Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-17 / 141. szám

Szuggesztopédia avagy nyelvtanulás sikerélménnyel Á tanár a boltokat járja Az trtŐbbi időben egyre töb­ben fáradoznak az eddig ne­hezen bevehető várnak, az idegen nyelvnek a meghódítá­sával. Sokan tanulnak nyelvet: önállóan, csoportosan, audio­vizuális és intenzív módon. Egyesek türelemmel, szorga­lommal, mások többször, majd végleg abbahagyva. A feladat: minél rövidebb idő alatt elsajátítani egy (vagy több) idegen nyelvet. Két évvel ezelőtt hallhat­tunk először a legújabb és ed­dig leghatásosabbnak ígérke­ző módszerről, a szuggeszto- pédiai nyelvtanulásról, me­lyet a bulgáriai Lozonov pro­fesszor dolgozott ki munka­társaival- Az azóta többszörös kontrollnak alávetett nyelvta­nulási módszer többek között a gyorsaságra, az intenzitásra alapoz, és nem hagy figyel­men kívül olyan régen fölfe­dezett lélektani jelenségeket, mint a sikerélmény, a gátlá­sok leküzdése. Nagy szerep jut a zenéneik. Am ahogy ezt terjesztői és a tanfolyamon részt vevők állítják: nincs benne semmi misztikus. Erről győződhetett meg az a tizennégy hallgató is, aki — vidéken elsőként — vett részt a szuggesztopédiai angpl nyelvtanuláson, és a héten fe­jezi be a huszonöt napos, na­pi négyórás elfoglaltságot je­lentő tanfolyamot. Az MTESZ megyei szerveze­te vállalta a tanfolyam szer­vezését. Vezetője Gulyás Zsig- mond, a Munkácsy Mihály gimnázium angoltanára; an­nak a hat pedagógusnak az egyike, akik elsőként ismer­kedtek meg hazánkban ezzel a módszerrel. Megjelent az oktatási mi­niszter utasítása: a jövő tan­évtől egyéves iskoiaélőkészítő foglalkozásokat szerveznek az óvodába valamilyen ok miatt nem járó, ötéves gyermekek­nek. Az iskolaelökészítőket minden évben október 1-én kezdik és május 31-ig kell be­fejezni. A foglalkozások teljes időtartama 192 óra. Hetente két alkalommal 3—3, vagy há­rom alkalommal 2—2 óra el­osztásban tartják az iskolák­ban vagy az óvodákban; vagy hely hiányában egyéb, a ne­velés-oktatás céljaira alkalmas helyiségekben. A leendő első osztályos kisgyermekekkel egy vagy két tanító, óvónő foglal­kozik. A gyermekek általános is­kolai tanulmányokra való fel­készítése ingyenes. A szüksé­ges eszközöket, felszereléseket biztosítják részükre. Az óvodahálózat fejlődésé­vel, az óvódás gyerekek szá­mának növekedésével egyide­jűleg figyeltek föl a szakem­berek arra, hogy az óvodába valamilyen ok miatt nem já­ró gyerekek egy része nehe­zebben barátkozik meg az is­kolával, a gyermekközösség- gel. Ez érthető is, mert bár­milyen gondos szülői foglal­kozás sem képes helyettesíteni a gyermekközösség hatásait. Ezeknek, a nehezebb iskolai indulásiból adódó hátrányok­nak a leküzdésére 1970-ben indították meg a háromhóna­pos, és 1973 szeptemberében az egyéves iskolaelőkészítő foglalkozások kísérleteit. Be­bizonyosodott, hogy elsősorban az egyéves, 192 órás előkészí­tőitön a gyerekek lemaradása még az iskolába lépés előtt kiegyenlíthető vagy jelentő­sen csökkenthető. A tapaszta­latok összegezése után, a fog­lalkozások végleges program­jának kialakításánál figyelem­be vették, hogy 1978-tól élet­be lép az általános iskolai ne­velés és oktatás terve. A 192 órás program számol ezzel, il­letve az új nevelési és okta­tási terv is feltételezi, hogy a kis elsős részt vett óvodai vagy szervezett iskolaelőké­szítő foglalkozásokon. Az iskoiaélőkészítő foglal­kozásokon a gyerekek értelmi képességeit, beszéd kepessé­— 1975-ben foglalkozott elő­ször a televízió a módszerrel, két alkalommal. Én mindkét adást láttam, és rendkívül föl­lelkesített az, amit ott tapasz­taltam. Amikor erre lehető­ség nyílt, magam is jelent­keztem a tanfolyamra, és na­gyon örülök, hogy már Kapos­váron vezethetek ilyet — Tulajdonképpen mire épít ez a módszer? — Többek között az inten­zitásra. Napi négy óra egy­más után, kihagyás nélkül, nagyon élénk bevésést ered­ményez. Továbbá : fesztelen légkör kialakításával, gyakran játékos, versenyszerű, zenés beszélgetésekkel olyan köze­get teremthetünk a hallga­tóknak, amelyben könnyen ol­dódik az a gátlás, mely az idegen nyelven való megszó­lalást akadályozza. Ez ugyan­is mindenfajta nyelvtanítás­nál akadályozó tényező. A ta­nuló attól való félelmében, hogy rosszul mond vagy ejt valamit, nehezen szólal meg. Ha ehhez feszült légkör járul, még inkább így van ez. Naoy szerep jut a tanár átadó, szug- gesztív képességének. — Milyen eszközökkel szün­tetik meg a nyelvi gátlást? — Legjobb módszernek a szituáció, a szerepjáték lát­szik. A hallgatóknak kiosztunk egy nevet, egy helyzetet, abba élik bele magukat, abban pró­bálnak megszólalni. Sikerrel. Az első tanfolyam részve­vői egy kivételével a kapos­vári Mezőgép Vállalat dol­gozói. Az igazgatóval, Boros Józseffel az élen azok járnak a tanfolyamra, akiknek mun­güket, valamint az érzékszer­veket és mozgáskészségüket meghitt légkörű, vonzó, vi­dám, játékos keretek között fejlesztik. Ugyanosak cél a helyes magatartási és a leg­fontosabb egészségügyi szo­kások alakítása, a közösség­ben való együttélés, a szelle­mi és gyakorlati feladatvég­zés, a közős játék alapvető jártasságainak elsajátítása. Egy-egy csoportban a váro­sokban 20—25, a községekben 15—20, kisebb községekben és településeken 10—15 kisgyer­mek vesz részt. Ahol nagyon kevés az iskolaelőkészítőn részt vevő gyermekek száma, mint például a tanyákon, ott sajátos módon szervezik meg a foglalkoztatásukat. Fontos cél, hogy valamennyi ötéves, — Megyek vissza a tarlóra. A társaim ebédelnek. Néznek rám, mi hírt hozok, de én csak intek, egyetek nyugod­tan. Magam is eszem néhány falatot, pedig a torkomat mintha kemény marokkal, szo­rongatnák. Aztán megmon­dom: még ma be kell vonul­ni. Néznek rám hitetlenkedve, a kaszák a tarlón hevernek. Akiknek be kell vonulniuk, szólok nyomatékkai, velem jönnek. A többiek folytatják az aratást. Mert a gabona azért nem maradhat lábon ... Senki sem akart tovább ka­szálni. Nagyapa Pozsonyba utazott, fölvette az egyenruhát, s ha­marosan indult a frontra. Az állomáson énekeltek a kato­nák. A százados felesége ki­kísérte az urát, és rózsát osz­tott a legényeknek. A rózsa elég gyorsan elhervadt, emlé­kezett a nagyapa, a százados urat pedig a legelső ütközöt- ben szíven lőtték. kájukban szükségük van az idegen nyelv ismeretére. A tandíjat, amely személyenként 25000 forint, a vállalat fizeti. — Nagyszerűen beleillik ez a program az oktatási ter­vünkbe — mondta az igazga­tó. — És valóban szükségünk van a nyelvtanulásra. Én főb­bek között azért jelentkeztem erre a tanfolyamra, mert bár beszélek németül, egyre gyak­rabban van szükség az angol­ra, és nagyon zavar, ha a kö­rülöttem tárgyalókat nem ér­tem. — A tanfolyam végeztével úgy érzik, érdemes volt? — Feltétlenül, de hallgassa meg a foglalkozást, tapasztal­hatja. Meghallgattam egy részét. Gulyás Zsigmond természe­tesen csak angolul beszélt. Amikor kérdezett, társalgóit, mindenki értette, akinek mon­danivalója volt, szabadon mondta. Könnyen, valóban gátlás nélkül szólaltak meg. Igaz, a kezükben levő tan­anyag nem szavakat közöl, hanem kifejezéseket, egész mondatokat tanít. Végezetül megkérdeztem a tanfolyam vezetőjétől : — Eszerint a nyelvtant tel­jesen mellőzik? — Nem. Minden harmadik foglalkozáson elmélyítjük el­méletben azt, amit gyakorlat­ból már tudunk. Megmagya­rázzuk, tudatosítjuk. — Magyarul? — Nem, angolul. — Mikor indul a következő kurzus? — Június 27-én. óvodába nem járó gyermek ve­gyen részt iskolaelőkészítő foglalkozáson. Az iskolaelőkészítők felté­telezik az iskola és a szülői ház kapcsolatát, együttműkö­dését. A szülőket szeptember­ben értekezleten tájékoztat­ják a pedagógusok a szerve­zési és tartalmi tudnivalók­ról. A szakemberek hasonló együttműködést képzelnek el, mint amilyen az 'óvódások szülei és az óvónők között megvan. Azt javasolják tehát a szülőknek, hogy amint al­kalmuk adódik, érdeklődje­nek, tájékozódjanak gyerme­keik képességeiről, fejlődésé­ről, szülői, nevelési tenniva­lóikról. — Nagyapa! — szólalt meg valaki a tömegből, — mesélje el, hogyan sebesült meg? — Rajtaütést terveztünk — mondta. — Amikor elhang­zott a vezényszó, ordítva ro­hantunk az erdőbe, fától fáig bukdácsoltunk. Ellenséget se- holsem láttam, de egyszer- csak észrevettem, hogy rajtam kívül már csak egy katona támad, az is egy földim. Kocs- máros volt a szomszéd község­ben, a mozgósítás rnásnapján együtt indultunk Pozsonyba a hajnali vonattal. Nem kéne nekünk is visszavonulni? — szólalt meg a földi, de akkor én még igen bolondul hittem, hogy a magyarok becsületéért kell elfoglalnunk Szerbiát. Nézd, komám, mondtam, ha a sors úgy hozza, ittveszek, de én vissza nem vonulok. Men­tem tovább. Egyszercsak elvá­gódtam., Na, komám, mond­tam a kocsmáménak, nekem most mindjárt végem lesz. Agyonlőttek. Dehogy lőtték így évzáró után nagy a felfordulás a nagyatádi is­kolában, mesterek dolgoznak többfelé. A nyelvi kabinetben ülünk le beszélgetni Tamás Lajossal. Sokáig készültem er­re a találkozóra, s most még­is olyan nehezem teszem föl a kérdést a napbarnította, markáns arcú testnevelő ta­nárnak: mi vonzza a propa­gandista munkában, s hogyan válaszol a hallgatók kérdései­re a kereskedelmi pártszerve­zet tagjainak tanfolyamain. Mosolyog a kérdésen, talán már más is megpendítette ezt. — A feleségem kereskedő, szocialista brigádvezető jó pár éve, boltvezetőhelyettes és párttag is. így rengeteg a kö­beszédtémánk. Most már tizenöt éve vagyok pártpropa­gandista a kereskedőknél, így azután érdeklődöm a kereske­delem iránt. Gyakran megesik, hogy ha kevés a vásárló, be­szélgetek a dolgozókkal. Sok anyagot tudok összegyűjteni, sok egyéni problémát megis­merek, amely társadalmi gon­dokkal is összefügg. Ezt az­után felhasználom a foglalko­zásokon. Téma volt például a demokratizmus, a kapcsolat a vezetőkkel. Ügy éreztem, hogy a szokásosnál kisebb volt az aktivitás. Elmentem a boltok­ba, és sokkal több gondot rrtegemlítettek. Erre visszatér­tünk a következő alkalom­mal. Ilyenkor az sem baj, ha elhalasztjuk a tervezett té­mát, a legfontosabb, hogy tisztázzuk a félreértéseket. — Ez a viszony sokat ad a hallgatóknak is. — Igen, az a fontos, hogy a mindennapi életben megtalál­jam a hangot, s akkor nem úgy néznek, mint foglalkozás­vezetőt, hanem mint beszélgető partnert. Így lehet feloldani a légkört is. Szóba hozok pél­dául olyat, amit itt-ott hallot­tam, s olyan parázs vita ke­rekedik, észre sem veszik, hogy az anyagról van szó. Kü­lönösen örülök, hogy sikert ér­tem el a szemléltetéssel. Sze­rintem hiába beszélek Viet­namról, ha valaki nem tudja, ' hogy hol van. Így a központi­lag megjelent gazdaságpoliti­kai térképektől az iskolai esz­közökig mindent felhasználok. Ügy belemelegedett a témába, hogy példát példa után mondott. Mindegyik azt bizonyította, hogy nem iskolát »játszik«, nem az sarkallja: hátha beállít egy oktatási el­lenőr. Azt tartja: nagyon fon­tos az érdeklődés fölkeltése. így azután hol egy újságcikk­re, hol egy könyvre hívja fel a figyelmet. A foglalkozásokat a Rinya Áruházban tartják, a boltosok a pultokon, összegöngyölt sző­nyegeken ülnek, mert egyelőre nincs megfelelő helyiség. Hiányzó alig akad, mindig szí­vesen mennek el a párttagok és a pártonkívüliek a szemi­náriumokra. Más lenne a klubszerű foglalkozás, ahol agyon, vigasztalt a földi, és megpróbált fölemelni. Nem si­került. Elvette a puskámat, én aztán úgy ahogy bekötöztem magam, és elkezdtem hátra­felé kúszni. Kórházba kerül­tem, később egy kis szabad­ságot is kaptam. De még nem tudtam rendesen járni, ami­kor újra beosztottak a frontra indulók közé. Főhadnagy úr, szólítottam meg az intézkedő tisztet, miért nem hagyják, hogy tisztességesen meggyó­gyuljak? Ilyen állapotban har­colni gyalázat a hazára nézve. Hiába volt minden szó. Men­tem. De megmondom úgy, ahogy volt, ebből az esetből tanultam. Nem bíztattam én ezután senkit a vitézkedésre. Magam is úgy hősködtean, bogy az otthon hagyott hat gyerekem lehetőleg ne jusson árvaságra. ... Igen. Gyönyörűen beszélt és igazul. Azon, hogy nem ; akart hős lenni, néhányan ne­vettek. Pedig nem tréfának' szánta. Amikor az otthon ha­gyott hat gyerekét említette, kijöttek a könnyei. Miért cso­dálkozol megint? Mondtam már, hogy ennek a napnak minden percére emlékszem. Minden szóra, mozdulatra, arckifejezésre. Hidd el, nem véletlen. — No, ée mi történt tizen­kilencben ? — érdeklődött az újságíró. kéznél van a rádió, magnó, le­mezjátszó. A városi pártbizott­ság titkára egyszer azt mond­ta erre tréfásan: »Türelem, nem kell mindjárt egyetemet csinálni.« Ő persze nem olyan, hogy lemondjon egy-egy szép elkép­zeléséről. Minden társadalmi munkáját — az úttörőcsapat vezetését, a munkásőr sza­kasz parancsnoki tisztét, az at- létaedzőséget — lelkiismerete­sen végzi. A családból hozta magával, mbzgalmi ember az édesapja is. S most már to­vább él ez a hagyomány: a nagyobbik lánya KISZ-titkár a pécsi orvostudományi egye­temen. Húszéves volt, amikor párttag lett. Az ellenforrada­lom után járási úttörőtitkár­ként tevékenykedett, s tizen­egy éve tanít az általános is­kolában. Nagyon tetszett, ahogy a szervezett oktatás fe­gyelmező erejéről beszélt. Mindig beiratkozott hol szak­mai, hol politikai iskolába. A munka mellett végezte el a főiskolát, az esti egyetemet. Most éppen filozófia szakosí­tóra jelentkezett Kaposváron. Az ^Országos Műemlékvé­delmi Felügyelőség irányítá­sával helyreállítják a csesz- neki várat. A munkák során új, eddig feltáratlan faiak is eiőkerültek. Már megerösí­Március végén hangzottak utoljára áriák és színészek párbeszédei a prágai Nemzeti Színház színpadán. S most né­hány idényre az építészeké, technikusoké, építőmunkáso- ké lesz a főszerep. A nagy múltú színházat átépítik — — Forradalom volt — mond­ta nagyapa. — Persze — tett egy türel­metlen kézmozdulatot a ri­porter. — Takács bácsival mi történt... Mit csinált akkor? — Kaszáltam. Tizenkilenc nyarán harminc pár kasza su­hogott a nyomomban. A bér­lő földjén érett meg a búza, és akkor bizony senki sem tudta megmondani, kié lesz a termés. A bérlőé-e vagy a né­peké? Azt mondtam: akár a bérlőé lesz, akár a mienk, arassunk. A gabona semmi­képpen sem maradhat lábon. — Idesapám! — vágott köz­be legfiatalabb nagybátyám idegesen. — A direktóriumi tagságáról beszél jen ! — Ja? Hát beválasztottak a falusiak. Én ugyan nem voltam ott a gyűlésen, kinn dolgoztam a tanyán, sok volt otthon az éhes száj, nem hagy­hattam a munkát. Az az, igaz­ság, fiam, hogy én a direk­tóriumi tagságomról valójá­ban akkor szereztem tudo­mást, amikor a hanyi szél már csendőrtollakat lobogtatott. Szeptember elején, csépléskor, a szigeti szérűn. Az újságíró biztatóan bó­logatott. — Ez érdekes lesz —mond­ta. Az ősztől már a marxizmus— leninizmus esti középiskolá­ban is tanít, s az a távlati el­képzelése, hogy a szakosító elvégzése után az esti egye­tem hallgatóinak adja tovább a tudását. Nagyatádon jól ismerik, sze­retik és tisztelik Tamás La­jost. Üton-útfélen megállítot­ták és gratuláltak neki, ami­kor csaknem két évtizedes propagandista tevékenységé­ért megkapta az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Ilics József, a kereskedelmi pártalapszervezet titkára, na­gyon elégedett a . tevékenysé­gével. A helyiséggond is meg­oldódik hamarosan, s ez sokat javít a körülményeken. A hallgatók kívánságára az ősz­től a munkásmozgalom törté­netét tanulmányozzák a párt­oktatáson. Tamás Lajos ma csomagol, holnap Bulgáriába utazik. Az úttörőszövetség jutalmazta meg a nagyatádi iskola kiváló úttörőmunkájáért. tették a vár déli részének külső bástyáját és a keleti torony alsó részét. Jelenleg az északi fal és az udvar helyreállításán dolgoznak. s környezetében kultúrköz- pontot alakítanak ki. A színházépület külső arca a tervezett rekonstrukció so­rán nem változik. Belül vi­szont lényeges lesz a válto­zás. Átépítik a színpad hátte­rét és a színpadot. Korszerű színpadtechnikai berendezé­seket szerelnek fel. Újjáépítik a nézőteret is. Az eddigi 1200 ülőhelyet 1000-re csökkentik, hogy a nézők min­den helyről jól láthassák az előadást. A színház környezetében három épületből álló, úgyne­vezett areál épül. Az areál alatt néhány emelet mélység­ben garázsok lesznek — a színházlátogatók gépkocsijai­nak. Itt helyezik el a gázka­zánnal működő energetikai központot, a szellőztető beren­dezés gépházát, a transzfor^ mátorállomást és a színházi dekorációs raktárát. Az areál első épületének három szintjén kávéházat, ét­termet és szalonokat képeznek ki. A negyedik emeleten a színház klubhelyiségei kapnak helyet. Egy másik épületben hangverseny- és kiállitóterem lesz. A harmadik tömbben a Nemzeti Színház »üzemi« központja épül: nagy próbate­remmel, baletthelyiséggel, korrepetációs szobákkal. Eb­ben kap helyet az adminisz­trációs részleg is. A rekonstrukció és a kör­nyezetkialakítás hét évig tart. De 1983 novemberében, ami­kor a prágai »Nemzeti« ala­pításának 100. évfordulójáról emlékeznek, »a Vltava felett emelt arany kápolnában« — ahogyan Csehszlovákiában a nemzeti színházat szokták be­cézni — újra művészek lep­nek majd színre. S. M. Akik nem járnak óvodába Ju Iskoiaélőkészítő foglalkozások ötéves gyermekeknek SZAPUDI ANDRÁS P OFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából Lajos Géza Helyreállítják a csesznek! várat Újjászületik a prágai „Nemzeti” (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom