Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

w Életmentő védőszárnyak Nemsokára tíz éve lesz, hogy e sorok megjelentek la­punkban. Úgy éreztem akkor, hogy ennek az embernek az életét képtelenség marokba fogni; a lényeges mozzana­tok, emlékek kifolynak ujja- im között. Hetvenkét évesen is frissen emlékezett, egy-egy állítását írásos bizonyítékokkal támasztotta alá. A cikk meg­jelenése után levelet írt; »Szeretném, ha máskor is meglátogatna; sok mondaniva­lóm lenne még .. .« Meglátogattam, nem is egy­szer. A régmúltról azonban kevesebbet beszélgetünk, in­kább a napi élet ügyes-bajos dolgai kerülnek szóba. Megbí­zást vállalt, az öregek kéré­sének tett eleget; szakcsoport- elnök lett a faluban. S akkor már közel járt a nyolcvan­hoz. Tervezgettük, hogy ha szusszanásnyi időhöz jut, visz- szatérünk a hatvankilences ri­port utolsó két mondatához, részletesen lepörgetjük az eseményeket... Közben cikkek jelentek meg róla különböző heti- és napi­lapokban, rádiófölvétel is ké­szült, s egyszer örömmel új­ságolta : dokumentumainak egy részét elkérték tőle a re­püléstörténeti kiállításra. — Jaj, de várta magát az uram! Még Siófokon, a kór­házban is emlegette, hogy va­lamit meg kellene beszélni magával. Bízott benne, hogy ha meggyógyul, sor kerül rá ... Mariska néni sír. Hol ide kap, hol oda — a magára maradt, védtelen ember ijedt bizonytalanságával. Nehéz el mondani hamarjában, hogyan is történt. Tíz napig járt lá­togatni a kórházba. A baj vakbélgyulladással indult. A temetésre alig emlékszik, úgy összezavarodott minden ... Időbe telik, míg nyugod­tabb kerékvágásba zökken a beszélgetés. Kézzel és géppel írt följegyzések, levelek, ok­mányok mellett újságkivágá­sok kerülnek elő. Megtalálom papírra vetett gondolatait egy újabb levélhez. Ezekből és a rég elmondottakból összeáll a kép a riportbeli két mondat­nak a kiegészítéséhez Mariska néni újabb dokumentumok után kutat. A tartalékos repülőhadnagy a második világháború idején nem azért tette ki Budapes­ten lakása ajtajára a rangmu­tató névtáblát, hogy kérked­jen vele. Üldözötteket mene­kített a nyilasok elől, ehhez a névtábla biztos védőpajzsnak bizonyult. Hasonlóan a hami­sított okmányokhoz, amelyek­kel ezeket az embereket beje­lentette albérleti lakásába. Egyszer a korábbi állomáshe­lyén már följelentették, s a vádak között az is szerepelt, hogy »adatokat szolgáltat az amerikaiaknak, az oroszoknak, és támogatja a zsidókat«... Viszonylag enyhe következ­ménnyel megúszta: áthelyez­ték. Akkori felesége »izgatás« miatt került két és fél hónap­ra fogházba, majd internál­ták, s csak nyolc hónap eltel­tével szabadult.., Mariska néni csaknem ne­gyedszázadot élt le a férjé­vel. A sok ember — köztük több sokgyermekes család — megmentéséről a levelekből és a »kedves papa« visszaemlé­kezéseiből tud. Közülük nem egy szinte családtagnak szá­mít, pedig személyesen nem is ismeri őket. Az egykori »repülőtiszt, aki nem a leve­gőben, hanem a földön volt hős« (idézet egy lapból) nem kérkedett azzal, amit tett. Legutóbbi levelében ezt írta; »Nyitott könyv az életem, ami talán sohasem volt egészen az enyém.« Aki akart, beleolvas­hatott ebbe a könyvbe. Ezt tettem, amíg tehettem. Hogy mi lett a sorsa annak a több mint félszáz embernek, nem tudom. Mariska néni képesla­pot mutat: nemrég érkezett egyiküktől. Emlékeznek rá. Talán már nem is az Aradi utca 11. egykori lakói vagy az akkor vidékre menekítettek, hanem a hozzátartozók, a származottak emlékeznek egy- egy kedves sorral az önzet­len, áldozatkész, életét is koc­káztató jótevőre. 1947-ben írta a Szabad Nép: »Óbudán elkészült a világ el­ső »rízi helikoptere«, aztán: »Bemutatták a légcsavaros Asbóth-hajót«. Aki minden eseménynél jelen volt, »ár­nyékként« kísérte a bátyját, Asbóth Oszkárt a bemutató­kon, nemzetközi tárgyaláso­kon: Asbóth Gyula. (»A film felé vonzódtam, de a család kívánságára Oszkár mellett kötöttem ki.«) — Szélmalom­repülőgép, szélmalomszárnyú repülőgép — így nevezték Asbóth Oszkár találmányát a korabeli lapok. És Asbóth Gyulának is vannak »jegy­zett« találmányai : egyik sza­badalma a rajzfilmkészítéssel kapcsolatos, a másikat, az úgynevezett hideg enyvet a bátyja, Asbóth Oszkár hasz­nálta először az általa készí­tett légcsavar ragasztásánál... Asbóth Gyula Kőröshegyen telepedett le, a szőlőhegyi kis ház adott otthont neki és fe­leségének. Az egyik kép a fa­lon legutóbbi tevékenységét idézi. Hasonló korú emberek­kel látható annak a borozó­nak az avatásán, amelyet az általa alapított és sokáig ve­zetett »Kőröshegyi tsz-nyugdí- jasok háztáji bor- és gyü­mölcstermelő és értékesítő szakcsoportja« nyitott meg. Elment Rendet hagyott ma­ga, után. És emlékeket, emlé- kezőket! Sokan vannak, akik j holta után is gondolnak rá, mások mit sem sejtve küldik a képeslapot. Hernesz Ferenc Acél és azbesztcement cs6 a földben Előnyt szereztek a vezetéképítők Újabb népművészeti vetélkedő NEM FANTOM TÖBBE Zsebszámológépet először, jónóhány esztendőivel ezelőtt, egy nagy ABC-áruház igaz­gatójának irodájában láttam. Az igazgató bizalmasan meg­vallotta, hogy nem egészen szabályos úton jutott hozzá: külföldi turistaútján vette és a vámnál elhallgatta, hogy behozza. Mentségére szól, hogy a min ikalkulátor nem egyéni hobbyját szolgálta, hanem a hiányzó adminiszt­ratív létszámot pótolta: se­gítségével a régi idő töredé­ke alatt készítik el a leltárt és végeznek az áruházban egyéb számítási műveletet. Miért kell egy törvénytisz­telő igazgatónak csempésszé válnia ahhoz, hogy munkahe­lyén egyszerűsítse az admi­nisztrációt? És miért kell en­nek érdekében nemcsak tisz­tességéből, hanem a pénztár­cájából is áldoznia? Ezek a kérdések, amelyek akkor foglalkoztattak, lassan elvesztik időszerűségüket. Már a múlt évben megkezdő­dött a különböző típusú zseb- számológépek hivatalos im­portja a szabályos értékesíté­se az üzletekben, s mind több munkahelyen ugyanúgy a vállalat bocsát minikalkulá- torokat a dolgozók rendelke­zésére, mint egyéb munka­eszközöket. A változással hosszú ideje tartó, sokak kedélyét fölbor­zoló állapot végéhez közele­dünk. Mert ami a zsebszámo­lógépet illeti, az elmúlt idő­szakban a legteljesebb zűr­zavar uralkodott mind a ke­reslet-kínálati, mind az árvi­szonyokban — a hazai gyár­tás előkészítésében csakúgy, mint az itthoih vagy az im­port termékek forgalmazásá­ban, iskolát, egyetemi, mun­kahelyi ai kanmazásában. Gyái'táskoopcrár.os megálla­podások születtek és hiúsul­tak meg, s csipcsup behozata­lok igyekeztek oltani a föl­lobbant kereslet tüzét. Jel­lemző: az egyik hazai típust először 9000 forintért árusí­tották, tavaly 2400, majd .1500 forintra mérsékelték az árát. Ámde hol kapható, hol meg nem. Feketepiac, irreá­lis ár és reális igény jelle­mezte hosszú ideig a hely­zetet. A Belkereskedelmi Minisz­tériumiban ezekután eldöntöt­ték, hogy a rendelkezésükre álló vatutakeretből tekinté­lyes summát fordítanak egy­szerű zsebszámológépek be­hozatalára. Az első szállít­mány már karácsonyra meg­érkezett. Legnagyobb sikere annak a csupán négy alap­művelet elvégzésére képes — memóriaegység nélküli — minikalkulátornak volt, ame­lyiknek az ára 500 forint kö­rül van. Ebből is, a többet tu­dó gépekből is a jövő hónap­ban újra szállítanak a boltok­ba. Az import — kissé megké­sett — elhatározása azon a fölismerésen alapszik, hogy a zsebszámológép a technikai civilizáció olyan terméke, amelyre bérelszámolók, sta­tisztikusok, könyvelők sere­gének ugyanúgy szüksége van, mint a műszakiaknak vagy a diákoknak. Azon a fölismerésen, hogy ha valami világszerte munkaeszközzé — vagy, uram bocsi: divattá — vált, akkor az iránta tárnáit igényt, na lehetséges ki keli elégíteni, különben az egy­szerű technika, eszközből hol­mi fantomcikik válik, az igényből pedig indulat, bosz- szúság. Most, hogy a folyamatos import megkezdődött, remél­hető. hogy a zsebszámológép ugyanolyan mindennapos, megszokott használati cikké lesz, mint például a tranzisz­toros rádió, amelynek előéle­te hasonlóképp viharos volt. G. Zs. Újabb népművészeti vetél­kedőt indított a Magyar Tele­vízió: a nemes versengésre 53 csapat jelentkezett az ország különböző vidékeiről. A jelent­kezők közül zsűri válogatja ki a legjobbakat, azt a 16 csapa­tot, akikkel a televíziónézők is találkoznak 1977 novembere és 1978 áprilisa között. Ez a ve- Ie- ' télkedő témakörében nem azo­nos a hét évvel ezelőtti Röpülj páva és az öt évvel ezelőtt megrendezett Arany páva ver­sennyel. Most a csapatoknak be kell mutatniuk tájegységü­ket, a paraszti, a munkás és a kézműveshagyományokat, va­lamint azokat az újabb tö­rekvéseket, amelyek a ma emberéhez, korunk igényeihez alkalmazzák a népművészetet. A versenyben a dalok, tán­cok mellett így a nézők meg- ismerkedhetnek a különböző népszokásokkal, hagyományok­kal, ma már ritka mestersé­gekkel, alig ismert balladák­kal, mesékkel. ELŐNYT SZERZETT a Fo­nyód—Kaposvár közötti re­gionális vízvezeték építésén a Dél-dunántúli Vízügyi és Köz­műépítő Vállalat. Ez lehetővé tette, hogy idei építési tervét körülbelül 20 millió forinttal túlteljesítse. Az 55 kilométer hosszú vezetékszakaszon — gyakorlatilag egy és negyed év alatt — húsz kilométer hosz- szan földbe kerül a cső. Ez a húsz kilométer azonban a leg­nehezebb része a munkának: ingoványon, vasút és közút alatt viszik át a vezetéket. Az építkezés befejezésének végső határidejét ez az előny nem módosítja, de lehetővé válik, hogy 1980-ban már ezen a vezetéken kapjon vizet a megyeszékhely. Miért fontos ez? Kaposvár igénye az ötö­dik ötéves terv végére több lesz, mint amennyit a jelenle­gi kutak termelni tudnak. Ha nem kapna máshonnan pót­lást a város, hiány keletkez­ne. Nemcsak a lakosság fo­gyasztása emelkedik, hanem az ipari üzemeké is. A leg­jelentősebb új fogyasztó a Ka­posvári Húskombinát lesz. Tervezett rekonstrukciója vár­hatóan 1979 elejére befejező­dik. Ezt követően vízigénye ugrásszerűen emelkedik. Már ma azért dolgoznak az építők, hogy akkor egyenletes, jó ellátást tudjanak biztosíta­ni. Az év végére Fonyód-Bé- lateleptől az öreglaki útke­reszteződésig földbe kerül a j hatszáz milliméter átmérőjű csővezeték. A Fonyódtól Len­gyeltótiig tartó szakaszt ok tóberig kellene megépíteni, de még ebben a hónapban elké­szül. MILYEN ez a munka? A szakemberek két jelzővel ille­tik: nehéz és szép. Hasonlóan nagy feladatot fennállása óta még nem kapott a vállalat. Érthető hát, hogy mindenki jobban figyeli mi történik kint az építkezésen, Fonyód és Lengyeltóti között. Sok feladat elvégzésére alkalmas, nagy teljesítményű gépek dolgoznak itt hatvan munkás irányítása mellett. Szinte minden műve- letett »előre programoztak«. A vállalat hálótervet készített erre a munkára, s betartása a biztosíték, hogy mindig időben érkezzen a gép és az anyag, tudja a markoló kezelője, hogy egy hét múlva mit kell majd csinálni. Nincs olyan munka­fázis, amelynek kezdési és be­fejezési idejét, anyagszükség­letét előre ne mérték volna föl. A jó szervezés az alapja az ütemes munkának. Gond ter­mészetesen ezen az építkezé­sen is van. A Lengyeltótitól délre levő szakasznak például még nincs kész a terve: szál­lítását májusra várják. A leg­első szakaszé — amely Fo- nyód-Bélateleptől indul — vi­szont elkészült már, s ezt ta­nulmányozva Belosevich Mik­lós főépítésvezető és Kerék­gyártó István építésvezető újítási javaslatot nyújtott be. Ennek az a lényege, hogy nyomvonal-módosítással elke­rülhető a sok, kézi munkát igénylő út- és csatomakeresz- teződés. Könnyebben építhető és valamivel rövidebb lesz a vezeték. A javaslatról Holl Lajos igazgató ezt mondta: »megvalósítását ésszerűnek tartjuk. A hatósági vélemény­től függ, hogy ennek megfe­lelően épül-e meg a vezeték. A tanács már nyilatkozott és jónak tartja; a napokban a Dél-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság véleményét is megkap­juk«. A nyolcszáz millió forintos beruházásból az 55 kilométer hosszú vezeték építése több mint 500 millióba kerüL A többi a vízkivételi és a víz­tisztítómű költsége. Bélatele- pen már kijelölték enne a helyét, s az első tervek a nyá­ron érkeznek. A Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Válla­lat még az idén meg akarja építeni a belső úthálózatot, és megkezdi a tisztítómű alapo­zását. A 250—300 millió forint értékű munkára önálló építés- vezetőséget szerveznek. Mire a tervek megérkeznek, min­den készen áll a kezdésre. Az előny, amelyet a tavaly őszi munkakezdés óta szerzett a vállalat, csak jó szervezés­sel és előrelátó pontos mun­kával tartható. És ebben sok segítséget kaphatnak az alvál­lalkozóktól, köztük a Siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat­tól. Vele kötöttek ugyanis szerződést az acélcsövek he­gesztésére. A FÖLDMUNKÁT és a ke­reszteződések kiépítését ma­guk végzik el. Ahhoz azonban, hogy »takarni« lehessen a csö­veket, mindenkinek időben kell megoldania a feladatát. A jó együttműködés előfelté­tele és a készség is megvan. Az acél, illetve az azbesztce­ment csőkígyó pedig mind hosszabban húzódik, mélyen a földben. Dr. Kercza Imre RÉQI KERÁMIÁK A Janus Pannónia« Múzeum nagyarányú leletmentő mun­kát végez Pécs történelmi belvárosában. Nemrég egy közép­kori kút föltárása során mintegy százkilónyi kerámiatöredé­ket — közöttük értékes és viszonylag ép, — Zsigmond király korabeli kályhacsempéket találtak. A lelet arra enged követ­keztetni, hogy 600 esztendővel ezelőtt jelentős kerámikus- műhely működött Pécsen. Képünkön: Restaurálják a kályha­csempéket. (MTI-fotó — Bajkor Ferenc felv.) „Hangversenyterem" a lakásban l Most már minden eszköz megtalálható a lakásban, ami az otthoni zenehallgatáshoz szükséges. A Supraphon NZC 440 típusú lemezjátszó, a ha­talmas hangfalak és a Pro­metheus szter3'-rádió. A házi stúdió a legfőbb időtöltést szolgálja: a zenehallgatást, n világos színű szekrényben a Muzsika című folyóirat bekö­tött évfolyamai, zenei köny­vek sorakoznak, alul pedig — gondosan becsomagolva ny­lonba — a hanglemezek. Ketterer László, az FMV 3. számú gyárának bemérő tech­nikusa gyermekkora óta sze­reti a zenét; tíz évig tanult a zeneiskolában zongorázni- A kaposvári hangversenyek rendszeres látogatója, sőt egy- egy »csemege« Budapestre is elcsábítja. Tárcájában ott őrzi a jegyeket: az egyik a Bécsi Szimfonikus Zenekar, a másik a Los Angeles-i Filharmoni­kus Zenekar fővárosi hang­versenyére szólt. Az idei prog­ramból a Londoni Szimfoni­kus Zenekar vonzza a legjob­ban. Ezeket a fölrucca-násokat ritka, de nagy élményként tartja számon. A kaposvári Május 1. utcai földszintes lakásból esténként Beethoven, Brahms, Csaj­kovszkij zenéje szűrődik ki. Vagy a rádiót hallgatja, vagy a lemezeiből állít össze esti műsort, olyan nap azonban szánté nincs, hogy ne hódolna a szenvedélyének. Büszkén mutatja gyűjtemé­nyét minden érdeklődőnek. Minden lemeznek története van, hiszen nem könnyű meg­szerezni a legjobbnak tartott fölvételeket. Évek óta jó kap­csolata van a budapesti Ró­zsavölgyi-bolttal, s értesítik a várt hanglemezek megérkezé­séről, sőt félre is teszik neki. — Nyolc-kiienc éve gyűjtöm a hanglemezeket. Most már több mint százhúszra rúg a gyűjteményem. — Melyik volt az első? — Ha jól emlékszem, Beet­hoven hegedűversenye. A Hungaroton A zene mindenkié sorozatában jelent meg. Ez volt a kezdet, aztán kö­vetkeztek a szimfóniák Otto Klemperer vezényletével. Az egyik lemezritkaságához egy érdekes történet is fűző iik. A RózsavcIgyi-boJtban megis­merkedett Vari;a Ferenccel, a rádió közkedvelt Hangfelvéte­lek felsőfokon című műsorá­nak e íei kesztőjével. Nézeget­ték a lemezeket, beszélgettek, s hamar szóba került a gyűj­teménye. Amikor kiderült, hogy neki megvan Beethoven III. (Eroica) szimfóniája, még­pedig a Bécsi Szimfonikusok előadásában Wilhelm Furt­wängler vezényletével, a szerkesztő rögtön kölcsönkér­te. A rádiónak ez a lemeze megsérült az egyik oldalán, s az ő 1935-os felvételéről ját­szották át szalagra. A lemezgyűjtéssel kapcsola­tos társadalmi tevékenysége közismert. Az üzemben is tartott már előadást, azokat r munkatársait, akik szeretik a zenét, beszervezte a hangle- mezklübba, amelynek ő a tit­kára. Én is láttán már, ami­kor lemezjátszót cipelt, embe­reket toborzott, kölcsönkérte az üzemi klubot. logy síké rüljon egy-egy rendezvény; máskor fővárosa zenetudóst, hangi emezszakerr. bért kért föl előadónak. Az ütembe vit: már kis partiakét is, amikor a kíváncsi és zene iránt ér­deklődő társai látni szerettek volna ilyet. Szülei nagy megértéssel tá­mogatják, ők is szívesen hall­gatják vele együtt a szimfó­niákat, zongoraversenyeket, oratóriumokat. — Elsősorban szimfóniáikat zongoramuzsikát és oratóriu­mokat gyűjtök. Brahms szim­fóniáit például Claudio Abba- do vezényletével kedvelem. Mindig tudatosan gyarapítóm gyűjteményemet, először megismerkedem a fölvétellel a rádióiban, utána addig vadá­szom, amíg sikerül megszerez­ni. Régóta fáj a fogam. Mozart Varázsfuvolájára, Otto Klem­perer vezényletével. Hiába kapható például másfajta föl­vétel, én Csak erre vágyom. A rokonszenves, szemüveges fiatalember közben Chopin- műveket tett föl, »háttérzené­nek« a beszélgetéshez. Danid Barednboin játszik. • — Melyik a legkedvesebb a lemezek közü l ? — Talán Mozart Requiemje Herbert von Karajan vezény­letével ... Egy-egy bolond nap után olyan megnyugtató. Egy-egy új lemez mindig örömet szerez neki is, a kör­nyezetének is. Az viszont jog­gal bosszantja, hogy messzire kell érte menni. — Aki valóban komolyan foglalkozik a zenével, igénye­sen válogatja össze a műve­ket a zenekar, a karmester, a szólista szerint is, az bizony a megyében nem talál válasz­tékot, így Pécsre, legtöbbször azonban a fővárosba kell utaz­nia. Ezen jó lenne változtat­ni ... Elhallgatunk. A szobát Cho­pin balladájának csodálatosan szép zenéje tölti be. Lajos Géza »Regényes élet, fantasztiku epizódokkal — s mindekbe megannyi dokumentum: e egy örökké tenni akaró em bér portréja. Ősz hajjal, i tettvágytól mindig lázbai égőn bizonyítja az egykor fel legek közt járt repülő, hogi képes a földön is szárnyalni s magával ragadni másoka is..."

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom