Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-22 / 119. szám
Száz éve született Ady Endre Költő a hadak útján Szabados János műcsarnoki kiállítása Dunántúli legendárium »4 tjólakodó Gráciát •ellöki En/nem bűvésznek, de mi A dy Endre arcképét nézve legjobban a szeme ragad meg bennünket: anyjától, aiz »Édestől« örökölt szép nagy barna szempár. Végzeteket érző és végleteket látó pillantás ez; a halál rokonának, a minden titkok tudójának tekintete. Benne izzik az ' igazi szeretet, a megértés utáni vágy és ugyanakkor egy messiási küldetés vállalása is — »minden poklokon keresztül«. Most, amikor születésének centenáriumát ünnepeljük, vele kell szembenéznünk: a XX. század egyik .legnagyobb költőjével. Vele kell szembenéznünk — és számot kell adni »örökségéről«. Hogy a centenárium ne csak emlékezés legyen. A méltó tiszteletadást a befogadás, az újra- olvasás varázsoe élménye élteti; így él tovább »ifjú szívekben« — mindnyájunkéban. Az 1906-ban megjelenő Üj versek az első igazi Ady-kö- tet — a merész újító hangja, »mély viharzásokon és poklok tüzéoen«, Lédához írt szerelmes verseiben is. 1904 januárjában utazott Párizsba. Ady számára ez nemcsak a fény városa volt, hanem a forradalom és a modern költészet szülőföldje is. Szenvedélyesen vetette be magát a világváros forgatagába, Baudelaire és Verlaine költészetének bűvöletébe, Rodin híres »Gondolkodója« pedig a modern ember szimbóluma lett számára. A magyar ugar, a lelkek temetője — az Új versek kötete — Ady legkifejezőbb képeit villantja föl az akkori félfeudális—félkapitatista Magyarországról. A bátor, szenvedélyes hang, az »urak. papok dolyfét« megsemmisít» szándékú harag egész életművén átsugáraik. Becs, babona, gróf-gőg, úri irigység, ál-úrság és gaz-bírság — mind-mind a magyar ugar jellemzői, ahol az »égig nyúló gtz-gazok« a jobbító szándékot gyökeresen - akarják elfojtani. E kihalt tájon csönd van; de a látszólagos csöndben már robbanásig feszült az élet. S míg aiz úri Magyarország fennen hirdeti: a Kárpátok alatt új Európa épül, a valóság keserű igazságát Ady költészete mutatja: imbolyog Kelet és Nyugat között, lakói nagy részének pedig csak kunyhó, olajmécs, munka, éhség jut. Az úri ámítás ellen indította meg harcát a költő, a »Hortobágy« poétája. S ez a harc súlyos és nehéz. És bár Ady bátran vállalta, sokszor úgy érzi, menekülnie kell innen. cm. ndennek jöttem.« (Hunn, új legenda) 1906-ban történt a robbanás — irodalmi életünkben. S az 1908-as év Ady számára a »nagy beérkezés« korszaka. A nagyváradi »Holnap« társaság őt tekinti vezérének mint a modern magyar líra legkiválóbb képviselőjét, és mellette kibontakozik Babits, Balázs Béla, Dutkc Ákos, Ernőd Tamás, Juhász Gyula költészete. A nagyváradi társaság nevével is jelképezi az újat akarást. Az »új értelmű magyar igék« megvalósulását segíti elő a Nyugat megindulása is. Ady haláláig e folyóirat egyik leghűségesebb munkatársa maradt. Itt teljesedett ki barátsága legnagyobb prózaírónkkal, Móricz Zsigmonddal. Ady lírájának kiteljesedését tükrözi a Vér és arany meg az Illés szekerén című kötet, majd a Menekülő élet és a Magunk szerelme. K öltészetének csúcsát forradalmi versei alkotják. A bátor, merész forradalmi hang az Üj versek megjelenésétől meghatározó volt költészetéoen. Messiási elhivatottsággal küzdött egy új Magyarország megteremtésében és elutasította a reakció minden támadását. Nála akkor egész irodalmi életünkben senki sem látta világosabban, hogy a nagybirtok, a nagytőke hatalmának megtörése a legnagyobb kérdés, egész létünk szempontjából, s ez a gond csak agrár- reformmal és városiasodással oidható meg. Ady költészetében százados és »újszülött vágyak--at ötvöz eggyé — egy nép ezeréves jajkiáltását közvetíti: Dózsa kaszásai, Rákóczi kurucai. a magyar jakobinusok hangját. Költészete így válik a szazad emberének a kor ellentmondásait tükröző érzelem világának kifejezőjévé — hihetetlenül gazdagon újító, sistergő szenvedélyeiket tükröző költőiséggel. legnagyobb ellenfeleit támadva, hangjába^ a nemzet gyűlölete öltött lestet; a »Rohanunk a forradalomba« harcosainak üj hite, dala és tüze. Mert költészete kezdettől fogva l^arc a szövetségesek megnyeréséért is, akik végigkísérik ebben a küzdelemben. Miért folyjon a harc? Milyen legyen az új Magyarország? — Akkor egyelőre még a polgári demokrácia látszott kiútnak, amely illúzióival is többet ad az úri Magyarországnál. Harcában kezdetben a parasztság és a radikális értelmiség megnyeréséért küzd és élesen bírálja a hazai szociáldemokrácia sápadó reformizmusát. A »Rohanunk a forradalomba« győzelemre yezető hitét, az igazi történelemformáló erőt azonban a költő a munkásosztályban találja meg. A »Proletár fiú versé«-ben a fiú apjába vetett, rajongásig fokozódó hite a munkásság erősödő forra- dalmiságát is szimbolizálja. S a »Csák Máté földjén« a költő egyik legszebb vallomása a Holnap hőseiről, a magyar proletárokról, akiknek ö adja a biztatást, a hitet és eggyé válik velük a harcban: »Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem, véreim, magyar proletárok.« A jövőbe vetett hit legplasz- tikusabb ábrázolását »A hadak útján«-ban figyelhetjük meg: »Vörös jeleik a Hadak Ütján, Hunniában valami készül, rongyos hadak, roppant [hadak sereglenek vígan, vitézül... S végül: Itt van a nép, trónt ülni fog [most ezer évig férge a rögnek, ítél a nép, ítélni fog s ezerszer jaj [a bűnösöknek.« Ezek a képek az érlelődő magyar forradalom legszebb költői megjelenítései, a »viharirammal« érkező földrengés látomása. Az uralkodó osztályok »úri bitangsága« kétségbeesve kereste a kiutat a forradalmi helyzetből és háborúval akarta elterelni a figyelmet a belső bajokról. E háború kitörése méiyen megrendítette a költőt. A nacionalizmus gőgjébe burkolózó hazug, hódító jelszavakat kíméletlenül leleplezte és ismételten figyelmeztetett a Kárpát-medence népeinek történelmi sorsközosségé- re. A nagy világégés sorsdöntő éveiben a legszebb Csinszka- versek (őrizem a szemed. Beteg szívemet hallgatod, Nézz, drágám. kincseimre) egy-egy boldog óra hangulatának kifejezései csupán. Utolsó kötete. A halottak élen véresen és keserűen fejezi ki nemcsak Ady, hanem az egész ország sorsát. A kegyetlenül őrölő kór 1918 második felében végleg legyengíti a költő szervezetét. Nem sokkal az őszirózsás forradalom után végleg ágynak dől. A Nemzeti Tanács küldöttei már P lakásán keresik föl, hogy köszöntsék »a forradalom viharmadarát«. S 1919 január 27-én a városligeti Park-szanatóriumban utolsót dobban Ady szíve. N ézzük utolsó arcképét, »a halottak élén« álló költőt. S mintha ez a szomorú, mindenttudó arc megkeményedne és megszólalna. hogy rárukbízza testamentumát: »Őrzők, vigyázzatok a strázsán, az Élet él és élni akar, nem azért adott amin.vi szépet, hogy átvádoljanak most rajta véres és ostoba fe- nesiégek . .. a csillagszóró éjszakák ma sem engedik feledtetni az ember Szépbe-szrtt hitét, s akik még vagytok őrzőn, árván: őrzők, vigyázzatok a strázsán.« Sípos Csaba Gyakorlatban ölt testet az a mind többször megfogalmazott vélemény, hogy a művészeti élet decentralizáló- dásával jelentős alkotóközösségek, műhelyek, fórumok születtek vidéken. Épp ezért nem kell túlzottan lelkesedni, hogy egy vidéki festő a fővárosban állít ki. A természetes »vérkeringés« törvénye ezt diktálja; az lenne már szembetűnő, ha- nem így történne. A »vérkeringés« azonban nemcsak természetes áramlása a művészi értékeknek, hanem mércéje, rangja is — a megbecsülés jut általa kifejezésr re. Mert csakis; annak jelenthet érvényesülést e módon a bemutatkozás, aki megfelelő értékekkel gazdagíthatja a közösséget. Szabados János budapesti — műcsarnoki — kiállítása minderre példa, személyes életében pedig különleges ünnep: a negyvenéves festő jjzületésnapján kiemelkedő állomása annak a csaknem két évtizedes munkásságnak, amelynek minden gyökere Somogyhoz kötődik. Szabados János az Iparművészeti Főiskolán Z. Gács György — és Miháltz Pál — tanítványa volt, a műcsarnoki kiállítást is az előbb említett mestere nyitotta meg. Találóbb kifejezést nem is lehetne keresni, mint amivel Z. Gács György jellemezte Szabados János festészetét: dunántúli legendáriumnak ne vezte azt a képi világot, amely úgy kötődik egy tájegységhez, hogy kiterjeszkedik, részévé válik a mai magyar festészetnek, s további tágabb horizonton^ jelöli ki a helyét. Ez vonatkozik a kifejezésre, és főleg arra a tartalomra, amelynek kibontásához inspirációt a festő id. Kapoli Antaltól nyert. Kiállításának élére így került egy grafikai lap, amely Kapoli-tanulmányfeje- ket mutat be, és » egy fára festett portré a neves pásztor művészről. Szabadost — és ezt hangsúlyoznom kell — nem a népművészet foglalkoztatja, legalábbis nem önmagában, hanem a nagyméretű társadalmi átalakulás, amely változást hozott életünkben. A korábbi, úgynevezett »kék korszakból« is — amelynek sajátja még az is, hogy egyféle tárgyias szemléletet tükröz — leszűrhette a tapasztalatokat, s ez az újabb képeken főleg a szerkesztésben mutatkozik meg. Nem .véletlenül áll feje tetejére olykor az a világ, amelyet Szabados érzékel, s bemutat. A változás nem ellentmondásmentes, s ez az értékek megítélésében is kell jelentkezzen. A változás mindenekelőtt az emberekben játszódik le — vallja a festő. Minden mást ennek rendel alá a képi világ megalkotásakor. Zsirai László Szívünk szakadna meg Játszunk. Kergetőzünk, bújócskázunk, fogók vagyunk, és nem vesszük észre, hogy megtaláltak. Keserű ködök kiabálnak összeszorított tenyerünkben. Arcunk félholdja zászló a tetőkön, a másik fele kimondatlan árnyék — Játszunk. Szívünk szakadna meg, ha nem tehetnénk. ILONA mojuAcsi utca Vago Janos olommetszete Zongora (kissé lehangolódott), hegedűk, bőgök. Idősödő zenészek — ősz hajjal, friss lélekkel. A színpadon a legfiatalabb táncos tizennégy- éves. A legidősebb közel van a nyolcvanhoz. Röpülnek a szoknyák, a csizmák nyomán fölszáll a por, s összekeveredik a fénnyel. Rábaközi tánc. ököritói fergeteges, verbunkos. Amikor aztán csitulóban, lihegve, veritékezve a színfalak mögé vonul vissza a pántlikás hejehuja, bejelentik a közönségnek: Budai Ilona énekel. Kilép a függöny elé. Kicsi és szívszorítóan tétova, akárcsak hatvannyolcban, legelőször a tévékamerák előtt, s még régebben, a győri Kis- faludy-napokon. Mögötte Pannonhalma' ezeréves körei. Sokoró-alja. Toronyiránt nincs messze tőlünk a szülőfaluja. Gyömre. Oe hal mi van messze nálunk toronyiránt? Somogyország talán, vagy a Mezöség, vagy a csángók földje? Budai Ilona somogyi, mezöségi és csángó dalokat énekel a Bakony ölén egy falusi színpadon. Magasba látó tekintettel, fényesen. A zenekar néma. A lehangolódott zongora, a hegedű, a bőgő. az ezüsthajú, rezgő szemüvegű muzsikusok. Ilona a magasban, a falu szeme Ilonán. — Az iskolásköpenyére gondoltam, amikor megláttam a színpadon — mondom neki a szünetben. — Kék köpenye volt, és dugig tömött aktatáskája. Persze, tintafolt is ékeskedett a csuklóján. Az is kék volt. — Igen — mondja. — Ménfőcsamakon beszélgettünk, « gimnázium folyosóján... Tudja. hogy ott mór nincs gimnáziumi — Tudom. — Fiatal gimnázium volt, nem valami híres. Én szerettem. — Nem élt sokáig . . . Élet- képtelennek bizonyult. Van ilyen. — Persze ... De én szeretném, ha mégis megvolna ... — Miért? Tekintetét a magasba emeli, mint amikor balladát énekel. — Jó volna néha visszamenni. Kék köpenyes kicsi Ilonákat, látogatni. — Emlékszem — mondom —, amikor először találkoztunk, azt möndta. csakis a népdalt fogja szolgálni, ha énekesnő lesz. Most már énekesnő. — És csakis a népdalt szolgálom. — Mindig kíséret nélkül? — Leginkább. Az ezüsthajú, rezgő szemüvegű zenészek fájdalmasan mosolyognak. Szaptuli András Fontos helye van a hetvenes évek képei között a Tanya címűnek, amely ahhoz kíván hozzászólni, hogy miként legyen ezután. Mi vár a zárt világban élőkre? — Nem szabad konzerválni a túlhaladottat — ez a művészi vélemény sugárzik e képről. De a múlt, meg- tagadhatatlan is akármilyen léptekkel halad a fejlődés. Értékei maivá válhatnak. Mik ezek az értékek? Megint csak arra kell utalnom, amit az előbb írtam le a társadalmi változásról: az ember kitűzte feladatok alakítják életünket. A népművészet pedig olyat teremtett, amit meg kell tartani. S akkor velünk együtt lép a 2000. évbe. Szabados néhány képével megpróbálja érzékeltetni azt is, hogy mit ért érték alatt. Talán a Pásztor álma című kép mutatja ezt a legszebben, mert ebben műfaji utalást is érzünk — a mesére, a népmesére. Ünnep. Szabados szereti aj. ünnepeket, keresi az alkalmat, hogy paraszti hőseit ne csak az átalakulás forgatagában mutassa be, hanem virágzó gyümölcsfák illatában is, szép tavaszünnepek alkalmával. Ennek az évnek a terméséből is falra került a Műcsarnokban néhány táblakép. Ügy érzem, ezek fontosak lehetnek majd évek múltával; Szabados újabb festői állomását ígérik. A Betyárvölgy szűrrealizmusa, az Éjszaka líraisága, a Nyár heve, a tavaly készült Hajnal párás fénye Szabados pályájának szintézisére utak A műcsarnoki kiállítás képei először kerültek ilyen válogatásban bemutatásra. Ez nemcsak a közönségnek nyújt alaposabb tájékozódást a festő hetvenes években keletkezett képeiről; erre az áttekintésre szüksége van magának az alkotónak is. Horányi Barna Szűcs József Köszönt nekem a május!' Napkorong mosolyával vörös permetben fürödvc arca megújult tükrével lila s fehér orgonák illatával, szobám tavaszán köszönt nekem a MÁJUS! Hullámzó rét virágával tarka csodáival zöld-mező harmatában égre nézd búzatáblák illatával, szobám tavaszán köszönt nekem a MÁJUS! Fűz fürtök fényével madárkórus dalában ringó fák koronáival suttogó szél solcízű illatával szobám tavaszán köszönt nekem a MÁJUS ! « /■
