Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-21 / 144. szám

Vita a vállalati törvényről Rugalmas sza bá lyozás Hogyan lehet úgy erő­síteni a központi irányítást, hogy az szorosan a vállalati önállóságra épüljön? Ez az alapelve az állami vállalatok­ról szóló törvénytervezetnek. Már ebből is következik, hogy olyan törvény készül, amelyik hosszabb távon is ' kielégítő, rugalmas szabályozást ad. Az új törvény megalkotásának az az indoka, hogy az állami vállalatok szervezetét, gazdál­kodását, irányításának alapve­tő kérdéseit egy tízéves kor­mányrendelet szabályozza. A rendeleti szabályozás óta eltelt egy évtized alatt elegen­dő általánosítható tapasztalat gyűlt össze az állami vállala­tok működési alapelveinek, jogainak és kötelezettségei­nek, gazdálkodásának, további irányításának törvényi szabá­lyozásához. A törvénytervezet lehetővé teszi, hogy a vállalat irányításában az ott dolgozók kollektívája érdemi, közvetlen es képviseleti részvételt kap­jon. Foglalkozik a törvényter­vezet az egyszemélyi vállalati vezetés elvével, a vezetők fe­lelősségének érvényesítésével is. A törvénytervezetet a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak szervezésében társadalmi vitára bocsátották. A közelmúltban foglalkozott a törvénytervezettel az ország- gyűlés ipari bizottsága is. Elénk vita alakult ki: a kép­viselők elsősorban a tröszti és gyáregységi szervezet tisztá­zatlanságaira, a népgazdasági és vállalati érdek jobb össz­hangjára, az ésszerű kockázat- vállalás fontosságára hívták föl a figyelmet. A tervezet többrétűén, rész­letesen fogalmazza meg a tör­vény célját A jogszabálynak biztosítania kell a több irá­nyú társadalompolitikai, gaz­dasági és jogi követelmények­ből adódó célok megvalósulá­sát. Így a gazdasági és jogi követelményeket hosszabb tá­von is kielégítő, olyan rugal­mas szabályozást kell adnia, amely kifejezi az állam vál­lalatainak a társadalom anya­gi alapjai gyarapításában, a termelőerők és a szocialista termelési viszonyok fejleszté­sében, a társadalmi szükségle­tek kielégítésében betöltött meghatározó szerepét. Ugyan­így fontos célja a törvénynek az is, hogy egyértelműen kife­jezze: a központi irányítás ha­tékonyságának növelése mel­lett a gazdaságirányításnak építenie kell a vállalat önál­lóságára, a népgazdaság érde­keivel összhangban álló kezde­ményezésekre. A napokban — a HNF me­gyei bizottságának szervezésé­ben — vitát rendeztek Kapos­váron is a törvénytervezetről. Sok érdekes hozzászólás hang­zott el, s ezek egy része kap­csolódott ahhoz a vélemény­hez, melyet az országgyűlés ipari bizottságának vitájában fejtettek ki. Az egyik hozzá­szóló szerint a törvényterve­zet túlságosan keretjellegű, hasznos lenne, ha több helyen is konkrétabb rendelkezéseket fogalmazna meg. A törvény nek ugyanis egyik célja, hogy a jogok és kötelezettségek meghatározásával elősegítse az egyszemélyi felelős válla­lati vezetés elvének és minden irányú gyakorlatának további erősítését, a vezetők felelőssé­gének érvényesítését. A részletes szabályozás azonban nem a törvény fel­adata. Ezt nyilvánvalóan meg­teszik majd a végrehajtásuk érdekében kibocsátott jogsza­bályok. A Kaposváron rende­zett társadalmi vitában erre is célozatt az egyik hozzászóló: szükség lett volna arra, hogy a tervezettel egyidőben meg­vitathassák a végrehajtási rendeletet is, mert így diffe-, renciáltabban szólhattak volna a vitában résztvevők. Az üzemi demokrácia — ol­vasható többek között a tör­vény céljáról megfogalmazot­tak között — jelenlegi intéz­ményrendszerének törvény­beli előírásaival biztosítani kell, hogy a vállalatok kollek­tívái a vállalati irányításban érdemi, közvetlen és képvise­leti részvételt kapjanak. Nyil­vánvalóan nagyon fontos fel­adata a jogszabálynak az üze­mi demokrácia erősítése. Ki­érződött ez a társadalmi vi­tában elhangzottakból is. Többen szóltak hozzá a kér­déshez, és érdemes ezek kö­zül egyet idézni. »Nagyon tá­gasan fogalmaz a tötvényter- vezet, amikor az üzemi de­mokráciáról, a dolgozóknak a vállalat irányításában és ellen­őrzésében való részvételéről szól. Jó lett volna ennek ho­gyanjáról is rendelkezni.« Az észrevételek, ja­vaslatok egy része minden bi­zonnyal helyet kap a törvény végleges szövegében. A terve­zet rendelkezései közül talán még egyre szükséges vissza­térni. Ezt ugyan kevesen kom­mentálták, pedig a tervezet szerint fontos szempont volt a törvényt előkészítők munkájá­ban annak hangsúlyozása, hogy az állami vállalatnak közre kell működnie a dolgo­zók szocialista életformájának és gondolkodásmódjának fej­lesztésében, ismereteik gyara­pításában, a növekvő jóléti, kulturális és szociális igények kielégítésében. Az emberre figyelés adja meg ennek a rendelkezésnek a jelentőségét. M. A. a statisztika a gyakorlat Újítótevékenység a szövetkezetekben Más A kép ellentmondásos. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben az újítási tevé­kenységet 1975-ig nem szabá­lyozta rendelet. Ez nem je­lenti azt, hogy addig nem-szü­lettek ezreket érő javaslatok, a hatékonyságot jól szolgáló műszaki fejlesztések, ésszerű­sítések. De hiányoztak' a szük­séges szervezeti keretek! Így azután gazdátlan, rendszerte­len volt ez a tevékenység. Volt? Bizonyos mértékig ma is az. Mert rendelet ugyan már van, de a mozgalom még korántsem szerezte meg azt a rangját, amely megilletné. Pe­dig hatalmas erőforrás, egyi­ke azoknak a tartalékoknak, melyek ma még korántsem hasznosulnak kellően a köz javára. A megyei tsz-szövetség a múlt évben hat szövetkezet­ben szúrópróbaszerűen vizs­gálta az újítótevékenység helyzetét. A tapasztalatok el­gondolkodtatok és jól általá­nosíthatók is: az újítási sza­bályzatokat, például a szövet­kezetek többsége elkészítette, csak jó néhány esetben ez formaiság maradt. A vizsgált üzemekben például csak há­rom szabályzatot dolgoztak ki jól, de csak egy helyen be­szélték meg az aboan foglal­takat a munkaszervezeti egy­ségekkel, a dolgozókkal. Hogy várhatunk hasznos javaslato­kat, ha nem megfelelő a tájé­koztatás, ha nem ismerik a lehetőségeket, a feladatokat azok, akiknek ötleteire számí­tunk?! A példákat lehetne sorolni, valamennyitől csak egy kö­vetkeztetést vonhatunk le: a rendelet szellemében minde­nekelőtt az üzemekben szük­séges változtatni a helyzeten. Legyen gazdája, irányítója, fe­lelős szervezője ennek az ér­tékes, hasznot hozó mozga­lomnak! Mert vitathatatlan, hogy a mezőgazdaságban dol- goczókból sem hiányzik az al­kotó-, a kezdeményezőkész­ség. Tavaly az előző évinél kettővel kevesebb, tizenegy újítást fogadtak el, ezek gaz­dasági haszna csaknem száz- tízezer forint volt. Ez a sta­tisztika. A gyakorlat azonban az, hogy szinte minden ter­melőszövetkezetben vannak »ezermester*, kisebb-nagyobb ésszerűsítéseket végrehajtó emberek, így a valóságban a bejelentettnek többszöröse az évente megvalósított újítások száma. Csak nem követi ezt az adminisztráció, s ami legalább ennyire káros a mozgalomra: nem kielégítő az újítók anya­gi, erkölcsi elismerése. Több irányú és célratörő munkára van szükség ahhoz, hogy a mozgalomban rejlő, nagy szellemi és anyagi erő hasznosuljon. Nem szabad félvállról venni ezt a mozgal­mat. Fontos, hogy a tsz-szö­vetség — más munkaverseny­formákhoz hasonlóan — több támogatást nyújtson a gazda­ságok ez irányú tevékenységé' hez. Ezt a célt szolgálja, hogy a szövetség elnöksége ez év tavaszán a legeredményesebb újítóknak összesen tízezer fo­rint külön jutalmat szavazott meg. Az anyagi, erkölcsi ösz­tönzés mellett igen lényeges, hogy a bevált, jól hasznosít­ható ésszerűsítések ismertté váljanak. Ebben is fontos sze­repe van a szövetségnek. A jó módszerek megfelelő nyil­vánosságát szolgálja a közel­múltban napvilágot látott or­szágos kezdeményezés is. A MÉM Információs Központja még ez évben egy olyan kiad­vány" megjelentetését tervezi, mely csokorba gyűjti az 'üze­mekben elfogadott, bevezetett és bevált újításokat. A kiad­ványban megjelenő legjobb mun Icákat díjazzák. Ne maradjon egyetlen jó kezdeményezés sem elismerés nélkül, és ne rekedjen meg egy üzem határain belül. Több történik ma is a valóságban, a gyakorlatban, mint amit a statisztikák mutatnak. Vala­mennyi megvalósított jó öt­let kapjon nyilvánosságot és kellő elismerést. A mozgalom eszköz az eredményesebb, ha­tékonyabb munkához — él­jünk jobban vele! Vörös Márta MAI KOMMENTÁRUNK Sok ember még a legegy­szerűbb ügyben is képtelen tájékozódni, baráti útbaiga­zító szó nélkül nehezen ta­lálja meg azt az ajtót,, ame­lyen kopogtatnia kell. S há­nyán vannak olyanok, akik­nek egy kérvény megírása is szinte lehetetlen feladatnak tetszik. S lehetne folytatni a sort azzal is, hogy aki éppen eligazodik, az sem követi úgy nyomon a szabályok, rendel­kezések változásait, mint a szakember. Amikor az első szakszerve­zeti jogsegélyszolgálatok megalakításáról hírt adtunk, még a szakemberek közül is többen kételkedtek abban, hogy erre az újabb fórumra szükség van. Az élet azon­ban csattanós választ adott erre: ma már ötvenkét vál­lalatnál, üzemben, szövetke­zetben, gazdaságban és in­tézményben működik a szol­gálat, s jó néhány vállalat — éppen ezek tapasztalataira építve — él e lehetőséggel, noha rá nézve nem kötelező. A dolgozók bizalommal fordulnak e fórumokhoz, ugyanis minden vállalati bi­zottságban tevékenykedik jo­gász, a többiek pedig a mun­ka- és bérügyi, társadalom- biztosítási, munkavédelmi kérdésekben jártasak. Ez azért is fontos, mert az SZMT közgazdasági bizottsá­ga éppen a közelmúltban hív­ta fel a figyelmet: a jogse­gélyszolgálat elsősorban a munkajogi, a társadalombiz­tosítási, a munkavédelmi ügyekben adjon tanácsot, áll­jon a dolgozók mellé, járjon el az ügyükben, ha erre szükség van. A munkások, a szövetkezeti tagok élénk érdeklődését mutatja, hogy eddig mint­egy háromezer-ötszáz ügy­ben fordultak a jogsegély- szolgálathoz. Ezek között ál­lamigazgatási, sőt polgári peres ügyek is akadnak. So­kan azért kopogtatnak be a bizottság ügyeletes tagjához, hogy írjon meg nekik egy be­adványt, képviselje az ügyük­ben. Fontos mérce a haté­konyságot illetően, hogy e fó­rumok hatására csökkent azoknak az ügyeknek a szá­ma, melyek a munkaügyi döntőbizottságokhoz kerül­tek. Az egyik legfontosabb fel­adat mind az ötvenkét he­lyen, hogy minden dolgozó megismerje, miben segíthet rajta a jogsegélyszolgálat. Er­re az üzemi híradótól a fali­újságig, a szakszervezeti ren­dezvényektől a termelési ta­nácskozásokig nagyon sok le­hetőség van. A bizottságok a Házi Jogtanácsadó kiadvá­nyait szívesen terjesztik a munkások körében, kiderült ugyanis, hogy az állampolgá­ri jogok és kötelességek gyors ismertetésére nagyon hasznosak. _ A kollektív szerződések szintén rögzítik a jogsegély- szolgálattal kapcsolatos fel­adatokat. A gazdasági veze­tők szintén nagy gondot for­dítanak rá, hogy semmi se hiányozzon, ami a munkához szükséges. Ami pedig a gon­dokat illeti, akad néhány, ezek közül azoknak a válla­latoknak a nehézségét em­lítjük meg, ahol egymástól távol pan a központ és több telep. A munkások jogosan kifogásolják, hogy gépkocsi hiányában nem tudnak olt lenni a fogadóórán, ha sze­retnék elintézni az ügyüket. Közel van a jó tanács, ahol már munkához látott e szol­gálat. A jogsegélyszolgálat vezetőinek nemrégen befeje­ződött csopaki továbbképzése biztosan újabb lendületet ad e fontos tevékenység föllen­dítéséhez. L. G. Kőröshegyi remények Eső a huszonnegyedik órában — Minden eddiginél több széna Százötvenen a szőlőben A dinnye nem »szereti« a vizet. Most mégis úgy hatá­roztak a szakvezetők, hogy — végszükségből — hozzálátnak az öntözéshez, mert nagyon szomjazott a növény a hu­szonhat hektáron. Kezdték volna az öntözést, de elrom­lott a motor ... Mindez a múlt hét közepén történt a .kőröshegyi téeszben. A mo­torhibát még azon a napon »kijavította« a szerda esti 14 —15 milliméteres eső. Azóta újabb csapadék áztatta a föl­ÍJjjáépítés Vietnamban Több mint ezer különböző új ipari, mezőgazdasági és közlekedési létesítményen dol­goznak jelenleg a Vietnami Szocialista Köztársaság építő­iparának munkásai. Sikereik­kel nagymértékben hozzájá­rulnak a népgazdaság újjáépí­téséhez és korszerűsítéséhez. Az év első hónapjaiban mintegy 90 ipari üzem készült el és kezdett folyamatosan üzemelni. Quang Ninh tarto­mányban a közeljövőben ad­ják át a Szovjetunió segítsé­gével épült ércdúsító kombi­nátot, valamint több cement­üzemet. A lakásépítés is rendkívül gyors ütemben folyik. Tavaly több mint 600 ezer négyzet- méter lakásterülelet adtak át. A háború alatt elpusztult la­kóépületek helyén ma marsok helyütt új lakónegyedek áll- XMÜb Magyar kiállítók az elektro ’17-en Moszkvában az ELEKTRO TT nemzetközi szakkiállításon 33 ország 402 cége vonultatja fel elektrotechnikai berendezéseit, gyártmányait. A június 23-ig megtekinthető ipari tár­laton öt hazai vállalat vesz részt: a Technoimpex. a Transelektro. az Egyesült Izzó, a Vi­deoton és a Csepel Művek. A magyar kiállítók minden egyes gépe a KGST-országok kö­zötti integráció, illetve kooperáció keretében készült. det, legutóbb vasárnap dél­után, este, sőt tegnapra vir­radóra is kapott esőt a szö­vetkezet hatara. A jég, sze­rencsére, elkerülte a gazdasá­got. — Az első kaszálású szé­nánk bent van — mondta Petracsek István főagronó- mus. — A pillagósokból 35, a réti szénából 10 vagonnal gyűlt össze. Első kaszálásra meg sohasem lett ennyi, mint mo6t, és a minőséggel is elé­gedettek vagyunk, ötvenhat hon tár lucernánk, tizenhárom hektár vörösherénk, huszonöt hektár baltacimos-füves keve­rékünk van. Az utóbbit mag­fogásra termeljük. A lucerna második növedékéből 43 hek­tár van renden, a többit szin­tén magnak szánjuk. A százötven hektár kukori­ca alig mutatja a hosszan tartó szárazság nyomait — ta­pasztaltuk a hatarban. Igaz, nem fukarkodtak a műtrágyá­val, s a gyomirtó vegyszer ha­tása is jó. Meglátszik az őszi szántás, a tavaszi előkészítés eredménye. — Dinnyéből 120—150 má­zsát várunk hektáronként, azután van még összesen négy hektáron paprika, zöldség^-pa- radicsom és fejes káposzta, ezek sem adnak okot panasz­ra. — Milyennek értékeli a mostani határt a főagronómus és a főkertész? — Nemcsak a májusi, ha­nem a júniusi eső is aranyat ér, vagy legalábbis sokat ja­vított a kilátásainkon. Így a mostani becslésem szerint az őszi árpa 8—10, a búza 10, a tavaszi árpa 30 százalékos többlettermést ad a tervezett­hez képest. Persze, ebbe még beleszólhat a június végi és a júliusi időjárás... Sok idő [ van hátra a kukorica betaka­rításáig. ennél a növénynél csak azt lehet mondani, hogy jelenleg nagyon szép. jókor kapta az esőt — mondta a fő- agronómius. . Bessenyei György főkertész n'jndenekeiőtt azt említette, hogy a tavaszi fagyokat vi­szonylag kevés kárral meg­úszta a gazdasag szőlője. A regi telepítés magasabo hoza­mot ígér olaszrizlingből, mint amennyit tavaly szüreteltek, sőt a 30 hektárnyi befejezett új telepítésből is mintegy 20 hektár fordul termőre ezen az őszön. 40 mázsát ígér hektár­ja. — Szép, egészséges a szőlő, már a negyedik permetezés­nél tartunk — tájékoztatott a főkertész. — A tovaobiakban — a Viticoop Balaton Társa­ság keretében — mar heli­kopterrel történik a vegysze­res védekezés a szőlőültetvé­nyekben, most épül a gép le­szállópályája. A megállapodás szerint vettük a talajmintá­kat, melyeket a Balatonbog- lári Állami Gazdaság labora­tóriumában vizsgálnak. Ott végzik majd a levelanalízist is, s ezek alapján történhet a telepítések tápanyag-vissza­pótlása. Ottjártunkkor százötvenen dolgoztak a téesz szőlőjében. Százan jöttek segíteni — és szakmai fogásokat gyakorolni, megismerni — a bogiári szak­munkásképzőből és szakkö­zépiskolából. öt erőgép dol­gozott a területen : tárcsával, talajmaróval járták a sorkö­zöket. A növényvédő gépek a permetezéssel voltak elfog­lalva. — Az idén válogathattunk a különféle, jó minőségű vegy­szerekből: igazán jó ellátást biztosított a Somogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat — vélekedett elismerően a kaposvári , Agroker munkájá­ról a szövetkezet főkertésze. Egyelőre nincs okunk aggo­dalomra — állították egyön­tetűen a kőröshegyi Jobbtét Termelőszövetkezet szakveze­tői. Az eső jól jött. bár negy­venhárom hektáron renden találta a lucernát. A széna kiheveri« ezt, s mihelyt le­het, gyűjtik, hordják a táblá­ról. H. F. Közel a jó fanács

Next

/
Oldalképek
Tartalom