Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-27 / 123. szám
Aktfyák nélkül nem mm. Közelebb kerülnek az üzemrészek Politikai könyvterjesztés gondokkal Az irodaépület föid•zintjén rögtön a szemünkbe ötlöttek a politikai művek. Ott sorakoztak gondosan elrendezve az üveg mögött. — Most először rendeznek kiállítást az elektroncsőgyárban — magyarázza Rugya Béla, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vezetője. — Már el is küldtük a kért köteteket. Rokonszenves, sovány szemüveges asszony Horváth Istvánná. A KISZ-bizottság irodájában beszélgettünk vele. Nem először találkoztunk, tavaly novemberben ismerkedtünk meg a megyei pártbizottságon rendezett ünnepségen. Emlékszem, hogy a szerény, csendes kommunista asszony mennyire örült, amikor átvette a Kiváló terjesztő ezüst plakettet. Sokat beszélgettünk vele és úgy búcsúztunk, hogy majd egyszer a munkahelyén is szót váltunk a politikai i rodalom terjesztésének gondjairól. — Láttuk lent a kis kiállítást. — Sok könyvet kértünk, s május 26-án, 27-én, június 1-én és 2-án »kipakolunk«. — Mióta könyvterjesztő? — Nyolc éve: Ügy vettem át valakitől, már szinte nem is tudom, kitől. A textilművektől kerültem ide 1968-ban. Amikor először jelentkeztem a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségén, mindjárt megmondtam, hogy nekem már van tapasztalatom, a régi üzememben segítettem a politikai könyvek terjesztésében. Ahogy nőtt és erősödött az üzem, évente egyre több könyv talált gazdára. Az elektroncsőgyárat most is a jó olvasók üzemeként tartják számon. Horváthné persze sokkal jobban ismeri a helyi viszonyokat, s még mindig nem elégedett az eredményekkel. — Sok az állandó olvasó? — Elsősorban a sajtóiéból vannak. A Béke, a Killián brigád. Aztán mindenképpen '••Jó példa a szerszámüzem. Rendszeresen érdeklődnek, megnézik a könyveket. Látná csak, amikor kibontom a frissen érzett csomagot! Előfordul, hogy egy műszak széthordja. A műszakiak is mindig jönnek. — Sa többi üzemrész? Legyint. — Gyártáselőkészítő vagyok, s hol délelőttös, hol délutános műszakban dolgozom. Ha van egy kis időm, elviszem a könyveket a többi üzemrészbe is. Sajnos, olyan nagy a terület... Nézze, nerh árulok zsákbamacskát, az irodások alapszervezetéből ritkán nézik meg a Kossuth-könyveket, a KISZ-bizottság se nagyon kér tőlem, kivétel a 4. sz. KISZalapszervezet. Pedig már annyit nyúztam őket, gyerekek, olyan jó politikai könyvek vannak nálam, gondoljatok ránk, ha jutalmat adtok. — Hát ez nem valami szívderítő. Egyetértőén bólogat. — Volt, hogy annyira egyedül maradtam. Már azt fontolgattam, hogy lemondok. De aztán jött egy kis biztatás. Doma Józsefné, a sajtoló párton kívüli adminisztrátora rendszeresen segít, no meg a szocialista brigádok. A Béke brigád a könyvkiállítás és -árusítás megrendezésében is támogat. Annak nagyon örülök, hogy a pártvezetőség új titkára megkérdezi, mint megy a terjesztés, törődik a gondjainkkal. — Milyen megoldással juttatható él mindenhova a politikai könyv? — Csak úgy, hogy minden alapszervezettöl segít valaki. Akkor sokkal több politikai könyv gazdára találra. Agitáció, meggyőzés nélkül nem megy a terjesztés. Ha az ember tudja, hogy kit, mi érdekel vagy érdekelhet, felmérte, hogy ki jár esti középiskolára, egyetemre, akkor könnyebb a dolga. Sőt, nem egy munkás a gyermekeire is gondol, amikor kiválasztunk egy-egy művet. Megesik, hogy az érdeklődő száján kiszalad, amikor kinyitom a szekrényt: hű, ez mind politikai? Aztán, amikor ajánlok egy megfelelőt, s megnyeri a tetszését, máskor is jön hozzám. Most azt is megbeszélem, hogy kapjunk egy üveges szekrényt az ebédlőbe. Akkor egy plakáton kiírjuk, hogy az ott látható művek kinél vásárolhatók meg. Ez biztos segít új olvasók toborzásában. Buni József, az elektroncsőgyár pártvezetőségének titkára fontosnak tartja a Kossuth Könyvek minél szélesebb körben való terjesztését, éppen a hatása miatt. — Bár ezt a legnehezebb mérni, de azért azt látjuk, mint változnak az emberek a tanulás, az olvasás révén. Sokkal mélyebben, jobban ismerik korunk- valóságát. S ez a környezetükre, a brigádokra is kisugároz. Az az elképzelésünk, hogy mind, az öt alapszervezet információs hálózatára építjük a könyvterjesztést. Most, hogy kiállítás és vásár lesz, személyesen beszéltem minden alapszervezettel, hogy segítsenek. Az állandó kiállítás lehetőségét is latolgatjuk, sőt, arra is gondoltunk, hogy a textilművekhez hasonlóan jó lenne egy állandó helyiség a könyvárusításra. A gondok ellenére elismerésre méltó a politikai irodalom terjesztése az elektroncsőgyárban. A segítség révén azonban a teljes üzemre kiterjedhet, s ez nagyon fontos a fiatalok munkássá nevelése szempontjából is. Lajos 'Géza 110 EZER KÖTET Az 1837-ben alapított Budapesti Orvosegyesület könyvtárában, a mai Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban 110 ezer kötet várja az orvostanhallgatókat és a kutatókat. Képünkön: Több réteges oktatókönyv. SZAPUDI ANDRÁS POFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából A fateromról (az igazgató elvtársról) van szó és az egyik haverjáról, aki ugyancsak fejes és ősrégi káder. Különösen az utóbbi volt szörnyen pipás, mert, mint megtudtam, drága fiacskájának (aki nemrég bukott ki az egyetemről) nősülni szottyant kedve, s ehhez minimum egy háromszobás szövetkezeti lakásra lenne szüksége. (Az én faterom egyelőre nem töri magát a lakásért, mert a kisebbik lánya még csak másodikos gimista, a nagyobbik pedig — ez én volnék — úgyis megszerzi a maga összkomfortját a megfelelő rácsos ablakokkal, s egy belevaló foglárral az ajtó előtt.) Ehhez még csak azt akarom hozzátenni, hogy az a hapsi, aki a párt központi bizottságától jött az értekezletre, állítólag nagyon hegyezte a fülét a szövegedre, buzgón jegyzetelt, és pár nap múlva utánanézett néhány dolognak. Azt hiszem, ezért volt olyan ideges a faterom haverja. Na hát, ez van. Gondoltam elpletyizem, nem árt, ha tudsz róla, bár nem csak ezért fogtam tollat. Pontosabban nem is tudom megmagyarázni miért, talány hogy tudassam veled, milyen nagy szarban vagyok? De hát mi közöm ehhez a csajhoz, mondod most magadban. és tényleg: az égadta világon semmi. Ezt én is tudom, meg azt is, hogy hiába kezdenék el neked itt lelki életet élni, valószínű, úgysem értenél meg. Nem azért, mert hülye vagy. hanem, mert magam sem értem magamat, és ezért csak össze-vissza dumálok mindent. Ez a legcikibb. Valahol mélyen úgy érzem, segítségre volna szükségem, ugyanakkor mindig elfog az irtózat, ha valaki segíteni akar. Zavaros, ml? Néha azt hiszem, nem vagyok normális. Frankón. Ez a legvalószínűbb. Megfigyeltem ugyanis, hovy kétféle én lakik bennem. Az egyik valósággal undorodik a cselekedeteimtől, de ritkán jut szóhoz. Ha beszélni kezd, azonnal rákiált a másik, hogy »pofa be!«, és ez az erősebb. Hülye vagyok, össze-vissza firkálok mindenféle baromságot, mintha pias volnék. Pedig istókzicsi semmit sem ittam, már napok óta minta- gyerek vagyok a pehelypuha családi fészekben. De hagyjuk ezt... Marhaság az egész. Inkább a tényeket ismertetem. Szűkszavúan a tényeket. Oké? Azt már említettem, hogy gimista voltam? Mindegy. Szóval elvégeztem az első osztályt kitűnő eredménnyel. Röhejes, mi? A tanulás nem okozott gondot. Osztályüdvöskének indultam, ezért küldtek el abba a KISZ-vezetőképző táborba is, ahol találkoztunk. Meg azért is, mert az általános suliban nagy úttörő voltam. Nem érdekes. Másodikban kezdődött a balhé. Megismerkedtem egy pár sráccal, csajjal. Marhául rendesek voltak hozzám. Pénz, pia náluk dögivei. Bulcsázni egyik sem bulcsázott. (Bocs! Ez azt jelenti, hogy egyik sem dolgozott.) De honnan a lóvé? Tárgyilagos felvilágosítás: szajré, kisanyám. Elengednek egy-két albérleti marhaságot, jól szórakozunk. Néhány hét után világosság kezd dergpgeni bennem. Rájövök, hogy a haverjaim hétpró- bás csibészek. De akkor már I Laci bácsi A nélkülözhetetlen Dr. Bellyey László Könnyen kérdez a hajdani tanítvány attól, aki tanárként közel álil t hozzá, mert nevedő- munkájámak egyik erénye az volt, hogy engedte megismerni saját személyiségét, egyéniségét. Laci bácsit szálfa- egyenes, nyugodt szemlélődének látja, aki nem ismeri. Aki viszont beszél vele, tudja : belső világa vibrálóan izgalmas. 1954 óta dolgozik a pedagógusképzésben, s hatvanhét évesen is az egyik legfrissebb, legtevékenyebb egyénisége a Kaposvári Tanítóképző Főiskolának. A komplex anyanyelvi kísérletnek ő a kutatási felelőse, három megyében négy kísérleti osztályban haladnak a korszerűsített úton. Dr. Bellyey László gyakran konzultál az osztályok vezetőivel — volt tanítványaival — a helyszínen is, Kaposváron is. A Magyar Tudományos Akadémia díját kapták a kísérlet korábbi szakaszának eredményeiért. Baltási Judittal és Czimbalmos Andrásné- val együtt pedig a második osztályos tankönyvtervezetükért díjazták őt. Kezdjük azonban a pálya elején! Hogyan jegyezte el magát a ta- nánsorssal? — Apám hatott rám, ő is pedagógus volt. De inspirált erre egy fiatal tanárnemzedék is: Szalatmai Rezső, Dobossy László, Balogh Edgár. Csehszlovákia magyarlakta részén éltünk, Beregszászon születtem. Ügy gondoltuk, hogy hasznára így lehetünk az ottaniaknak. Emberségből példát a prágai egyetem tanáraitól, professzoraitól kaptam. Prága jó szellemi közeg volt egy magamfajta fiatalember számára. Olyan professzoraim voltak, mint Otokar Fischer író, filozófus, vagy a francia tanszéken Salda, de Jankó nyelvész is nagy hírre tett szert. Az egyetemi felvétel kritériuma a cseh nyelv tudása volt. Nekem sikerült három hónap alatt élsajátítafcéső, és az ess igazság, hogy nem is nagyon izgat a dolog. A gimit otthagytam; most már éjjel-nappal velük vagyok, együtt balhézunk. Halában csíptem ezt az életet. Mute- réktól ékszereket vittem el, de csak egy aranygyűrűt sikerült 'eladnom. Lebuktam. Intézetbe vittek. Szöktem. Persze, nem a muberékhoz, hanem a haverokhoz. Egy idő után megszűnt az államim. A haverokkal egész nyáron a Balaton körül csöveztünk, balhéztunk. Balhé balhé háláin, megbánás, de későn. Bulcsázfcam egy hónapig, de aztán kirúgtak a munkahelyemről. Ekkor kiléptem a galeriből is. Torkig voltam velük. Tanulni akartam. Gimi-be mentem, persze nem a régibe, hanem egy másikba. A fater elintézte. Csakhogy az első tarn tási napon rendőrök jöttek értem az iskolába. Bgv fél napot töltöttem a fonyódi rendőrségen. Két balhéról tudtán. Beismertem. Kész a zrí. Újra a haverok, aztán disszidálása kísérlet. Egy nap a gyékénye- si határőrségen, majd hetvenkét óra fogdában. f Most, mint említettem, itthon vagyok. Akik még nem buktáik le, folyton körülöttem ólálkodnak. Mi lesz ebből megint?! Újabb balhé? Mert, ugye, tudod, hogy van ez. (Folytatjuk.) nom, félévkor már kollokválhattam is e nyelven: Krejca professzornál három cseh hallgatótársammal együtt vizsgáztam, s amikor felnézett a jegyzetedből, nem akart hinni a szemének, hogy magyar fiatal ül előtte. De amiért én azt mondtam, hogy emberségből példát tanultam tőlük, az a következő: nemzetiségre, osztályhelyzetre való tekintet nélkül, a tudás alapján bíráltak el minden hallgatót. Ez egész pályámra hatással volt, ebben őket akartam követni, s remélem, hogy sikerült. Egy évet Zürichben is tanult; kétszer hallhatta Thomas Mannt előadni. Vizsgázott német nyelven, hallgatott angolt, magánórákat vett franciából. De ezeknél is izgalmasabb az a szellemi háttér, mely nagyonis alakító erejű volt. ö vezetőszerepet játszott; Csanda Sándor Első nemzedék című könyvében jelentős terjedelmű részt szentel ennek az életszakasznak. Ebből idézünk. Bellyey László »1928 óta tagja volt a Sarló-mozgalomnak, majd több évi tagság után kilépett és többedmagával megalapította Prágában a Magyar Munkaközösséget, melyet később Széchenyi, Mozgalom néven vezet. 1933-ban a prágai Magyar Akadémikusok Köre elnökévé választották.« Marxista szellemiségű kritikáit azóta is számon tartja a csehszlovákiai magyar irodalom. Drámáit színházak játszatták. Taníts meg hinni és szeretni — ez volt az egyik. Miről szólt? — Sorsok központba állításával azt igyekeztem világossá tenni, hogy a munkásosztály a hatalom átvétele után, hogyan kerülheti el a hibákat. Mi akkoriban nagyon soA huszonöt éves BM. Tánc- együttes néptáncklubot alakított azzal a szándékkal, hogy a kaposvári táncosok rendszeresen találkozhassanak, havonta egy alkalommal a közös szórakozás melett együtt ismerkedjenek hagyományainkkal. A kaposvári néptáncklub ugyan a Fegyveres Erők Klubjában, a BM. Táncegyüttes próbatermében tartja a foglalkozásokat, az összejöveteleknek azonban minden kaposvári táncos vendége. A szerda este megalakult klub Rábai Miklós nevét vette féL A néptáncklub céljáról, feladatáról Galicz János, a BM. Táncegyüttes vezetője így beszélt: — Ügy érezzük, szükség van egy olyan fórumra, ahol a néptáncosok rendszeresein kicserélhetik a tapasztalataikat, klubszerű formában megbeszélhetik a táncmozgalom időszerű kérdéseit. Szeretnénk összefogni a kaposvári táncosokat, a kapu nyitva áll mindegyik együttes tagjai előtt Nem lehet az egyetlen találkozóhelyünk a dobogó, a színpad, a fesztivál és a 'verseny, a táncmozgalom feladata az is, hogy alakítsuk, formáljuk az együttestagok személyiségét, gyarapítjuk általános műveltségét. Tehát nemcsak a néptánc kell hogy erdekelje fiataljainkat, hapedagógus kát vitatkoztunk, sokszor haj-' naüg ezekhez hasonló kérdésekről. Beregszászi gimnáziumi vezető tanár lett, itt ismerkedett meg feleségével, a kaposvári származású Szen- kovszky Magdával, aki az akkori viszonyok közt ott talált magyar—német szakos tanári állást. A hadifogság után dr. Bellyey Lászlónak a szűkebb pátriát már Kaposvár jelentette. Ide jött haza, feleségéhez, három gyermekéhez. Tanított, írt, részt vett a munkásmozgalomban. Még Beregszászon tilalom ellenére leérettségiztette egy 1919-es, kaposvári veterán fiát, s amikor Kaposvárra került, rögtön megkeresték őt, bevonva a mozgalomba. 1956 óta tagja az MSZMP-nek. Olyan ember, aki nemcsak a katedrát tekinti nevelői helyszínnek, Előadásokat tartott, író—olvasó találkozókat vezetett Az éledni kezdő somogyi irodalmi életnek egyik vezető egyénisége volt, s dolgozott a Somogyi Írás, majd a Somogyi Szemle szerkesztésén Ék Olyan alkotói kiválóságok jóindulatát, barátságát bírta, mint Móricz Zsigmond ... — Vele még »kint« ismertetett össze Balogh Edgár, aki egy tanulmányomat elvitte neM. Zsiga bácsi Simonyi Máriával volt ott, és még aznap éjjel elolvasta a munkásságáról szóló füzetemet Másnap hívatott, s személyemben a csehszlovákiai magyar fiatalságnak köszönt* meg az érdeklődést Késeibb aztán többször összejöttünk Dedikált könyveivel is meglepett. Halála előtt néhány hónappal láttam utoljára; a Nyugati pályaudvarral szembeni vendéglőben vacsoráztunk, s én megltepetve tapasztaltam, hogy a nagyétkű író kevés spenótot rendelt tükörtojással. »Az orvosok eltiltottak a hústól — mondta —, azóta könnyűnek és erősnek érzem magam. Meglátjátok, megérem a száz évei;!« S beszélt Bellyey tanár úr Veres Péterről is, s a mostaniak közül Mesterházi Lajosról, Földeák Jánosról. Fehér lapok várnak a tolira, mely az emlékeket rögzíti majd. A csehszlovákiai korszak egy- egy epizódja már papíron. Közben kfitikák születnek könyvekről, színházról folyóiratoknak. Willi Bredelről tanulmányt írt A XX. század német irodalma című könyvben. Tanít, nem nélkülözhetik. Es nem nélkülözheti a pedagógiai munkát ő sem. Két tanfolyam hallgatóinak angolt is oktat. Leskó László nem a szélesebb értelembe vett közművelődés is. — Az együttes névadója: Rábai Műd ás. Miért épp őrá gondoltak? — Nagyon sokat köszönhet a néptáncmozgalom Rábai Miklósnak, az ő művészete közkincs. Koreográfiái tovább élnek a színpadokon, pedagógiai munkássága, köz- életlsége példamutató volt. Az ő emlékét kívánjuk őrizni úgy is, hogy klubunk az ő nevét viseli. A klub névadójáról Együd Árpád néprajzos tartott előadást Levetítette azt a kisfáimét, melyet egy somogyi hagyományőrző táncosról készített Szurdi Zsolt régi hangszereket mutatott be, somogyi és Tisza menti dallamokat szólaltatott meg. Az est programja táncházzal fejeződött be, Balázs Béláné » szélei táncrend szerint vezette a közös táncos szórakozást Havonta egy alkalommal — minden hónap utolsó szerdáján — tartanak foglalkozást, a néptánckkibban, este héttől kilencig. A júniusi előadás témája: a lány- és fiútánc sajátosságai. A klubalapító kaposvári BM. Táncegyüttes, a klub házigazdája egyébként — alkalom, hogy most erről is szóljunk — késiül a jubileumi bemutatóra, melyet novemberben kívánnak megtartani, H. «■ Néptáncklub alakult Kaposváron
