Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-15 / 139. szám
Aratásra készülnek A legkisebbek nevelője Nekigyürkőzés nélkül Düh Kálmánná, a kaposvári Arany János utcai bölcsőde vezetője tárgyilagos asz- szony. Az újságíró ennek ismeretében teszi föl a kérdést, amelyet mások véleménye és saját tapasztalatai alapján fogalmazott meg: — A bölcsőde valóban rossz in tézmény ? Nem lepődik meg különösebben. «-f A gyermekorvosok azt mondják nekünk, hogy szükséges rossz. A kisgyerek először kerül közösségbe, egésznapra elszakítják anyjától, akitől addig mindent megkapott, s igy egy kicsit elesetté válik az első időben. És mert sokadmagával van, könnyebben megkapja a fertőzéseket. Még hiányzik az a védettsége, amivel nagyobb korban már rendelkeznek a gyerekek. Tízért több a megbetegedés, mint például az óvodában. Én azonban nem hiszek abban, hogy ebbe bele kell nyugodnunk. , Ügy kell dolgoznunk, hogy minél kevesebb legyen a rossz, és a bölcsőde ugyanolyan hasznos intézmény legyen, mint az óvoda meg az iskola. Sok év tapasztalata alapján ' vélekedik így. 1940-ben végezte az ápolónő- és gyerekgondozóképzőt, a háború után dolgozott kórházban, anya- és csecsemővédőben. Hat évig a donnera bölcsődét vezette, tíz éve a Kalinyin városrészét. Bőséges tapasztalatot szerzett a kicsik gondozásában, a betegek ápolásában. Át is adja kollégáinak, beosztottjainak, hasznos tanácsokkal látja el a fiatal szülőket. Megélhetne a tapasztalatokból. De nem ezt teszi. Nem hisz abban, hogy a legkisebbele intézménye csupán megőrző legyen. — Sokan nem is gondolják, hogy itt mekkora nevelési lehetőségek vannak. Már a legkisebbeket is lehet és kell nevelni. Szokásokat alakítunk ki, kis játékokra, versekre tanítjuk őket. A gondozónők egyre inkább nevelők is. A vezetőnő néhány évvel ezelőtt egy esztendőig tartó tanfolyamon vett részt Ennek anyagát megbeszélte a kollégáival. Rendszeresek a házi továbbképzések, sőt: a gondozónők hetente kétszer énekórákon vesznek részt. — Ezt ugyan nem kéri tőlünk senki, de úgy látjuk, ezzel is segíthetjük az óvodai előkészítést. Az Arany utcai bölcsődébe járó gyerekek többsége ott lakik az épület körül, a lakótelepen. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a szülőkkel igen szoros kapcsolat alakuljon ki. — Az utóbbi években megváltozott a munkamegosztás a családokban. A fiatal férjek sokkal többet segítenek a háztartásban, a gyereknevelésben, mint akárcsak tíz évvel ezelőtt. Ez így van rendjén. Egyébként én nem tapasztalom, hogy idegesek, fáradtak a gyerekek. A mai fiatalok jól foglalkoznak a gyerekeikkel, okosan nevelik őket. Ha tanácsot kémek, szívesen segítünk. Különösebb gondom nincs is a szülőkkel. Talán annyi, hogy a hétfő nehéz a bölcsődében. A hétvégén egy kicsit többet megengednek a kicsiknek, mint egyébként, és ez a következetlenség már oda vezet, hogy hétfőn fáradtabbak. Persze, az ember erre is talál magyarázatot, Egész héten nincsenek együtt — ilyenkor egy kicsit több a játék, későbben fekszik le a gyerek. Düh Kálmánmé annakidején tanító szeretett volna lenni. Szülei azonban nem bírták a taníttatását, ezért ment ápolónőképzőbe, ami ingyenes volt. A nevelés iránti vágy azonban megmaradt benne. A kisgyerek okos szeretető pedig több száz botcsőd és korú nevelésében kamatozik a kálin y in i városrészben. Simon Márta A közvéleményben még ma is úgy él, hogy az aratás a legnehezebb és a legtöbb figyelmet érdemlő mezőgazdasági munka. A három gazdaságban, ahol az aratási előkészületekről érdeklődtem, ennek az ellenkezőjéről győztek meg. Az aratás nagy feladat, de ma már nem a legnehezebb. A mezőgazdasági gépeket gyártó ipaj- ugyanis elsősorban a gabonabetakarítás gépsorait fejlesztette, miközben például jóval kevesebb gondot fordított a takarmánytermelés gépesítésére. Ez okozza azt az első hallásra visszás helyzetet, hogy a gazdaságokban kevés szó esik az aratásról, mindenki a most folyó takarmánybetakarítás sikeréért aggódik. Közben azért elkészültek az aratási kampánytervek is. Ezek az emberek és a gépek feladatait pontosan megszabó — ^forgató- könyvek« azonban az idén a »nekigyürkőzési hangulat« nélkül készültek. Négy helyett csak három gép fog aratni a kisgyaláni tsz tábláin. A rossz alkatrészellátás miatt ugyanis a legöregebb E 512-esüket szét kellett szedniük ahhoz, hogy a másik kettőt kijavíthassák. A két NDK gép mellett egy JD is nekivág az összesen 779 hektárnyi kalászosnak. A munkát 15 napra tervezik. Lényegesen nagyobb feladatnak tekintik a várhatóan egy hónapnál is tovább tartó szalmabetakarítást, amelyhez az idén három új bálázót vásároltak. A legutóbbi határ- szemlék tanúsága szerint nemcsak szalma lesz sok, hanem szem is. Igaz. a büssüi részen elterülő takarmánybúzákban helyenként 30—40 százalékos kárt okozott a három hét előtti jégverés, mégis a termésátlag várhatóan eléri a tervezett hektáronkénti 44 mázsát. A héten már folyik a magtárak nagytakarítása, a szárító karbantartása és a szombati gépszemlén felsorakoznak a kijavított gépek is. A szentbalázsi tez-ben még nem biztos, hogy lesz mit sorbaállítani. Eddig ugyanis mindössze a három öreg SZK 4-esükből — a kisgyalánihoz hasonló gondok miatt — fabrikált egyetlen gép áll rendelkezésre. A tervekben szereplő három új SZK 5-ös — hi- telgondok .miatt — még nem érkezett meg, így nincs kizárva, hogy a Surján völgyében a kaposvári állami gazdaság gépei aratnak majd. Az .összes aratnivaló több mint 400 hektár, amelyről 34 mázsás átlagtermést várnak. Embernek és gépnek is nehéz próbatétel lesz az aratás a meredek domboldalakon. A völgyekben ezekben a napokban is folyik az azalag- esövezési munka, amelyről most aratás előtt sok szó esik a gazdaságban. Jövőre fejezik be a két éve tartó, 12 milliós beruházást, amely 400 hektár jó minőségű szántót teremt a korábbi mocsarak és szikesek helyén. Ezen a területen szűnik meg majd elsőként az a gazdaságra jellemző állapot, hogy az átlagosnál alacsonyabb eredményeket is csak az átlagosnál magasabb ráfordítással tudnák elérni. A szentgáloskéri tszben, a kombájnostul a vízhordóig, húsz ember vesz részt a régebben egész falvakat megmozgató aratásban. Az 1300 hektárnyi gabona betakarítását eredetileg 24 napra tervezték, de azután a három Claas mellé soron kívül vásároltak egy SZK 6-ost, így várhatóan 16 nap alatt végeznek. A határ szép — ha az idő kedvez — valószínűleg sikerül túlteljesíteni a 43 mázsás tervet Ellenőrzés kánikulában A szonda „vallomásra“ bír A melegben különösen fontos az egészségügyi, a közlekedési rendelkezések megtartása. Fokozottan kell ügyelni arra is, hogy ki, mennyit iszik, mert a szesz és a meleg hatására ingerlékenyebbek az emberek. Majd mindenütt akad tennivaló. Ezt tapasztalták a Kaposvári Járási-Városi Rendőrkapitányság és a megyei KÖJÁL munkatársai a napokban tartott közös ellenőrzésük során. — Kisanyám, jó vagy nálam. A két férfi megjegyzését egyértelműnek érezte a kaposvári Rákóczi téri bisztró felszolgálónője, s visszakézből nagy pofont kent le az egyiknek. Botrány, rendőr — éppen jöttek az ellenőrök —, s közben, aki a megjegyzést tette, angolosan távozott. Csak az maradt, aki »ártatlanul« kapta a pofont. — Sérelmesnek tartom. A barátom tette a megjegyzést, a neve nem érdekes — magyarázkodott . .. Mindenesetre figyelmeztették, hogy a barátjával együtt tiszességesebben viselkedjenek. Súlyosabb kövekezménye lett annak a szóváltsának, amely az áfész Kinizsi sörözőjében zajlott le Csonka■ István és Szabadi József kaposvári lakos között. Csonka megrúgta és megütötte Szabadit, az elesett és a lábát törte. Csonkát súlyos testi sértésért vonja felelősségre a bíróság. Tizennégy vendéglőben, italboltban jártak az ellenőrök. — Fele a kaposvári áfész. fele pedig a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat kezelésében van. A fogyasztási szövetkezeteknél némi javulást láttunk, kedvező tapasztalatokkal távoztunk a kaposfüredi 6-os számú italboltból, a kaposvári cseri vendéglőből. Nem mondhatjuk ei ugyanezt a vendéglátó vállalat italboltjaira — közölte Szilvási Lászioné, a KÖJÁL .ellenőre. A Hársfa, az Aranyfácán italboltokban újból azt állapították meg : az elemi közegészségügyi előírásokat sem tartják meg. Rendetlenség van, ahol a vendégek tartózkodnak, de a raktárban, a mellékhelyiségben is. Nagyon elkelne másutt is a rendszeres takarítás, a festés, a meszelés. Dorottya falatozó. Kelemen Aladár somogysámsoni lakos éppen egy 15 éves kislánynak rendelt sört. »Lerészegítés« miatt indult ellene szabálysértési eljárás. Az áfész kaposfüredi Éva presszójának vezetője pedig 100 forint bírságot fizetett, mert egy tizennyolc éven aluli lányt sörrel szolgáltak ki. — Küldjék a nyugtát a főnökömnek, majd ő fizet. A vasút területén azt csinálok, amit akarok — válaszolta kifogásolható hangnemben Ko- nedzsár Lipót hencsei lakos, a kaposvári állomás dolgozója, amikor az ellenőrök kifogásolták, hogy a síneken és a kerítésen átmászva akarta a vasút területét elhagyni. Síneken közlekedni, a pályatestet elzáró kerítésen átmászni még vasúti dolgozónak is veszélyes és tilos. — Öt órán át tartott az ellenőrzés. Ez idő alatt 253 járművet vizsgáltunk meg, s különböző szabálysértések — szabálytalan kanyarodás, előzés, ittas vezetés, fölszerelési hiányosságok — miatt 23 helyszíni bírságot szabtunk ki — összegezte a tapasztalatokat Kentner József főhadnagy, alosztályvezető. Harmincháromszor került elő a szonda, s ennek hatá» sara néhányan önkéntes vallomást tettek, mondván: — Csak egy-egy üveg sört ittunk. Volt köztük kerékpárod, lófogatot hajtó, segédmotorral közlekedő. Nem gondoltak arra, hogy ebben a kánikulában még egy üveg sörnek is balesetet előidéző hatása lehet. A szentbalázsi Surján völgye Tsz vontatójával téglát akartak szállítani: a menetlevél szabálytalan volt. Reggeli indulásra állították ki, és este használták a járművet. A tsz tulajdonában levő tégláról pedig semmiféle szállítójegyzéket, befizetési bizonyalatot nem tudtak felmutatni. Valamivel nagyobb gondot kellene fordítani a vagyonvédelemre, a járművek szabályos használatára is... Sz. L. A szem mellett mintegy 500 vagon szalma betakarításával számolnak. Ennek a már biztos szalmatermésnek különösen örülnek, hiszen — mint arról már korábban hírt adtunk, — a szalma itt melléktermékből fontos nyersanyaggá lépett elő. A tsz 12 milliós beruházással építi föl azt az új üzemét, amely szalma föl használásával évente 8 ezer tonna, magas tápértékű tö- megtakarmányt állít elő. Az új üzem leendő irányitól és az új takarmánypogácsa iránt érdeklődő környékbeli gazdaságok szakemberei most hétvégén indulnak az NDK-ba, ahol több Berlin környéki nagyüzemben vizsgálják az új módszer eredményességét. B. F. Liba, kacsa — tízezerszám A Tatai Állami Gazdaság legfontosabb ilremága a víziszár- nyas-tenyésztés. Évente 450 ezer pecsenyekacsát, 80 ezer pecsenyelibát, 50 ezer naposkacsát és 150 ezer naposlibát értékesítenek. Képünkön: A központosított pecscnyeliba- utónevelő. (MTI-fotó — Jászai Csaba felv. — KS) Iszik az ország M egállítottak az utcán: »Hallottad? A kis manó art súgta a fülünkbe: ezen a nyáron úszni fogunk...« A megjegyzést kedvesnek tartottam, s nem él cél j- dőnek; lelkesnek és nem akadékoskodónak. Végtére is komoly dologról van szó. Igaz, nem szokás nálunk »kis manónak« nevezni azt a fórumot, amely életünk alakulásáról dönt, de ezúttal még ezt a kedveskedést is megengedhetjük magunknak. Föllapoztam újra a dokumentumot, s szó szerint ezt olvastam benne: »A sokoldalúan fejlett szocialista ember kialakításához elengedhetetlenül szükséges a fizikai felkészültség is. Társadalmi üggyé' kell tenni az iskolai testnevelést, a tömeges testedzést és a tömegsportot.V Nem óhajt és nem »törekvést« fejeznek ki e mondatok, hanem- követelményt. De mindezt úgy »teszik«, hogy máris lázba hozták a fél országot. Vagy az egészet talán? Az Edzett ifjúságért! mozgalomról mindenki hallhatott már, s ha újságot olvas, rádiót hallgat, akkor e mozgalom keretébén egy másik lelkesítő kezdeményezés is megragadhatta. A neve? Hajrá, Balaton! Ne értsék félre: az ügybuzgalom hevében született jelszó nem a Balatont biztatja, hogy adja át magát az úszni nem tudó fiataloknak. Ellenkezőleg. Arra serkent mindenkit, hogy az eddiginél sokkal jobban használják ki a tó adottságait' az úszás elsajátítására, az úszásoktatásra. S hogy milyen nyomós ok szülte a kibontakozó tömegmozgalmat? A fiatalok 75—80 százaléka nem tud úszni, s mint sokan jómagúnk: csak »öregfejeze- ként« merülhetnének a mélybe. Ez azonban csak az egyik ok. A többi a horpadt mellkas, a szélfúvás okozta lázgörbe, az állóképesség hiánya, az »eikorcsosulás« veszélye. Mindez izgalmas felszólítás! A kezdeményezés Budapesten született. A Magyar Hírlap és a Népsport május 14-én közölte a felhívást, s azóta napirenden tartja a témát: ösztönöz, nyilatkoztat, lelkesít és elkötelez; közli a jobbnál jobb ötleteket és vállalásokat. Azaz igyekszik társadalmi üggyé tenni a Hajra, Balaton! gondolatát. A fogadtatás kedvező, ígéretekben sincs hiány. A tettek érlelődnek, hiszen alkalom, lehetőség kell a mozgalom teljes kibontakozásához. S ha még csak a kezdeti lépéseknél tartunk is, ne kételkedjen senki: máris úszik az ország! Úszni fog minden ifjú állampolgár, s talán még mi, kevésbé fiatalok is megirigyeljük lehetőségeiket. Elgondolkodtam: a mi propagandánk elaludt volna a déli partokon? Nem hiszem. Volt egy kollégám, aki jó néhány éve nagy odaadással, a megszállottak szenvedélyével rebesgette lapunkban e gondolatot, s a balatoni úszóoktatás megszervezésére ösztönzött. Senki sem hallgatott rá. Legalább hat éve volt — De igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy azért — ha szórványosan is — történt azóta valami a Balatonon, és másutt a megyében. A mostani országos kezdeményezés azonban ugyancsak borzolja lelkiismeretünket. Egyszerűen nem lehet ellenállni. A igény jogos, a feltételekhez nem kellenek milliárdok; a szándék tisztességes — mindez azonban kevés. A lelkes szavak után lelkes tettekre várunk, a szakemberek odaadó közreműködésére, s arra, hogy fiataljaink kedvvel, önszántukból és szorgalmasan éljenek a lehetőséggel. M em volt könnyű, de végigböngésztem a Hajrá, Balaton! eddigi »irodalmát«. A felhívás óta eltelt egy hónap, így azután a szándékot cselekvéssé érlelő mozzanatokat, az ígéretek és vállalások megvalósulását akartam tetten érni. Lehet, hogy korai még? Olvastam megyénk vezetőinek, szakembereinek nyilatkozatait, javaslatait, ötleteit is; valóban lelkesitőek. S van, ahol már továbbléptek ennél. A partokon ugyan még nem látszik — bár nem késtünk el —. az ígéreteket azonban minden bizonnyal tettek követik. Siófokról például tudom, hogy hat helyet jelöltek ki az úszás oktatására, s éltek a lehetőséggel: testnevelési főiskolásokat hívtak meg oktatóknak. Szó van sportpályák építéséről, tereprendezésről is. Űszótanfolyamokat indítanak Bogláron, Belién, Szemesen a helyi gyerekeknek, de az országos vállalatok, intézmények is bekapcsolódnak az akcióba; így hát az üdülésre érkezők egy része sem marad »tétlenül«. A kezdeményezők egyszerűen megoldható terveket tettek közzé: hogyan lehet például két stég között tanmedencét teremteni. À fonyódiak négyet is vállaltak erre az évre! A túlsó parton inkább az úgynevezett »állóvízi úszókosár« jött divatba. Mindenesetre nemes versengés indult Ezért szomorított el, amikor néhány tóparti tanácsot tárcsázva — hadd ne keserítsem el őkét nevük említésével — kiderült: semmit sem hallottak az egészről. Volt, ahol azt mondták érdeklődésemre: »Ilyen utasítást nem kaptunk«. Megnyugtattam őket, nem is fognak kapni. A társadalmi mozgalomnak sohasem volt módszere az utasítás; nem is vezetne eredményre. Az ő tájékozatlanságuk miatt érzek némi lel- kiismeretf urdalást : lehet, hogy mégis későn ébredtünk...- A »hírverés« egyébként hatásos. Nemcsak azért mondom, mert már térképet is láttam, amelyen gondosan bejelölték, hogy melyik üdülőhelyen mit vállaltak a tanácsok, a vállalatok, a különböző szervek. Hanem azért is, mert a Testnevelési Főiskolától az FTC-ig, más sportegyesületektől a SZOT-ig és a nagy gyárakig nagyon sokan elkötelezték már magukat, részt vállalnak azakció sikeréből. Hogy, találkoztam túlzásokkal is? Előfordul. Megyei sportvezető nyilatkozatában olvastam, hogy »A közeljövőben avatjuk (!?) azt a 150 tonnás úszódokkot, amely végigjárja majd a tavat, s két-három hétre horgonyoz le a táborok, gyermek- üdülők partjainál«. A gondolat igaz, az avatás — talán jövőre — elképzelhető, hiszen a tanmedencével ellátott uszályt még meg sem rendelték, terve sincs. De a nyilatkozatot csupán a lelkesedés túlzásai között tarthatjuk számon; a Hajrá, Balaton!-t amúgy sem egy évre tervezzük... Fontosabb ennél, hogy a mozgalom valóban megmozgatta az egész országot, és túlmutat a Balaton határain. Igáiban például június 27-től augusztus 5-ig — hat turnusban — háromszázhatvan gyerek tanulhat úszni, és úgynevezett »sportnapközi« ellátásban is részesül. Nagyatádon, Csurgón is terveznek hasonlót — s ez az akció sikerére vall. Ezzel szemben a megye nyári úttörőtáboraiból még nem érkezett igény az úszásoktatásra. E z ugyanúgy elgondolkodtató, mint az az észrevétel, hogy voltaképpen az igalihoz hasonló »sportnapközikbe« kellene majd szervezni az úszni tanulókat a Balatonon is. (Tavaly Bogláron már volt ilyen!) A sikerhez ugyanis intenzív oktatásra van szükség. Ezért máris sokan tartanak attól, hogy a jelenlegi elképzelések szerint a gyerekek »üdülőprogramja« szenved majd csorbát. Ez a gondolat vitatéma lehet, de mindenképpen csak előbbre viheti az ügyet. Mint ahogy Somogybán például az is, ha egyszer végleg rendeznék a vízművekkel való sokéves vitát. Nem tudunk ugyanis szabadulni a bevétel — forgalom — ráfordítás — közérdek ütközésének béklyóitól. Ezt a belépti díjak igazolják. A hírverő propaganda mindent elkövet az ügy sikeréért. Ide sorolom a Balaton-átúszó bajnokság föleleveníté- sét, a rövidebb távú küzdelmeket, s ahogy olvasom: már az ÜSZÓ-SZŰR-ra, azaz az újságírók és a színészek összecsapására is sor kerülhet. Sajnálom, hogy ez utóbbiban nem vehetek részt. Bár ha így folytatódik a kedvcsinálás, még előfordulhat, hogy egyszer felkiáltok: Hajrá, Balaton! — és két stég közé vetem magam a sekély, úszóoktatásra alkalmas vízbe... jávori BéJa
