Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-12 / 110. szám

Hagyományőrző népi együttes Fórum a megyei könyvtárban Külföldön már sok helyen, hazánkban még csak elvétve rendeznek olyan 'összejövetelt, amelyre megyei könyvtárban kerül sor. Az olvasókat fó­rumra hívták az intézmény vezetői, munkatársai, megbe­szélni: mit akar a könyvtár, hogyan kívánja szolgálni a továbbiakban az olvasókat, és hallani a véleményüket azok­nak, akik rendszeres látoga­tói az olvasótermeknek, a kölcsönzőket. Az első ilyen fórumnak — amelynek felte­hetően lesz még folytatása — nem volt túl sok látogatója. Azonban, ahogy Szita Ferenc igazgató fogalmazott, azok jöttek el, akik leggyakrabban fordulnak meg a könyvtárban a legtöbb könyvet kölcsönzik. Többségük nyugdíjas — ki­sebb részük fiatal. Az igazgató ismertette ve­lük az intézmény eredmé­nyeit. Szó esett arról, hogy az ország legolvasottabb könyv­tára a kaposvári. Bár 13 év­vel ezelőtt, amikor megnyitot­ták', úgy tűnt, hogy túl nagy, most már helyhiánnyal küsz­ködik. Ez indokol bizonyos el­helyezésbeli változtatásokat, ajnelyekre a nyáron kerül sor. Az olvasók elmondták, mennyire elégedettek a könyvtárosok előzékeny, ud­varias, készséges munkájával. Valaki hozzátette: ez pedig nem mindig könnyű, mert ő például egyszerre huszonnégy könyvből kutat. Amikor szóba került, hogy meddig legyen nyitva a könyvtár ezentúl szombaton: délután ötig vagy hatig, úgy döntöttek, elég lesz öt óráig. Még a leglelkesebb olvasó sem üldögél szombat este a könyvtárban, azonkívül az ott dolgozók érdekeit figye­lembe kell venni. Az intézménybe 160 féle folyóirat jár. Szóba került, hogy nem kell-e csökkenteni a számukat, megnézni, hogy valóban forgatiák-e valameny- nyit, ugyanakkor a könyvek példányszámát emelni. Ahogy a vezető könyvtárosok el­mondták: nem lenne célsze­rű, mert ez a könyvtár a megye egyetlen olyan intéz­ménye, amelyben valamennyi folyóirat megtalálható. Többen szóvá tették, hogy jó lenne ajánlójegyeket elhe­lyezni a hónap megjelent könyveiről, elsősorban azok érdekében, akik gyakran cél­talanul járkálnak a polcok között. Mint kiderült, ilyen van, csak nem elég feltűnő helyen, így nem tudnak róla. Mint ahogy úgynevezett kí­vánságnapló is található az olvasóteremben, ebbe föl le­het jegyezni, ki mit kér? Ám erről is csak kevesen tudnak. A fórumon elhangzott egy ja­vaslat, amelyet azonnal meg is szívleltek a könyvtárosok- az olvasóban egy kívánságlá­dát helyeznek el, amelybe be lehet dobni a cédulákat. A könyvtárba sok műszaki jár. Jó volt hallani, hogy bár a könyvtárosok humán érdek­lődésűek, naprakész műszaki könyvállománnyal tudják se­gíteni a mérnökök, techniku­sok szakmai továbbfejlődését. Sokszor azonban csak a mű­szaki kiadó ügynökével tartott kapcsolat alapján rendelnek, pedig jó lenne a helybeliek kívánsága szerint megszerezni bizonyos műszaki kiadványo­kat. A pedagógusok, a zenei részleg látogatói elmondták, milyen sok támogatást kapnak munkájukhoz, ugyanúgy, mint a műszakiak. Jó volt hallani a dicséretet — a fórum leg­nagyobb haszna mégis az, hogy ha a javaslatokat, a kri­tikát megszívlelik, a jó kap­csolat a könyvtár és az olva­sók között még inkább el­mélyül. Á szennai lipisen, laposon... \ A májüsfa kitáncolása. Jó szóval, türelemmel Sok ember­nek gkoz gon­dot tanulmá­nyainak be­fejeztével, hogy lehet-e próféta saját hazájában? Van, aki így egyszerűsíti le a kérdést: nem .megyek visz- sza a szülőhe­lyemre, mert hogyan legyen tekintélyem or­vosként, pe­dagógusként azok előtt, akikkel együtt gyerekesked- tem. Radnóti L ászióné csur­gói védőnő­nek soha nem okozott - gotj- dot, hogy a községből szár­mazik, és a védőnőképző el­végzése után hamarosan visz- sza is került oda. Nem az az ember, aki külső jegyekkel igyekszik magának tekintélyt szerezni. Ennek , ellenére — vagy éppen ezért — tekintély. — Engem nem nagyon szó­lítanak védő néninek. A ve­lem egykorúak meg a nálam idősebbek tegeznek. Minden­kinek Ilonka meg Ica vagyok — most már sajnos egyre gyakrabban Ica néninek — i meséli mosolyogva. — Tizennyolc éves kortól lehetett jelentkezni a védő­nőképzőbe. de engem — ta­lán a szerencse játszott közre — fölvettek tizenhét évesen. Nem is tudtam egészen pon­tosan, mire vállalkozom. Igazán akkor tudta meg, amikor visszakerült, és egész Csurgót másodmagával látta el. ö volt a legfiatalabb —so­kat járt nélkülözhetetlen köz­lekedési eszközével, a kerék­párral. — Soha nem számoltam meg, hány kilométert megyek egy nap — talán jobb is. Per­sze, az évek alatt nemcsak a gondozottaim anyagi hely­zete lett jobb, én is könnyeb­ben végzem a munkámat. Megtanultam gépkocsit vezet­ni, azzal járok, ha messzebb­re kell menni. — Hogyan változott a világ húsz év alatt Csurgón? — Jobban élnek az embe­rek. És most már ott születik több gyerek, ahol az anyagi lehetőségek is jobbak. Évekig nagy gond volt, hogy a ci­gánycsaládoknál ne szülessen tíz, vagy még ennél is több gyerek. A védőnő feladata volt — és ma is az —, hogy felvilágosítson, meggyőzzön. — Hogyan lehetett az év­százados szemléleten változ­tam? — Csak jó szóval, türelem­mel. Ma már nagyon sok eredményünk van. A cigány- családokban egyre nagyobb az igény a szépre, a jobb életre. Sok asszony dolgozik, és a gyerekeket tisztességesen, em­berhez méltóan nevelik. — Hogyan alakultak a szü­letések az utóbbi években? — Emelkedtek. Ez főként a népességpolitikai határozat intézkedéseinek köszönhető. A túl népes családok száma csökkent, ott viszont, ahol jó körülmények között éltek ugyan az emberek, de csak egy, legföljebb két gyerek született, most több van. És ennek mi nagyon örülünk. — Védőnőként módja van bepillantani a családok életé­be. Mi az, amin változtatni, segíteni kell? — Egy kicsit többet adunk a gyerekeinknek, mint ameny- nyi jár nekik. Attól féltem őket, hogy követelőzőek lesz­nek. Az a fontos, hogy az anyák tudják okosan szeretni a gyerekeiket. Nem kell meg­venni minden játékot, amit csak a szem meglát — de ját­szani, beszélgetni kell a ki­csikkel. A fiatalok közül töb­ben talán a saját, ki nem elé­gített gyerekkori vágyaikat akarják beteljesíteni azzal, hogy gyertneküknek mindent megadnak. — Ideje nagy részét kisma­mák és csecsemők mellett töl­ti. Mit tart a legfontosabbnak a kisgyerekek nevelésében? — Fogadjuk el őket ember­nek. Nem kis mozgó, később gügyögő, kedves lénynek, ha­nem embernek, aki születése pillanatától egyéniség. Ügy neveljük, hogy egyre tudato­sabban váljék értékes, önálló emberré. - s. hj. Egy cigányfiú halálára Sokan állunk még a kapuk előtt, Hogy szereteteknek rézkrajcárjaival Megajándékozzatok ! Bari Károly Húszéves volt! Részletek a cigányfiú vallo­másából. 1971. jún. 7. Olyan szép volt! Én mentem a második sorban, amikor a 8. osztályos tanulók végigvonultak a kandi szemek előtt az iskola udva­rán. Tanáraink elköszöntek tőlünk. Csak tőlem nem. Én voltam az első cigány a falu­ban, aki nyolc általánost vég­zett. Véleményem szerint ezt meg kellett volna köszönni! Hogy kinek? Nem mindegy? Akkor elhatároztam, hogy »megmutatom«! Sosem tagad­tam, hogy cigány vagyok. Igenis tudok dolgozni! Sokára került sor a bizonyításra. A ballagáskor — bár senki sem mondta hivatalosan — egy olyan magatartás alakult Ifi körülöttem, hogy bár ne len­ne, sokkal könnyebb lenne, ha »ki-ki a párjára!« alapon elintéznék a dolgot. Azt hit­ték, hülye vagyok! Mert egy cigány nem is lehet más — mondtam én. Anyám mindig azzal ví­gasztalt: szép fiú vagy, majd szeretnek a lányok. Nekem ez nem volt elég. Szeressen min­denki, szeressenek az EMBE­REK! Nem akarom érezni, hogy cigány vagyok. Mindig szerettem olvasni; olyan jó volt ízlelgetni a tudást. 1972. ápr. 11. Azt hittem, el­mehetek a tudás útjára. Nem sikerült. (Mert cigány va­gyok?!) Ki tudja? Talán jobb is így. A vasúton dolgozom. Nem nehéz, de fáj.- Miért fáj? Azért, mert az anyámtól' hal­lottam, hogy az ember nem­csak a tenyerével, hanem az eszével is kereshet kenye­ret. Körösi Csorna Kiskönyvtár. Vekerdi ~József: A cigány népmese. Anyám sokat mesélt, azóta is hiszek a mesékben. Hiszem., hogy a jónak győznie kell. Az emberek általában jók. Csak elrontják őket. Higgye el, ta­nár úr! Mindig szerettem volna nagy ember lenni, de olyan kicsi voltam, hogy nem lát­szottam ki a tülekedő »na­gyok« közül. Megpróbáltam használni a könyökömet, de a többieké hegyesebb volt. Az­után rájöttem, nem érdemes a könyököt használni, hiszen van egy másik szerve is az Májusiét állítattak a Zselic népi együttes fiataljai Szennán, a szabadtéri néprajzi gyűjtemény egyik parasztháza elé. Páros ver- bunkkal, lassú csárdás­sal, ugrásokkal és libegős­sel ki is táncolták. Krónikába illő eseményként tarthatjuk számon a májusi hagyomány felelevenítését, de kezdjük az elején... Szabó Edittel, a Szennai Ál­talános Iskola vezetőjével a helyi művelődési otthonban — a Zselic népi együttes próbá­ján — beszélgettem. A hívó szó — mondta — az év elején, január 27-én hang­zott el. Huszonnyolcán jelent­keztek táncolni, s kopogtattak azok az idős szennaiak is, ak.k a mű Itat ismerve — a szokásokat, hagyományokat, őrzött emlékeiket átadhatták a fiataloknak. — öt község lelkes fiatal­jaiból alakult meg januárban a Zselic népi együttes, mely­nek feladata a tájegység ha­gyományainak a föleleveníté- se. Hegyen ismét a mienk a zselici tánc, dal, s úgy őriz­zük szokásainkat, hogy gye­rekeinknek ismét természetes legyen a népi kultúra. Szen­na, Kaposszerdahely, Zselic- kisfalud, Szi lvásszen tmárt on és Patca fiataljai fogtak ösz- sze, hogy ismét életképes együttesünk legyen. A próbateremből ugyan nem látni át az utca túlsó oldalá­ra, ahol a paraszti élet múlt­ját őrző portákat állítják fel, de a képzelet ablakot nyit, s egy képpé sűríti a benti lát­ványt a kintivel. Szabó Edit így folytatta: — A viseletből mintegy negyven éve vetkőzték M a szennaiak, viszonylag nem is olyan régen. így sikerült meg­menteni ezeket. Az irodában szekrény áS az íróasztal mellett. Kincset érő fejdíszeket őriznek itt hét fla­Páros verbunk. embernek, amelyet a beszéden kívül ősidők óta másra is le­het használni. Ez a NYELV! Igaz, rájöttem arra is, hogy a nyelvvel mást is lehet csinál­ni! Például FORRADALMAT! Lenin is utalt rá! Higgye el, tanár úr, én még Lenint is olvastam, pedig ez a cigá­nyoknál nem szokás. Igenis, FORRADALMAT akartam. Nem olyat, amelyikben embe­rek halnak meg, hanem olyat, amelyben emberek születnek. Igen, jól értette! Születnek! Emberré születnek! Higgye el, az én népem, a cigány, nem iossz, csak azzá lesz, ha nem tesznek érte semmit. Mit? Ha nem tanítják meg gondolkozni és dolgozni. Tanár úr! Én csak ezt akar­tam magának elmesélni.« A cigányfiú 1977. április 25-én este önmaga vetett vé­get az életének. Húszéves volt.. M. F. I kát alatt. Már csak István fi néni érti a módját, hogyan készültek. Rábízták, újítsa fel Őket. A művelődési otthon nagy­termében közben táncra per­dültek a fiatalok. Két »-tűz között« járják. Ádi Józsi há- csi — nyolcvanéves — mutat­ta be a páros verbunkot, s a fiatalok Csíkvár József művé­szeti vezető segítségével, irá­nyításával sajátítják el a tán­cot. — Adi bácsi, mikor táncol­ták ezt a különös hangulatú páros verbunkot? — Mindenfajta összejövete­len eitánicoltuk. de a lakodal­mak őrizték meg. Lakodalom­ban hajnalban volt szokás pá­ros verbunkot járni. Csíkvár József: — Somogy­bán található a legarchaiku- sabb páros verbunk. Beiső- Somogyra jellemző tánc, de itt. Szennán találtam megélő formájában. ÁjcK Józsi bácsi most Nagy Zuzsával, a kaposvári So­mogy Áruház eladójával jár­ja a verbumkot. -Arra alá, a Baranya szélébe ...« dallamá­ra^ melyet a helyi zenekar ját­szik. Szabó Edit: — Együttesünk tagjai középiskolások, szak­munkástanulók. S itt egy ezueszanásnyl szü­netet tart, mert új táncos ér­kezett. Az iskolavezető bemu­tatja. — Keresztes Mária vagyok, a helyi tanácstitkár. — Ö is tagja az együtte­sünknek — mondja Szabó Edit. __ Az első próbára néző­ként jöttem, hogy tájékozód- jatn, A táncolásnak azonban nem állhattam ellent, s már váirom azit a napon amikor ismét összejövünk. M egint szaporodott az együt­tes: megérkezett Ádi Józsi bácsi táncosa, a nyolcvanöt éves Kiss Kati néni, máris együtt járják a páros verbun- kot. — Ei se lehet felejteni — fújja ki magát, amikor mel­lém üd. Megtapsolják az öregeket. Példaképek. Felnéznek rájuk a fiatalok. Olyat őrizitek meg számukra, ami — érzik és tudják — pótolhatatlan kincs. Mérnök úr — így hívják a helyiek Szendefy Györgyöt, a Kaposvári Cukorgyár energia- osztályának a vezetőjét. — Kati nénivel táncolt az imént, előbb pedig egyik fa­lubeli fiatallal. Mintha azt mondta volna — ide hallat­szott —, hogy Kati néni fia­talosabban. járja... — Igen. Nagyon jól táncol. Magéval viszi az embert Én most ismerkedem a tánccal, Kati néni sokat tud segíteni. Cigarettaszünet. A folyosóin se szünetel a tánc ... Szabó József né az együttes szólistája. Büszke a Magyar Rádió és Televízió elnökétől kapott nagydíjra. — Kedvenc dala? — A va/dlifoa. »Arra alá, vadliba jár a réten. Szállást keres a zselici vidéken. Szál­lást keres, de nem tudja, mer­re jár, Kisangyalom, jaj, de hűtlen vagy hozzám...» — énekli tarost csak nekem, csen­gőén szép hangján, a próba szünetében. A Zselic népi együttes lel­kes tagjaihoz lelkes patron u- sok tartoznak. Eljöttek a Ka­posvár és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet vezetői is a pró­bára, hogy gyönyörködjenek, és meghallgassák, mire van szüksége az együttesnek. Nem­csak ígérnek, hanem intézked­nek is. Szabó Edit: — Az első pró­batételre a nyáron kerül sor. A szövetkezeti együttesek ba­latoniéitól találkozóján mutat­kozik be először együttesünk a közönség és a szakemberek előtt. Horányi Barn«

Next

/
Oldalképek
Tartalom