Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-21 / 144. szám

Az 197S/77. évi megyei győztes a Táncsics SE (Folytatás a 4* oldalról) Jók: Vecsera, Nagy, Zámbori, Illetve Mali, Bíró, Emyes. VBKM Vasas ifi—Fonyód ifi 6:1 Zákány! Kálmán Nagyatád—‘K. H. Vasutas 3:2 (3:0) Nagyatád, 200 néző. Vezet­te: Bognár. Nagyatád: Zsobrák — Szabó (Simon), Varga, Roznik, Grezsák, Harcz, Czár, Pólyák (Vidák), Ko­vács, Ilics, Brezovszki. Edző : Fuisz János. Vasutas: Dörnyei — Steller, Berkes, Kaszás, Zelen, Méreg, LacZkovics, Bakos, Szrnka, Varga, Törzsök. Edző: Laczkovics Lajos. Az első félidő a hazaiak fö­lénye jegyében telt eL A szü­net után több helyzetük is volt az atádiaknak, de nem tudták értékesíteni. A 60. percben Méreget • tiszteletlen megjegyzésért kiállították. A K. H. Vasutas jól játszott, s a levegőben lógott a kiegyen­lítés is. Góllövőik: Ilics (2), Pólyák, illetve Laczkovics, Törzsök. Jók: Kovács, Varga, illetve Laczkovics, Törzsök. Nagyatád ifi—K. H. Vasutas ifi 3:1 Tóth Ferenc Balatonlelle—Szőnyi SE 2:0 (1:0) Balatonlelle, 300 néző. Ve- *ette: A urnán. Balatonlelle: Both — Brunner, Bolla, Kenéz, Vázsonyi, Berdán, Cseprcgi (Sülé), Vass. Makai (Oláh), Takács, Basics. Edző: Bol­la László. Szőnyi SE: Kaipl — Balogh, Kolozsvári, Érsek, Kal­már, Várhelyi, Pintér, Horváth, Sárkány (Klcnovics), Kiss, Riba (Kisgéczi). Edző: Balatoni Sándor. Az első félidőben a hazaiak, a szünet után a vendégek mu­tattak jó csapatjátékot. A lei- leiek a szünet után csak Both kitűnő védéseinek köszönhet­ték, hogy sikerült otthon tar­taniuk a két pontot Góllövők: Takács, Basics. Jók: Both a mezőny legjobbja. Kenéz, Fü­le, Takács, illetve Kaipl. Ér­sek, Várhelyi, Pintér. Szőnyi SE ifi—Balatonlelle ifi 7:3 Hajas Gyula Lengyeltóti—Kadarkút 2:1 (0:1) Lengyeltóti. 250 néző. Ve­zette: Sodrán tz. Lengyeltóti: Benkő — Rodó, Riba, Hosszú, Balogh, Nagy, Sza­bó (Práger), Vacsi (Komócsin), Scjimida, Túli, Pasztusics. Edző: Haszon Lajos. Kadarkút: Tráj — Csernus, Kujbus, Bakonyi I., A Táncsics SE bajnokcsapata. Álló sor (balról jobbra): Pe- rényi György szakosztályelnök, Bank, Jezeri, Anciorka, Dra- hos, Somogyi, Vinkler, Kovács, Zsoldos László edző, Szá- rics Sándor sportköri elnök. Guggolnak: Farkas, Doricsák, Iván, Marko vies, Molnár, Bur csa, Méhes. Koltai, Szemán, Kiss (Mészáros), Somogy Szob—Latinca SE Horváth, Bakonyi II., Matán, Mio- vecz. Edző: Matán József. 2:0 (1:0) Visszalépett a Barcs Az Aurassal játszik osztályozó! a Táncsics Hétfőn délelőtt méhkashoz hasonlított az MLSZ. Az ér­dekelt NB III-as és a bajnok­ságot nyert megyei csapatok képviselői gyűltek össze itt, hogy jelen legyenek az osztá­lyozó sorsolásának elkészítésé­nél. A két érdekelt somogyi együttes közül csak a Táncsics szakosztályelnöke tért haza »eredménnyel«, a másik osz- tályozóra kötelezett csapatunk — a Barcs — bejelentette, hogy nem kíván azon részt venni, így őket már nem is so­rolták be. A Táncsics egy »ismeretlen« csapatot kapott ellenfélül: az NB III Északnyugati csoport­jában 14. helyen végzett Au­rassal kell egy mérkőzést vív­nia az NB III-ért. A találko­zóra szerdán du. fél ötkor Nagyatádon kerül sor. E mér­kőzés eredményétől függ, hogy a megyei bajnokságban az em­lített három csapat mellett a Csurgó bent marad-e vagy sem. Az már bizonyos, hogy a Barcs jövőre a megyei baj­nokságban küzd. Tegnap késő délután kaptuk ezt a váratlan hírt, s így már nem sikerült kapcsolatot teremtenünk Barccsal. A lemondás okára még visszatérünk. Női asztalitenisz NB I Szép idényt zárt a Vasas Hétről hétre hírt adtunk a VBKM Vasas női asztaliteni- Bzezőlraek sikeres tavaszi sze­repléséről. Nos, az utolsó for­dulóban is bizonyították lá­nyaink: nem volt véletlen az idei sorozat. Győzelemmel zár­ták a bajnokság első felét. VBKM VASAS-— BP. POSTÁS 15:10 Gy.: Varadi, Boldizsár (4— 4), Diószegi, Dr. Harkányi (3 —3), Kelemen (1), illetve Menyhárt (4), Szabó, Schnel­ler (2—2), Gacsályi, Séra (1— D­Ez a győzelem egyben azt is jelenti, hogy a csapat az 5. helyen végzett, és az ősz­től az »elit« csoportban foly­tathatja a bajnokságot. A ka­posváriaké az egyetlen vidéki csapat lesz ebben a csoport­ban, s már a további ered­ményektől függetlenül a vidék legjobbja cím birtokosa lett a Vasas. A tavaszi végeredmény: 1. Statisztika 11 11 — 238: 37 22 2. BSE 11 10 1 188: 67 20 3. B. Spart. 11 8 3 148 :127 16 4. 31. sz. Ép. 11 8 3 172:103 16 5. VBKM V. 11 7 4 126:149 14 6. FTC 11 6 5 137:138 12 7. Tolnai VL 11 6 5 141:134 12 8. Sabaria 11 3 8 108:167 6 9. Postás SE 11 3 8 118:157 S 10. MÁV TI 11 3 8 110:165 6 11. VM KÖZÉRT 11 1 10 107:168 2 12. Hídépítők U — U 54 £21 — A csúszós talajon — jó ira­mú mérkőzésen — az első fél­időben a tótiak támadtak töb- ■ bet, de egy gyors ellentáma­dás végén mégis a vendégek jutottak vezetéshez. A szünet után a csereként beállt Prá­ger vezényletével sikerült a hazaiaknak megfordítaniuk az eredményt. Góllövők: Prá­ger (2), illetve Matán. Jók: Bodó, Riba, Balogh. Pasztu­sics, illetve Tráj. Csernus, Koltai, Matán. Lengyeltóti ifi—Kadarkút ifi 6:1 Horváth László Balaton boglár—Tabi MSC 2:1 (1:1) Tab, 200 néző. Vezette: Fo­nódj. Balatonboglár: Fáncsi — Pin­tér II., Muszti, Paszér, Gergye, Osváth, Bánhegyi, Pordán, Ko- szics, Pető, pintér I. Edző : Bolla László. Tab: Kiss — Reichert, Fehérvári, Mireider, Bán, Fias, Szabó Gy., Puha (Ulrich), Ka- vcczki (Szabó Gy.), Kovács, Vend!. Edző: Czabula Miklós. Jobb középpályás sorával került fölénybe a bogiári együttes, s megérdemelten nyert az utóbbi hetekben gyengélkedő és kevés helyze­tét sem értékesítő hazaiak el­len. Góllövök: Bánhegyi, Ko­vács, illetve Kovács. Jók: Pa­szér, Gergye, Osváth, Bánhe­gyi, Pordán (a mezőny leg­jobbja), illetve Reichert Tab ifi—Balatonboglár ifi 4:0 Farkas István Marcali, 150 néző. Vezette: Fodor D. Somogyszob: Nárai — Birkás L., Bálint, Varga, Bakonyi, Fe­hér, Birkás J. (Hóka), Birsáki (Pecsét), Deák, Pintér I., Pintér II. Edző: Simon István. Latinca SE: Király, Batki, Berki, Pala- sics, Tóth, Veimpert, Belicza, Fe- renéz, Bán (Kádár), Bélák, Ható. Edző: Kisborsó Imre. Játék helyett küzdelem jel­lemezte a találkozót. A ven­dégek lelkesebb és harcosabb felfogásiban küzdöttek, s rá­szolgáltak a győzelemre. Gól­lövők: Deák, Pintér II. Jók: Bakonyi, Deák, Pintér IÍ. A hazai együttesben nem volt jó teljesítmény. Giber Károly A MEGYEI BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE : 1. Táncsics SE 30 36 3 1 111—18 55 2. Marcali SE 30 25' 2 3 97—33 52 3. VBKM 30 15 8 7 67—54 38 4. Nagyatád 30 16 5 9 45—34 37 5. B.-lclle 30 15 5 10 60—50 35 6. Latinca SE 30 13 5 12 65—54 31 7. Kadarkút 30 12 6 12 54—56 30 8. Lengyeltóti 30 13 3 14 56—67 29 9. Tabi MSC 30 11 6 13 57—53 28 10. Szőnyi SE 30 10 5 15 33—57 25 11. Som.-szob 30 10 4 16 41—56 24 12. Fonyód 30 9 7 14 56—90 24 13. Csurgó 30 9 5 16 39—61 23 14. B.-boglár 30 8 5 17 42—66 22 15. K. Vasutas 30 7 7 16 34—62 21 16. Gyékényes törölve A záró forduló válogatottja: Both (Balatonlelle) — Jeze­ri (Táncsics), Riba (Lengyel­tóti), Kenéz (Balatonlelle), Fi- lagics (Marcali), Várhelyi (Szó- nyi), Por dán (Balatonboglár). Emyes (Vasas), Molnár (Tán­csics), Vecsera (Fonyód), Pin­tér IL (Somogyszob). Virâçszonyeg az út mentén Természetes, hogy egy üdü­lőhely arca más, mint az egyéb településeké. Minde­nekelőtt a szokásosnál több a fa, a fű, s az ezernyi színben pompázó sok virág. Gondozott sétányok, kavicsos utak nél­kül más volna a közérzetünk itt. Üdülőhelyen a park, a zöldterület része az üdülőhe­lyi környezetnek. Fontos, nél­külözhetetlen, szerves része. Vajon milyen lehetőségeik vannak a helyi tanácsoknak, ezt a soha véget nem érő munkát, az évről évre meg­újuló tevékenységet — park- építést-gondozást — szervez­ni, fenntartani, sőt fejleszteni? Balatonlellén ezzel a kérdés­sel kopogtattunk Szántó Já­nos tanácstitkárnál. — A tanácsnak 1964 óta önálló kertészete van. Az el­telt több mint tíz év alatt megtoldottuk, kibővítettük a kertészetet. Virágház is épült. Ez a község parkosítási, zöld­terület-gondozási munkájá­nak a központja. Virag-ßalan­té kát nevelnek itt az embe­reink, növények telelnek át a kertészetben. A népfront virá- gosítási akciójához ingyen ad­tunk palántákat a lelleieknek. De itt készítik elő a virág­ágyaknak szánt termőföldet is. A kertészet vezetője jó szakember, gyakran járja az országot: a tulipánkertbe pél­dául Debrecenből hozta a hagymákat. Balatonlellén az utóbbi há­rom évben a ?-es út menti területek képe változott elő­nyösen. Járda épült, s ezt összekötötték fásítással. Fiatal fák öinyi dombját fújja a szél — ám valódi táj alakító elemekké csak jó tíz-húsz év múlva válnak. A faültetők fe­lelőssége tehát nem kiesd: tő­lük is függ ma, hogy milyen lesz a jövőben az üdülőhely arculata. A kiültetett dísznövények — a 7-es út menti rózsaültetés, a művelődési ház előtti szép virágszőnyeg — azonban a mának szólnák. Kellemes köz­érzetet, jó hangulatot teremte­nek az üdülővendégnek, és a futó benyomások — az elsu­hanó táj — is soká megma­radnak az átutazóban. A par­kosításban dolgozók jói értik munkájuk fortélyait. Szakmai tanáccsal segít az erdőrende­zőség is. Ma 143 ezer négyzetméter park van Balatonlelle terüle­tén. 1964 óta négyszeresére nö­vekedett ez a szám. — Milyen gazdasági feltéte­lei vannak a községben a parképítésnek, a zöldterület gondozásának? — kérdeztük Szántó Jánost. — Az üdülőhelyi feladatok­ra — a köztisztasági teendők­kel együtt — tavaly kifizet­tünk 934 ezer forintot; az csak bérekre ment. Tíz éve még a felét se. Akkor lénye­gesen könnyebb volt a dol­gunk. Kaptunk embereket a nyári négy hónapra. Ma már ki vállal ilyen munkát? Ezért is igyekeztünk minél jobban gépesíteni a parkgondozást. Beszereztünk 3 kerti traktort, 7 kisebb traktort, 8—10 fűka­szát és 2 tehergépkocsit (Ez utóbbiak gyakran locsolnak is.) Ebben a helyzetben a parkok fenntartására és a köztisztaságra fordítható ősz- szeg igen tetemes része bérre megy el. Üdülőhelyi díjakból 2,5 millió forintot szedünk be, s ehhez alkalmanként járul még a BIB és a tárcaközi bi­zottság konkrét fejlesztésekhez kötött segítsége. A BIB-től például 460 ezret kaptunk par­kosításra. Az összeg — még a támogatásokkal együtt — sem elég mindenre. — Balatonlellén nyaranta hatalmas tömegek fordulnak meg. Hogyan birkózik meg a tanács a felgyűlő nagy meny- nyiségű szeméttel ? — A háztartási szemétszállí­tásban a Fonyódi Település- tisztasági Szolgáltató Válla­latra számítunk. Szervezik a zsákos szemétszállítást, de — szerintünk — még nem eléggé hatékonyan. Mintegy kétezer háztartás közül csak 300 hely­ről viszik a szemetet. A köz­területeket a tanács tartja tisztán. 137 ezer négyzetméter tisztítandó útfelület van Lel- lén, ide tartozik a központi és a két szabad strand, s az ár­kokat is mi tisztítjuk. Cs. T. Felelőtlen szülők, felelőtlen gyerekek Önzetlenek a megőrzőben Az idén a Balatonszemesi Általános Iskolában rendezték be a Balaton-parton csellen­gő, kóborló kiskorúak ideigle­nes szállását. Fiilöp Józsefné, aki már hosszú idő óta vezeti ezt a nyári intézményt, két tanárral e hét közepén állt munkába, várva, mikor ka­nyarodik be a kapun a rend­őrség kocsija, s hozza a tíz és tizennyolc év közötti gyereke­ket, akik legtöbbször éhesen, fáradtan, kétes kaland után kerülnek a szállásra. — Ma nyitottunk — tessé­kelt beljebb. — Tavaly negy­venhetén fordultak meg ná­lunk, fiúk, lányok vegyesen. Mindössze héttel több lány volt, mint fiú. A tizedik nap körül jött az első gyerek. A tavalyi föl jegyzéseket nézegetjük: naplót vezettek, pontosan jegyezték, mikor, mi történt, honnan került hozzá­juk a kiskorú. Egy másik könyvben a feladott táviratok, telefonok listája; kinek hova jelezték, hogy jöjjön a gye­rekéért. Debrecentől Nyíregyhá­záig, Pécstől Csongrádig ter­jednek a szemesi megőrző kapcsolatai. — Hogyan fogadják a szü­lők, amikor táviratban érte­sítik őket gyerekük csavargá­sáról ? — Volt, aki azonnal jött. mások várattak magukra. Saj­nos, olyan is előfordult, hogy valaki egyáltalán nem jött. — Ilyenkor mit kell tenni? — Kérjük az állami gondo­zásba vételt. — Hogyan kóborolhat, tűn­het el egy gyerek? — A legtöbbjük rossz csa­ládi környezetből, válás után kerül a csavargók közé. Az is előfordul, hogy már állami gondozott, de ez a ritkább. Azután a másik véglet: jó SZAPUDI ANDRÁS POFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából — Oké — mondtam, — menjünk a galeriba! Négy srác és két csaj ül­dögélt a parton az egyre gyöngülő világosságban. — A barátnőm — mutatott be.' — Képzeljétek: kitűnő ta­nuló. A csajok kíváncsian mére­gettek, a srácok épphogy rám­néztek. A part menti sekély víziből sörösüvegeket húztak elő; engem is megkínáltak. Az egyik srác gitározott. Amikor már egészen besötétedett, Gu- gu, a főnök a folyóba hajítot­ta kiürült sörösüvegét, s erre, mintegy jeladásra, megszűnt a zene. Mindnyájan rámnéztek. A barátnőm fölállt, odajött hozzám, és azt mondta, most el kell mennem. A hídig kí­sért. — Máskor is jöhetsz — mondta. — Minden este itt vagyunk, amíg jó idő van. Másnap is elmentem, és a táskámban sört vittem a könyveim között. — Rendes csaj vagy — di­csértek, de nemigen foglal­koztak velem. Ittak, zenéltek, és sötétedéskor megint »kinéz­tek« maguk közül. — Ez azért van — magya­rázta a barátnőm —, mert nem vagy tagja a galerinak. — Es mi kell ahhoz, hogy tagja legyek? A csaj elnevette magát: — Hát tudod... a galeri­ben minden közös. Mindenki mindenkié ... Érted ? — Nem vagyok dinka. A következő alkalommal sörre vodkát ittunk. Minden­ki elázott, én különösen. Ma sem bírom a piát, pedig szin­te állandóan edzésben va­gyok. Szóval nagy banzájt csaptunk, s egyszercsak ott termett az apám egyik ha­verja autóval. A fene tudja, hogy került oda. Rámordított, beparancsolt a kocsijába, és hazaszállított. Akkor vert meg az apám életében először. Másnap anyám táskájából meglovasítottam egy kilót : konyakot vettem rajta, és felvételemet kértem a gale­riba. — Oké — vigyorgott Pin­ka, a gitáros. — Kitűnő ta­nulóval még úgy se keféltem. Nevettek. Több szó nem esett a felvételemmel kapcso­latban. Ittunk, énekeltünk, mint máskor. Sötétedés után Gugu, a főnök, miután a ko­nyakosüveget a folyóba dob­ta, rám nézett. — Hát akkor gyere, kis- anyám! — Elindult a part anyagi körülmények között élő emberek nyaralnak a tó egyik végén, a másikon egyedül van a tizenhat éves lány ... Ami­kor értesítjük a szülőket, hogy lányuk kóborolt, rettenetesen föl vannak háborodva. Sok­szor még bennünket okolnak. Amikor bekerülnek a gye­rekek, először átveszik őket a rendőrségtől, megfürdetik, en­ni adnak nekik. Másnap az­után beszélgetni kezdenek ve­lük. Fülöpné, Erzsi néni mindig, mindent megtud tőlük. Biza­lommal vannak hozzá, — Nagyon kell őket szeretni. Az esetek nagy részében az derül ki: ha egy kicsit töb­bet törődnének velük, nem ju­tottak volna ide. Íratni is szoktam velük. Van, aki egész addigi kis életét papírra veti. Higgye el : kész regény .. . Fülöpnének és kollégáinak pedagógiai munkája egyéb­ként nemcsak a Balaton kö­rül csavargó gyerekekre ter­jed ki. A második »menet« a szülők jobb útra térítése. — Legtöbbször már itt föl akarják pofozni a gyereket. Nem engedjük. Sokszor eltelik egy óra, mire a szülő megérti, hogy valamit ő rontott el, és ez az utolsó figyelmeztetés. Most álljon a gyereke mellé, mert ha nem, végleg elveszíti. Hogy vannak sikeres esetek, azt azok a köszönőlevelek bi­zonyítják, amelyeket Fülöpné őriz — munkája eredménye­ként. Miközben beszélgettünk, be­gördült a rendőrségi autó a megőrző udvarára, meghozva az első nap két vendégét, Ma­rikát és Rózsát, akik a Ka­posvári Gyermekvédő Intézet­ből szöktek meg. Rövid úton vissza is kerültek oda, így a beszélgetés már itt az inté­zet falai között folytatódott. — Hova indultatok? — Csak a Balatonra. — Mennyi pénzetek volt? — Húsz forint. — Kettőtöknek? — Igen. — Meddig jutottatok? — Siófokon voltunk — mondja Rózsa. — A nagyma­mámmal találkoztunk. Ott megebédeltünk, kaptunk tőle pénzt is. Marika még csak egy hó­napja van állami gondozásban, tizenhat éves. Siófokon talál­kozott az édesanyjával. — örült neked? — Nem nagyon .. — Hol jobb, otthon vagy itt? jobb, mint mentén az árnyak között. Én utána. — A Rudi szagot kapott — hallottam Pinka hangját, az­tán a gitár is megszólalt. Egy terebélyes fűzfa mel­lett Gugu megállt. — Itt jó lesz — mondta egykedvűen. — Hogyan aka­rod csinálni? Fázni kezdtem, vacogva mondtam: — Nem értem ... — A fű már nedves. Csak állva lehet. A falnál. Még mindig nem értettem, miről van szó, de nem akar­tam, hogy teljesen hülyének tartson. — Mindegy — mondtam erőltetett könnyedséggel. A fejem zúgott a piától és a fé­lelemtől. Nekidöntött a falnak, ki­gombolta a blúzom és a szok­nyám alá nyúlt. Szakszerűen végigtapogatott, aztán hirte­len elengedett. — Vesd le a nadrágod — mondta. Sietve engedelmeskedtem. Beakadt a cipőmbe, zavartan rángattam. Kivette a kezem­ből, és zsebre gyűrte. — Kösz — mondta. — Nem adod vissza?! — :-$edeztem. — Gyűjtöm. Ez a hobbym — szól közönyösen, és kigom­bolta a farmerjét. Visszafelé mentünkben ér­tettem meg, mit kérdezett tő­lem az előbb. Ugyanis meg­pillantottam a barátnőmet, te­nyerével a várfalnak feszülve. Holdfényes feneke mögött Pinka, a gitáros imbolygót! (Folytatjuk) »A szülők felelősségét sze­retném hangsúlyozni« — mondta Fülöp Józsefné. Simon Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom