Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-03 / 102. szám
K ö/vél-eményűnket a XVIII. század végétől foglalkoztatja mélyrehatóbban honfoglaló vezéreink alakja. Csokonai például Arpádiászt tervezett, s a következő század elején tucatnyi költő írt »hunniászt«, amelyben valamiképpen szerepelt a fejedelem. Máig ható szépségével Vörösmarty Zalán futása című eposza oldotta meg a feladatot, de a nemzeti tudat szempontjából nem közömbös dolog, hogy tovább élt Arany János epikájában (Buda halála), és hatott Ady Endre lírájára is. A nyelvtudománynak is kikerülhetetlen feladata, hogy magyarázatot adjon Árpád nevére vonatkozóan. Annál is inkább, mert a népi etimologizálás a legkézenfekvőbb megoldást választotta : névátvitelre gondolt. Így azután a nyelvészek jelentős csoportja azt vallotta, hogy a fejedelem neve az ótörök arpa szóból ered, csupán egy d kicsinyítő képzőt tettek hozzá. Eszerint Árpád árpácskát jelent Természetesen ez a magyarázat nem elégített ki mindenkit Többen is indokolatlannak tartják, hogy a vezéíi család sarja egy gabonafajtáÁrpád ? ról kapott nevet Közöttük van dr. Zsolt Zsigmond orvos autodidakta nyelvész, aki a földrajzi nevekből kísérelte megoldani a problémát. Munkáját nemrég adta ki a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalattal közösen a Baranya megyei Levéltár. Vizsgálódásai arra alapozódtak, hogy a honfoglalás kori szálláshelyek elnevezésében tükröződnie kell a birtokos személyének. Ahogy a Tarján, Kér, Keszi, Nyék, Megyét megőrződött, akként kellett volna a fejedelem nevének tovább élnie. Zsolt Zsig- mond szerint ez meg is történt, csak nem a közismert Árpád formájában kell keresni, hanem az eredeti összetétel szétválasztásával. Zsolt úgy gondolta, hogy a Pat személynév és az ar méltóságcím olvadt egybe, ar Pat alakban. így tételezi fel, hogy megyénk Korpád nevű települései a vezető törzs szálláshelyei lehettek, mert eredetileg ekként jelölték: Kor Pat. Elméletéhez Somogy földrajzi nevei közül többet bizonyítékként idéz, például Horpá- csot, amit ugyancsak az ar Patból eredeztet. Megemlíti, hogy az így jelölt települések környékén megtalálhatók a Karcs-Karcsa-Karocsa nevek. Érdekesség, hogy a Mérő, Ka- posfő és Bárd hármas határában meg is van Kalocsa alakban, Szenna mellett pedig az eredeti Karosza is feltűnik. Dr. Zsolt Zsigmond fejtegetéseinek lényege, hogy az Árpád nem személynév, hanem összetett szó, amelynek több alakváltozata lehetséges (pl. Buda Patnak Put alakjából származik). Elméletében csak a földrajzi nevekre figyelt. Hogy ez kevés, arra Képes Géza véleménye is figyelmeztet. Szerinte is összetétel az Árpád: ar, ami férfit, hőst jelent, a másik tag pedig a régi perzsa pád szó, amelynek jelentései: 1. védelmező, őrző, 2. állhatatos, szilárd, kemény, 3. trón, hatalom, vagyon. Ekként Árpád Kemény Hős, Védelmező Hős, A Trón Hőse, Sokbíró Hős — csak árpácska nem. Zsolt Zsigmond hasonlatos eredménye arra utal, hogy munkája fontos adalék a probléma végleges megoldásához. Laczkó András Szövetkezeti honvédelmi nap Kaposfőn Az MHSZ kaposvári járási vezetősége, a KISZ, a Hazafias Népfront, valamint a fegyveres testületek kezdeményezésére még 1975-ben elhatározták: évente május 1-én termelőszövetkezeti honvédelmi napot rendeznek, ahol a tsz-ek fiataljaiból, felnőttéiből alakított csapatok mérik össze tudásukat. Először Igáiban. tavaly Nagybajomban, az idén pedig Kaposfőn került erre sor. A járás tizenhat termelőszövetkezetének csapata találkozott, hogy összemérje tudását, s elnyerje az igali Aranykalász Tsz által felajánlott vándorkupát, amely három egymást követő győzelem esetén véglegesen a nyertes csapat birtokában marad. A számok nyelvén A küzdelem megkezdése előtt Farkas Ferenc, az Egyesült Kossuth Tsz párttitkára köszöntötte a házigazdák nevében a versenyzőket, megemlékezett május 1-e jelentőségéről, s a termelőszövetkezetekben folyó honvédelmihazafias nevelésről. Sokan voltak kíváncsiak a kifogástalanul megrendezett honvédelmi napra, versenyre — ez a helyi klubtitkár, Porga Lajos érdeme — és sokan nézték meg az MHSZ által a fegyveres testületek életéből rendezett fényképkiállítást is. Az elméleti kérdések között katonapolitikai ismeretekből, Valentyin Csernik Buszlajev emlékezései Két új kiadványt jelentetett meg a Központi Statisztikai Hivatal az időszakos közlemények könyvsorozatában. Az új kötetek a számok nyelvén beszélnek az érdeklődőknek. Beruházási—építőipari adatok címmel a múlt év statisztikáját közli az egyik. Az ösz- szefoglaló jellegű számsorokon kívül a könyv tartalmazza a havi, negyedévi és félévi adatokat is. A szocialista szektor beruházásainak pénzügyi teljesítéséről ad pontos képet, az üzembe helyezett beruházások mutatószámait is megleljük lapjain. Az építőipari kivitelező szervezetek adatait szintén összegyűjtötték. A másik kiadvány címe: Ipari adatok 1976. Az időszaki közlemények 402. kötete a múlt év második feléről számol be a megadott témakörben. Fontosabb fejezetei között szerepelnek a termelés indexe, az értékelés alakulása, az árak alakulása, a fontosabb termékek, a munkaügyi adatok, a vállalati gazdálkodás főbb pénzügyi mutatószámai. A kiadványban a magánkisipar leglényegesebb számait is megtalálja az érdeklődő. A két új kötet jól szolgálja a sorozat célját. — Hogy dögölnél meg! — kiáltotta egy asszony. Nagyon szeretett volna egy kis vajas kenyeret enni, és most sajnálta igazán, hogy egyszer, amikor már nem bírta megenni, egy nagy darabot eldobott. Senki sem figyelt rá, csak a falu legvégén szólította meg egy öregember a ház melletti földhányásról. Az öreg sokáig faggatta. — A nagyapád Kirill, azt mondod? És anyádat hogy hívják? — Anna Kirillovnának. — Tehát Nyurka. & az apád kicsoda? — Komisszár — büszkélkedett Szemjon. — Manapság mindenki egyformán sorkatona — mondta az öreg, és behívta Szempont a házba. Tejet és egy nagy karéj vajas kenyeret kapott, meleg, fekete kenyérből. A vaj ol- vadozott a kenyéren. Szemjon mindent elmesélt . részletesen. A háziasszony kötényével törölte ki a könnyeit, és hirteaz MHSZ feladataiból kellett bizonyítaniuk tudásukat, majd fegyveres váltófutásra, kézigránátdobásra, a vegyvédelmi fölszerelések használatára, végül pedig lövészetre került sor. Az összesített eredmények alapján a íelsőmocsoládiak szerezték meg az elsőséget, másodikok a nagybaj omiak, harmadikok pedig a szennaiak lettek. A győzteseknek járó vándorkupát a vendéglátó tsz elnöke, Spanenberger János, a többi helyezett jutalmát pedig Horváth József, áz MHSZ járási vezetőségének a titkára adta át. len hangosan felzokogott; az öreg ráripakodott. Másnap reggel az öreg befogta a lovat. ■— A nagyapád a mostani hatalomban nagy em/ber — mondta az öreg, és hümmögött még valamit. Este a nagyapjával tért meg. Szemjon a nagyapjának 'is minden elmondott részletesen az anyjáról, meg arról a hadnagyról is, aki pisztollyal járkált a veteményesben. Nagyapának is volt pisztolya, csillogó, sárga pisztolytáskában, a karszalagján oroszul és németül volt valami felírva. Az öregek egész éjszaka vitáztak, Szemjon felébredt, és hallotta, amikor az öreg azt mondta: — Oroszország nagy, Kirill, az egészet nem tudják elfoglalni. — Majd meglátjuk. — Visszajönnek a mieink. — Egyszer élük — mondta Kirill nagyapa. — Áruló gazember vagy! — Mindjárt lekeverek egyet! — ígérte Kirill nagyapa. Helikoni találkozások Cserfán Anikó hangulatos egyetem dísztermének A görögök hegyre képzelték az isteneiket, a Nelikont a múzsáknak és Apollónak szentelték. Berzsenyi Dániel nevezte el a keszthelyi — Festetics György által szervezett — írótalálkozót Helikon-ünnepségnek, melynek akkori programjáról Kazinczynak írott leveléből tudunk. A ligetbe Kisfaludy Sándor, Dukay Takách Judit, Pálóczi, Kazinczy, Csokonai ültetett fákat, s itt emelték 1954-ben a Helikon emlékoszlopot. (Hévízen tavaly avatták fel az új sétányon Berzsenyi Dániel és Csokonai Vitéz Mihály mellszobrát.) Pénteken kétezer dunántúli középiskolás, szakmunkástanuló találkozott itt a hagyományos, kétévenkénti kulturális seregszemlén. 1958 óta a mostani rendezvény a tizenötödik. öt dunántúli megye és Budapest tanulóifjúságát a diáknapok aranyérmes szólistái, csoportjai képviselték Keszthelyen. A művészeti ágak népszerűségét jól mutatják azok a számok, amelyeket a jelentkezésekkor állítottak össze: a legfőbben — hatvanhárman — a hangszeres zenének hódolnak a részvevők közül. A vers- és prózamondók, a szólóénekesek, illetve a néptáncosok következtek sorrendben. Szombat délelőtt az agrár- tudományi egyetem dísztermének folyosóján Németh Béla elektroműszerész-tanuló, a kaposvári 503. számú szakmunkásképző Forrás együttesének tagja — aki most kísérőként van jelen — együtt izgult a kaposvári (Munkácsy gimnázium) Szabó Izabella versmondóval. Velük beszélgettem. — A Forrás együttes tegnap délután szerepelt itt. Két éve vettünk részt először a játékkal ajándékozta meg az találkozón, most utoljára jöttünk Keszthelyre. — A legkedvésébb emlék? — A közös éneklés öröme, a daltanítás, meg a hangulat. Szabó Izabella először vett részt a Helikon-ünnepségen. Ügy hallottam, hívták a Táncsics irodalmi színpadához. — Igen, hívott Klujber tanár úr, de most szerveződik a mi iskolánkban is egy új együttes, Miklós Éva tanárnő vezetné. Várok, hogy mi lesz belőle. Eszerint döntök. Az egyetem dísztermében egymásnak adják át helyüket a vers- és prózamondók, a hangszeres szólisták. Cserfán Anikó nagyatádi diákot szólítja a rendező. Debussy Holdfény című zongoradarabját játssza. Taps. Oklevél. A Helikon-ünnepség rendezői felhagytak a versennyel, a részvevők bemutatókat tartanak. Itt van Csertán Anikó tanára, Kenedi Tibor is. — Elégedett a játékkal? — Teltebb, szebb hangú Nagy Miklós, Bódy Katalin, versenyzongora kellett volna ezekhez a hangulatokhoz, színekhez. Az iskolai KISZ-szervezetek feladatai a közművelődés fejlesztésében címmel tartott mozgalmi tapasztalatcserén Klujber László, a kaposvári Táncsics gimnázium tanára mondott vitaindítót, s ő vezette a tanácskozást. — Miben összegezhető a tapasztalatcsere mondanivalója? — Minden iskolai KISZszervezet hagyományosan foglalkozik kulturális munkával is. Mozgalmi téren az eddigieknél fokozottabban és tervszerűbben, tudatosabban kell foglalkozni a művelődéssel. Kívánatos, hogy harmonikusan olvadjon eggyé az alapszervezeti munka és a klubok, szakkörök, amatőr együttesek tevékenysége. Nemcsak az iskolán belül szükséges az ösz- szehangoltabb tevékenység, hanem iskolák és közművelődési. intézmények között is. Bódy Katalin, a barcsi gimnázium végzős tanulója szomorú is lehetné: kiesett a Szín- művészeti Főiskola felvételi rostáján. > — Tegnap oly szép napom volt! A Festetics-kastélÿ dísztermében mondtam verset. Nem vagyok szomorú. Jövőre ismét megpróbálom. Tudom, min kell javítanom. Kati délutánra különleges programot szervezett számunkra. A motel parkjában csodálatos élményben lesz részünk! — mondta. Ott találkoztunk. Egy Baranya megyei kamaraegyüttes volt a vendéglátónk. A parkban először megszólalt a hegedű, azután sorra jelentkeztek a többiek is a hívó, csalogató hangra. A rögtönzött parki koncertnek szombaton is nagy sikere volt. Pedig »-csak« egymásnak játszottak... Cserébe Takáts Gyula nyito- gatta szívünket, és beszélt a Helikon-ünnepség történetéről. A dunántúli kulturális seregszemle újjászervezésében 6 is részt vett. Horár.yi Barna Békés Csaba. közönségét. — Nehéz lenne ellenállni. Hiszen Hitler áll mögötted! — Ne bőszíts — fenyegetőzött Kirill nagyapa. — Megjön a vejed, majd számon kéri tőled ... Az öregek végül egymásnak estek, aztán lemosták a vért a mosdóban, és másnap reggel Szemjon a nagyapjával együtt elutazott a faluból. A városban a rendőrségre mentek. Mindenkinek olyan karszalag volt a karján, mint a nagyapjának. Az ügyeletes szobájában Hitler portréja függött, alatta egy állványos géppuska. Szemjon itt találkozott először Oszipowal. Oszipov aranyfogait kivillantva mosolygott,. és közben minden ropogott rajta: a csizmája, a vállszíja, a bőrzubbonya. A nagyapja félrehívta. Azután elmentek a tábori csendőrségre, és Szemjon sokáig ücsörgött a váróban, a plüssdíványon. Az ajtó mögött telefonáltak, és Szemjon néhányszor az anyja nevét hallotta: Buszlajeva Anna Kirillovna. Nagyapával és Oszi- powal egy tiszt lépett ki a szobából, a váll-lapja csavart volt, mint a krém a süteményen, megpaskolta Szemjon arcát, egy tábla csokoládét adott neki, és mosolygott: — Fiú, meglátod, minden jó lesz majd. — Ennél már jobb nem is lehet — dörmögte a nagyapja. 8. Szemjon csökkentette a sebességet. Falu következett.,, Az autóbusz két perc alatt halad át a falun. Szemjon már régen kiszámolta: a falu egyik végétől a másikig mindössze négy kilométer. Most a kilométerórán is ellenőrizte: épp négy kilométer. Visszafelé, nappal ment a falun. Sokakat ismert Szemjon ezen az útvonalon. Az autóbuszmegállónál egy öregember lakott. Szem- jonnal hat év óta mindig üdvözölték egymást. Az öreg várta a buszt, odament, szemügyre vette az utasokat halványkék, az öregségtől már fakó szemével. Az öreg télen-nyá- ron ugyanazt a szürke köpenyposztóból készült zubbonyt viselte. Egy féléve nem jött többet a buszállomásra. Szemjon néhány útja alkalmával még várta, azután elment a házába. Meghalt az öreg — mondta egy gondozatlan külsejű nő, és megkönnyebbülten sóhajtott — Öregségére elment az esze. Állandóan utazni akart valahova. Meghalt. De kije maga néki? Szemjon nem kezdte ed magyarázni, hiszen nem is volt mit magyarázni. Az asszony mindaddig gyanús szemmel nézegette, amíg Szemjon be nem csukta maga mögött az ajtót. ... Kirill nagyapával kettesben éltek. Nagyapja hajnalban keit, megfejte a tehenet és kicsapta a mezőre. A nagyanyja még a háború előtt meghalt. Maguk főzték a káposztalevest. Szemjon segített nagyapjának tekerni a húsdarálót. Esténként a nagyapja az életéről mesélt Szemjonnak. Kiderült, hogy hős volt, hiszen harcolt a fehérek ellesi, parancsnok volt. — Félsz a németektől? — kérdezte a nagyapja. — Félek -— vallotta be Szemjon. — Hát ne félj, és kész — nyugtatta meg a nagyapja. — A német se hülye, ő sem akar meghalni. Láttad a tankjainkat? — Láttam. — Hát akkor ne félj. Nekünk is vannak tankjaink. Még kapnak tőlünk a... alá — nagyapa káromkodott egyet. — Miért ... alá? — kérdezte Szemjon. (Folytatjuk.) Somogy! Néplap
