Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-31 / 126. szám

Fél siker vagy biztató kísérlet ? JÓI kitaposott gyalog­ösvény szeli át a pusztasze­mes! labdarúgó-pályát. Ez a kis szépséghiba azonban mit sem zavarta azt a két csapa­tot, amely egymáson próbálta ki ifjú erejét, illetve kissé na­gyobb rutinját. A nőtlenek és nősök mérkőzése végül is — békésnek ugyan nem mond­ható — döntetlennel zárult. S ha a színvonallal nem is lehe­tett elégedett a nézősereg, ár­rá mindenképpen alkalmas volt, hogy bizonyítsa: ha sok­kal többet nem is, hasonló megmozdulásokat lehet szer­vezni a tömegsport föllendí­téséért még az ilyen, alig öt­száz lelkes faluban is. A 67 éves tsz-nyugdíjas, Varga Menyhért bácsi más­ként mozgatta meg tagjait: — Reggel négykor fölkel­tem. Mert, ugye, a tanács ide hozatott a házam elé két be­tongyűrűt hídnak. Egyedül nem bírtam velük, szóltam hát egy korán, kelő ismerős­nek; ketten beemeltük, a töb­bit meg éh elrendéztem. Né­hány darab tégla, föld, meg rá ez a fehér murva,.. Azért jó lett, azt hiszem. A délelőttbe nyúló munkál­kodás — amelyre nemcsak Varga bácsi vállalkozott, ha­nem a falu csaknem minden családja — éppúgy része volt a falunapnak, mint a délutáni meccs- Igaz, az utóbbit késő délután csak a piros szöglet- zászlóik meg a kapuhálók je­lezték, az utóbbi napok és fő­képp a vasárnap délelőtti se­rénykedés rendszeretetról, szépérzékről tanúskodó nyo­mai azonban sokáig megma­radnak. Minden porta előtt frissen kimetszett árkok, rég­óta gondozott vagy néhány órája készített virágágyások, új hidak, gereblyézett útpad­kák bizonyítják: a felújított út két oldalán az egész falu megmozdult a népfront és a tanács felhívására. Igaz, mint mindig, most is akadtak tamáskodók, akik sanda szándékot sejtettek a szépítő mozgalom mögött. A falu végén azt mondta egy — a rangos vaskerítésnek tá­maszkodó — jó hatvanas gaz­da: Zsiguli-műszerfalak A közkedvelt Zsigulikhoz I960 óta gyártják a műszerfalakat az 1HMG Automatikai Művekben. A kétoldalú megegyezés alapján az idén 400 ezer darabot készítenek, s ezekért mintegy négyezer Zsiguli t*e mélygépkocsit kap hazánk. (MTI-fotó) — Én is megcsináltam, amit a többiek. Nem akartam le­maradni. De tudja, mit mon­danak a népek? Hogy a föld­váriak ide hozták ezt a né­hány szál virágpalántát, az­tán ennek a fejében meg el­viszik az egész községfejlesz­tésünket a Balaton-partra. Amint gyorsan kiderült, ez a »-néhány szál« palánta ösz- szesen ezemkétszáz darab, s egyáltalán nem kellett ráeről­tetni a helybeliekre. Szívesen vitték a házuk elé, akár csak a KISZ-esek a művelődési ott­hon kis előkertjének díszíté­sére. A községfejlesztés meg — akárhogy is számolom — sehogy sem lehet több hat- van-hetven ezer forintnál. Ennél nagyobb értékkel gya­rapodik évente a település. De a falusi emberekben mindig van egy kis . bizalmatlanság — addig mindenképpen, amíg nem ismerik meg az új part­ner szándékát, s még inkább: intézkedéseit, tetteit. A föld­vári tanáccsal ugyanis mind­össze két hónapja egyesültek, s ezt a falunapot amolyan kölcsönös bemutatkozásnak is szánták az új tanácsi vezetők meg a pusztaszemesiek. Ez tulajdonképpen már az el­múlt napokban meg délelőtt megkezdődött,, de hivatalosan Csak az esti falugyűlés szol­gálta az ismerkedést. — Miről lesz szó este? — faggattam a buszmegállónál beszélgetőktől. — Mit várnak, mi kellene a falunak? A járdát említették, ami a nyugati oldal egy részénél hiányzik még. Mást nem tudtak hirtelen összeszedni. Megépül az új bolt, presszó­val együtt. Ezek a fontosab­bak. A falugyűlésen a jó félszáz érdeklődő azonban bővítette az észrevételek, kérdések kö­rét. Több mindenről szó esett, így a környezetszennyeződés riasztó eseteiről, az egyes utak állapotáról, a jogszabá­lyok alkalmazásáról. Tóth Já­nos tanácselnök azonban nemcsak ezekre válaszolt, ha­nem az el nem hangzó kér­désekre is, amelyeket az utóbbi napokban és vasárnap délelőtt gyűjtött össze. Emel­lett persze a közös községi tanács együttes gondjait, tö­rekvéseit, az új körzet hely­zetét is ismertette. Hallottam egy megjegyzést délután: eszerint amolyan »-félig sikerült« íalunap volt a vasárnapi. Mert, ugye, nem jött meg a siófoki zenekar, amely délelőtt térzenét, este talpalávalót ígért. A szerve­zésből kihagyták, hogy úttö­rőavatás is van ezen a dél­után a köröshegyi körzeti is­kolában, és így a legfiatalab­bak nem tudtak részt venni a sportrendezvényen. Meg ez a meccs is majdnem verekedés­sel végződött a kocsmában.... Lehet, hogy volt némi han­goskodás az italboltban, s bi­zonyára gazdagabb lett volna a délután, ha az úttörők is" részt vesznek — szereplőként és nézőként is — a sportren­dezvényen. És a térzenét is okkal hiányolták. Amint azon­ban Illés Zoltán, a siófoki járási hivatal elnökhelyettese megjegyezte: első kísérlet volt ez ebben a községben, és a falu képe mutatja, hogy alap­jában jól sikerült. Köszönet érte a környezetüket szerető, azt rendben tartó, társadalmi munkát szívesen vállaló lako­soknak. A fiatalokat azonban sajnáltam, hogy az olyannyira várt táncestről lecsúsztak. Pedig jó néhányan összeve­rődtek a művelődési otthon előtt, amikor véget ért a falu­gyűlés. Vágyakozva néztek be a foldiszitett, de ünes terembe. És amikor lemondóan haza­felé kezdtek szállingózni, a csalódottság keserűségét egy­szerre elfújta a harsogó hír: — Megjött a zenekar! Paál László MAI KOMMENTÁRUNK Ne maradion munka nélkül esY fiatal sem Joggal mondják nálunk, hogy nagyon gazdagok va­gyunk: hol az anyagot, hol az időt, hol a munkaerőt pa­zaroljuk. Van, amikor sike­rül megelőzni ezt. van, hogy csak akkor ébredünk föl, amikor már valahol két kézzel szórják a pénzt az ablakon. Pedig egy-egy ilyen ügy a közhangulatra is rossz hatással van. Fiatalok önkéntes munkája gazdagítja húsz év óta az országot minden nyáron. A középiskolások, a szakmun­kástanulók és az egyetemis­ták összesített eredményeiről mindig jó érzéssel olvasunk a táborzárások után. Most azonban már a kapuk széles­re tárása előtt sok a gond: a »belépőket« igényelték és megkapták a somogyi meg a más megyei iskolák, a mun­ka azonban kevesebb lesz a gyümölcsösöket ért károk miatt. Hogy mennyi fiatalról — elsősorban lányról — uon szó? ötszázat is mondanak, sőt ezret is. De azt hiszem, hogy nem a szám a lénye­ges. Somogy megye érdeke is, hogy senki se maradjon hasznos tevékenység nélkül, aki a mi megyénkbe kívánt jönni építőtáborba. E vidék is tud más munkát adni. Sajnos, az eddigi jelek sze­rint nem olyan könnyű erre rábukkanni, s meggyőzni azokat, akik a »rendkívüli« táborok szervezéséért tehet­nének valamit. Még három hét van az épí­tőtáborok nyitásáig, s ezt az időt lehet fölhasználni arra, hogy senki se maradjon ott­hon. A somogyi iskolák pél­dául úgy tudnának enyhíte­ni a nehéz helyzeten, ha az első turnusra jelentkezette­ket meggyőznék: augusztus­ban válhatnak hasznára, as állami gazdaságoknak. Telefonok tömege bizonyít­ja, hogy keresik a munkát a táborozóknak. S közben a KISZ-bizottság ráébred, hogy a lapokat elárasztó hir- detések ellenére se itt, se ott nincs szükség a munkáske­zekre. A legtöbb vállalat vá­lasza: lányokra nincs szük­ség. Amikor fiúkat ajánla­nak, akkor kiderül, hogy se­gédmunkást se igényelnek, építőipari szakmunkástanu­lókat viszont szívesen. A ta­nítóképzősöknek is csak nagy üggyel-bajjal szereztek mun­kát a Nagyatádi Konzerv­gyárban, és a városgazdál­kodási vállalatnál Kaposvá­ron. Életerős, a munkát öröm­mel, szívesen és önként vál­laló fiatalok várják az érte­sítést, lesz-e hova menniük, vagy otthon maradnak. A Szolnok megyeiek — ők jöt­tek volna az első turnusok­ban — különösen nagy ag­godalommal érdeklődnek hol a KISZ Központi Bizottságá­nál, hol a megyei bizottsá­gon: tudnak-e nekik valami biztatót mondani. Még három hét van hátra. Addig talán akadnak válla­latok, termelőszövetkezetek, amdlyek — vállalva az épí­tőtáborokra vonatkozó elő­írásokat — rugalmasan, gyorsan segítenek. A na­gyobb termelőszövetkezetek akár a zöldségprogram tel­jesítéséhez is kérhetnék a fiatalok segítségét. S termé­szetesen az építőiparnak és a városoknak is sokkal na­gyobb megértést kellene ta­núsítaniuk. Akárhány fiatal marad ím végül munka nélkül, ez a megyét szegényíti. Pedig még van idő a gyors intézkedésre. L. G. Tavakban gazdagok vagyunk Bikái és Keszthely is segít Csapatotthont avattak Megkezdődtek vasárnap az általános iskolákban az ünne­pi hetek; úttörő- és kisdobos­avatás tette emlékezetessé sok tanulónak az idei gyer­meknapot A kaposvári Bar­tók Béla utcai Általános Is­kola kisdiákjainak azonban ennél többet jelentett az ün; népi hét nyitánya: teljesült — képletesen szólva — »-három kívánságuk«, azaz tető alá került a csapatotthon. — Két év telt el. míg az egykori szenespincéből játéktermet, olvasószobát és még egy he­lyiséget »varázsoltak« a mun­kás kezek: a gyerekeké, a pe­dagógusoké és a szülőké; lel­kes szocialista brigádok fog­tak össze, hogy beteljesedjék a pajtások »három kívánsá­ga«. Az iskola igazgatója e sza­vakkal állt a gyerekek elé: — Most, az átadás pillanatában őszintén bevallom, hogy a csapatotthon létrehozásában együtt segített a szükségszerű­ség (a régit tanteremnek kel­lett felhasználni), a növekvő követelmények (a színes úttö­rőélethez jobb feltételek kel­lenek) és a véletlen: a nagy rendtevés, takarítás időszaká­ban jutott eszünkbe a lehető­ség. Az előző tanév nyolcadi­kosai voltak a rendcsinálás »hősei«, és a mostani végző­sök is ugyancsak kivették a részüket a mimikából; szíve­sen látjuk őket itt ezután is... Egy nagy közösség alkotása ez — így jellemezte avatóbe­szédében az igazgató az új csapatotthont, amelyet most birtokukba vehetnek a tanu­lók. A »három kívánság« telje­sítésében a »jó tündér« sze­repét a Latinca Termelőszö­vetkezet illetve a Kefe- és Műanyagipari Vállalat KISZ- brigádja, s Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalattól Vető József üzemvezető szocialista brigádja és a SÁÉV padló­burkoló brigádja vállalta Bencze József KISZ-titkár vezetésével; az 503. számú szakmunkásképző intézettől a villanyszerelésben, a köz- pontifütés-szerelésben segí­tettek, az 512. sz. szakmun­kásképző tanulói a kőműves- és festőmunkában vettek részt, sokat dolgozott itt az elektroncsőgyár II. Rákóczi Ferenc szocialista brigádja is. A tegnapi úttörő- és kisdo­bosavatás, illetvé az új csa­patotthon átadása után az ér­deklődők megtekintették a ta­nulók munkáiból rendezett ki­állítást. A folyosón olyat is fölfedeztünk, amely ugyan­csak kellemesen' érintett ben­nünket: az iskola körzetéhez tartozó óvodások szép rajzait is bemutatták. Ez a bemutat­kozás máris az otthonosságot jelentheti a szeptemberben iskolába lépő kicsiknek. Ha egy ország lehet a tavak országa, Somogy is joggal tart­hat igényt a »halastavak me­gyéje« címre. Nem kevesebb, mint 260 halastavat számolha­tunk itt és ha a Balatont is figyelembe vesszük: az ország természetes vizeinek mintegy a felén gazdálkodunk. Me­gyénkből származott tavaly az ország halihústermelésének majdnem egyhetede. Sok hal akad a hálóba, illetve a ho­rogra; megyénkben például a horgászok szarna — éves vi­szonylatban — hatezer, a Ba­latonon. pedig tizenkét ezer körül van. Anélkül, hogy bár­ki is horgászparadicsommá kí­vánná »varázsolni« Somogyot, el kell ismerni: olyan lehető­eredményt értek el a megye termelőszövetkezeti átlagánál, s ami ugyancsak lényeg« — 40 százalékkal kevesebb ta­karmány felhasználásával] A »gyümölcs« azonban a tervidő­szak utolsó éveire érik be, hi­szen 1975-ben jött létre az együttműködés a bikaliakkal, s tavaly indult öt somogyi té- esz részvételével — 200 hek­tárnyi halasíóterülettel — az eddiginél igényesebb, maga­sabb színvonalú haltenmelés (a múlt év derekán kapta meg a MÉM hivatalos elismerését a bikaliak rendszere). Segít tehát a célok megvaló­sításában a Bikali Állatni Gaz­daság, aztán a horgászok pro­duktivitásának növelése érde­kében — a kizárólagos hor­gászvizeken — a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem köz­reműködésével az újszerű hor­gászgazdálkodási rendszert kí­vánják elterjesztenek A Ka­posvári Mezőgazdasági Főisko­lán hal lábosra tó ruirn épül az ágazattal kapcsolatos kutatá­sokra; a Balatoni Halgazda­ság a saennyvízderitőknek haltenyésztésre való alkalma­sa tételére folytat kísérleteket Fonyódon — bíztató ered­ményekkel —, és folytathat­nánk az eredményesebb hal- termelés érdekében tett lépé­sele sorát... A fő cél az volt —így fogal­mazta meg ezt tegnapi beszél­getésünkön a megyei tanács osztályvezető-helyettese —, hogy mindenütt, ahol erre a legkisebb lehetőség is rendel­kezésre áll, megvalósuljon az intenzív, nagyüzemi halgazda­ság fejlesztése Somogybán. Ahol pedig nincsenek meg ezek a minimális feltételek sem, ott a tavak vagy tározók hasznosítása végett horgász- egyesületek vegyék kezelésbe ezeket a területeket. Ez az el­ső időszak lezárult, s elmond­ható, hogy minden vízfelület áyan kezelésben van, amilyen­be alkalmas — most már csak íz kell, hogy a haltermelés is. ökozódjom. Mégpedig a lehet- iéges legintenzívebb hasznosí- ás révén. Így érhetjük el, rogy a tavakban, gazdag S©- nogy halban is mind többet ■teremjen«. j| ^ Törvényerejű rendelet a magánkereskedelemről A magánkereskedelem gya­korlását eddig egy .húsz évvel ezelőtt megjelent törvényerejű rendelet szabályozta. Ez a jogszabály hosszú időn át megfelelt; időközben azonban jelentősen változott a kereske­dők létszáma, szakmai össze­tétele, s a társadalmi fejlő­désben azóta történt változá­sok is szükségessé tették a magánkereskedelem átfogó új raszabályozását. Jelenleg az országban 10 766 magánkereskedő működik, jól kiegészítve az állami és a szövetkezeti kiskereskedelmi hálózatot. A magánkereskedők 60 százaléka a lakosság alap­vető ellátását szolgálja, mint­egy 7000 kereskedő tevékeny­kedik a vegyes-, a zöldség­gyümölcs-, az élelmiszer- a dohány-, a tüzelőanyag- és a vendéglátó szakmában. A ke­reskedők mintegy 20 százaléka működik olyan szakmában — használtcikk, díszállat és dísz­növény, bélyegkereskedés, mutatványos tevékenység stb. —, amelyekben állami vagy szövetkezeti üzlethálózat ki­alakítása nem kifizetődő, 20 százalékuk pedig részben élénkíti a kereskedelmi ver­senyt, részben — mint pél dául a vásározó iparcikk szak- i, ma — bővíti a kereskedelmi választékot. A budapesti zöld­ség- és gyümölcskereskedők a közvetlen lakossági összforga­lomnak körülbelül a 20 szá­zalékát, a tüzelőanyag-keres­kedők pedig a kis tételű »pin- cés forgalom« 50 százalékát és a tüzelőolaj-forgalom csaknem egyharmadát bonyolítják le. Az új törvényerejű rendelet a megváltozott helyzetnek és a követelményeknek megfele­lően egész sor új rendelkezést is közbeiktatva — szükség sze­rint részben szigorítva, rész­ben kedvezőbb feltételeket te­remtve — szabályozza a ma­gánkereskedők működését, s pontosabb meghatározását ad­ja a magánkereskedői tevé­kenység fogalmának. Így pél­dául a tevékenység gyakorlá­sára jogosító igazolvány is új elnevezést kapott. (Iparigazol­vány helyett magánkereskedői igazolvány.) Üj vonása a ren­delkezésnek, hogy a jövőben meghatározott időre is lehe­tővé teszi a magánkereskedői igazolvány kiadását. Ezzel megoldható például a lakóte­lepeken vagy az idegenforgal­mi és üdülőterületeken is az ellátás megszervezése arra az átmeneti időre, amíg az. álla­mi és szövetkezeti hálózat ki­alakul. Az állami fegyelem fokozot­tabb biztosítása érdekében meghatározták, hogy ki mi­lyen esetben — milyen bűn- cselekmények miatt — nem kaphat magánkereskedői iga­zolványt. Nem adnak lehető­séget a szocialista szektorból kilépőknek sem azonnali ma­gánkereskedés folytatására. A szakigazgatási szerv hatáskö­rét növelve, szigorítják az igazolvány visszavonásának feltételeit. A rendelet a kereskedők el­látási rendszerén nem változ­tat, bizonyos ésszerű könnyí­téseket azonban bevezet; megengedig például a ven­déglátóknak, hogy nyersanya­got a kiskereskedelemből is beszerezhessenek. A jogsza­bály a KISOSZ érdekvédelmi feladatának megfelelő ellátá­sa érdekében előírja, hogy a magánkereskedés gyakorlásá­val összefüggően elkövetett szabálysértésekre hozott ha­tározatokat a KISOSZ-szal is közölni kell. A magánkereskedés gyakor­lásának alapvető előírásait tartalmazó törvényerejű ren­delet végrehajtására a belke­reskedelmi miniszter ad ki majd részletes szabályozást. (am» ségeket rejt ez az adottság, amit kihasználatlanul hagyni — vagy jelenlegi állapotából nem »kimozdítani« — vétek lenne. Az az intézkedési terv. amely magába foglalja a me­gye mezőgazdaságának V. öt­éves tervi célkitűzéseit, a megvalósítás formáit, érdem szerint foglalkozik ezzel az ágazattal is. Eszerint az évi haltermelést a jelenlegi terv­időszak végére a mostani '4125 tonnáról 5550 tonnára kellene növelni. Ebből 4010 tonna \ a mintegy 2500 hektárt kitevő halastóterületek termelése. S maradjunk is meg mindjárt a haltermelésnek a halastavak­ban, illetve az épített víztáro­lókban történő formájánál, hi­szen ezen az úton indokolt el­sősorban az előrelépés. Tóth Józseffel, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályvezető-helyette- sével beszélgettünk erről a té­máról. miután a közelmúltban az osztály, illetve a MÉM va­dászati és halászati főosztályá­nak közös tájértekezletén ő tartott vitaindítót megyénk halászatának helyzetéről, ter­veiről. Ahogyan a növényter­mesztésben az iparszerű ter­mesztés rendszerei, az állat­tenyésztésben pedig a szakte­lepek kínálják a fejlődés lehe­tőségét, úgy a tófelületekkel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemeknek is a megfelelő termelési rendszerekhez való csatlakozást ajánlotta föl a megyei szakvezetés. így vál­hat lehetővé a tavak komplex hasznosítása, a hal termelés nö­velése, végsősorom annak a célnak a meávalósítása, amely a jelenlegi ötéves tervidőszak­ban így szól: a halastavak hektáronkénti termelését a je­lenlegi 1100 kilóról év? 1500 kiló fölé kell emelni 1980-ig, mégpedig az intenzív halter­melési rendszerek általánossá tételével. A beszélgetés során kitűnt: bíztató az a tény, hogy ma a termelőszövetkezeti tógazdasá­goknak 75 százalékában a Bi­kali Állami Gazdaság halter- roelési rendszere »fogja át« ezt az ágazatot a megyében. Ezek. a gazdaságok már az el­ső évben 34 százalékkal jobb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom