Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

PLUSZ ÖT FO

Együtt és önállóan

Az óvodai pavilon.

Egy hót alatt kétszer J találkoztam Papp Gyulával, a i balatonlellei községi népfront- j bizottság elnökével. Első íz-1 ben a HNF új működési szabályzatának- tervezete fölötti vitában elhangzott észrevétele került a jegyzetfüzetembe:

— Nincs utalás ah’a a tervezetben — mondta —, hogy a népfront területi szervei kinek számoljanak be a munkáról, illetve, hogy a testület kit kérhet fel arra, adjon tájékoztatást egy-egy időszak eredményeiről, gondjairól.

Papp Gyula felszólalása a munkakapcsolatok rögzítését szorgalmazta. Ezt az első találkozásunkat ' azért kellett megemlítenem, mert amikor a megyei bízót isagon azt hallottam, hogy a leiiei népfront- bizottság jól dolgozik, mind1 járt hozzátették: kitűnő munkakapcsolatuk van a helyi pártszervvel, a tanáccsal.

Más előnyöket is említettek: a Község vezetői mindig közös nevezőn vannak, ha a lakóhely szépítéséiül, fejlesztéséről, társadalmi munka szervezéséről van szó; sokoldalt an foglalkozna* a reieg- politikávai; .példamutató a testületi élet; szoros a kapcsolat a környező településekkel ; eredményes a beire- és barátsági munira is.

Mindezek, hallatán keres um nivg másodszor Papp üyuiat: adja meg a kulcsát az ereumenyeirnek. tíesze»ge.é- sünket a kapcsolatosára! kezdte.

— Ha egy-egy községben

az eredményekről beszelünk, nem Lehet szétválasztani, hogy ezt vagy azt a népfrontDizou,- sag érue el. Önállóan nem lehet »világraszóló-“ -eredményeket produkálni. A balatomei- lei községi népfront bizottság munkáját 1975-ben értétreite utoljára a helyi pártbizottság. Akkor elhangzott: a testületnek sokoldalúbban kell foglalkoznia a rélegpolitilrával. Talán fel sem tűnik ennek szegényessége, ha nem irányítják rá a figyelmünket. Ezzel a segítséggel azonban .ma már ezt is eredményesnek, jónak mondhatjuk. l

— Hogyan mérhető ez?

— Sok jele van. A leglényegesebb: megalakult az értelmiségi klub. Tagjai szervezték példám azt a fórumot, ahol a közsegfej esi lésről volt szó, s ahol a válaszadók között ott volt a község összes vezetője.

A klub tagjai felajánlották: társadalmi munkában megtervezik a leiiei általános iskolát. Azt is mondhatnám, hogy ez már gazdasági hasznot jelent. lermészetesen nem ez a klub tevékenységének egyedüli célja. Tartalmas programokat szerveznek, az egyik alkalommal például Kodály Zoltánról hangzott el előadás.

— Hogyan lehet a népfront- bizottság munkáját jól szervezni?

— A pártbizottság azon a véleményen van, hogy konkrét feladatok alapján. Ennek megfelelően tőlük is konkrét feladatokat kapunk. Azután olyan célokat kell kitűzni, melyeknek elérése mindenkinek az érdeke. Ilyen például a köztisztaság, a község virágo- sítása, parkosítása. Az első alkalommal a tanács ingyen adta a palántákat a lakosságnak. Ma már népszerű ez a kezdeményezés, mint ahogy széles visszhangra talált az is: mindenki tartsa tisztán az utcát a portája előtt. Ebben az évben 700 ilyen felhívást kézbesített a posta a község lakóinak. Jó néhány utcában már látható az eredmény. Második éve rendezzük meg a tisztasági falunapot, az úgynevezett lim-lorn akciót. A vállalatok teherautókat adnak kölcsön a háztartási hulladék elszállításához.

Visszatérünk a munkakapcsolatodra. Amikor például e lialaum’elléhez tartozó Rád- pusztán részfalugyűlést szervezett a népfront, ott voltak a tanács vezetői is. Elhangzott

olyan panasz is. hogy rossz a közlekedés, még orvoshoz sem tudnak eljutni. A felszólalással foglalkozott a HNF megyei bizottsága is: eredményeként ma már nincsen erre panasz, mint ahogy megoldódott a gázellátás is.

— A szép eredmények mellett bizonyára vannak gond- jdik is.

— Vannak. Nem megoldott például a szemétszállítás. Annak ellenére hogy a tanács szerződést kötött a fonyódi településtisztasági és szolgáltató vállalattal. Egyelőre mégis rendszertelen ez a munka, s ez nem vet jó fényt a turistákkal telt balatoni községre. Tovább javítható a népfront- bizottság munkája, ötven tagja van a' testületnek, természetes. hogy nem mindenki egyformán aktiv. Más elfoglaltságuk leköti az idejüket, az energiájukat. Az ilyen bizottsági tagokat — minden neheztelés nélkül — személyesen is felkeressük, s feltesszük a kérdést: tudna-e aktívabban

] dolgozni? Nem biztos, hogy J vállalja. A község lakói között azonban sok olyan van, aki i szívesen részt venne a közéleti munkában. így megnyílik előttük a lehetőség, s jobb 'esz a testület munkája is.

Képletesen szólva »belonkemény alapon“ dolgozik a balatonlellei községi népfront- bizottság Az általuk szervezett társadalmi munkák legújabb eredményei: egy nagy méretű fapavilon betonalapja az óvodában, az iskola kerítésének betonoszlopai. Az önkéntes munkában egymás mel- 1 lett dolgozlak a tanács, a nép- ; frontbizottság és az' említett I intézmények vezetői, a ve- I gyesipari szövetkezet szocialista brigádjai.

Még egy adalék: az ötven tagú bizottság minden tagja 50 óra társadalmi munkát vállalt úgy, hogy mindegyikük további öt embert szervez be ebbe a mozgalomba. Ez egy évben 15 ezer óra társadalmi munkát jelent. Helyesebben : a szép eredmények egyik biztosítékát.

Mészáros Attila

Szerelünk barátkozni

Az ötlet két egymástól távoleső dolog véletlen összejátszásából született. A kaposvári Kisfaludy utcai iskola hatodikosai oroszórán a könyv száraz szövegét helyzetgyakorlatokon »dramatizálva« játszották el. Tanárnőjük pedig otthon, a kislámpa fényétől a falra vetődő árnyékokat képzelte el mozgó figuráknak. Ebből' lett azután a ;hatodik bések árnyjáték csoportja. Akkor még nem is gondolták, hogy a megyei szemlén majd aranyérmet nyernek, csak a maguk szórakoztatására játszottak.

A ki feszített lepedőn rajzfilmként pereg á történet. A hátulról megvilágított figurák életre kelnek. Színes virágok járják a táncot, megmozdulnak az otthon olvasott mesék. Valaki furulyázik, szép hangú gyermekkórus énekel, képze- letmozaikból összevarázslódik a virágének a verssel, látjuk a leírt történetet. A buta kisegér meséje közben a refrén »bejön« a nézőtérről. Cérnahangok kiáltják együtt a szöveget a szereplőkkel. A gyerekek önfeledten nevetnek, sírásra görbül a szájuk, aggódnak. elkomolyodnak.

Vége a csodának. A paraván mögül elöbújnak a láthatatlanok. Kezükben papírból, farostlemezből kiszabott állatokkal, zeneszerszámokkal, örülnek a tapsnak. Azután átalakítják a »színpadot«.

Fölhangzik a nagy sláger, modern tánc-árny jelenik meg. »Élő bábozás«. Tátott szájjal figyelik a kisebbek. Nahát! Jé!

Valami történt itt. Egymásra nézünk a tanárnőkkel, és csak pár perc múlva zökkenünk vissza felnőtt mivoltunkba, amit fél óra alatt egy kicsit elfelejtettünk.

Hallgatpm Szabó Gézánét, a csoport vezetőjét:

— Közepes képességű osztály a miénk. A tanulásban nem tudtunk »világraszóló« eredményeket fölmutatni. De azt hiszem, ez nem is annyira fontos, amennyire ma hajszolják, Sokáig gondban voltam, hogy mivel tudom jobban összehozni a gyermekeimet, hogyan tudom megértetni

velük, öle sem »kisebbek« a kitűnőknél. Mert ez nagyon fontos. Önbecsülést, a sokszor emlegetett sikerélményt beléjük plántálni. Ezzel az árny- játékkal, úgy hiszem, sikerült. És nekem is sokat jelent. Szeretek rajzolni, szeretek szórakozni, egy k'csit gyereknek is szeretek lenni. Nagyon sokat kapok a gyerekektől.

Húszon ültünk körben. Egy másik tanárnő jött arra. A gyerekek odakiáitották:

' — Tetszik látni, megint együtt van a mi kis családunk!

Sorra kérdezgettem őket mindenféléről. Az egyik kislány botladozó válaszát idézem : '

— Szeretünk egymással lenni. Itt a bábozásnál együtt van az osztály, ürömmel játszunk, meg jó, ahogyan a kisebbek is örülnek. Érdekes ám! A magyartanárnőnk csodálkozik, hogy még mindig szeretünk mesét olvasni.

— Ki mit szeret még?

— Játszani, focizni, olvasni ... Beszélgetni, a társaimmal lenni, vitatkozni, barátkozni . ..

És megint beszélgetni, a társaimmal lenni, vitatkozni. Válaszadás közben kisegítik egymást, együtt drukkolnak az éppen beszélővel,' szólnak; most te mondd, most meg te.

— Az eredmény hogyan mérhető? — kérdezem a tanárnőtől.

— Amióta bábozunk, fejlődött a beszédkészségük, csiszolódott ’ a logikájuk. Ezt a kollégáimtól hallottam, órák után. Munkát kaptak a »gyengébbek«- is. Fegyelmezettebbek, összeszedettebbek az addig elkalandozó, szétszórt gyerekek. Jobban segítik egymást. A szerepeket maguk osztják fel, abban is ők döntenek, hogy ki melyik bábot készítse, ha hiányzó van, akkor a »beugrásokról« is ök készítenek tervei, együtt • tanulják be a szerepet. Önállóbbak lettek más területen is.

— És a fogadtatás?

— Amióta látják az ered- j ményeket, a felnőttek egyre j inkább segítenek. Említettem,

hogy a kollégák óráit is köny- j nyebbé teszi a kis társaság I fejlődése. Ezért támogatnak I minket. A szülők sokszor kér- l deztek már így: mi történt,

I hogy az ő rossz fiúk, lányuk I megtáltosodott?

A »szakmái« fogásokról is beszéltünk. Hogyan lesz még jobb az árnyjáték? Tervezgetnek, jobban mozgatható bábokat. kevesebb szöveget és több cselekvést, mert a mozgás, az árnyak »élete« a legfontosabb. Figyelik a közönséget, ahol közbeszólnak a gyerekek, az jó. Az »élő báb« még csak kísérlet, de lesz belőle valami. És a legfontosabb:

— Én a kistestvéremet már tanítgatom.

— Van egy húgom, ide jár az iskolába, ő majd folytatja, ha mi ».kiöregszünk«.

— Továbbra is sokat olvasok, mert itt szerettem meg a könyveket.

Valami történt ebben a bábos csoportban. És szereplésükkor a felnőttekkel, a gyerekekkel is. Még szeretnek mesét olvasni. Szeretnek adni valamit. És nem tudják pontosan, miért olyan nagyon fontos, amit elkezdtek. Tanárnőjük felnőtt magyarázatát fordítják le a maguk cselekvő gyereknyelvére.

— Tudja, ez a legnagyobb baj, hogy sokan nem törődünk a gyerekekkel igazán. Az anyagot leadtunk, a kötelességünket elvégeztük. Száraz »mesterséggé» válik a pedagógus hivatás. Nem mindig önhibánkból. De csak mi tehetünk ellene.

I.uthár Péter

SZAPUDI ANDRÁS

POFONOK

Egy ifjúsági vezető naplójából

Hogy tényleg húsz-harminc kilométereket biciklizett vagy gyalogolt nap-nap után, amikor a pártot szervezte, hogy valóban ő volt-e az egyetlen a járási págl titkárok közül, aki föl mert szólalni a padlássöprő beszolgáltatás ellen a megyei pártértekezleten, és hogy tényleg emiatt váltották-e le és küldték gazdasági vonalra ... Ma már ezen is röhögök, hogy ilyeneken rágódtam, ma már csak olyankor támad bennem valami érthetetlen csönd, ha nagyapámra gondolok. Olyankor gabonaillatot érzek, és sírás kaparja a torkomat. Kilencvenegy éves korában halt meg, a temetésén ott volt az egész falu. Mindenki tudta, hogy vallásos volt, hogy az utolsó kenetét is föladta rá a pap, és hogy a kisöreg azt is meghagyta, hogy melyik szenténeket énekeljék a temetésén. Erre nem került sor. mert a családnak esze ágában sem volt teljesíteni a kívánságát, recsegő hangú, rezgő szemüvegű tanácselnök sorolta tizen- kilences »érdemeit«, s valami iszonyúan hamis fúvószenekar csindadrattázptt a sírjánál. Szörnvű volt, elhiheted. Mindegy. Jött a középiskola. Tényleg mindenféle szempontból más volt, mint az általános suli. Az első órára bejött egy vizenyős szemű, hullámos hajú, kábé harmincas tanár. Bemutatkozott, hogy ő a mi osztályfőnökünk, egyébként • matematikát és fizikát fog tanítani.

— A gimnáziumban, és különösen ebben a gimnáziumban — mondta, minden szót

hangsúlyozva — magasak a követelmények. Itt semmi más nem számít, csak a tanulmányi eredmény. Engem nem érdekel, hogy ki kicsoda, hon- nét jött, mi a kedves papája. Engem csak a tudás érdekel. Szigorú vagyok, de törekszerrj a munka igazságos elbírálására. Senki sem élvez nálam kiváltságokat, és senkire sem pikkelek. Aki jelesre tudja a matematikát az jelest kap, aki elégtelenre. az megbukik. Megértettük?

Amikor azt mondta, hogy nem érdekli mi a kedves papa, úgy éreztem nekem szövegel. Persze, több mint valószínű, hogy beképzeltem, hiszen akkor még nem ismerhette az osztály tagjait. Mindegy. Állok elébe, gondoltam, legyen akármilyen magas a- követelmény, megpróbálok majd helytállni. Inkább fogjanak szigorúan, minthogy kivételezzenek velem. Es tényleg. A krapek igazat mondott. Semmi sem számított nala, csak a tudás. Senkiért sem lelkesedett, és senkire sem haragudott. Hűvösen írta be a jelest is, az elégtelent is. Nekem imponált. Iszonyúan hajtottam. Év végére kitűnő lettem, az évzárón nyilvános dicséretet kaptam a diritől és jutalomkönyvet. Shakespeare drámáit díszkötésben. Ennek ellenére valami nem stimmelt nálam. Az évzárón úgy éreztem magam, mint akit szét- trancsíroztaik. Talán egy kicsit kipurcantam az utolsó hónapokban, gondoltam, majd összeszedem magam a nyáron. De ahogy ültem, és hallgal- Uwn «z igazgató beszédét, egyre határozottabban éreztem, hogy még eg.v ilyen évet én nem tudok végigcsinálni, és egyáltalán, ha arra gondoltam, hogy tankönyvek vannak a világon, kivert a veríték, és hányingerem tamadt. Támolyogva mentem haza a jutalomkönyvvel, és soha semmi nem idegesített annyira, mint akkor a szüléim öröme. Hidd el, ma sem tudom, mi történt velem, talán tényleg kipurcantam a tanulásban, bár év köziben sohasem éreztem, hogy különösebben fáraszt. Egyszerűen : mindenből elegem volt. Nem tudtam, mit akarok, mihez volna kedvem, csak azt éreztem, minden idegesít, ami eddig vaz életemhez tartozott. Hogy bárki szól hozzám a családban, már a plafonon vagyok, hogy rühellem a lakásunkat, a könyveimet, a barátnőimet, az utcát, amelyikben lakunk, ugyanakkor minden jó, megnyugtató, ami nem a megszokott, otthonos világhoz tartozik. Ismeretlen utcaképek, tájak, arcok után vágyódtam, s valami ismeretlen, nyugis, ahogy esik ügy pufta- >nik életmód uian, ma semértem mi jött rám akkor, elhiheted. A vesztemet éreztem. Végignyüglődtem a nyarat, de amikor elkezdődött a suli, egy ideig úgy éreztem, szép lassan helyreáll bennem a régi rend, és a kitűnők önérzetével ültem be minden reggel a pádba. Aztán valamelyik délután összefutottam egy csajjal, akit még az általános sunool ismertem. Egy ideig a barátnőm is volt. Császkáltunk a városban, dumáltunk mindenféléről: régi barátnőkről, srácokról, a suliról. Jól éreztem magam vele, mert régen láttam. Nem volt kedvem hazamenni, húztam az időt, javasoltam, hogy üljünk be egy cukrászdába. Azt mondta, muszáj mennie, mert várja a galeri. De ha van kedvem hozzá, elkísérhetem. Lemegyünk a íplyoparlra, a püspökvár ala.

(Folytatjuk)

Kaposvár és Barcs között

Piros tárcsa a magasban

Aggasztó képet mutat a közúti baleseti statisztika a nagyatádi járásban. Tavaly 76 személyi sérüléssel végződő baleset történt, ebből 11 volt halálos. S az év első negyedében a tavalyi eggyel szemben 3 volt a halálos végződésű karambol.

Az útirány Kaposvár—Barcs. Ám elsősorban Nagyatád és a város környéke a cél, ahol Kovács Csaba őrmester és Posta László tizedes a közlekedésrendészet munkatársai a forgalmat ellenőrizték. Útközben gyakran emelkedett a piros tárcsa a magasba. S kezdetben úgy látszott: nem lesz a rendőröknek tennivalójuk, rendben voltak a menetlevelek, a járművezetők fegyelmezettek, a szabályokat betartva közlekedtek, a járművek állapota, fölszerelése is megfelelt a KRESZ előírásainak. Korai volt azonban az öröm...

A segédmotorosokkal sok a baj: Nagyatádon két vezetőt is

— Magyar József helybeli és Magyar Tibor kéthelyi lakost

— kellett figyelmeztetni, mert a járművek világítása rossz volt. Ezeken kívül még több kismotornál volt hasonló probléma. Vezetőik nem nagyon ügyelnek az irányjelzés időben történő és pontos alkalmazására. s ez könnyen válhat tragikussá. A bolhási Frank József, a nagyatádi Illés József motorkerékpárosokat azért figyelmeztették, mert nem volt náluk a vezetői engedély.

Két utas ül a tehergépkocsin lévő kűtgyürűk tetején. Egy hirtelen’ fékezés — történt már hasonló eset — és a bajt már nem lehet elkerülni. A Volán’ 13. sz. Vállalat gépkocsivezetőjének. Balogh Imre lábodi lakosnak ezt illene tudnia, hiszen hivatásához tartozik. A helyszínen megbírságolták.

Egy , másik Volán-gépkocsit azonnal kivontak a forgalomból. Érthetetlen, hogyan engedhetlek ki ilyen járművet a közúti forgalomba. A kézi- és a láblék is hasznalhat-allan

volt, az ajtót dróttal kötötték be. A vezetőt, Dubli János csurgói lakost nem illeti dicséret, amiért ilyen járművel hajlandó volt részt venni a közúti forgalomban.

Sok baj van a rakodó, illetve a kisegítő személyzet szállításával. Kis István, a Rinya- és Dombómenti Vízgazdálkodási Társulat kotrógépével tartott Nagyatádról Böhönyére. A gép oldalán, olajos kannák tetején. -ült a kisegítője, kanyarodáskor ő segít a forgalom irányításában. Erre a hatalmas gépnél szükség van. A, személyszállítás azonban szabálytalan. Az utas kénytelen volt gyalog folytatni útját a gép mellett.

Nemcsak a kismotoroknál volt baj a világítással. Dom« bóvárról jött a MÁV személygépkocsijával Nagyatádra Tá- los János, s a helyszínen fizette ki a »tanulópénzt«. Nem sokkal később Szabó Béla kaposvári lakos járt hasonlóan, mert tehergépkocsiját lakott területen egy »kissé« gyorsabban — 70—80 kilométeres sebességgel — vezette.

Többen parkoltak szabálytalanul: á porrogszent királyi Szabó Attila járművével a nagyatádi vasbolt előtt a járdán — ő helyszíni bírságot fizetett —, Herbók László helybeli lakos pedig a forgalommal szemben állt. Öt csak figyelmeztették.

Jó néhány járműnél láttunk veszélyesen megkopott gumikat, többnél hiányzott a felszerelés: a visszapillantó tükör, az egészségügyi láda; több járművezető a menetlevelet felületesen töltötte ki.

Apróságok — mondhatná bárki, hiszen ezekből nem történt, s igen ritkán történik baleset. Az apró szabálytalanságok »szülik« a nagyobbakat, s ha szemet hunynának fölöttük, akkor nem lehetne eredményesen küzdeni a súlyosabb, esetleg tragikus következményekkel járó balesetek megelőzéséért.

bz. I*