Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

Júniusi kánikula Ä meteorológiai jelentésekben mindig szerepel a meg­jegyzés: az évszakhoz képest öt-hat fokkal melegebb van. Ez az öt-hat fok a munkahelyeken sokkal többnek tűnik. Legföljebb azok örülnek a júniusi kánikulának, akik sza­badságra mentek. Helyettük azonban helyt kell állniuk azoknak, akik már voltak, vagy csak ezután mennek pi­henni. Milyen a munka a nyári forróságban? A minden­napi helytállásról szólnak ezek az írások. Két tűz között Horváth Lajos és brigádjá­nak tagjai elmondhatják ma­gukról, hogy Kaposváron ők vannak legközelebb a naphoz. A Kanizsai utcai építkezésen ők fedik be szigetelő bitumen- réteggel a háztetőket. Az épü­let tetején nem található ár­nyék, s az amúgy is perzselő meleget tovább fokozza a ven- tillátoros gázolajlámpa. — A bitumenes papírcsíko­kat úgy ragasztjuk le, hogy körülbelül 120 fokra hevítjük, így magától odaragad. Négyen dolgozunk itt fenn. Eddig már hat háztetőt fedtünk be, s ha végzünk, megyünk tovább a lakótelep új ABC-áráházára. Rekkenő hőség árad a for­ró padlóból, s a szomjúságot nem oltja a kémény árnyéká­ba rejtett kanna langyos vize. Ráadásul a hosszú nadrágot és a bakancsot nem szabad levetni, mert a megolvadó for­ró kátrány súlyos sérüléseket okozhat. — Meleg van, de a munkát el kell végezni. Ha már túl nagy a forróság, a déli órák­ban, abbahagyjuk, és inkább este dolgozunk tovább. Ami­kor megolvasztjuk, olyan for­ró a papír, hogy tojást le­hetne sütni rajta. Nem kelle­mes fölötte sétálgatni. Ilyen időben alig van étvágyunk. In­kább innánk állandóan, habár a ' kanna langyos vize nem igen csábítgat Nem izzadnak, a verejték még az első órában elpárolog a bőrükből. Hosszú lécekkel gördítik a fekete szalagot, amelyet most két hőforrás tü­ze hevít: a kályháé és a napé. Ötven fok a volán mellett A hőség álmosságot okoz, tompítja a reflexeket. A Vo­lán 13. számú Vállalatának gépkocsivezetőit próbára te­szi a kánikula. A vezető­fülke egyik ablakát ki kel­lett szedni valamennyi busz­ból, hogy elviselhetőbb le­gyen a hőség ... — A legrosszabb dolguk a csuklós autóbuszok vezetői­nek van — hallottam Hor­váth Józseftől, a kaposvári helyi járatú autóbuszok ál­lomásának vezetőjétől. Sza­vait alátámasztotta a hu­szonnyolc éves Vuncs György is. — Az én buszom öreg már, s bizony délutánonként ötven fok is van benne. Hiába húzza el az ember a hátsó ablakot, s engedi le az oldalsókat, akkor is tart a forróság. Néhány perce indultunk el, egyre melegszik a fülke. A fiatal sofőr atlétatrikóban ül a kormány mellett. Hom­lokáról gyöngyözik az verí­ték. Hajnalban kezdett, es­tig dolgozik. Ugyanannyi utat tesz meg a garázstól a garázsig, mintha Budapestre kellene mennie. Csakhogy a városban nincs autópálya, csupán útkereszteződés ... Horváth József mondta: — Eddig szerencsére egyetlen közúti baleset sem történt a hőség miatt, s a vezetők sem lettek rosszul. Csak kisebb fejfájásokat je­leztek. Igaz, nem ez az első nyaruk. A 11-es autóbusz, amelyen »vendége« voltam tVuncs Györgynek, visszaér az állo­másra. Leszállunk. Kicsava­rom az átnedvesedett inge­met, s elindulok egy kólát inni. Ö betér az állomásra egy pohár hideg szódára. Ha a kihordó szabadságra megy... Húszezer napilap sorsa pos-rét soron. Más újságot hoztak, nem azt, amelyikre előfizettek. Kicsi, s mégis na­gyon bosszantó dolgok ezek. — Hírlapkihondóink általá­ban jól ismerik a körzetet, ahova a lapokat viszik — mondja a hírlaposztály veze­tője. — Zöanük régóta dolgo­zik nálunk, jórészt fejből tud­ja, hova milyen lap való. Ki- sebb-nagyobb zökkenő akitor van, ha szabadságra mennek kézbesítőink, vagy — mint a Kapos-rét sor és környékének esetében történt — hirtelen megbetegednek. A helyettesek ilyenkor megkapják a részle­tes listát, de a kihordás jóval lassúbb lesz, és szinte elke­rülhetetlen, hogy föl ne cse­réljenek egy-két újságot. A helyzetet nehezíti, hogy a vá­rosban, az új negyedekben gyakran változnak az utcane­vek és a számozás sem állan­dó. Az újonnan épült emele­tes házakban pedig sok helyen még nincs név a levélszekré­nyeken, s ez lassítja a mun­kát. Gyakran voltak vitáink — a jogosan — mérges előfi­zetőkkel. Azt reklamálták, hogy hiányzik ez vagy az az újság. Hírlapkihordónk hiába bizonygatta, hogy kivitte a la­pot, az előfizető esküdözött, hogy nem kapta meg. Nem tudtunk igazságot tenni. Vé­gül rájöttünk, hogy a kereset­tebb lapokat — rádióújság, Nők Lapja,- Somogyi Néplap — gyakran kiemeli a szek­rényből a nevető harmadik— S tegyen igazságot, aki tud. — Nem észlelteit még a lapkihordóknál szándékos ha­nyagságot? — Az újságkihordás felelős­ségteljes munka. Itt pénzzel is kell bánni. Ezért jól meg­nézzük, kit veszünk föl. A kézbesítés zavarai — öt év tapasztalatai alapján mondom — főként az előibb említett okok miatt vannak. A jobb munkavégzésre anyagilag is ösztönözzük őket: a kihordott lapok száma után kapják a fizetést. Nem érdekük tehát, hogy rosszul dolgozzanak, s tömeges lemondásira kerüljön sor. Itt a nyár, az üdülési szezon kezdete. Ilyenkor na­gyon sokan veszik igénybe a posta szolgáltatását, és ideig­lenesen üdülőhelyre jelentik át előfizetett újságjaikat az olvasók. Ebből néha több a bosszúság, mint a haszon. Miért? — Nyaranta átlag 300 áfcje- lentéssel van dolgunk. Hat nappal az üdülés kezdete előtt fogadunk el átjelentési kérel­met. Miért a sok panasz? Az üdülőhelyeken ilyenkor na­gyon felszökik a lapforgalom, s csak kisegítőkkel lehet a munkát ellátni. A kisegítők­nek pedig ismét csak hiány­zik az ehhez a munkához szükséges tapasztalatuk. Cs. T. Növényvédelmi tájékoztató Károsít az amerikai fehér szövőlepke Csaknem 20 ezer napi­lapot és 23 500 hetilapot vár­nak reggelente a kaposvári ol­vasók. A sávházba és Topo- nánra, a belvárosba és' Ka­posvár külterületeire, emele­tes és családi házakba, szu- terénfoe és albérletbe jut el az olvasnivaló. Természetes­nek vesszük, hogy reggelre ott fehérük az újság a ládában, s felhorkanunk, ha hiányzik. A megyeszékhelyen csaknem ötven kézbesítőt alkalmaz a városi hírlaposztály. 38 állan­dó a város területén dolgo­zik, 7 a külterületeket járja, 3 tartalék és 4 Toponáron hordja az újságokat. A terület nagyságától függően ez négy- nyolc órai munkát jelent. Aki a belvárosban jár, lényegesen könnyebb a dolga. A sűrűn lakott övezetekben, a több szintes lakóépületek lépcsőhá­zában gyorsabb az újságok el­osztása. Igaz, az itt lakók jó­val több lapot járatnak, s az újságok mennyisége is több. A város szélén és a külterü­leteken viszont naponta majd a lábát járja le egyik-másik hírlapkihordó, olyan elszór­tan laknak az előfizetők. A lapkihordóval ritkán ta­lálkozik az ember. Munkáját jobbára csak akkor szokás emlegetni, ha hibázik. Ha nem találjuk az előfizetett la­pot a postaszekrénykében, hi­ányzik közülük valamelyik későn érkezik stb. Az elmúlt hetekben szerkesztőségünk­höz elég sok panasz érkezett ez ügyben. Karádi Lászlónét, a hírlap- osztály vezetőjét kérdeztük: — Miért nőtt meg a panaszok száma mostanában ? Visszakérdez: — Ez csak két körzetre volt jellemző, igaz? Valóban. A panaszok zöme a Kanizsai út és a Kapos-rét sor környékéről érkezett. Nap­ról napra hiányzott egyik­másik újság. Két-három na­pig nem kaptak lapot a Ka­A múlt héten beköszöntött erős fölmelegedés hatására az amerikai fehér szövőlepke lár­vakelése tömegessév vált, és a hernyófészkek folyamatosan jelennek meg megyénk min­den részén. A meleg, csapa­dékszegény időjárás kedvez a Szinte büntetés ilyen forró­ságban vásárolni. A levegő megreked a szűk helyen, s az izzadó vevők türelmetlenül .toporognak a sorban. Jó vol­na minél előbb kikerülni a friss levegőre. Az előadókra és a pénztárgépek kezelőire ilyenkor még nehezebb munka vár, hiszen türelmesen és le­hetőleg gyorsan kell kiszolgál­ni a vevőket. A 310-es csemegeüzlet dol­gozói naponta kétszer-három- szor is lehűtik magukat, há­tul a vízcsapnál — meséli Nagy Kár oly né, az üzlet ve­zetője. Odakinn a boltban dél­előtt csendesebb a forgalom, Kozma Józsefné eladónak va­lamivel könnyebb a dolga, mint a csúcsidőben. — Teg­nap délután itt a pult mögött 36 fokot mértünk. Áll a le­vegő. A pénztárgépnél Sóvári An­na ül. — Fárasztóbb a mun­ka, nehezebben telik a nap. Tévedni persze ilyenkor sem szabad. Egy bizonyos: nem bánjuk, amikor letelik a mű­szak. Új bolgár búzafajták A tosevói Búza- és Napra­forgó-kutató Intézet kollek­tívája új, nagy hozamú búza- fajtákat nemesített ki. A »Jubileum«, a »Rubin« és a •►Szlavjanka« nevű új fajták jól vizsgáztak Bulgária földjein. A »Jubileum termés­hozama 72,3, a »Rubiné« 72,7, a »Szlavjankáé« pedig 71,3 métermázsa hektáronként. Át­lag 13 százalékkal több a ter­mésük, mint az ismert »Auró­ra« fajtáé. Mindhárom új faj­ta alkalmas nagyüzemi terme­lésre: koránérők, a növényi betegségekkel szemben elien- állóak és jól tűrik az időjárás változásait. A »Rubin« nevű fajtát már több szocialista országban is kipróbálták sikerrel, a szak­emberek egyöntetű véleménye szerint ez a legjobb a szocia­lista országokban kinemesített új búzafajták közüL SZAPUDI ANDRÁS _____________ P OFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából Kiábrándító volt. Alig bír­tam visszanyelni a könnyei­met. — Nem — mondtam. — Nagyon jól éreztem magam. — Hát akkor?! Miért nem készültél? — Jó idő volt. Az egész délutánt a Rába-parton töltöt­tem, este pedig már nem volt kedvem tanulni. — Nem volt kedved?! No csak! Na, végre, gondoltam. Most jön a fa és a letolás. De nem jött. A tanárnő egy ideig hall­gatott, aztán megeresztett egy »ejnye bejnyét«, és leültetett. Nem bírtam tovább. Ráborul­tam a padra, és zokogtam. Mindenki azt hitte, hogy a lelkiismeret bántja a tanárok kedvencét, mert most az egy­szer, véletlenül ráfázott. Bor­zasztó volt. Akkorát csalód­tam, mint egy emeletes ház. Nem tudtam megemészteni. Hát hülye vagyok én?! — keseregtem. A góré apa hülye lánya, akivel kivételezni kell! Hát nem én készülök el min­dig legelsőnek a matematika- példákkal, ha dolgozatot írunk?! Nem én segítek egy egész sereg gyereknek orosz­ból?! Kinek kell a kivétele­zésük?! Többé senkit siem tet­tem próbára. Elegem volt, A következő történelemórán fe­lelésre jelentkeztem, és kifo­gástalanul fölmondtám az anyagot. — Jól van, Teca — dicsért az osztályfőnöknő. — Jeles a feleleted. A múltkori botlást pedig elfelejtettük. — Verő­fényesen mosolygott. Nem volt kedvem visszamo­solyogni, de ettől kezdve még lelkiismeretesebben készültem az. órákra. Azért is megmuta­tom. fogadkoztam, hogy ebben az osztályban egyedül nekem nincs szükségem elnéző gesz­tusokra, kivételezésre. Min­denki megengedheti magának a lazaságot, gondoltam, csak én nem. Dühödten tanultam. És hiába villogtam nap nap után, az osztály rám se tojt. Miattuk akár Nobel-díjat is kaphattam volna. A vélemé­nyüket nem változtatták meg. Én voltam a góré lánya, aki­vel kivételeznek, és akit azért hivatalból utálni kell. »Le vagytok szarva« mond­tam végül letörten, ezt az évet még kibírom. A gimiben biztosan más lesz a dörgés... Aztán ez a gondom eltörpült egy sokkal nagyabb probléma mellett... Apámra kezdtem gyanakodni ... Nem tudom, te hogy voltál az apáddal, én imádtam. Büszke voltam rá, mert nagyszerű embernek, talpig férfinak ismertem, és igenis, mert a pártot szervez­te negyvenöt után, mert hidat épített, földet osztott és gyá­rat államosított. j Frankón, amit mondott vagy tett, az előttem szent volt. Hogy miért kezdtem mégis gyanakodni? Nem, nem a padtársam szö­vege miatt. Nagyapám ki­lencvenedik születésnapján kezdődött bennem ez a ször­nyűség. Elutaztunk apám szülőfalu­jába, összejött egy sereg uno­ka, dédunoka, rokon, és nagy dajdajt csaptunk nagyapa tisz- , teletére. Apám vagy az uno­kabátyám, aki járási KISZ- titkár volt akkor (nem tudom, melyiküknek volt az ötlete), odahozott egy újságírót, aki nagyapámról mint tizenkilen- ces veteránról akart riportot írni. Nagyapa a falu legöre­gebb embere volt; valamikor a környék leghíresebb első­kaszása, aratógazda, aki húsz­harminc pár kasza élén vágta a rendet a környékbeli ura­dalmakban. 1 Miért csodálkozol? Mert ilyen szakszerűen feje­zem ki magam? A kisöregtől tanultam. Minden szavát meg­jegyeztem. Amit akkor az új­ságírónak elmondott, itt van a fejemben, az első mondat­tól az utolsóig. Nem tudom, miért jegyeztem meg annyi­ra... Talán mert ettől a naptól kezdtem gyanakodni az apámra, ö ugyanis mindig art mondta, százszor is hallottam tőle, hogy nagyapa tizenki­lencben már kommunista volt. Öntudatos, harcos kommunis­ta, akit az elvei és forradalmi tettei miatt később a fehérek bebörtönöztek. Mondom, nagyon jól emlék­szem nagyapa minden szavá­ra, amit az újságírónak mon­dott, és hidd eh ma is össze­szorul a szívem, ha eszembe jut. Életének minden fontos állomásához kaszával a kezé­ben érkezett. Vagy legalábbis csépelt éppen. Az emlékei is gabonailla túak voltak; akár rosszak, akár jók, gabonailla- túak. Mindig nyár volt a tör­téneteiben. Például amikor art a Ferenc Ferdinándot megöl­ték, már megfogadták a har­minc pár kaszást, s még nem végeztek az aratással, amikor a hadüzenet elment. Mintha most is hallanám a ki;söreg hangját: — Harminckét éves voltam akkor — mesélte —, és aznap hajnalban harmatos volt a gabona. Vágni nem lehetett, de azért nem pihentünk. Ge­reblyéztünk, rendeztük a tar­lót. Fölszállt a, nap. Reggeliz­tünk. Jó mélyen benne vol­tunk már a délelőttben. ami­kor értem jöttek a faluból. A gazdatiszt kéretett. Bekopogok hozzá; látom az arcán, hogy baj van. Csak azt nem tudom, hogy mi. Nézzen ki az abla­kon, József, mondja, és az ar­cát-a tenyerébe temeti. Mi le­het az utcán, atyaúristen, cso­dálkozom, és ahogy kinézek az ablakon, csaknem a szememet veri ki az apostoli király, Fe­renc Jóska plakátja: Mozgó­sítás!- Az újságíró jegyzetelt, a ha­talmas rokonság borosüvegek, pecsenyés-tálak mellett üldö­gélt. Elég sok góré volt kö­zöttük, nemcsak az apám meg a KISZ-funkcionánius unoka- testvérem. A helyi párttitkár Is a családhoz tartozott pél­dául: apám legfiatalabb öcs- cse, a Józsi bácsi. (Folytatjuk.) kártevők fejlődésének, élet- tevékenységük gyors, rendkí­vül intenzív a táplálkozásuk, ezért rövid idő alatt tarrágást okozhatnak a fertőzött fákon. Erős fertőzések alakultak ki Kaposvár, Barcs, Vízvár, Nagyatád, Marcali, valamint a Balaton-part közelében az út menti fákon és a szórvány-, házikertekben egyaránt. Fel­hívjuk a termelők figyelmét, hogy az amerikai fehér szö­vőiévé ellen kötelező a vé­dekezés végrehajtása, függet­lenül a fertőzés erősségétől. A szövőlepke-fertőzöttség meg­hiúsíthatja a gyümölcs- és zöldségexportot. A kártevő bármely fejlődési alakjának jelenléte esetén ugyanis a növényvédelmi szervek for­galmi korlátozást kötelesek elrendelni. Mivel a kártevő lepkéinek rajzása egyenletes volt, várhatóan ilyen, lesz a hemyófészkek megjelenési üteme is, ezért egyetlen jól időzített védekezéssel elpusz­títhatok. A házikertekiben a gyümölcs- és zöldségfélék érése miatt a mechanikai vé­dekezést javasoljuk (a her­nyófészkek levágása, elégeté­se). Kémiai védekezésre a 7 nap várakozási idejű Nogos 50 EC, Unifosz 50 EC 0,1 száza­lékos, vagy a 10 nap várako­zási idejű ' Ditrifon 50 WP, Ditrifon 40 WSC, Uni trón 40 EC, Dipterex 50 0,2 százalé­kos, a Satox 20 WSC 0,4 szá­zalékos oldatának valamelyi­két használhatjuk. A szövőlep­ke elleni védekezésre java­solt rovarölő szereket egyút­tal eredményesen használhat­juk a burgonyán, paradicso­mon tömegesen károsító bur­gonyabogár ellen is. Az erős fölmelegedés a gyü­mölcsösökben, a zöldségfélék­ben károsító levél tettek hir­telen elszaporodásának is ked­vezett, s rövid idő alatt erős fertőzések alakultaik ki. Ha a levéltetű-fertőzést is észlelni lehet, az Anthio 40 EC 0,1— 0,15 százalékos, a Lebaycid 50 EC, a Sumithion 50 EC 0,2 százalékos, vagy a Satox 20 WSC 0,4 százalékos oldatának valamelyikét használjuk. Ezek a rovarölő szerek mindhárom károsító ellen hatásos védel­met nyújtanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom