Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
A hét három kérdése Ha a7, idei tavasztól nem túlságosan elkényeztetett átlag-európai többnyire az időjárás javulásának reményében nézi a naptárat — a diplomatáknál a közelgő június 15-e, a belgrádi találkozó kezdete nyújt alkalmat a »politikai visszaszámlálásra«. Az európai biztonság problémáiról sok szó eshetett a héten a különböző kétoldalú megbeszéléseken: Moszkva vendége volt a finn államelnök és a brit kereskedelemügyi miniszter, s francia hét zajlott a szovjet televízióban; az NSZK kancellárja Belgrádot, az olasz kormányfő Bukarestet, a lengyel miniszterelnök Oslót kereste fel; hazánkban pedig az osztrák államfő tett hivatalos látogatást. Kontinensünk égető kérdései szerepeltek a Varsói Szerződés most először tanácskozó külügyminiszteri bizottságának moszkvai ülésén is. A hét 3 kérdésére Réti Ervin válaszol. O Mi a jelentősége a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsági ülésének? A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságát tavaly novemberben hozták létre a politikai tanácskozó testület döntése értelmében. Célja és feladata adott: megfelelő fórumot teremteni egymás kölcsönös tájékoztatásához, s a diplomáciai tevékenység összehangolásához. A Moszkvában megtartott első ülésen ebben a szellemben mérték fel a varsói csúcs legutóbbi nyilatkozatának visszhangját és foglalkoztak a küszöbönálló belgrádi találkozóval. A szocialista országok állás- foglalásának kulcsmondata, hogy a jugoszláv fővárosban esedékes találkozónak — a Helsinkiben aláírt európai záróokmánnyal összhangban — konstruktív jelleget kell öltenie. Tehát mindenekelőtt a kölcsönös megértés és bizalom megszilárdítására hivatott és a hogyan tovább kérdésére kell választ adnia. Vannak biztató jelek, az eltelt időszakban széles körűen aktivizálódtak a 35 aláíró ország közötti politikai, gazdasági és más irányú kapcsolatok. Megnőtt az érdeklődés a katonai enyhülés problémái iránt, mind többen felismerik, hogy a politikai enyhülést csak a fegyverkezési verseny megfékezésével lehet igazán tartóssá tenni. Ma már érdemben foglalkoznak azokkal a szovjet javaslatokkal, hogy tartsanak össz-európai államközi értekezleteket, arról, miként lehetne együttműködni a környezetvédelem, a közlekedés, szállítás, az energetika területén. Semmi bíztató hír Ot napja vesztegel a túszvonat II hét címszavakban Hétfő: New Yorkban megkezdi ülésszakát az ENSZ tengerjogi konferenciája. — Luís Corvalán elutazik hazánkból.'4-- A Mexikói KP kongresszusa. Kedd; Az új szovjet alkotmány- tervezetről tárgyal az SZKP Központi Bizottsága. — Kirchschläger osztrák államfő Budapestre érkezik. — Általános sztrájk Franciaországban. — A spanyol választási kampány startja. Szerda : A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának ülése Moszkvában. Unnepségek Jugoszláviában Tito 85. születésnapja alkalmából. — Afrika felszabadításának napja. — Parlamenti választások Hollandiában. Csütörtök: Szovjet tiltakozó jegyzék Kínához a pekingi propagandaháború miatt. — Rendkívüli választásokat írnak ki Írországban. Péntek : A Biztonsági Tanács hozzájárul az BNSZ-csapatok további közel-keleti álíomá- soztatásához. — Nehézségek az izraeli kormányalakítási tárgyalásokon. — Puccs- Jasérletet verték le Angola fővárosában. Szombat: Schmidt nyugatnémet kancellár Belgrádban. — A Vietnami Szocialista Köztársaság kórmányfőjének észak-európai körútja. NSZK-ban ilyen tapasztalatok voltak. A holland választópolgárok e tekintetben kellő józanságot tanúsítottak, ami remélhetőleg előfutára lesz annak, hogy az egyik szörnyű szélsőséggel szemben ne a másik szélsőségben keressenek orvoslást. e Hogyan befolyásolják a legújabb fejlemények a közel-keleti kilátásokat? A kedvező jelenségek mellett azonban nem kevés a kedvezőtlen és zavaró tényezők száma. Nyugat-Európában és Amerikában jócskán akadnak olyan erők, amelyek szívesen eltérítenék a belgrádi találkozót a Helsinkiben lefektetett elvektől, szeretnék úgymond »felülvizsgálni« a záródokumentumot, s az ösz- szejövetelt a terméketlen ösz- szeütközések színterévé változtatni. Minden jel arra mutat azonban, hogy a nyugati kormánykörökön belül is éleződik a vita. s növekszik a nagyobb realizmusra hajlamosak tábora. A szocialista országok a maguk részéről most újra nyomatékosan leszögezték, hogy mindent megtesznek az enyhülés, a pozitív európai kibontakozás érdekében. Ehhez azonban — harmincöt aláíróról lévén szó. — a nyugat-európai és észak-amerikai partnerek közreműködése is elengedhetetlen. © Mi áll a hollandiai események hátterében? A holland belpolitikai élet hetek óta izgalommal várta a hét szerdáját, amikorra kitűzték a rendkívüli választásokat. Huszonöt párt jelentette be indulását a saját színvonalához képest növekvő gazdasági gondokkal küszködő országban, s intő például szolgálhatott, hogy a legutóbbi szavazás nyomán százhatvan- négy napig alkudoztak a kormány összetételéről. Az idő előtti választásokat azonban elhomályosította a kettős túszdráma, főként a több mint száz iskolásgyermek sorsa miatti aggódás. Mint annyiszor, ezúttal is a gyarmati kor ütött vissza. A dél-malukuiak afféle segédrendőri szerepet töltöttek be az egykori Holland-Indiában, és Hága, Indonéziától független államot ígért számukra. Ami kor ezt nem lehetett megvalósítani, s joggal tartottak a bosszútól, Hollandiába menekültek. Egy részük beilleszkedett a holland társadalomba, a szélsőséges elemek azonban önálló kormányt alakítottak, fegyveres alakulatokat szerveztek és terrorcselekményekkel hívták fel a világ figyelmét »megcsal áfásukra«. A már ismert akciókon kívül a Hollandiába látogató II. Erzsébet angol királynőt is el akarták rabolni. Amit tettek, mélységesen elítélendő, de érdemes volt talán szólni az előzményekről is. Valószínűleg nem véletlenül, a választások idejére tették újabb terrorakcióikat a dél- malukuiak. Félő volt, hogy fellépésük a reakciós pártoknak kedvez, Nyugat-Európa más országaiban, főleg az A szívroham gyanújával kórházba került izraeli mi- niszterelnökjelolfr, Begin, betegágya mellett ott látható az izraeli ' belpolitika sűrűn teleírt kórlapja is. A legkülönbözőbb koalíciós mutatványok zajlanak — a jobboldali likud-szövetségnek a 120 tagú parlamentben csak 43 képviselője van — sa külügyminiszteri tárca odaígérése Da- jannak alaposan megbolygatta a frontokat. A belső nehézségeken túl a világ természetesen arra kíváncsi elsősorban, hogy mi ként alakulhatnak a közel-keleti kibontakozás lehetőségei? Ebből a szempontból furcsa a látvány. Begin és társai sietnek kijelenteni, hogy Nyugat- Jordániából egy tapodtat sem kívánnak visszaadni, mindenfajta palesztin államot elleneznék. Washingtonban tudomásul veszik Begin szavait, majd kijelentik, hogy a Biztonsági Tanács határozata alapján állnak (ami a Tel Aviv-i állásponttal szöges ellentétben áll), s úgy tesznek, mintha nem lenne érdekellentét. A jobboldali arab országok az egyik percben úgy nyilatkoznak, hogy az izraeli változás semmit sem jelent, a másikban egyenesen az olajfegyvert emlegetik. A jelek szerint általános kivárás van, az Egyesült Államok pedig szeretné eddigi vonalát folytatni, Izrael és a középtől jobbra elhelyezkedő arab országok egyidejű befolyásolását. Csak az a homályos még, mennyire képes rá, s miközben gondosan szeretné elkerülni, hogy megvágja akár egyik ujját, nem fogja-e valamennyit megsérteni... Még mindig csaknem 30 gyermek szorul kórházi ápolásra a bovensmildei túszok közül. Orvosi közlés szerint állapotuk nem veszélyes, de a vírusos fertőzés következtében szükségük van az állandó orvosi ellenőrzésre. A kiszabadult gyermekek közül ötve- net szállítottak kórházba. A holland hatóságok szerint aggodalomra ad okot a bovensmildei iskolában fogvatartott négy pedagógus egészségi állapota. sőt tudomásuk szerint a fertőzés a dél-malukui terrorista csoport tagjaira is kiterjedt. Egyelőre semmiféle közlés sem történt arról, hogy van-e remény a négy pedagógus kiszabadítására. A legnagyobb titokzatosság veszi körül a Groningen közelében nyílt pályán veszteglő vonatban fogvatartott túszok sorsát. A hágai válságcentrumból csupán annyit közöltek, hogy a tárgyalások folytatódnak a terroristákkal. A terrorcsoport tagjai pénteken »nagytakarítást« végeztettek a fogságukban lévő félszáz személlyel: átmenetileg eltávolították a vonat ablakait fedő újságpapírokat és nagy távolságból látni lehetett, hogy a foglyok igyekeznek rendbehozni az öt napja börtönükül szolgáló vasúti kocsit. Az éjszaka nyugodtan telt el és a kora reggeli órákig nem történt változás. Libanon és a palesztinok A libanoni jobboldal csúcsszerve, az összes jobboldali erők vezetőit tömörítő »Libanoni Front« pénteken este közleményben jelentette be, hogy semmisnek és érvénytelennek tekintik a palesztinok libanoni tevékenységét szabályozó 1969-es kairói megállapodást, s ennek értelmében törvénytelennek minősíti a palesztinok libanoni jelenlétét. Neto elnök az ország népéhez Az Angolai Népi Köztársa ság f őrvarosa ban, Luandában a pénteki zavargásokat követően nyugodt a helyzet. Az állami intézményekben és a vállalatoknál folyik a munka, kinyitottak az üzletek. A város utcáin az angolai fegyveres erők katonái teljesítenek járőrszolgálatot. Továbbra is érvényben van a pénteken este bevezetett kijárási tilalom. Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke újabb felhívással fordult az ország népéhez. Beszédet a luandai rádió közvetítette. Neto elnök éiesen elítélte a pénteki zavargásokért felelős frakciósok tevékenységét Rámutatott arra, hogy ezek az emberek személyes ambícióktól vezettetve nem akarták követni az MPLA Központi Bizottságának a politikai egység biztosítását célzó irányvonalát. A pénteki események — jelentette ki az elnök — emberáldozatokat követeltek, több elvtársunkat elvesztettük. Az Angolai Népi Köztársaság elnöke a továbbiakban hangsúlyozta: a szakadást célzó pénteki kísérlet nem segíti a szocialista társadalom építését Angolában. A zavargásokat provokálok tevékenységét erőszak, fajgyűlölet, törzsi széthúzás és vallási viszálykodás jellemzi. Tettükkel gyakorlatilag a reakció érdekeit képviselték. A kialakult helyzet arra kényszeríti a kormányt, hogy meghozza a szükséges intézkedéseket. Azok számára, akik harcot kezdtek az MPLA ellen, nem lesz elnézés. Politikai irányvonalunkat továbbra is szilárdan folytatjuk. (MTI) Párbeszéd Moszkva és Washington között Carter szerint Amerika érdeke is az új SALT-egyezmény Carter amerikai elnök pénteken felesége társaságában látogatást tett a floridai partok közelében állomásozó Los Angeles elnevezésű atom-tengeralattjárón. Az elnöki repülőgépén útban hazafelé újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette: Vance külügyminiszter és szovjet kollégája, Andrej Gromiko, szeptember közepéig még két ízben folytatnak közvetlen tárgyalásokat a hadászati fegyverek korlátozásáról kötendő új egyezményről. Carter kijelentette: az Egyesült Államoknak érdekében áll az új SALT-egyezmény létrehozása, de vitathatatlan, hogy vannak még megoldásra váró problémák. Elsősorban az amerikai szárnyas cirkáló rakéták és a szovjet »Backfire« bombázógép minősítésének kérdését kell tisztázni. Arra a kérdésre, vajon e problémákat megoldhatónak tartja-e, kitérő választ adott. Ismét utalt arra, hogy az Egyesült Államokat aggasztja: a Szovjetunió birtokában olyan rakéták is vannak, amelyek nagyobbak, mint az Egyesült Államok arzenáljában levők. (MTI) Jurij Kornyilov, a TASZSZ politikai szemleírója írja: öt évvel ezelőtt, 1972. május 29-én, az első szovjet— amerikai csúcstalálkozó eredményeként Moszkvában aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak alapjairól szóló dokumentumot. Énnek megfogalmazása szerint a két ország abból a közös meggyőződésből indul ki, hogy a nukleáris korszak-! ban kapcsolataiknak a békés egymás mellett élésen kívül nincs más alapja. Ennek értelmében megkezdődött viszonyuk átrendezésének egészséges folyamata. A leghatalmasabb szocialista állam és a modern kapitalizmus legerősebb hatalma kapcsolataiban bekövetkezett fordulat döntő jelentőségű az új világháború veszélyének csökkentése, a béke megszilárdítása szempontjából. A Moszkva—Washington párbeszéd a kérdések széles körét öleli fel. Közülük azonban az egyik az összes többi fölé emelkedik: a béke megőrzésének, a nukleáris háború elhárításának kérdése. E feladatok megoldása további erőfeszítéseket kíván a kétoldalú kapcsolatok javítása érdekében. A Szovjetunió, békepoliti- kájához híven, számos javaslat kezdeményezőjeként lép fel. Ezek közül egyesek hosz- szabb távra irányulnak, másokat viszont — a partnerek jóakaratával — a közeli jövőben meg lehetne valósítani. A központi helyet ezek között a hadászati fegyverek korlátozásáról folytatott szovjet— amerikai tárgyalások foglalják el. A kérdésről a közelmúltban Genfben tartott tárgyalásokon valamelyes előrehaladás történt. Ebből azonban, sajnos, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy máris kirajzolódna a fő kérdések megoldása. Az amerikai fél továbbra sem mond le azokról a kísérletekről, hogy egyoldalú 'előnyökhöz jusson, és olyan egyezményt érjen el, amely kárt okozna a Szovjetunió biztonságának. A két ország kapcsolatainak alapjairól öt éve aláírt dokumentum egyértelműen megfogalmazta: az olyan közvetlen vagy közvetett próbálkozások, amelyek a másik felet - károsítva, egyoldalú előnyök szerzésére irányulnák, összeegyeztethetetlenek a békés kapcsolatok fenntartásának céljaival és a nézeteltérések békés eszközökkel történő rendezésével. Ezzel kapcsolatban helyénvaló ismételten emlékeztetni arra, hogy a Szovjetunió kész a kapcsolatok fenntartására az Egyesült Államokkal — de csakis egyenjogú alapokon, anélkül, hogy lemondana saját szuverenitásáról és törvényes érdekeiről, vagy pedig szövetségesei és barátai érdekeiről. Az enyhülés irányvonalát amerikaiak milliói üdvözlik, de az nincs ínyére bizonyos, sajnos meglehetősen befolyásos amerikai köröknek, amelyek a katonai-ipari komplexum érdekeit és törekvéseit kifejezve a feszültség fokozására törekednek. Az Egyesült Államokban nem hagynak fel azokkal a próbálkozásokkal sem, hogy az enyhülésnek olyan értelmezést adjanak, ami szerint az csaknem a más államok belügyeibe történő beavatkozásra jogosítana fel. Csak ily módon lehet értékelni a más országok állampolgárainak jogai iránti hamis aggodalmat, a zajos szovjetellenes kampányok folytatását, azokat a próbálkozásokat, hogy felmagasztalják azokat a magányos renegátokat, akik úgy vélik, hogy nem számukra íródtak országuk törvényei. A szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésében vannak más nehézségek is. Erről tanúskodik a többi között az a tény, hogy még mindig nem normalizálták a gazdasági kapcsolatokat. Mint ismeretes, a Szovjetunió határozottan elutasította az Egyesült Államok bizonyos köreinek arra irányuló kísérleteit, hogy a Szovjetunióval való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat diszkriminációs alapon folytassák. És mégis, a szovjet—amerikai kapcsolatokban meglevő nehézségek és az enyhülés ellenfeleinek mesterkedései ellenére el lehet mondani, hogy ezek a gyakorlat állal megerősített kapcsolatok egészükben pozitív irányúak. Ami a Szovjetuniót illeti, kész — olyan mértékben, amilyen mértékben arra az Egyesült Államok is kész — továbbra is felkutatni a kétoldalú kapcsolatokban és az egyes nemzetközi kérdésekben fennálló problémák kölcsönösen elfogadható megoldását, kész töretlenül tovább haladni a szovjet—amerikai kapcsolatokban a legutóbbi években elért fejlődés alapján. Diplomáciai bonyodalom Kína és Japán között Három és fél évi szünet után Ismét diplomáciai bonyodalom támadt Kína és Japán között a kontinentális talapzat együttes kiaknázásáról szóló japán—dél-koreai egyezmény ürügyén. Ho Jing, kínai külügyminiszter-helyettes pénteken kijelentette a pekingi japán nagykövetnek, hogy ha Tokió továbbra is szorgalmazza az egyezmény parlamenti ratifikálását, akkor »ez károsan érinti majd a japán—kínai viszonyt«. Ugyanakkor egy határozottan Kínával rokonszenvező japán folyóirat, a »Nemzetközi kereskedelem«, súlyos nemzetközi konfliktus veszélyét látja abban, ha a ratifikálás esetleg megtörténik. Ho Jing külügyminiszterhelyettes a japán—dél-koreai egyezményt, a »közös fejlesztési zóna« kijelölését Kína szuverenitásának sérelmére elkövetett aktusnak minősítette, s »Kína és más érintett országok konzultációját« sürgette a talapzat felosztása ügyében. Kínai sajtóanyagokban szó esik a japán—délikoreai alku ellen emelt KNDK-beli tiltakozásról is. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság illetékesei már hetekkel ezelőtt eleve érvénytelennek nyilvánítottak minden olyan megállapodást. amelyet a szöuli rezsim a kontinentális talapzat dolgában Japánnal kök. Ugyanakkor a phertjan^ nyilatkozatok nom szóltak a kínai igényekről. Kétségtelen, bogy a KNDK — amely törvénytelennek tekinti a dél-koreai kormányt — semmilyen formában sem fogadná el Dél- Koreát konzultációkra alkaT- mas félnek. (MTD I
