Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-08 / 82. szám
Eff y nagyszerű író Okudzsava macskái és egerei »Nyüzsögnek, szaladgálnak, mint a kisegerek. De egyik sem akarja magát egérnek tartani, pedig mindenki az. Azt gondolják: én macska vagyok, pedig valójában egér valamennyi« — így morfondíroz magában Sipov spicli, a III. ügyosztály ügynöke. Kulcsmondat ez. Bulat Okudzsava örmény-grúz származású szovjet író 1924-ben született Moszkvában. Költő? Sanzonénekes? Regényíró? Is, is. Egyetlen nagyon is markáns alkotói arcot alakítanak a különféle karakter jegyek! A XIX. században gyökerező, már-már fejlett műfajokat újítja meg mába, jövőbe érvényesítő mondandóval, erővel. Költőként a »kegyetlen románcot«. Énekli is ezeket; egyik legnépszerűbb énekese ma a fiatal hallgatóságnak. A szovjet líra negyedik nemzedékének képviselője Jevtusen- kóval, Voznyeszenszkijjel, Rozsgyesztvenszkijjel együtt. Három versét a Modern Könyvtár Férjhez mennek az angyalok című kötetéből ismerhetjük. Figyeljünk csak »Ha nem bírod tovább, ha már torkodig ér; / barátom — / boltba menj, / játékpisztolyt vegyél.« Gúnyos, kegyetlen és gyógyító hang! És: »élni akar minden, mielőtt az özönvíz rázúdul.« Magáról így ír: ».Százszor elsütöttem én a puskát — / minden golyómból fülemüle lett!« A gyógyításhoz tehát kegyetlenség is kell. Jól példázza ezt nemrég, a Nagyvilág 1977/2-es számában megjelent novellája, melynek frontharcos hőse »ingyen« kap egyetemi diplomát. De aki egy nagyképűen meghirdetett előadáson csontjáig megszégyenül, úgy tanulja meg: az érdemek csak tudással párosítva »élik júl« jelen idejüket! 1961-ben a költőként, szerkesztőként ismert Okudzsava négyívnyi kisregénnyel jelentkezett. Azonnal polémia kereszttüzébe került, s a vita meg-megújult műveiről. A kisregény címe: Sok szerencsét, pajtás! A Modern Könyvtár 1946. köteteként magyarul is megjelent. A Nagy Honvédő Háború »hétköznapjait« írta meg benne, egy tizenhét éves kamasz válságát: »Még a tizedik osztályt sem jártam ki. Segítsetek...« — vinnyog a fiú. Okudzsava nem a hőst fogalmazta meg, hanem az emberek között is magányos embert, kapcsolódva az új háborús irodalomhoz, | mely a háborút a diadal ellenére is értelmetlennek, embertelennek tartja. Emlékszünk még a gyávaságát hősiességre fordító kis- katonára a Ballada a katonáról című C.sis/iraj-filmben? Okudzsava tűzkeresztségen át sem eső hősének még ez sem adatik meg, mégis katarzis-teljes a sorsa: a felnőtté válás stációit járja. / Hétéves hallgatás után jelentkezett újra regénnyel a könyvpiacon a szovjet író. A dekabrista felkelés bukása utáni időt írta meg: Pesztyélről rendelt tőle regényt a Moszkvai Politikai Könyvkiadó. Pável Pesztyel a dekabrista mozgalom egyik vezetője volt. Okudzsava furcsa látószöget választott, mondhatni békaperspektívát. Az 1826-os esztendőt, a bírósági tárgyalás évét ábrázolta a jegyző- könyvvezető írnok szemén, személyiségén át. Ne idézzük most a mellette és ellene állást foglaló kritikusok éles vitáját! Az ilyen jellegű polémiák minden valóban jelentős mű megszületése után a magyar irodalomból is közismertek. (Rozsdatemető, Húsz óra, Részeg eső stb.) A Szegény Avroszimov című regényben minden jellegzetes jegyet benne találunk, ami majd a Merszi, avagy Sipov kalandjaiban (1972) végképp kiérlelve megfigyelhető. S bizonyos mértékben előzményként értékelhető a Sok szerencsét, pajtás! is. Tudniillik Okudzsava a lélekábrá- zolás mestereként mutatkozott be már első kisregényében. Ivan Avroszimov gyanútlanul él; egy kisnemesi kúriából úgy látja jónak a világot, ahogy azt minden tudatlan, csekélyke igényét kielégítve érző ember látja a cári Oroszországban. Pável Pész- tyelben ördögi ellenségét gyanítja. A felforgatót! Okudzsava regényében az a nagyszerű, hogy a mű végén Avroszimov — ha »Tükör áltál homályosan« is — de átérzi (meg nem fogalmazza magának) Pesztyel igazságát, s szöktetni kész a rabot. Egészséges, nagyvérű fickó ez az Avroszimov, egy Miskin tétovaságával, idegbajra fogékonyságával »megáldva«. Ettől lesz Okudzsava műve vibrálóan izgalmas. Az író bátran szakít Dosztojevszkij regényeinek matériájából. Maga Dosztojevszkij mondta egy ízben, hogy az igazi tehetségnek joga van bekebelezni az elődök munkáit. Okudzsava művében így ismerhetünk A hasonmás sejtelmes, megkétszereződő találkozásaira, vagy az Örök férj egy epizódjára, melyben a hős félig-meddig reális álmában ágya mellé orgyilkost vizionál. Ugyanakkor egyet kell értenünk azokkal is, akik Okudzsava csinovnyikábrázo- lásában Gogol, Tolsztoj, Tur- genyev jellegzetes jegyeit is felfedezni vélik. A szovjet író tökélyre fejlesztette a kavargó, látomásos — a belső zavarosság világba vetítődése ez! — közeg ábrázolását. Valóság és álom köddé gomoly- gó anyaga. A démoni-angyali világ ütközése nagyszerűbbnél nagyszerűbb jelenetekben jelentkezik. Avroszimov, ahogy egyik méltatója írta: »Naivitásával egyszerre a legtisztábban ítélkezik, és sejtel- messé-misztikussá alakítja a dolgokat. Kettős látása — világának képtelenül összegabalyodott kettőssége.« O Két év telt el, s Okudzsava még kitűnőbb művel jelentkezett: Merszi, avagy Sipov kalandjai. Amíg a Szegény Avröszimovban a kort szinte «-belülről« ábrázolta, most a »megéltség« párosul az eseményeket kívülről, sőt felülről — tehát iróniával — vizsgálni képes ember swifti derűjével. Regényének igaz- ságmagva a következő: 1862- ben Tolsztoj gróf, a nagyorosz író Jasznaja Poljana-i birtokán házkutatást tartottak. Konszolidált légkör, liberális sajtótörvény, jobbágyfelszabadítás; ezek után szinte irreálisnak hatott a vizsgálat. Okudzsava »régi vaudeville«-je — azaz: zenés bohózata — ennek a képtelenségét ábrázolja »egér«-szemszögből. Hőse, Sipov, iszákos lump, fizetett spicli, a zsebesek lefü- lelője Nagy Feladatot kap: neki és a talányos Girosz- nak kell megfigyelnie Tolsztojt. Pompás, sokrétegű mű született Okudzsava keze alatt. Mindaz, ami a Szegény Avroszimov motívumkincseként adott volt, itt kiélezetten, bulgakovi gúnnyal érvényesül. A Csiky Gergely Színházban — Várady Szabolcs és Fodor Géza dramatizálásában — tanúi lehetünk Sipov kalandjainak. Vasárnap lesz a bemutatója a regény színpadi változatának, melyet Asher Tamás rendez. Sipovot Koltai Róbert, Giroszt Lukács Andor, Muratov ezredest Vajda László formálja meg. Tolsztoj a zenés darabban: Rózsa Tibor. Feladatot kapott Molnár Piroska, új Jászai-díjasunk is. Leskó László „Szólj, szólj, ha kell..." PÁRTISKOLA UTÁN SZAKOSÍTÓ Kész tervekkel készülnek kaza A hallgatók cigarettáznak, beszélgetnek a verandán, s a bokrokat nézik. Azután megérkezik az osztályfőnök, Sárdi József, s mindenki elfoglalja helyét a teremben: a mai szeminárium témája a politikai beszéd. Az egyéves pártiskolásoknak erre is szükségük van a mindennapi közéleti tevékenységükhöz. Amíg a szeminárium tart, három hallgatóval arról beszélgetek a szomszédos szobában, mit kaptak az iskolától, s milyen elképzelésekkel indulnak vissza a munkahelyükre. Könnyű a beszélgetés, hiszen nem először találkozunk, voltunk már együtt gyakorlati foglalkozáson a textilművekben. Klug Rudolf bajuszos, mosolygós férfi. A beszélgetőtársak közül ő a »legöregebb« párttag, tizenöt évvel ezelőtt vették föl. Harmadik éve titkár a DÉLVIÉP központi telepének alapszervezetében. Sok társadalmi munka van a háta mögött, volt KISZ szervező titkár, azután ott volt az Ifjú Gárda alakításakor, hosz- szú ideig parancsnokhelyettesként tevékenykedett, s 59 óta munkásőr. — Tetszettek a' határozott kérdései a múltkor a textil- művekben. Cigarettára gyújt, úgy válaszol. — Én »olyan vagyok, hogy nem szeretem, ha hátulról megkerülnek valamit, legjobb a célegyenes. A vállalati pártvezetőségben is benne vagyok, s bizony • ott is gyakran kérdezek: miért nem így, miért amúgy akarnak valamit. Enél- kül nehéz helyesen dönteni. — Jók a gyakorlati foglalkozások? — Feltétlen... Már jártunk a ruhagyárban, azután készülünk még máshova is. Az ember leszűri a tapasztalatokat, s amit lehet, alkalmazza a helyi viszonyokra. — Mit segíthet mindaz, amit itt tanul? — Megmondom őszintén, az indulás egy kicsit nehéz volt... Sokat kellett tanulnom a filozófiát, hogy felzárkózzak. A politikai gazdaságtan már könnyebben ment, a pártépítés pedig még inkább. Én a gyakorlattal kezdtem, s most jöttem rá, hogy sok mindent a saját kárán tanul meg az ember-, ha nincs meg az elméleti alapja. Amikor két és fél hónap múlva visszamegyek, a foglalkozások felét átültethetem a pártmunkámba. — Van már elképzelése erről? — Hogyne...' Nagyon sokat gondolkozom egy témán. Az egyik előadáson elhangzott: »Ügy kell annak a titkárnak, szakadjon meg, ha mindent maga akar csinálni!« Először egy kicsit sértve éreztem magam, azután rájöttem, hogy valóban igaz. Otthon mi is megszoktuk a feladatokat a vezetőség, a tagok között. Pedig ez nem is olyan könnyű, hiszen a kommunisták többsége vidékre, sőt más megyébe jár hosszabb időre. Arra gondoltam, hogy az alkalomszerű megbízatások rendszerét dolgozzuk ki. A szocialista brigádok alakításától a munkásőrré nevelésig sok mindenben segíthetnek a törzsembereink. Garázsmester, gépjármű-ügyintéző vagyok, az iskola után a műhelyben kezdem az elképzelések megvalósítását. Sok öröm érte Király Lajosnét, amióta pártiskolás : fölvették a pártba, férjhez ment, s most kisbabát vár. Az édesanyja, az édesapja, a férje is ott dolgozik a Somogy megyei Állami, Építőipari Vállalatnál. Valika a KISZ- bizottság politikai munkatársa, s tagja a KISZ megyei bizottságának is. Az iskolára is ők javasolták. A férje most készül a technikusi minősítésre, s otthon is téma például a politikái gazdaságtan. — Egy évig otthon maradok majd a kisbabával, utána újra megyek dolgozni. Akár a KISZ-ben, akár máshol, mindenképpen kamatoztatni tudom az itt tanultakat. Egy dolgot hiányoltam az iskolán, hogy a hallgatók nem tartanak kiselőadásokat. Pedig ez búvárkodásra, a társunkra való odafigyelésre is ösztönözne, öthónapos KISZ-iskolát végeztem Pesten, ott volt ilyen. A szőke asszony szeretettel beszél a vele együtt tanuló darusról. Idősebb, tapasztaltabb kommunista, mindig figyel a szavára, a véleményére. Szabó Ferenc, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat új kaposvári telepén pártvezetőségi tag a 3. számú alap- sezrvezetben. Három éve dolgozik a vállalatnál, - egy éve vezetőségi tag, így nagy meglepetés neki az egyéves iskola. — Nekem nagyon sokat nyújtott ez a képzés, még a tévét is más szemmel nézem.- Én is sókat gondolkodtam a tennivalóimról. Ifjúsági felelős vagyok, a KISZ-nek szeretnék segítséget nyújtani. Az a véleményem, hogy össze lehet fogni ezeket a gyerekeket. A fiatal autószerelő mái a továbbtanulásra is gondolt; először befejezi a gépészeti szakközépiskolát, a távolabbi terve a szakosító. Királyné szintén szeretne a szakosítóra menni. Klug Rudolf levelezőn elvégzi a közlekedési technikumot, s utána nekivág a szakosítónak. Mindhármuk életében elkezdődött valami a pártiskolai tanulmányokkal, de nem fejeződött be. A felkínált lehetőséggel a tanárok ösztönzése alapján élni szeretnének. Lajos Géza ipari televízión nézik Az Egészségügyi Minisztérium legújabb rendelete alapján —, hogy a fertőzés veszélyét kiküszöböljék —, az Orvostovábbképző Intézet szülészeti és nőgyógyászati klinikáján az újszülötteket csak az ipari tévé képernyőjét láthatják a családtagok, illetve a látogatók. (MTI-fotó — Várkonyi Péter felv. — KS) Még most is fülemben cseng a dal, nem tudok szabadulni az éknénytől, melyben az országos diákparlamianten volt részem. Hatodik alkalommal tanácskoztak a diákok fiatalosan és komolyan. Az életükről, munkájukról beszéltek Okosan, értőn. A legnagyobb természetességgel szólaltak fel a miniszterhelyettesek után, kiegészítették a beszámolókat, bíráltak, javaslatokat tettek a változtatásra. Nem önös érdekeik vezérelték őket, megbízóik ajánlásait tolmácsolták. Egymás után lendültek magasba a karok, mindenkinek volt mondanivalója, türelmetlenül vártak a szólás! lehetőségre. — Tanulhatnánk tőlük — jegyezte meg valaki a szünetben a felnőttek csoportjából. — Valahogy így kellene nekünk is értekeznünk — vélekedtek mások. Erre gondoltam, amikor nemrég egy tanácskozáson az ülés elnöke harmadszor kérte a résztvevőket: szóljanak hozzá. Hányszor előfordul, hogy komoly képpel ülünk az értekezleten, pislogunk, ha felsőt fog az előadó, de nem vitatkozunk. Bántó a helyezkedő szövegelés, fontoskodás, a szavakkal való visszaélés, de hagyjuk, hogy az egyéni érdekből táplálkozó vélemények uralkodóvá váljanak. Szívből drukkolunk azoknak, akik érdekeinkért, a közért harcol-1 nak, és nem segítünk nekik, nem vállaljuk a nyilvánosságot. »Ügy harminc fölött kétszer is meggondolja az ember, hogy mikor mit mondjon« — magyarázta szótlanságát ismerősöm egy tanácskozás után. Senki sem vitathatja a felszólalók felelősségét, ele alkalmanként bűn a hallgatás. A mérkőzést sohasem a szurkolók döntik el. hanem azok, akik bátran a porondra lépnek. A vitákra nagy szükség van : az igazság legtöbbször a vélemények sokféleségéből kerekedik ki. Megkövült szemléletünk sajnos nehezen változik, ezért is alapvető fontosságú, hogy vezetőink őszintén igényeljék a vitát, és ne nézzenek ferde szemmel azokra, akiknek ellenvéleményük van. Immár két hónap telt el a diákparlament óta, az élmény mégis feledhetetlen és tanulságos. Középiskolás diákok szóltak őszintén, nyíltan gondjaikról, segítettek feltárni azokat az iskolai életben még meglévő ellen tmondásokat, amelyek megszüntetésével jobban megy a munka, örömtelibb lesz az élet. Bátran, felszabadultan vitatkoztak, s a felszólalók logikai érvelése gyakran zavarba hozta az illetékes válaszadókat. A fiatalok belső demokratizmusának fejlettsége biztató a jövőre nézve. h 3. Kürti András Öt p . 9. Kati besétált és körülnézett. Nem nagyon. Nagyon nem is lett volna érdemes. Spártai egyszerűséggel berendezett helyiség. egy ómódi szekránv, két rokkant rekamié, egy konyhaasztal, pár tonettszék, gyalult deszkákból összeácsolt, mennyezetig érő, testetlen könyvespolc, dugig telve. És szemmel láthatóan a rendszeres évi takarításra még nem került sor az idén. — Hát nem az a kimondott Hilton — állapította meg a lány, de semmi bántó nem volt a hangjában. Pak-karjávai Guszt Róbert sietve lesöpört pár könyvet egy székről, hogy látogatója leülhessen. — Tudod, sokba került az öregnek a taníttatásom. Meg a bort sem mérik ingyen mifelénk. Én meg csak két éve keresek valamin De jövőre új bútort veszünk, és ki is lesz festve... Bocsáss meg egy percre, kimegyek a konyhába, fölteszek egy kávét Oda ne gyere ki. oda csak nagyon erős idegzetűek tehetik be a lábukat Addig is foglalj helyet. Hány cukorral szereted? Ez a kérdés már a konyhából érkezett — Fele kávé, fele cukor — kiáltotta Kati —, de hol vannak a zümbik? Látom a ketreceket a szekrény tetején, de azok üresek, nyitva az ajtajuk. Már jött is a válasz a légtéren át: — Akkor az ablakpárkányon lesznek, ott szeretnek üldögélni, oda süt a nap. Kosaras Kati izgatottan sietett az ablak felé, egészein el- ámult — Micsoda?! Ezek lennének azok a szuper lények? ! A csodacsirkék?! Hisz ezek csak elfuserált verebek! Guszt Róbert megjelenít a küszöbön, egyik kezében kávéscsésze. a másikban kockás törlőruha. — Nana! Ne sértegesd a zümtoiket, lehet, hogy megértik. Annyiban igazad van, hogy a zümbi hasonlít a Passerhez, a verébhez. Mármint a házi verébhez. Körülbelül akkora, az 5 fejtetője, hasaalja is hamuszürke, az ő tollárnak a szegélye is rozsda- vörösbe hajlik, neki szintén fekete a begye. Tényleg a Passeriformes, a veréb alakúak külsejére üt, bár semmi köze hozzájuk. Egyáltalán nem tartozik a ploceidák családjába, inkább törpe gém. Menj egészen oda, nézd meg őket közelebbről. És két óriási lépéssel már újra kint volt a konyhában. A lány az ablakhoz lépett, kicsit kihajolt. Tíz szürke kis toll csomó, tíz zümbi nézett vele madárszemet. Mozdulatlanul állva, kissé félrefordított fejjel, kíváncsian vizsgálva az ismeretlent. Kíváncsian és valahogy — barátságosan. Nem kellett ahhoz természettudósnak lenni, hogy az ember így közelről azonnal megái Lapíthassa — ezek valóban nem verebek. Először is: Kati a fényképezőgépe után nyúlt, de a mozdulata abbamaradt. Odament az ajtóhoz, átszőtt az előszobán át a konyhába: — Mondd. Robi, mit tudnak ezek a te madaraid? Guszt Róbert újra megjelenít a küszöbön, de immár tálcával a kezében, a tálcán két gőzölgő csésze, cukortartó, kiskanalak. — Kérdezd meg tőlük. — Ne butáskodj. Én itt most dolgozom, nem szórakozom. A fiatal tudós óvatosan letette a tálcát az asztalra. — Én komolyan mondtam, hogy megfelelnek a kérdésedre ők maguk. Csak az a fontos, hogy írásiban érdeklődj. A lány csak nézett rá, ahogy a csészéket, kanalakat rakosgatta, bolond ez?! — Vedd elő a noteszodat — folytatta a fiú —.írd föl a kérdésedet, tépd ki a lapot, tedd az ablakpárkányra. örült, nem vitás, ez a srác komplett őrült! Akkor pedig nem szabad neki ellentmondani. tenni kell, amit ajánl! Kapkodva, gyorsan elővette jegyzőfüzetét, feifirkantotta a kérdést, kitépte a lapot, letette az ablakpárkány szélére. És attól, ami bekövetkezett, földbe gyökerezett a lába! Szempillantás alatt mintha mini tornádó, tájfun, ciklon támadt volna a pár tenyérnyi területen! Rozsdabarna-szürke forgószél. Mint tíz Szent György lovag egyetlen sárkányra, úgy csaptak le a kongói zümbik a cédulára. Száz éles kis karom tépte, tíz tűhegyes csőr szurkába, húsz kis szárny verte a szerencsétlen noteszlapot. Valóságos eksztázisban öílték- gyilkolták áldozatukat a harcias támadók. Egykettőre már csak fecnik, foszlányok maradtak a papírd arabból. És a következő pillanatban már ott állt moccanatlan az öt pár zümibi ismét a párkány szélén, mintha mi sem történt volna. Mozdulatlanul Mit helyén Kosaras Kati is, tágra nyűt szemmel, megdöbbenve. — Mi ... mi volt ez? —szólalt meg végre. — Mitől vadultak meg ezek?! (Folytatjuk.)