felé igyekszik? Én, vagy Teca? És aki a házban maradt a szép arcú fiúval? Teca. Vagy én?« — Mit mondtál? — Csom­bor Pál értetlenül néz rám. — Lebegni akar — szólok zavartan, — Az mondta... Csombor Pál szemüvege mögül kiröppen két csillag. — Mi meg azt akarjuk, hogy szálljon — mondja. — Egyetért esz? MÁRCIUS 26. Ma reggel Teca bejött az intézetbe, és két órán át ját­szott a kicsikkel. Nem ment föl az igazgató irodájába, en­gem se keresett. Amikor el­ment, azt mondta az egyik gondozónőnek, hogy később visszajön. »Fürtökben lógtak rajta a gyerekek«, mondta a gondozónő. Csombor Pál mo­solygott. Ö is látta az' ablak­ból, de nem ment le hozzá. A gondozónőnek meghagyta, hogy" kínálja meg reggelivel, s ha délig marad, ebéddel is. De Teca nem kért reggelit, és nem maradt délig. Mennem kell, fél óra múlva indul a vonatom. — Lehet, hogy ma még visszajön, de ez nem biztos — mondja Csombor Pál. — Szerettem volna még egyszer látni — mondom. — Tehet, hogy csak egy hét múlva jön. Aztán újra el­megy. Később talán visszajön megint... — Visszajön — mondom. — Egészen biztos, hogy vissza­jön. Csombor Pál kinyitja előt­tem az intézet kapuját. — Én is visszajövök — mondom. Megszorítja a kezem.- Elindulok a hegyek üde le­heletében ,..- Vég«. nya, az eocénprogram első nagyberuházása hitel-szerző­dését. Az Állami Tervbizottság határozata alapján Bicske tér­ségében 1930 megawatt telje­sítményű erőmű építésére ké­szülnek. Táplálására eocénko­rú szénbányák gazdag vagyo­nát tárják fel. Az eocénprog ■ ramban a Komárom megyei Bányavállalatok új üzemei­ként 4 bányát nyitnak: Már- kushegyen, Nagyegyházán. Mányon és Lencsehegyen. Emellett rekonstrukcióra ke­rül sor a balinkai és a dudá­id bányában. A hazai szénbányászat eddi­gi legnagyobb beruházási programját, amely 25 milliárd forintot igényel, és csaknem 240 millió tonna szénvagyon kitermelését teszi lehetővé, a tervek szerint 1989-ig be kell fejezni. Ezzel évente 8,8 mil­lió tonna jó minőségű — 3400 —4900 kalóriás — szenet tud­nak majd felszínre hozni. Ez a mennyiség akkora, mint a jelenlegi hazai mélyművelésű termelés fele szerkezetét. Karinthy a humor éles, könyörtelen fényével vi­lágított rá a jelenségek valódi szerkezetére, a szerkezeti ele­mek ellentmondásaira. Kora'torz, feloldhatatlan el­lentmondásokkal teli valósá­gának ilyetén feltárása, amellyel embertársait is igye­kezett rádöbbenteni e valóság és' benne önmaguk tarthatat­lan, emberhez méltatlan vol­tára, csak az egyik, a kritikai része volt munkásságának. A teljes Karinthy-képhez hozzá tartozik a pozitív program is, a kiút keresése; az emberibb ember és társadalom elképze­lésére, a jövőbe vezető híd megépítésére tett lázas kísér­letek: versek, novellák, fan­tasztikus legények, drámák sora, Üj Enciklopédiájának tervei. Ö maga ezekben látta munkásságának lényegét, hu­moros írásait csak előkészület­nek, mellékterméknek tekin­tette, és keserűen jegyezte meg, hogy hiába próbálta hu­moreszkek ezreiben bebizonyí­tani, hogy nem humorista, úgy járt, mint annak idején az addig még ismeretlen krumpli Európában : virágját és bogyó­ját (humor, vicc), ették, gyö­kérgumóját (filozófia) eldob­ták. . Nem véletlen azonban, hogy Karinthyról beszélve mégis­csak e »melléktermékek« — a humoreszkek, az így írtok ti, a Tanár úr, kérem jutnak az eszünkbe. Karinthy ugyan­is a jövő embere és társadal­mi elképzelésekor — figyel­men kívül hagyva, hogy a mindenkori társadalom és * mindenkori ember között el- téphetetlen kapcsolat van, és változásuk, 'fejlődésük csak szoros kölcsönhatásban kép­zelhető el —, egy »in vitro«, azaz körülményeitől függetle­nül létező embert keresett Polgári humanistaként, a fran­cia felvilágosodás enciklope- distáinak kései, anakroniszti­kus leszármazottjaként azt remélte, hogy ez a körülmé­nyeitől független ember a rá­ció névében levetkőzi majd rossz tulajdonságait s meg­változtatja körülményeit: a társadalmat is. A jövő zálogát a tudományban látta: azt ír­ta, hogy az ember a korlátlan technikai lehetőségek birtoká­ban megszabadul mind ter­mészeti, mind társadalmi meghatározottságaitól, és az értelem jegyében szüli újjá magát. Azaz nem azt kutatta, hogy abból, ami van, optimá­lisan mi lehetséges, hanem azt — eredményként tör­vényszerűen utópiákra, Ko­lozsvári Grantíjjierre Emil szavaival: rendszerezett áb- 'rándokra jutva —, hogy an­nak ellenére, attól függetlenül, ami van, mi lehetne. Hidat szándékozott építeni a jövő­be — hídján azonban nem in­dulhatunk el,, mert innenső pillére nem a földön, nem a valóság talaján áll. Kiutat keresett az ember számára, s ha világnézeti, szemléleti gyengéi miatt nem is talál­hatta meg, útkereső szenvedé­lye megrendítő, példaadó. Egy, az ellentmondások fel­fedésére beprogramozott kom­puter tévedhetetlenségével működött viszont a minden­napok valóságát elemző hu­mora: a társadalmi viszony­latoktól, az emberi kapcsola­toktól a tudat legbelső rezdü­léséig, mindenben feltárta a disszonanciát; s tette ezt olyan kifogyhatatlan, sziporkázó ötlet- és gondolatgazdagság­gal, amely utolérhetetlenné teszi őt irodalmunkban. Sajá­tos logikája, szelleme min­dennapi humorunk, azaz egyé­ni és társadalmi önismeretünk fontos alkotóelemévé vált. 1938. augusztus 29-én halt meg. Életrajzírója szerint zse­bében öt pengőt találtak — adósságai viszont negyvenhat­ezer pengőre rúgtak. Hogy mi, ma, mivel tartozunk neki, annak felmérése még folyik. . Menyhért Jenő Szemüvegek A horgász alacsony, kopa­szodó. Törökülésben kuporog a csónak orrában, feszülten figyel a dugóra, s úgy tesz, mintha észre sem venné a parton ácsorgó 30—40 főnyi közönséget. Az arca nyugodt, mondhatnám, hivatalos kifeje­zést ölt, mintha számokkal te­lerótt akta fölött töprengene. Körülötte akkurátus rendben sorakoznak a horgászkellékek, a csónak oldalán szákot le­begtet a víz pár nyamvadt ke­szeggel. A közönség csipkelődő han­gulatban van, minden mozdu­latra reagál. — Nézze, micsoda pancser — jegyzi meg egy micisapkás, középkorú férfi mellettem —, a bot sem áll jól a kezében. — Nagy balek az a hal, amelyik ennek a horgára akad — villogtatja farkasfogait bal oldali szomszédom. Mindenki mond valami le­kicsinylőt, valami kellemetlent a horgász rovására, akihez ma hűtlen a szerencse. Beszélnek, kajánkodnak, de nézik kitar­tóan. A dugó rebben, gyűrűzik körülötte a víz. A horgász fe­gyelmezett arca megrándul, azután semmi. — Mi az, apuskám, nem kell a kukacod? — hangzik nyom­ban a partról. Csak éppen nem fütyülnek, mint egy-egy balul sikerült színielőadáson. A horgász jól nevelt ember. Nem vesz tudomást a közön­ségről, bár — úgy vélem — mindent hall, s keblében vi­harok dúlnak. Valószínű, szí- ‘ vesen bevonná horgait, no, de két rongyos keszeggel retirál- ni most — lehetetlen. Konokul mered a dugóra. Csak azért is, ha mindjárt az ingemért is. A nézők sorfala mögött két nő halad, s az egyik epésen megjegyzi: — Egy horgászon milyen sok látnivaló van! Felnőtt emberek, és... Az egyik szomszédom utána fordul: — Talán magát nézzük, ki­csike? Magán sincs több lát­nivaló! A horgász leveszi a szem­üvegét, megtörli, tokba he­lyezi, majd egy másikat illeszt az orrára. A hatás nem ma­rad el. — Na, most majd tolakod­nak a halak — véli a szom­széd. Ebben a pillanatban egy jól öltözött férfi jelenik meg a parton, és már messziről kiabál. ■— Horgászgatunk, horgász- gátunk, főnök kartárs? Nagy­szerű. Segíthetek valamiben? — s már üget is a parton le­felé, nem bánja, hogy sárga cipőjét felsértik, a kövek. — Jó napot, Serfőző, üd­vözlöm — hallik a csónakból leereszkedően. — Abba is ha­gyom, nincs ma szerencsém... Megvár? Elbeszélgetünk. A horgokat sietve kiemeli a vízből, s hogy feláll, megbil­len a csónak. — Az istenért, főnök kar­társ, még beleesik — aggódik a jól öltözött. — Ne féltsen. Serfőzőkém — csitítja elnézően a horgász —, sportember vagyok, vagy mi a csoda... Sz. A, Somogyi Néplap Csütörtökön Oroszlányban aláírták a márkushegyi bá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom