Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-24 / 147. szám
IRaktárból” brigádklub Szívesei továbbadják a receptet — Araikor a gyár új volt, a dolgozók a tsz-ből, a tűzhely mellől kerültek ide — mondta Németh Rezső, a balatonszentgyörgyi téglagyár vezetője. — Nem tudták azt sem, hogy mi a brigádmozgalom. Ahogy nőtt a termelés, úgy erősödtek a brigádok is. Tavaly már három közösség — a Latinca, a Március 15. és a Kótzián — a vállalat kiváló brigádja lett, a másik öt brigád pedig megkapta az arany fokozatot. Most értékelték a vállalat legjobb szocialista brigádja címért folyó versenyt. Az első két helyen a mi karbantartóink Latinca brigádja. valamint a nyersgyártók -Március 15-e brigádja áll. Böröcz György lakatos, a gyár szb-ti lkára. Rosta István művezető, a Kótzián brigád vezetője segít abban, hogy jobban bepillantsunk az életükbe. — Annak idejen a tsz-ből kerültünk a gyárba, bár én nagyüzemben is dolgoztam a fővárosban. Azt sem tudtuk, mi az a szocialista brigád — kezdi a sovány, markáns arcú szb-titkár. — Nagy utat tettünk meg azóta, bár voltak nézeteltérések, sokszor szükség volt arra, hogy meggyőzzük társainkat. Ma már olyan a mi Latinca brigádunk is'. ha szőrit a cipő, a tagok önként vállalják, bejönnek éjszaka és megjavítják a gépeket. Vannak betegeink is, így egy emberre több feladat jut. Zúgolódás még sincs. Ez a vallomás mindegyik brigádra illik. Az idén például hét nappal előbb indult a gyár a dolgozók önzetlen munkája nyomán. Nem kérte senki, de ha kellett, bent voltak vasárnap is. Sok minden természetes náluk. Például az, hogy a húszszemélyes busz fürödni viszi a brigádtagokat és családtagjaikat Zalakarosra, máskor pedig kirándulni. Az idén Veszprémbe készülnek. A brigádok vállalásaiba az idős emberek, az öregek két napközi otthonának támogatása, a munkavédelem és még sok más egyéb is belefér. A balatonszentgyörgyiek szoros kapcsolatot tartanák a teskándi gyárral, éppen most várják őket viszontlátogatásra. A téglaipar egyetlen szocda- listabrigád-klubja Balaton- szen tgyörgyön van. Az öltöző- fürdő építésekor még »-raktárként-« jelzett helyiség vált a fiatalok, a brigádok otthonává A központban először meglepődtek, azután dicséretet kaptak érte. Itt őrzik a kitüntetéseiket, az értékeiket. A Latinca brigád rendszeresen vásárol politikai, műszaki könyveket, azokat is a szekrényükben tartják. Évről évre megvalósulnak az új ötletek. Most fotószakkört alakítanak azzal a céllal, hogy megöi ókiisék a gyár, a brigádok életét. Az ősszel rendezik az első kiállítást, majd tabhn.at állítanak össze a brigádokról. Az. év második felétől már klubvezető tevékenykedik, s elkészül a pr-ig- ram i s. — Szép vállalás, hogy két kommunista szombatot tartunk — mondja-az szb-titkár. — A keresetből az óvodát és a bölcsődét lámogatjuk. Vendégeket mindig szívesen fogadnak Szén tgyörgyön. A vállalat szccialístabrigád- v-ezetői a közelmúltban náluk tanácskoztak, most pedig a munkavédelmi őröket várják ide. Ezt szintén az eredményeiknek köszönhetik. A balatonszentgyörgyi téglagyár brigádmozgalmának egyszerű a titka. A közösségek minden támogatást, ösztönzést megkapnak. S ezvisz- szatérül a munkakedvben, a gyárhoz való kötődésben, a termelési eredményekben. Azt sem bánják, ha »lemásolják« a receptjüket. T^ajos Géza Iskolapadban és szántóföldön Egyesületek együttműködése Fehér József társelnök elnökletével ülést tartott tegnap Kaposváron a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Somogy megyei szervezetének választmánya. Az elnökség írásos beszámolójához Szakonyi Gyula, a megyei szervezet titkára mondott kiegészítést, majd ismertették az MSZMP KB titkárságának ez év március 20-i határozatát és az ebből adódó feladatokat. Nyolc hónap munkája került terítékre, s a számadás Aranyt oszoriis „karmesterek1 Költő vendég a brigádgyülésen Okos szavú, kedélyes vasutasok — a menetirányítók Kék Balaton szocialista brigádjának tagjai — gyűltek össze tegnap délután a siófoki állomás épületében, fehér asztal mellett, hogy a tavalyi munkájukért kapott aranykoszorús jelvényt »családi körben«. ünnepeljék. A férfiakból álló brigád összejövetelén részt vettek a feleségek is, valamint Fodor András kétszeres József Attila-díjas költő, aki kulturális patrónusa is a közösségnek. Kiss Ferenc főfelügyelő — a vasúti forgalom »karmestereinek« brigádvezetője — meleg hangú köszöntőben méltatta a nyolc tagú közösség felelősségteljes munkáját. Hangsúlyozta, hogy a siófoki menetirányító hivatal kezdte meg a munkát elsőnek a felszabadulás után, A brigád 1971-ben alakult, s akkori elhatározásukhoz — hogy nemcsak a mozgalomban való részvételt, hanem az eredményt tartják fontosnak, hűek maradtak. Vállalásaik konkrétak, értékelhetőek, törekednek a munkaeszközök egyre tökéletesebb kihasználására, a gazdaságosabb üzemelésre, és sohasem feledkeznek meg a közösség feladataiért az erőt, akaratot latba vető egyénről, az emberről — egymásról. A szocialista brigád a többi között 140 fiatalt készített föl forgalmi jellegű szakvizsgákra, s így nagy segítséget adott az utánpótlás nevelésében a Balaton déli partján. Tavaly 660 óra társadalmi munkát végeztek. Badacsonyi Imre, a nagykanizsai csomópont pártbizottságának titkára, majd Flinger Imre mérnök tanácsos, a vonalfőnökség vezetője méltatta ezután az aranykoszorúsok eredményeit, s szóltak a déli part vasutasainak egyre nagyobb feladatairól is. Fodor András költő a vasutasok közösségében gyermekkorára, vasutas édesapjára emlékezett. A vasutas személyisége »nyitott« — mondotta —, állandóan kapcsolatot tart a nagyvilággal, hiszen a sínek egyik országból a másikba futnak. Szólt elhunyt költőtársáról, Váci Mihályról is, aki szintén az őrházak világából érkezett az irodalomba, s Tuskés Tiborról, aki a közeli Szántódon született, ugyancsak vasutascsaládban. Ezután Fodor András azokat a költeményeket olvasta fel, amelyek gyermekkora pusztabe- rényi élményeiből fakadtak. Sz. A. a szervezethez tartozó 17 egyesület 24 csoportjának a tevékenységét összegezte. Az utóbbi csaknem háromnegyed évben olyan jelentős eseményt bonyolított le a megyei szervezet — közösen a Magyar Közgazdasági Társaság somogyi szervezetével —, mint a VI. somogyi műszaki és közgazdasági hónap. Ennek során a múlt év novemberében csaknem félszáz rendezvényt — előadást, konferenciát, ankétot, kiállítást, filmnapot — rendeztek. A tegnapi választmányi ülésen értékelték és megvitatták a megyei szervezet műszaki, tudományos tevékenységét, a műszaki propaganda és az oktatás helyzetét, az együttműökdések tapasztalatait és a szervezeti élet fejlesztésében elért eredményeket. A beszámoló vitájában több felszólaló kiemelte: az MTESZ megyei szervezete tagegyesületeinek gyümölcsözőbb együttműködésére van szükség, a szervezeten belüli koordináció révén valósulhat meg az egységes cselekvési program, válhat hatékonyabbá az egyesületek munkája. A választmányi ülésen az MTESZ megyei emlékplakettjét adták át — kiemelkedő társadalmi munkája elismeréseként — Szántó Gábornak, az Országos Erdészeti Egyesület tagjának. A jövő szakmunkásai Hazánkban ma egy mezőgazdasági dolgozóra több mint 100 ezer forint eszközérték jut. A korszerű szakte- lepekcn az arány ennél is magasabb, csaknem hússszorosa! Megnőtt a dolgozók szerepe és felelőssége, s ezzel együtt a szaktudás becsülete is. A korszerű tudomány, a modern technika »szele« érződik a csurgói szakmunkásképző iskola falain belül, s nemcsak a tananyagot változtatta meg, hanem átformálta az oktatás módszerét is. A nemrégiben egyesült két szakmunkásképző intézet most átfogóbb képzést tesz lehetővé, s »formai újításukkal« igen lényeges a tartalmi előrelépés. Tóth Tihamér igazgató a már meglevő tapasztalatok birtokában elégedetten beszél az eredményekről. — Az összevonás nyomán az eddig külön képzésben részesült geoszerelő- és gépkezeiő- tanulok mcst közös célnak alárendelve tanulnak. Az új módszer technikai alapját szinten, az egyesülés teremtette meg; növekedett az isko’a gépállománya. Így valósíthattuk meg a gyakorlatban is azt az eiképze:esünket, hogy a gyerekek tanulmányait szervesen kapcsoljuk a termelőmunkához. Hajdan »rombolóterületen« gyakorolták a gépkezelő-tanulók a földmunkák fortélyait, most az alapképzés után valódi termelőmunkát végezhetnek a környező háztáji kiskertekben, földeken. Népgazdasági jelentősége a látszólagos kis teljesítőképesség ellenére is említésre méltó. A termelőszövetkezet sem emberrel, sem géppel nem bírta kielégíteni a háztáji igényeket, már csak azért sem, mert a nagyüzemi termelésre használatos erőgépek nemigen férnek a kis aiapte- rüjetű kertekbe. A gazdaság számára elavult traktorok azonban kiválóan alkalmasak taneszközöknek, valamint az előbb említett területeken munkaeszközöknek, is. ' A jól bevált és népszerű módszernek csupán egy hátránya van- A többnyire MTZ- típusú kis traktorok nem a legkorszerűbbek, rajtuk ülve nehezen képzelhető el, milyen lehet a gyakorlatban egy nagy teljesüményű, légkond.- cioná’t, modem erőgépet ve zetni. Ezért a diákok a kép zés más.xlik lépcsőjének tekinthető szerződés keretében nyaranta a környező sző/el- kezetekoen dolgoznak — fs’- váltva hol az egyik, hol a másik gazdaságban —, így a harmadik év végére viszonylag alapos képét kapnak a mezőgazdasági üzemek korszerű állományáról. Ezzel párhuzamosan a leendő gépszerelők a belső javításokon kívül megrendelésre is dolgoznak; éppen a napokban fejezték be a helyi áfész egy pótkocsis vontatójának teljes felújítását és előkészítését vizsgára. A tanműhely udvarán az utolsó simításokat végzik az újjáfestett pótkocsin és vontatón. A rövid szünetet használtuk föl arra, hogy a szakmáról beszélgessünk. Berkics István már gyakorlott traktorosnak számit. Harmadéves. biztosan közlekedik az iskola és a falu között Legutóbb salakot szállított egy épitkezésre, de már dolgozott a határban is. — A szakmunkásvizsgára készülök — mondja. — Ha sikerül, júliusban munkába állok a babócsai termelőszövetkezetben mint traktoros. Vármos László szintén az idén végez. — A tárcsázást szeretem a legjobban, mert gyorsan megy. hamar meglátszik a munka eredménye, ösztöndíjas vagyok, ha sikerül a vizsga, már várnak rám a csokonyai őszben. A másodéves Tamala Józsefnek nemrég még újdonságnak számított a kinti földmunka. Igaz. ék még csopor Autók állnak az út szélén Tahi kertbarátok A tejtermelés javítása Az utóbbi időben mind több szó esik a takarmányozás gondjairól. Népgazdasági igény a tehenészetek viszonylag alacsony tejtermelésének az emelése. Az országos átlag 2800 liter tehenenként, megyénk 600 literrel marad el ettől. Nemcsak elavultak a régi tartási módszerek; mostanra már tarthatatlanná váltak. Ez lehetne a summázata annak a tanácskozásnak, amely dr. Szentmihályi Sándornak, az Állattenyésztési Kutató Intézet munkatársának az előadásával kezdődött tegnap Kaposváron, a megyei könyvtárban. Mint mondotta, ma már számos ország mezőgazdasági üzemei alkalmazzák a tudomány eredményeit. Ezt azonban hiba volna előrelépésnek, vívmánynak elkönyvelni, az új módszertani ismeretek ugyanis nélkülözhetetlenek a gazdaságos munkához. A tanácskozás első hozzászólója, Mikié Vilmos, a két- helyi termelőszövetkezet fő- ágazatvezetője, a gyakorlat eredményeit, illetve a fejlesztő munka tapasztalatait fűzte az elméleti ismeretekhez. Dr. Laki István, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tudományos munkatársa egy kísérlet alapján bizonyította: az elméletinek tűnő szápiok jelentős gazdaságossági1 tényezőként szerepelhetnek. A tanácskozás vitával fejeződött be, amély végül summázta, hogy az állattenyésztők és az állatorvosok együttműködésével, kitartó munkával lehet elérni azt, hogy az országos átlagban is gyengének minősülő tömegtakarmányozás színvonala emelkedjen. Kaposvárról Tab felé menet, a község határában viruló zöldségestáblák húzódnak egymás mellett. A 100—150 négyszögöles kis parcellákon fürdőruhás, szalmakalapos »földművesek« dolgoznak. Hétvégeken autók is sorjáznak az országút mentén, elfoglalják birodalmukat a kertbarátok. A gondolat a tabi áfész- től ered. Mivel a kedvezőtlen környezeti adottságok — meredek dombok, völgyek tagolják a tájat — gazdaságtalan zöldségtermelést, illetve alig nyereséges befektetést tesznek csak lehetővé a környező termelőszövetkezetek számára, a mezőgazdasági üzemek letettek erről. A gyorsan fejlődő községnek azonban mind nagyobb mennyiségű friss zöldség kellett, melyet a Zöldérten, illetve akkor még MÊK- en keresztül juttattak el a boltokba. így adódott az ötlet: létre kellene hozni egy kertbarátkört, amely talán — ha kis részben is — epyhíteni tudná a hiányt. Egyed Lászlónak, a községi áfész elnökének védnökségével meg is alakult a szakcsoport; a földet a termelőszövetkezet adta Tavaly 42 ember dolgozót’ ott, s hogy mennyire sikeres a kezdeményezés, bizonyítja a létszám: az idén már 110 tagot számlálnak! A szakcsoport mintegy 90 százalékban ipari foglalkozású emberekből áll. A szervezők kezdetben tartottak is attól, hogy az efféle munkához nem szokott emberek kisebb lelkesedéssel dolgoznak majd. Az eredmény azonban — miként a létszám is mutatja — minden várakozást felülmúlt: ma már nemcsak saját fogyasztásra. hanem kisebb mennyiségben értékesítésre is termelnek. — Ha csak annyit érünk el, hogy a 110 család számára r.em kell zöldséget biztosítanunk, máris nagy eredményt mondhatunk magunkénak — összegezte véleményét Egyed László. — Azzal, hogy a zöldségesboltunk számára is termelnek, némiképp javítja a helyzetet, főleg úgy, hogy fris- I ser. szedett zöldséget szállítanak. Persze, van a dolognak egy árnyoldala is. Mivel egyéni értékesítésről van szó, a termelők drágábban kínálják friss termékeiket, mint a Zöldért által meghatározott felvásárlási ár. — Azt a megoldást választottuk, hogy a boltvezetők a fogyasztói árnál 20 százalékkal olcsóbban vásárolnak a termelőktől. Ha az eladó ennél drágábban kínálja portékáját, akkor a boltvezető külön engedélyt köteles kérni a központtól. A kezdeti sikereken felbuzdulva és a további eredmények reményében a fogyasztási szövetkezet nagyarányú fejlesztést tervez. NDK- beli példára az önálló egységeket körülkerítenék, s a talaj alagcsövezésével, valamint a dombon víztározó elhelyezésével segítenék az eredményes i gazdálkodást. A tervben szerepel egy kisebb épület is, amelyben szerszámokat, növényvédő szereket vásárolhatnának a helyszínen az emberek. Ez a beruházás 200—300 ezer forintot tesz ki, melynek felét a fogyasztási szövetkezet magára vállalná, s csak a fennmaradó 50 százalékot kellene a gazdálkodóknak ösz- szeadniull. tosan, oktató főügyeletével dolgoznak — Amikor először ültem a gép kormánya mögé, egy kicsit féltem is, azután később belejöttem, ma már egyedül is kimennék. Ha a faluban járunk, jó érzés látni, hogy ebben is, abban is benne van az én munkám. Most nyáron izgalmas programunk lesz, Csehszlovákiába utazunk, életemben előszói* külföldre. A kinti munkák nevelő hatását a tanárok és a gyerekek is látják. Hasznáról azonban leghivatottabban a megbízók beszélhetnek. Nagyvizeli József és családja négy hold földet művel az iskola segítségével. Kinn a határban, a gondozott földön mind erőteljesebbek a kukoricasorok. — Elégedett a bérmunkával? — Fölösleges magyarázni, mutatja a föld is, milyen szép munkát végeztek. Én magam azért fordultam hozzájuk, mert már tavaly láttam a szomszédok földjén, hogyan dolgoznak. A tanulók csináltak itt mindent, a szántástól a permetezésig. Megállapodtunk, elvállalják a betakarítást is. Az a véleményem, amióta az iskola segít, mind többen vagyunk a faluban, akik ráálltunk a háztáji földek művelésére. Kevesebb időnket emészti föl, mégis jobb az eredmény. Bencsik And rá« Nagy vizeli József elégedett.