Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
A fejlődés útján Településhálózat ma és holnap Településszerkezeti hálózat- fejlesztés a jövőért, röviden így jellemezhetnénk jelen éveink településtörténetét, melyet az 1971-es márciusi kormányhatározatok közül az országos hálózatfejlesztési koncepció határoz meg. Városaink, falcaink szerkezete, egymáshoz való viszonya bizonyos mértékig még ma is a múltat tükrözi vissza: a korábbi fejlődési szakaszok ellentmondásaitól nem mentes teljesen. Tudniillik, a főváros aránytalan túlsúlya, a nagyvárosok hiánya, a közép- és kisvárosok aránytalan elhelyezkedése volt jellemző a felszabadulást megelőző időszakban. Az ötvenes évek elején tovább fejlődtek az ipari központok, és néhány új, szocialista iparváros épült. Ezekben a lakosság ugrásszerűen megnövekedett, ugyanakkor a kevésbé iparcentrikus területeken a népességszám egyre csökkent. Itt a fejlődés lelassult, sőt egyes települések visz- szafejlődtek. Az említett kormányhatározat az ezredfordulóig feltárta, körvonalazta a településhálózat fejlesztésének feladatait. Ennek alapja a települések hierarchikus rendje: felső-, közép- és alapfokú központok létrehozása volt. Mérséklődött a főváros túlsúlya, felgyorsult a megyeszékhelyek és a városok fejlődése. Markánsabbá vált a településhálózati hierarchiában jelentősebb szerepet kapó nagyközségek urbanizációja. Ezek a változások jellemzők ma Somogvra is. Mérhető a különbség növekedése egyes településfajták között; az alsófokú központok fejlődni kezdtek, a kisebb lélekszámú — egyéb kategória- I jú —1 községek népessége lassan, de egyenletesen fogy, noha az életkörülmények váltó- j zása egyértelműen pozitív [ ezekben is. A költözések nagyobb része j a közeli, központi szerepkörű [ helységek felé irányul. Természetes, hogy e népességmozgás forrásai az aprófalvak: ezekből áramlik az emberibb, - fejlettebb körülmények közé vágyó családok jelentősebb része. Mindezek a tények adatszerűén is megtalálhatók a I Központi Statisztikai Hivatal Településhálózat Című kiadványában, mely országos és megyei mutatószámokat közöl a témakörből. A számok segítségével bontakozik ki nemcsak a jelen, hanem a jövő is. Lemérhető, hogy valameny- nyi szerepköri és népességnagyság csoport közül az utóbbi tíz esztendőben a felsőfokú központi szerepkörű megye- székhelyek népességnövekedési üteme volt a legmagasabb. Figyelemre méltó jelenség a középfokú és a részleges középfokú települések felgyorsult fejlődése is. A huszonkét középfokú központ közül különösen — így sorolja a kiadvány — Siklós, Encs, Lenti és Marcali népessége növekedett gyors ütemben. A részleges középfokú funkciójú nagyközségek közül a legnagyobb lemérhető változáson átmentek között van Barcs is. Beszéljünk az aprófalvakról! Községeink fele, ezerötszáz- tizenkét település ezer lakosnál kevesebb lélekszámú. Ezek a szerepkör nélküli helységek az ország nyugati, dél-dunántúli és északi területein helyezkednek el. Somogy jellegzetesen aprófalvas település. Elég jelentős területére áll a kiadvány megállapítása, mely szerint az aprófalvak általában kedvezőtlen természet- és gazdaságföldrajzi környezetben helyezkednek el. Népességük gyorsabban csökken a nagyobb lakoslétszámú, szerep nélküli községekénél. Ami egyre sürgetőbb feladatként jelentkezik: az aprófalvak szellemi vegetációjának megakadályozása. S ez nemcsak a szerepkör nélküli községekben maradt egyetlen pedagógus vagy »falugazda« tsz-brigád- vezető feladata. A központi szerepkörű település vezetőinek is szívügye kell legyen. Hogy ne a századelő nívótlan szellemi körülményei között éljenek az aprófalvak lakói. Nagyon hasznosak lehetnek ebben a máris pozitív példákkal szolgáló falunapok, melyek láncszemeket kovácsolhatnak a központi szerepkörű települések — így a körzetek — vezetői, lakói és a szerepkör nélküli községek lakossága között L. U Szigorúbb technológiai fegyelem Homok — berzencei változatban Számos mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodik megyénkben. kedvezőtlen talajon. Közismert, hogy Somogy területének jelentős részét teszik ki a homokos, savanyú földek. A rossz adottságú földeken is gazdálkodni kell, s az ilyen területeken működő szövetkezeik legtöbbje meg is találja azt a lehetséges termelési szerkezetet, amely a nehezebb körülmények között kielégítő eredményt nyújt. A berzencei termelőszövetkezet átlagos talajminőségét tekintve a legrosszabb helyzetűek közé sorolható, a kilenc aranykoronás földminőség mintegy a fele a megyei átlagnak. Lehet-e jól gazdálkodni a homokon? — Lehet — feleli tömören Kozma Géza, a szövetkezet elnöke. — Csak tudni kell, hogy itt szigorúbbak a követelmények, s azokat be kell tartani. Eredményeink tükrében. úgy érzem, sikerült megtalálni azt a módot, amely biztonságos termelést tesz lehetővé számunkra. A szövetkezet ágazatai között az egyik különösen fontos a zöldségtermelés. Az idén 310 hektáron termesztenek zöldborsót a Nagyatádi Konzervgyárral kötött szerződés alapján. A tervezett 24 mázsás hektáronkénti termésátlag elérhetőnek látszik, pedig a terület egyharmada a legrosszabbnak mondható — szél- hordta futóhomok. A tavalyi aszály megtanította a gazdaságokat az öntözés fontosságára. A megvalósítás azonban nem könnyű: a drága gépek mellett ehhez természeti adottságok is kellenek. Berzencén is hasonló a helyzet. Van ugyan öntözőberendezésük, de ez csak a 40 hektárnyi előhajtatott burgonya 50 százalékának öntözésére elegendő. A száraz idő nem kedvez a most folyó munkának. Kinn a határban már messziről látni, hol dolgoznak a palántát ültető asszonyok. A leendő paradicsomföldeken hatalmas porfelhőt húznak maguk után a traktorok. Mintegy tíz-tizen»Az ember dolga, hogy embernek lenni érdem ... és nem hihetünk másban, csak e küldetésben.-* (Juhász Gy.) Fogadalmak, elhatározások, feszülő izgalom, búcsúzás. A hét krónikájának évenként ismétlődő, bensőséges, szép eseménye a ballagás. Virágok, ve- rőfényes május, a múló napok hátán lépkedő, közeledő nyár — mind csalhatatlan jelzője a tanév messziről már integető végének. A mezőgazdasági főiskolán a múlt héten már csendesek voltak az előadótermek, megkezdődött a bizonyítás, a szerzett tudásról való számadás mindenkor izgalommal járó időszaka. Májushoz, az elmúlt héthez kötődik egy másik hagyományos, a haladó emberiség legfőbb célját és vágyát tükröző esemény: megkezdődött a tavaszi béke- és barátsági hónap. A békés egymás mellett élés, a szolidaritás, az internacionalizmus jegyében lezajló tavaszi eseménysorozat a textilművekben rendezett békenagygyűléssel kezdődött. Ezt a nyitányt ötvenhárom békegyűlés követi a megye különböző helyein. Különös hangsúlyt adott ennek az induló rendezvénysorozatnak az. hogy e héten ért véget Varsóban a békeépítők világkongresszusa; 125 ország, több mint 50 nemzetközi szervezet felhívással fordult a világ népeihez, békét, szabadságot, társadalmi igazságot követelve valamennyi nemzet részére. Napról napra pezsgőbbé válik az élet a Balaton-parton. Sorra nyílnak a szállodák, az üdülők, szaporodik a hazai és a külföldi pihenni vágyók, turisták száma. Sokan persze még csak tervezik, szervezik a nyári szabadság programját. Számukra — és elsősorban a családosok számára — jó hír, hogy újabb kedvezményeket vezetnek be az üdültetésben. Nem kell például térítési díjat fizetni a harmadik és a további gyermekek után, és három évről két évre szállították le az üdültethető kicsinyek korhatárát. Természetesen nemcsak a pihenőké, a szórakozóké, a szabadságukat élvezőké a Ba- laton-part. Siófok ezen a héten több jelentős nemzetközi, országos és megyei eseménynek adott otthont. Itt rendezték meg a KGST közlekedési szekciójának egyhetes ülésszakát, a szövetkezeti jogászok három napig tartó országos munkaértekezletét. A mező- gazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezeti jogászok plenáris, illetve szekcióüléseken vitatták meg az ágazattal kapcsolatos leglényegesebb jogi kérdéseket. Az ország minden részéből itt gyülekeztek össze a radiológusok, a röntgentechnikusok a hagyományos röntgennapokra. A tudományos tanácskozás egy jelentős jubileumhoz kapcsolódott: a megyei kórház röntgenosztálya fennállásának 40. évfordulóját ünnepli. S lehetne sorolni tovább az eseményeket, melyek igazolják: a közérdeklődés nemcsak a közelgő nyár miatt fordul a Balaton felé. Az év tizenkilencedik hete kedvezett a földet művelő embernek. Jó lendülettel, szinte törésmentesen folytatódhatott a munka kinn a határban, ennek köszönhető, hogy a hét végére földbe kerültek a magvak, néhány egészen kevés kivételtől eltekintve végeztek a vetéssel. Ez persze nem jelenti azt, hogy pihenőidő köszöntött szövetkezeteinkre, állami gazdaságainkra, hiszen a feladatok a múló hetekkel inkább sokasodnak. Folyik az értékes, bár az áprilisi téli napokat meglehetősen megsínylő lucerna betakarítása, a növényvédelmi munka, a vegyszerezés, nem beszélve a kertészetekben, az ültetvényekben adódó munkáról. »Eső kéne, egy kis csendes eső« — ezt hallottuk a héten többfelé is, és nemcsak a szólás-mondás, a »májusi eső aranyat ér« igaza miatt. Valóban porlik, száraz a föld, az élni kívánó magvaknak csapadék kellene. S ha már a határról, a természetről szóltunk, mindenképpen említést érdemel, hogy a hét végén együttes ülést tartott Somogysárdon a természetvédelmi és műemlékvédelmi albizottság. A két, valójában rokon területen tevékenykedő testület feladata kincseink megőrzése. Szervezettebben, jobban összehangolni a munkát — ez volt az első közösen megrendezett tanácskozás célja. Ennek szükségességét indokolja például az, hogy a szakemberek foglalkoznak a somogyvári Árpád-kori ásatások területének védetté nyilvánításával, s a közeljövő programja lesz a Koppány völgye védettségi javaslatának elkészítése is. Vörös Márta öt centi mélyre hatol a pa- lántázógép tárcsája, s csak a barázda alján tűnik a szem elé a szürkésfehéren porló homok alatt egy sötétebb sáv — ott kezdődik a nedves talaj. A homok nem tartja meg a vizet. A paradicsom egyébként a másik fő növényük, az idén 150 vagonra kötöttek szerződést a konzervgyárral. — Tavaly egyezséget kötöttünk a gyárral, hogy segít betakarítógépet szerezni. Sajnos, az nem érkezett meg időben, így vendégmunkásokat dolgoztattunk. A csurgói diákok jöttek segítségünkre. Évek óta jelentős fejlesztéseket hajtunk végre más ágazatokban. Pillanatnyilag nem áll ‘móduhkban szedőgépet vásárolni, így, bár megtehetnénk, mégsem növeljük tovább a termőterületet. A megoldás egyelőre az marad, ami tavaly is kínálkozott: gép kölcsönzése a szükséges időre. Talán most sikerül ezt jobban megszervezni. A gazdasági beruházások mértékére jellemző, hogy 1976-ban a sertésprogramra 16 millió forintot költöttek, az idén a tervek szerint 9.5 millió forint lesz a beruházások, valamint a vásárolandó erőgépek költsége. A jövőre megépítendő 1200 férőhelyes, battériás malacnevelő is mintegy 3—4 millió forintba fog kerülni. — A további lépések a nagyfokú gépesítésen át vezetnek, ezzel azonban együtt jár, hogy összevonjuk a jelenleg szétszórt gépműhelyeket. Űjat építünk mintegy ötmillió forintért. A szaporodó, korszerű gépállomány ugyanis csak akkor használható ki megfelelő mértékben és színvonalon, ha ehhez hasonló a karbantartás is. Az építések alapját a 11 ■milliós tartalék képezi, valamint az, hogy a múlt év rossz körülményei ellenére a tervezett 3,5 millió forint helyett 11 millió volt a nyereség! Az idén 6 millió forintot terveznek, s az elnök szavai szerint ennek elérésére megvan a le- • hetőség. — Kiegyensúlyozottan halad a munka — összegez az elnök. — Nem túl magasak a termésátlagaink, azonban a természeti adottságokat figyelembe véve elégedettek lehetünk. A kiegyensúlyozott termelést célozza az is, hogy bevezettük a rendszeres, havonkénti költségellenőrzést. Ily módon az egyes ágazatok, valamint a kisebb egységek vezetői közvetlenül felelősségre vonhatók, ha túllépik az előirányzatot. Tavaly vezettük be ezt a rendszert, és a szigorúbb elszámolási forma jelentős előrelépést hozott. Számunkra csak ez a feszes technológiai fegyelem jelent járható utat. Bencsik András Kárpóilás*e? Hajdani immkatársammal évek óta nem láttuk egymást. Nemrég egy értekezleten akadtunk össze. Mindjárt beszélgetésünk elején az udvarias kérdések-válaszok simán futó sora döccent egyet. Akkor, amikor egyetlen gyermekéről, nagylányáról érdeklődtem; legutóbbi — öt évvel ezelőtti — találkozásunkkor még egyetemista volt, és menyasszony. — A lányom? Emlékszel, udvarolt neki egy gépészmérnök jel ölt. Meg is házasodtak. Pécsre kerültek, ott laknak a fiú szülei. — Remélem, jól vannak. A vöd hol dolgozik? — Hát ez az. . . hogy is mondjam.. . Egy kicsit szégyellem is. Ne érts félre, rendes ember, nem valami züllött alak. Csak éppen nem a diplomájához méltó helyen dolgozik. Az autósiskolánál van állásban, — Nem kapott helyet másutt? — Válogathatott az ajánlatok között. De mindenütt kevesellte a fizetést. Itt se olyan sok az alap, de legalább any- nyit megkeres mellékesként a gépjárművezetők oktatásával. De hát ehhez nem kellett volna egyetemi diplomát szerezni! Igaz, az ők igényeit másképpen nem lehetne kielégíteni. Tudod, micsoda zenegéprendszerük van? Tele a szoba drága erősítőikkel, hangszórókkal. Persze, egy használt kocsit is vettek már. Lakásra azonban nem gyűjtenek. Egy idős néninél laknak — távoli rokona a vömnek — szobakonyhában, és arra számítanak. hogy a fiú szüleinek a családi háza majd az övék lesz. Szóval, én nem értem őket. A lányom nem ezt látta otthon. De a férje sem. No mindegy, ők tudják, mit tesznek — legyintett keserűen. Tudom, az eset egyáltalán nem mondható tipikusnak. Hiszen nem nagy azoknak a fiatal diplomásoknak a száma, akik azért fordítanak hátat választott hivatásuknak, hogy az egyetem után néhány hónapra már megvegyék a régóta óhajtott hangfalat, majd gépkocsit is vásárolhassanak, de azért jusson külföldi túrára is. Azt sem lehet azonban állítani, hogy ismerősöm gyermekének és vőjének az esete — gondolkodása, magatartása — egyedülálló. A fiatalokra jellemző természetes türelmetlenség nemcsak nálunk torzul el és csap át mindent mégha-- tározó mohóságba. A jelenség tehát érdemes a nyilvános továbbgondolásra. Az ifjúságban a jobbat, többet akarás, a gyors előrejutás, igényeik sürgős kielégítésének a vágya munkál. A pályakezdők nemzedékének e vonásai nélkülözhetetlenek a társadalmi fejlődéshez, enélkül aligha jutnánk előbbre az egyes szakterületeken. A baj akkor keletkezik — az egyénben is. társadalmi hatásában is —. ha a huszonegynéhány éves mérnök — jogász, közgazdász, pedagógus.' orvos sflb. —* előtt csak a megszerzendő javak lebegnek alapvető életcélként, és nem az erőpróbát jelentő, az alkotás lehetőségét kínáló hivatásuk gyakorlása. Szerencsére azonban a legtöbb mai fiatalnál nem válik el egymástól a hivatásnak, a szakmának élés és az anyagi gyarapodás igénye. Az alapvető eél vezérli őket: megtalálni a képességeiknek, érdeklődésüknek leginkább megfelelő helyet a társadalmi munkamegosztásban, tudásukat, szorgalmukat, emberségüket kamatoztatni, és így elismerést szerezni. És az csak természetes, hogy nemcsak ezt: anyagiakat is. Mennél gyorsabban és mennél többet. Ez egyáltalán nem ellentétes a közösségiséggel, társadalmunk erkölcsi alapelvével. Mert miért is lenne elítélendő egy fiatal szakember, ha mondjuk újításon fáradozik, pályamunkán dolgozva, tanulmányokat írva, szakirodalmat bújva, mindezekért szabad idejének tetemes részét feláldozva nemcsak az a törekvés vezérli, hogy ezáltal mozdíthat valamit munkahelyén, szakterületén, és ezért tekintélye nő, más bonyolultabb munkára is számíthat — hanem késiben arra is gondol: fáradozása anyagilag is megtérül. Ez pedig újaibb lehetőség a tartalmasabb, változatosabb életre, de a szakmai továbbjutásra is. Példák, eredmények sora bizonyítja, hogy fiatal diplomásaink túlnyomó többsége így gondolkodik és eszerint is cselekszik. Jelzik ezt — egyebek között — az igen figyelemre méltó pályamunkák, de az is, hogy éppen szakmai ismeretük, továbbképzésük, sokoldalú érdeklődésük révén nagy számban kerülnek vezetőd beosztásba. hasznosítva fries szemléletűikéit, lelkesedésüket, lendületüket. Az anyagi gyarapodásnak el az útja keservesebb, több kudarccal, kínlódással jár, es sakkal nagyöbb energiát, kitartást követel, mint egy olyan munkakör keresése., amely nem készteti semmiféle szakmai erőfeszítésre a diplomás fiatalt. Ahol jóval kevesebb ismerettel is meg lehet élni, illetve az átlagosnál és természetesnél gyorsabban boldogulni. De az utóbbit választó fiatal — tagadva vagy kimondva is — előbb-utóbb szembekerül önmagával. Hiszen lemarad a szakmájától, nem tud lépést tartani tudományága fejlődésével, és mérnöknek hívják ugyan tíz év múlva is, de legföljebb technikusi szinten állná meg a helyét eredeti szakmájában. Mi kárpótolja hajdani álmainak, szakmai törekvéseinek meghiúsulásáért? A tárgyak, melyekhez korábban hozzájutott. mint a szakmai önbecsülésükre sokat adó, az érvényesülés, a boldogulás tisztes írtját választó társai. De vajon kárpótlás-e ez? Paál László Épül a kőrösladányi duzzasztó A Körös völgy vízrendezésének részeként 114 millió forintos beruházással épül a kőrösladányi duzzasztó. A készülő létesítmény szabályozza a Sebes-Körös és a Berettyó vízlefolyását. valamint a mezőgazdaság számára víztartalékot biztosít. Az építkezés során 300 ezer köbméter földet mozgattak meg, beépítettek 20 ezer köbméter vasbetont és 20 ez«r tonna terméskövet.
