Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
Fejlődés fogyatékosságokkal A TIT megyei küldöttértekezlete Tegnap délelőtt tartották meg Kaposváron, a városi tanács nagytermében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Somogy megyei szervezetének VII. küldöttértekezletét. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára, a TIT országos elnökségének tagja, és tír. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára. Dr. Gebhardt József elnöki megnyitója után Kánya János, a TIT megyei titkára számolt be a szervezet 1972—76. évi tevékenységéről és részletesen ismertette a következő öt esztendő feladatait. Kiemelte, hogy a közművelődés — a Központi Bizottság 1974 márciusi határozatának szellemében — politikai feladat, a rendszeres önképzés pedig nem csupán állampolgári jog, hanem kötelesség is. A megvalósítás módja természetesen sokféle lehet. Ezekről a lehetőségekről. módszerekről esett szó Kánya János beszámolójának további részeben. Az ismeretterjesztő munka legfontosabb, egyben kétségkívül legtöbb odaadást követelő területén, a munkásművelődésben, a TIT somogyi szervezete nem kevés eredménnyel dicsekedhet. A fizikai dolgozók részére tartott rendezvények száma megyénkben egyike a legmagasabbaknak. Néhány üzemben — elsősorban a SÁÉV-nél, a villamossági és elektroncső- gyárban — nemcsak a számszerű fejlesztés volt figyelemre méltó, hanem a TIT által szervezett előadássorozatok, szabadegyetemek nagy közönségsikert is arattak. Sajnos, ez a minőségi javulás korántsem volt jellemző megyénk minden ipari üzemé- | re. Ezt igazolja az a tény, hogy az iparban foglalkoztatottak rendkívül alacsony részarányban vettek részt a művelődési tevékenységben. Az iparfejlődéssel párhuzamo- J san sikerült ugyan a lemaradást némelyest csökkenteni, ám a folyamat meggyorsításához újabb propagandamódszerekre van szükség. Az érdeklődési kör kiszélesítése is alapvető feladat, hiszen a fiL zikai dolgozók 80 százalékát szinte kizárólag mezőgazda- sági és műszaki témák foglalkoztatják. Az ifjúsági Ismeretterjesztés helyzete szembeötlően javult. Az elmúlt'évben az ösz- szes rendezvények 38 százalékán vettek részt fiatalok; az 1975. évi színvonalhoz * képest ez tízszázalékos fejlődést jelent. Az ifjúság körében örvendetesen növekedett az érdeklődés a társadalomtudományok iránt. A filozófiai, történelmi, hadtudományi, művelődéspolitikai, helytörténeti előadások több mint felét fiataloknak rendezték, s ők nem ritkán vitafórumnak is használták a rendezvényeket. A TIT jgjenleg azon fáradozik, hogy az ifjúságot ne csupán közönségként vegye igénybe, hanem a két kaposvári főiskola hallgatói közül előadókat is »toborozzon-«. Egy másik terv azt irányozza elő, hogy a megye valamennyi ifjúsági klubját igyekeznek bevonni a TIT tevékenységébe. A nők részére tartott rendezvények aránya jelenleg 21 százalék (1972-ben csupán 3,2 százalék volt!) Meglepő adat, s nem a férfiakra vet jó fényt; a nyelvtanfolyamok hallgatóinak kétharmada a »szebbik nemhez« tartozik. Az ádándiak jeleskedtek Úttörő tűzoltók versenye Az általános iskolákban ma már számtalan szakkör, hob- by-klub működik. Bélyeggyűjtők, ifjú matematikusok és biológusok, bábosok és kerá- mikusok gyűlnek össze a tanítási órák után, hogy megismerkedjenek egy-egy szakma titkaival. Van a szakkörök között egy, amelybe nagyon sok kisdiák szeretne bejutni ; az úttörő tűzoltóké. Szeretne, hisz a felvétel nem is olyan könnyű dolog. Jó tanulmányi eredményre és ügyességre van szüksége annak, aki magára szeretné Ölteni a sötétszürke egyenruhát. Az úttörő tűzoltóknak sokat kell tanulniuk gyakorolniuk ahhoz, hogy a különböző versenyeken helyt állhassanak. Egy-egy olyan verseny, mint a tegnap, amelyet Kposváron, a kaposfüredi városrész sportpályáján tartottak, a megye legjobb úttörő tűzoltóinak részvételével, nagyon nagy felkészültséget igényel ; nemcsak gyakorlatból, hanem az elméleti feladatokról is számot kell adni. Reggel kilenc órakor tizenöt úttörő tűzoltó raj sorakozott fel a pálya szélén, hogy összemérje tudását, s megszerezze a jogot, hogy somogyi színekben küzdhessen majd május 21-én és 22-én Zánkán az országos versenyen. Az ifjú tűzoltók tesztlapokat töltöttek ki. Olyan kérdésekre válaszoltak: milyen távolságot kell megtartani a tüzelő berendezés és az éghető anyag között? Mi a porral oltó készülékek hajtóanyaga? Melyik a leggyakrabban használt tűzoltó anyag, vagy szabad-e az A, B és C tűzveszélyességi osztályba sorolt helyiségekben nyílt világító eszközöket használni? Ezt követően a fiúk és lányok a négyszázas és a nyolcszázas kismotorfecskendő szerelésében mérték össze tudásukat. Amolyan búcsú is volt ez a verseny, hisz most láthattuk utoljára versenyen e kismotorfecskendők hagyományos szerelését. Jövőre már csak az úttörő tűzoltók nemzetközi szerelési szabályzata szerint lehet vetélkedni. E szabályokat eddig még csak a babócsai fiúknak, az ádándi és felsőmocsoládi leány és fiúrajoknak sikerült elsajátítaniuk. A felsőmocsolá- diak 1973-ban ott voltak Csillebércen abban a táborban, ahol ezt a szabályzatot kidolgozták. Így elsőként ők mutatkoztak be Somogybán olyan feladatmegoldással, mint amilyet a legújabb szabályok előírnak. A szerencse azonban most nem szegődött melléjük. A nyolcszázas kismotorfecskendő hagyományos szerelésében a lányok közül a nemes- vidiek,. a fiúknál a tapsonyiak végeztek az első helyen. A négyszázas kismotorfecskendő hagyományos szerelésében a kaposfői fiúk bizonyultak a legjobbnak. A lányoknál nem volt nehéz eldönteni, ki is legyen az első: a balatonsza- badiak versenytárs nélkül álltak rajthoz. A nyolcszázas kismotorfecskendő nemzetközi szabály szerinti szerelésében az ádándi lányok és fiúk jeleskedtek, így ők utazhatnak majd Zánkára. Nagy volt az öröm az ádándiak táborában. Szabályosan körülrajongták a fiatalok Eberhardt László önkéntes tűzoltó alhadnagyot, a községi önkéntes tűzoltó testület parancsnokhelyettesét, mondván, neki sokat köszönhetnek a győzelemért. Aztán Zánkára terelődött a szó. Róka Győző, Gergovics Erika, Horváth Pista és Ballai Jancsi bizo- jiyára sokat mesél még társainak a balatoni úttörővárosról, hisz jó tanulmányi munkájukért ők már jártak ott. Szép verseny tanúi lehettünk tegnap. Egy szépséghibáról azonban mégis szólnunk kell. A megyei úttörő elnökség, bár ajándékokkal, díjak- | kai hozzájárult a versenyhez, a szervezésben, rendezésben azonban nem vett részt, sőt meg se jelentek képviselői. N. J. A jövő feladatai közt a TIT megyei titkára elsőként a világnézeti nevelés fontosságát hangoztatta. megjegyezve, hogy a leglényegesebb tennivaló nem az adatszerű ismeretek »megtanítása«, hanem egy egészséges szocialista világkép kialakítása, a tudományos gondolkodás alapjainak elsajátíttatása. Ehhez elengedhetetlen a módszerek további korszerűsítése, a hagyományos előadások helyett inkább a beszélgetések, viták, fórumok számának gyarapítása, valamint a szemléltető eszközök gyakoribb alkalmazása. A TIT Somogy megyei szervezete e célok megvalósítására megfelelő személyi föltételekkel rendelkezik. A szervezetnek több mint ezer tagja van, többségük községekben él. Ök tartják az előadásoknak körülbelül nyolcvan százalékát. Örvendetes, hogy a közelmúltban oklevelet szerzett fiatal értelmiségiek tekintélyes részét is sikerült bevonni a tudományos ismeret- terjesztésbe. Sajnos, a 22 szakosztály létszámának eloszlásában azonban igen nagy aránytalanság tapasztalható. Például a mezőgazdasági és az irodalmi szakosztályban egyenként több mint százan tevékenykednek, a kémiai és a csillagászati pedig kénytelen beérni 10—12 előadóval. Az arányok módosítása itt szintén szükséges. A beszámolót hozzászólások követték, majd a küldöttek megválasztották a TIT 36 tagból álló megyei elnökségét, a szakosztályok elnökeit, s a megyei szervezetnek a VII. országos küldöttgyűlésen részt vevő képviselőit. A TIT megyei elnöke ismét dr. Gebhardt József lett, titkárrá Kónya Jánost választották újjá. Végül kitüntetéseket nyújtottak át néhány régi, különösen értékes munkát végzett TIT- tagnak, s egy üzemnek; a TIT országos elnöksége aranykoszorús emlékplakettel jutalmazta a SÁÉV vezetőit a munkásművelődésben elért eredményekért. Hasonló elismerésben részesült a Barcsi Nagyközségi Tanács, amely»«», közössége évek óta péid»«w*« kitartással fáradozik nemcsak a település V;lesztésén, hanem a tudatának formálásán is. , . A küldöttgyűlést néhány hét múlva a TIT megyei elnökségének ülése követi, ezen határozzák meg a részletes feladatokat. L. A. A Magyar Vöröskereszt a fejlődő országokért A Magyar Vöröskereszt a világszervezet legtöbb országához hasonlóan, küldeményekkel támogatja a fejlődő országokat. Nemrég állítottak össze szállítmányt Mozambik számára. Ezekben a napákban csomagolják egy 100 ágyas kórház berendezését, amely Angolába kerül. Tanév régén, jelentkezések idején A technika világát éljük; szaktudás nélkül ma már fabatkát sem ér a gimnáziumi érettségi. Lehet, hogy ezt az idén elfelejtették a somogyi fiatalok? Ezen töri a fejét Pintér Kálmán, az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója. — Csak a repülőgép-szerelők osztályával nincs gondunk. Még mindig az autószerelés a sláger a gyerekeknél; oda kétszer annyian kérték a felvételűiket, mint amennyit föl tudunk venni. Pedig a megye fejlődése elképzelhetetlen a jövő szakmunkásai : villanyszerelők, hegesztők, építőipari szakemberek néikül. Az érdekeltek nincsenek tisztában a lehetőségekkel. Ennek következménye az, hogy a gimnáziumokba túljelentkezés, a közgazdasági szakközépiskolába két és félszeres-háromszoros túljelentkezés mutatkozik. Igaz, hogy a gyenge osztályzatú nyolcadikosak — ha másodsorban is —. de megjelölik a szakmunkásképzőt, mint jövőbeli tanulásuk esetleges színhelyét. A fejlett technika ma már nem engedi meg, hogy csak a leggyengébb tanulók jelentkezzenek szakma elsajátítására. Egyre több elméleti tudás szükséges az úgynevezett kétkeziek munkájához is. Nem véletlen, hogy támogatják azokat, akik a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után, munka mellett három év alatt érettségit tesznek. Pintér Kálmán: — Sok juttatásról nem tudnak sem a szülők, sem a gyerekek. Diákjaink például — a tanulmányi előmenetelüknek megfelelően — ösztöndíjat kapnak, s a hegesztők, a gépi forgácsolók ezenfelül még 200 forint ösztöndíj-kiegészítést. A vállalatokkal külön társadalmi tanulmányi ösztönül jszerzödés köthető, amelynek értéke az 500 forintot is elérheti. Nem megvetendő az sem. hogy a szakmunkástanulóknak ingyen jár a munkaruha, és az ebédjükért mindössze egy forintot fizetnek. A tankönyveket sem kell megvásárolniuk. hiszen — évi tíz forint használati díj ellenében — egész évben használhatják az iskoláét. Szépek, modernek a kollégium négyágyas szobái. Havonta hetven forintért teljes ellátást élvezhetnek a lakói. Minden emeleten van televízió, közülük kettő színes. Ma is vannak olyan közép- iskolások. akik nem tudják hogyan lehet jelentkezni a szak- 1 munkásképzőbe. A középiskolával rendelkezők két évre, tanfolyami hallgatóként kerülnek az intézetbe. Az első évben három nap elméletit, ugyanennyi gyakorlati oktatást kapnak, a másodikban a gyakorlaton van a hangsúly: négy napot töltenek a korszerű üzemi tanműhelyekben, kettőt pedig az iskolapadban. Meg lehet nézni, milyen szépek a Finommechanikai Vállalat, az Egyesült Izzó, a villamossági gyár vagy a Volán tanműhelyei. Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályának a vezetője elmondta, hogy különösen sok lányt várnak a szolgáltatóiparba, a kereskedelembe. Nemcsak Kaposváron, hanem például Tabon is jelentkezhetnek fiúk, lányok elektronikai műszerésznek. Csurgón, Marcaliban és Siófokon sok női szabót várnak. Nyolc általánost végzett lányok mehetnek esztergályosnak, marósnak, az érettségizettek pedig elektronikai és mechanikai műszerésznek. Barcson is sok a lehetőség: a vegyipari szakmába és a kötő-hurkolóba keresnek fiatalokat. Somogybán hét-nvolc évvel ezelőtt a végzetteknek mindössze 40—50 százaléka jelentkezett munkásnak. Ma ez az arány 55—60-ra változott. G. J. Valentyin Csernik Buszlajev emlékezései — Az élet bonyolult — folytatta az igazgató. — Azt mondod, hogy a szűklátókörű ember! Én meg azt, hogy az emberek emlékezőtehetsége jó. Nemrégiben elhatároztam, hogy ellenőrzőm az elsősöket, cigarettáznak-e az iskolában. És tudod, mit mondtak a hátam mögött, amikor az egyik zsebéből kihúztam a cigarettát? Policáj. A fiúcska mindössze hét éves. Egy régi ismerősöm unokája. — Mi a tanulság? — kérdezte Oszipov. — Ne menj el policájnak, te csirkefogó. — Az emberek mindenre emlékeznek — mondta az igazgató. — De lehet, úgy vélik, hogy nem azért mentél oda, mert oda küldtek, ez volt a feladatod, hanem ' magadtól mentél, azután meggondoltad magad, és megértetted, hogy mit kell tenned. — Hát, így van az, Szenya — nevetett Oszipov. — Jegyezd meg ezt jól! — Az emberek nem felejtenek: megjegyzik a jót is, a rosszat is. — A rosszra tovább emlékeznek — mondta az igazgató, 17. Egy ponyvával borított pótkocsi bukkant föl előttük. A fényszórók fényében egy térdelő, meggörnyedt alak látszott. A sofőr láthatóan tengelyt cserélt. Ügy elmerült a munkában, hogy a fejét sem fordította feléjük. Szemjon fékezett. Éjszaka sosem tudott csak úgy elmenni a lerobbant autók mellett. Még egészen kezdő sofőr korában alakult így a dolog. Egy útján egyszer kiestek a csapágyai, ott ült a kocsiban, majdnem sírt mérgében, ni- szen magát hibáztathatta a balesetért. De ekkor megállt mellette egy dömper, a vezető kiszállt, és vontatókötélre vette. Szemjon odament a teherautóhoz. egy dízel MÁZ volt. A sofőr fölegyenesedett. — Segíthetek? — kérdezte Szeimjon. — Köszönöm. Elboldogulok magaim is. — A sofőr ötvenéves múlhatott. ».Nyugdíjig nem száll le a nyeregből« — gondolta Szemjon. — Mostanában kevesen állnak meg — jegyezte meg a sofőr. — Meg- •kk, hogy egész éjszaka bütykölhetsz, senki sem fékez. Túl sokan vagyunk tán? — Külön tantárgyat kéne bevezetni a tanfolyamokon a sofőrszolidaritásról — mondta Szemjon. — Embere válogatja — ellenkezett a sofőr. — Van. aki egész életében tanul, de még-, sem lesz ember belőle. — Akad ilyen is — helyeselt Szemjon. — De ha egy pár cigarettát adnál — kérte a sofőr. — Az enyém elfogyott. Rosszul számítottam ki. — Szemjon kivett néhányat a dobozból. Rágyújtottak. — Maradt neked elég? — kérdezte a sofőr. — Persze — felelte Szemjon. — Egyébként is tele a busz. az utasok többsége cigarettázik. — Mégiscsak jó itthon élni — mondta hirtelen a sofőr. — Találkoztunk, beszélgettünk egy keveset, te is értesz engem, én is megértelek téged, a cigarettát is megfelezzük. A háború után külföldön szolgáltam. Tudod, milyen honvágyam volt?! Régóta ülsz a volánnál ? — Kilenc éve. Hat éve egyfolytában ezen az ú1 vonalon. — Ez már igen. Ér, már a negyven felé tartok. GAZAA- on kezdtem. Olyat te talán bizony már nem is láttál. — Csak képen. Gyere, mégis segítek. — Nincs mit. Tízperces munkám van még vele. Tartsd be a menetidőt — mondta a sofőr. »Egy srácnak szerencséje volt — gondolta Szemjon a sofőr fiáról —visszatért az apja.« A háború után még sokáig csodálkozott azon, hogy más gyereknek van apja. — Mindéin jót, fiam! — köszönt el a sofőr. És Szemjon- nak összeszorult a torka ettől a megszólítástól. — Minden jót! — Szemjon odament a buszhoz. Már távolodott, amikor meghallotta a MÁZ elnyújtott búcsúdudálását. Szemjon válaszul rövidet dudált, hogy föl ne ébressze az alvó utasokat. Mégiscsak nehéz ez a sofőrmunka — gondolta Szemjon. Eszébe jutott, egyszer télen, amikor egy nagy teljesítményű dízellel járt, Cseljabinszknál egyszer két gumija durrant ki. Több mint negyven fok hideg volt. Ügy cserélte ki a kerekeket, hogy ötpercenként ment be melegedni a kabinba, mégis megfagytak az ujjal. Azután leállt a motorja, és egész éjszaka a teherautó körül rohangált, hogy meg ne fagyjon. Kocsik csak reggel- felé jöttek arra, egyenest a kórházba vitték. De mégis több a kellemes emlék. Néhány évig autókat szállított a gyárból a megrendelőknek. Néha megállt a városokban, ahol még sohasem járt, bement a múzeumba, elment a piacra, moziba. Ha elálmosodott, letért az útról, felmászott a platóra, és lefeküdt a ponyvára. Szeretett éjszaka vezetni, (Folytatjuk.)
